Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlováki a Kommunista Pártjának XII. kongresszusa Vladimír Koucky elvtárs beszéde (Folytatás a 4. oldalról) hlsta mozgalomban, sem a nemzetközi kommunista mozgalom egységét gyen­gítő bárminő tevékenység megenged­hetetlenségét, amit a moszkvai nyi­latkozat leszögezett. Az említett cik­kek tele vannak forradalmlskodással, de rendszerint nem veszik tekintetbe a forradalmi munkásmozgalom létezé­sét a fejlett tőkésországokban, pedig Itt rendkívül fontos harci folyamat Indult el az imperializmus ellen, a szocializmusért. Így tovább folytat­hatnánk az elemzést. Vajon a moszkvai nyilatkozat ilyen kezelése nem revíziós törekvés-e, va­jon nem klsérlet-e a lenini szellem­től távo! eső más platform kierősza­kolására a közösen elfogadott doku­mentumok helyett? Az albán vezetők esetében Igy fest a konkrét helyzet: a Zeri 1 Populllt október 13-án Brezsnyev elvtárs ered­ményes Jugoszláviai útja után nyíl­tan arra szólít fel, hogy az SZKP és a többi testvérpárt „óriási kísérő fáj­dalmak árán ls hagyják el a XX. kongresszus és a moszkvai nyilatko­zat vonalát". Enver Hodzsa október végén már nemcsak az SZKP-t és az európai szocialista országok testvér­pártjait, hanem a francia kommunis­tákat ls elméleti likvidátorsággal, az olasz elvtársakat pedig egyenesen re­vízión izmussal vádolja. A Hodzsa—Shehu-csoportnak azon­ban minden jó a szovjetellenes uszí­tásra, a komoly karibi feszültség ls, melynek megoldásában a Szovjetunió bölcs lenini forradalmi magatartásá­val óriási érdemeket szerzett, meg­mentette a nukleáris háborúhoz na­gyon közel álló világ békéjét. Persze Tiranában ma ls fennhangon terjesz­tik azt a gyalázatos rágalmat, hogy a Szovjetunió tulajdonképpen nem akadályozta meg az amerikai ultra­reakciósokat a termonukleáris világ­konfliktus előidézésében, nem nyúj­tott döntő segítséget a kubai népnek, hogy megvédje forradalmi vívmányait az imperialista betöréstől, s nem ver­te vissza az ellenforradalom export­jára Irányuló veszélyes kísérletet, ha­nem árulóan afféle új „kubai Mün­chent" rendezettI A Zeri 1 Populllt tegnapi száma azt Irta, hogy a Szov­jetunió eljárása a Karib-tenger tér­ségében „elkerülhetetlenül háborúra vezet". Ilyen gyalázatosan mocskol­ják a tiranai renegátok a leninista Szovjetuniót és a népi Kubát! Ha va­lakinek joga van Münchenről beszél­ni, akkor erről elsősorban ml be­szélhetünk Csehszlovákiában. Tudjuk, miről van szó, sokszor saját tapasz­talatból Ismertük meg, hogy a szov­jet politika mindenkor következetesen szemben állott München szellemével, a müncheni behódolást elítélő szel­lem egyenes megtestesülése volt. Az albán rágalom erkölcsi mivoltában Hitler és Göbbels módszerére emlé­keztet. A Kuba elleni Imperialista agresz­szióval kapcsolatban térjünk vissza még egyszer a kínai küldött tegnap­előtti beszédéhez. Ha talán álláspont­jának helyességéről akarta meggyőz­ni kongresszusunk küldötteit azzal, hogy a karib-tengeri közelmúlt ese­ményeket magyarázva feltűnően nem tett említést a Szovjetunióról, akkor arról győződhetett meg, hogy éppen ellenkező .hatást ért el. (Taps.) Az albán vezetők most a végsőkig fokozták provokációikat: míg Hysnl Kapo négy évvel ezelőtt e teremben, mint a XI. kongresszusunkon részt vevő albán küldöttség vezetője a szó­noki emelvényen kijelentette, hogy „marxista—leninista pártjaink a Szov­jetunió testvérpártja vezetésével meg­őrzik és még szilárdabbá kovácsol­ják testvéri egységüket ős együttmű­ködésüket", Enver Hodzsa a múlt hé­ten vlorei beszédében arra az elké­pesztő megállapításra jutott, hogy a szovjet kommunisták és vezetőségük tulajdonképpen fel akarják számolni a szocializmust és „elő akarják se­gíteni a kapitalizmus világuralmát". Antikommunlzmusukban bizonyára már nem mehetnek messzeb. Az említett beszédnek azonban van még egy vonatkozása. Enver Hodzsa szöges ellentétben azzal, amit a moszkvai nyilatkozat az SZKP-nak a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött élcsapatszerepéről mond, af­féle új „világítótornyot" mutat a vi­lág kommunistáinak a marxizmus­leninizmus megmentéséért folyó küz­delemben és valamivel tovább felfor­gató frakciós tevékenységre szólít fel az egyes pártokon belül és az egész mozgalomban. Ogy vélem, kongresszusunk tárgya­lása nagyon komoly Intelem azoknak, akik tétlenül tűrik, vagy még támo­gatják ls az albán vezetők káros frakciós tevékenységét, akiket közü­lünk már senki sem tarthat kommu­nistáknak. Senki sem tetszeleghet a pártatlan bíró szerepében, aki a víz fölött lebegne, hogy tanácsokat adjon és megoldásokat sugalljon úgymond az Albán Munkapárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja, vagy legfel­jebb még „néhány további párt" vi­szályában. Ellenkezőleg, súlyos fele­lősséget vállalnak azok, akik mind­máig mindenképpen támogatják és „a marxizmus-leninizmus zászlaját magasan tartó" elszánt forradalmá­rokként dicsérik őket, akik minden­képpen Igyekeznek meggátolni az al­bán vezetők felforgató tevékenységé­nek jogos bírálatát, ugyanakkor mindjárt az imperialisták, a revizio­nisták és a reakciós nacionalisták közé sorolják azokat, akik az igazság nevében fel merik emelni hangjukat. A tényleges helyžet legdurvább el­ferdítése az, ha valaki a kommunista mozgalom egysége megbontásának minősíti az albán vezetők kommunis­taellenes tevékenységének leleplezé­sét, hiszen magatartásukkal tudato­san és szándékosan ők maguk lépték túl a mozgalom kereteit. Pártunk te­vékenységével bizonyítja, mily nagy­ra értékeli a kommunista mozgalom egységét, hogy mindig kész minden erőfeszítésre az egység megőrzése és megszilárdítása érdekében és a jövő­ben is így fog cselekedni. (Taps.) Azzal azonban soha sem fogunk egyetérteni, hogy az egység ürügye egyenesen zsarolóan hallgatásra és engedékenységre kényszerítsenek az antileninista és kommunistaellenes tevékenység bárminő formájával szemben. Szükséges megelőző Intéz­kedés a nyílt" renegátok klpellengé­rezése. A Hodzsa—Shehu csoport ese­tében ez az intelem elrettentő figyel­meztetés ls, hová juthat a megrögzött dogmatizmus, a Berija-módszerek és a személyi kultuszból sarjadt más módszerek felszámolásától való ide­genkedés, hová vezethetnek a ravasz szovjetellenes támadások és a leni­nisták ellen emelt „revizionista" vá­dak stb. Szívünk mélyéből kívánjuk, vala­mennyi kommunista párt baráti együttműködését, hogy tetteik min­denkor közös nagy ügyünket szolgál­ják. A nézeteltérések elvtársi meg­oldásának hívei vagyunk, ellenezzük mihaszna felszításukat. Természete­sen az albán vezetők által szándéko­san kiprovokált ellentéteket semmi esetre sem tekinthetjük mozgalmun­kon belüli viszálynak. A nemzetközi kérdésekben maga­tartásunk szilárd kritériumát a moszkvai nyilatkozat megállapításai szögezik le. Éberen meghiúsítjuk az imperializmus összes agresszív törek­véseit, tovább szilárdítjuk a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését. Ez nem „pacifista illúzió", ahogyan Tiranában nap mint nap a megcsömörlésig han­goztatják. Ezt bizonyítja például az is, hogy a ré^i kapitalista gyarmati rendszer, amely húsz évvel ezelőtt még a föld lakosságának nagy több­ségét Igájában tartotta, éppen a bé­kés egymás mellett élés időszakában mindössze másfél százalékra zsugo­rodott. Lássuk a munkásság osztály­harcát a békés egymás mellett élés iőőszakában. Elég egyetlen összeha­sonlítás: míg 1919 és 1939 között mintegy 81 millió dolgozó sztrájkolt, csak az idén, tehát huszad annyi idő alatt, ugyanennyi a sztrájkolók szá­ma. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az emberiség mielőbb kiharcol­ja a háborúktól és fegyverektől men­tes világot. Továbbra elszántan küz­dünk az általános és teljes leszere­lésért, mert ez az út vezet a termo­nukleáris háború veszélyének elhárí­tására. A termonukleáris háború év­századokkal visszavetné az emberi civilizációt és lényegesen kitolná az emberiség boldog kommunista távla­tait. Elvből ellenezzük az atomklub bővítését, követeljük a nukleáris kí­sérletek beszüntetését, mint ahogy ezt már a 81 kommunista pártnak a világ népeihez Intézett moszkvai kiáltványa ls határozottan követelte. Azt akarjuk, hogy minden nemzet szabad legyen, támogatjuk azt a jo­gát, hogy fegyveresen ís kivívja sza­badságát, de a határ- és hasonló vi­szályokkal kapcsolatban ellenezzük a nemzetek felelőtlen soviniszta egy­másra uszításét, örömmel fogadjuk kezdeményezésüket a viszály meg­szüntetésében. Elutasítjuk a „lokális háborúk" álnok Imperialista elméle­tét, sőt a „korlátozott atomviszály" lehetőségét ls, mert ez elkerülhetet­lenül termonukleáris világháborúba sodorná az emberiséget. Kötelesek vagyunk mindent meg­tenni a szocialista tábor gazdasági erejének növelésére, mert ez a két rendszer békés egymás mellett élésé­nek alapja, a szocializmus és a kom­munizmus további világfejlődésének döntő erőforrása. Ezért a szocialista országoknak az eddiginél sokoldalúbb és hatásosabb gazdasági együttműkö­dését nagyon gyorsan szembeállítjuk a farkastörvényekhez Igazodó kapi­talista egyesülésekkel. Ugyanakkor kötelességünk fejleszteni a szocialista államok és a most felszabadult or­szágok szoros barátságának hatásos és rugalmas politikáját, kötelességünk aktív együttműködést folytatni velük a békéért, a teljes egyenjogúságra épülő Intenzív gazdasági és kulturá­lis kapcsolatokért folytatott küzde­lemben, elősegíteni független fejlő­désüket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a most felszabadult országok kommu­nistái jelentős szerepet hivatottak játszani országaik fejlődésében, vi­szont tevékenységük akadályozása nem segíti elő a felszabadult orszá­guk szabadságának és az Imperialis­táktól való függetlenségének megszi­lárdulását, sem szabad gazdaságuk és kulturájuk fejlődését. Ezért nagyon, de nagyon aggasztanak bennünket az Indiai kommunisták letartóztatá­sáról, vagy az Algériai Kommunista Párt tevékenységének betiltásáról ér­kező hírek, felháborodással tölt el az, hogy az Imperialista reakció en­nek láttán ujjonghat és szövögetheti aljas antiszoclallsta intrlkáit. Pártunk mindig büszkén vállalta feladatalt a nemzetközi kommunista mozgalom szilárdításában, legjobb harci hagyományainak szelleme hatja át és XII. kongresszusunk ismét lel­kesen vallotta magáénak ezeket a hagyományokat. Köszönet illeti a testvérpártok küldöttségeit, amelyek Itt magasra emelték a proletár nem­zetköziség zászlaját. (Taps.) Forrón rokonszenvezünk valameny­nyl ország és világrész kommunistái­val, a kongresszusunkon jelenlevő képviselőikkel, és azokkal is, akik nem lehetnek jelen. Engedjék meg, hogy különösen mély szolidaritásun­kat fejezzem ki azokkal az elvtár­sakkal, akik az illegalitás és a reak­ciós üldöztetés körülményei között, gyakran évtizedes messzi száműzetés­ben önfeláldozóan dolgoznak. (Taps.) Azokkal, akiket a bonni militaristák, az észak-amerikai Imperialisták vagy a dél-afrikai fajüldözők, Franco és Salazar zsarnoki rendszere, a vene­zuelai, vagy a jordániai önkényura­lom zárt börtönbe. Munkánk és tö­rekvésünk arra irányul, hogy mielőbb üssön szabadulásuk órája, rájuk köszöntsön a jövő, amikor szabadon kibonthatják forradalmi zászlajukat — a mi közös zászlónkat. (Taps.) Pártunk több mint negyven éve ve­zet bennünket a proletár nemzetkö­ziség útján. Lenin nagy pártjával, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a világ lenlnistélval együtt mindenkor szilárdan kitartunk ezen az úton. (Taps.) Ebben ls megnyilvánul a tör­hetetlen egység. Nem az utánunk kö­vetkező, hanem már a ml nemzedé­künk, a kongresszus küldötteinek nemzedéke építi fel a kommunizmust Csehszlovákiában. (Taps.) A műszaki fejlesztés - a dolgozók kezdeményezésének útja František Zupka, a KSZT elnöke i Naponta meggyőződünk arról, hogy szocialista társadalmunk szilárdítását, a társadalom gazdasága növelését s ezáltal a lakosság anyagi és kulturá­lis színvonalának tartós emelkedését csupán a munka társadalmi terme­lékenységének legnagyobb mérvű fo­kozásával biztosíthatjuk. Ennek útját az új technika fejlesztése és töké­letes elsaiátítása jelenti. A műszaki fejlesztési tervek azonban számos üzemben az egész terv leggyengébb részét képezik és nem biztosítják a feladatok teljesítésének, a termelés magasfokú hatékonyságának szüksé­ges előfeltételeit. Csekély figyelmet szentelnek a tervezett műszaki és szervezési Intézkedések teljesítésé^ nek. A műszaki-fejlesztési feladatok konkrét Irányítása és kidolgozása vi­lágos Irányt ad a dolgozók kezdemé­nyezésének fejlesztésére. Ez vonatko­zik az ésszerűsítők és újítók mozgal­mára Is. Bizonyos nehézségek és fo­gyatékosságok ellenére e szakaszon aránylag jó eredményeket értünk el. Egyre szükségesebbnek mutatkozik, hogy a szakszervezetek rendszeres figyelmet fordítsanak a műszaki-fej­lesztési kabinetek munkájára, vala­mint az önkéntes konstrukciós Iro­dákra, s főként a Csehszlovák Tudo­mányos Műszaki Társaság üzemi szer­vezeteinek munkájára. A dolgozók alkotó kezdeményezé­sének kibontakozása a legszemléle­tesebben a szocialista munkaverseny­ben nyilvánul meg. Ezt megerősítet­ték a CSKP XII. kongresszusának megtisztelő címért folyó verseny eredményei. A legnagyobb mértékben a szocia­lista munkabrigádok mozgalma bon­takozik ki, a szovjet kommunista munkabrlgédok ihlető hatása alatt. E jelentős mozgalomnak célját és tartalmát találóan fejezi ki „A szo­cialista módon dolgozni, szocialista módon élnll" leiszó Minden feltétel megvan ahhoz, hogy sikeresen kibon­takozzék a dolgozók alkotó kezde­ményezése, a szocialista munkaver­seny leghaladóbb formái és a dolgo­zók kezdeményező szelleme. Amellett, hogy nagyra értékeljük a szocialista munkaverseny nagy hozzájárulását a népgazdaság gyarapításához, látnunk kell a fogyatékosságokat is. Első­sorban azt, hogy e mozgalom kibon­takozását gyakran fékezi a forma­lizmus és a bürokrácia. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy elhamarkodott tan tesznek üzemi és vállalati köte­lezettségvállalásokat, anélkül, hogy alaposan elemeznék a lehetőségeket és hogy bevonnák a dolgozókat. Nem mozgósíthatnak azok a válla-; lások, amelyek nem alapulnak a dol­gozók tevékeny részvételén, nem Irá­nyulnak a fő tervfeladatok teljesí­tésére, s nem Indulnak kl a konkrét feltételekből és szükségletekből. Ilyen üzemekben a munkaverseny nem vá­lik a dolgozók ügyévé. A szakszer-, vezeteknek és a gazdasági szervek-: nek fokozottan kell törődnlök a mun­kahelyeken és a műhelyekben folyó verseny fejlesztéséről. Az üzemen be­lüli verseny fejlesztésének két alap­pillére a szakszervezeti szakasz és a műhelyblzottság. Jó munkájuk Képezi a szocialista verseny sikerének alap­ját. Az üzem keretében folyó verseny valamennyi formáját közvetlenül az üzemben kell értékelni. Például a szocialista munkabrigá­dok értékelésére ls gondolok. Eddig ez az értékelés a felsőbb szakszer­vezeti szerveknél gyakran sokáig tar­tott. Az Ilyen értékelést gyakran a helyzet alapos Ismerete nélkül vég­zik. Csupán a jelentésekre és a sta­tisztikai kimutatásokra támaszkod­nak, hogy eleget tegyenek az előírt formalitásoknak. Komolyan fontolóra kell vennünk az országos verseny eddigi feltételeit ls. Ez nagy jelentőségű, főként az élenjáró üzemek és vállalatok Jó ta­pasztalatainak kicserélése szempont­jából. A feltételeket úgy kell meg­választanunk, hogy maradéktalanul kifejezzék és értékeljék az évi terv teljesítése érdekében végzett jó mun­kát. Az értékelés egész rendszerének arra kell Irányulnia, hogy mindenek­előtt a tartós eredményeket és a terv félévi és egész' évi teljesítését értékeljük helyesen. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom további erősítésére, ez alapszervezetek tevé­kenysége színvonalának emelésére kell irányulnia a felsőbb szakszerve­zeti szervek céltudatos szervező mun­kájának. Még nagyobb mértékben kell arra törekednünk, hogy a szak­szervezetek tevékenységéből kiküszö­böljük a bürokratikus és admlnlsztra^ tív formákat. Az irányítás megkívánja az ellenőrzést is Ján Kuľko, a poprádi járási pártbizottság vezető titkára Járásunk hegyvidéki területen fek­szik, ahol aránylag zordak az ég­hajlati viszonyok. A járási pártbi­zottság figyelmét arra összpontosít­ja, hogy feltételeink között megold­ja a mezőgazdasági termelés alapve­tő fontosságú problémáit. Elsősor­ban burgonyában akarjuk tartósan elérni a magas hektárhozamokat, lé­nyegesen növelni a rétek és a lege­lők hozamét, gyarapítani az állatte­nyésztési termelést, főleg a szarvas­marha alapot. Kufko elvtárs a továbbiakban a marhatenyésztést szolgáló takarmány­burgonya termesztésről beszélt. Rá­mutatott arra, hogy míg tavaly a szocialista szektor átlag 181 mézsás hektárhozamot ért el, sőt 1107 hek­táron átlagban 220 mázsás hozamot, Kongresszusi küldöttek: Ladislav Karásek, az Eduard Urx Bánya brigád­vezetője, Alena Grygarová, a szocialista munka úttörője, a Frýdek-Mís­tek-i Slezan üzem dolgozója és Jaroslav Miska, a szocialista munka hőse, az Ostrava-Karvinai Bányák igazgatója. (Mevald felv. — CTK) az Idei betakarítás egy hektárról csak 93,4 mázsát ért el és csak 188 hektárnyi területen mutattak fel 200 mázsás hozamot. / Ennek vannak objektív, de főleg szubjektív okai — mondotta. A me­zőgazdasági üzemekben nem fordí­tottak megfelelő gondot a talaj elő­készítésére, elsősorban az Istálló­trágya beszántására és az őszi szán­tásra. Egyes szövetkezetekben elhú­zódott a burgonya ültetése, helyte­lenül választottók ki a burgonyafaj­tét stb. Ugyanakkor a dolgozók sin­csenek eléggé anyagilag érdekelve, kl nem elégítő a gépesítés, sőt, a meglévő gépeket sem használják ki megfelelően. Kuľko elvtárs tájékoztatta a kong­resszust azokról az Intézkedésekről, amelyeket a járásban az ehhez ha­sonló fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében tesznek. Hangsúlyozta, hogy a burgonyatermesztés megoldá­sa megköveteli két dolog tisztázá­sát: 1. Tökéletesebben gépesíteni kell az istéllótrágya .kezelését, főleg fel­rakásét és szétszórásét, mivel ez igen fáradtságos és költséges mun­ka. A betakarítást és főleg a burgo­nya osztályozását is tökéletesíte­nünk kell. 2. Járásunkban tisztáznunk kell a burgonyafajték összetételének kér­dését. A burgonya nemesítő állomá­sok nem termesztik azokat a fajtá­kat, amelyekkel járásunkban arány­lag magas hektárhozamokat értünk el. Ugyanakkor olyan burgonyafajtá­kat utalnak át nekünk, amelyek fel­tételeink között csekély hektérho­zamot biztosítanak. Kulko elvtárs a továbbiakban a járási pártbizottság irányító szere­péről beszélt, hangsúlyozta a kol­lektív vezetés alapelve elmélyítésé­nek nagy jelentőségét. Járási párt­bizottságunk munkájában — mon­dotta — igyekszünk alkalmazni azt az alapelvet, hogy az, aki Irányit — ellenőrzést ís gyakoroljon. 1982. december 9. * (jj SZŐ 5

Next

/
Thumbnails
Contents