Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-15 / 346. szám, szombat

•yirágzani kezd műkedvelő moz' galmunk egyik új, életrevaló hajtása: az irodalmi színpad. Igaz, ez a virágzás egyelőre még nem olyan, mint szeretnők. Nemcsak a mennyiséggel vagyunk kissé elégedetlenek, de bosszant, hogy a gyorsan kivirágzott bimbók hamar elhervadtak. A Bratislavában és Dunajská Stredán működött irodalmi színpadra gondolunk. Ezek voltak a kezdeményezők, a magyarlakta vidéken ezek az irodalmi színpadok jelentették az Indulást. Az első, nagyon igényes és sok reményt keltő bemutatkozást azonban nem követték a továbbiak. A bratislavai irodalmi színpad még fellépett egyszer, a Dunajská Streda-i Híd-nak azonban az elsőhöz hasonló kimagasló sikert ígérő második fellépése mindmáig csak terv, vagy talán már az sem... Az együttes bemutatkozása óta több hónap telt el. Hihető, hogy ilyen sokáig tart a második fellépés előkészítése? Ügy látszik, itt már kialudt a tűz, elhervadt a virág ... Kárl Mindkét irodalmi színpad igen jól indult, nagy lehetőségek előtt állt. Őszintén sajnáljuk, hogy eddig nem váltották be a munkájukhoz fűzött reményeket. A hamar „kimerült" úttörők helyébe ma a Rimavská Sobota-i. Fáklya és a trebišovi Bodrogközi irodalmi színpad lépett. A kezdeményezőket ezek követték leghamarabb, ezek dolgoznak ma is a legjobban. Reméljük az „elvirágzásban" már nem követik elődjeik „példáját". Sok városban és faluban mozgoAz irodalmi színpadok gondjai lódnak; naponta beszédtéma az irodalmi színpad megalakítása. Idővel minden bizonnyal sok helyen meghonosodik műkedvelő mozgalmunknak ez az új kifejezési formája. A közeli napokban azonban csak Rožňaván és még két-három helyen válik a terv reális valósággá: kerül sor bemutatkozásra. Elégedetlenek azért vagyunk, azért mondjuk, hogy „virágzik", de nem úgy, mint szeretnők, mert a jó lehetőség, a régóta tartó tervezgetés és a nagy készülődés ellenére sincs még annyi irodalmi színpadunk, amennyi már lehetne ős szerény számítások szerint ls kellene, hogy legyen. Nem akarjuk szembeállítani a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok tagjait. A kétféle munkaforma egymás mellett békésen megfér. Sőt egymás területén is dolgozhatnak anélkül, hogy feladnák eredeti szerepkörüket. A

jelenlegi meglevő mintegy 600 magyar műkedvelő színjátszó együttes nagy része azonban műsorgonddal, érdektelenséggel, szereplési lehetőség hiányával, díszletés ruhakölcsönzés okozta anyagi és más problémával küzd. Ezek közül sokan jutottak arra a következtetésre, hogy ha irodalmi műsort ls bemutatnának, gondjaik javarésze megszűnne. Nem lenne például probléma a ruhák beszerzése, nem okozna anyRudolf Krivoš: Sztrájkőrség, (Olaj/ nyi fáradságot a betanítás, csökkenne az előadás költsége, az irodalmi műsor iránt nagyobb lenne az érdeklődés, megsokszorozódna a szereplési lehetőség, hiszen a maguk összeállította irodalmi műsorral jobban mehetnének vendégszerepelni is, mint egy olyan színművel, amelyet a szomszédos falvakban már szintén látszottak ... Ezen túlmenően nagyon sokan rájöttek arra, hogy műkedvelőink számára talán az irodalmi színpad a legmefelelőbb műsorforma. Annál ls inkább, mert az országban úgyszólván mindenütt egyre nő a vers és a művészi próza híveinek és népszerűsítőinek a tábora. Mégis . .. irodalmi színpadunk kevés van. Lassú a kibontakozás is. Tervezgetnek, készülődnek, „csak" éppen a tényleges eredmény: új irodalmi színpadok alakítása marad el, vagy születik igen nehézkesen. De hát mi a hiba, hol a gátló körülmény? Nem adhatunk egyértelmű választ, mert nem tudni, hogy az irodalmi színpadok kibontakozását, éppúgy, mint műkedvelő színjátszóink tevékenységét, jelenleg mennyiben befolyásolja a televízió, hol, mennyien tartják jobbnak, többnek a televízió műsorát, mint a műkedvelők fellépését. Ezenkívül azt sem tudni, hány helyen vélik maguk a rendezők és a szereplők is értékesebbnek a televízió adásait annál, amit ők nyújthatnának, s amiért — szerintünk helytelenül — már a kísérletezést sem tartják érdemesnek. A szükségesnél lassúbb virágzásnak egyik oka talán az, hogy a szervezők nem látják elég tisztán az irodalmi színpad célját és szerepét, nem tudják, hogy ez a működési terület és kifejezési forma más, mint a színjátszó együtteseké. Ezt azért merjük állítani, mert a CSEMADOK és a Népművelési Intézet illetékes osztályait színjátszókhoz hasonlóan, az irodalmi színpadok rendezői is naponta ostromolják műsoranyagért. A színjátszók esetében jogos a rendezők kérése, az irodalmi színpadok esetében azonban nem. A háromfelvonásos színmű nem írható meg helyben. Az irodalmi színpadoknak viszont a saját összeállítású műsorukat kell bemutatniuk, hiszen hivatásuk: tetszés szerint választott témakört, tetszés szerint választott versekkel, elbeszélésekkel, drámavagy regényrészletekkel kifejezni. Az irodalmi színpadok részére a központ által rendszeresen kiadott műsoranyag gondolata azért sem helyeselhető, mert az a gyakorlat előbbutóbb oda vezetne, hogy mint jelenleg a színjátszóknak, idővel az irodalmi színpadoknak is lenne néhány felkapott összeállításuk, amelyeket mindenütt játszanának, függetlenül attól, megfelel-e a műsor az adott időszaknak és a résztvevők igényeinek vagy sem. Van néhány örök téma, (béke, szabadság, szerelem), amelyekről hasznos lenne sokszorosított műsoranyagot kiadni, és amelyeket mindegyik irodalmi színpad bemutathatna. Az összeállítások kiadása azonban nem válhat- rendszeressé. M

inden esetre ez nem jelenti azt, hogy a CSEMADOK-nak, a Népművelési Intézetnek és a többi tömegszervezetnek és intézménynek az irodalmi színpadokkal kapcsolatban nincs teendőjük. Van, méghozzá sok. A mostaninál például több segítséget kellene adniuk mind a szervezést, mind az útmutatást illetőleg. Nagyon elkelne néhány irányvonal, módszertani tanács, témamegjelölés és egykét mlntaműsor. így legalább a kezdőknek sem kellene tapogatózniuk. Az időszaknak és a helyi viszonyoknak megfelelő műsort azonban mindegyik Irodalmi színpad rendezőségének egyedül kell kikeresnie és összeállítania, tudatosítva azt, hogy az irodalmi színpadoknak mindenekelőtt népnevelő feladatuk van. Az ízlésnevelést és a politikai felvilágosítást kell szolgálniuk művészien előadott, időszerű művekkel. A műsor összeállításához a legkisebb faluban ls megvan a lehetőség. A könyvtárakat mindenki használhatja. Szebbnél szebb Irodalmi alkotást mindenki találhat, csak ... csak keresni, válogatni kell. Ogy véljük azonban, ma még ez a kereső-válogató kedv hiányzik ... Nem tudjuk például, hogy a megalakulni készülő irodalmi színpadok szervezői teremtenek-e kapcsolatot a könyvtárakKal. Pedig ez lenne az első lépés, annál is inkább, mert a két szerv nagyszerűen kisegíthetné egymást. Köztudomású, hogy az olvasók nagy része jobban szereti a regényt, mint a verset, vagy az elbeszélést. Az irodalmi színpadok műsorának a javaA része versekből, elbeszélésekből áll. A figyelmet tehát az olvasók által eddig viszonylag elhanyagolt területre irányítják. S ha sikerül elérniük, hogy az előadás megnyerje a nézők tetszését, felkeltse a versek az elbeszélések iránti érdeklődést, akkor az irodalmi színpad a nevelésen, az irodalom ismertetésén és megszerettetésén túl a könyvtár olvasótoborzója ís. A könyvtár viszont kimeríthetetlen műsorforrás... Az egyik a művek népszerűsítésével, a másik az anyag felkutatásával és összeállításával segíthet. A Fáklya és a Bodrogközi Irodalmi Színpad eredménye minden bizonynyal annak is tulajdonítható, hogy jó a kapcsolatuk a könyvtárakkal. kibontakozást gyorsítaná, ha az alakulóban levő irodalmi s színpadok létrehoznák a maguk állandó szerkesztői közösségét. Jelenleg ugyanis több helyen egy-két emberre hárul a szervezés, meg a rendezés is. Egy-két ember azonban bármennyire ismeri ís az irodalmat, nem végezhet olyan munkát, mint egy közösség, különösen ha abban tanítók, írók, irodalombarát értelmiségiek vesznek részt. Az irodalmi színpad szervezéséhez tehát a jó szándékon kívül jó munkaforma is szükséges. E téren a legfontosabb: megnyerni az ügy számára az irodalom barátait, s elérni, hogy az irodalmi színpad munkája erős, tenniakaró szerkesztő közösségre épüljön. Nem ismerjük az összes nehézségeket, nem tudjuk hol, milyen akadály fékezi a kibontakozást. Az egyéni kezdeményezés, a jó kapcsolat a könyvtárakkal és a hozzáértő szerkesztő-rendező gárda kialakítása azonban minden bizonnyal eloszlatná a szervezők gondjait, és jelentősen meggyorsítaná a virágzást: új, jól működő Irodalmi színpadok születését. Az irodalmi színpadok gondjaival azért tartottuk szükségesnek foglalkozni, mert pártunk XII. kongreszszusának határozata egyértelműen kimondja: „Fejlesszük a művészet és a kulturális munka valamennyi ágát, a szocialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségleteinek yiegfelelően." A

z irodalmi színpadok sokat adhatnak. Mint nagyon hatásosnak ígérkező nevelési formák megérdemlik, hogy fejlődésüket minden eszközzel támogassuk. BALÁZS BELA /

idös szülőknek hat gyermekük volt. Mindegyiket szerették, de talán legjobban a legfiatalabbat, Ványát. Amit csak kívánt, szülei megadták neki és bizony minden munkától megkímélték. Amikor hozzákezdett valamihez, az anya figyelmeztette az Idősebbeket: — Csináljátok meg Ványka helyett, hiszen a legfiatalabb. Mikor megnőttek a fiúk, az apfuk így szólt hozzájuk: — Ideje, hogy mesterséget tanuljatok, válasszon ki-ki magának olyan szakmát, amilyen tetszik nekt, Ványáról pedig ne feledkezzetek meg, hiszen ő a legfiatalabb. — Nyugodj meg apa, segítünk neki — ígérték a fiúk. Közben mindenki elhatározta, milyen szakmát választ. Ványának azonban nem volt semmi célja, hiszen megszokta, hogy mindig elvégeztek helyette mindent, így nem is gondolt arra, milyen foglalkozást válasszon. A legidősebb, Pjotr, így szólt: — En cipész leszek, az embereket ellátom lábbelivel. A másik fiú így szólt: — En szabó leszek és varrok az embereknek, hogy megvédjem őket a hidegtől. — En megtanulok lakást építeni, mondta a harmadik testvér, Pável. A negyedik, Gyenlsz asztalos akart lenni — asztalokat, székeket, szekrényeket akart a lakásokba készíteni. Az ötödik, Száska a lakatosmesterséget választotta —, hogy az embereknek vasból különféle dolgokat készítsen. CSONTOS VILMOS — Es te, Ványa mi leszel? — kérdezte őt Pjotr. — Még nem tudom — felelte. — Cipész szeretnél lenni? — Nekem mindegy, mondta Ványa. Ezután a fiúk elszéledtek az iskolába, ahol ki-ki kitanulhatta a maga mesterségét. Ványa legtdőG. SZUSCSENKÖ: i ÜGY SZÉP a tél, ha fehér 1 Hó-kucsmás a házfedél. | REPÜLVE siklik a szán i A buckás domb oldalán. sebb fivérével cipésztanulónak ment. Ványa ts munkát kapott az iskolában, és szokás szerint a testvérére nézett — nem végezné-e el a munkát helyette ls, de testvére csak kalapált és vidáman énekelt hozzá. Ványka megharagudott fivérére, hogy még csak rá sem néz, ezért meglökte és rámutatott saját munkájára. Ekkor testvére elvégezte az 6 munkáját ls és• így ment ez az egész évben. Amikor pedig eljött a vizsgák ideje, a mesterek rájöttek, hogy Ványa semmit sem tanult meg, ezért kidobták az iskolából. FÜRGE lábú korcsolyád Jégre írhatja nyomát, HA JÖ KEDVÉT a hideg Nem veszi el senkinek. A GYERMEKEK kacaja, Mint a csengettű szava, CSENG a nagy mezőségen... i — Ogy szép a tél: fehérenl [ Ványa ezután abba az Iskolába ment, ahol Szemjon szabónak készült. Bizony itt is mindent a testvére végzett el helyette. A vizsgán itt is megbukott. így járta végig mindazokat az iskolákat, ahol testvérei tanultak, de sehol sem állta meg a helyét. Mindenütt segítettek a testvérei, ahogy apjuk parancsolta. Mindent elvégeztek helyette. A fiúk miután kitanultak, vtszszatének a szülőkhöz. Pjotr eldicsekedett: — Cipész lettem, az emberek a cipőimet hordják és dicsérik. — En szabó lettem — mondta Szemjon. — En építész vagyok — mondta Pável.* — En építész vagyok — — En lakatosnak tanultam kl — szólt Szása. Dicsérte is az apa a fialt, meg volt velük elégedve. — No és te, Ványa fiam, milyen szakmát tanultál? — kérdezte az apa. \ Ványa hallgatott és elsírta magát szégyenében. Hiszen 0 semmit sem tud, semmit sem tanultI — En nem vagyok hibás — hajtogatta. — Kl hát a hibás — kérdezte az apa. — ök, a testvéreimI — M tért? — ök elvégeztek mindent helyettem, ezért nem tanultam meg semmit. — Sajnos, sajnos — sóhajtozott az apa és eszébe jutott, hogy nemcsak a testvérek, hanem Ok, a szülők ts hibásak. Fordította Rényei Zsuzsa KÉT TALÁLÓS KÉRDÉS: 1. Két és fél botnak hány vége van? 2. Két apa és két fiú vadászni ment. Három nyulat lőttek, mégis jutott mindegyiküknek egy nyúl. Hagy lehet az? P

isti még csak 12 éves, de már egy esztendeje eldöntötte: fotós lesz! így mondja: fotós, mert a fényképész mesterségnél többre vágyik, a filmoperatőr megjelölést pedig szerénytelennek tartja. Hogyan jutott Pisti erre az elhatározásra? A kis faluban, ahol lakik, két ízben járt kint egy fotoriporter bácsi. Először arra a hírre jött el, hogy a szövetkezetben döcög a munka. Akkor elbeszélgetett a vezetőkkel, meghallgatta sok bácsi és néni véleményét, egyikről másikról felvételt is készített és megígérte, egy év múlva eljön megint: lemérni a változást. Mi sem természetesebb, hogy sok kíváncsi kislurkóval Pisti ls ott settenkedett a fotóriporter nyomában. A bácsinak megtetszett a nagy érdeklődés és elmagyarázott néhány dolgot a fényképezésről, aztán azt tanácsolta a gyerekeknek: igyekezzenek a tanulással és kérjenek szüleiktől egy olcsó fényképezőgépet, azzal aztán elsajátíthatják a fényképezés alaptudományát. Pisti születésnapjára megkapta a kis fényképezőgépet. Az első tekercs filmről egyetlen képet sem lehetett előhívni, mert a nagy izgalomban kicsit reszketett az újdonsült fotós keze s amikor a gépbe tette, fényt kapott a film. Na, de ősi igazság az, hogy a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie és gyenge akaratú ember az, aki egy kis kudarctól elkedvetlenedik. Pisti sem dobta sutba gépét, hanem egyre-másra készítette a felvételeket. Lefényképezte a falu nevezetességeit, a szép új üzletIRTA: VIGH RÖZSA: mm teás les! házat, a kultúrotthont, de valahogy félrebillenhetett kezében a gép, mert olyan volt a két épület, mint a pisai ferdetorony. Kitűnően sikerült az iskola látképe, az osztálytársak ts szépek lettek a felvételen a nyakuktól a talpukig, mert a fejük sajnos lemaradt a képről. Saját kárán tanul az okos, tartotta Pisti ls, mert egyre jobb és jobb felvételeket készített. Pisti albumot ls készített és sorra beragasztotta képeit. Gyöngybetükkel mindegyik kép alá odaírta, mit ábrázol. Szerepel az albumban a pionírtáborban töltött két hét minden nevezetes mozzanata, a kirándulásokon megtekintett műemlékek képe több változatban. Édesanyjával vagy édesapjával a közeli városokban mindig felfedez valami újat, valami szépet, amit megörökít. S azon csodálkozik legjobban, hogy amíg nem volt fényképezőgépe, érdektelenül ment el a számára most gyönyörű ódon vagy éppen modern épület mellett?! A fotoriporter bácsi a napokban ismét Pistiék falujában járt. Elcsodálkozott a nagy változáson, ami egy év alatt történt, de még jobban megörült kis barátjának, Pistinek, aki vállán elmaradhatatlan „masinájával", kezében albumjaival megint a nyomába szegődött. Volt aztán vita, tanácskozás, megbeszélés, amtg csak rájuk nem esteledett és képzeljétek el, a fotós bácsi megengedte, hogy igazi, nagy riportergépén Pisti felvételt készítsen Kovács néniről, aki sertésgondozó s egy kis malackával a karjában állt a lencse elé. A felvételt — ha sikerül — viszontláthatja Pisti a képeslap hasábjain. Ma még nem biztos, hogy Pistiből fotoriporter vagy talán íilmoperatűr lesz-e, de annyi bizonyos, az elmúlt esztendőt nem töltötte haszontalan szórakozással. Ha az albumokat 15—20 év múlva előveszi, újra átéli majd kedves gyermekkorát. TÚRD A F

EJED » TÖRD A FEJED » TÖRD A FEJED • TŰRD A FEJED • TÖRD A FE1ÉĎ I VIV.WAWIVW.VAW A r \ LEGUTÓBBI KERESZTREJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSE: Köszöntjük pártunk közeledő kongresszusát. 2 1 X ah 1. Rajzoljátok le egy külön pa- 2. Töltsétek ki a fenti négyzepírra a fenti rákot, a számokkal ,,«,,„, , , .. „ , megjelölt egyes részeket vagdos- teket 1-181 12

i« te

rJ

eda számo

k" sátok szét és a kapott darabokbői kal űsy. h

oSy a háromszög egyes próbáljatok összerakni egy kört oldalainak összege 28 legyen és egy négyzetet. Ha nem sike- r

Kétszer eev szám nem S7prp

i,

p

l rül gyorsan, ne vesszétek el tü- l

Ketszer e8y szam ne

m szerepelrelmeteket. - het). Legutóbbi fejtörőnit megfejtői közül könyvjutalomba részesülnek: 1. Vozár Edit, Pod Biskupice, 2. Vajda Géza, Ctčo, 3. Fábry Lenke, Rožňava, 4. Híres Katalin. Vei. Kapušany, 5. Marcin János, Bara. Leveleteiket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj Sző. Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 1D. Öl SZÖ 8 * 1862. december 15.