Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-04 / 335. szám, kedd

GMtRiE Évről-évre szebb eredmények a vydrany-i szövetkezetben Vége felé közeledik az év. a szám­vetés. A gazda meghányja-veti a gaz­dálkodás eredményeit, miben járt el jól és mi az, amire a jövőben na­gyobb gondot kell fordítania. A ma gazdálkodó embere nemcsak saját ér­dekét követi, mikor kritikai szemmel ítéli meg munkáját, hanem az egész társadalomét, mert a termelés növe­lésével a közösség, a nép jólétét szolgálja. E kritikai állásfoglalás kéz­zelfogható eredményei kimutathatók a Dunajská Streda-i járás vydranyi szövetkezetében is. Pedig ezt nem so­rolják az élenjáró gazdaságok közé és mégis óriási az a fejlődés, melyen az utóbbi években keresztülment. • Több takarmány — több hús A telep mellett szép számban sora­koznak a herekazlak. Legtöbbjében lyuk tátong, mintha pajkos gyerekek vájtak volna maguknak rejtekhelyet a bújócskához. Ám ez több ennél. A célszerű gazdálkodást hirdetik a NT — Évről évre javul a munka — mondják a szövetkezet vezetői. En­nek eredményeként növekednek a terméshozamok. A szövetkezet mű­trágyából nem használ sokkal töb­bet, mint a múlt években, mégis az idén olyan termést takarított be ga­bonaféléből, amire a múltban nem­igen akadt példa. Búzából 27 mázsa, árpából 34 mázsa volt az átlagter­més hektáronként. (Igaz, szerves trá­gyával egyre nagyobb területeket ja­vítanak fel.) Ez a terméshozam-per­sze még nem a végleges határ, hi­szen a gazdaság a nitrifikálást eddig nem alkalmazta, csak a télen kerül rá sor először. Megfontolt gazdálkodásra vall az Is, hogy a szövefkezetesek a takar­mánnyal helyesen takarékoskodnak. A tarlóra kipergett szemet sem hagyják elveszni, tyúkokkal etetik tel. És most térjünk vissza még egyszer a hústermeléshez, mert szót érdemel. irofSL'Sľnyľrnôv^aľa-'^y. ^ »»•«« * * karmány értékét, azt nem tudom, annyi persze bizonyos, a hús- és tej­termelésben nagy a jelentősége. A kazlak előtti gödörből silókuko­ricát szednek a takarmányosok A ta­karmány szakszerű előkészítéséhez itt sem fér kétség, hiszen illata messzi­ről csalogat. — Mennyit kapnak belőle a tehe­nek? — állok elő a kérdéssel. — Tíz kilót naponta — mondja az egyik takarmányozó. A további be­szélgetés eredményeként levonható, hogyha a kegyetlen szárazság miatt nem is raktározhattak sokat, de amit eltettek, annál értékesebb. • „Elégedetlenek" Elégedetlenek az emberek, mert kevés termett, ez az elégedetlenség azonban jó jel. Valljuk be őszintén: a közős gazdálkodás első éveiben va-. jon bántotta-e a szövetkezetest, ha ke­vés termett valamiből? Korántsem. Ma viszont a közömbösséget az ér­deklődés váltja fel, mert mi másnak tulajdonítható az a fejlődés, ami a XI. pártkongresszustól napjainkig, a vydrenyiak esetében is óriásnak mondható. Valóban meglepő számok. 1958-ban tiz és fél vagon húst küldtek piacra, tavaly meg már 22 vagon húst adtak el. Az évi 3—4 vagonnyi növekedés már nem ls úgy tűnik, mintha csak mérsékelt emelkedőn ívelne felfelé, hanem mintha meredek létrán ka­paszkodna a magasba. Erre az esz-: tendőre az előre megállapított hús­termelés növekedése csak másfél va-i gont tesz ki. A szövetkezetesek ezt maguk ls kevésnek találták, s ezért kötelezettséget vállaltak, hogy a XII. pártkongresszus tiszteletére további másfél vagonnal növelik a hústerme­lést. — A számítások szerint az év utol­só napjaiban is szállítunk húst a piacra — mondja Rácz Zoltán zoo-: technikus —, de amit vállaltunk, tel­jesítjük — teszi hozzá magabiztosan. A jő szervezés és az emberek mun-: kához való jó viszonya lehetővé te­szi ez adott szó megtartását. — Éjjelenként tizenegy traktoros és ugyanennyi gyalogmunkás hordta a kukoricakórót a földekről — csatla­kozik a beszédhez Farkas Imre mér­nök, a szövetkezet agronómusa. • Derekas mnnka Egyszerre jött két olyan munka, mint a cukorrépa és a kukorica szál­lítása, ami minden pótkocsit igénybe vett. Hogy a kukoricakóró se vesz­szen kárba. Szelle Pál, Koós György, Gálifi Sándor meg a többiek éjjel szállították De a felszabadult pótkor csikón. A takarmányalap biztosítása az éremnek csak az egyik oldala. Az előző években az őszi mélyszántás­ból rendszerint tavaszra is maradt legalább 100 hektár. A tavaszi szán­tásban sohasem termett annyi, mint az ősziben. A helyes szervezés és a tagság derekas munkája az idén le­hetővé teszi a talaj alapos előkészí­, tését. húst adott el a szövetkezet. Senki sem állíthatja, liogy az 1400 hektáros gazdaságra ez sok. Ezt a hústerme­lést sem könyvelhetjük el azonban kizárólag a szövetkezet eredménye­ként, mert hisz tömérdek gabonát vá­sárolt hozzá, ma viszont a szövetke­zetnek a sokkal nagyobb hűsterme­léshez is elegendő takarmánya van. B Cj technológia A hústermelést illetően az önkölt­ség csökkentése és a munkaerő meg­takarítása sem lebecsülendő. A múlt­ban 1000 sertés hizlalását öt ember végezte, ma pedig csak kettő, és ez nem kis dolog. A felszabadult mun­kaerő sokat jelent a termelés más ágában. Mindenekelőtt az állatte­nyésztésben és a takarmányozásban értékelni való, hogy a szövetkezete­sek nemcsak tudomásul vették az új technológia létezését, hanem alkal­mazzák is. Ma kezdődik pártunk XII. kong­resszusa. amely számot ad a terme­lés növekedéséről, az életszínvonal emelkedéséről. Persze, nem állíthat­juk, hogy országos méretben a köze­pes szinten gazdálkodó vydranyi szö­vetkezet eredményei kimagaslóak len­nének. Az viszont biztos, hogy né­pünk életszínvonalának emelkedésé­hez egy kicsit ők is hozzájárultak. BENYUS JÖZSEF Ami a hivatalos jelentésből A z egyik gottwaldovi üzemi újság csak egy tizennyolcsoros cikkben emlékezett meg róluk: „A napokban üzemünket nagy megtiszteltetés érte. A gyár ifjúsági kollektívája, amely a párt XII. kongresszusának brigádja címért küzdött, tegnapelőtt a köztársasági elnök kezéből átvette az e cím elnyeréséről szóló okmányt. Üzemünkben dolgozik az ország 28 legjobb szocialista munkabrigádjainak egyike. A 17-tagú kollektíva a pártkongresszus tiszteletére teljes egészében teljesítette kötelezettségvállalását, ami mintegy 300 000 korona megtakarítást jelent az országnak." — Nézd! A kávéház üvegablaka mögött ott ült a két fiú. Egymásnak magyaráz­tak valamit, mutogattak és szájuk furcsán mozgott. — Te — szólt az egyik lány —, ezek úgy tesznek, mintha süketné­mák lennének. — Valóban ... Egyszerre világossá vált a rejtély. — Hogy erre nem gondoltunk!... — Ezt nekünk nem mondta meg a brigádvezető. Pedig biztosan tudta. mm AZ Oj SÁGCIKK — most már szépen beragasztva a brigádnaplóba — eny­nyit mond a kollektíva teljesítményé­rôl. Ám a hivatalos jelentésből valami kimaradt. Két éve történt. A műszak kezdetéri az egyik gépnél két új munkás je­lent meg. Nem újdonság ez ilyen hatalmas üzemben, hiszen gyakran megtörténik, hogy valakit más mun­kakörbe helyeznek. Az idősebb mun­kások hamarosan naptrendre tértek az eset felett. Nem így a fiatal lá­nyok. Néhány órával a müszakkezdés után szinte búcsújáróhellyé változott Miroslav Charamza — a brigádvezető­„üvegkalitkája", ahogy a műhely dol­gozói a mester apró irodáját neve­zik. — Mirko — szólt az egyik lány benyitva a kis helyiségbe —, mutasd csak a tervteljesítési lapomat, hadd nézzem, mennyivel maradtam adós a múlt héten? A lány azonban válaszra sem vár­va hirtelen mást is kérdezett: — Mondd, Mirko, nem tudod, miért olyan „felvágó" az a két úf fiú? Vagy talán szégyellik magukat? Mert hiába nézegetek feléjük, észre sem vesz­nek. Vagy talán nősek? Karikagyűrűt nem láttam az ujjukon. Miroslav szó nélkül a két fiú ira­taiba lapozott és csak ennyit mon­dott: — Mindkettő nőtlen. A leány erre máris távozott. Azon­ban alig tette be maga mögött az ajtót, újra nyílt az iroda ajtaja és a brigád másik nőtagja lépett be. — Mirko — szólt a kislány —, pén­teken látogatóm érkezik, szabadnapot szeretnék. A brigádvezető rá sem ért kinyitni a füzetet, a lány már a másik kér­dést is feltette. — Melyik műhelyből jött az a két fiú? A brigádnak igazán bemutathat­tad volna őket. Mirko feleletül csak ennyit mon­dott: — Mondd meg a többieknek is, hogy az a fekete huszonhat éves, a másik — az alacsonyabb meg huszonöt. Es mindketten nőtlenek. Elég ennyi? A lány nevetett, belepislantott a mosdó felett függő tükörbe, megiga­zította hajtincseit és kezét a kilin­csen tartva válaszolta: — Tökéletesen elég. Azt a pénte­ki szabadnapot pedig töröld. Nem kell a szabadnap! Mirko akart volna még valamit mondani — elgondolkozott egy ideig, s közben a lány kiperdült az ajtón. A brigádvezető legyintett, aztán ki­nézett az üvegen. Előbbi látogatója a fiúk gépe mellett nagy kerülővel visz­szament munkahelyére. — TUDTAM EN azt az első naptól kezdve — válaszolt másnap Mirko a lányok kérdésére. — Csak hát nehéz az ilyennel előhozakodni, különösen lányok között. Nézzétek — és elő­húzta az asztalfiókból a két fiú sze­mélyt lapját —, világosan ide van írva: iskoláikat a süketnémák inté­zetében végezték! Mindkettő beszéd­hibás és nagyothall. Ebből kifolyólag kisebbségi érzésben szenvednek. Es nézzétek, az előbbi munkahelyükről is itt a jelentés: Kitűnő, megbízható munkaerők. Távozásuk oka: kisebbsé­gi érzés a kollektívában. ÉRTHETETLEN, mondogatták a lá­nyok, amint kiléptek a gyár kapufán. Ezek a fiúk annyira büszkék, hogy a magunkfajta lányokkal szóba sem állnak. Pedig ott dolgoznak ők is, ahol mi. Vlasta, a négy közül a legcsino­sabb vitte a szót. — Képzeljétek el, szombaton este a mozi előtt találkoztam azzal a fe­ketével. Amikor egymás mellé értünk, a fiú csak megbiccentette a fejét és továbbment. — En is találkoztam a szőkével — mondta Zdenka —, köszöntem is ne­% ki, de ő is csak a fejével biccentett A lányok az autóbuszmegállóhoz értek, így abbamaradt a beszélgetés. VLASTA meg Zdenka aztán megfej-. tették a rejtélyt. Egy este éppen moziból mentek ha­za, későre járt már — tíz óra is el­múlt, hát siettek. Vlasta, mintha csak megijedt volna valamitől, hirtelen megállt. KET KONGRESSZUS KOZOTT ÉPÜLT Tegnap úgyszólván még csak kukoricaföldek voltak ezen a helyen. Ma már égbenyúló /asbetonkonstrukciók vannak itt, holnap pedig a Kelet-Szlovákiai Vasmű nagyolvasztói­ból megindul a végtelen vasáradat, amely gazdaggá teszi hazánk nemrég még leg­elmaradottabb részét - Kelet-Szlovákiát. (ČTK felvétele) — VIDÁM FIÜK voltak mindketten — magyarázta a két fiú egykori mun­kahelyének műhelyvezetője. — Saj­nos, csak néhány napig volt ez így. Eleinte az egész műhely valamennyi lánya ott settenkedett körülöttük. Egyszer azután kitudódott, hogy mindketten beszédhibásak. Ettől a naptól kezdve a két fiú elvesztette önbizalmát, amivel az intézetből ide­jöttek. Azóta búskomorak. Az orvos azt mondta, hogy gyártanak már olyan hallókészülékeket is,, melyek segítségével hallanának. Es a beszéd­hibát is ki lehetne küszöbölni, mert itt, nem mesize az üzemtől van egy intézet... ^^^^^^^^ — KI VIGYE ODA a meghívót? —: tanakodtak a lányok. — En Vlastát javaslom — mondta Marié. Es másnap műszakkezdés előtt min­den munkapadon ott volt a kis papír­lap. Mindössze három gépelt sor mindegyiken. A két fiú felette meglepődött, mi­kor meglátta a cédulákat. Óvatosan, mintha valamitől félniük kellett vol­na, felvették és elolvasták a három sor írást: — Minden csütörtökön délelőtt 10­től 12-ig, (ha délelőtti műszakban dol­gozunk, délután 2-től 5-ig j próbát tart az ének- és tánccsoport. Valameny­nyien legyetek ott!" A két fiú az egész műszak alatt szinte fel sqm tekintett a munkából. A munkaidő leteltével azonban úgy­szólván egyszerre pillantottak a szer­számok között heverő kis papírlapra. Aztán mindketten elmosolyodtak. Es egymásra pillantottak: Ott leszünk a próbán. — LÁNYOK — szólt Mirko az első próba után a brigád néhány tagjához. — Mindkettőjüket sikerült rávennem, járjanak el abba az iskolába, ahol a beszédhibásakat tanítják. Hátha... Hiszen még fiatalok. E s azt ís meg­ígérték, hogy kérnek az orvostól hal­lókészüléket ... Beszéltem az orvos­sal. Azt mondta, a fiúk eddig csak azért nem hordták, mert szégyellték. A KÖVETKEZŐ alkalommal a fiú aprő hallókészülékkel a fülén jelent meg a táncpróbán. — Hát te miért nem táncolsz? — szólt a brigádvezetö Kovar Tondá­hoz, az egyik fiúhoz, akin különös­képpen látszott, módfelett élvezi a zenét. — En? Táncolni — mutogatott egy kicsit szomorúan a fiú. Es első ízben azóta, hogy a brigádnál volt — bár elég hibásan de kiejtette a szót: „tán­colni?" Kézmozdulatokkal magyaráz­ta, hogy mióta az intézetből eljött, nem láncolt. Pedig a hallókészülék­kel pompásan érzékeli a zenét. Vlasta is odaérkezett a fiúhoz. Es olyan szépen belenézett a szemébe, hogy az most már igazán nem tudott ellenállni. Megjogta a lány derekát és a polka ütemére táncolni kezdett. A SAJTÓFOGADÁSON, amikor a kollektívának átadták a CSKP XII, kongresszusának brigádja címet, a hi­vatalos jelentésben az állt, hogy a népgazdaság javára 300 000 koronát takarított meg. En azonban még en­nél is nagyobb eredménynek tartom azt, ami kimaradt a hivatalos jelen­tésből. EQSfi MIHÁL-y 1982. 'de:cT._3r : J

Next

/
Thumbnails
Contents