Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-16 / 347. szám, vasárnap

MESSZE FÖLDÖN HÍRESEK Marlková... Bár a térképen két község megjelölésére is szolgál a Vág mentén, a valóságban azonban egy népet jelent, s annak történelmét. — Hé, kisfiú, merre van a községháza? — Ott, nem messze az iskolától — válaszol nyomban a kisdiák, kezével mutatva a helyes Irányt. Nézelődésre azonban nincs sok időnk, mert máris egy „alpesi ház" tárult szemünk elé Horná Marlková utcáján. — Mint valami kormánypalota — szalad kl a számon. Megvallom őszintén, akkor még sejtelmem sem volt, hogy olyan község határában járok, amely messze földön híres. A képviselők huszonnégy órája Stefan KuSulerik HNB elnök úgy ismeri a községet, mlnt a saját tenyerét. Itt nőtt fel s itt ls 61. — Az egyik tanya — a Bukovina — tizenkilenc kilométerre fekszik a nemzeti bizottság épületétől. Morvaországgal határos. A'z Itteni tanyavilág kilencvennyolc településén közel háromezer lélek él. — S hányan foglalkoznak földműveléssel? — Négyszázötvenet tartunk számon. — A község azonban így sem hagyja magát megszégyeníteni — nyugtat meg Jozef ZemanClk titkár. — Ez aztán a derék beszéd, de nézzük csak, mennyi burgonyái gyűjtöttek össze a közellátás számára? — Községünk huszonnégy óra leforgása alatt teljesítette feladatát. — Elárulhatja a szervezés titkát? — Huszonhét képviselőnk rendszeresen vesz részt a nemzeti bizottság ülésein. Ismerik a feladatokat, őket meg ismerik választóik. Az pedig csak természetes, hogy nekik mindenkor jó példával kell előljárniuk. — Talán a burgonyát ls ők vásárolták fel? — Kl más? A pártszervezet és a tanács velük beszélte meg a dolgot. Megszervezték a tanyai gyűjtőhelyeket, s egy nap leforgása alatt fedél alá került a burgonya. Az asszonyok kezében nem törékeny a tojás — A tej begyűjtését is Ilyen ügyesen szervezték meg? Ennél a kérdésnél már többen is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Mária Cabajová kezével nyomban a völgy felé mutat: — Ott, az alsó tanyán, nyárnak idején húsz kannát is láttam naponta. — S hány Ilyen tanyaközpont van? — No, nem állítom, hogy mind a tizenegy gyűjtőhelyről annyi tejet hordanak a csarnokba — Jegyzi meg dációs hibák sok bosszúságot okoznak elsősorban a lakóknak, de a házkezelőségnek és a nemzeti bizottságnak is. Mindennek elejét lehetne — és kell Is — venni, ha az építővállalat a mennyiség mellett nagyobb súlyt fektetne a minőségre. Ezt nagyban elősegítené a már emiitett minőség utáni/ prémiumozáson kívül az előzetes és nyilvános kollaudálás bevezetése. Az elsőre rožňavai példát említünk. Rožftaván az építkezési felügyelő tisztségét Emília Jonáäová mérnök tölti be, s Košicére is eljutott a híre — hogy ez a szakember kiváló minőségű lakásokat ad át. Ennek „titka" abban rejlik, hogy kötelességét becsületesen teljesíti. Alig néhány hónapon belül rendet teremtett, mert szigorúan megkövetelj a tervszerinti munkát. (Állítólag, amióta Jonášová a felügyelő, már több mester „megszökött" a vállalattól.) Jó munkáját szemlélteti a következő példa Is: Mielőtt sor kerülne a rendes kollaudálásra, a mérnöknő előzetes kollaudáíást végez, éspedig olyanformán, hogy maga mellé vesz több szakmunkást és a földszinttől a legfelsőbb emeletig jelenlétében kijavítják a hibák többségét. így a hivatalos kollaudáláskor a hibák mennyisége minimális. A minőség megjavítását szolgálhatná a nyilvános kollaudálás is. Ezzel már Košicéu is próbálkoztak — egy esetben — de fel is hagytak vele. Az történt ugyanis, hogy a kollaudáló bizottság előtt az üzemek dolgozói tekintették meg az átadandó épületet, s képletesen szólva: a „vállalatot" kikergették a házból. „Ezt akarjátok átadni?" — hangzott a kérdés. Azóta mellőzik a nyilvános kollaudálást. Ogy véijük — bármennyire is kellemetlen az építővállalatnak — hasznos lenne e módszer alkalmazása, mert. segiteué a gordiuszi csomó kibogozását. A munkásbecsületárt Az épftővállalat arra hivatkozik, hogy kevés a dolgozó. Ezt most nem akarjuk vitatni, csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a meglevőket sem a kongreszszusnak tett ígéretüket Ostraván a Klement Gottwald Oj Kohók üzemben Félix Dvorský, a szocialista munka úttörője, a XII. kongresszus delegátusa vezetésével dolgozó ifjúsági kollektíva kötelességet vállalt, hogy az év végéig 17 600 000 korona értékű anyagot termel terven felül. Képünkön a vállalás teljesítése során gyártott anyag egy része látható. (ČTK - felv.) foglalkoztatják megfelelően. Előfordult ugyanis, hogy az építkezésen dolgozó .munkások hetekig csak ténferegtek, mert nem ismerték teendőiket. Vajon, kit kell ezért felelősségre vonni? A munkásokat, akik a teendők ismerete hiányában ténferegtek, vagy azokat a vezetőket, akik elmulasztották teendőiket? Közelebb állunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy az Ilyen állapotért a mesterek és a többi munkavezetők felelősek, akiknek a munkát Irányítani és szervezni kell. Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának határozata ezzel kapcsolatban leszögezi: „Az építkezéseken a legnagyobb igyekezetet kell kifejteni a munkairányltás- és szervezés megjavítására, s meg kell teremteni a feltételeket a terv egyenletes és folyamatos teljesítésére a munkaidő alatt, az építőanyag jobb felhasználására, az építési munkák minőségének megjavítására és az építkezések hatékonyságénak általános fokozására. „Ogy véljük, hasznos lenne, ha a vállalat dolgozói megvizsgálnák a munkához való szocialista viszonyukat — erre szólít fel a kiváló dolgozók felhívása is — és síkraszállnának a munkásbecsületért — és a vezetők becsületéért! Ilyen is létezhet? Most egy olyan kérdést vetünk fel, mely nem az építővállalatra, hanem a nemzeti bizottságra tartozik. Nem hallgathatjuk el, márcsak azért sem, mert a törvényesség megsértéséről van szó. Az ún. Hrad háztömböt állami építkezésként kezdték építeni. Mire azonban felépült — egyszerre üzemi építkezéssé „változott". A járási nemzeti bizottság ugyan kérte ennek engedélyezését, Prágából azonban késett a válasz, s mire megérkezett, és mire a levelet felbontották!!) — a lakásokban már az útkarbantartó, íz autóforgalmi és még egy vállalat dolgozói laktak, annak ellenére, hogy az illetékes szerv nem engedélyezte az „átminősítést". Közben azonban olyasvalami történt, hogy a járási nemzeti bizottság négy dolgozója — ebből három a tervezőosztályról — Zemančík elvtárs, — de az év végéig feltétlenül túllépjük a 150 eiret. — A tojás már törékenyebb, ugye? — célzok a felvásárlásra. — Ebben ugyan nem kételkedem, de annyi bizonyos, hogy az asszonyok kezében egy sem fog elpattani, míg össze nem gyűjtik mind a 155 ezretl — jelenti kl büszke öntudattal a titkár. — Ha csak a rókák meg nem eszik — szólnak közbe. — Ej, ne csipkelődjön Cabajová! — veszi át a szót újból KuSnierik elvtárs. — Mondja csak meg az igazat. A begyűjtést az asszonyok vállalták. S a nőbizottság becsületéről van szó. — Igaz, a felvásárlás nálunk eléggé elhúzódott — egészíti ki az elnök szavait Zemančík elvtárs, — hisz áprilisban alig gyűlt össze 700 tojás... de november végéig egy darabbal sem maradtunk adósak. A döntő fordulatra így emlékszik vissza Krajčík elvtárs, aki a járás részéről kiséri figyelemmel a felvásárlást: — Már éppen ideje volt, hogy a tanyavllág megmozduljon. A képviselőknek így tették fel a kérdést: — Ki áll a tojáshoz legközelebb? — Hát az asszonyoki — vélték egyöntetűen a férfiak. Tehát minden az asszonyokon múlott. A nőbizottság felhívása azonban túlszállt Horné Marlková határán és 17 községben talált visszhangra, Szarvashúsra nincsen szükség — Azt mondják, hogy a község azért teljesíti szerződéses kötelezettségét húsban is, mert az erdészek naponta ejtenek el egy-egy szarvast — visszük célba Gárdon bácsit, a helybeli erdészt. — Hej, az jó volna — mosolyogja el magát az idős bácsi, vállára akasztva a puskát és a tarisznyát. — Őzből még lenne ejég — pödri meg bajuszát az erdő őre, — de a közellátás számára megteszi a szarvasmarha is. Abban meg nincs hiány nálunk. • • • Marikován minden polgár teljesíti kötelességét. Bár a tanyák lakói verejtékezve küzdenek a természet erőivel, hogy minden talpalatnyi földet megműveljenek, az állam és a társadalom iránti kötelességüknek valamennyien eleget tesznek. Miért nem lehetnének jobbak az eredmények azokban a községekben, ahol nincsenek hegyek és a közösen szervezett munkában gépek segítik az embert? BERKES JÖZSEF ís beköltözött az új lakásokba, bár addig ls jó lakásban laktak. Hogyan? — A városi lakáshívatal megkerülésével — soron kívül, kérvény nélkül —, más szóval: feketén és alattomosan. Ogy hírlik, a járási nemzeti bizottság négy alkalmazottja munkaviszonyba lépett az említett vállalatokkal (természetesen formálisan), a vállalatok vezetői pedig előnyben részesítették őket a vállalatok dolgozóinak rovására). Csak nem azt a közmondást érvényesítették a gyakorlatban, mely szerint: „Kéz kezet mos"? Szóval így történt a dolog, Így mondták el a város lakáshivatalóban, abban a hivatalban, ahol minderről tudnak, tudják, hogy a törvényesség megsértéséről van szó —, de mindeddig — május óta — nem foganatosítottak Intézkedéseket a törvénysértőkkel szemben. Még nem teszünk pontot Az elmondottak összegezéseképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy mint bárhol az országban, Košicén is nagy szükség van az új lakásokra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már bárhogyan építhetünk. Ezért a pártszervezeteknek, a kommunistáknak és a pártonkívülieknek egyaránt becsületbeli kötelességük, hogy harqoljanak a fogyatékosságok ellen s tegyenek lépéseket eltávolításukra. Ez vonatkozik a lakásépítés minőségének megjavítására és a cikkben említett többi kérdésre is. Az építővállalatnak, a nemzeti bizottságnak, valamint a, házkezelőségnek mindent meg kell tennie a lakosság jogos követeléseiaek, megelégedettségének érdekében. Ugyanakkor a lakóknak maradéktalanul teljesíteniük kell kötelességüket az állammal szemben. A lakbér fizetését törvény szabja meg s a törvény mindenkit kötelez. Mig ez nem lesz így, addig nem teszünk pontot e kérdés után. MÚZES SÁNDOR. KEREKES ISTVÁN A mozi és a gyermek Szinte hihetetlen, hogy oly ritkán kerül egymás mellé ez a két szó: mozi és a gyermek. Pedig a moziról ma mór mindannyian tudjuk: minden más művészeti ágnál nagyobb hatással van a néptömegek ízlésére. Azonban mégsem teszünk meg mindent,, hogy formanyelvével egy kissé közelebbről ls megismertessük az ifjúságot. Elismerjük, hogy a jövő embere életében a mozinak, a filmnek még nagyobb lesz a jelentősége, de a kérdéssel mégsem foglalkozunk kellő gonddal. Száz és száz, tanulmány bizonyítja a tanulók olvasóvá nevelésének szükségessét és mikéntjét. Sőt ml több, az iskolareform tézisei előírják, hogy a művészeti tantárgyak oktatásában a hagyományos gyakorlattal szemben a Ifi cél a műértő nagyközönség nevelése. Mégis a flltn, a televízió tudatos közönségnevelése Iskoláinkban ma még hamupipőke. Pedig a tényleges helyzettel számoló pedagógia megkívánja, hogy mind fokozottabban az iskola falai közé foggadjuk a filmet és a televízlót. E kérdés bizonyítására néhány adatot említünk: Dél-Szlovákia nyolo magyar tannyelvű alapfokú kilencéves Iskolájában 620 tanulót kérdeztünk meg, hogy októberben hány könyvet olvasott pl, hány filmet és televíziós adást nézett meg. íme az eredmény: « ; i á o S 55 s s || 2! S"®-í g A könyvet A film és teleolvasó víziót előadást 1 a ** g tanulók néző tanulók < a S ,g S száma száma IS vagy több — 20 80 13 — 22 B0 10 . 7 28 93 8 10 20 147 R 51 70 77 4 54 83 78 3 140 90 41 2 101 140 29 1 130 160 23 0 180 40 47 Tehát 620 gyermekből 180-an nem olvastak ez év októberében könyvet, de csak 40-en láttak filmet, Illetve 47-en néztek televíziós előadást. 620 tizenötéves gyermek közül 70-en látnak egy hónap alatt tíz vagy tíznél több filmet és 233 tanuló néz meg ugyanannyi televíziós előadást. S ha tovább kutatjuk a számokat, akkor ezekből az adatokból körülbelül a következő tanulságot vonhatjuk le. a) Az iskolai oktatásban az irodalmi oktatás monopolisztikus helyzeté ma már neim indokolt, annak ellenére, hogy az irodalomesztétika — immanens értékénél fogva — központi szerepét minden valószínűség szerint megtartja; b) A pedagógiai propaganda terén is sokkal többet kell majd a jövőben foglalkoznunk a televízió és a film szerepével. Fel kell világosítanunk a szülőket: mikor'nézhet meg a gyermek egy-egy film, vagy televíziós előadást és hogyan kell erre a gyermeket előkészíteni. Persze, ezek új kérdések, melyekre a pedagógia még nein adott végleges választ. Ugyanis nem áll mögöttünk sok-sok évtizedes tapasztalat. Azonban az Idő sürget és a csodálatos királyfinak rövidesen ki kell váltania a hamupipőkét a mostohán mellőző légkörből. Legalább is ezt bizonyítják a Rimavská Sobota-i, a bratislavai, a Zem. OlCa-i, a Rimavská Seč-l, a seneci, a komárnói és a Nové Zároky-1 Iskolákon történő felmérések. Próbáljuk tömören jellemezni: miért más a kapcsolat jellege a könyv és az olvasó, a film vagy a televíziós előadás és a néző között. Egy angol Író szemléletesen Így fejezte ki: „A filmben (hasonlóan a televízióban is; a szerző megjegyzése) a legszebb az, hogy szigorúan megszabott tempója van. A szemlélet mód bizonyos mechanikus előfeltételeknek engedelmeskedik. Vegyünk például egy festményt. Arra épphogy ránézhetek, de ha akarjátok, akár fél óra hosszat meredhetek a felső bal sarkára. Ugyanez a helyzet egy könyvvel. Az író nem akadályozhat meg abban, hagy csak átfussatok rajta, vagy a végén kezdjétek és hátulról előre olvassátok. A lényeg az, hogy magatok választhatjátok meg a megközelítés módját. De ha moziba mentek, akkor másképpen van. Pereg a film, és csak úgy láthatjátok, ahogy a rendező kényszerít rá. Szoros egymásutánban pereg előttetek a történet, és a rendező csak néhány megszabott másodpercet engedélyez, liogy egy helyzetet megérthessetek. Ha valami elkerüli a figyelmeteket, nem ismétlik meg, nincs szünet, hogy megmagyarázhassanak valamit". S hogy ez valóban így van, annak bizonyítására az alábbi történetet kell elmondanom. Az egyik flimeleadáson az apa, mama meg a 6 éves Péterke ült előttem. Az előadás előtt, a család kedvesen, meghitten beszélgetett, egyszóval pedagógus-szivet gyönyörködtető látvány volt figyelni a családot. Majd peregni kezdett a film és bizony Péterke figyelme még nem tudta felfogni a gyorsan fwrgő eseményeket és megkezd dött a „harc". A film rendkívül érdekes cselekménye érdekelte a gyermeket, de nem értette az összefüggéseket. Mit csináljon? Kérdezgetni kezdte szüleit. Először még csak-csak válaszolgattak a gyermeknek. A film története azonban a gyermek számára egyre érthetetlenebb lett, így hát kérdései is egyre szaporábbak, hangosabbak és követelőzőbbek lettek. A film cselekménye azonban a szülőket is lekötötte, így hát az egyedüli megoldás a „ne beszélj, hallgass, fogd be a szád" volt. S az eredmény: pofon, sírás-rívás. Így végződött a kedvesen induló családi idill. Hol követték el a hibát? Ott, hogy a filmet csak 10 éven felüli gyermeknek ajánlotta a hirdetés. A szülők azonban úgy vélték, kettős felügyelet mellett igazán-megengedhetik Péterkének a film megtekintését. S az ilyen esetek — a tanulókkal folytatott bizalmas beszélgetésekből tudjuk — napirenden vannak. Dühöng Dél-. Szlovákiában a „televíziós betegség". Az egész család a 2 éves Zsuzsikától a 80 éves nagymamáig este 6-tól 10-lg ül a televízió előtt. S jól van ez így? Ügy véljük: nam. A gyermekét okosan szeretű szülő mindentől óvja gyermekéi, ami meghaladja képességeinek, tehát értelmi képessegeinek is fejlettségi fokát. Itt nemcsak holmi szülőt szemérmeskedésről van szó, „hogy ezt még nem való tudni a gyermeknek", hanem arról, a gyermek még sok mindent nem ért meg. illetve: félre ért. Részére egy-egy film csak részigazságokat közül s ez éppen az ellenkező hatást válthatja kl a gyermekbűi. Azonban az esztétikai nevelés szempontjából is káros a túlzott film és televízió-nézés, mert felületességre nevel. Az a gyermek. aki válogatás nélkül „habzsolja" a mozi és televízió előadásokat, unottá válik, idővel mindentói megcsömörlik. Nem tud majd elmélyülni az érzelmek* költői megfogalmazásában, banem csak a cselekmény Izgalmát tudja élvezni. Messze meghaladná ennek az írásnak a keretét a fentiek konkrét anyagon való bizonyítása. Mindezek ellenére két kis tanácsot mégis adnánk: Csak a gyermek értelmi képességeinek és fejlettsági fokának megfeleld műsort nézzen meg a gyermek. Utána mondassuk el vele a film rövid tartalmát. közben mutassunk rá a mű mondanivalójára. a lényegre. Kérdezzük meg tőle, hogy mi tetszett neki és miért volt szép. Használjuk fel ezekhez a beszélgetésekhez az újságok filmrovatát. Harcoljunk a válogatás nélküli, túlzott mozi és televízió nézés ellen. Csak azt nézze meg a gyermek, amit a műsorból előre, kijelölünk. A TV dramaturgja tanácsolta, hogy odahaza, minden hétfőn nézzem át a televíziós műsort. Pirossal húzzam alá azt, ami külünBsképpen érdekel, megfelel ízlésemnek, műveltségemnek. Kékkel, amit megnézek, mart szórakoztat, feketével viszont húzzam ál azt, ami nem érdekel. Külön a lelkemre kötötte: „használd a fekete ceruzát, mert máskülönben elkap a televíziós-kór". Igen, osszuk be tervszerűen időnket, de elsősorban a gyermek idejét. Csak azt a könyvet olvassa el, azt a filmet, illetve televíziós előadást nézze meg, ami értékes. Hiszen olyan sok értékes irodalmi mű, film van a világon, hogy meg kell gondolnunk, melyikre „költsük" időnket. Harcoljunk a „televíziós-kór"ellen! Mindig sajnáltam azokat, akik gyorsan, szinte röptében olvastak el egy-egy könyvet. Az ilyen olvasás semmit sem ér. A könyv értékes gondolatai, a benne ábrázolt emberi élet tanulsága, s művészi hatása elsikkadnak, nem válik élménnyé, nem válik tudásunk, világnézetünk, élettapasztalatunk, műveltségünk maradandó részévé. S a filmmel, a televízióval ugyanez a helyzet. Csak a művel való azonosulás, a beleélés teheti élménnyé a művészeteket. MÖZSI FERENC * Az NDK Művészeti Akadémiája levelező tagjává választotta Kodály Zoltán, magyar zeneszerzőt, Vittorlo de Slca olasz filmrendezőt és Nicolas Gulllén kubai költőt. h. o. B Grigorij Kozincev szovjet filmrendező megkezdte egy új kétrészes Hamlet film forgatását. A címszerepet Innokentij Szmogtunovszkij (Az év kilenc napja szereplője) játsza. A film zenéjét Dmitrlj Sosztakovlcs szerzi. 1982. december 29. * (Jj SZÖ 5