Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-18 / 349. szám, kedd

A plzeňi V. I. Lenin Üzemben a gyár fennállása óta már sok óriásgépet készítettek. A CSKP XII. kongresszusának évében is számos világszínvo­nalú berendezést készített, illetve készít az üzem. A képünkön látható óriási alkatrész egy 200 megavattos turbogenerátor része. (Uhlif felv. — CTK) 1VI szó FELEDHETETLEN ÜNNEPSÉG Nemrég kedves kis ünnepség tanút le- • hettank Svodinban. A helyi nemzeti bi­zottság mellett működd polgári ügyek aktívája ünnepséget rendezett az 50. és 25. házassági évfordulójukat ünneplő há­zastársaknak. A HNB szépen feldíszített eskető termében 9 pár jelent meg. Varga Jolán anyakönyvvezető üdvözlő szarni után Árva elvtárs, a HNB elnöke tartott ünnepi beszédet az évfordulók alkalmából. Az ünnepi beszéd után a polgári ügyek aktívája, valamint a nőbizottság tagjai emléklapokat és ajándékokat adtak át a jubiláló pároknak, akik beírták nevü­ket a HNB emlékkönyvébe, majd a hely­beli iskola pionírjai és CSISZ-tagjai verssel, dallal és virággal köszöntötték az ünnepelteket. Elfogadjuk, teljesítjük! A mulai szövetkezetben tagsági gyű­lésen tárgyalták meg élenjáró dolgo­zóink felhívását. A parasztbecsületről szőlő felhívás nagy egyetértést váltott ki. Vámos Jőzsefné a kertészeti csoport vezetője ígérte: — Habár a rendkívül száraz időjárás miatt csak báromezer koronával teljesítettük túl a tervet, jö­vőre magasan túl akarjuk szárnyalni, mégpedig úgy, hogy öntözőberende­zést építünk. Vámos László zootechnikus kijelen­tette, hogy az öntözőberendezés a ta­karmányalap növelését ís elősegíti. Több húst,és tejet termelnek ez új gaz' űasági évben. Elkészült az új istálló is. — Merem állítani, hogy szövetkezetünk jOvőre az elsők között lesz, csak akar­ni és igyekezni kell. — Nem is egyének becsületéről van szó, bár az is fontos — állapította meg Vápios József agronómus, — hanem minden szövetkezeti paraszt becsüle­téről. A felhívást elfogadjuk és teljesít­jük — fejezte be és a negyvenhat szö­vetkezeti tag keze helyeslően a ma­gasba emelkedett Budai József, Mufa szerveztük. Az elmúlt évekkel ellen- a nemzetközi helyzet, a proletár nem­tétben az esti iskolák programját zetközlség és a szocialista hazafiság nem specializáltuk túlzottan mező- problémája. Megismerkednek a járási ötven éves házassági évfordulóját ün­nepelte a másik két párral együtt Man­gult Ignác és felesége, Rozália. Az ün­nepi aktus befejezése után örömkönnye­ket hullatva borult nyakukba egy fiatal asszony s egy fiatal lány. De nem igen maradt az eskető teremben egyetlen szempár sem szárazon. Miért P — kérdi az olvasó. A fiatal asszony, Udvardy Bé­láné s a lány, Mangult Rózsika a Man­gult-házaspár unokái. Ebben még nem is volna semmi különös, hisz ilyen ünnep alkalmával minden unoka szívből köszön­ti nagyszüleit. De abban már van, hogy ezt a két unokát az idős Mangult-házas­pár' nevelte fel, azt lehet mondani cse­M a Jtfizet nyomása. Et már harc a lermé-fa. hogy az ősz beköszöntésével őt ár elhagytuk Lakšárska Nová ««« erőivel. Könnyen leszakadhat a fú jj en maj t} biztatnunk Vest, mögöttünk már a szomszédos !Ííf'} J A?° n. datia nt á? bö1 pi , 1 1_ ana,o k l 8l,n falu ls, de a geológusok térképe sze­rlnt még mindig az újfalíisi határt járjuk. Az olajkutatók bizonyára a föld rétegeződése, a lelőhelyek meg­oszlása szerint szabják meg a maguk külön határait... Az út kanyarulatában megpillantot­tam a 4-es furat magas acéltornyát. összedőlhet a hetven-nyolcvan tonnás acéltorony Hónapok munkája veszne kárba, s újabb hónapok telnének el, mfg azt mondhatnák, ugyanott vagyunk, ahol voltunk . . . — Jobb minden nap szóvá tenni a baj eshetőségéi, mint azt egyszer is megél­ni — mondja Vanek elvtárs. — Milyen Szerettem a fiút. Édesanyjával él együtt. Az apját nem is ismerte. Jól keresett. Édesanyjának; meg se mondta, mennyit szokott kapni a borí­tékjában. A pénz nem tudott a zse­bében megmelegedni. Inni kezdett. El­hanyagolta a munkát. Gondölkodóba ejtette a brigádot. Mit csináljunk ve­le? Ö a műszakvezető helyettese, a szociaiista brigád lennénk, ha nem vé­A mögötte sűrűsödő borókaerdő mély S e i znén k i<> munkát?! Nevetne rajtunk a fúrógépet kezelt Ittas állapotban' a zöldje a tavaszra emlékeztet, pedig világ . . Vigyáznak az emberek, nehogy „ Ä„ _ . .,,. „ ' y baleset erje őket, mert akkor oda a még messze a tavasz, a téli fagy még prémium l s'. Ne m hetünk a magunk él­nem dermesztette meg igazán a íenségei... Nálunk az a szokás, hogy földet. Hideg, metsző szél fúj. Ebben havonta vállalunk kötelezettséget. Ami­metsző _ láttam, több a jó benne, mint a rossz. a hideg, szélben dolgoznak az olajmunkások. Az erdő zöldje őket talán nem is emlékezteti a ta­vaszra. Aki meg­szokta környezetét, annak nemigen jut ilyesmi az eszébe. De az idegenben gondolatokat éb­reszt. Más is a szemébe ötlik... A fúrótorony közelében fabódék s a fabódék fölött nagy tábla birdeti: ITT DOLGOZIK JÁN VANEK SZOCIALISTA BRIGÁDJA. A brigádvezető negyven éves. Ű a fúrómester. Nagy darab ember, te­nyere liétszer akkora, mint az enyém. Erős, magas férfi. Napcserzett arca pi­rospozsgás, Meglátszik rajta, hqgy erdő f közelében, a szabadban dolgozik. Mélyen ülő barna szeme olajos csillogású, mintha csak benne öltene testet vágyai betel­jesülésének akarása, az, hogy a hónapo­kig tartó, fáradságos fúrőmunkálatok ne végződjenek kudarccal, bogy olaj helyett ne forró víz törjön fel a nagy gonddal leeresztett acélcsöveken keresztül. Széles mosolyra húzódik ajka, amikor elárnlom gyerekkori elképzelésemet. Va­lamikcr úgy gondoltam, a föld mélye olajtavakat rejt magában, esak meg kell találni azokat és leereszteni hozzájuk a csöveket. }án Vanek nevetve mondja, nincs ott semmiféle tő! Ha vizet önt a homokra, ugye, átszivárog a homokréte­gen? Földünknek is vannak olyan kőze­fúrótorony közelébe sem engedhet­jük! Hiába mondtam neki, munkásem­ber így nem dolgozhat, csak bajt hoz a fejünkre. Nem használt a szó. De Mit csináltok a fiammal? csemőkoruk óta. Nekik kellett felnevel-.^—- — —*— ni, mert fiúkat és feleségét, a két uno- j «"•> melyeken átszivárog az olaj. Ahol ka szüleit, a második világháborúban el- " vesztették. A Mangult-házaspár ennyi megpróbáltatásához még egy további is járult. Ifjabb legényfiúk is enuek a bor­zalmas háborúnak lett az áldozata. Egy éven belül a szivükhöz legközelebb álló három családtagot, két fiút és egy fiatal anyát, a menyüket rabolta el tőlük a ke­gyetlen háború. Mangult bácsi könnyez­ve mondotta el, hogy a házaséletben elő­magas a nyomás, ott magától tör fel, ahol meg kisebb, szivattyúval segítünk, magunkon. S a cső egyetlen nyílásán át szivattyúzzák az olajat? Dehogy! Az olajjal átitatott kőzet szakaszán lyuka­kat robbantunk a leeresztett csövön. Most milyen mélyre fúrtak? Kétezer mé­terre. várjuk az olaj feltörését. Ezer­száznegyven métertől olyan kőzetet fúr­tunk át, — mezozoikumnak nevezik a forduló nehézségedet át lehet hidalni, de • geológusok, — melyben hazánkban első a háború okozta sebeket begyógyítani, a háborúban elesett apákat és anyákat visszahozni már nem lehet. Az ünnepség befejezése után a helyi nemzeti bizottság és az egységes földmü­vesszövetkezet vezetősége kis vendégsé­get rendeztek az ünnepeltek tisztele­tére. PÉK LÁSZLÖ, Svodín Haladó munkamódszerek segítségével A nemčiňanyl szövetkezetben széles körben alkalmazzák a haladó munka­módszereket. A fejők nyolctagú mun­kacsoportja — Bőn János vezetésével — például a halszálkás módszert alkalmaz­za a gépi fejésnél. Ezzel a módszer­rel Bón János a csoport vezetője, — aki húsz fejőstehenet gondoz — 3410 liter tejet fej ki havonta. I. Mikula, Nitra ízben keresünk olajat. Azt beszélik, Ausztriában ugyanilyen kőzetből magá­tól ömlik az olaj... Es ha hiába fúrtak? Kihúzzuk a csöveket és a lyukat betöm­jük cementtel. így se vész kárba a fára­dozásunk, mert a tudomány, a földtani kutatások számára hasznos munkát vé­g-«t 1« ls úgy lenne, min, Petrová g, Ä^^ÄÄ "W^W »» Ves környékén, ahol minden lyukból napl munkáv ai täbbe t. Megtörtént, hogy segíthet a fián. Kollár mérgében meg­öt nappal ls „meghosszabbítottuk Ján Vanek (Tóth L. felv.) Csak az a baja, nem tud az ital kar­mai közül szaba­dulni. Hallgatott a rábeszélésünkre két hétig gyógyít­tatta magát. De büntetésből nem vettük vissza a brigádba. Utánunk jött, kér­lelt bennünket... Még várnunk kell, VJado... Odavolt a fiú. Engem is bántott a dolog, de nem tehettem mást, mert akinél nem használ a szép szó, annál az idő a legjobb orvosság. Csak vágyjon a brigád után... Egy napon beállított hozzám őszes hajú édesanyja... Gbelyiek vagyunk... — Mit csináltok a fiammal? — kér­dezte neheztelőn. Miért küldtétek máshová dolgozni? — Neveljük... — válaszoltam, de gyorsan az ajkamba haraptam. Meg­érti az idős néni ezt a szót? Másképp kezdtem magyarázni a dolgot. Vissza­vesszük a fiát, de előbb szokjon le az itókázásról, mert részeg fejjel ma­gára döntheti a nagy vastornyot... Ezt már megértette a néni, belátta, jót akarunk a fiának. Vlado az igazgatónak is becsület­szavát adta, hogy nem fog többet in» ni. Visszavettük. De korai volt az örö­münk. Megint ittasan jött a munkába. Szégyenfoltot nem tűrhetünk a bri­gád becsületén. Vállon ragadtam a fiút. — Nem engedlek a fúrótoronyhoz! — Nem vagyok részeg! — kiáltotta Vlado és mérgében a földhöz vágta kis bódénk vagyonát, az ébresztőórát. Megfizettettük vele az árát. Másod­szor is részegen jött közénk. Haza­küldtük. Megbokrosodott, bicskájával keresztülszúrta a pléhbögrét. - Nyers emberek vagyunk, gyakran ordíto­zunk, de nem engedünk a magunké­ból. Ki bírja tovább? A jó vagy a rossz? Kollár elvtárssal, szakszerve­zeti bizalminkkal elmentem Vlado ömlik az olaj .. Ján Vanek legnagyobb vágya ez. Arra vér, hogy szeme tükrében megcsillanjon a feltörő ola) sötét fénye. Akkor meg­elégedetten mennének tovább. Maguk­kal viszik bódéjukat ls, mint csiga a há­zát. Hol ütnek legközelebb tanyát? — Studienka határában ... A geológu­sok ott háromezerötszáz méterre tervez­ték a fúrást... Minden munkának megvan a ma­ga érdekessége... A gyárakban tud­ják, hogy a fémből — mondjuk —< gépet készítenek, a szövetkezeti föl­deken gazdag termést várnak, a szob­a hó­napot. Nem maradhattunk szégyenben, mert mi kezdeményeztük üzemünkben a kongresszusi versenyt. Egy pillanatra elhallgat, ráncba stö­kik a homloka, mint annak az embernek, akinek nem tetsző dolog jut az eszébe. — Úgy szokott az már lenni, hogy ak­kor szakad ránk a baj, amikor a legke­vésbé várjuk... — mondfa Ján Vanek és rágyújt. Elgondolkozva fújja maga elé a füstöt. — Most már nyugodtan elmondhatom a történteket, mert már elszállt fejünk felől a fekete felhő... N fenyegette a fiút: ha nem hagyja ab­ba az ivást, az üzemi bizottság elé viszi! A brigád végleg kiközösíthetil Vlado nagyot nézett, ránk meresztet­te tekintetét. — Van benned munkásbecsület?.— kérdeztem tőle. — Jól tudod, józan fejjel is vigyáznunk kell, hogy elke­rüljük a bajt! Te meg... Utólag könnyű okosnak lenni, és megállapítani, hogy nemcsak a bri­gád hatott Viadora. De ez nem bán­tott bennünket, még örültünk is, hogy így alakult a helyzet. ._ . . t i , A napokban, amikor a munka kez­. „ _ , rász a képzeletében kiformálódott "em is gondoltam volna, hogy dete előtt össz egyűltünk a bódénk­gazdasági szakkérdésekre. Arra tő- pártkonferencia határozataival. Ja- I alakot vési a kőbe. És az olajkutató? • Ilyesmi megtörténhet Vladoval. Nyá- ban Vlado szokatlan komolysággal rekedtünk, hogy behatóan foglaltok- nuártől egészen a befejezésig a XII. ! Csak feltételezi, hogy mit rejt magá- ron olyan szelíd volt, mint a selymes el é^ k áU t • ban a föld. A geológusok a fúrás fű. Egy napon kijött hozzánk a fiam, .. , . megkezdése előtt ugyan megmagya- - tizenöt éves, őt is Vladónak hív- ~ ^ŕ^LT^ĹZl^ ' rázzák, milyen lehet a kőzet, milyen ják, géplakatosinas Bratislavában. ae m dobtatok el magatoktól... mélységben bukkanhatnának rá az Csodálkozva állt meg a bódénk előtt Ha meg is hatottak, jól is estek sza­olajra. De ez nem olyan pontos terv, és a nagy táblára mutatott. Azt miért vai, meg kell mondanom, nem szere­mint amilyenhez a gyári munkások tettétek fel? — kérdezte. Verseny- tem az ilyen beszédet. Sok dühös ki­igazodnak. Harminc méterenként kő- zünk! — felelte büszkén a brigád hu- rohanása után „emberibb" lett volna, zetmintákat vesznek, hogy a geológu- szónkét éves Vladója. - Te is fogsz ha azt mondja, vágjátok le a kezem, zanak pártunk vezető szerepének kér désével, több helyet biztosítottunk aktuális politikai kérdések megtár­gyalásának. A párton belüli nevelésben mind nagyobb szerephez jut a politikai mű­velődés nagyon igényes formája, az önálló taiiulás. Lehetőségeinkből ki­indulva ebben az évben 1200 elvtárs tanulmányozza önállóan a marxizmus —leninizmust. Az előbbi évek tapasz­talatai alapján át kellett gondolni és ki kellett alakítani a magán­kongresszus anyagát fogják tanulmá­nyozni valamennyi pártoktatási ala­kulattal együtt. NAGY GONDOT FORDÍTOTTUNK és fordítunk a lektorcsoportok tevé­kenységére, mivel jelentős mértékben tőlük függ a párton belüli nevelés színvonala. Ebben az évben további i sok megállapíthassák, helyes volt-e lektorcsoportokat létesítettünk, főleg elképzelésük, és ezek alapján módo­nagyobb községekben s a lektorok számát is emeltük. Fontos feladatnak tartottuk a lektoroknál a pártfegye­- így van valahogy - bólint Jón °" ho n kuksoltam. Apám gyakran az ,t„.„ 0 Jl, „,„„,,*„,, rjo e§ ész éve t Ausztriában töltötte, ott Vanek. — Ilyen a mi munkánk. Ha „. , _ ' , . J , , . ,„ szolgált... Húszéves voltam, amikor x * , mini ™, ™ UT O „„. sokat i s vándorolunk,Ha perzselő nap- e]őször láttam fllmet Ne m , s mere m szemináriumok szervezésével az év • j sütésben, vagy dermesztő hidegben ezt megmondani a fiataloknak, még tanulók hatékonyabb ellenőrzését, s le m megszilárdítását, mivel az elmúlt egyúttal segítséget kell részükre szer- évben n éhány elvtárs felelőtlenül vé­veznl. Ezért a magántanulás kolek- ge2t e feladatát. A lektorcsoportok ed­tlv formáját választottuk. Ez azt je- dlg l tevékenysége bizonyítja, hogy az lenti, hogy szemináriumi csoportokba elmúlt évhez viszonyítva itt is javu­osztottuk be az elvtársakat, ahol ha- lás á!It b e vonta összejönnek és megvitatják az ' _ ártb I_ otts Ä_ naev BMldo t áttanulmányozott problémákat. A .já- járási pártWzottsagjMgy granoot sj^jss&srt í sa ÄffÄsss ják, hogy bevált ez ^JÄÄ, sSÄ jelenségek esttel arra Jókat szervezünk részükre. A nem­nek í™ 1™"^ tow^ zetközi eseményekről ' rendszeresen relmes es következetes munkára lesz .... . . k w. rnkat Ebben az szükség, hogy minden elvtársat rá- tájékoztatjuk a lektoiokat. bDDen az vezessünk a marxizmus-leninizmus tanulmányozására és a helyes formák és módszerek elsajátítására. A párton belüli nevelés különböző formáinak megválasztásánál az adott feltételekből, a kommunisták politl­slthassák további kutatási tervüket, Minden munkának megvan a maga szépsége. De a kutatómunkában ta­lán több az érdekesség, több az izga­lom, mert olyan dolgokat hoz élet­közeibe, melyekről azelőtt nem tud­tunk . versenyezni? Majd ha dolgozni fo­gok — válaszolta a fiam ... Mi minden jutott az eszembe e né­hány rövid perc alatt. Mily nagy gonddal tanítják ma a tanoncokat. A brigád Vladója is így tanulta meg a szakmáját. Nekik nincsenek olyan nehézségeik, mint nekünk voltak. 15—16 éves koromban nyáron a szesz­főzdében, a vasútnál dolgoztam, télen dolgozunk, nem kacsingatunk másfe- azt gondolnák, füllentek. De sokszor lé. Megszoktuk ezt a munkát. A szí- eszembe jut fiatal életem, amikor a vünkhöz nőtt. Még az is visszatér 'kö- fiamat látom. Szép ruhában jár, ak­zénk, aki egykor elhagyott bennün- kor m eSy moziba, amikor kedve szoty­időszakban szemináriumot szervezünk a proletár nemzetköziségről, a Szlo­vák Tudományos Akadémia segítsé­gével „A vallás, egyházak és a hábo­rú" című témáról, majd a demokra­ket... Di: akármilyen varázsa is legyen a munkának, az ember mindenütt ember marad a maga erényeivel és gyengeségei­vel. Ebben a Vanek-brigád sem kivétel. Harmincan vannak, négy műszakban dol­imus^c^tralzmľsVóľFonto; íelada- ! TC^Sift "^Uľ^ tyan. Már a nyelvemen a szó, ne her­dáld a pénzt, fiam... De nem szólok, korholom is magam, nem nézhetem régi szemmel a mai életet. Akárho­gyan is van, úgy érzem, a mi nemze­dékünk nagyon becsüli a munkát. Ezért ne is csodálkozzon senki, hogy szerelő, a' harmadik a szivattyúnál, a ezt mástól is megköveteljük. Huszon­ha még egyszer a pohár után nyú­lok. Erre gondoltam, és elmosolyod­tam. >— Sokat ittál, Vlado — mondtam. — A barátaimmal ittam... . — De ők másnap szabadnaposak voltak, kialudhatták magukat... * — Ne félj — mosolyodott el Vlado —, nem fogom még egyszer keresztül­szúrni a bögrét... Felnevettünk. Mögöttünk már a gond. Vlado nézett, nézett bennünket, fészkelődött a helyén, mint aki nem ' tudja, hogyan folytassa beszédét. Vég­re kibökte a szót, nyersen, de .tele melegséggel. — Megnősülökl — mondta. Amikor a munkahelyünkre men­tünk, összesúgtunk. Milyen ajándékot vegyünk az új házaspárnak? Vlado a ml emberünk. Végleg a miénk lett... H ideg, metsz6 szél fú), rezegnek a ItJIlUltíltJKUUl, a nviujuuinoioft punu- - wcrciu, a Íianuauin a acivoujtmiai, a '""oiui 10 mognuvoioijuft. nuatuiľ .. , kal színvonalából kellett kiindulni, tunknak tartjuk, hogy a propagandis- negyedik a fúrónál dolgozik. Mindenki négy éve s voltam, amikor negyven- . *°' okaf e">; ô k *«•»• A h w®8. ma t; * x„. „v.K„., .. nem iáit hahntiun mooiunorkoHionob st tudia a inasa kötelesséeét és Ián Vanek . 7. • . . szo szélben dolgoznak az olajkutató munkások. Amikor Idejöttem, a fenyők » " - - — - — —' - — —' W0 J W VW - uiutuv * ** / Éppen ezért ebben az évben még nem ták behatóan megismerkedjenek a tadj^^^ma^a^ötelessegé^és lán^Vanek hat b' an szakmát kezdt em tanulni. Ak ^^JlT^Tö'Tnllsi , X"- kT:, er S Tf gáVa 1' hľ y­hľ Konárraľ Pmégľs e'^mindľnnap''ígyelmeztti kor lettem a párt tagja. Sok munká­bevezetni ezónállo anulást, iyesen tud,ák azokat magyarázni es társait mun k g ájuk komoIy s p ág á?I „ a „,. ban eltmtött év telt el mí fúr6me s. vagy besorolni Okét az est! isko- aI!cot6 m6don aIk ai mazni oz életr e. bét vétenéne k, h a baj történne, több- ter lett belőlem Iákba. Ezért járásunkban ">80 iiaplo- NfMF.TH Hf.I.A milliós kára lenne az országnak. Minél kú kör ls működik. Eze-c a kö- J . ' ^ ^ .mélyebbre fúrnak, annál körüitekintőb A nyáron, amikor a brigád Vladója rökben a XII. kongresszu *• Ivettek a Du n- Streda-i ]árási pártbizottság ben kell d o| gozniuki m ert a „lyuk" igen versenyre btztatta a fiamat, még ál­néhány fontos és aktuális témát, mint dolgozója keskenyre szűkül s mind erősebbé válik momban sem gondolhattam volna ar-' zöldje a tavaszt juttatta az eszembe. Es most, amikor búcsút mondok a Vanek­brlgádnak, úgy érzem, nagy melegség árad belőlük. Ök hordják magukban az igazi tavaszt, az ember tavaszát... PETRŰCI BÁLINT 1962. december 5. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents