Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-15 / 346. szám, szombat

I A vörös f.utár A harcos múlt találkája a győzelmes társ Darinka nevű unokájával. jövővel. Jozef Kravjanský elv(Foto: Berenhaut — Košice.) LEHETETLENNEK tűnik, hogy ez az életerős, széles vállú, kemény tekintetű ember 69 éves lenne. Pedig úgy van. Írás tanúskodik róla, de milyen furcsa írás! Nem valami közönséges születési bizonylat, hanem kopott, gyűrött kis igazolvány, mely szerint Jozef Kravjanský elvtárs 1893-ban született LevoCán és 1921 óta Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja. Tehát személyesen ő az, Kravjanský elvtárs, egyike az életben maradt elvtársaknak, kinek régi személyi lapjai az illetékes hivatalokban ilyesféle jelzőkkel vannak ellátva: „kommunista vezér" — „oberkomunist" stb. Ez az a Kravjanský elvtárs, aki a Nagy Októberi Szocialista ForraJOOCOOOCOOO^OOCOOOCKÄFOÔOOO* Addig jár a korsó a kútra... §

Népgazdaságunk további fejlődését jelentősen be- ' folyásolja a széntermelés. Sok munkaerőt kíván ez a termelési ágazat. Ogy látszott, hogy megértette ezt E. K. ls, aki brigádra jelentkazett Ostravára. Legalább is ezt hitte M., a toborzási osztály dolgozója. E. K. ugyan már 58 éveg, de ez igy annál szebb elhatározás tőle. Ugye? E. K. fegyelmezetten átvette a 300 korona toborzási illetéket és a 65 korona útiköltséget. Kiment az állomásra, megvette a jegyet, a vontra ls felszállt. M., a toborzási osztály dolgozója, aki kikísérte őt, látta, amint a vonatból visszainteget. Nem sejthette azonban, hogy E. K. a vonatban csak Bfeclavig bírta ki. Ott kiszállt és a legközelebbi vonattal visszatért Bratlslavába. Vígan volt, hogy ez sikerült neki. Csak 65 koronás vonatjegyét sajnálta. De ezt meg kellett vennie, hiszen M. kint volt az állomáson. De maradt még 300 koronája, kéthárom napig jól fog élni. Munkahelyére nem tért vissza. Hogyisne! Nem fontos neki a munka, sohasem volt az. Ha a 300 koronát elkölti, kigondol valami újat. Van ebben gyakorlata. Nem hiába állt már hétszer a büntetőtanács előtt. Nagyrészt lopással és részegeskedéssel vádolták. Bizonyára ez volt ez utolsó eset, hogy hittek E. K. szavának. A bíróság eddig csak felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, hitelt adva annak az ígérgetésnek, hogy megjavul. De már hét ízben ígérte ezt s újból és újból a bíróság elé került. Lehet még hinni neki? Egész életében munkakerülő volt. Ha pénzhez jutott, Ivott, míg csak pénze tartott. Nem tanult meg dolgozni. Annál inkább megtanulta apjától, aki valamikor több munkást foglalkoztatott, hogy hogyan lehet mások munkájából élni. Amikor a bíróság előtt állt, akkor sem volt munkaviszonyban. A bíróságot nem téveszthette meg E. K. színlelt együgyűsége sem. Ogy tett, mintha nem tudná, mi rosszat követett el, amikor visszatért Bíeclavból, állítólag csak azért, mert ismerősei elhitették vele, hegy Ostraván kevés a kereset. A bíróság nem hitt már E. K.-nak, hogy megjavul. Félévi feltétlen szabadságvesztésre ítélte, természetesen a felvett pénz visszatérítésére Is kötelezte. —slá— dalom idején, mint a/ bolsevik nemzetközi brigád különmegbízottja, futárszolgálatot teljesített Szamara és Moszkva között. Szamara—Moszkva . Micsoda távolság ez még a békés turista számára is! De micsoda távolságot jelentett ez az 1917—18-as években a Vörös Hadsereg különmegbízottja számára ... 1 A legkülönbözőbb csapdák, fehérgárdista titkos ügynökök százai s az utazások ezernyi viszontagsága veszélyeztette életét... Vattázott mellénye bélésébe varrva hordta a titkos katonai okmányokat egyik parancsnokságról a másikra. Szive felett lapultak meg a további harcok sikeres kimenetelét jelentő tervek, írások, parancsok. Az ellenséges ügynökök azonban nem hallhatták széles mellkasában dobogó szíve hangját. Arca, viselkedése soha semmi gyanúsat nem árult el, hisz a bolsevik nemzetközi brigád Levoíáról származó vörös futárának már megvoltak a kellő iskolái. -Mikor ts kezdte ezeket az iskolákat látogatni...? Réges-régen. De az első érettségi vizsgát 1912-ben végezte el Budapesten, ahol mint fiatal kőművessegéd vett részt az akkori nagy tüntetésekben, sztrájkokban. Szocialista agitátornak minősítette akkor a rendőrség. Sokáig kutatták keresték, üldözték, de sikerült kibújnia a rendőrségi csapdákból. Kravjanský elvtárs később a világháború frontjain folytatta életiskoláját, mint a cs. és kir. hadsereg közvítéze. Az akkori idők is az ügyes agitátor malmára hajtották a vizet. A csukaszürkébe öltöztetett tömegek elégedetlensége a háború első hetétől kezdve nyilvánvaló volt. Később az orosz cári fogolytáborokban ezekből a kisemmizettekből — kiket valaha Mackensen és Hindenburg ágyútöltelékévé szánt a cs. klr. hadvezetőség — alakult meg a hősi nemzetközi brigád magja. Ez a brigád • a Vörös Hadsereg kötelékében sok súlyos csapást mért az ellenségre. A NÉHAI VÖRÖS FUTÁR átható tekintetében kigyúlnak az Ifjúság emlékei. Hősles, harcos volt ez az ifjúság, mely minden erejét, minden lendületét a világproletariátus győgyőzelméért áldozta fel. Régi elvtársak emléke elevenedik fel, akikkel 1921-ben Levočán a párt helyi szervezetét alapították: LapSanský, Schöffer, Zachár, Stanko, Repašan, Hrabár-, Labanc és a többlek. Az ő munkásságuknak köszönhető, hogy LevoCán és környékén nöttön-nőtt a párt tagjainak száma. A maroknyi elvtársból erős, öntudatos élgárda lett. Ennek érdeme, hogy a München előjti köztársaság első képviselőválasztása alkalmával Levoőán 700 szavazatot kapott a kommunista párt. A pártmunka szakadatlanul folyt az illegalitásban is, az úgynevezett szlovák állam Idején, majd a Klement Gottwaldról elnevezett partizánalakulatban. A vörös futár nemcsak testben, de lélekben is duzzadó erővel rendelkezett s energiáját igyekezett átönteni harcostársaiba. A fasiszta koncentrációs táborban sem tört meg. Nem puhította meg sem a kínzás, sem a betegség, sem a rabszolgamunka. És amint felvirradt a forrón óhajtott szabadság első napja, régi vöröskatonaként újra sorba állott a munka frontján, hogy saját erejéből is hozzájáruljon annak felépítéséhez és megvalósításához, amiért népe legjobbjai vérüket ontották. — Bizony, tovatűntek az évek, mint a szélvihar — jegyzi meg Kravjanský elvtárs elgondolkodva. — Idestova már hetvenév nyomja a vállam, de higgye el, érdemes volt élni. És ha szükség volna rá, ma újra folytatnám ott, ahol régmúlt ifjúságomban kezdtem. XII. PÁRTKONGRESSZUSUNK sikeréről beszél, annak anyagát taglalja. Előszedi a kongresszus napjaiban megjelent újságpéldányokat és részleteket olvas fel. Közben szemel rövidlátón összeszűkülnek, de a szája szegleteit határoló ráncokban mosoly játszadozik és arcának egész kifejezése szemmel láthatóan bizonyságot tesz Július Fučík azon igaz tétele mellett, hogy — a kommunisták nem öregszenek. VLADIMÍR KALYTCUK. A Hrádek u Rokicanban levő Bílá Cerkev Vasmű hengerdéjének dolgozói teljesítették ez idei kiviteli termelési feladataikat. A CSKP XII. kongresszusára vállalt kötelezettségüket, amely szerint az export-tervet december 15-ig kellett volna teljesíteniük, 17 nappal előbb teljesítették. Képünkön a finomhengerde dolgozói Petr Kratochvil mester vezetésével az acélhengerlésnél. (CTK — Tachezy felvétele) Nyelvtanfolyam az éter hullámain CSÜTÖRTÖK délután van. Az óra kismutatója az ötös felé közeledik. Mostt Öt perc múlva háromnegyed öt. A készülékből az ismert jelzés hallatszik. Nem tudom, észreveszik e a villany telepen, hogy fokozódik az áramfogyasztás? Azt viszont tudom, hogy a következő húsz. percben fölöslegesen hívnám telefonon Kati barátnőmet, mert a beszélgetés így folyna le: — Halló. Itt Katarína Tichá beszél. — Szervusz, Katka, kérlek nincs otthon valami könyved a pillangókról? — Nem tudom. Hívf fel öt után. Most a spanyol nyelvleckét hallgatom. — Hát annyit sem tudsz, van-e valamid a lepkékről? Ezt azonban a kérdezett már nem. hallja, ugyanis közben lecsapta a kagylót,• és Ismét a rádiónál ül. főbb is most békében hagynom őt, különben egy órát telefonálgatna ismerőseinek kérdésekkel halmozva el őket. Egyszer így engem is felhívott és azon veszekedett velem, hogy a c-t „e" és „í" előtt f-nek vagy s-nek kell-e ejteni. Október első felében autóstoppal akartam utazni. Egyszeresük — csodák csodája — lefékezett előttem egy világoskék Volga. Egy férfi ült benne egyedül és természetesen sietett. Nem mentünk azonban még egy negyedórányit sem, az órájára nézett és hirtelen megálltunk. „Na, jól nézünk ki, ma már oda sem érünk" gondoltam. A férfi kiszállt, valamit motozott a tetőn, majd visszaült a kocsiba. akiket különben jóízűen kinevetek, ha a folyó partján találkozom velük. Mert, ha lenne tranzisztoros rádióm, magammal hordanám és hallgatnám a spanyol nyelvleckét — még a gyűléseken is. Sajnos, nincs tranzisztoros rádióm. Van azonban egy öreg rádióm, valamikor 1935-ben készült. Egyik kellemes tulajdonsága, hfigy a krittkus pillanatban a lámpák jelmondják a szolgálatot. Ez éppen akkor következett be, amikor a tárgyesetet vettük át. Nem maradt más hátra, le kellett szaladnom a negyedik emeletről az önkiszolgáló boltba, és ott egy üvegekkel teli ládán az elárusítólányok társaságában meghallgatni a többit. Mindennek ellenére fűt az az érzés, hogy én is tagja vagyok annak az ötvenezres családnak, amelyik minden héten a rádióhoz ül. Ha találkozom valakivél, akinek a kezében meglátom a színes fedelű tankönyvet, szeretnék szóba elegyedni vele. Például, ha egy fiatal mamát látok, a kocsiban a baba, a hálóban a nyelvkönyv. Láttam olyan fiatal vízvezetékszerelőt, akinek a szerszámjai között' volt. Én magam a zsebemben hordom, már eléggé megrongált, de a fejemben hét lecke anyaga van. Szeretném megírni a rádióba ts, mennyire tetszik nekem e tanfolyam. Hogy az én levelem ís hozzátegyék ahhoz a halomhoz, amely ott napról napra nő. Aláírások: főiskolai hallgatók, zootechnikus, bulgáriai diák, vagy nagymama. Az egyik ezt — Nem működik a rádióm menet *ta: „Hat hónappal ezelőtt leányom közben. Várunk hát húsz percet. Elfordította a gombot és már szól is az ismert dallam és „Habla usted espanyol?" Az aktatáskából elővette az ismert füzetet és összpontosítva figyelt. Én meg vele. Végül a nyelvleckét egy dal követte és pont ötkor megnyomta a starter gombját. A sebességmérő 120-at mutatott, — — Be kell hoznom a késést! NEM AKAROK itt olyan példákat a férjével hosszabb szolgálati útra Buenos Airesbe utazott. Elvitték magukkal négyéves kisfiúkat is. Gyakran levelezünk. Megtudtam, hogy faniőeket már fuancitonak hívják és már gagyog spanyolul. Nem maradhat le a nagymama sem!" EGYSZER MÁR nálunk tanultak így spanyolul. Egynegyed századdal ézelőtt, amikor azt mondtuk „Madridnál Prágát védjük!" Most már másodszor látunk tanuláshoz. Érdekes, felhozni, amikor a kislány fél ötkor hogy a spanyol nyelvet nem hívjuk szó nélkül hazarohan. Azt sem aka rom elmondani, mennyire irigylem a tranzisztoros rádiók tulajdonosait, kubai nyelvnek. Ugyanis a többség egész biztos Kuba iránti rokonszenvből tanul. „Akinek kérges a tenyere... ti S

űrű ködfátyolba burkolózott a táj. A szokottnál is korábban sötétedik. Rybany község fő utcáján még nem gyulladtak ki a lámpák, helyettük a házak ablakain kiszűrődő fény világítja meg itt-ott az utat. Egy árva leieket sem látni az utcán. A zúzmarás hideg téli este — úgy látszik — a fűtött szobákba kényszerítette a falubelieket. Innen-onnan | a rádió zenefoszlányai hasítanak a zimankós estébe. A szövetkezet irodájában az asztalok körül ülők i vitatkozása még a duruzsoló kályha hangját is \ eltompítja. Cigarettafüsttől sűrű a levegő. Éppen a HNB titkáráé a szó. „... Néhány évvel ezelőtt szövetkezetünket a 1 legjobbak közé sorolták a topoľčanyi járásban. 1 Nem volt véletlen. Hiszen állam iránti köteles) ségét mindig pontosan teljesítette, jövedelméből \ a termelés korszerűsítésére a legtöbbet fordítot> ta. Két éve azonban elszürkültek az eredmények és ma az akkor még rosszul gazdálkodó szövetkezetek is megelőztek bennünket". A javakorabeli titkár fejtegetéseit a jelenlevők i feszült figyelemmel hallgatják. BeAo Jozef brigádvezető kirobban: — Nem tagadom, az utóbbi két évben valóban súlyos csorba esett a szövetkezet, a falu tekintélyén. De ez abból ered, hogy egyesültünk a szom| szédokkal. Hatszázról ezerkétszáz hektárra - növe\ kedett a határ ... Sovány örökséget vettünk át szomszédainktól... Feszült a légkör, mohón szívják cigarettájukat i a vezetők, mindnyájan szívós harcot folytatnak | lelkiismeretükkel. Arckifejezésük elárulja, nem mindenben értenek egyet a magyarázkodó brigádvezetővel. — Józsi bácsi, értsen meg — szól közbe a könyvelő — az, amit elmondott, szerintem nem befolyásolhatta a szövetkezet menetét. Él kell ismernünk, hogy a hatszáz hektár földön kívül jj. harminc tehenet, háromszáz malacot, nyolcvan növendékállatot hozott magával a társult szövetkezet. Az a nézetem, a hibákat inkább a gazdasági törvények megsértésével követtük el. Mondja meg őszintén, jól kihasználjuk-e a gépeket? Mert két év óta a növénytermelésben egyetlenegy munkát sem végeztünk el idejében. Míg a jelenlevők egymás után a brigádvezető véleményét cáfolják, a könyvelő ceruzáját táncoltatja a papíron. Kiszámította, hogy két év alatt a rossz munkaszervezés, a gépek pihentetése és a munkák kézi elvégzése következtében milyen jövedelem- és termeléskiesés sújtotta a szövetkezetet. — Elvtársak, itt tények beszélnek, a számadatok csalhatatlanok. Tavaly és az idén — az életölő szárazságot már leszámítva — harminchat vagon gabonával rövidítettük meg a takarmányalapot, több mint félmillió koronával a bevételeket, mert ebből az erőtakarmányból legalább hét vagon húst tudtunk volna termelni. A brigádvezető, aki az előző években már az elnöki posztot is megjárta, nem akar. engedni a negyvennyolcból, makacsul igyekszik bizonyítani igazát. — Hát ha akarjátok tudni, a traktorosok nem pihentek, hanem fuvaroztak az erdőgazdaságnak. Százezer korona ebből is befutott a közös pénztárába. — Na látja, itthon vagyunk — érvel ismét a könyvelő —, ainit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon. Azáltal, hogy a traktorok nem a mezőgazdaságban dolgoztak, kevesebb gabonát, húst termeltünk. Két év alatt négyszázezer korona veszteségünk lett emiatt. A könyvelő és a brigádvezető vitáját Kulcsár Ondrej agronómus szigorú, szemrehányó hangja szakítja félbe. ( — Józsi bácsi, he kösse úgy az ebet a karóhoz. A földjeink szántatlanok, a fagyok végképp megbénították a munkát Most kellene az erdőgazdaságnak fuvaroznunk! Míg jó idő volt, maga szüntelen csak azt hangoztatta: ,,Most nagy a szárazság, sokba kerülne a szántás, majd ha megázik, feleerővel, gyorsabban halad a munka. Mit csináljunk most annyi szántanivalóval? Ezek szerint jövőre sem számíthatunk jobb gabonatermésre." ...?? Nyomasztó a csend. A tűz lobogása is alábbhagy a kályhában. A HNB titkára jegyzeteiben fürkész, végignézi az arcokat és a nép választotta képviselő alaposságával, józanságával megszólal. — Nem szeretném, ha félreértenének. Ogy gondolom, a szövetkezet megtorpanását a vezetésben eddig érvényesülő önkényeskedés is elősegítette. Beiío elvtárs is jól tudja, hogy több szem többet lát, több fül többet hall alapon könnyebben legyűrhettük volna a nehézségeket. Támaszkodjunk jobban egymásra, dolgozzunk közösen, mert csak így ránthatjuk ki gyorsan a kátyúból a szövetkezet szekerét. — Micsoda? — horkan fel a brigádvezető. — Rám akarjátok kenni, hogy önkényeskedtem? Hát akkor csinálja az, aki jobban tudja! Tíz éve dolgozom a közösben, sohasem akartam rosszat a szövetkezetnek ... Valóban, Beňo elvtárs a közös gazdálkodás alapító tagjai közé tartozik. Az ö érdeme is, hogy huszonöt koronára emelkedett a munkaegység értéke és a fiatalok is megtalálták számításukat a faluban. Az újabb feladatok azonban szorosabb együttműködésre, összefogásra sarkallják őket és operatívabb irányításra, kollektív vezetésre van szükségük ahhoz, hogy a megtorpanás okozta hibákat mielőbb kijavítsák. C

1 Ijárt az idő ás a XII. kongresszus tanácskozása anyagának csupán a mezőgazdaságra vonatkozó részét tárgyalták meg, vonták le belőle a következtetéseket. — Holnap ma|d folytatjuk — rekesztette be a gyűlést a pártelnök és amikor hazafelé' ballagtak, a brigádvezető csak ennyit mondott a HNB titkárának: — Haragszanak-e rám, hogy kissé kifakadtam, titkár elvtárs? — Dehogyis haragszunk. Az követ el hibát, aki dolgozik. Egyébként, Józsi bácsi, azt is megértjük, hogy akinek kérges a tenyere, az a mondanivalóját is keményebben ejti ki. SZOMBATH AMBRUS 1982. december 15. * (Jj SZÖ 5