Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlováki

a Kommunista Pártjának XII. kongresszusa Vladimír Koucky elvtárs beszéde (Folytatás a 4. oldalról) hlsta mozgalomban, sem a nemzetközi kommunista mozgalom egységét gyengítő bárminő tevékenység megengedhetetlenségét, amit a moszkvai nyilatkozat leszögezett. Az említett cikkek tele vannak forradalmlskodással, de rendszerint nem veszik tekintetbe a forradalmi munkásmozgalom létezését a fejlett tőkésországokban, pedig Itt rendkívül fontos harci folyamat Indult el az imperializmus ellen, a szocializmusért. Így tovább folytathatnánk az elemzést. Vajon a moszkvai nyilatkozat ilyen kezelése nem revíziós törekvés-e, vajon nem klsérlet-e a lenini szellemtől távo! eső más platform kierőszakolására a közösen elfogadott dokumentumok helyett? Az albán vezetők esetében Igy fest a konkrét helyzet: a Zeri 1 Populllt október 13-án Brezsnyev elvtárs eredményes Jugoszláviai útja után nyíltan arra szólít fel, hogy az SZKP és a többi testvérpárt „óriási kísérő fájdalmak árán ls hagyják el a XX. kongresszus és a moszkvai nyilatkozat vonalát". Enver Hodzsa október végén már nemcsak az SZKP-t és az európai szocialista országok testvérpártjait, hanem a francia kommunistákat ls elméleti likvidátorsággal, az olasz elvtársakat pedig egyenesen revízión izmussal vádolja. A Hodzsa—Shehu-csoportnak azonban minden jó a szovjetellenes uszításra, a komoly karibi feszültség ls, melynek megoldásában a Szovjetunió bölcs lenini forradalmi magatartásával óriási érdemeket szerzett, megmentette a nukleáris háborúhoz nagyon közel álló világ békéjét. Persze Tiranában ma ls fennhangon terjesztik azt a gyalázatos rágalmat, hogy a Szovjetunió tulajdonképpen nem akadályozta meg az amerikai ultrareakciósokat a termonukleáris világkonfliktus előidézésében, nem nyújtott döntő segítséget a kubai népnek, hogy megvédje forradalmi vívmányait az imperialista betöréstől, s nem verte vissza az ellenforradalom exportjára Irányuló veszélyes kísérletet, hanem árulóan afféle új „kubai Münchent" rendezettI A Zeri 1 Populllt tegnapi száma azt Irta, hogy a Szovjetunió eljárása a Karib-tenger térségében „elkerülhetetlenül háborúra vezet". Ilyen gyalázatosan mocskolják a tiranai renegátok a leninista Szovjetuniót és a népi Kubát! Ha valakinek joga van Münchenről beszélni, akkor erről elsősorban ml beszélhetünk Csehszlovákiában. Tudjuk, miről van szó, sokszor saját tapasztalatból Ismertük meg, hogy a szovjet politika mindenkor következetesen szemben állott München szellemével, a müncheni behódolást elítélő szellem egyenes megtestesülése volt. Az albán rágalom erkölcsi mivoltában Hitler és Göbbels módszerére emlékeztet. A Kuba elleni Imperialista agreszszióval kapcsolatban térjünk vissza még egyszer a kínai küldött tegnapelőtti beszédéhez. Ha talán álláspontjának helyességéről akarta meggyőzni kongresszusunk küldötteit azzal, hogy a karib-tengeri közelmúlt eseményeket magyarázva feltűnően nem tett említést a Szovjetunióról, akkor arról győződhetett meg, hogy éppen ellenkező .hatást ért el. (Taps.) Az albán vezetők most a végsőkig fokozták provokációikat: míg Hysnl Kapo négy évvel ezelőtt e teremben, mint a XI. kongresszusunkon részt vevő albán küldöttség vezetője a szónoki emelvényen kijelentette, hogy „marxista—leninista pártjaink a Szovjetunió testvérpártja vezetésével megőrzik és még szilárdabbá kovácsolják testvéri egységüket ős együttműködésüket", Enver Hodzsa a múlt héten vlorei beszédében arra az elképesztő megállapításra jutott, hogy a szovjet kommunisták és vezetőségük tulajdonképpen fel akarják számolni a szocializmust és „elő akarják segíteni a kapitalizmus világuralmát". Antikommunlzmusukban bizonyára már nem mehetnek messzeb. Az említett beszédnek azonban van még egy vonatkozása. Enver Hodzsa szöges ellentétben azzal, amit a moszkvai nyilatkozat az SZKP-nak a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött élcsapatszerepéről mond, afféle új „világítótornyot" mutat a világ kommunistáinak a marxizmusleninizmus megmentéséért folyó küzdelemben és valamivel tovább felforgató frakciós tevékenységre szólít fel az egyes pártokon belül és az egész mozgalomban. Ogy vélem, kongresszusunk tárgyalása nagyon komoly Intelem azoknak, akik tétlenül tűrik, vagy még támogatják ls az albán vezetők káros frakciós tevékenységét, akiket közülünk már senki sem tarthat kommunistáknak. Senki sem tetszeleghet a pártatlan bíró szerepében, aki a víz fölött lebegne, hogy tanácsokat adjon és megoldásokat sugalljon úgymond az Albán Munkapárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, vagy legfeljebb még „néhány további párt" viszályában. Ellenkezőleg, súlyos felelősséget vállalnak azok, akik mindmáig mindenképpen támogatják és „a marxizmus-leninizmus zászlaját magasan tartó" elszánt forradalmárokként dicsérik őket, akik mindenképpen Igyekeznek meggátolni az albán vezetők felforgató tevékenységének jogos bírálatát, ugyanakkor mindjárt az imperialisták, a revizionisták és a reakciós nacionalisták közé sorolják azokat, akik az igazság nevében fel merik emelni hangjukat. A tényleges helyžet legdurvább elferdítése az, ha valaki a kommunista mozgalom egysége megbontásának minősíti az albán vezetők kommunistaellenes tevékenységének leleplezését, hiszen magatartásukkal tudatosan és szándékosan ők maguk lépték túl a mozgalom kereteit. Pártunk tevékenységével bizonyítja, mily nagyra értékeli a kommunista mozgalom egységét, hogy mindig kész minden erőfeszítésre az egység megőrzése és megszilárdítása érdekében és a jövőben is így fog cselekedni. (Taps.) Azzal azonban soha sem fogunk egyetérteni, hogy az egység ürügye egyenesen zsarolóan hallgatásra és engedékenységre kényszerítsenek az antileninista és kommunistaellenes tevékenység bárminő formájával szemben. Szükséges megelőző Intézkedés a nyílt" renegátok klpellengérezése. A Hodzsa—Shehu csoport esetében ez az intelem elrettentő figyelmeztetés ls, hová juthat a megrögzött dogmatizmus, a Berija-módszerek és a személyi kultuszból sarjadt más módszerek felszámolásától való idegenkedés, hová vezethetnek a ravasz szovjetellenes támadások és a leninisták ellen emelt „revizionista" vádak stb. Szívünk mélyéből kívánjuk, valamennyi kommunista párt baráti együttműködését, hogy tetteik mindenkor közös nagy ügyünket szolgálják. A nézeteltérések elvtársi megoldásának hívei vagyunk, ellenezzük mihaszna felszításukat. Természetesen az albán vezetők által szándékosan kiprovokált ellentéteket semmi esetre sem tekinthetjük mozgalmunkon belüli viszálynak. A nemzetközi kérdésekben magatartásunk szilárd kritériumát a moszkvai nyilatkozat megállapításai szögezik le. Éberen meghiúsítjuk az imperializmus összes agresszív törekvéseit, tovább szilárdítjuk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését. Ez nem „pacifista illúzió", ahogyan Tiranában nap mint nap a megcsömörlésig hangoztatják. Ezt bizonyítja például az is, hogy a ré^i kapitalista gyarmati rendszer, amely húsz évvel ezelőtt még a föld lakosságának nagy többségét Igájában tartotta, éppen a békés egymás mellett élés időszakában mindössze másfél százalékra zsugorodott. Lássuk a munkásság osztályharcát a békés egymás mellett élés iőőszakában. Elég egyetlen összehasonlítás: míg 1919 és 1939 között mintegy 81 millió dolgozó sztrájkolt, csak az idén, tehát huszad annyi idő alatt, ugyanennyi a sztrájkolók száma. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az emberiség mielőbb kiharcolja a háborúktól és fegyverektől mentes világot. Továbbra elszántan küzdünk az általános és teljes leszerelésért, mert ez az út vezet a termonukleáris háború veszélyének elhárítására. A termonukleáris háború évszázadokkal visszavetné az emberi civilizációt és lényegesen kitolná az emberiség boldog kommunista távlatait. Elvből ellenezzük az atomklub bővítését, követeljük a nukleáris kísérletek beszüntetését, mint ahogy ezt már a 81 kommunista pártnak a világ népeihez Intézett moszkvai kiáltványa ls határozottan követelte. Azt akarjuk, hogy minden nemzet szabad legyen, támogatjuk azt a jogát, hogy fegyveresen ís kivívja szabadságát, de a határ- és hasonló viszályokkal kapcsolatban ellenezzük a nemzetek felelőtlen soviniszta egymásra uszításét, örömmel fogadjuk kezdeményezésüket a viszály megszüntetésében. Elutasítjuk a „lokális háborúk" álnok Imperialista elméletét, sőt a „korlátozott atomviszály" lehetőségét ls, mert ez elkerülhetetlenül termonukleáris világháborúba sodorná az emberiséget. Kötelesek vagyunk mindent megtenni a szocialista tábor gazdasági erejének növelésére, mert ez a két rendszer békés egymás mellett élésének alapja, a szocializmus és a kommunizmus további világfejlődésének döntő erőforrása. Ezért a szocialista országoknak az eddiginél sokoldalúbb és hatásosabb gazdasági együttműködését nagyon gyorsan szembeállítjuk a farkastörvényekhez Igazodó kapitalista egyesülésekkel. Ugyanakkor kötelességünk fejleszteni a szocialista államok és a most felszabadult országok szoros barátságának hatásos és rugalmas politikáját, kötelességünk aktív együttműködést folytatni velük a békéért, a teljes egyenjogúságra épülő Intenzív gazdasági és kulturális kapcsolatokért folytatott küzdelemben, elősegíteni független fejlődésüket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a most felszabadult országok kommunistái jelentős szerepet hivatottak játszani országaik fejlődésében, viszont tevékenységük akadályozása nem segíti elő a felszabadult országuk szabadságának és az Imperialistáktól való függetlenségének megszilárdulását, sem szabad gazdaságuk és kulturájuk fejlődését. Ezért nagyon, de nagyon aggasztanak bennünket az Indiai kommunisták letartóztatásáról, vagy az Algériai Kommunista Párt tevékenységének betiltásáról érkező hírek, felháborodással tölt el az, hogy az Imperialista reakció ennek láttán ujjonghat és szövögetheti aljas antiszoclallsta intrlkáit. Pártunk mindig büszkén vállalta feladatalt a nemzetközi kommunista mozgalom szilárdításában, legjobb harci hagyományainak szelleme hatja át és XII. kongresszusunk ismét lelkesen vallotta magáénak ezeket a hagyományokat. Köszönet illeti a testvérpártok küldöttségeit, amelyek Itt magasra emelték a proletár nemzetköziség zászlaját. (Taps.) Forrón rokonszenvezünk valamenynyl ország és világrész kommunistáival, a kongresszusunkon jelenlevő képviselőikkel, és azokkal is, akik nem lehetnek jelen. Engedjék meg, hogy különösen mély szolidaritásunkat fejezzem ki azokkal az elvtársakkal, akik az illegalitás és a reakciós üldöztetés körülményei között, gyakran évtizedes messzi száműzetésben önfeláldozóan dolgoznak. (Taps.) Azokkal, akiket a bonni militaristák, az észak-amerikai Imperialisták vagy a dél-afrikai fajüldözők, Franco és Salazar zsarnoki rendszere, a venezuelai, vagy a jordániai önkényuralom zárt börtönbe. Munkánk és törekvésünk arra irányul, hogy mielőbb üssön szabadulásuk órája, rájuk köszöntsön a jövő, amikor szabadon kibonthatják forradalmi zászlajukat — a mi közös zászlónkat. (Taps.) Pártunk több mint negyven éve vezet bennünket a proletár nemzetköziség útján. Lenin nagy pártjával, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a világ lenlnistélval együtt mindenkor szilárdan kitartunk ezen az úton. (Taps.) Ebben ls megnyilvánul a törhetetlen egység. Nem az utánunk következő, hanem már a ml nemzedékünk, a kongresszus küldötteinek nemzedéke építi fel a kommunizmust Csehszlovákiában. (Taps.) A műszaki fejlesztés - a dolgozók kezdeményezésének útja František Zupka, a KSZT elnöke i Naponta meggyőződünk arról, hogy szocialista társadalmunk szilárdítását, a társadalom gazdasága növelését s ezáltal a lakosság anyagi és kulturális színvonalának tartós emelkedését csupán a munka társadalmi termelékenységének legnagyobb mérvű fokozásával biztosíthatjuk. Ennek útját az új technika fejlesztése és tökéletes elsaiátítása jelenti. A műszaki fejlesztési tervek azonban számos üzemben az egész terv leggyengébb részét képezik és nem biztosítják a feladatok teljesítésének, a termelés magasfokú hatékonyságának szükséges előfeltételeit. Csekély figyelmet szentelnek a tervezett műszaki és szervezési Intézkedések teljesítésé^ nek. A műszaki-fejlesztési feladatok konkrét Irányítása és kidolgozása világos Irányt ad a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére. Ez vonatkozik az ésszerűsítők és újítók mozgalmára Is. Bizonyos nehézségek és fogyatékosságok ellenére e szakaszon aránylag jó eredményeket értünk el. Egyre szükségesebbnek mutatkozik, hogy a szakszervezetek rendszeres figyelmet fordítsanak a műszaki-fejlesztési kabinetek munkájára, valamint az önkéntes konstrukciós Irodákra, s főként a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság üzemi szervezeteinek munkájára. A dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozása a legszemléletesebben a szocialista munkaversenyben nyilvánul meg. Ezt megerősítették a CSKP XII. kongresszusának megtisztelő címért folyó verseny eredményei. A legnagyobb mértékben a szocialista munkabrigádok mozgalma bontakozik ki, a szovjet kommunista munkabrlgédok ihlető hatása alatt. E jelentős mozgalomnak célját és tartalmát találóan fejezi ki „A szocialista módon dolgozni, szocialista módon élnll" leiszó Minden feltétel megvan ahhoz, hogy sikeresen kibontakozzék a dolgozók alkotó kezdeményezése, a szocialista munkaverseny leghaladóbb formái és a dolgozók kezdeményező szelleme. Amellett, hogy nagyra értékeljük a szocialista munkaverseny nagy hozzájárulását a népgazdaság gyarapításához, látnunk kell a fogyatékosságokat is. Elsősorban azt, hogy e mozgalom kibontakozását gyakran fékezi a formalizmus és a bürokrácia. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy elhamarkodott tan tesznek üzemi és vállalati kötelezettségvállalásokat, anélkül, hogy alaposan elemeznék a lehetőségeket és hogy bevonnák a dolgozókat. Nem mozgósíthatnak azok a válla-; lások, amelyek nem alapulnak a dolgozók tevékeny részvételén, nem Irányulnak a fő tervfeladatok teljesítésére, s nem Indulnak kl a konkrét feltételekből és szükségletekből. Ilyen üzemekben a munkaverseny nem válik a dolgozók ügyévé. A szakszer-, vezeteknek és a gazdasági szervek-: nek fokozottan kell törődnlök a munkahelyeken és a műhelyekben folyó verseny fejlesztéséről. Az üzemen belüli verseny fejlesztésének két alappillére a szakszervezeti szakasz és a műhelyblzottság. Jó munkájuk Képezi a szocialista verseny sikerének alapját. Az üzem keretében folyó verseny valamennyi formáját közvetlenül az üzemben kell értékelni. Például a szocialista munkabrigádok értékelésére ls gondolok. Eddig ez az értékelés a felsőbb szakszervezeti szerveknél gyakran sokáig tartott. Az Ilyen értékelést gyakran a helyzet alapos Ismerete nélkül végzik. Csupán a jelentésekre és a statisztikai kimutatásokra támaszkodnak, hogy eleget tegyenek az előírt formalitásoknak. Komolyan fontolóra kell vennünk az országos verseny eddigi feltételeit ls. Ez nagy jelentőségű, főként az élenjáró üzemek és vállalatok Jó tapasztalatainak kicserélése szempontjából. A feltételeket úgy kell megválasztanunk, hogy maradéktalanul kifejezzék és értékeljék az évi terv teljesítése érdekében végzett jó munkát. Az értékelés egész rendszerének arra kell Irányulnia, hogy mindenekelőtt a tartós eredményeket és a terv félévi és egész' évi teljesítését értékeljük helyesen. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom további erősítésére, ez alapszervezetek tevékenysége színvonalának emelésére kell irányulnia a felsőbb szakszervezeti szervek céltudatos szervező munkájának. Még nagyobb mértékben kell arra törekednünk, hogy a szakszervezetek tevékenységéből kiküszöböljük a bürokratikus és admlnlsztra^ tív formákat. Az irányítás megkívánja az ellenőrzést is Ján Kuľko, a poprádi járási pártbizottság vezető titkára Járásunk hegyvidéki területen fekszik, ahol aránylag zordak az éghajlati viszonyok. A járási pártbizottság figyelmét arra összpontosítja, hogy feltételeink között megoldja a mezőgazdasági termelés alapvető fontosságú problémáit. Elsősorban burgonyában akarjuk tartósan elérni a magas hektárhozamokat, lényegesen növelni a rétek és a legelők hozamét, gyarapítani az állattenyésztési termelést, főleg a szarvasmarha alapot. Kufko elvtárs a továbbiakban a marhatenyésztést szolgáló takarmányburgonya termesztésről beszélt. Rámutatott arra, hogy míg tavaly a szocialista szektor átlag 181 mézsás hektárhozamot ért el, sőt 1107 hektáron átlagban 220 mázsás hozamot, Kongresszusi küldöttek: Ladislav Karásek, az Eduard Urx Bánya brigádvezetője, Alena Grygarová, a szocialista munka úttörője, a Frýdek-Místek-i Slezan üzem dolgozója és Jaroslav Miska, a szocialista munka hőse, az Ostrava-Karvinai Bányák igazgatója. (Mevald felv. — CTK) az Idei betakarítás egy hektárról csak 93,4 mázsát ért el és csak 188 hektárnyi területen mutattak fel 200 mázsás hozamot. / Ennek vannak objektív, de főleg szubjektív okai — mondotta. A mezőgazdasági üzemekben nem fordítottak megfelelő gondot a talaj előkészítésére, elsősorban az Istállótrágya beszántására és az őszi szántásra. Egyes szövetkezetekben elhúzódott a burgonya ültetése, helytelenül választottók ki a burgonyafajtét stb. Ugyanakkor a dolgozók sincsenek eléggé anyagilag érdekelve, kl nem elégítő a gépesítés, sőt, a meglévő gépeket sem használják ki megfelelően. Kuľko elvtárs tájékoztatta a kongresszust azokról az Intézkedésekről, amelyeket a járásban az ehhez hasonló fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében tesznek. Hangsúlyozta, hogy a burgonyatermesztés megoldása megköveteli két dolog tisztázását: 1. Tökéletesebben gépesíteni kell az istéllótrágya .kezelését, főleg felrakásét és szétszórásét, mivel ez igen fáradtságos és költséges munka. A betakarítást és főleg a burgonya osztályozását is tökéletesítenünk kell. 2. Járásunkban tisztáznunk kell a burgonyafajték összetételének kérdését. A burgonya nemesítő állomások nem termesztik azokat a fajtákat, amelyekkel járásunkban aránylag magas hektárhozamokat értünk el. Ugyanakkor olyan burgonyafajtákat utalnak át nekünk, amelyek feltételeink között csekély hektérhozamot biztosítanak. Kulko elvtárs a továbbiakban a járási pártbizottság irányító szerepéről beszélt, hangsúlyozta a kollektív vezetés alapelve elmélyítésének nagy jelentőségét. Járási pártbizottságunk munkájában — mondotta — igyekszünk alkalmazni azt az alapelvet, hogy az, aki Irányit — ellenőrzést ís gyakoroljon. 1982. december 9. * (jj SZŐ 5