Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommnnista Pártjának XII. hongressznsa Elítéljük az albán vezetők szakadár tevékenységét Elvtársak! Mint a XII. kongresszus küldötte, először is kifejezem Novotný elvtárs beszámolója 11 pontjának, társadal­munk alapvető fejlesztési feladatainak teljes támogatását. Most az a fontos, •hogy mindjárt nagy lendülettel küzd­jünk megvalósításukért, szálljunk szembe azzal, ami tompítja munkánk hatásosságát — a következetlenség­gel, a kényelemszeretettel, a haszon­leséssel, a bürokratizmussal, minden visszássággal, amely gátolja az embe­rek törekvését. Azért vagyunk kom­munisták, hogy ezt maradéktalanul véghezvigyük. Felszólalásomban elsősorban nem­zetközi kérdésekkel foglalkozom. En­gedjék meg, hogy bevezetőül néhány megjegyzést fűzzek a Központi Bizott­ság beszámolójának ahhoz a részéhez, amely leszögezi, hogy pártunk meg­alkuvást nem ismerve kész véglegesen felszámolni a pártélet lenini normái­nak és a szocialista törvényességnek megszegését, felszámolni a személyi kultusz valamennyi következményét. Azt hiszem, minden kommunista feltétlen egyetértéssel fogadja e sza­vakat, hisz pártunk életének utóbbi időszaka — az SZKP XX. és XXII. kongresszusának mély hatása alatt — a szocialista demokrácia lendületes kibontakozásának, széles körű orszá­gos vitáknak, a dolgozók milliói nagy aktivitásának időszaka volt. Ez sürgetően kötelességünkké "te­szi, hogy következetesen felszámol­junk mindent, ami nálunk a személyi kultusz erős hatásának éveiből visz­szamaradva fölöslegesen és ártalma­san gátolja törekvéseinket. Meggyő­ződésem, a kongresszus egyetért az­zal a javaslattal, hogy négy hónapon belül végleg és igazságosan zárjanak le minden bírósági esetet, mert biz­tos lehet benne, hogy Barák és lekö­telezett emberei, vagy hasonszőrű em­berek nem fogják többé félrevezetni az új Központi Bizottságot. Mint az már folyamatban is vaii, felül kell vizsgálnunk a megtorlás minden esetét, amely a múltban ná­lunk hasonló összefüggésekben elő­fordult — akár bírósági eljárások­ról, akár pártbüntetésekről van szó. A legmesszemenőbb orvoslást kell eszközölnünk és le kell vonnunk a következményeket a jogtiprás elkö­vetőivel szemben: Szent kötelességünk ennek az ügy­nek végleges megoldása. A személyi kultusz utolsó következményeinek fel­számolása kétségtelenül elősegíti a párttörténet valamennyi szakaszának helyes megvilágítását és ugyanakkor hozzájárul az ideológiai, tudományos és kulturális alkotó munka felélén­küléséhez, a dogmatikus merevség és a különféle opportunista irányzatok számos megnyilvánulásának még kö­vetkezetesebb felszámolásához, az ál­talános pártmunka további javulása mellett az erkölcsi és a politikai ne­velés kibontakozásához. Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolója találóan jellemezte az általános vi­lághelyzetet és pártunk nemzetközi tevékenységének időszerű kérdéseit. Az emberi történelem talán soha­sem fejlődött olyan gyorsan, mint a legutóbbi • években. Korunk a legcso­dálatosabb felfedezések, Gagarin és Tyitov kora. az a kor, amelyben tu­catjával alakultak független államok, amikor Kubában győzött a forrada­lom/ amelynek eredményeként meg­született az első amerikai szocialis­ta állam. Korunk a 81 kommunista párt nagy moszkvai tanácskozásának, az SZKP XXII kongresszusának és az újkori Kommunista Kiáltványnak — az SZKP új programjának kora. Tanúi voltunk az imperialisták, el­sősorban az észak-amerikai imperia­listák számos veszélyes provokáció­jának, a forradalmi és a nemzeti fel­szabadító mozgalom üldözésének és az ellene intézett támadásoknak, a nukjeáris fegyverek további halmozá­sának és a tartós békéért folytatott újabb kitartó küzdelemnek. Ebben a küzdelemben azonban már a szocia­lizmus és a haladás erői a hangadók, elsősorban a Szovjetuniónak — a bé­kéért és az emberiség boldogságáért folytatott küzdelem természetes köz­pontjának — óriási hatása érvénye­sült. Történelmi jelentőségű politikai lépések történtek az elmúlt években, mint a Szovjetunió javaslata az egye­temes leszerelésre, a gyarmati rend­szer végleges felszámolására, a má­sodik világháború következményei­nek teljes' felszámolására, a német békeszerződés megkötésére és a nyu­gat-berlini kérdés megoldására. Utol­jára említem a legújabb eseménye­ket, hogy így még jobban kitűnjék: Vladimír Koucký elvtárs beszéde már az említett javasla­tok benyújtása is alapjá­ban kihatott a jelenlegi nemzetközi politika egész tartalmára. Korunkban' a béke ügyének sikerei elvá­laszthatatlanul össze­függnek a Szovjetunió nevével, hatalmával, a szovjet nép önfeláldozó munkájával, g szovjet kormány meggondolt te­vékenységével és a hoz­zánk oly közelálló lenini béke- és kommunista harcos — Hruscsov elv­társ fáradhatatlan erőfe­szítéseivel. (Taps.) Emlékezzünk vissza a szovjet kormányfőnek a legnagyobb tőkés ország­ban — az Egyesült Álla­mokban tett két útjára, melynek során minden­kinek — akinek szeme és füle van — megmu­tatta, mit jelent valójá­ban a béke 'védelme, mit jelent az, ha valaki szí­vén viseli az emberek boldogságát. Szent meg­győződésem, hogy az utánunk következő nem­zedékek örökké a legna­gyobb hálával fognak emlékezni a Szovjetunió­nak éppen ebben az idő­ben tett nagy békeakciőra. (Taps.) Érth'etö, hogy ezek az évek rend­kívül igényesek voltak pártunk nem­zetközi tevékenységével szemben. Azt hiszem, a kongresszus minden küldöt­te teljes mértékben támogathatja a beszámolóból egyöntetűen következő 'megállapítást, hogy Központi Bizott­ságunk tevékenyen, kezdeményezően és eredményesen teljesítette a XI. kongresszuson kitűzött és a rohamo­san kibontakozó helyzetből következő feladatokat. Nemcsak azokra a nagy eseményekre gondolunk, mint amilyen Novotný elvtárs részvétele volt az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, ami­kor szocialista hazánk e nagy nem­zetközi fórumon erőteljesen felemel­te szavát a béke, a' haladás és a né­pek barátsága érdekében. A két kong­resszus közti időben minden alkalom­mal teljes erővel szorgalmaztuk a nagy célok elérését, és állandóan küzdöttünk az agresszív imperialista akciók és tervek ellen. Gondoljunk csak viasza, mennyire szemet szúrtak és szúrnak a nyu­gatnémet militaristáknak és revan­sistáknak — az Oberländereknek, Seebohmoknak, Globkéknak és Straus­soknak — tucatnyi akcióink, ame­lyekkel könyörtelenül leleplezzük ré­gi énjüket és új támadó szándékai­kat. Másrészt látnunk kell, hogy a XI. pártkongresszus után alakult meg a független Guinea, Mali, Algéria és sok 'más független állam. Mindig büszkék leszünk rá, hogy köztársa­ságunk sohasem ült ölbe tett kézzel, ha segíteni kellett az említett orszá­gok felszabadulásában, vagy szabad életük elsö lépéseiben. (Taps.) Mit mondjunk viszonyunkról a forradalmi Kubához, melynek hősies küzdelmét pártunk és dolgozóink mindig rendkí­vül nagy rokonszenvvel figyelték. Is­mét kommunista elvtársi üdvözletün­ket küldjük a kubai pártnak és Fidel Castro elvtársnak. (Taps.) Az elmúlt években a fejlődés kö­vetkezetes, elvszerű és kezdeményező kiállást követelt tőlünk a nemzetkö­zi kommunista mozgalom kérdéseinek megoldásában, a marxista—leninista akcióegységért folytatott küzdelem­ben. Azt hiszem, Központi Bizottsá­gunk tevékenysége az,elmúlt időszak­ban megfelelt az igényes követelmé­nyeknek. Emlékeztetni akarok Novot­ný elvtárs nagyon komoly beszédei­re a testvérpártok bukaresti és moszkvai tanácskozásán, továbbá részvételünkre a moszkvai nyilatko­zat kidolgozásában A kongresszusi beszámoló nagyon világosan mutatja, milyen alapvető jelentősége van munkánkban a nyi­latkozatoknak, az SZKP programjá­nak és annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjával azonos állás­ponton vagyunk korunk és mozgal­munk valamennyi alapvető kérdésé­ben. Az SZKP programját illetően külön ki kell emelnünk; hogy az el­fogadása óta eltelt év minden téren igazolta e dokumentum történelmi jelentőségét és óriási nemzetközi sú­lyát a rosszindulatú kételkedőkkel és rágalmazókkal szemben, akik lebe­csülni vagy tagadni akarták jelentő­ségét. Ebben egy búron pendülnek a bur­zsoá propagandisták az ultraba'.oldali szobatudósokkal — többek között a Zeri i Popullit albán lap tegnapi szá­mára gondolok —, mint ahogyan egy húron pendülnek azokban a rosszin­dulatú célzásokban is, hogy pártunk­nak — szerintük — túl, azonosak a nézetei a szovjet kommunistákkal. Annak idején nekünk és más test­vérpártoknak is szemére vetették, hogy afféle „SZKP-kultuszt" űzünk. Természetesen, fittyet hányunk az ilyen szemrehányásoknak. Az igaz­ság azonban az, hogy éppen ezek a bírálók nem tudnak semmit elképzel­ni ..kultusz" nélkül. Nálunk minden kommunista — és nemcsak kommu­nista — tudja, milyen testvéri és min­denben egyenjogú a mi kölcsönös vi­szonyunk Lenin nagy pártjával, mi­lyen törvényszerűen szilárdul tovább eszméink és tetteink törhetetlen egy­sége. a szocializmus és a kommuniz­mus útján tett közös előrehaladás fo­lyamatában. (Taps.) Meghatottan és lelkesülten hallgat­tuk kedden Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs üdvözlő beszédében egységünk újabb meleghangú igazolását. A pár­tunkat ért nagy elismerés komoly szavai hallatára mindnyájan a szov­jet kommunisták sokmilliós seregére, arra gondoltunk, amit számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja, moz­galmunk legtapasztaltabb élcsapata, az alkotó szellemű leninizmust követ­kezetesen fejlesztő párt, a megújho­dást jelentő nagy XX. és XXII. kong­resszus pártja, az a párt jelent, amely ma is a békéért és a kommunizmu­sért vívott világharc legnagyobb ter­hét viseli vállán' (Taps.) Ezért va­gyunk büszkék forradalmi egységünk­re, amely elválaszthatatlan a világ leninistáival ápolt egységünktől, ame­lyet minden erőnkkel tovább fogunk szilárdítani. Természetesen, ezért rossznak tartunk mindent, ami egysé­günk qílen irányul. A XI. kongresszus feladatunkká tet­te, hogy megalkuvást nem ismerve harcoljunk a revizionizmus — a nem­zetközi kommunista mozgalom fő ve­szélye ellen. Pártunk következetesen harcolt, leleplezte egyes jugoszláv teoretikusok revizionista eszméit és a revizionizmus — f általában egye­dülálló — hazai jelenségeit, valamint a néhány más pártban mutatkozó ve­szélyes opportunista megnyilvánulá­sokat. Szolidárisak voltunk a renegát Larsen ellen küzdő dán elvtársakkal, eszmei támogatást nyújtottunk az Egyesült Államok kommunistáinak és más testvérpártoknak antirevlzionis­ta küzdelmükben. Nyíltan megmond­tuk, milyen veszélyes jobboldali utak­ra taszítják a revizionista behatások például az Olasz Szocialista Pártot. Most is állandó internacionális kö­telességünknek tartjuk, hogy küzd­jünk a revizionizmus és a jobboldali likvidátor szellem összes formái el­len. Ennek a kötelességnek a teljesí­tése semmiképpen sincs ellentétben a népi Jugoszlávia népei iránti baráti érzelmeinkkel. Őszinte óhajunk, hogy egyre nagyobb sikereket arassanak a békéért és a szocializmusért folyta­tott küzdelemben. Ha szemügyre vesz­szük a jelenkori szobatudósokat, vi­lágosan látjuk, hogy nem nagyon érdekli őket a ju­goszláv dolgozók gondol­kodása és vágya, s or­száguk főként arra jó nekik, hogy mint valami­lyen megtévesztő mellvéd mögül tüzeljenek a Szov­jetunió Kommunista Párt­jára és más forradalmi pártokra, revizionizmus­sal, a szocialista érdekek elárulásával, az imperia­listáknak való behódolás­sal vádolják őket. Nyíltan meg kell mon­dani, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom­nak az 1960 novemberi moszkvai tanácskozások dokumentumaiban kitű­zött jelenlegi irányvona­lát nemcsak a revizioniz­mus ellen vívott Ismert éles harc után, hanem a jelenkori dogmatikusok­kal, a személyi kultusz­nak és antileninista mód­szereinek megrögzött hí­veivel folytatott kemény vita után dolgoztuk ki. A kongresszusi beszámoló már említette, milyen gyalázatos szerepet ját­szott a mai albán párt­vezetőség az utóbbi évek­'"""• ben. Ezzel kapcsolatban nem kerülhetjük meg hallgatással Vu Sziu-csüen elvtárs tegnapelőtti felszólalását. Kong­resszusunk elvtársi tisztelettel és ko­molysággal hallgatta a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának üd­vözlő levelét. Pártunk mindenkor ér­dem szerint értékelte és értékeli a Kí­nai Kommunista Párt nagy forradalmi érdemeit és jelentőségét a nemzetkö­zi kommunista mozgalomban. Testvé­rien szolidáris a Kínai Kommunista Pártnak a több százmilliós Kínában az új szocialista társadalomért foly­tatott neliéz küzdelmével. Ami az üd­vözlő levelet kísérő beszédet illeti, főként a beszédnek azt a részét, amely a mai albán vezetőket védel­mezte, mindenki láthatta, hogý a kongresszus , küldöttei egyáltalán és határozottan nem értenek vele egyet. (.Taps,) Semmi esetre sem tarthatjuk indokoltnak és jogosnak a kínai kül­döttség „sajnálkozását" és „szomor­kodását" azon, amit a küldöttség ve­zetője az Albán Munkapárt elleni úgynevezett egyoldalú, támadásnak nevez. Kongresszusunkon szó volt a Hodzsa —Shehu csoportról és másokról, akik kezükben tartják a párt vezetését, de már régen hátat fordítottak a kom­munizmusnak. Ez a csoport már több mint két éve hallatlanul rágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját és a többi testvérpártot, nyíltan szembe­száll a közösen elfogadott dokumen­tumok összes elveivel. Nyílt akna­munkát indított a nemzetközi kommu­nista egység ellen, antileninista né­zeteket hirdet, melyeknek egyetlen eszmei alapja a dogmatizmus és a so­vinizmus. Ez a való helyzet. Tehá^ elsősor­ban az a „sajnálatra méltó", hogy a Kínai Kommunista Párt küldöttsége egy szóval sem bírálta az albán ve­zetők egységbontó mesterkedését, sem a marxista-leninista pártokat illető állandó sértegetéseiket. Ami pedig azt a nagyon súlyos vádat illeti, hogy kongresszusunk tanácskozásával ta­lán „ártana a proletár nemzetközi egységnek", úgy vélem, pártunkat a múltban egyetlen kongresszusán sem érte olyan vád, mint most a kínai küldött beszédében. Ehhez csak any­nyit fűzhetek: nem fogadjuk el, eré­lyesen visszautasítjuk ezt a vádit, és szembefordulunk előterjesztőjével. (Viharos taps.) A kongresszus kül­dötteinek felszólalásai igazságosan fordultak szembe a kínai küldött vád­jával, és ezért nem egyoldalú, még kevésbé elvtársiatlan szemrehányá­sokkal illették a Kínai Kommunista Pártot, mint ahogyan azt itt tegnap, számunkra érthetetlenül, a testvéri Koreai Munkapárt küldötte magya­rázta. Nyilvánvalóan újra emlékaztet­nünk kell az albán pártvezetőség ma­gatartásának néhány tényére. Az albán vezetők 1960 óta eluta­sították az SZKP és a többi testvér­párt összes javaslatait, hogy vitassák meg a felmerült nézeteltéréseket. Minden tárgyalási ajánlat után fokoz­ták egységbontó tevékenységüket. Mi­után minden lehetőség kimerült arra, hogy a helyzetet kölcsönös tanácsko­zásokkal rendezzük, nem maradt más hátra, mint hogy kommunista köte­lességünket teljesítve nyíltan meg­mondjuk az igazságot a tiranai kény^ urak igazi szerepéről. Az Albán Munkapárt vezetősége szándékosan szakította meg az együtt­működést és élezte ki az ellentéte­ket a szocialista országokkal, bizo-: nyára főként azért, hogy távol tart­sa Albánlát a személyi kultusz kö­vetkezményeinek felszámolásától, mi­vel ennek sötét oldalai ott még erő­teljesen hatnak. Lássuk, milyen is a valóságban az albán vezetők „mar­xista—leninista elvszerűsége", amely­lyel úgy kérkednek. Enver Hodzsa hat évvel ezelőtt saját pártját ille­tően is kijelentette, hogy „Sztálin személyi kultusza és vezetési gyakor­lata nyíltan és mélyen megszegte a kollektív vezetés lenini elveit a párt­ban, megszegte a lenini pártnormá­kat... Ez elkerülhetetlenül nagy ká­rokat okozott és következménye a forradalmi törvényesség megszegése volt... Pártunk és népünk egyetér­tenek a személyi kultusz elleni bá­tor és elvszerű küzdelemmel!" Hysni Kapo, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának titkára azon­ban most novemberben „a szocialis­ta rendszer bukásához vezető út­nak ... az opportunizmus terjesztése és az árulás útjának, antimarxista harcnak" nevezte a személyi kultusz módszereinek bírálatát és félszámo­lását, amely „nagyon kapóra jön az imperialistáknak". Az albán vezetők sorsukért retteg­ve, az albán kommunistákkal szem­ben elkövetett súlyos bűntetteik kö­vetkezményeitől tartva fokozzák e terrort az SZKP-t támogató nemzet­közi szolidaritás hívei ellen, és Sztá­linra hivatkozva igazolják politikáju­kat. Mehmet Shehu például az idén kijelentette, hogy „a történelmi ta­pasztalat igazolta az osztályharc éle­ződésének halhatatlan elméletét". Ezt természetesen, a szocialista társada­lom viszonyai között értette. Csak az hirdetheti ezt a sztálini doktrínát most, miután kiderült, hogy főként a törvényellenes megtorlások igazolásé­ra szolgált, aki testtel-lélekkel ma ls ragaszkodik a múlthoz, nem akar tőle eltávolodni, mert különben magát kellene elítélnie. Enver Hodzsa 1956-ban feltétlen egyetértését/fejezte ki az SZKP XX. kongresszusának a békés egymás mel­lett élés kérdéseire, a háború elhárí­tására és a szocializmusba való át­menet különféle útjaira vonatkozó alkotó szellemű megállapításaival. Fo­gadkozott: „Egész pártunk és az al­bán nép teljesen helyesli az SZKP XX. kongresszusának történelmi határoza­tait, amelyek világos, helyes és tu­dományos távlatot adnak az emberi­ségnek békevágya megvalósítására és a népek őszinte együttműködésére." Mit mondanak ma? A Zeri i Popullit napilap szeptember végén és október elején azt Irta, hogy a XX. kongresz­szus elveinek érvényesítése, minde­nekelőtt a békés egymás mellett élés szorgalmazása — „antimarxista kon­cepció, mely állítólag az imperáliz* mussal való közeledés és egybeolva­dás vonala, és örök időkre lehetővé teszi a tőkés kizsákmányolást és el­nyomást". Kommunisták agyában ilyesmi nem születhet. A Hodzsa—Shehu-csoportról ma határozottan állíthatjuk, hogy a sze­mélyi kultusz híveinek és a békés egymás mellett élés ellenzőinek plat­formjáról az antikornmunizmus tábo­rába tértek át, hisztérikus dogmatiz­musuk és sovinizmusuk hidegvérűen kiszámított szovjetellenes aknamun­kává fajult. Ami úgynevezett érvelésüket illeti, néha az a benyomásunk, mintha az albán pártvezetőség volna az a hang­szóró, amelybe a dogmatikusok és a szektások a világ minden részéből el­képzeléseiket súgjík, hogy azután hisztérikusan szétkürtölje a világ min­den tájára. Az 1957. évi moszkvai nyilatkozat és békekiáltvány évfordulója alkal­mából nemrégen megjelent cikkeik is szemléltető képet adnak gondo­latvilágukról. A cikkírók beállításá­ban ezek az alkotó szellemű lenini gondolatokban gazdag dokumentumok legfeljebb 3—4 problémát sűrítő vér­szegény eszmei agyszüleményekké törpültek, melyek magyarázatát ima­malom-szerűen hadart és értelmüket tekintve teljesen feje tetejére állított visszatetsző frázisokba bújtatták. A békeharcról, melyet az öt évvel ezelőtti, majd a későbbi moszkvai nyi­latkozat ismét minden egyes kommu­nista alapvető kötelességeként emelt ki. a leszerelésről, az atomháború el­hárításának szükségéről stb., legfel­jebb néhány komolytalan erőfitogtató szót, vagy talán annyit se.ni találunk. Természetesen, egy szóval sem emlí­tik az SZKP nagy szerepét a kommu­(Folytatás az 5. oldalon.) ŰJ SZÚ 4 * W2. december

Next

/
Thumbnails
Contents