Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-08 / 339. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) nukleáris katasztrófa szakadékának szélére sodorta az egész világ népeit. Kétségtelenül, a második világháború óta ezek az események veszélyeztet­ték a legkomolyabban a békét. És éppen ebben a válságban teljes mér­tékben igazolást nyert a nemzetközi erőviszonyok elemzése, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa hajtott végre. Iga­zolást nyertek ennek a kongresszus­nak további külpolitikai vonatkozású megállapításai is. Meggyőződtünk ró­la, hogy a XXII. kongresszus, amely tovább fejlesztette a XX. kongresz­szus határozatait és a nemzetközi kommunista mozgalom okmányait, az egész világ népeit felvértezte a világ­háború elhárításának hatékony, meg­bízható harci eszközével. Igazolást nyert elsősorban az a tény, hogy a szocializmus a jelenlegi feltételek között a nemzetközi törté­nés döntő ereje lett. A náborút áhító imperialista erők politikája kihívta a termonukleáris háború közvetlen veszélyét. Ezen fenyegetés elleni harcban azonban végül diadalt ara­tott a Szovjetuniónak 'és a szocialista országoknak "következetes békepoliti­kája, a háborús veszély elhárításáért vívott küzdelmük. A Szovjetunió és Hruscsov elvtárs által előterjesztett békejavaslat köré óriási erők zárkóztak fel nemcsak a szocialista országokban, hanem lé­nyegében az úgynevezett el nem kö­telezett államok csoportjában is. Az egész világ békeszerető népei egy­ségfrontba tömörültek. Az amerikai imperializmus háborút kívánó körei nem érték el agresszív célkitűzései­ket, nem számolhatták fel Kuba szo­cialista társadalmi rendszerét és füg­getlenségét. A Karib-tengeri válság idején teljes egészében igazolást nyert az a következtetés is, hogy a jelenlegi feltételek között még szél­sőségesen kiéleződött helyzetben ís, amikor úgyszólván damokleszi kard­ként függ fejünk fölött a háború ve­szélye — elhárítható a háború. Ugyanakkor igazolást nyert az Is, hogy még mindig fennáll a háború veszélye és semmiképpen sem be­csülhetjük le a nemzetközi imperia­lizmus erejét, agresszív politikáját. Az egész világ népeinek a békeharc­ban tovább kell fokozniuk éberségü­ket, hogy határozottan szembeszáll­hassanak az imperializmus minden agresszív cselszövésével. Teljes egészében bizonyítást nyert az a következtetés ts, hogy a jelen­legi nemzetközi kapcsolatok egyedüli helyes és reális alapelve a békés egymás mellett .élés. A Szovjetunió eljárása ragyogó példája volt a békés egymás mellett élés lenini alapelve következetes alkalmazásának. (Taps). A Szovjetunió az első pillanattól kezdve következetesen egybekapcsol­ta a kommunista elvszerüséget a ru­galmassággal. Egy pillanatra sem en­gedte meg a szocializmus és a nem­zetek szabadsága érdekeinek megsze­gését, illetve veszélyeztetését. Ugyan­akkor olyan utat választott, hogy a lehető legnagyobb mértékben felka­rolja az egész világ békés erőinek aktív segítségét és rájuk támaszkod­va elszigetelje a háborút kívánó erő­ket. Az elmúlt hetek eseményei végül igazolták azt is, hogy a jelenlegi helyzetben nem eshetünk önelégült­ségbe. Főleg nem ringathatjuk ma­gunkat ábrándokban, annak hangoz­tatásával, hogy a háború ma elkerül­hető. Erőnk teljéből küzdenünk kell az új világháború veszélye végleges felszámolása feltételeinek kialakítá­sáért. Igazolást nyert, hogy a világbéké­nek nem lehet alapja valamilyen „kölcsönös félelemre épülő egyen­súly" ahogy azt az imperialisták ál­lítják. A béke biztosításának és a háború veszélye végleges felszámo­lásának egyedüli útja az általános és teljes leszerelés. (Taps). A világ valamennyi országának kommunistái hatványozzák meg igye­kezetüket, hogy már az emberi társa­dalom jelenlegi fejlődési szakaszában végleg kiküszöböljék a világháború veszélyét és biztosítsák minden nem­zetközi kérdés békés úton való meg­oldását. A szocialista országoknak a világ fejlődésére gyakorolt befolyása növe­lésének legfontosabb feltétele erejük gyarapítása, a szocialista tábor egy­ségének és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységének további szilárdítása a marxizmus—leninizmus alapján. Pártunk a múltban és ma is, ereje teljéből törekszik a szocialista orszá­gok és az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom további felzárkózá­sára, élcsapata, a Szovjetunió Kom­munista Pártja köré. (Taps). Pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom okmányának következteté­seihez igazodva aktív harcot visel a főveszélyt jelentő revizionizmus ellen és nem csekély mértékben hozzájárul a kommunista mozgalom által e téren elért sikerekhez. Pártunk egyben megfelelőképpen számításba vette a moszkvai Nyilat­kozatnak azt a következtetését is, hogy az egyes pártok tevékenységé­ben fő veszéllyé válhat a dogmatiz­mus és a szektarianizmus is. Pártunk a múltban is, ma is határozott har­cot folytatott, illetve folytat az albán vezető tényezők által képviselt dog­matikusok és szektások azon kísér­letei ellen, amelyeknek célja a lenini tanítás meghamisítása és a marxi­lenini ideológia forradalmi hatásának veszélyeztetése a szocializmusért, a békéért és a nemzetek szabadságáért vívott küzdelemben. (Taps!) Sajnos, Kína Kommunista Pártjának képviselői, amint annak tanúi voltunk kongresszusunkon is, védelmükbe ve­szik a vezető albán tényezőket. A Karib-tengeri válság idején teljes mértékben igazolást nyert az SZKP XXII. kongresszusának a nemzetközi kérdésekben elfogadott álláspontjá­nak helyessége. Ugyanígy teljes meg­világításban kitűnt a dogmatikusok és a szektások koncepciójának hely­telensége, s ezen túlmenően káros volta a szocializmus ügyére, a forra­dalmi Kuba függetlenségének ügyé­re. (Tapsi) A dogmatikusok és a szektások az­előtt annak bizonyítására törekedtek, hogy ők is elismerik a békés egymás mellett élés politikáját. Állásfoglalá­suk ebben a nemzetközi válságban azonban arról tanúskodott, hogy a gyakorlatban elutasítják a békés egy­más mellett élés alapelvét. Irányt vettek a kalandor politikára, a fe­szültség kiélezésére, olyan villongá­sok kiprovokálására, amelyek tör­vényszerűen a termonukleáris hábo­rúba torkolnának. Ellentétben azzal a lenini alapelvvel, hogy a fontos, vitás nemzetközi kérdések megoldása során a kommunista elvszerűségnek rugalmassággal kell párosulnia és ellentétben azzal a lenini tanítással, hogy ily esetben elkerülhetetlenek a kölcsönös engedmények és kompro­misszumok, — úgynevezett „kemény és szilárd politikát" követelnek, amely nem más, mint kalandorpoli­tika. Álforradalmi jelszavakat hangoz­tatnak az imperializmus elleni követ­kezetes harcról, de a valóságban ép­pen a legreakciósabb és legagresszí­vebb imperialista erők malmára hajt­ják a vizet. Ezen erők háborús törek­véseit támogatják. Világgá kürtölik hűségüket a proletár nemzetköziség alapelvéhez, de a gyakorlati politiká­ban érvényesített felfogásuk veszé­lyeztetné a nemzetek függetlenségét és forradalmi vívmányait. így néz ki a gyakorlatban a dogmatikusok és a szektások „forradalmi politikája" és ez is magyarázza a háború és a béke kérdéseiben anti-leninista felfogást valló albán vezetőkkel szembeni elv­szerű harcunkat. A Szovjetunió és Hruscsov elvtárs következetesen leni­ni fellépése megvédte a békét és a kubai nép szabadságát, biztonságát, forradalmi vívmányait. A dogmatikusok és a szektások kalandorpolitikája kaput tárna a nemzetközi imperializmus azon erői­nek, amelyek az egész világ népeit pusztító következményekkel járó há­borúba szeretnék sodorni. Ezt nem lehet leplezni semmiféle álforradal­mi szólamokkal, sem a Szovjetunió és Hruscsov elvtárs politikájának rá­galmazásával. Úgy vélem, hogy ezek a tények rendkívül szembetűnően leleplezik a dogmatikusok és a szektások felfo­gásának kártékony voltát és helyes megvilágításban mutatják meg, milyen mélyen szakítottak az albán vezető tényezők a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak és ál­talában a nemzetközi kommunista mozgalomnak lenini politikájával és ideológiájával. Ezek a tények egyben feltárják mennyire megkárosítja a szocializmus és a kommunizmus erői egységének érdekét a vezető albán tényezők bomlasztó tevékenységének bármiféle támogatása. Kongresszusunkon igazolást nyert, hogy Kína Kommunista Pártjának képviselői teljesen rokonszenveznek azzal a felfogással, amely sárba ti­porja a kommunista és munkáspártok által-elfogadott és nemzetközi okmá­nyaikban közzétett elvi fontosságú alapelveket. Senki sem foszthatja meg kongresszusunkat attól a jogától, hogy elvszerűen elítélje a nacionalis­ták, dogmatikusok és szektások egy­ségbontó politikáját. (Viharos taps). Kongresszusunk magasra emeli az alkotó marxizmus—leninizmus zász­laját, a kommunista és'munkáspártok Nyilatkozatának és Kiáltványának elvi fontosságú alapelvein a nemzet­közi kommunista mozgalom egysé­géért vívott harc zászlaját. Pártunk továbbra is következetesen halad a Szovjetunió Kommunista Pártja oldalán a lenini úton, követ­kezetesen hű a XX. és a XXII. kong­resszus határozataihoz és a nemzet­közi kommunista mozgalom okmá­nyainak következtetéseihez. A lenini alapra épülő egység és tömörség útja megbízhatóan elvezet minket a szo­cializmus és a béke új győzelméhez. (Taps!) Pártunk külpolitikáját éppen úgy, mint belpolitikáját elsősorban a leni­ni alapelvek iránti hűség jellemzi. Novotný elvtárs joggal hangsúlyozta a beszámolóban, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes egészében megértette az SZKP XX. kongresszu­sának gondolatait. Megértette, hogy feltétlenül és következetesen, teljes egészében fel kell számolnunk a sze­mélyi kultusz következményeit is. A párt tevékenységét azóta az e fel­adat következetes valóraváltásáért, a párt és az egész társadalom életében a lenini alapelvek következetes al­kalmazásáért vívott állandó harc hatja át. A személyi kultusz vala­mennyi maradványának kiküszöbölé­séért vívott küzdelem egyben harcot jelent a valóság tárgyszerű, igazság­nak megfelelő felismeréséért. Harcot jelent az önkényes, szubjektivista ér­tékelés lehető legnagyobb mértékű kiküszöböléséért, harcot jelent a tár­sadalom sokoldalú fejlesztése érde­keinek, a dolgozók igazi érdekeinek következetes valóra váltásáért. Pár­tunk éppen ezért mindig abból indult kl, hogy a személyi kultusz marad­ványainak gyökeres felszámolásáért vfvott harc egyben a párt állandó eszmei szilárdításának, egysége, te­kintélye és a társadalomban betöltött vezető szerepe szilárdításának .folya­mata. A lenini alapelvek és módsze­rek következetes alkalmazásában ezen a téren is példát mutat nekünk a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága. Megmu­tatja nekünk, hogyan kell újra és újra merítenünk a lenini örökség gazdag tárházából. (Taps). A jelenlegi problémák bíráló elem­zése és az 1970-ig ránk háruló to­vábbi feladatok egész pártunknak megbízhatóan irányt mutatnak, hogy sikeresen leküzdhessük a jelenlegi nehézségeket és biztosítsuk szocia­lista társadalmunk további sokoldalú fellendülését. E célkitűzések sikeres elérésének legjobb kezessége pártunk egysége, ereje és felzárkózottsága, szoros kap­csolata a néppel, az alkotó leniniz­mus és a nagy lenini párt, a Szovjet­unió Kommunista Pártja iránti hű­sége. (Viharos taps). A tudomány eredményeit érvényesítsük a gyakorlatban František Šorm, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke František Sorm elvtárs, a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tudomány a történelmi fejlődés je­lenlegi szakaszában közvetlenül meg­határozza a termelőeszközök és ter­melési folyamatok műszaki fejlettségi fokát, ugyanakkor azonban a tudo­mány fejlődése ls függ az elért mű­szaki színvonaltól. Rámutatott arra, hogy a tudomány jelentőségét a szo­cialista társadalom száméra a legjob­ban a Szovjetunió példája bizonyítja. 1945 óta szocialista gazdaságunk és kultúránk fejlődése elképzelhetet­len a tudomány és a kutatómunka részvétele nélkül. A szocialista tár­sadalom éppen ezért saját érdekében elősegíti és irányítja a tudomány tervszerű fejlődését. A tudomány kí­vánatos fejlődése csakis úgy biztosít­ható, ha kihasználjuk a baráti orszá­gok közötti munkamegosztás adta le­hetőségeket. Šorm elvtárs foglalkozott tudomá­nyunk fejlődésének fg irányaival. Leszögezte: további épltőmunkárík fő feltétele, hogy egyre több energiát, főleg villanyáramot termeljünk. Az ásványi energiaforrások — szén, kő­olaj, földgáz — időv.eí kimerülnek. Ezért más energiaforrásokat kell ta­lálnunk. Két kimeríthetetlen erőfor­rás jön számításba: a napenergia és az atommag energiája. Hasznosításuk­ban részt vesz hazai tudományunk is, bár kutatásait csak egyes kivá­lasztott problémákra összpontosítja. A hagyományos energiaiorrások jobb kihasználására irányuló erőfeszítések az úgynevezett tüzelőelemek kutatá­sára és fejlesztésére összpontosulnak, amelyek nagy hatékonyságú vegyi energiát alakítanak át közvetlenül villamos energiává, s a közlekedési eszközükben egyszer valószínűleg el­foglalják a robbanómotorok helyét. A fémes és nem fémes anyagok belső szerkezetének megismerése lehetővé teszi, hogy sokkal ellenállóbb anya­gokat állítsunk elő. Ez jelentősen csökkenti majd a gépek súlyát, fokoz­za élettartamukat és óriási anyag­megtakarításra vezet. A textilanyagok iránti egyre növekvő kereslet, a plasztikus műanyagok felhasználásá­nak egyre szélesebb lehetőségei meg­kívánják, hogy nagyobb gondot for­dítsunk a makromolekuláris kémiá­ra, amely a műanyagok gyártásának alapja. Az úgynevezett kvantum-rá­diófizika területén is fokozzuk kuta­tásainkat, kihasználva a rövidhullá­mú rádiósugárzást. A színképbe tar­tozó rádióhullámok gyakorlati ki­használása forradalmi változást idéz elő a rádiótechnikában, lehetővé teszi például több ezer televízióműsor egy­idejű sugárzását. Az ipari termelés, főleg a munkatermelékenység fokozá­sának feltétele a komplex gépesítés. Ehhez nem csupán jobb gépek és termelési folyamatok kidolgozása szükséges, hanem a kibernetika el­vein alapuló irányító- és ellenőrző­műszerek kidolgozása is. A matema­tika új ágainak rohamos fejlődése az utóbbi időben nem csupán a termelé­si folyamatok automatizálásának le­hetőségeire mutatott rá, hanem arra is, hogy az elért felfedezéseket köz­vetlenül a vezetés és irányítás terü­letén használják fel. Tudományunknak természetesen elő kell segítenie a mezőgazdaság fejlő­dését. A közeljövőben azonban főleg a jelenlegi agrotechnika már ismert eredményeinek alkalmazásáról lesz sző, ami kellő szervezési intézkedé­sekkel együtt lényegesen emelheti a mezőgazdaság színvonalát és fokoz­hatja a mezőgazdasági termelést. Az igazán forradalmi változásokhoz az kell, hogy új ismeretekre tegyünk szert az élő anyag felépítését és mű­ködését illetőleg. A tudományos kutatás eredményei­nek, az új technika vívmányainak gyakorlati alkalmazásában gyakran egyik szélsőségből a másikba esnek, amikor a fogyatékosságok okát ke­resik. Egyszer azt mondják, hogy a tudományos dolgozók nem sokat tö : rődnek munkájuk eredményeinek gya­korlati megvalósításával, máskor csakis a termelő vállalatok vezetőire hárítják a hibát. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hiba főleg a veze­tésben keresendő. Még nem sikerült megoldanunk a tudományos és tech­nikai felfedezések gyakorlati alkal­mazásával kapcsolatos bonyolult problémákat. Ám minden termelési ág műszaki fejlesztése sajátos prob­lémacsoport, amelyet elsosorban az illetékes minisztériumoknak, termelő vállalatoknak kell megoldaniuk". Az új technika fejlesztésének országos irányítása csakis a kulcskérdésekre vonatkozbatik, nem az egész problé­makörre. Ezért biztosítani kell a cél­szerű munkamegosztást az egyes mi­nisztériumok s a tudomány és tech­nika fejlesztéséért és egybehangolá­sáért felelős országos bizottságok között. Figyelmüket főleg azokra a kérdésekre összpontosítsák, amelyek az egyes termelési ágak kapcsolatát biztosítják. Célszerű volna még gon­dosabban kidolgozni és rendezni a tudományos kutatás és műszaki fej­lesztés területén működő legfonto­sabb szervek kölcsönös 'kapcsolatát és együttműködését. E téren meg kell javítani a munka szakszerű irá­nyítását, a vezető helyekre felelős, kiváló szakembereket kell állítani, akik kellőképpen ismerik a tudo­mány és technika jelenlegi állapotát, van kedvük és erejük ahhoz, hogy harcoljanak az új felfedezésekért. A központi hivatalok és a vállalatoK használják fel munkájukban a szak­emberek és tudományos dolgozók ak­tíváját, de ezek az összejövetelek ne jelentsenek végtelen értekezleteket, hanem fontos konkrét problémák megoldására szolgáljanak. Célszerű volna úgy átdolgozni a termelés ter­vezésének, pénzügyi biztosításának és szervezésének rendszerét, hogy a tu­dományos kutatás eredményeinek és az új technikának a gyakorlati beve­zetése előnyös legyen a' vállalatok, és az egyes dolgozók számára. Mindez megszüntetné tudományos kutatásunkban a fölösleges közbülső szakaszokat, célszerűbbé tenné szer­vezetét és közelebb hozná a termelés­hez. Lehetővé válna az elért eredmé­nyek hatásosabb ellenőrzése, a tudo­mányos kutatómunka hatékonyságá­nak fokozása. Hadd jegyezzem meg ezzel kapcsolatban: kívánatos volna felülvizsgálni, mennyire mélyrehatóan foglalkozhatnak a járási pártbizottsá­gok — amelyek főleg az ipar és a mezőgazdaság alapkérdéseire összpon­tosítják figyelmüket — egyidejűleg a tudományos kutatóintézetek pártmun­kájának irányításával és ellenőrzésé­vel is, s nem volna-e célszerűbb, ha ezen a szakaszon a pártmunka bo­nyolult és sajátos feladatait a Köz­ponti Bizottság és a kerületi pártbi« zottságok fokozott közvetlen vezeté­sével és ellenőrzésével oldanák meg. Röviden néhány szót a Kína Kom­munista Pártja képviselőjének felszó« látásáról. A tudományos dolgozók nagyra becsülik a tudományos igaz­ságot. Ettől az igazságtól teljesen ide­gen a tények mindennemű meghami­sítása, mindennemű dogmatizmus. Csehszlovákia valamennyi tudomá­nyos dolgozója teljes mértékben tá­mogatja a marxizmus—leninizmus al­kotó továbbfejlesztését, azt a lenini politikát, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a mi kommunista pártunk folytat. Végül biztosítom a pártkongresz­szust, a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozói mindent megtesz­nek azért, hogy munkájukkal hozzá­járuljanak hazánk építéséhez, s hogy a hazai és a világ tudományának eredményeit mindenütt éi*Vényesi*sük a gyakorlati munkában, ahol az le­hetséges és célszerű. (Taps.) A kongresszus második napján Antonín Novotný elvtárs F. Navidiová éj f, Indráková prágai pionírokkal be szélgeL Ül SZÖ 4 * 1962. december 8, i i

Next

/
Thumbnails
Contents