Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-19 / 350. szám, szerda

A KeletSzlovákiai Vasműbena CSKP XII. kongresszusának építkezésén A KOMMUNIZMUS ALAPJAIT RAKJÁK LE A Kelet-Szlovákiai Vasmű építői számára december 18-a emlékezetessé válik. A kora délutáni órákban az itt dolgozók százai igyekeztek az új étterem nagytermébe összehívott ünnepélyes nagygyűlésre. Nagy megtiszteltetés érte e hatalmas mű építőit. Pártunk Központi Bizottsága és a Központi Szakszervezeti Tanács lelkes és eredményes munkájuk elismeréseként a CSKP XII. kongresszusának építkezése kimmel tüntette ki a Vasművet. Megérdemelten, hiszen dolgozói a munka közben felmerülő gyakori váratlan nehézségek ellenére nem egészen három év alatt felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek el. Hazánk egyik legnagyobb-építkezésén új típusú emberek nevelkednek, akik lelkes munkájukkal máris bebizonyították pártunk és egész társadalmunk iránti hűségüket. A Vasmű építőinek kezdeményezése és alkotómunkája a kongresszus előtti időszak folyamán a tetőfokára hágott. Széleskörű szocialista munkaverseny indult az építkezés minden szakaszán. A felajánlások eredményes teljesítése alapján a Vasmű építői versenyre keltek a kongresszusi címért. A Vasmű építőinek munkasikereit mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy tegnap a párt, a szakszervezet, a nemzeti bizottságok kerületi, járási és helyi szerveinek jelenlétében Emil Chlebec elvtárs, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságának vezető titkára a gigantikus mű építőinek átadta a megtisztelő kongresszusi címet. Fagyos decemberi szél süvít a hatalmas épületek között, ám a munka üteme most sem lanyhul a Kelet- szállító gépkocsik húznak el melletPárolgó betont Szlovákiai Vasmű építkezésein. A hideg pirosra festi a meleg munkaruhába öltözött dolgozók arcát, mégis szorgos munka folyik mindenütt, amerre a szem ellát. Égő kátrány szaga terjeng a levegőben, ittott izzó fahasábok kandikálnak ki a meleget árasztó vashordókból. A hideg bennünket is arra kényszerít, hogy jobban szemünkre húzzuk a sapkát, amikor elindulunk ' a CSKP XII. kongresszusának építkezése munkahelyei felé.,. Kemény a föld, de .* „ A központi gépszerelőműhely mögötti, széles keréknyomokkal „ékesített" úton csúszkálva jutunk előre. Fagyos felülete olyan, mintha valaki kilakkozta volna. A teherautók is nagyon óvatosan közlekednek. Egyikmásik segítségre is szorul, ha megáll, mert induláskor egy helyben forognak a gumikerekek. Pedig az útszéli földhalmazokból egy Ry l-es bagger kanala bőkezűen osztogatja a terhet, úgy engedi őket útjukra. A bagger kezelője, a sovány arcú, szőke hajú Vladimír Fiimer előnyösebb helyzetben van, mint a gépkocsivezetők. Lánctalpas gépe engedelmesen halad megjelölt útján. Igaz, a fagyos föld a bagger teljesítőképességét is próbára teszi. Fiatal vezetőjének higgadtságát, szakmaérzékét viszonozza a gép, nem hagyja cserben ... Talán ennek köszönheti Vladimír Fiimer, hogy csaknem négyszeres normateljesítménnyel nemhogy tervét, de a pártkongresszus tiszteletére tett vállalását is közel 40 százalékkal túlszárnyalta. Kemény a föld, nehezebbek a munkafeltéterek, de az őszinte munkaszeretettől fűtött fiatal kommunista nem hajt fejet a nehézségek előtt. — Fiimer elvtárs keze alatt ég a munka — hangzik munkatársai elismerő megjegyzése. Tőlük tudjuk meg azt is, hogy vezetőjük szavát adta az eddigieknél nagyobb teljesítmények elérésére. Méghozzá személyesen köztársasági elnökünknek, Novotný elvtársnak a prágai Várban — ahová hazánk'példás dolgozóival együtt nemrég meghívást kapott. Neve bekerült a GSISZ KB-nak becsületkönyvébe. Vladimír tünk. Az épülő kábelraktár kiásott alapjainál megszabadulnak gőzölgő terhüktől. Az Itt dolgozó hattagú kőművescsoport eligazítja a lehulló betont, majd a sima felületű, szikkadó alapra szalmából készült védőtakaró kerül. Itt is hadat üzentek a fagynak! — Köt a beton? — intézzük a szót a munka közben felemelkedő egyik kőműveshez. — Természetesen — hangzik Jurek elvtárs készséges válasza —, ellenkező esetben nem ls dolgoznánk vele. Jó minőségű melegített betont kapunk — újságolja tovább. — Mire a fagy veszélyeztethetné, bedolgozva takaró alá kerül... Sűrűn váltják egymást a gőzölgő rakományt szállító járművek, nem akarunk kellemetlenkedni, odébb állunk ... Távolabb, a központi olajraktár felhúzott falai között találunk az immár országszerte ismert ácskollektívára, amely — mint ismeretes — az elsők között nyerte el a CSKP XII. kongresszusának brigádja megtisztelő címet. Branislav Deveček elvtárs, a brigád vezetője — ha saját munkateljesítményük kerül szóba — szófukar ember benyomását kelti. Annyit azért elmond, hogy a szemközti, fedél alatt álló háromemeletes központi anyagraktáron végzett munkájukkal november első hetében kollektívája egész évi tervét teljesítette. Amikor a Jelenlegi munkateljesítmény iránt érdeklődünk, az építkezési részleg vezetőjéhez utal... Milan Hrnčiŕik elvtárs elismerő zok, ha azt állítom: ez a 14-tagú csoport is részese annak, hogy a Vasmű építői elnyerték a CSKP XII. kongresszusának építkezése büszke címet... Elkelne még itt több hasonló szerény, szorgalmas szakemberekből álló kezdeményező munkacsoport — jegyzi meg távozásunk előtt Hrnčiŕik elvtárs... „Kiöregedett" gépek nyomában A központi épületek építkezési körzetének határain túl a műhelyek felé vesszük az irányt. Nem csupán a meleg utáni vágy késztet erre — habár őszintén szólva fülünk hegyét már megcsípte a fagy —, hanem elsősorban a kíváncsiság. Vajon ott milyen munka folyik ilyenkor? ... Jóval célba érés előtt egy munkagépek maradványait szállító sárga 138-as Tatra hívja magára a figyelmet. Kísérőnk állítása szerint „kiöregedett" gépek Fiimer nem akar visszaélni az Irá- szavai tiszta képet vázolnak elénk a ez

ei

t

) melyeket talán utolsó útjukra Devečka-kollektíva munkájáról. — Ki- indítottak ... Sorsuk kiváltja érdeklőváló eredménnyel dolgozik ez az ács- désünket, nyomukba szegődünk, csoport — tájékoztat az építkezés ve- Az egyik lakatosműhely előtt lela«zetője, majd megjegyzi: — Jóformán sít a teherszállító kocsi, rakománya azt sem tudjuk, hogy az építkezésen a műhely körül elhelyezett többi „bevannak, nem panaszkodnak, nem kö- teg" gép közé kerül. Közben az itt zel egyidejűleg növekedik Vladimír vetelőzködnek. Ehelyett eredményes dolgozó szocialista munkabrigád veFilmer terven felüli teljesítménye munkájukkal érzékeltetik, hogy érde- zetőjétől, Humeňanský elvtárstól és a ls.., mesek a megtisztelő címre. Nem túl- „gépszanatórium gondnokától", Benyában tanúsított bizalommal és a vállaltnál még eredményesebb teljesítmények elérésére törekszik. Szinte szemlátomást törpülnek a felhalmozott földkupacok,. egymás után távoznak a megrakott járművek, s ezzák mestertől megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy nem vashulladékgyűjtőhely ez, hanem a javításra szoruló gépek műhelye. Megtalálni itt például a szívógépek fajtáinak egész sorát. Csoda, hogy Idekerültek? Hiszen már a hatalmas építkezés megkezdése idején szüntelenül, éjjel-nappal szívták a kiásott alapokba, csatornákba befolyt vizet. Meggörbült szállítőszalagvázak, széjjelszedett betonkeverők, kompresszorok és egyéb üzemképtelen munkagépek sorakoznak előttünk. Egytőlegyik mind nagy szolgálatot tettek eddig is. És még nem eldobni valók. A Humeňanský-brigád szorgos kezű tagjai: Karafa, Ignác, Slivka, Sitaj és Korýtka elvtársak tüzetes vizsgálat alá veszik őket, és a beavatatlanok részéről hulladékvasnak vélt gépeket üzemképesekké varázsolják... Egy másik műhelyben, a Víziépítkezési Nemzeti Vállalat javítóműhelyében önkéntelenül is a frissen mázolt fűtőtest felé közelítettünk, hogy dermedt ujjainkat felmelegítsük, de eredménytelenül. A fűtőtest Jéghideg ... nem kap ős nem ad meleget, elromlott a központi kazán ... Elég hideg van itt, de a munka zajától visszhangzik a műhely forrasztóhelyisége. Az ablaknál egy kék munkaruhában dolgozó fiatal ember védősisakjáról visszaverődnek a villany hegesztő szikrái. Kvétoslav MikSík, az egyik szocialista munkabrigád és a CSKP XII. kongresszusának brigádja megtisztelő címet kiérdemelt kollektíva vezetője egy fémhengeren dolgozik. Elnézzük, milyen ügyesen bánik szerszámával. Az izzó elektród egymás után tünteti el a hengeren keletkezett sebeket. Megtudjuk, hogy Mikšík elvtárs keze alól legalább harminc emelődaru, több mint húsz bulldózer tért vissza „egészségesen" munkahelyére ... Közben nyílik a műhely ajtaja. Egy derék, széles vállú munkaruhás legény lép be rajta. Hóna alatt egy megrepedt tengellyel, a bulldózerok nélkülözhetetlen kellékével. Alig egy fél órával ezelőtt hívták a „beteghez" és máris visszatért, mert Tomko nehézgépjavítónál ilyen Íratlan törvény van érvényben: a javításokat nem szabad halogatni, minden perc és óra nagy veszteséget Jelent az üzemeltetés nélkül álló gépeknél. A kollektíva további tagjának, Kiss Miklósnak sincs nagyobb bosszúsága, mint ha munka nélkül áll a bagger. Nem követel a gyakori túlórázásért semmit, de a javításra szorult baggertői addig nem tágít, míg az gyógyultan ki nem pöfög a műhelyből. Hétköznapjaink hasonló hőseiben — akikről talán még kevesen tudnak — nincs hiány ebben a műhelyben sem. Nem lehet azok közé sorolni például Šváb, Sedlák elvtársakat is, akik — ha kell — egyhuzamban 30 órán át is dolgoznak? A forrasztópisztolyok lángja már a védőüvegen át Is sütötte, marta szemüket, de a fáradtság ellenére sem tették le a szerszámot, míg be nem fejezték a sürgős munkát. Ilyen derék emberek Slynka mérnök és Miloslav Ravliščík mester „fiai", akik ha különböző nyelvet beszélnek is, szivük egyért dobog: a becsületes munkáért! Kvétoslav Mikšík a Krkonoše erdős tájairól, Tomko elvtárs az Árva folyó mellől, Kiss Miklós Bodrogköz lankáiról, Vasil Sedlák pedig a Vihorlát vadregényes vidékéről került ide, de a munka hevében kialakult elvtársi kötelék szót értet velük, öntudatos, munkaeredmé* nyekben gazdag munkaközösséggé kovácsolja őket... Számtalan hasonló, kiváló teljesítményt nyújtó munkabrigád dolgozik itt. De egy nap kevés ahhoz, hogy a Vasmű építőinek becsületét és hírnevet öregbítő lelkes munkakollektívák mindegyikét meglátogassuk. A sötétség beállta előtt azonban kíváncsi érdeklődésünket kielégítve ellátogattunk a napokban befejezett egyik érdekes építkezéshez... Az első hűtőtorony körvonalai már távolról kibontakoznak. Felépítésének történetével űt» közben ismerkedünk meg. Jóleső érzéssel halljuk, hogy a prágai Armabeton n. v. munkakollektívái nemcsak a tervezett, hanem a vállalt lerövidített határidő előtt három héttel befejezték a Vasmű első hűtőtornyánaK építését. Megtudjuk azt is, hogy kezdettől fogva sok nehézséggel — köztük anyaghiánnyal is — kellett megküzdeniük az építőknek. Hála a szocialista munkaversenynek, a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások következetes teljesítésének, a Peter Hadra-, Michal Kurej-, Ján Košík-, Somerauer- és Cajka-kollektlvák öntudatos és lelkes munkájának, behozták a kezdeti lemaradást és határidő előtt teljesítették a pártnak adott szavukat. Amikor a toronyhoz érünk, szinte eltörpülünk a 60 méter magas építkezés alatt. A meghívásnak eleget téve felmegyünk a tetejébe. Itt viszont — ahonnan szemgyönyörködtető kép tárul elénk — óriásnak érezzük mar* gunkat. A széllel alulról felkavarodó munkazaj, a vasvázakat összeforrasztó hegesztőpisztolyok villanó kékes fénye, az óriási emelődaruk karjának mozgása Jelzi azt az igyekezetet, lelkes céltudatos munkát, amelyet a CSKP XII. kongresszusának építkezésén dolgozó munkások, technikusok, mérnökök a kongresszus utáni időszakban, néhány nappal az év vége előtt kifejtenek. Innen a magasból széjjeltekintve érezzük, hogy ezen a hatalmas építkezésen már a kommunizmus alapjait rakják le. KULIK GELLÉRT V, V////////////////////////////////A7W///////// , i ; } A Vasmű fiatal építői 63 kollektív ; Sikerek, eredmények fc és több mint 200 egyéni felajánlásu-! % kat 290 000 korona értékfi munkával ; fc túlteljesítették. A Vasmű építői kö- ^ !j zlil 13 ifjúsági kollektíva nyerte el i ^ a CSKP XII. kongresszusának brl- ^ ^ gádja címet. § 1 § A Kohóépltő Vállalat 7. sz. rész§ legének 115-tagú kollektívája az ^ egész év folyamán példásan teljefc siti feladatát a kavicskitermelés te- ^ ^ rén. A vállalatban a téli időszakra i ^ szükséges kavics biztosítása érdeké- ^ ^ ben a pártkongresszus őta 2—3 mű- i ^ szakban dolgoznak. Vállalták, hogy S ^ december 23-ig 24-órás műszakokat s § szerveznek mindennap, beleértve a Š ^ szombatot és a vasárnapot ls, s az s ^ év végéig terven felül 10 000 köb- § ^ méter kavicsot termelnek. 5

1 - * >SSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ-SSJSSSSSSSSSSSSrMi • iJ Cl Slp; SSSiSfcSííK '^SÉfe* v m* \ * ' - * í ŕ \

?

s , •»•- Y • - ' " ">< - • v vmt Ií . «O.I«

r.» !„ KI.I J)t»l.>« (SÉ£ *•« ÍIÍ«ÍSS . fiitiA llllllp • í s Ü z „ ÍÖ . JŕvMl (J. FioriančiC felvétele) ÜJ SZÖ 4 * 198

2- december 19.