Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-07 / 338. szám, péntek

Csehszlovákia Kom mu nista Pártjának XII. kongresszusa Gazdaságunk fejlődése komoly minőségi változások időszakába lép Elvtársak! Pártunk XI. kongresszusán azt mondtuk, hogy „a szocialista építés befejezését nem előre megállapított időszakban végrehajtandó feladatként fogjuk fel, hanem egész fejlődési sza­kaszként, amelynek során társadal­munk a felépített szocializmus alap­ján további erőt gyűjt, újabb anyagi és kulturális erőforrásokat öszponto­sít és hoz létre a következő lépéshez — a kommunizmusra való áttérés­hez". Történelmi eseményt könyvel­hettünk el a XI. kongresszust követő években és ezt a tényt a köztársaság új, szocialista alkotmánya lerögzítet­te. A Központi Bizottság beszámolójá­ból, amelyet Novotný elvtárs adott elő, kitűnik, hogy a következő idő­szakban tovább erősítjük a szocializ­mus anyagi-technikai bázisát és foly­tatjuk a szocialista társadalom min­den irányú fejlesztését. Előrehaladá­sunk és főként az 1960-as történelmi győzelem megköveteli, hogy új fel­adatokat tűzzünk ki ebben az idő­szakban, sürgessünk néhány felada­tot és a jelenlegi helyzet elemzése alapján határozzuk meg az alapvető irányokat és feladatokat. A beszámo­ló 11 pontban tartalmazza ezeket a feladatokat. Mielőtt rátérnék néhány pontra, még egy szempontból szeretnem fel­vázolni a XI. kongresszus óta meg­tett utat. Ez az út szorosan össze­függ'a személyi kultusz maradványai­nak felszámolására, a párt- és a tár­sadalom életében a lenini normák teljes érvényesítésére Irányuló igye­kezetünkkel. Nálunk is érvényesült Sztálin személyi kultusza a belőle eredő következményekkel. Ám ná­lunk a személyi kultusznak hazai gyö­kerei is voltak. Minél nagyobb időtávolság választ el bennünket az SZKP XX. kongresz­szusától és minél következetesebben érvényesíti a párt a lenini alapelve­ket, annál szembetűnőbb a személyi kultusszal összefüggő valamennyi múltbeli hiba és annál világosabban látjuk azt, amit munkánkból még nem tudtunk egészen kiküszöbölni. A Köz­ponti Bizottság 1961 novemberi plé­numa után sok elvtársat meghökken­tette az, ahogyan Novotný elvtárs Gottwald elvtárs szerepét értékelte és amilyen intézkedéseket foganatosí­tott akkor a Központi Bizottság. Az eltelt év Igazolta, hogy ez az értéke­lés helyes volt, hogy nem történt túl­zás. Ellenkezőleg, az újabb bizonyíté­kok azt mutatják, hogy Gottwald elv­társ tevékenysége 1948 után teljesen a személyi kultusz és összes áldatlan következményének hatása alatt állott, s ezek a következmények a törvé­nyesség megszegésében és a párt­munka Irányításában nyilvánultak meg. Ez irányban semmit sem kell változtatni a Slánskýt és néhány más személyt ért vádon. Ugyanakkor Gott­wald elvtárs történelmi szerepe és érdemei pártunk történetében, a tő­ke elleni harcában, a munkásosztály győzelméért vívott harcokban egészen 1948 februárjáig örökké emlékezete­sek maradnak. Gottwald elvtársat ha­lála után is méltó hely illeti meg az elvtársak között, de nem az elvtársak fölött. A beszámoló megállapította, hogy a Központi Bizottságnak a dokumentu­mok tüzetes megvizsgálása alapján le keli zárnia az említett időszak poli­tikai pereinek összes eseteit. Szabad utat adunk az igazságnak, amely se­gítségére lesz a pártnak, főként hoz­zájárul ahhoz, hogy hasonló dolgok soha többé ne Ismétlődhessenek meg. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontos, hogy a pártéletben felszámoljuk a személyi kultusz minden maradvá­nyát. Mindegyikünk, aki ebben a sze­mélyi kultusztól áthatott időszakban a pártban dolgozott, kisebb nagyobb mértékben adózott a személyi kultusz­nak. A személyi kultusz maradványai­nak gyökeres kiirtása azt jelenti, hogy nem szabad megkerülni bizo­nyos, a személyi kultuszra jellemző jelenségeket. Fontos továbbá, hogy a legcsekélyebb mértékben se enged­jük meg a dolgozókhoz való viszony gyengülését. A személyi kultuszt az emberekkel szembeni bizalmatlanság, az emberek fölé rendeltség jellem­mez te. Az említett jelenségek nagy része már a múlté. Ám gyakran látjuk, hogy egyes funkcionáriusaink felülről ke­zelik a dolgozókat, parancsolgatnak. A személyi kultusz erős maradványai mutatkoznak még a társadalmi gon­dolat világban, s a polgári ideölógia csökevényei elősegítik a személyi kultusz maradványainak konzerváló­dását. Nagy súlyt kell fektetnünk az alkotó szellemű elméleti munka ki­bontakozására. Még nem távolítottunk el minden gát^j, amely e téren útját állja az alkotó tevékenységnek. A Jifí Hendrych elvtárs beszéde mmm nagy előrehaladás ellenére még a mi gyakorlatunkban is végnapjaikat élik bizonyos elavult sémák. A XII. kong­resszuson kitűzendő új feladatok tel­jesítését csak akkor biztosítjuk ered­ményesen, ha' a személyi kultusz és minden elavult jelenség maradvá­nyait felszámoljuk. Elvtársak! Ha ki akarjuk emelni a XII. kongresszuson ki­tűzött 11 fő feladatban megjelölt fő irányt, és pieg akarjuk határozni további előrehaladá­sunk, főként a termelő­erők fejlesztésének és B kommunizmusba való jövőbeni átmenethez szükséges alapok meg­teremtésének jellegze­tes vonásait, a követke­ző három kérdést hang­súlyoznám ki: A tudományos-műsza­ki fejlődést és a mező­gazdasági termelés nö­vekedésének biztosítá­sát — a mi viszonyaink között ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság színvonalát az ipar szín­vonalára emeljük, to­vábbá a szocialista or­szágok együttműködésé­nek kérdését, a szocia­lista társadalom és gaz­dasága irányításának problémáit. Gazdaságunk fejlődé­se komoly minőségi vál­tozások időszakába lép. Erre a Központi Bizott­ság beszámolója is nyo­matékosan figyelmezte­tett. Elértük azt a ha­tárt, amelyen túl a szocialista társa­dalom további fejlődése már nem biz­tosítható a gazdaság egyoldalú meny­nyiségi .növekedésével, hanem sokkal jobban érvényesülniük kell a minősé­gi szempontoknak. Ezzel kapcsolatban, elsősorban a tudományos-műszaki fejlődés és a termelés automatizálása terén jelen­tős haladás elérése a fontos, amely elképzelhetetlen a szakosítás, a mun­kamegosztás és a széles körű nemzet­közi együttműködés nélkül. Mezőgaz­daságunkban összehasonlíthatatlanul mélyebb minőségi változásokra kerül sor. Sok esetben még csak a nagy­szabású tudományos-műszaki haladás feltételeit kell megteremtenünk. A közös szövetkezeti termelést, — amelyben a szocialista termelési vi­szonyok győzelme után is jelentős mértékben érvényesülnek még a kis­üzemi termelési módszerek, — szo­cialista nagyüzemi termeléssé kell át­alakítani, amelynek szervezésében és technológiájában a nagyipari elvek fognak érvényesülni. Lenin világosan kifejtette, hogy a szocializmus végleges világgyőzelmét egyedül az teszi lehetővé, ha a szo­cializmus nagyobb fokú munkaterme­lékenységet hoz létre, mint a kapi­talizmus. A nagyobb fokú munkater­melékenységért folytatott küzdelem fő eszköze a technika és a technikai fejlődés. Ebben a világversengésben ma így hangzik a válasz a „ki kit győz le" kérdésre: Az győz, aki a leg­fejlettebb tudománnyal és techniká-i val fog rendelkezni, aki ezt szélesebb körben és a legcélszerűbben fogja ér­vényesíteni a gazdaságban, és ahol a dolgozók legszélesebb tömegei a leg­jobban elsajátítják a tudományos és technikai felfedezéseket. Ebben van a jelenlegi tudományos-műszaki vi­lágforradalom politikai oldala, mely­nek természetesen a mi fejlett gaz­daságunkban is éreztetnie kell hatá­sát. Már a XI. kongresszus irányelvei kiemelték a tudományos-műszaki fej­lődés alapvető jelentőségét. Az elmúlt időszakot mérlegelve be kell ismer­nünk: az- az igazság, hogy e téren nem sikerült teljesen betartanunk a XI. kongresszus irányelveit. A tudo­mányos-műszaki fejlődés s a vele szo­rosan összefüggő munkaszervezés el­maradása a termelőerők fejlődésének egyik leggyengébb pontja és komo­lyan fékezi a munka termelékenysé­gének emelkedését. Nem arról van szó, mintha ennek érdekében semmi sem történt volna, hanem arról, hogy a tudományos-mű­szaki fejlődésben ma már nem elé­gedhetünk meg akármilyen ütemmel, gyors előrehaladásra van szükségünk, különösen a döntő ágazatokban. Gaz­daságunk megszervezésének színvona­la és több fogyatékossága is fékezi — elsősorban a gépiparban, — a tudo­mányos-műszaki fejlődést. Elég meg­említeni az ipar jelentős szétforgá­csoltságát. Mintegy 18 000 elkülönült helyi ipari termelőegység, ebből 4000 gépipari termelőegység van hazánk­ban. A másik akadály például az üze­mek célszerűtlen nagyszabású koope­rálása. Szlovákia Kommunista Párt­jának kongresszusán az oravai Tesla gyár igazgatója megemlítette, hogy TV-készülékeik gyártásában 500 kü­lönféle üzem és munkahely vesz részt. Ezeket és a hasonló akadályokat fo­kozatosan ki kell küszöbölnünk. A tudományos-műszaki fejlődés el­maradásának komoly oka még a nagy fokú ösztönösség, az elvi, koncepciós kérdések következetlen megoldása és megvalósítása. Egyes ágazatok, főként a gépipar ösztönösen hagyta magát befolyásolni a tárcaszükségletektől és a külkereskedelemtől, s nagyon keveset törődött saját termelőerői fejlesztésének érdekeivel. Meg kell követelni, hogy gépiparunk több kez­deményezést tanúsítson és befolyá­solja a műszaki fejlődés irányait, utat törjön a leghaladóbb és leghatásosabb technikának. A mezőgazdaságban széles működé­si tere nyílik a tudománynak és tech­nikának. A tudományos és technikai eredmények lehető legszélesebb körű érvényesülése nélkül nem egyenlít­hető ki a mezőgazdaság színvonala az ipar színvonalával. E tekintetben nagyon lemaradtunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kevés techni­kát adtunk a mezőgazdaságnak. No­votný elvtárs helyesen állapította meg, hogy a mezőgazdaságnak adott eszközök nagy része a háború előtti időkhöz képest több mint 2 millió dolgozó kiesését pótolta. Az eszkö­zök jelentős részét a marhaállomány közös istállózására fordítottuk. A föld — a fő termelőeszköz aránylag még nagyon keveset kapott. Most itt van az ideje, hogy a mezőgazdaság szocializálása után a beruházások nagyobb része a földet szolgálja úgy, hogy fokozódjék a termelés belterjes­sége. Nagyon komoly feladat a tudomá­nyos-műszaki fejlődés helyes irányá­nak meghatározása. Helyes eljárás mellett a tudományos és technikai eredmények ésszerű és megfontolt gyakorlati alkalmazásával nagyon gyorsan fokozhatjuk a mezőgazdasági termelés belterjességét. Mennyire érvényesültek eddig a mezőgazdaságban a technikai, kémiai haladás, a biológiai tudományok ered­ményei? Nézzük a földeket és a réteket. A gabonafélék betakarításának kivéte­lével lényegében minden maradt a ré­giben, nem szólva a részleges gépesí­tésről. A gabonafélék termesztésén kívül egyetlen más növénykultúra termesztését sem oldottuk meg kielé­gítően az új technikával. Az előcsar­nokban megtekinthető a pelhíimovi kombinált aratógép, amelyről Pišték elvtárs beszélt. Kiváló, gép, de egyelő­re még csak a próbasorozatát gyárt­ják. A vegyipart illetően csak a gyomirtókkal szerzett első tapaszta­latokról beszélhetünk, bár a műtrá­gyaszállításban előre haladtunk és általában megközelítettük a termé­keny vidékeknek már a háború előtt elért színvonalát. A föld javításán, a lecsapoláson és az öntözésen végzett általában nagyszabású munkálatok ellenére még mindig nem kielégítő az az ütem, amelyet a mezőgazdasági termelés belterjességének gyors fo­kozása érdekében elérünk. Ami az állattenyész­tést illeti, a nagyhizlal­dák. sertéstenyésztésén és a nagybani baromfi­tenyésztés kezdetén kí­vül lényegében társí­tott kisüzemi termelés­sel rendelkezünk. Még mindig érvényesülésre várnak a biológiai és biokémiai ismeretek, a takarmányipar, a szárí­tás stb. terén szerzett jó külföldi tapasztalatok. Természetesen az el­mondottak, másrészt rá­mutatnak mezőgazdasá­gunk lehetőségeire, kü­lönösen akkor, ha a jó munkaszervezést, a he­lyes irányítást is tekin­tetbe vesszük. Ezért a jö­vő szempontjából első­sorban ebben az Irány­ban kell felhasználni eszközeinket, bátran kell küzdeni az újért és ha­ladóért, következetesen értékesíteni kell a Szov­jetunió és más testvéri országok szocialista me­f zőgazdasági termelésé­nek tapasztalatait, merí­teni kell a nyugati me­zőgazdasági termelés ta­pasztalataiból. Természetesen, emel­lett számíttanunk kell arra, hogy az új meg­értésének kiharcoslása csupán az első lépés, azt elsősorban az emberek álta­lános képzésének kell követnie., Mind­nyájan jól tudjuk, milyen a helyzet ezen a téren. Az SZKP Központi Bizottságának novemberi plénuma nekünk is értékes ötleteket adott a tudományos-műszaki fejlesztés irányítására. Nálunk is na­pirenden van az egységes tudomá­nyos-műszaki politika megszilárdítá­sa, a kutató erők összpontosítása a népgazdasági fő feladatokra, a ket­tősség és szétforgácsoltság megszün­tetése, a tudományos és műszaki fej­lődés gyakorlati érvényesülésének meggyorsítása. Minden irányban — a tervezésben, a beruházásban, a műszaki fejlesztés következetes központi irányításában és természetesen a pártmunkában is minden feltételt meg kell teremte­nünk az általános széles körű tudo­mányos-műszaki fejlesztésre. A párt­munkában első helyen álljon a mű­szaki fejlesztés biztosításáról való gondoskodás. Bármennyit teszünk a tudományos műszaki fejlesztés bizto­sítására, soha sem elegendő. Elvtársak! A továbbiakban szeretném kiemelni a beszámolónak azt a részét, amely a szocialista országok együttműködé­sének erősödéséről, a nemzetközi munkamegosztás, szakosítás és koope­rálás állandó elmélyítésének szüksé­gességéről szól. Ez az irányvonal a szocializmus fejlődésének objektív törvényeiből indul ki s aki megkísé­relné tagadni, vagy figyelmen kívül hagyni, szembekerülne az élettel, a szocialista rendszer érdekeivel és hazája legfőbb érdekeivel. Mint Hruscsov elvtárs mondotta, szemmellátható, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás jó irányí­tásával, a termelés szakosításával és kooperálásával, a tudományos és technikai munkálatok egybehangolá­sával, a szocialista világpiac lehető­ségeinek jobb kihasználásával megtíz­szerezzük minden egyes szocialista ország erejét, megtízszerezzük a szo­cialista világrendszer erejét. A szocialista országok egységes gazdaságának fokozatos kialakulása új messzemenő feladat, mely új sza­kaszt nyit a szocialista rendszer fej­lődésében, ezért a kezdeti nehézsé­gek ellenére örömmel kell fogadnunk az ez irányú első gyakorlati lépése­ket. A Központi Bizottság beszámoló­ja világosan kifejtette az egész párt álláspontját, amikor leszögezte, hogy erőnktől telhetően mindent megte­szünk a további gyors előrehaladásra ezen az úton. A szocialista országok együttműködésének további fejlődése abból a tényből indul ki, hogy lé­nyegében mindenütt győztek a szocia­lista termelési viszonyok, hogy a szo­cialista országok- többsége fejlődésé­nek újabb szakaszába lép. Már mögöttünk van az az időszak, amelyben leraktuk a szocializmus alapjait. Akkor, 1945 után az egyes országok kommunista és munkáspárt­jai azért harcoltak, hogy a munkás­osztály legyőzze a burzsoáziát és el­térő viszonyok között rakták le a szocialista társadalom alapjait. Akkor még erősen érezhetők voltak a kapi-: talista múlt hagyományai, szokásai, az egyes országok különböző társa­dalmi fejlődési fokon álltak, nagyon eltérő volt a gazdasági színvonaluk. Ezért sematizmust, szektás hibákat, a tömegektől való elszakadást stb. je­lentett volna az, ha ebben az időszak-, ban nem veszik tekintetbe a szocia­lizmus építésének sajátos feltételeit. Most azonban, amikor valamennyi szocialista országban a társadalmi fejlődésnek ugyanazok az alapvető fqlyamatai mennek végbe, azonos alapvető feladataink és céljaink van­nak, nyilvánvaló, hogy a társadalmi fejlődésben a sajátos vonások hatása csökkenni fog, s már ma előtérbe lép az, ami a szocialista országokban kö­zös. Természetesen vannak különbségek a szocialista országok között, bizo­nyos nemzeti hagyományok, sajátosa ságok, és szokások állandóan hat-: nak. Nem szabad megkerülnünk e sa­játosságokat, terveink és feladataink bizonyos sajátosságaiban kell ezek­nek megnyilvánulniuk. A fejlődés alapvető irányzata azonban nem a sajátosságok, és különbségek elmélyí­tése, hanem fokozatos kiküszöbölése. Természetesen a szocialista társada­lom fejlődése számos, egymás után törvényszerűen következő korszakot ölel fel, amelyeket nem lehet átugor­ni. Megfelelő, elengedhetetlen anyagi feltételek kellenek az áttéréshez minden egyes fejlettebb szakaszra. E tény figyelmen kívül hagyása csak diszkreditálhatja a kommunista épí-: tést és nagy kárt okozhat. Ám éppen olyan káros az egy helyben topogás* a megoldásra érett problémák oiegke-; rülése. Egyre intenzívebben kiegyenlítődik a szocialista országok színvonala a szocialista átalakulások, valamint a termelőerők fejlesztése terén. A szo­cialista építés folyamatában fejlett szocialista társadalom alakul ki. Az egyes országokban fokozatosan létre­jönnek a kommunista építésre való áttéréshez szükséges feltételek. Mint az SZKP XXII. kongresszusa és az SZKP programja leszögezte, ez az át­menet többé-kevésbé egyidejű lesz, egy történelmi időszakban megy vég-, be. Mindinkább nyilvánvaló, hogy eb­ben a minőségileg új helyzetben nagy; hiba volna a szocialista országok kö-' zös vonásainak és feladatainak lebes csülése. A kommunizmus kibontakozó építé­sében szerzett mai tapasztalatok rend­kívül értékesek a szocialista államok kommunista pártjainak, amelyek al­kotó módon használják fel a Szovjeté unió Kommunista Pártjának a szocias lista építés előző szakaszaiban szer«s zett elméleti és gyakorlati tapasztalai tait. A szocialista országok szempontjá­ból mind nagyobb jelentősége lesz a társadalom fejlődési távlatai kirajzo­lásának, a kommunista építés konkrét útjai ismeretének, melyet a Szovjet­unió gyakorlata fog felülvizsgálni. Ez azzal magyarázható, hogy az egyes országok szocialista építésének befe­jezésével párhuzamosan közeledni fognak a szocialista társadalmi fejlő­dés általános törvényszerűségeinek konkrét megnyilvánulásai. A kommu­nizmusba való átmenet formáiban és módszereiben jelentősen kisebbek lesznek a különleges nemzeti sajátos­ságok, mint a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet formáiban és módszereiben. A szocialista orszá­gok tapasztalatcseréje és együttműkö­dése egyre intenzívebb és szorosabb lesz, megszűnnek az ártalmas autark­tikus irányzatok és kibontakozik a sokoldalú nemzetközi munkamegosz-, tás. Ezért ránk is vonatkozik, hogy fi­gyelemmel kövessük más testvérpár­tok gyakorlatát és merítsünk tapasz-: talataikból. Képletesen úgy mondhat­nánk, hogy tanuljunk meg mindenütt az egész szocialista világrendszer nagy méreteiben gondolkodni és lát­ni a dolgokat, s így kezelni az ösz-. szes problémák megoldását. Internacionális kötelességünknek, a szocialista erők világegységének szilárdításához való legfontosabb hoz­zájárulásunknak tartjuk azt, hogy minden erőnkkel elősegítsük a szo­cialista országok általános együttmű­ködésének elmélyítését, melynek ér­telme a szocialista világrendszer erőinek megsokszorozása. (Taps.) Ezért határozottan elítéljük az Albán Munkapárt vezetőit, akik letértek a marxizmus-leninizmus útjáról, forra­dalmi frázissal cserélték fel a mar­(Folytatás a 4. oldalon) 1982. december 7. * (JJ SZÖ 3.

Next

/
Thumbnails
Contents