Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommnnista Pártjának XII. hongressznsa Elítéljük az albán vezetők szakadár tevékenységét Elvtársak! Mint a XII. kongresszus küldötte, először is kifejezem Novotný elvtárs beszámolója 11 pontjának, társadalmunk alapvető fejlesztési feladatainak teljes támogatását. Most az a fontos, •hogy mindjárt nagy lendülettel küzdjünk megvalósításukért, szálljunk szembe azzal, ami tompítja munkánk hatásosságát — a következetlenséggel, a kényelemszeretettel, a haszonleséssel, a bürokratizmussal, minden visszássággal, amely gátolja az emberek törekvését. Azért vagyunk kommunisták, hogy ezt maradéktalanul véghezvigyük. Felszólalásomban elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozom. Engedjék meg, hogy bevezetőül néhány megjegyzést fűzzek a Központi Bizottság beszámolójának ahhoz a részéhez, amely leszögezi, hogy pártunk megalkuvást nem ismerve kész véglegesen felszámolni a pártélet lenini normáinak és a szocialista törvényességnek megszegését, felszámolni a személyi kultusz valamennyi következményét. Azt hiszem, minden kommunista feltétlen egyetértéssel fogadja e szavakat, hisz pártunk életének utóbbi időszaka — az SZKP XX. és XXII. kongresszusának mély hatása alatt — a szocialista demokrácia lendületes kibontakozásának, széles körű országos vitáknak, a dolgozók milliói nagy aktivitásának időszaka volt. Ez sürgetően kötelességünkké "teszi, hogy következetesen felszámoljunk mindent, ami nálunk a személyi kultusz erős hatásának éveiből viszszamaradva fölöslegesen és ártalmasan gátolja törekvéseinket. Meggyőződésem, a kongresszus egyetért azzal a javaslattal, hogy négy hónapon belül végleg és igazságosan zárjanak le minden bírósági esetet, mert biztos lehet benne, hogy Barák és lekötelezett emberei, vagy hasonszőrű emberek nem fogják többé félrevezetni az új Központi Bizottságot. Mint az már folyamatban is vaii, felül kell vizsgálnunk a megtorlás minden esetét, amely a múltban nálunk hasonló összefüggésekben előfordult — akár bírósági eljárásokról, akár pártbüntetésekről van szó. A legmesszemenőbb orvoslást kell eszközölnünk és le kell vonnunk a következményeket a jogtiprás elkövetőivel szemben: Szent kötelességünk ennek az ügynek végleges megoldása. A személyi kultusz utolsó következményeinek felszámolása kétségtelenül elősegíti a párttörténet valamennyi szakaszának helyes megvilágítását és ugyanakkor hozzájárul az ideológiai, tudományos és kulturális alkotó munka felélénküléséhez, a dogmatikus merevség és a különféle opportunista irányzatok számos megnyilvánulásának még következetesebb felszámolásához, az általános pártmunka további javulása mellett az erkölcsi és a politikai nevelés kibontakozásához. Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolója találóan jellemezte az általános világhelyzetet és pártunk nemzetközi tevékenységének időszerű kérdéseit. Az emberi történelem talán sohasem fejlődött olyan gyorsan, mint a legutóbbi • években. Korunk a legcsodálatosabb felfedezések, Gagarin és Tyitov kora. az a kor, amelyben tucatjával alakultak független államok, amikor Kubában győzött a forradalom/ amelynek eredményeként megszületett az első amerikai szocialista állam. Korunk a 81 kommunista párt nagy moszkvai tanácskozásának, az SZKP XXII kongresszusának és az újkori Kommunista Kiáltványnak — az SZKP új programjának kora. Tanúi voltunk az imperialisták, elsősorban az észak-amerikai imperialisták számos veszélyes provokációjának, a forradalmi és a nemzeti felszabadító mozgalom üldözésének és az ellene intézett támadásoknak, a nukjeáris fegyverek további halmozásának és a tartós békéért folytatott újabb kitartó küzdelemnek. Ebben a küzdelemben azonban már a szocializmus és a haladás erői a hangadók, elsősorban a Szovjetuniónak — a békéért és az emberiség boldogságáért folytatott küzdelem természetes központjának — óriási hatása érvényesült. Történelmi jelentőségű politikai lépések történtek az elmúlt években, mint a Szovjetunió javaslata az egyetemes leszerelésre, a gyarmati rendszer végleges felszámolására, a második világháború következményeinek teljes' felszámolására, a német békeszerződés megkötésére és a nyugat-berlini kérdés megoldására. Utoljára említem a legújabb eseményeket, hogy így még jobban kitűnjék: Vladimír Koucký elvtárs beszéde már az említett javaslatok benyújtása is alapjában kihatott a jelenlegi nemzetközi politika egész tartalmára. Korunkban' a béke ügyének sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek a Szovjetunió nevével, hatalmával, a szovjet nép önfeláldozó munkájával, g szovjet kormány meggondolt tevékenységével és a hozzánk oly közelálló lenini béke- és kommunista harcos — Hruscsov elvtárs fáradhatatlan erőfeszítéseivel. (Taps.) Emlékezzünk vissza a szovjet kormányfőnek a legnagyobb tőkés országban — az Egyesült Államokban tett két útjára, melynek során mindenkinek — akinek szeme és füle van — megmutatta, mit jelent valójában a béke 'védelme, mit jelent az, ha valaki szívén viseli az emberek boldogságát. Szent meggyőződésem, hogy az utánunk következő nemzedékek örökké a legnagyobb hálával fognak emlékezni a Szovjetuniónak éppen ebben az időben tett nagy békeakciőra. (Taps.) Érth'etö, hogy ezek az évek rendkívül igényesek voltak pártunk nemzetközi tevékenységével szemben. Azt hiszem, a kongresszus minden küldötte teljes mértékben támogathatja a beszámolóból egyöntetűen következő 'megállapítást, hogy Központi Bizottságunk tevékenyen, kezdeményezően és eredményesen teljesítette a XI. kongresszuson kitűzött és a rohamosan kibontakozó helyzetből következő feladatokat. Nemcsak azokra a nagy eseményekre gondolunk, mint amilyen Novotný elvtárs részvétele volt az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, amikor szocialista hazánk e nagy nemzetközi fórumon erőteljesen felemelte szavát a béke, a' haladás és a népek barátsága érdekében. A két kongresszus közti időben minden alkalommal teljes erővel szorgalmaztuk a nagy célok elérését, és állandóan küzdöttünk az agresszív imperialista akciók és tervek ellen. Gondoljunk csak viasza, mennyire szemet szúrtak és szúrnak a nyugatnémet militaristáknak és revansistáknak — az Oberländereknek, Seebohmoknak, Globkéknak és Straussoknak — tucatnyi akcióink, amelyekkel könyörtelenül leleplezzük régi énjüket és új támadó szándékaikat. Másrészt látnunk kell, hogy a XI. pártkongresszus után alakult meg a független Guinea, Mali, Algéria és sok 'más független állam. Mindig büszkék leszünk rá, hogy köztársaságunk sohasem ült ölbe tett kézzel, ha segíteni kellett az említett országok felszabadulásában, vagy szabad életük elsö lépéseiben. (Taps.) Mit mondjunk viszonyunkról a forradalmi Kubához, melynek hősies küzdelmét pártunk és dolgozóink mindig rendkívül nagy rokonszenvvel figyelték. Ismét kommunista elvtársi üdvözletünket küldjük a kubai pártnak és Fidel Castro elvtársnak. (Taps.) Az elmúlt években a fejlődés következetes, elvszerű és kezdeményező kiállást követelt tőlünk a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseinek megoldásában, a marxista—leninista akcióegységért folytatott küzdelemben. Azt hiszem, Központi Bizottságunk tevékenysége az,elmúlt időszakban megfelelt az igényes követelményeknek. Emlékeztetni akarok Novotný elvtárs nagyon komoly beszédeire a testvérpártok bukaresti és moszkvai tanácskozásán, továbbá részvételünkre a moszkvai nyilatkozat kidolgozásában A kongresszusi beszámoló nagyon világosan mutatja, milyen alapvető jelentősége van munkánkban a nyilatkozatoknak, az SZKP programjának és annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjával azonos állásponton vagyunk korunk és mozgalmunk valamennyi alapvető kérdésében. Az SZKP programját illetően külön ki kell emelnünk; hogy az elfogadása óta eltelt év minden téren igazolta e dokumentum történelmi jelentőségét és óriási nemzetközi súlyát a rosszindulatú kételkedőkkel és rágalmazókkal szemben, akik lebecsülni vagy tagadni akarták jelentőségét. Ebben egy búron pendülnek a burzsoá propagandisták az ultraba'.oldali szobatudósokkal — többek között a Zeri i Popullit albán lap tegnapi számára gondolok —, mint ahogyan egy húron pendülnek azokban a rosszindulatú célzásokban is, hogy pártunknak — szerintük — túl, azonosak a nézetei a szovjet kommunistákkal. Annak idején nekünk és más testvérpártoknak is szemére vetették, hogy afféle „SZKP-kultuszt" űzünk. Természetesen, fittyet hányunk az ilyen szemrehányásoknak. Az igazság azonban az, hogy éppen ezek a bírálók nem tudnak semmit elképzelni ..kultusz" nélkül. Nálunk minden kommunista — és nemcsak kommunista — tudja, milyen testvéri és mindenben egyenjogú a mi kölcsönös viszonyunk Lenin nagy pártjával, milyen törvényszerűen szilárdul tovább eszméink és tetteink törhetetlen egysége. a szocializmus és a kommunizmus útján tett közös előrehaladás folyamatában. (Taps.) Meghatottan és lelkesülten hallgattuk kedden Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs üdvözlő beszédében egységünk újabb meleghangú igazolását. A pártunkat ért nagy elismerés komoly szavai hallatára mindnyájan a szovjet kommunisták sokmilliós seregére, arra gondoltunk, amit számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja, mozgalmunk legtapasztaltabb élcsapata, az alkotó szellemű leninizmust következetesen fejlesztő párt, a megújhodást jelentő nagy XX. és XXII. kongresszus pártja, az a párt jelent, amely ma is a békéért és a kommunizmusért vívott világharc legnagyobb terhét viseli vállán' (Taps.) Ezért vagyunk büszkék forradalmi egységünkre, amely elválaszthatatlan a világ leninistáival ápolt egységünktől, amelyet minden erőnkkel tovább fogunk szilárdítani. Természetesen, ezért rossznak tartunk mindent, ami egységünk qílen irányul. A XI. kongresszus feladatunkká tette, hogy megalkuvást nem ismerve harcoljunk a revizionizmus — a nemzetközi kommunista mozgalom fő veszélye ellen. Pártunk következetesen harcolt, leleplezte egyes jugoszláv teoretikusok revizionista eszméit és a revizionizmus —

f általában egyedülálló — hazai jelenségeit, valamint a néhány más pártban mutatkozó veszélyes opportunista megnyilvánulásokat. Szolidárisak voltunk a renegát Larsen ellen küzdő dán elvtársakkal, eszmei támogatást nyújtottunk az Egyesült Államok kommunistáinak és más testvérpártoknak antirevlzionista küzdelmükben. Nyíltan megmondtuk, milyen veszélyes jobboldali utakra taszítják a revizionista behatások például az Olasz Szocialista Pártot. Most is állandó internacionális kötelességünknek tartjuk, hogy küzdjünk a revizionizmus és a jobboldali likvidátor szellem összes formái ellen. Ennek a kötelességnek a teljesítése semmiképpen sincs ellentétben a népi Jugoszlávia népei iránti baráti érzelmeinkkel. Őszinte óhajunk, hogy egyre nagyobb sikereket arassanak a békéért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Ha szemügyre veszszük a jelenkori szobatudósokat, világosan látjuk, hogy nem nagyon érdekli őket a jugoszláv dolgozók gondolkodása és vágya, s országuk főként arra jó nekik, hogy mint valamilyen megtévesztő mellvéd mögül tüzeljenek a Szovjetunió Kommunista Pártjára és más forradalmi pártokra, revizionizmussal, a szocialista érdekek elárulásával, az imperialistáknak való behódolással vádolják őket. Nyíltan meg kell mondani, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak az 1960 novemberi moszkvai tanácskozások dokumentumaiban kitűzött jelenlegi irányvonalát nemcsak a revizionizmus ellen vívott Ismert éles harc után, hanem a jelenkori dogmatikusokkal, a személyi kultusznak és antileninista módszereinek megrögzött híveivel folytatott kemény vita után dolgoztuk ki. A kongresszusi beszámoló már említette, milyen gyalázatos szerepet játszott a mai albán pártvezetőség az utóbbi évek'"""• ben. Ezzel kapcsolatban nem kerülhetjük meg hallgatással Vu Sziu-csüen elvtárs tegnapelőtti felszólalását. Kongresszusunk elvtársi tisztelettel és komolysággal hallgatta a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvözlő levelét. Pártunk mindenkor érdem szerint értékelte és értékeli a Kínai Kommunista Párt nagy forradalmi érdemeit és jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalomban. Testvérien szolidáris a Kínai Kommunista Pártnak a több százmilliós Kínában az új szocialista társadalomért folytatott neliéz küzdelmével. Ami az üdvözlő levelet kísérő beszédet illeti, főként a beszédnek azt a részét, amely a mai albán vezetőket védelmezte, mindenki láthatta, hogý a kongresszus , küldöttei egyáltalán és határozottan nem értenek vele egyet. (.Taps,) Semmi esetre sem tarthatjuk indokoltnak és jogosnak a kínai küldöttség „sajnálkozását" és „szomorkodását" azon, amit a küldöttség vezetője az Albán Munkapárt elleni úgynevezett egyoldalú, támadásnak nevez. Kongresszusunkon szó volt a Hodzsa —Shehu csoportról és másokról, akik kezükben tartják a párt vezetését, de már régen hátat fordítottak a kommunizmusnak. Ez a csoport már több mint két éve hallatlanul rágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját és a többi testvérpártot, nyíltan szembeszáll a közösen elfogadott dokumentumok összes elveivel. Nyílt aknamunkát indított a nemzetközi kommunista egység ellen, antileninista nézeteket hirdet, melyeknek egyetlen eszmei alapja a dogmatizmus és a sovinizmus. Ez a való helyzet. Tehá^ elsősorban az a „sajnálatra méltó", hogy a Kínai Kommunista Párt küldöttsége egy szóval sem bírálta az albán vezetők egységbontó mesterkedését, sem a marxista-leninista pártokat illető állandó sértegetéseiket. Ami pedig azt a nagyon súlyos vádat illeti, hogy kongresszusunk tanácskozásával talán „ártana a proletár nemzetközi egységnek", úgy vélem, pártunkat a múltban egyetlen kongresszusán sem érte olyan vád, mint most a kínai küldött beszédében. Ehhez csak anynyit fűzhetek: nem fogadjuk el, erélyesen visszautasítjuk ezt a vádit, és szembefordulunk előterjesztőjével. (Viharos taps.) A kongresszus küldötteinek felszólalásai igazságosan fordultak szembe a kínai küldött vádjával, és ezért nem egyoldalú, még kevésbé elvtársiatlan szemrehányásokkal illették a Kínai Kommunista Pártot, mint ahogyan azt itt tegnap, számunkra érthetetlenül, a testvéri Koreai Munkapárt küldötte magyarázta. Nyilvánvalóan újra emlékaztetnünk kell az albán pártvezetőség magatartásának néhány tényére. Az albán vezetők 1960 óta elutasították az SZKP és a többi testvérpárt összes javaslatait, hogy vitassák meg a felmerült nézeteltéréseket. Minden tárgyalási ajánlat után fokozták egységbontó tevékenységüket. Miután minden lehetőség kimerült arra, hogy a helyzetet kölcsönös tanácskozásokkal rendezzük, nem maradt más hátra, mint hogy kommunista kötelességünket teljesítve nyíltan megmondjuk az igazságot a tiranai kény^ urak igazi szerepéről. Az Albán Munkapárt vezetősége szándékosan szakította meg az együttműködést és élezte ki az ellentéteket a szocialista országokkal, bizo-: nyára főként azért, hogy távol tartsa Albánlát a személyi kultusz következményeinek felszámolásától, mivel ennek sötét oldalai ott még erőteljesen hatnak. Lássuk, milyen is a valóságban az albán vezetők „marxista—leninista elvszerűsége", amelylyel úgy kérkednek. Enver Hodzsa hat évvel ezelőtt saját pártját illetően is kijelentette, hogy „Sztálin személyi kultusza és vezetési gyakorlata nyíltan és mélyen megszegte a kollektív vezetés lenini elveit a pártban, megszegte a lenini pártnormákat... Ez elkerülhetetlenül nagy károkat okozott és következménye a forradalmi törvényesség megszegése volt... Pártunk és népünk egyetértenek a személyi kultusz elleni bátor és elvszerű küzdelemmel!" Hysni Kapo, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának titkára azonban most novemberben „a szocialista rendszer bukásához vezető útnak ... az opportunizmus terjesztése és az árulás útjának, antimarxista harcnak" nevezte a személyi kultusz módszereinek bírálatát és félszámolását, amely „nagyon kapóra jön az imperialistáknak". Az albán vezetők sorsukért rettegve, az albán kommunistákkal szemben elkövetett súlyos bűntetteik következményeitől tartva fokozzák e terrort az SZKP-t támogató nemzetközi szolidaritás hívei ellen, és Sztálinra hivatkozva igazolják politikájukat. Mehmet Shehu például az idén kijelentette, hogy „a történelmi tapasztalat igazolta az osztályharc éleződésének halhatatlan elméletét". Ezt természetesen, a szocialista társadalom viszonyai között értette. Csak az hirdetheti ezt a sztálini doktrínát most, miután kiderült, hogy főként a törvényellenes megtorlások igazoláséra szolgált, aki testtel-lélekkel ma ls ragaszkodik a múlthoz, nem akar tőle eltávolodni, mert különben magát kellene elítélnie. Enver Hodzsa 1956-ban feltétlen egyetértését/fejezte ki az SZKP XX. kongresszusának a békés egymás mellett élés kérdéseire, a háború elhárítására és a szocializmusba való átmenet különféle útjaira vonatkozó alkotó szellemű megállapításaival. Fogadkozott: „Egész pártunk és az albán nép teljesen helyesli az SZKP XX. kongresszusának történelmi határozatait, amelyek világos, helyes és tudományos távlatot adnak az emberiségnek békevágya megvalósítására és a népek őszinte együttműködésére." Mit mondanak ma? A Zeri i Popullit napilap szeptember végén és október elején azt Irta, hogy a XX. kongreszszus elveinek érvényesítése, mindenekelőtt a békés egymás mellett élés szorgalmazása — „antimarxista koncepció, mely állítólag az imperáliz* mussal való közeledés és egybeolvadás vonala, és örök időkre lehetővé teszi a tőkés kizsákmányolást és elnyomást". Kommunisták agyában ilyesmi nem születhet. A Hodzsa—Shehu-csoportról ma határozottan állíthatjuk, hogy a személyi kultusz híveinek és a békés egymás mellett élés ellenzőinek platformjáról az antikornmunizmus táborába tértek át, hisztérikus dogmatizmusuk és sovinizmusuk hidegvérűen kiszámított szovjetellenes aknamunkává fajult. Ami úgynevezett érvelésüket illeti, néha az a benyomásunk, mintha az albán pártvezetőség volna az a hangszóró, amelybe a dogmatikusok és a szektások a világ minden részéből elképzeléseiket súgjík, hogy azután hisztérikusan szétkürtölje a világ minden tájára. Az 1957. évi moszkvai nyilatkozat és békekiáltvány évfordulója alkalmából nemrégen megjelent cikkeik is szemléltető képet adnak gondolatvilágukról. A cikkírók beállításában ezek az alkotó szellemű lenini gondolatokban gazdag dokumentumok legfeljebb 3—4 problémát sűrítő vérszegény eszmei agyszüleményekké törpültek, melyek magyarázatát imamalom-szerűen hadart és értelmüket tekintve teljesen feje tetejére állított visszatetsző frázisokba bújtatták. A békeharcról, melyet az öt évvel ezelőtti, majd a későbbi moszkvai nyilatkozat ismét minden egyes kommunista alapvető kötelességeként emelt ki. a leszerelésről, az atomháború elhárításának szükségéről stb., legfeljebb néhány komolytalan erőfitogtató szót, vagy talán annyit se.ni találunk. Természetesen, egy szóval sem említik az SZKP nagy szerepét a kommu(Folytatás az 5. oldalon.) ŰJ SZÚ 4 * W2. december