Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-02 / 333. szám, vasárnap

Z_ÚJ szó A kongresszus köszöntésére Bevált az új technológia CSAK ÍGY TOVÁBB Még szeptember elején történt, hogy Karvinán, a Csehszlovák Hadsereg Nagy bánya 3. részlegén előkészületeket kezdtek egy nagy próbára: újfajta rakodógéppel, furatba kapaszkodó csavaros dú colással kimagasló eredményt akartak elérni az elfivájaton. Nem volt könnyfi vállalkozás. Az em berek ösztönös bizalmatlansága az áj jal szemben manapság mindinkább el halványul és a vállalkozó, bátor kíván csiságnak ad helyet. Borys elővájár né pes kollektívájában akadtak olyanok is, akik a régebbi, bevált munkamódszerek mellett kardoskodtak. Ezeknek apróié kosán — az elért eredmények alapján — megmagyarázták, bemutatták az új technológia előnyét a régivel szemben. A felvilágosító munkának meg is lett az eredménye. A másik igen fontos követelmény volt, hogy a munkahelyet óra müpontossággal lássák el anyaggal és űres csillével. Megszervezték ezt is. A munka lendülete a 3. részlegen min denkinél éreztette hatását. Küzdelemben, férfias harcban telt el 31 nap. Volt olyan eset is, hogy 22 m-t nyitottak 24 óra alatt. És a végeredmény: Napi átlag 18,29 m! Pártunk XII. kongresszusa tisz teleiére 18 m-t vállaltak, amit becsülettel túl Is teljesítettek. Ez az eredmény több felvetett kérdésre válaszolt, mégpedig igennel. Itt bizonyo sodott be, hogy a csavaros-dúcolás biz tonságcs az elfivájaton is. Könnyű a vele való munka, nincsenek 70—80 kg-os da rabok, mint az eddigi ácsolásnál. A Kar vinán szerkesztett újfajta rakodógép tel jes sikert aratott. Használhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a bejelentés, hogy a Transporta Chrudlm és fiékiizeme, az Ostroj 1963-ban 55 b-t fog belfile gyártani. TÓTH JÁNOS, bányász A közös erőfeszítés eredménye A jelíavai magnezitüzem dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat 130 százalékra teljesítették. Hogy ezt a szép eredményt az lizem dolgozói elérhették, elsősorban becsületes munkájuknak köszönhetik. Nem volt könnyű dolguk, hisz komoly kifogások merültek fel a gyártmányok mihőségét illetően. Nem kis fáradtságába került a pártszervezetnek és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, hogy kiküszöbölje az e téren mutatkozó fogyatékos Ságokat. Ez csak úgy sikerült, hogy hathatós intézkedéseket foganatosítottak a munkafolyamatok megjavítására, de az is hozzájárult ehhez, hogy szívügyüknek tekintették az üzem dolgozói a feladatok maradéktalan teljesítését. PRIHRADSKÍ LAJOS, Gem. Hfirka Amikor arról beszéltek a Dunajská Streda-i Prefa betonfeldolgozó üzeni munkásai, hogy milyen felajánlásokkal köszöntsék pártunk XII. kongresszusát, úgy határoztak, hogy a fennálló nehéz ségek ellenére ls 100 százalékon felUI teljesítik az évi tervüket. Jó néhány hó nap telt el azóta, értékelni lehet tehát azt, mennyire állják szavukat. Nos, el mondhatom, hogy jó munkát végeznek A harmadik negyedév tervét 100,3 száza lékra teljesítették. Szép eredményeket érnek el az anyagtakarékosság terén is, amennyiben a nemrég bevezetett ú| gyártási tcehnológiával jelentfis mennyiségű építőanyaggal használnak fel kevesebbet. Vállalásukat, hogy 0,5 százalékkal csökkentik a selejtet, szintén betartják. PATASI ISTVÁN, Dun. Streda 14 000 VERSENYZŐ Az év elojétfil a komárnói járásban a szövetkezeti tagságon kívül több mint 14 ezer dolgozó kapcsolódott be a kongresszus előtti versenybe. Az év első kilenc hónapjában ezek a dolgozók 16 millió korona értékű kötelezettségvállalást teljesítettek. A járásban 74 kollektíva versenyez a kongresszusi elmértHOLCZER LÁSZLÓ, Komárno Mindenütt élénk a munkaverseny A rokkantak szövetkezeteinek dolgozói részt vesznek a párt XII. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyben. Hogy milyen intenzív munkát végeznek, azt abból is láthatjuk, hogy az év elejétfii pl. a nitraiak terven felül mér 180 000 korona értékű árut termeltek. Az önköltségcsökkentéssel összefüggfi felajánlásaikat is jóval túlteljesítették. Ezért reális lehetőségeik vannak a dol gozéknak, hogy az év utolsó negyedében Is a legjobb hasonló üzemek között fog laljanak helyet. MICHAL FRÝD, Bratislava Űjra az övék a vörös zászló A Nové Zámky-i Elektrosvit tizem dolgozói a harmadik negyedévi tervteljesí tés értékelése után elnyerték a minisz térium és a szakszervezet vörös zászla ját. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgo zói már maradéktalanul teljesítették a • pártkongresszus tiszteletére tett kötele zettségvállalásukat. MICHAL SOLCAN, Nové Zámky U L O K, EVELÓK A játék szerepe e gyermeknevelésben Josef Sopúšek, a nyugat-szlováktal keriilett postaigazgatóság dolgozója újítási javaslatot adott be a magas és nehezen megközelíthető ablakok mosására. Az önműködő készülékkel 6 méter magas ablakokat ts könnyen meg lehet tisztítani. Az újítási javaslatot már megvalósították, a munka termelékenységét kétszeresére növelt Képünkön Jozef Sopúšek j baloldalt J Štefan Bilikkel a készülék kipróbálásánál. (Prakeš — CTK felvétele) SEGÍTS MAGADON... Rég nem volt Ilyen alacsony vízfállású a Labe folyó, mini az idei őszön. Ez jelentősen megnehezítette a folyami hajózást is. Olyannyira, hogy a hrenškói kikötőben már hetek óta jó néhány tucat hajó vesztegelt. A felettes szervek eleinte úgy határoztak, hogy a kikötőben rekedt árut vasúton fogják tovább szállítani. Egy szerencsés ötlet megvalósításával aztán mégiscsak kedvezően oldották meg a kérdést. A szállítóvállalat dolgozóinak kezdeményezésére a vízgazdálkodási hivatal úgy döntött, hogy a vízszint felemelésére a strekoví víztároló vizét is felhasználják. Az ötlet segített, a hajók azóta már rendeltetési helyükre ls értek. —gžk

— A minap az egyik játéküzlet kirakata előtt szembetaláltam magam Pistike édesanyjával. — Vásárolunk, vásárolunk? — tettem fel a kérdést. — Igen, vásárolnánk — hangzott a | felelet. — Közeleg a gyermek születésnapja és szeretném valami ajándékkal meglepni. De talán nincs Is nagy értelme. Nem becsüli, nem ér tékeli a gyerek. — Bezzeg, a mi időnkben — folytatta Pistike mamája — pár darab babarongy a lányoknak, rongy vagy szőrlabda a fiúknak, amit saját ma guk készítettek, s megvolt a játék. Honnan telt volna abban az időben, mikor kenyérre sem igen jutott Ma talán az is a baj, száz meg százféle játék van, aztán nehéz, sokszor lehetetlen a választás Az ember nem is sajnálná a pénzt, de ott a baj, hogy a gyerek két nap múlva eldobja a játékot, megunja s többé nem is kell neki. Ezek a gondolatok késztettek arra, hogy néhány szóban szóljak a játék szerepéről a gyermek életében. A kirakatokban ezerféle játék látható. Gumllabdatól az összerakható repülőgépig, hajasbabátől babakocsiig — van ott minden. Nagy a gyermek öröme, amikor megkapja a játékot, örül a szülő is, hogy olyan játékot vehet gyermekének, amivel a legnagyobb örömet szerezheti. Azonban egyet jegyezzünk meg, a játék lök, akiknek csak az a fontos, hogy hez. Pistike mamája meg boldog megelégedéssel szemlélte az ő játékát. Tudjuk jól, hogy a szocializmus építésében egyre nagyobb szerepe van a közös munkának. Tehát a gyermeket mér kicsi korától a közösségi életre kell nevelni — még a létékokban is. A gyermek száméra a játék egyben környezetének a megismerése ls. A jó játék hasonlít a jó munkához. Ha a szülő gyermekének vesz egy felhúzható bogarat, s ha a szülő ezt felhúzza, a gyermek pedig csak nézi, ebben a játékban nem lesz semmi jó. A gyermek passzív marad, csak a szemléletre szorítkozik Az ilyen gyermek nehezen győzi le az akadályokat. Az a játék, amelyből hiányzik a cél, az erőfeszítés és az aktív tevékenység — az mindig rossz játék. A játék a gyereknek olyan örömet szerezzen, mint amilyet a jól sikerült munka a felnőttnek. A játéknál érezzen a gyermek felelősséget, mert a játékkal fejlődnek kl azok a szellemi és fizikai készségek, amelyekre később, hivatásában, munkájában szüksége lesz. Néha a kisgyermek boldogan mutatja szüleinek, egy-egy jól sikerült munkáját, vagyis játékát, a szülőt azonban nem érdekli. Máskor sokat magyaráznak, ők oldanak meg mindent, a gyermek csak figyeli, vagy pedig a szüleit utánozza. Vannak szünem akkor a legértékesebb, ha a legdrágábbat vesszük meg, hanem ha a legjobban megfelel a gyermeknek, mert fejlődését, kézügyességét, bátorságát, emlékezőtehetségét legjobban fejleszti. A gyermeknek a játék — munka. Márpedig munka tette az embert emberré. Adjunk a gyermeknek olyan játékot, amellyel a kezét haszgyermeküknek minél több játéka legyen. EZ pedig helytelen. A'gyermeknek adjuk meg a lehetőséget a kezdeményezésre s biztassuk őt. Ha valamit csinálunk s a gyermek segíteni akar, hagyjuk őt. Ha mosunk, segíteni akar a kislány, ne mondjuk, hogy ez nem neki való, ez nem játék. Mert a játszadozás közben a gyermek lasnálja, fejleszti a kézügyességét. A kéz San felnőtté érik: megismeri az életet, nemcsak eszköze a munkának, hanem eredménye is, s az a munka, ami fejleszti a kézügyességet, fejleszti, formálja az egész gyereket, az egész embert is. Nagyon örültem annak, amikor láttam Pistikét, amint addig megismeri a munkát és az alkotást, minden nehézségével, örömével együtt. Játékaink fejlesszék a gyermekben az önállóságot. A szocialista nevelés addig mesterkedett, míg dobozokból nagyon becsüli a játékszereket, mja traktorja után pótkocsikat állított vei önállóságra neveli gyermekeinket össze. És nagy volt az öröme, büsz- s a jövő szempontjából ez nagyon is kesége, amikor néhány szál hasított lényeges. fát szállított édesanyjának a tűzhely- Kovács fános, Patlnce ügy erzem, az a legfontosabb politikai munka, amit fehér köpenyben végzek. Rám néz, szemében meggyőződés, a keze mozdulatában is biztonság, ahogy hátrasimítja őszes haját. A szobában kórházi csend, de egyáltalán nem kórházi hangulat, a foaz orvos, — mert nézze csak: már eddig is évente ezerkétszáz kis páciensünk volt. Ezerkétszáz gyerek, aki gyógyítatlan maradt volna, talán belehal, talán egész életén át szenvedi a bajt, melytől ttt, ebben a kívülről kissé elriasztó kórházban megszabadítottuk. Ha újra kellene gason fehér köpeny, a fal mentén döntenem, ma sem döntenék mása könyvszekrényben szakmunkák, az képp. ablak előtt polcokon virágok. Akár 1 * * hivatalfőnöki szobának is beillenék, még a munkaértekezlet hosszan nyújtózkodó asztala sem hiányzik, kétoldalt sorakozó székekkel. Amikor a kapun beléptem, kissé furcsa érzéssel kerülgettem a malteros ládákat, homokkupacokat, s a földszinti előcsarnokban ís bizonytalan érzés motozott bennem: valahogy nehéz összeegyeztetni kórházról kialakult hagyományos elképzeléseinket egy befejezetlen építkezés képével. — Három éve, amikor elhatározták, hogy a nyugdíjintézet házából kórház lesz, két emeletén városi gyermekkórház, nagyon nehezen szántam rá magam, hogy elvállaljam a vezetését, — mondja a velem szemben ülő, őszhajú férfi, mintha kimondatlan gondolataimra válaszolna, — nyolc éven keresztül dolgoztam az egyetemi gyermekklinikán, és az orvostudományi karon, a koraszülött gyerekek megmentésének, életben tartásának kérdéseivel foglalkoztam, ez is az élet meghosszabbítása, csak éppen nem fölfelé, a hatvan, hetven éven túl, hanem lefelé, a kilenc hónapon in nen. Az sem kecsegtetett, hogy hoszszabb időn át egy épületben kell dolgoznunk az építővállalattal, kezdetben azt mondták két évig, de már akkor tudtam, legalább kétszerannyl ideig eltart. Nem könnyű dolog, félbenhagyni közel évtizedes kutatómunkát, új A fehérköpenyes, őszhajú férfi neve dr. Pavol Kamenský, a BezruC utcai városi gyermekkórház főorvosa, negyvenhét éves, s életrajza megdöbbentően emlékeztet arra a sematikus életrajzra, amelyet valamikor — nem is olyan régen — irodalmunkban egyedül üdvözítőnek tartottak, ma pedig valótlannak, kozmetikáltnak, agyon-rózsaszínezettnek szidnak: 1939-ben végezte el Prágában az egyetemet — a szó szoros értelmében csak elvégezte, záróvizsgáit nem tehette le, oklevelet nem kapott; hazatért Szlováklába, 1941-ben bevonultatták munkaszolgálatosnak, ott ismerekedett meg kommunistákkal, ott értette meg, hogy a fasizmus, az embertelenség ellen győztesen és eredményesen csakis a szocializmus jegyében harcolhat — „egy elvtárs érttette meg velem, mialatt fölöttünk a Szovjetuniót bombázni szálltak a német repülőgépek" —, azóta párttag, 1944-ben a partizánokhoz került, a nyugat-szlovákiai Jan Ziikabrigádhoz, a hegyekben átkeltek később a frontvonalon, és Kamenský doktor a csehszlovák felszabadító hadsereggel jutott el Prágáig. Hamarosan megházasodott, 1951-ig a cseh határvidéken dolgozott mint orvos, attól kezdve a bratislavai gyermekklinikán, 1959-ben vette át a városi gyermekkórház vezetését. Két fia van, a nagyobbik tizenöt, a — Igyekszünk a családra emlékeztető környezetet teremteni, — magyarázza Kamenský doktor, mialatt végig megyünk a Bezruő utcai szárnyon, a már kész kórházi részlegen, ahol nagy ablakokon át látni be a folyósóról a szobákba, — négy gyereknél több nincs egy helyiségben, és a kisebbek mellé mindig teszünk egy-egy nagyobbat is, hogy legyen az apróbbaknak kihez fordulniuk, kitől segítséget kérniük. Ez persze nem jelenti, hogy a személyzet-kisebb gondot fordít a gyerekekre, — magyarázza, meglepett pillantásomat látva, — de a gyerekek sokszor nem szeretik, ha fölöslegesen zavarják őket, az' ápolónő csak benéz az ablakon, nem nyit be, ha látja, hogy minden rendben van. ö maga nem állja meg, hogy bebe ne nyitogasson a szobákba j bármennyire is erőltetném magam, nem tudnám ezekre a világos, otthonos helyiségekre ráerőszakolni a. hivatalos „kórterem" elnevezést), Ilyenkor mindig pár percre félbeszakad beszélgetésünk, mert a gyerekek örömujjongva fogadják, és folyik a móka, a mese, az elujságolása mindannak, ami a legutóbbi „főorvosi látogatás" óta történt. Aztán megnézzük a többi helyiséget, a tornatermet, ahol puha szőnyegen, bordásfalon folytatják az egészség-visszaszerző gyakorlatokat, a kis paciensek klubját, amely egyben ugyan ebédlő is, de rádió, televízió, újságok és könyvek ts találhatók benne, s mialatt végig me gyünk a folyosón, Kamenský doktor megjegyzi: — Ne higgye, hogy nevelő mun kámat abba hagytam. Csak éppen nem az orvost fakultáson tartok elő adásokat, hanem rendszeres tanfolyamokat vezetek ápolónők részére. Dr. Pavol Kamenský Ügy érzem, ez a mai munkám legalább olyan fontos, mint a három év előtti volt. Sok minden könnyebben mehetne, ha az emberek egészséges eszükre hallgatnának. Egy emelettel feljebb már teljesen elkészült a csecsemőosztály, mégsem vehetjük át, mert nem szállították le a cuclisüvegeket fertőtlenítő berendezést. — Megint a dolgozószobájában vagyunk, az ablaknál áll, kinéz az utcára, amely a kórház hátánál üresen, kihaltan, járműt csak néha-néha látva hallgat. — Legnagyobb bajunk, hogy a kórháznak nincs kertje, a gyerekeknek nincs hol játszaniuk, sétálniuk, levegőzniük Megígérték, hogy ebből az utcából kis parkot csinálnak, úgysem jár rajta autó Akik megígérték, azóta elkerültek az Illetékes helyekről és a javaslatot az új illetékesek elutasították. De a másik oldalon, a Bezruő-utcán ott van a plébánia kertje. Hajlandók me/iský doktor, keserű a nevetése. — Hónapokig kellett leveleznünk, amíg. engedélyezték, hogy az ablakokra rácsokat tetessünk. Valami bölcs kitalálta, hogy kórház ez, nem börtön, hogy lehetne rács az ablakon. Csak akkor egyezett bele, amikor kijelentettem, akkor hát vállalja ő a felelősséget, ha a védtelen ablakon valamelyik gyerek kiesik, Mert így szokott lenni: akt lusta használni az eszét, a felelősséget sem hajlandó vállalni. Becsukjuk a fényképalbumot, a kórház emlékkönyvét, amely már jónéhány újságkivágást ts őriz: mind egytől-egyig csupa dicséret. Búcsúzom, mialatt kezet szorítunk, Kamenský doktor még egyszer megismétli. — Ezért mondom, az a legfontosabb politikai munka, amelyet mint örvös végzek, fehér köpenyben, a hivatásom keretében. A hegyek közt, a partizánoknál is így volt: hányan győződtek meg az igazunkról azok közül, akik Idegenkedtek tőlünk, amikor megtudták, hogy az osztagban van egy orvos, aki civileket, gyerekeket is gyógyít. Hányszor van alkalmunk beszélni a szülőkkel, akik meglátogatják beteg gyerekeiket, hányszor kell megértetni ve lük, hogy csak a gyerek javát akar juk, s hányszor találkoztam később ilyen szülőkkel, papákkal, mamákkal, akik hálásan mondták el, hogy a gyerekkel kevesebb a baj, amióta betartják, követik a tanácsainkat Valahogy úgy érzem, — teszt még hozzá, — ez az igazság nemcsak az orvosokra vonatkozik. Helyes és szükséges az ülésezés is, de min denkí a maga munkahelyén, becsületes fnunkájáoal végzi a leghatásosabb politikai munkát. TÖTH TIBOR 1962. december 2. * ÜJ SZÓ 5