Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-07 / 338. szám, péntek

Csehszlovákia Kom

mu

nista Pártjának XII. kongresszusa Teljes határozottsággal segítenünk kell a termelés hatékony fejlesztéséi Kedves elvtársaki Pártunk kongreszusal Immár határkővé váltak országunk életében. A mai XII. kongresszusra ls történelmi feladat hárul: kitűzni további fejlődé sünk programját, a fejlett szocialista társadalom feltételei között, a szocialista tábor országai elmélyülő együttműködésének a békés együttélésben a győzelemért vívott sikeres harcnak feltételei között. Szocialista építésűnk történelmi mű, amely megtestesíti a párt lenini fő irányvonalának helyességét és életerejét, valamint a dolgozók millllónak áldozatkész munkáját, akik a párt vezetésével ezt az Irányvonalat szocialista jelenünkké változtatták, ez képezi további előrehaladásunk szilárd alapját. Pártunk dicső történelme során mindig arra tanított, hogy ne elé gedjünk meg az elért eredményekkel, munkánkat józanul értékeljük. Figyelmet szenteljünk a megoldatlan s főként az új feladatoknak, s szoros kapcsolatban a néppel, fáradhatatla nul keressük a munka még hatéko nyabb módszereit. Ezáltal teljesíthetjük a legjobban a párt legfőbb küldetését — a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeinek odaadó szolgálatát. Pár tunk erejét mutatja az a tény, hogy a központi bizottság beszámolója ebben a szellemben a sikerekkel együtt nyíltan beszél a múlt Időszak fogyatékosságairól Is. A kommunisták sohasem számoltak céljaik zavartalan megvalósításával vagy, hogy a szocializmus fejlődése sorén nem kell leküzdeni ellentéteket. Ez annál is inkább érvényes, mert a szocializmus építését a nemzetközi imperializmussal folyó éles verseny feltételei között valósltjuk meg, s a szocialista mezőgazdasági nagyüzem! termelés fejlesztésében a termelőerőket fejlesztve egyidejűleg a termelési viszonyok és a gondolkodás átalakításának forradalmi feladatait oldjuk meg. Az életszínvonal szüntelen emelkedése állandóan és erőteljesen fokozza az összes forrásainkkal szemben támasztott Igényeket, valamint e forrásokkal való gazdálkodásunk iránti igényeket. Tudjuk, hogy rövid történelmi Időszak alatt országunkban új, egyre igényesebb feladatokat kell megoldanunk. Ehhez új, gyakran járatlan utakat kell keresnünk. Féladataink igényességének objektivitása fejlődésünk feltételeiben és dinamikájában rejlenek. De éppúgy tudjuk azt ls, a párt erre nyíltan rámutat, hogy mai nehézségeink nem elkerülhetetlenek, megvannak a súlyos szubjektív okai. Tudjuk, hogy munkánk színvonalából, a szocialista gazdaság fejlesztése, Irányítása objektív törvényszerűségének elégtelen ismeretéből és érvényesítéséből származnak. Amikor e fogyatékosságokból eredő nehézségekről beszélünk, az a rendíthetetlen biztonság vezet bennünket, hogy fejlett Iparunk, szövetkezeti mezőgazdaságunk, a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk, továbbá népünk szorgalma, érettsége és áldozatkészsége minden feltételt meg teremt gazdaságunk s egész szocialista társadalmunk további fejlődéséhez. (Taps.) Szocialista gazdaságunk további fejlesztésének fő alapelve kétségtelenül az a követelmény, hogy minél kisebb költséggel egyre nagyobb eredményeket érjünk el a társadalom javára. Ez a követelmény, amelyet a Jaromír Dolansky elvtárs beszéde Szovjetunió Kommunista Pártjának programja a gazdasági építés feltét len törvényeként hangsúlyoz, ez ké pezl a népgazdaság hatékonysága nö velésére Irányuló erőfeszítésünk tartalmát. Miért oly sürgető ma a gazdaság szerkezetében a progresszív változta tások és a fejlődés minőségi elemelnek kérdése? Erre találó választ adott Novotný elvtárs, a párt Központi B1 zottságának júliusi ülésén. „Nyilvánvaló, hogy teljes határozottsággal hozzá kell látnunk a termelés Intenzív fejlesztéséhez, emellett a fő súlyt a termelési tevékenység minőségi oldalára kell helyeznünk, vagyis a leghaladóbb technikára és technológiára, az országunkban rendelkezésre álló pénzügyi, anyagi és munkaerő források leghatékonyabb kihasználására." Ez a követelmény éppen idejében hangzott el. Az ipari termelés növekedése túlnyomórészt mennyiségi és extenzív jellegű. Összefügg a dolgozók számának aránytalanul nagy növekedésével — a túlnyomórészt behozott anyagok — az aránytalanul nagy nyersanyag-, anyag- és energiafogyasztással. E téren még túlsúlyban vannak a klasszikus nyersanyagok és a hagyományos technológiák. Ennek oka abban rejlik, hogy a termelésben elégtelenül érvényesülnek a tudomány vívmányai, valamint a leghaladóbb technológiák. Ez az állapot jelentősen fokozta a fém, tüzelőanyag, építőanyag stb. szállítással szemben támasztott igényeket. Ebben rejlik, elvtársak, a magyarázata annak is, hogy számos alapvető nyersanyag és anyag nagyarányú termelése ellenére nem vagyunk képesek teljesen fedezni a szükségletet. A nyersanyag ágazatok fejlesztésére kellet összpontosítani a beruházási eszközök többségét, a feldolgozó ipar műszaki átépítésének és korszerűsítésének elhalasztása árán ls. E folyamatot befolyásolta a mezőgazdasági tervfeladatok állandó nem teljesítése. A lakosság évről évre növekvő szükségleteinek fedezésére Így kénytelenek voltunk nagy menynyiségű mezőgazdasági terményt behozni. A mezőgazdasági és ipari nyersanyagok s anyagok nagyarányú behozatala viszont szükségessé tette a gépkivitel növelését, s fokozatosan a közszükségleti, áru kivitelének növelését ls. Az a tény, hogy néha min den áron kivitelre kényszerültünk, azt jelentette, hogy gyakran olyan gépeket is exportáltunk, amelyekre a termelés korszerűsítésére szükségünk lett volna itthon, s ugyanakkor korlátozódott az új technika behozatala is. Éppen azért, elvtársak, mert e fejlődéssel egyidejűleg sor került a központi irányítás gyengülésére, s ennek következtében forrásaink és lehetőségeink — belső érdekek és szempontok szerint — szétforgácsolódtak s Igy ezek az eszközök nem összpontosultak az egész társadalom szempontjából döntő feladatokra. Ezáltal e kedvezőtlen fejlődés még jobban elmélyült. Végeredményben pedig .csökkent a népgazdaság hatékonysága, növekedett a források és a szükségletek közötti feszültség. Mi következik mindezekből? Az, hogy gazdaságunk elért színvonala, Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára, a kongresszus szünetében a nyugat-szlcvákiai kerület küldötteivel beszélget. } s (CTK — Publič — felvétele) a tudomány és a technika rohamos fejlődése adta új lehetőségek, a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlődésének újabb szakasza együttvé ve lehetővé teszik és megkövetelik, hogy népgazdaságunk további fejlődése kifejezetten az intenzív források érvényesítésén alapuljon. A jövőben a termelés növelésének fő forrását a technika felhasználásán és érvényesítésén alapuló munkatér melékenység növekedése kell, hogy képezze. A termelést a nyersanyag, anyag és energiafogyasztás csökkentése mellett kell növelni, s ugyan akkor lényegesen nagyobb mértékben kell kihasználni az álló alapokat. Csak Igy érjük el a munka társadalmi termelékenységének tényleges növekedését. Hisz tudjuk, hogy a munka termelékenységének a bruttó termelésből levezetett fejlődését jelentősen befolyásolja az anyagi költség. Azáltal, hogy a kohászati termelést mindenekelőtt a választék és a minőség betartására Irányítjuk, ez a kohókban magasabbfokú munkaigényességet jelenthet, s befolyásolhatja a munka termelékenységét és a költséget. E következményeket azonban sokszorosan ellensúlyozza a géptarban elért eredmény, s bizonyára a külkereskedelemben elért eredmény is. A tüzelőanyag biztosítása terén fennálló problémáinkat nem oldanánk meg, ha a növekvő költségeket csupán fokozott kitermeléssel akarnánk megoldani, s emellett nem javítanánk alaposan a tüzelőanyag és az energia kihasználását. És Így folytathatnánk a sort tovább. Az új — gyors és tervszerű megvalósítása, vagy még pontosabban — kiharcolása — nemcsak a fejlődés feltétlen követelménye, hanem ez a fő célja az irányítás javításának valamennyi fokon, de elsősorban a központi Irányítás terén. A népgazdaság eddigi fejlődésének elemzéséből a központi bizottság azt a fő következtetést vonta le, hogy a népgazdaság 1970-ig terjedő fejlesztési tervében az intenzív fejlődés biztosítása céljából feltétlenül meg kell kezdeni termelésünk szerkezetének fokozatos átépítését. S ezt úgy, hogy biztosítsuk azoknak az ágazatoknak és szakaszoknak elsődleges fejlődését, amelyek a társadalom szükségleteinek hatékony kielégítéséhez a legnagyobb mértékben hozzájárulnak. Arra kell törekednünk továbbá, hogy a behozott és saját nyersanyagokat jó feldolgozással minél értékesebbé tegyük. Ezt az átépítést egybe kell kapcsolni azzal, hogy alapvető fordulatot érjünk el a tudomány és a technika érvényesítésében s ezen az alapon helyreállítsuk a népgazdaság I arányosságát. A legnagyobbmérvű hatékonyság követelményét és a fejlesztés intenzlvitásának fokozását pártunk már nemegyszer hangsúlyozta. De éppen az irányításban és á tervezésben előforduló fogyatékosságok miatt e követelménynek nem tettünk hatékonyan eleget, e döntő problémákra nem összpontosítottuk eleget erőnket, minden mást alárendelve e problémáknak. Ma arra kell törekednünk, hogy e követelmény alapvető módszerünkké váljék, s ebből induljunk ki a hétéves terv kidolgozásához. Ezáltal országunk gazdasági fejlődésében olyan arányok és olyan szerkezet jön létre, amely e követelményeknek a leginkább megfelel. E problémák megoldása rendkívül Igényes feladat, amelyet a népgazdaság fejlesztésének hosszú tartamú tervében fogunk megoldani. De már az 1963. évi tervben meg kell teremtenünk e távlati feladatok megvalósításának feltételeit, mégpedig a Je lenlegi problémák aktív megoldásával együtt. Ebben rejlik az 1963-as év sajátossága és különleges feladata. A jövő évi feladatok, a gazdasági fejlődés ütemének lassulása ellenére ls, rendkívül nehezek és igényesek. Tudjuk azonban, hogy |elentős kihasználatlan lehetőségeink vannak. Nagy tartalékforrást jelentenek a nagyméretű nyersanyag- és anyag készletek, a kész és feldolgozott termékek. Ezért elhatároztuk, hogy e készletek állapotát és összetételéi következetesen felül kell vizsgálni, s azokat a szükségletek |obb klelégí tésére kell felhasználni. Éppen Igy a terv döntő fontosságú építkezések gyors befejezésére összpontosítja az eszközöket. A termelési szükségletek csökken tésével, nagyobb gazdaságosság mel lett, abból amink van — több szükséges terméket készíthetünk. Az ütem lassulását aktívan fel kell használ nunk, egyes még limitáló szakaszok erősítésére. A szerelési kapacitás hiánya, mint Ismeretes, az építkezés Idejének meghosszabbodásához vezetett; a szerszámkészítő részlegek dolgozóinak hiánya következtében romlott a munkások készítményekkel való ellátása, a melléktermelés hiánya az építészetben komolyan befolyásolja az építkezések befejezését. Az erők célszerű elosztásával megerősíthetjük e lemaradozó szakaszokat, s ezáltal aktívan befolyásolhatjuk a termelés és az építés hatékonyságát. A termelő helyek kihasználására rugalmasan meg kell szerveznünk az egyes ágazatok közötti együttműködést. Gondoskodánunk kell például arról, hogy a gépipar segítséget kapjon a pótalkatrészek gyártásában s a mezőgazdasági gépek karbantartásában. Gazdaságunk szerkezete átépítésének, hatékonysága fokozásának és intenzivitása hangsúlyozásának programja döntő előfeltételként megköveteli, hogy a tudomány és a technika sokkal nagyobb hatást gyakoroljon a termelőerők fejlődésére. Egyes kimagasló eredmények ellenére a műszaki fejlődés üteme még távolról sem felel meg a szükségleteknek. Az új technika érvényesítése gyakran csak részleges jellegű, és kevéssé segíti a gazdaság döntő problémáinak megoldását. Felmerül a kérdés, ml az oka en nek az állapotnak? Hisz éppen napjainkban a tudomány és a technika fejlődése ls forradalmi változáson megy át s éppen a szocializmus teremti meg a tudomány és technika eredményei érvényesülésének a legkedvezőbb társadalmi-gazdasági előfeltételeit. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy eddig nem tudtuk hatékonyan megszervezni a tudományos-műszaki haladás Irányítását, s nem tudtuk valóban megnyitni az utat az új technika előtt. . Ezért a Központi Bizottság a tudomány és technika szerepének a termelőerők fejlesztésében való fokozásáról hozott határozatában egyetemes elvi Intézkedéseket hagyott jóvá. a központi irányítás erősítésére a technikai politika megvalósítására, és a tudományos műszaki haladás meggyorsítására. Most az a feladat, hogy a Központi Bizottság határozatát következetesen teljesítsük. Nem fogom megismételni e határozat következtetéseit. Csak a legfontosabbakat szeretném hangsúlyozni. Egész tudományos, kutatótevékenységünket a népgazdaság fő problémáinak megoldására kell összpontosítanunk, a tudományos kutatás eredményeinek megvalósítását viszont a gazdasági szervek fő feladatának kell tekintenünk. A tudomány és technika bevezetését éppen ezzel új alapokra helyezzük. A tudományt egybekapcsoljuk a gyakorlattal és a termelést a tudomány és technika jelenlegi színvonalára emeljük. Miből ered ez a feltétlen követelmény? Ha — egyrészt — a tudomány és technika fejlődésének a termelés, a munkatermelékenység növelése és az önköltség csökkenté sének fő eszközévé, feltételévé kell válnia, s jelentős tényezővé a hatékonyság növelésében, akkor — másrészt — szükséges, hogy a termelés szerkezete és a beruházási építkezés irányzata, legyen az új technika' bevezetésének fö eszköze. A technika és a gazdaság egységéből, a tudomány és a technika egységes fejlesztési tervéből, valamint a népgazdaság fejlesztési tervéből Indult ki a Tudomány és Technika Fejlesztésére és Koordinálására létesült Állami Bizottság. Ez a párt Központi Bizottságának határozata alapján létrejött bizottság és az 1970-ig terjedő tervet előkészítő állami tervbizottság a legszorosabb együttműködésben szervezi a munkákat, úgy, hogy az egyes ágazatokban a tudomány és a technika fejlesztésének távlati koncepcióját felhasználhassák a népgazdasági tervek összeállításában. E tervek gazdasági célkitűzéseit pedig konkrét tudományos-műszaki megoldásokkal támasztják alá. Ezzel összhangban az egész tudományos kutató tevékenységet mindenekelőtt azokra a feladatokra kell Irányítani, amelyeket a termelőerők további fejlesz tésének fő irányelveként hangsúlyoz a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója. Az a feladat áll előttünk, hogy a tudományos kutatótevékenységet a gazdaság döntő fejlesztési problémáinak megoldására összpontosítsuk. Ez feltétlenül megköveteli, hogy a tudományos kutatótevékenység tervéből kizárjunk minden kettősséget, mert ez szétforgácsolja a kutatás erejét és kapacitását. E tervekből ki kell zárni azon feladatok kutatását is, amelyeket már máshol megoldottak, és ahol lehetőségünk van arra, hogy külföldi eredményeket vegyünk öt, vagy azok alapján dolgozzunk. Ki kell hagyni a tervekből azokat a feladatokat, amelyek nem felelnek meg a gazdaság szükségleteinek, s amelyeket nemegyszer inkább csak személyes érdekek alapján választanak ki. A mi saját kutatási alapunk természetesen nem lesz képes a növekvő szükséglet fedezésére. A megoldást a szocialista országokkal folytatott tudományos-műszaki együttműködés magasabb formáinak fejlesztése Jelenti. A következő években tervszerűen növeljük a tudományos kutatás, a szerkesztés és a tervezés teljesítőképességét úgy, hogy Időbeli előnnyel oldják meg a döntő feladatokat, és biztosítsák a magas fokúan hatékony termelés és beruházási építkezés feltételeit. Tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz és drága behozni a tulajdonképpeni termelésben vagy építkezésben azt, amit elmulasztottak a termelés előtti szakaszokban, ahol a termelés és az építkezés hatékonyságának előfeltételei alakulnak kl. De nemcsak távlati és hosszú tartamra szóló feladatokról van szó. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy mindent megtegyünk azért, hogy azonnali fordulat álljon be a technika érvényesítésében. Joggal mondhatjuk, hogy ha bevezetnénk a gyakorlatba az összes Ismert és bevált újítási módszert, technológiát és eljárást, a fejlesztett gépeket és berendezéseket, ha kihasználnánk a már ma Ismert megoldásokat a szakosítás elmélyítésére, s ezáltal a termelés összpontosítására, a normalizálás és tipizálás érvényesítésére — a termelésben és az építkezésben, ha nagyobb mértékben és jobban kihasználnánk a rendelkezésünkre álló technikát^ egyszóval, ha mindazt latba tudnánk vetni, amit már ma tudunk, amivel már ma rendelkezünk, s amit felhasználhatunk, ez gyakran — nagy utólagos költségek nélkül, vagy aránylag kis költségekkel rövid időn belül nagy nyereséget jelentene. Számos példát sorolhatnék fel, elvtársak. Az Idő rövidsége miatt csak egyre mutatok rá. A transzformátorpléh gyártása a transzformátor magva súlyának 15—20 százalékos csökkentését, a mag méreteinek csökkentését, s ezáltal a tekercselés súlyénak leszállítását jelenti. Az olajos transzformátoroknál ez 20—30 százalékos megtakarítást jelent. A veszteség csökkenése pedig villanyáram megtakarítást is jelent. 1963-ban 1200 tonna Ilyen Irányított pléhet gyárthatunk, úgyhogy a további években teljesen mentesülhetünk a behozataltól. Ezért az 1963. évi terv Jó előkészítése és biztosítása szempontjából Igen fontos, hogy a megoldott kutatási feladatok gyakorlati bevezetésében konkrét feladatokat tűzzünk ki. 1 Azok a lehetőségek, amelyeke' az ' új technika száméra a szocializmus teremt, nem érvényesülnek önmaguktól. Az új technika megvalósítása számára teret kell biztosítani az irányítás és az anyagi érdekeltség egész rendszerében. Hiba volna azonban az új technika bevezetését csupán szorosan vett műszaki vagy szervezési feladatra leszűkíteni. A valóságban az új technikáért vívott harc elsősorban politikai forradalmi harc. Az újért harcolunk a termelésben és az életben, a munkában és az emberek gondolkodásában. Ez a harc megköveteli, hogy leküzdjük a kényelmességet, a konzervativizmust, az újjal járó elkerülhetetlen nehézségek iránti kelletlenséget, az Indokolt műszaki kockázat feletti aggodalmat. És ebben a harcban akkor fogunk győzni, ha a párt vezetésével valamennyi dolgozó ügyévé válik, akik az új technikát joggal tekintik a párt programcélkitűzései konkrét teljesítése fő eszközének. A gazdaság további fejlesztésének feladatait csak akkor teljesíthetjük, a tudomány és a technika fejlődését csak akkor gyorsíthatjuk meg, ha lényegesen emeljük a népgazdaság irányításának és tervezésének színvonalát. Mindenekelőtt következetesen kl kell javítani a hibákat és fogyatékosságokat, amelyek az ú] Irányítási (Folytatás a 6. oldalon) 1962. december 8. * ÜJ SZÖ 5