Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-02 / 333. szám, vasárnap

Z_ÚJ szó A kongresszus köszöntésére Bevált az új technológia CSAK ÍGY TOVÁBB Még szeptember elején történt, hogy Karvinán, a Csehszlovák Hadsereg Nagy bánya 3. részlegén előkészületeket kezd­tek egy nagy próbára: újfajta rakodó­géppel, furatba kapaszkodó csavaros dú colással kimagasló eredményt akartak elérni az elfivájaton. Nem volt könnyfi vállalkozás. Az em berek ösztönös bizalmatlansága az áj jal szemben manapság mindinkább el halványul és a vállalkozó, bátor kíván csiságnak ad helyet. Borys elővájár né pes kollektívájában akadtak olyanok is, akik a régebbi, bevált munkamódszerek mellett kardoskodtak. Ezeknek apróié kosán — az elért eredmények alapján — megmagyarázták, bemutatták az új technológia előnyét a régivel szemben. A felvilágosító munkának meg is lett az eredménye. A másik igen fontos köve­telmény volt, hogy a munkahelyet óra müpontossággal lássák el anyaggal és űres csillével. Megszervezték ezt is. A munka lendülete a 3. részlegen min denkinél éreztette hatását. Küzdelemben, férfias harcban telt el 31 nap. Volt olyan eset is, hogy 22 m-t nyitottak 24 óra alatt. És a végeredmény: Napi átlag 18,29 m! Pártunk XII. kongresszusa tisz teleiére 18 m-t vállaltak, amit becsü­lettel túl Is teljesítettek. Ez az eredmény több felvetett kérdésre válaszolt, mégpedig igennel. Itt bizonyo sodott be, hogy a csavaros-dúcolás biz tonságcs az elfivájaton is. Könnyű a vele való munka, nincsenek 70—80 kg-os da rabok, mint az eddigi ácsolásnál. A Kar vinán szerkesztett újfajta rakodógép tel jes sikert aratott. Használhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a beje­lentés, hogy a Transporta Chrudlm és fiékiizeme, az Ostroj 1963-ban 55 b-t fog belfile gyártani. TÓTH JÁNOS, bányász A közös erőfeszítés eredménye A jelíavai magnezitüzem dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat 130 százalékra teljesítették. Hogy ezt a szép eredményt az lizem dolgozói elérhették, elsősorban becsüle­tes munkájuknak köszönhetik. Nem volt könnyű dolguk, hisz komoly kifogások merültek fel a gyártmányok mihőségét illetően. Nem kis fáradtságába került a pártszervezetnek és a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalomnak, hogy kiküszö­bölje az e téren mutatkozó fogyatékos Ságokat. Ez csak úgy sikerült, hogy hat­hatós intézkedéseket foganatosítottak a munkafolyamatok megjavítására, de az is hozzájárult ehhez, hogy szívügyüknek tekintették az üzem dolgozói a feladatok maradéktalan teljesítését. PRIHRADSKÍ LAJOS, Gem. Hfirka Amikor arról beszéltek a Dunajská Streda-i Prefa betonfeldolgozó üzeni munkásai, hogy milyen felajánlásokkal köszöntsék pártunk XII. kongresszusát, úgy határoztak, hogy a fennálló nehéz ségek ellenére ls 100 százalékon felUI teljesítik az évi tervüket. Jó néhány hó nap telt el azóta, értékelni lehet tehát azt, mennyire állják szavukat. Nos, el mondhatom, hogy jó munkát végeznek A harmadik negyedév tervét 100,3 száza lékra teljesítették. Szép eredményeket érnek el az anyagtakarékosság terén is, amennyiben a nemrég bevezetett ú| gyár­tási tcehnológiával jelentfis mennyiségű építőanyaggal használnak fel kevesebbet. Vállalásukat, hogy 0,5 százalékkal csök­kentik a selejtet, szintén betartják. PATASI ISTVÁN, Dun. Streda 14 000 VERSENYZŐ Az év elojétfil a komárnói járásban a szövetkezeti tagságon kívül több mint 14 ezer dolgozó kapcsolódott be a kong­resszus előtti versenybe. Az év első ki­lenc hónapjában ezek a dolgozók 16 mil­lió korona értékű kötelezettségvállalást teljesítettek. A járásban 74 kollektíva versenyez a kongresszusi elmért­HOLCZER LÁSZLÓ, Komárno Mindenütt élénk a munkaverseny A rokkantak szövetkezeteinek dolgozói részt vesznek a párt XII. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyben. Hogy milyen intenzív munkát végeznek, azt abból is láthatjuk, hogy az év ele­jétfii pl. a nitraiak terven felül mér 180 000 korona értékű árut termeltek. Az önköltségcsökkentéssel összefüggfi fel­ajánlásaikat is jóval túlteljesítették. Ezért reális lehetőségeik vannak a dol gozéknak, hogy az év utolsó negyedében Is a legjobb hasonló üzemek között fog laljanak helyet. MICHAL FRÝD, Bratislava Űjra az övék a vörös zászló A Nové Zámky-i Elektrosvit tizem dol­gozói a harmadik negyedévi tervteljesí tés értékelése után elnyerték a minisz térium és a szakszervezet vörös zászla ját. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgo zói már maradéktalanul teljesítették a • pártkongresszus tiszteletére tett kötele zettségvállalásukat. MICHAL SOLCAN, Nové Zámky U L O K, EVELÓK A játék szerepe e gyermeknevelésben Josef Sopúšek, a nyugat-szlováktal keriilett postaigazgatóság dolgozója újítási javaslatot adott be a magas és nehezen megközelíthető ablakok mosására. Az önműködő készülékkel 6 méter magas ablakokat ts könnyen meg lehet tisztítani. Az újítási javas­latot már megvalósították, a munka termelékenységét kétszeresére növelt Képünkön Jozef Sopúšek j baloldalt J Štefan Bilikkel a készülék kipróbá­lásánál. (Prakeš — CTK felvétele) SEGÍTS MAGADON... Rég nem volt Ilyen alacsony vízfál­lású a Labe folyó, mini az idei őszön. Ez jelentősen megnehezítette a folya­mi hajózást is. Olyannyira, hogy a hrenškói kikötőben már hetek óta jó néhány tucat hajó vesztegelt. A felettes szervek eleinte úgy határoz­tak, hogy a kikötőben rekedt árut vasúton fogják tovább szállítani. Egy szerencsés ötlet megvalósításával az­tán mégiscsak kedvezően oldották meg a kérdést. A szállítóvállalat dol­gozóinak kezdeményezésére a vízgaz­dálkodási hivatal úgy döntött, hogy a vízszint felemelésére a strekoví víz­tároló vizét is felhasználják. Az ötlet segített, a hajók azóta már rendel­tetési helyükre ls értek. —gžk — A minap az egyik játéküzlet kira­kata előtt szembetaláltam magam Pis­tike édesanyjával. — Vásárolunk, vásárolunk? — tet­tem fel a kérdést. — Igen, vásárolnánk — hangzott a | felelet. — Közeleg a gyermek szüle­tésnapja és szeretném valami aján­dékkal meglepni. De talán nincs Is nagy értelme. Nem becsüli, nem ér tékeli a gyerek. — Bezzeg, a mi időnkben — foly­tatta Pistike mamája — pár darab babarongy a lányoknak, rongy vagy szőrlabda a fiúknak, amit saját ma guk készítettek, s megvolt a játék. Honnan telt volna abban az időben, mikor kenyérre sem igen jutott Ma talán az is a baj, száz meg százféle játék van, aztán nehéz, sokszor lehe­tetlen a választás Az ember nem is sajnálná a pénzt, de ott a baj, hogy a gyerek két nap múlva eldobja a játékot, megunja s többé nem is kell neki. Ezek a gondolatok késztettek arra, hogy néhány szóban szóljak a játék szerepéről a gyermek életében. A kirakatokban ezerféle játék lát­ható. Gumllabdatól az összerakható repülőgépig, hajasbabátől babakocsi­ig — van ott minden. Nagy a gyer­mek öröme, amikor megkapja a játé­kot, örül a szülő is, hogy olyan já­tékot vehet gyermekének, amivel a legnagyobb örömet szerezheti. Azon­ban egyet jegyezzünk meg, a játék lök, akiknek csak az a fontos, hogy hez. Pistike mamája meg boldog meg­elégedéssel szemlélte az ő játékát. Tudjuk jól, hogy a szocializmus épí­tésében egyre nagyobb szerepe van a közös munkának. Tehát a gyermeket mér kicsi korától a közösségi életre kell nevelni — még a létékokban is. A gyermek száméra a játék egyben környezetének a megismerése ls. A jó játék hasonlít a jó munkához. Ha a szülő gyermekének vesz egy felhúz­ható bogarat, s ha a szülő ezt fel­húzza, a gyermek pedig csak nézi, ebben a játékban nem lesz semmi jó. A gyermek passzív marad, csak a szemléletre szorítkozik Az ilyen gyer­mek nehezen győzi le az akadályo­kat. Az a játék, amelyből hiányzik a cél, az erőfeszítés és az aktív te­vékenység — az mindig rossz játék. A játék a gyereknek olyan örömet szerezzen, mint amilyet a jól sike­rült munka a felnőttnek. A játéknál érezzen a gyermek felelősséget, mert a játékkal fejlődnek kl azok a szel­lemi és fizikai készségek, amelyekre később, hivatásában, munkájában szüksége lesz. Néha a kisgyermek boldogan mu­tatja szüleinek, egy-egy jól sikerült munkáját, vagyis játékát, a szülőt azonban nem érdekli. Máskor sokat magyaráznak, ők oldanak meg min­dent, a gyermek csak figyeli, vagy pe­dig a szüleit utánozza. Vannak szü­nem akkor a legértékesebb, ha a leg­drágábbat vesszük meg, hanem ha a legjobban megfelel a gyermeknek, mert fejlődését, kézügyességét, bátor­ságát, emlékezőtehetségét legjobban fejleszti. A gyermeknek a játék — munka. Márpedig munka tette az em­bert emberré. Adjunk a gyermeknek olyan játékot, amellyel a kezét hasz­gyermeküknek minél több játéka le­gyen. EZ pedig helytelen. A'gyermek­nek adjuk meg a lehetőséget a kez­deményezésre s biztassuk őt. Ha va­lamit csinálunk s a gyermek segíteni akar, hagyjuk őt. Ha mosunk, segí­teni akar a kislány, ne mondjuk, hogy ez nem neki való, ez nem játék. Mert a játszadozás közben a gyermek las­nálja, fejleszti a kézügyességét. A kéz San felnőtté érik: megismeri az életet, nemcsak eszköze a munkának, hanem eredménye is, s az a munka, ami fejleszti a kézügyességet, fejleszti, formálja az egész gyereket, az egész embert is. Nagyon örültem annak, amikor láttam Pistikét, amint addig megismeri a munkát és az alkotást, minden nehézségével, örömével együtt. Játékaink fejlesszék a gyermekben az önállóságot. A szocialista nevelés addig mesterkedett, míg dobozokból nagyon becsüli a játékszereket, mj­a traktorja után pótkocsikat állított vei önállóságra neveli gyermekeinket össze. És nagy volt az öröme, büsz- s a jövő szempontjából ez nagyon is kesége, amikor néhány szál hasított lényeges. fát szállított édesanyjának a tűzhely- Kovács fános, Patlnce ügy erzem, az a legfontosabb politikai munka, amit fehér köpeny­ben végzek. Rám néz, szemében meggyőződés, a keze mozdulatában is biztonság, ahogy hátrasimítja őszes haját. A szobában kórházi csend, de egy­általán nem kórházi hangulat, a fo­az orvos, — mert nézze csak: már eddig is évente ezerkétszáz kis pá­ciensünk volt. Ezerkétszáz gyerek, aki gyógyítatlan maradt volna, ta­lán belehal, talán egész életén át szenvedi a bajt, melytől ttt, ebben a kívülről kissé elriasztó kórházban megszabadítottuk. Ha újra kellene gason fehér köpeny, a fal mentén döntenem, ma sem döntenék más­a könyvszekrényben szakmunkák, az képp. ablak előtt polcokon virágok. Akár 1 * * hivatalfőnöki szobának is beillenék, még a munkaértekezlet hosszan nyújtózkodó asztala sem hiányzik, kétoldalt sorakozó székekkel. Amikor a kapun beléptem, kissé furcsa érzéssel kerülgettem a mal­teros ládákat, homokkupacokat, s a földszinti előcsarnokban ís bi­zonytalan érzés motozott bennem: valahogy nehéz összeegyeztetni kórházról kialakult hagyományos elképzeléseinket egy befejezetlen építkezés képével. — Három éve, amikor elhatároz­ták, hogy a nyugdíjintézet házából kórház lesz, két emeletén városi gyermekkórház, nagyon nehezen szántam rá magam, hogy elvállal­jam a vezetését, — mondja a ve­lem szemben ülő, őszhajú férfi, mintha kimondatlan gondolataimra válaszolna, — nyolc éven keresz­tül dolgoztam az egyetemi gyermek­klinikán, és az orvostudományi ka­ron, a koraszülött gyerekek meg­mentésének, életben tartásának kér­déseivel foglalkoztam, ez is az élet meghosszabbítása, csak éppen nem fölfelé, a hatvan, hetven éven túl, hanem lefelé, a kilenc hónapon in nen. Az sem kecsegtetett, hogy hosz­szabb időn át egy épületben kell dolgoznunk az építővállalattal, kez­detben azt mondták két évig, de már akkor tudtam, legalább két­szerannyl ideig eltart. Nem könnyű dolog, félbenhagyni közel évtizedes kutatómunkát, új A fehérköpenyes, őszhajú férfi ne­ve dr. Pavol Kamenský, a BezruC utcai városi gyermekkórház főorvo­sa, negyvenhét éves, s életrajza megdöbbentően emlékeztet arra a sematikus életrajzra, amelyet vala­mikor — nem is olyan régen — irodalmunkban egyedül üdvözítőnek tartottak, ma pedig valótlannak, kozmetikáltnak, agyon-rózsaszíne­zettnek szidnak: 1939-ben végezte el Prágában az egyetemet — a szó szoros értelmében csak elvégezte, záróvizsgáit nem tehette le, okleve­let nem kapott; hazatért Szlováklá­ba, 1941-ben bevonultatták munka­szolgálatosnak, ott ismerekedett meg kommunistákkal, ott értette meg, hogy a fasizmus, az emberte­lenség ellen győztesen és eredmé­nyesen csakis a szocializmus jegyé­ben harcolhat — „egy elvtárs érttet­te meg velem, mialatt fölöttünk a Szovjetuniót bombázni szálltak a német repülőgépek" —, azóta párt­tag, 1944-ben a partizánokhoz ke­rült, a nyugat-szlovákiai Jan Ziika­brigádhoz, a hegyekben átkeltek később a frontvonalon, és Kamenský doktor a csehszlovák felszabadító hadsereggel jutott el Prágáig. Ha­marosan megházasodott, 1951-ig a cseh határvidéken dolgozott mint orvos, attól kezdve a bratislavai gyermekklinikán, 1959-ben vette át a városi gyermekkórház vezetését. Két fia van, a nagyobbik tizenöt, a — Igyekszünk a családra emlé­keztető környezetet teremteni, — magyarázza Kamenský doktor, mi­alatt végig megyünk a Bezruő utcai szárnyon, a már kész kórházi rész­legen, ahol nagy ablakokon át látni be a folyósóról a szobákba, — négy gyereknél több nincs egy helyiség­ben, és a kisebbek mellé mindig teszünk egy-egy nagyobbat is, hogy legyen az apróbbaknak kihez for­dulniuk, kitől segítséget kérniük. Ez persze nem jelenti, hogy a sze­mélyzet-kisebb gondot fordít a gye­rekekre, — magyarázza, meglepett pillantásomat látva, — de a gye­rekek sokszor nem szeretik, ha fö­löslegesen zavarják őket, az' ápoló­nő csak benéz az ablakon, nem nyit be, ha látja, hogy minden rendben van. ö maga nem állja meg, hogy be­be ne nyitogasson a szobákba j bár­mennyire is erőltetném magam, nem tudnám ezekre a világos, otthonos helyiségekre ráerőszakolni a. hiva­talos „kórterem" elnevezést), Ilyen­kor mindig pár percre félbeszakad beszélgetésünk, mert a gyerekek örömujjongva fogadják, és folyik a móka, a mese, az elujságolása mind­annak, ami a legutóbbi „főorvosi látogatás" óta történt. Aztán megnézzük a többi helyi­séget, a tornatermet, ahol puha sző­nyegen, bordásfalon folytatják az egészség-visszaszerző gyakorlatokat, a kis paciensek klubját, amely egy­ben ugyan ebédlő is, de rádió, te­levízió, újságok és könyvek ts ta­lálhatók benne, s mialatt végig me gyünk a folyosón, Kamenský doktor megjegyzi: — Ne higgye, hogy nevelő mun kámat abba hagytam. Csak éppen nem az orvost fakultáson tartok elő adásokat, hanem rendszeres tanfo­lyamokat vezetek ápolónők részére. Dr. Pavol Kamenský Ügy érzem, ez a mai munkám leg­alább olyan fontos, mint a három év előtti volt. Sok minden könnyebben mehetne, ha az emberek egészséges eszükre hallgatnának. Egy emelettel feljebb már teljesen elkészült a csecsemő­osztály, mégsem vehetjük át, mert nem szállították le a cuclisüvegeket fertőtlenítő berendezést. — Megint a dolgozószobájában vagyunk, az ablaknál áll, kinéz az utcára, amely a kórház hátánál üresen, kihaltan, járműt csak néha-néha látva hall­gat. — Legnagyobb bajunk, hogy a kórháznak nincs kertje, a gyere­keknek nincs hol játszaniuk, sétál­niuk, levegőzniük Megígérték, hogy ebből az utcából kis parkot csinál­nak, úgysem jár rajta autó Akik megígérték, azóta elkerültek az Il­letékes helyekről és a javaslatot az új illetékesek elutasították. De a másik oldalon, a Bezruő-utcán ott van a plébánia kertje. Hajlandók me/iský doktor, keserű a nevetése. — Hónapokig kellett leveleznünk, amíg. engedélyezték, hogy az abla­kokra rácsokat tetessünk. Valami bölcs kitalálta, hogy kórház ez, nem börtön, hogy lehetne rács az abla­kon. Csak akkor egyezett bele, ami­kor kijelentettem, akkor hát vál­lalja ő a felelősséget, ha a védtelen ablakon valamelyik gyerek kiesik, Mert így szokott lenni: akt lusta használni az eszét, a felelősséget sem hajlandó vállalni. Becsukjuk a fényképalbumot, a kórház emlékkönyvét, amely már jónéhány újságkivágást ts őriz: mind egytől-egyig csupa dicséret. Búcsúzom, mialatt kezet szorítunk, Kamenský doktor még egyszer meg­ismétli. — Ezért mondom, az a legfonto­sabb politikai munka, amelyet mint örvös végzek, fehér köpenyben, a hivatásom keretében. A hegyek közt, a partizánoknál is így volt: hányan győződtek meg az igazunkról azok közül, akik Idegenkedtek tőlünk, amikor megtudták, hogy az osztag­ban van egy orvos, aki civileket, gyerekeket is gyógyít. Hányszor van alkalmunk beszélni a szülőkkel, akik meglátogatják beteg gyerekei­ket, hányszor kell megértetni ve lük, hogy csak a gyerek javát akar juk, s hányszor találkoztam később ilyen szülőkkel, papákkal, mamák­kal, akik hálásan mondták el, hogy a gyerekkel kevesebb a baj, amióta betartják, követik a tanácsainkat Valahogy úgy érzem, — teszt még hozzá, — ez az igazság nemcsak az orvosokra vonatkozik. Helyes és szükséges az ülésezés is, de min denkí a maga munkahelyén, becsü­letes fnunkájáoal végzi a leghatáso­sabb politikai munkát. TÖTH TIBOR 1962. december 2. * ÜJ SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents