Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-15 / 346. szám, szombat

Hatékony népművelést A CSKP XII kongresszusának nagy jelentőségű tanácskozásai a népművelés — és általában kulturális életünk — egész területén az (íj, Igényes feladatok egész sorát jelölte ki. E feladatok — rá irányítva figyelmünket a sorrendben legfontosabb kérdésekre — irányt szabnak munkánknak. Azok mindegyike továbbhaladásunk, a fejlett szocialista társadulom építésének igényeiből fakadnak. Ahogy a kongresszus határozata leszögezte: „hazánkban a szocializmus teljes és végleges győzelmet" aratott. Ebhői eredően a kulturális front előli álló legfontosabb feladat, hogy „Biztosítsuk a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését a marxista—leninista világnézet szellemében." Korszerű tudomány — korszerű műveltség A követelmény, a rendszeres művelődós, lépéstartás századunk műszaki fejlődésének hatalmas arányaival, társadalmunkban szükségletté vált. Olyan szükségletté, melyet a gaždaságl fejlődés és a kommunista ember nevelésének ügye egyaránt indokol. S bár a művelődési Igények növekedésén kulturális intézményeink legjobb erőik szerint munkálkodtak, s a társadalmi ós tömegszervezetek felismerték a kulturális nevelő-szervező munka eszmei-politikai jelentőségét, a jövő feladatai az eddiginél elmélyültebb, átgondoltabb, céltudatosabb tevékenységet követelnek. Pártunk feladatul tűzte elénk, hogy mezőgazdaságunkat 1970-ig — a termelőerők sokoldalú fejlesztésével, a szocialista termelési viszonyok megszilárdításával — az ipar színvonalára emeljük. Ha ebből a szempontból a korszerű műveltség szükségét hangsúlyozzuk, feltétlenül együtt kell ezt említeni a modern, nagyüzemi szakmai kultúra terjesztésével. Dolgozóink rendszeres művelődése — közügy A műveltség szocialista eszmeisége, korszerűsége ős színvonala jelenti elsősorban a népművelés hatásosságát. Éppen ezért feladattá érett, hogy a népművelés egész tevékenysége a termelőmunka hatékony segítőjévé véljék. V. I. Lenin a szovjethatalom első éveiben a népművelés feladatairól szólva hangsúlyozta: a népnevelés nem a propagandával végződik, hanem azt a gyakorlati eredmények jellemzik. Más szóval ez annyit ls jelent: nem a deklaratív tudatformálás, hanem az egyszerű, hétköznapi tettekben gyümölcsöző népművelés tölhetl csak be a társadalmilag indokolt szerepét, Ebből adódik a következtetés: az elmúlt évek során parasztságunk meggyőződhetett a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Azonban csupán ez a tudattartalom ma már — kevés. A fejlődés megköveteli, hogy ismerje az üzemgazdaság, munkaszervezés, tervezés, növénytermelés, állattenyésztés, gépesítés stb. problémáit, melyek a termelés növelésének döntö tényezői. Az a nagyarányú anyagi segítség, melyet rendszerünk nyújt a mezőgazdaságnak — modern gépek, beruházási építkezések stb. — a társadalom számára valójában csak akkor térül meg, ha az a szakmai felkészültséggel párosuló alkotó kezdeményezés s a többtermelés ösztönzője. Ha a szocialista nagyüzem emberformáló kohójában kialakul a közösségnek élő, a közösségért legjobb tudásával küzdő szocialista ember. Ez pedig nem mehet végbe ösztönösen. Ellenkezőleg, csakis a tudatos nevelőmunka az egyedül célravezető. A felnőttek nevelése és művelődése szempontjából kettős feladat hárul ránk; — szakmailag felkészíteni az arra legalkalmasabbakat, a szakiskolákon és főiskolákon folytatandó tanulmányokra; — a művelődés iskolán kívüli formáival elősegíteni a szükséges szakképesítés megszerzését, és segíteni a dolgozók korszerű általános műveltségének egyre magasabb szintre emelését. Ide sorolhatjuk a haladó termelési tapasztalatok terjesztését, a természettudományos Ismereteket, műszaki- és szakmai propagandát stb. A művelődési tervek kidolgozásának éppen ezért a termelési feladatokra kell épülniük, s e célból szélesíteni és kiterjeszteni az eddig Ismert és bevált formák mindegyikét. Persze, helytelen volna, ha az e téren ránk váró feladatokat csupán a pedagógusokra hárítanánk. S bár gyakori jelenség, hogy a faluban levő vagy onnan elkerült új értelmiségiek nem éreznek elég felelősséget falujukkal szemben, a nemzeti bizottságokra, pártszervezetekre, s nem utolsósorban a népművelésre hárul a .feladat, hogy valamennyi intézményünk egységes, tervszerű felhasználását és az egész értelmiség cselekvő hozzájárulását biztosítsa. A népművelés elszakíthatatlan a termeléstől Az eddigi eredmények alapján joggal remélhetünk bíztató sikereket. Ha csak az elmúlt év néhány eredményét vesszük szemügyre, láthatjuk, nem csekély az a munka, amely mögöttünk áll. Példaként említhetjük azt az 574 779 akciót, melyet a népművelés intézményei szervez. Ebből csak a különféle előadások, és más, a művelődés ügyét szolgáló akciók száma 280 651-et tett ki. A különféle tanfolyamok száma ugyanakkor lényegesen meghaladta a 19 000et, s csak könyvcímekben — értve . alatta szak- és szépirodalmat — 6407 kötet került kiadásra, 56 millió példányban. Nem szándékunk kimerítő áttekintést adni, ez végeredményben lehetetlen is. Annál is inkább, mivel a tömegszervezetek különféle iskolázásai, valamint a reszortjellegű üzemi és szövetkezeti munkaiskolák száma ugyancsak tetemes. A legfontosabbat nem is a számok bűvölete jelenti, hanem az elvégzett akciók tartalma. Más szóval az, vajon a népművelés egész tevékenysége minden esetben a legfontosabb kérdések megoldását segítette-e, s erősítette-e a szocialista eszmeiség követelményét. Aligha lehet e kérdésre egyértelmű igen-nel válaszolni. Bár az előadások eszmeisége általában jónak mondható, a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a polgári és kispolgári nézetek, s a magántulajdonosi szemlélet leküzdésére. Ugyanakkor csak a statisztikát duzzasztó, nemegyszer öncélú, kevés meggyőző erővel bíró, elvont előadások helyét a Jövőben a mindennapok problémáit segítő előadó tevékenységnek kell felváltania. Mert bármilyen magas színvonalú is egy előadás, ha csak az általánosítás határán mozog, kevés haszonnal Jár. S e téren aligha tévedünk, ha a jobb népművelés, a céltudatosabb fejlődés kulcsát a Járási népművelési Intézmények és a nemzeti bizottságok kulturális szakbizottságai munkája színvonalának emelésében látjuk. Gyümölcsöző ismeretteri esztést A szövetkezetek helyzetéből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a szakmai képzés terén erős a lemaradás, s a fejlődés eddigi üteme e téren ls gyorsításra szorul. A nyugat-szlovákiai kerületben például 884 szövetkezeti elnök közül 19-nek van főiskolai végzettsége, 72-nek középiskolai, míg 629 nem rendelkezik kellő gyakorlattal és szakképzettséggel. Ugyanakkor a komplex gépesített brigádok számának rohamos növekedése is a szakképzettség fokozását Indokolja. Kulturális munkánk homlokterében a világnézeti nevelés áll. A világnézet kialakítását illetően ugyancsak érvényes az elv, nem elvont filozófiai igazságok hangoztatásával, hanem konkPét tudományos Ismeretek, irodalmi és művészeti élmények útján érhetünk el Jó eredményeket. A képzés és továbbképzést illetően viszont a súlypont az ismeretterjesztésre hárul, mindenekelőtt a mezőgazdasági szakismeretek, a politikai,• tudományos, és műszaki ismeretterjesztésre, a művészeti propagandára stb. Ha a mezőgazdasági ismeretterjesztés hatékonyságéról beszélünk, ismételten hangsúlyoznunk kell, fokozott érdeklődésre csak akkor számíthatunk, ha az előadások színvonala, s' a helyi Jellegű problémafelvetés Jellemzi majd az előadásokat. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel — az általános tapasztalat szerint — éppen a mezőgazdaságot érintő előadások iránt csökken leginkább az érdeklődés. Márpedig az előadó-tevékenvséget a helyesen választott exkurziókkal, s filmbetétekkel ls előnyösen dúsíthatnánk. A népi akadémiák fontos küldetése A gyakorlat azt bizonyítja, hogy talvainkon kevéssé használják kl a szövetkezeti munkaiskolák nyújtotta lehetőségeket. A buktató itt ls abban keresendő, mint a mezőgazdasági tárgyú előadásoknál. A munkaiskolákon elhangzó előadások ugyanis sok esetben még távlati segítséget sem nyújtanak. Az érdektelenségen pedig aligha segít az a kísérlet, amikor a munkaiskolákon való részvételt egyes szövetkezetek az anyagi érdekeltség elvének alkalmazásával kívánják biztosítani. A probléma lényegét ez csak megkerüli, de nem oldja meg. S a kérdés nem is oldódik meg mindaddig, míg a Járás mezőgazdászai, a szövetkezetek és a nepizetl bizottságok funkcionáriusai fel nem ismerik a politikai-szervező munka helyesen értelmezett szerepét, vagyis míg az általános szervezési Irányelveket konkrét segítségre nem váltják. A művelődés magasabb formáját napjainkban a népi akadémiák jelentik. Bár országszerte növekszik népszerűségük, a népi akadémiák érdekében a munka dandárja vár ránk. A művelődés hagyományos formál mellett az előttünk álló feladatok új szemléletet kívánnak. S ezt a népi akadémiák hivatottak teljesíteni. A művelődésnek ez az új- formája olyan hosszú folyamatú segítségnyújtás alapja, mely a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás, az Ipar színvonalára emelt mezőgazdasági termelés teljes kibontakoztatását segíti. A parasztakadémiák szervezésénél, tematikai. tervezésénél figyelembe kell venni a szövetkezetesek, állami gazdaságok dolgozói műveltségi színvönalát, a termelési feladatokat, a fejlesztés kilátásait és a dolgozók érdeklődését. Ezek mellőzése az egyoldalúság veszélyét rejti, s elsekélyesítheti az ismeretterjesztésnek ezt az új fonmáját. Ahhoz pedig, hogy a tervezett 10—14 előadás összefüggő tematikát képezzen s a legfontosabbakra összpontosuljon szükséges, hogy a tárgykör összeállításába bevonják a szövetkezet vezetőségét és a fejlettebb szövetkezeti tagokat is. Több helyütt kísérleteznek az akadémiák ún. komplex módszerével. Ez az előadás témájához közel álló könyvkiállítás, filmbemutató s egyéb szemléltető eszközök kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy például a nyugat-szlovákiai kerület állami gazdaságai 1961-ben a kulturális alapra tervezett 1 millió 167 ezer koronából csak 345 ezret merítettek ki, s a szövetkezetek a tervezett 31 millió 584 ezer koronából mindössze 20 százalékot, ebből is látható, hogy a művelődés haladó formái alkalmazásának minden anyagi feltétele biztosított. Az olvasás — a művelődés fő formája Parasztságunk szakképzettségét Illetően nem feledkezhetünk meg a könyv, az olvasás szerepének hangsúlyozásáról. Nem túlzunk, ha a művelődés fő formáját a könyvben, az olvasásban látjuk. Enélkül aligha tehet valaki is szert tartós, alapos tudásra. Ha a feladatokat Illetően a könyvtárak felkészültségét nézzük, ugyancsak akad pótolni való. A statisztika szerint 19ti0-ban a kölcsönzött könyvek 88.6 százalékét a szépirodalom és az Ifjúsági irodalom képezte, s csak 11,4 százalékot tett kl a szakkönyv-kölcsönzés. ez a tény, s a könyvtárak sok esetben egysíkú, nem egyszer elavult könyvállománya megköveteli, nemcsak megfelelő szakkönyvekkel való feltöltésüket, hanem azt ls, hogy a könyvtárak dolgozói feladatuknak tekintsék a szakkönyvek megszerettetését ls. A könyvtárak esetében éppúgy, mint a népművelésre érvényes a megállapítás: hatékonyságuk attól függ. mennyi pedagógiai tudatossággal folytatják azt. Szándékunkon kívül esett, hogy e cikk keretében foglalkozzunk a kulturális élet, a népművelés többi ága előtt álló feladatokkal. A tanulás igényét és szükségességét kívántuk hangsúlyozni. S erről szólva önkéntelenül Is Leanhard Euler, kiváló matematikus tanulságos történetét eleveníthetjük fel. Az egyik görög király azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tanítsa meg őt a geometria minden' lényeges tételére, — de minél rövidebben. Eulernek a fejedelmi türelmetlenségre adott bölcs válasza ennyi volt: a geometriához nem vezet külön királyi út... Tanuló ország, tanuló nép vagyunk — szokták mondani. S ezt a tételt nem bizonyíthatjuk mással, mint az állandó és rendszeres művelődéssel. Csak ez juttathat bennünket a kitűzött célhoz, a sokoldalúan képzett, szocialista világnézetű „kiművelt emberfők sokaságához". FONOD ZOLTÁN A Magyar Területi Színház a közeim Altban mutatta be jlrásak: Lámpát című darabját. Képünkön az egyik jelenetet láthatjuk. (Foto: Nagy László falv./ ^r/sssssss//sfsŕssss/s/sfs/sssssssfssss*ssrsssss/ffsssfŕssŕŕs/ŕsfs/ssssfr/sffŕsssfŕ/fsss/ŕs/sff/s,/srsss Majtényi Erik ! JÓZSEF ATTILA Élet s halál közé ékelt konok parancsszó, mi haszna bizonyítani, hogy megfordíthatod? Örök, holt tárgyak közt eleven és mulandó voltál. S vagy életek közt örök, konok halott. Mind szélesül közöttünk az idd: vak, kopár fal, s tiéd mindinkább mégis a kongó pillanat: az oxigén, mit szomjas tüdődön szűrtál által a légben él — és bennünk harangoz még szavad. Borús viaskodásod vasakkal tépetted szét, Nagy Nyugtalan — nyugalmat ígértek hüs sínek? S hogy magányuk lerázzák az űrbe tágult esték? S hogy gongjuk elnémul majd? S most hallgat, azt hiszed? Magad gondját cipelve ha görnyedeztél volna, nem nyögte volna senki tovább a terhedet, a sikoly akkor elhal visszhangként szétfoszolva... De gondod és sebed mi voltunl;: emberek. Kevés fiát szerette ily gyilkosan e század, kevésen állt így bosszút, amért szerette őt, amért ismerte arcát és bűne ellen lázadt, amért elérte elfúlt szívvel a hegytetőt. S most azt hiszed, hogy hallgat, hogy elmerült a csöndbe szavad, mely görcsösen az észt idézte meg s szépség jogát a sarkon mezítlen könyörögte, s nem várta kézfogásnyi, sem kanálnyi meleg?! Nem! Gisz tovább, sikoltasz, s minden emberi szándék alaiJkövénél ott állsz s az ásót forgatod, anyátlan és tanyátlan panasz-szavad kiált még, szólsz, egyre szólsz még védve s vádolva korszakod. S mert emberekért értünk pöröltél szakadatlan a vén, szikár idővel — konok törvény szerint, mint minden atomod az örök-egy anyagban, neved és emberséged a jelenben kering. Az örök-egy jelenben, mely múltnak és jövőnek leszármazottja, őse, kering neved s szavad. Magunkban s a világban rakjuk ma egyre fönnebb a kort, mely ért és ismer, s többé meg nem tagad. •ir A napokban múlt 25 éve, a kiváló magyar proletárköltő. hogy meghalt József Attila, '///////////y//////////////////^^^^ A szovjet irodalom szenzációja Lapvélemények szerint a szovjet irodalmi közvélemény osztatlan elismeréssel fogadta Alekszandr Szolzsenylctn, ismeretlen új író első míivét, az Iván Gyenyiszovtcs egy napja című kisregényt. A kisregényt a Novíj Mlr 11. számában jelent meg. A szovjet napilapok és Irodalmi újságok elismerően írtak a kisregényről. A moszkvai Pravdában Borisz jermllov „Az igazság és az élet nevében" címmei írt róla kritikát. „Irodalmunkban rendkívüli tehetségű író jelentkezett — írja többek között Jermllov —, aki, miként ez az Igazi művészekre jellemző, olyan igazságot mond el nekünk, amelyet nem lehet és nem is szabad soha elfelejteni". Az Izvesztyi]áb%n Konsztantyin Szimonov „nagy művészt általánosító erejű, lakonikus, csiszolt prózá"-nak nevezi. Majd ezt írja: „A kisregény csupán egyetlen napot ábrázol, de ez az egy nap magában jogialja a legfontosabbat, amit a szerző el akart mondani a sztálini személyi kultusz Időszakának keserű és sötét fejezetéről ... A mű témája olyap szörnyű és vérző sebet érint, hogy csak Igazán nagy művész nyúlhatott hozzá, akitől merőben idegen az a kísértés, hogy borzalom- és szenzáció-irodalmat teremtsen". / Az újonnan felfedezett író egyébként nem szándékszik sem „egykönyvű", sem „egytémájú" maradni. A Novíj Mir-ba küldött két újabb elbeszélése — az egyik falusi, a másik háborús témájú — ls ezt a felismerést tanúsítja. HAT ŰJ FILM A bratislavai Filmstúdió összeállította 1963. évi gyártási tervét. A Filmstúdió már megkapta az alkotóktól a forgatókönyveket, melyeknek többsége a mai életet tükrözi. Ludovit Filan forgatókönyve a Váltók a Kelet-Szlovákiai Vasmű dolgozóinak életéről szól. Tibor Vlchta napjaink égető problémáival foglalkozik, Martin Ťapák az új és a régi harcát ecseteli. Viliam ]až forgatókönyvet írt katonáink hősi harcáról a Duklai szorosnál. Tall szatirikus filmforgatókönyvét készítette el. Ezen forgatókönyvek közül kiválasztják a négy legmegfelelőbbet. Ezenkívül filmet készítenek Angelos trlo címmel a cirkuszi porond művészeiről és Pafo Bielik rendező Jánoäik filmjének második részét forgatják. ___ • A košicei magyar tannyelvű alapfokú és általános középiskola a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában ünnepi estet tartott, amelyena növendékek Majakovszkij, Jevtusenko és Iszakovszkij költeményeit szavalták, orosz nyelven. Az ünnepi beszédet Rácz Olivér, az iskola igazgatója tartotta. A műsoros estet Kárpáti Anna A legszebb évszak című mesejátéka, tánc, ének, zene és karszavalat gazdagította. 1962. december 15 * (J' 7