Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-10 / 341. szám, hétfő

Világ -proletárjai, egyesüljete

k! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZQTTSA6ANAK NAPILAPJA ^jiiiiitiiiiiiiirirrTiiTn miniiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiitiiifiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíirm^ = = 1 Gazdaságunk állandó erősítésével, a szocialista országok kölcsö1 nös együttműködésének elmélyítésével hathatósan hozzájáru- | 1 lünk a szocializmus világ gy őzeiméhez. | Bratislava, 1962. december 10. hétfő • 30 fillér • XV. évf., 341. szám = = ——— —————————_——— ul Szocialista társadalmunk további fejlődésének Ť6 irányai Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának határozata Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa olyan időben iiit össze, amikor elértük hazánkban a szocializmus teljes és végleges győzelmét. A szocialista termelési viszonyok teljes túlsúlyra tettek szert falvainkban is, és társadalmunkat ma a munkások és a szövetkezeti paraszto^ baráti osztályai alkotják a dolgozó értelmiséggel együtt. Megszilárdult nemzeteinknek, a cseheknek és a szlovákoknak, valamint a köztársaság valamennyi nemzetiségének testvéri egysége. Tovább erősödött szocialista társadalmunk anyagi-műszaki bázisa. 1958-tól 1962-ig az ipari termelés 44 százalékkal, Szlovákiában 59 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaságban, azáltal, hogy áttértünk a gazdálkodás kollektív formáira, megteremtettük a szocialista mezőgazdasági nagytermelés biztos alapját. Az életszínvonal emelkedését ez időszakban az jellemzi, hogy a személyes fogyasztás egyötödével nőtt, több mint 315 000 új lakást adtak át, fontos intézkedések történtek a többgyermekes családok javára és tovább emelkedett a nép műveltsége és kultúrája. A belső sikerekkel karöltve erősödött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzete. Pártunk és népünk következetesen a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek az oldalán áll a szocialista országok és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységéért, az egyetemes és teljes leszerelésért, a tartós békéért és minden nemzet szabadságáért, a szocializmus új győzelmeiért vívott harcban. Az elért eredmények igazolják a Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusán kitűzött irányvonal, valamint a Központi Bizottság politikai vonalának és gyakorlati munkájának helyességét. • • • Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa elhatározta: — Szocialista társadalmunk továbbfejlesztése érdekében a következő fő irányvonalakat és célokat tűzi ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának munkájában: Először: A termelés, a tudomány és a technika elért színvonala alapján tovább fejlesztjük népgazdaságunkat. Jelenleg az alapvető feladatot abban kell látnunk, hogy kiegyenlítsük a fennálló aránytalanságokat az ipar és a mezőgazdaság termelőerőinek meglevő színvonala között, és fokozatosan kiegyenlítsük a termelés és a fogyasztás színvonalát. A népgazdaság és a társadalmi javak fejlődésének megfelelőn, a munka szerinti díjazás szocialista elvének és a termelésben való anyagi érdekeltség elvének következetes érvényesítésével tovább emeljük a dolgozók életszínvonalát. Másodszor: A népgazdaság fejlesztésének legfontosabb láncszeme a mezőgazdaság mellett továbbra is az ipar, s benne a nehéz gépipar marad, amely a termelőeszközök termelésének alapja. Tekintettel a legújabb, haladó gépi berendezések előállításának szükségére, harcolni kell a kohóipar nagyobb intenzitásáért, ennek az iparágnak a munkáját jó minőségű, haladó jellegű anyagok gyártására kell irányítani. Az egész népgazdaság fejlődésében teljes mértékben és minél szélesebb alapon biztosítsuk a vegyipar fejlődését. A vegyipar nem csupán a többi iparág anyagi bázisa legyen, hanem egyben a mezőgazdasági termelés fejlesztesének és a lakosság életszínvonala további emelkedésének alapja is. A termelés növekedésének megfelelőn biztosítsuk a tüzelőanyagés energetikai bázist és a szállításokat. Harmadszor: Egész társadalmunk fő feladatának ma a mezőgazdasági termelés fejlesztését kell tekinteni, amelynek lényeges növelése nélkül nem biztosítható sem a népgazdaság arányos fejlődése, sem a lakosság életszínvonalának emelése. E feladat teljesítés^ egyben feltétele annak is, hogy fokozatosan kiegyenlítjük a város és falu közti lényeges különbségeket, ínég közelebb hozzuk a munkásosztályhoz a szövetkezeti parasztságot. Ezért feladatul tűzzük ki, hogy a mezőgazdaságot 1970-ig az ipar színvonalára emeljük, ettől függ, hogy megteremtsük a kommunista társadalomba való átmenet anyagi és műszaki bázisát. Negyedszer: Az elért életszínvonalnak és feltételezett emelésének megfelelőn biztosítsuk a közszükségleti ipar arányos fejlődését úgy, hogy a piacon elegendő mennyiségű, kívánt választékú, kiváló minőségű áru legyen. A közszükségleti ipar fejlesztését elsősorban a meglevő üzemek műszaki felújításával, új, a technika legfejiettebb színvonalának megfelelő gyártási berendezések üzembe helyezésével, valamint a termelés célszerű megszervezésével biztosítsuk. Ötödször: Hazai szükségleteinkhez és a külkereskedelem lehetőségeihez mérten használjuk ki saját nyersanyag- és egyéb anyagforrásainkat. A népgazdaság valamennyi ágában a fejlesztés egyik alapvető követelményének tekintsük, hogy minél gazdaságosabban használjuk ki mind a hazai, mind a behozott nyersanyagokat. Folytassuk tovább a rendszeres földtani kutatást, új nyersanyagforrások feltárását. Hatodszor: A népgazdaság valamennyi ágában a termelőerők továbbfejlesztésének, a termelés megjavításának döntő tényezője a tudomány és a technika fejlesztése és teljes kihasználása. Csakis ezáltal biztosíthatjuk a társadalmi munkatermelékenység lényeges és állandó növekedését. A tudomány és a technika fejlesztése érdekében megfelelő intézkedéseket kell tenni a tervezésben és célszerű, központilag irányított szervezéssel is biztosítani kell a tudomány és a technika kérdéseinek komplex megoldását. A tudomány és a technika komplex felhasználása mellett törekedjünk a termelés szakosítására és összpontosítására, vezessük be a tudományos munkaszervezést. A beruházási építkezések, a tudomány és a technika, az anyagi és műszaki ellátás, a tervezés és a konstrukció területén vezessük be következetesen a központi irányítást. Szüntessük meg a beruházási építkezések eddigi központilag irányított és decentralizált beruházásokra való tagoltságát. A beruházások területén juttassuk érvényre az egész társadalom érdekeit, mindenekelőtt biztosítsuk azoknak a termeld létesítményeknek mielőbbi felépítését, amelyektől az egész ország fejlődése függ. Hetedszer: • Népgazdaságunk további fejlesztésében következetesen érvényesítsük a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveit, amelyeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácséban tömörült országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1982 júniusi moszkvai értekezletén hagytak jóvá. Nyolcadszor: Szilárdítsuk meg a kormány, a minisztériumok, minden fokú nemzeti bizottságok, vállalati és üzemvezetőségek irányító munkáját, mégpedig azáltal, hogy következetesen érvényesítjük a demokratikus centralizmus elveit, ami megköveteli a demokrácia minden formájának továbbfejlesztését, a központi vezetés elvének következetes betartása mellett. A vezetés munkájának megfelelőn javítsuk meg a tervezést, valamint az állami és gazdasági szervek szervező és ellenőrző munkáját. Szüntessük meg a vezetés minden fölösleges láncszemét, a célszerűtlen adminisztrálást, s hozzuk közelebb a vezetést a termeléshez. Teremtsük meg az ipar szilárd szervezeti szerkezetét, a szervezet alapformája legyen általában a vállalat a hozzá tartozó üzemekkel. Ezeket a vállalatokat közvetlenül a minisztériumok irányítsák. Dolgozzuk ki részletesebben a mezőgazdaság vezetésének új elveit olyképpen, hogy a vezetés minden fokon termelési-vállalati bázison egy felelős központban egyesüljön. • • A vezetés megszilárdítása érdekében minden fokon fejlesszük a népi ellenőrző bizottságok munkáját. Kilencedszer: A nemzeti bizottságok munkájában biztosítsuk, hogy a dolgozók még szélesebb körben vegyenek részt a vezetés és igazgatás munkájában, főleg azáltal, hogy következetesen biztosítjuk a nemzeti bizottságok plénumainak es a szakbizottságok munkáját, megjavítjuk ellenőrző tevékenységüket, elmélyítjük a nemzeti bizottsági képviselők és szakbizottsági tagok felelősségét a dolgozókkal szemben. K nemzeti bizottságok munkájukban törekedjenek főleg arra, hogy fejlesszék a lakosságnak nyújtott szolgálatokat minden, a nemzeti bizottság irányítása alatt álló illetékes intézményben. Tizedszer: Biztosítsuk a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését a marxistaleninista világnézet szellemében. Javítsuk tuvább a kilencosztályos alapfokú iskolai oktatást, amelyben ma minden gyerek részesül, s érjük el, hogy a gyerekek fokozatosan megszerezzék a teljes középiskolai képzettséget. A népgazdaság szükségletei szerint biztosítsuk a munkások, művezetők, technikusok szakképzettségének gyarapítását, növeljük a középiskolai és főiskolai képzettségű dolgozók számát. Fejlesszük a művészet és a kulturális munka valamennyi ágát, a szocialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségletelnek megfelelőn. , Tizenegyedszer: Erősítsük tovább népünk politikai és ideológiai egységet a marxizmus—leninizmus szellemében, szilárdítsuk a munkásosztály es a szövetkezeti parasztság szövetségét, amely ennek az egységnek az alapja. Erősítsük tovább a cseheknek és a szlovákoknak, valamint országunk többi nemzetiségének egységét, segítsünk elő mindent, ami még közelebb hozza őket egymáshoz. Harcoljunk minden ellen, ami megzavarja népünk egységét, küzdjünk a polgári és kispolgári ideológia csökevényei, a reformizmus, kispolgári lelkület, maradiság, nyerészkedés és individualizmus ellen. Fáradhatatlanul leplezzük le és nyomjuk el a revizionizmust és a dogmatizmust. Ezek a feladatok jelentik egészben véve szocialista társadalmunk további fejlődésének alapját. Teljesítésükkel legyőzzük az átmeneti nehézségeket, fejlesztjük gazdaságunkat, teljesebben elégítjük ki népünk anyagi és kulturális szükségleteit, tovább szilárdítjuk a nép politikai és eszmei egységét. Egyben megteremtjük a kommunizmusba való fokozatos átmenet feltételeit is. A XII. kongresszus a párt Központi Bizottságának kötelességévé teszi, hogy 1963 folyamán a kongresszusi beszámoló alapelvei szerint gondoskodjék a népgazdaság 1964—1970. évi hétéves fejlesztési tervének kidolgozásáról. Népgazdaságunk jelenlegi nehézségeinek leküzdésében fontos szerep jut az 1963. évi tervnek. Sikeres teljesítése múlhatatlan feltétele annak, hogy megteremtsük a hétéves terv biztos bázisát. • • • A kitűzött célok sikeres elérésének elsőrendű feltétele a társadalmi munka termelékenységének tartós növekedése, amelyet az előttünk álló időszakban elsősorban arra kell irány f tanunk, hogy minél nagyobb megtakarításokat érjünk el a tüzelő-, energia-, nyersanyag- és egyéb anyagfogyasztás, a beruházások területén stb. Az iparban a munkatermelékenység növelésének fő forrása a feldolgozó iparágak, főleg a gépipar, a közszükségleti és élelmiszeripar fokozatos műszaki rekonstrukciója lesz a termelés összpontosításának, szakosításának és fokozatos automatizálásának alapján. E folyamatban kulcsfontosságú szerepet tölt be a gépipar, a gépipari termelés műszaki és szervezési színvonalának lényeges emelése. A kongresszus a következő irányvonalakat tűzi ki a gépipari termelés területén: — a hétéves terv során évente átlag 8—10 százalékkal növeljük a termelést, ugyanakkor jelentős fémmegtakarításokat érjünk el; ennek feltételeit teremtsük meg már a gépipar 1963. évi fejlesztési tervében; — fordítsuk a legnagyobb figyelmet a termelés szakosítására, tipizálás és egységesítés, a gyártmányok számának szűkítése, a termelés surozatosságának növelése révén. Az 1970-ig terjedő termelési terv előkészítésével együtt dolgozzuk ki a gépipari vállalatok szakosításának és a termelés szakosításának tervét; — biztosítsuk a gépipari termelés egyes ágainak kapcsolatát, gyorsabban fejlesszük azokat a termelési ágakat, amelyek biztosítják az ipar és a mezőgazdaság gépesítését, automatizálását és kemizálását. A kohászati bázis továbbfejlesztésében döntő fontosságú, hogy minőségileg magasabb színvonalra emeljük olyképpen, hogy megfeleljen fejlett gépipari termelésünk szükségleteinek és gyarapodásának, a fémek sokkal gazdaságosabb és célszerűbb felhasználásának egész népgazdaságunkban. Az említett minőségi átalakítás során az alábbi fő célok elérésére törekedjünk: — a kívánt áruválaszték hatékony termelésének; — az acél minőségének megjavítására, a nemes acélfajták termelésének növelésére, mindenfajta gazdaságos profilok gyártására. A kohóipar minőségi átalakítását biztosítsuk magas műszaki ás gazdasági színvonalon végrehajtott beruházási építkezésekkel, célszerű műszaki felújítással, a termelés komplex gépesítésével és intenzívebbé tételével. 1970-ig a termelés növelésének döntő részét a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésével biztosítjuk, ugyanakkor bevezetjük az oxigénkonvertoros acélgyártást, a széles szalagú bádoghengerlést. Biztosítsuk a magnezit bányászatának és feldolgozásának fejlesztését a kohóipar és a kivitel számára. A kohókban fordítsunk nagyobb figyelmet az állandó káderek biztosítására, rendszeres nevelésükre és szakképzettségük gyarapítására. Az új, haladó anyagi bázis megteremtése érdekében jelentősen növelni kell a vegyipar hatását és súlyát. A vegyipari termelést elsősorban úgy kell irányítani, hogy jelentősen fokozzuk a műtrágyák és növényvédő vegyszerek gyártását mezőgazdaságunk' részére, lényegesen növeljük a műanyagszálak gyártását közszükségleti iparunk számára, megjavítsuk e gyártmányok minőségét, s nagyobb figyelmet fordítsunk a szintetikus kaucsuk és plasztikus műanyagok gyártására. A celluloze- és papírgyártás területén folytassuk a termelés összpontosítását és szakosítását. Népgazdaságunk megköveteli tüzelőanyag- és energetikai bázisunk fejlesztését. Ennek érdekében meg kell javítani a földtani kutatást, a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a meglévő bányák, felszíni fejtések és szénmosók kapacitását, gazdaságosan biztosítani kell kiépítésüket, és műszaki felújításukat. A fejtés összpontosításával, a bányamunkák gépesítésével és automatizálásával biztosítsuk (Folytatás az 5. oldalon.)