Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-15 / 346. szám, szombat

PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK A fiatalság helyzete Franciaországban „De jű a mi fiataljainknak! Övék az élet minden kincse és a tevékenység széles lehetősé­gei tárulnak fel előttük!" — mondta De Gaulle 1958 jú­niusában, néhány nappal ha­talomra jutása után. Gyönyö­rű szavak, gyönyörű távlatok. De hogy fest a valóság? Fiataljaink valóban teli vaftnak lendülettel: Énekel­nek, nevetnek, szerelmesek, bálokra járnak, olykor spor­tolnak is. A legények deré­kek, csinosak a lányoki És persze mind terveket szőnek. Ám csak ennyi jut nekik „az élet kincseiből". Mit tesz a kormány, hogy valóban biz­tosítsa számukra ,a tevékeny­ség széles lehetőségeit, ame­lyekről az államfő beszélt. Ko­moly kérdés ez, melyet köze­lebbről kell megvizsgálni. HAB ORÜ S IFJCSAG A mi ltjaink háború Idején születtek, háború alatt nőttek fel. A legutóbbi hét évig tar­tó algériai gyarmati háború négy éve már De Gaulle alatt zajlott le. Ez a háború nem­csak halottaival és sebesült­jeivel, hanem kegyetlenségei­vel, a hadseregben uralkodó erőszak és borzalom hangu­latával rányomta pecsétjét mindazokra a fiatalokra, akik annak idején katonáskodtak. De még jóval, mielőtt bevo­nultak volna, az ifjak javaré­szének már keményen meg kellett birkóznia az élettel. MOSTOHAGYEREK AZ ISKOLAÜGY Franciaországban most tel­jesen elhanyagolják a% iskola­ügyet, melyre méltán voltak büszkék hosszú időkön át. Is­kolák és tanítók hiányában a fiatalok fele csak korlátozott alapoktatásban részesülhet és további 30—40 százalékuk nem járhat főiskolára. Több mint százezer 14 éves fiút és leányt nem vettek fel az idén a műszaki ipariskolákra. A fő­iskolásoknak csupán három százaléka kerül kl munkáscsa­ládból. Az iskolaügy terén uralkodó óriási zűrzavar néhány év múlva kellemetlenül érezteti majd hatását. Nem éppen rózsás jövő vár azokra a fiatalokra, akik­nek nincs szakképzettségük: Munkaadóik még a többieknél is jobban kihasználják őket, többet kívánnak tőlük ala­csonyabb bérért. Az életkor szerinti bércsökkentésjazt is lehetővé teszi, hogy égy 18 Csakis a professzionális csa­patoknak és azok kimagasló egyéniségeinek szentelnek fi­gyelmet, de ezt sem azért, mert a sport testi és erkölcsi javára válik az ifjúságnak, hanem kizárólag csak a bu­sás jövedelemért, melyet ezek néhány mágnásnak biztosíta­nak. Ilyen körülmények kö­zött nem meglepő, hogy az A BANKALKALMAZOTTAK TÜNTETÉSÉN IS A FIATALOK HALADTAK AZ ÉLEN éven aluli fiatal kevesebbet kapjon ugyanazért a munká­ért, mint egy felnőtt. A városokban a 20 éven aluli' fiataloknak órabére 0,5— 2 — új frank. A legolcsóbb mozijegy ára 2,50 frank, a bemutató mozik­ban legalább 5 frank. Nyolc frankon alul nincs színház­jegy Egy szerény öltözék 250 frankba kerül. Vidéken még rosszabb a helyzet. LEMARAD ÁS A SPORTBAN IS A sportban egyre hátrább kullogunk. A hivatalos szak­értők ls beismerik, hogy még legalább 4600 ifjúsági sport­klubra (a jelenlegi 300 mel­lett),. 2900 úszómedencére, 4000 tornateremre, (most csak 600 van) lenne szükség. Az amatőrsportolókkal (és ezekhez tartozik az ifjúság javarésze) senki sem törődik. olimpiai játékokban Francia­ország csak a 25. helyre ke­rült. „ROMLOTT" I FJOSAG A burzsoá társadalom mér­get csöpögtet a fiatalok lel­kébe. A képeslapok, újságok, fil­mek mind hozzájárulnak a fiatalok megzavarásához és megrontásához. Fő témájuk a szerelem (melyben az asszony csak szórakozási eszköz), és a kegyetlenség. Rafinált mó­don Igyekszenek a fiatalok­ban az önzést és az indivi­dualizmust kifejleszteni, hogy közömbössé tegyék őket a közügyek iránt és Ily mó­don még hosszú Időkre biz­tosítsák a kapitalizmus to­vábbi létezését. Vannak fiatalok, akik be­dőlnek. Párizsban a fiatal nők százai, vagy talán ezrei is prostitúcióból élnek. De mily undorító a burzsoá propa­ganda, mely nyilvánosan meg­szégyeníti ezeket a fiatalokat, akiknek megrontásához oly nagy mértékben hozzájárult. A FIATALSÁG „ÁLLJA A SARA T" De a sok félrevezetés és hazug propaganda ellenére a fiatalság döntő többsége még­is romlatlan, szorgalmas és becsületes, s híve a demok­ráciának és a haladásnak. 1958 májusában éppen az újoncok kiállása hiúsította meg a hitszegő katonatisztek fasiszta puccsát. A főiskolások a nehéz aka­dályokat leküzdve buzgón ta­nulnak. Fontos változás az utóbbi években, hogy a poli­tikai és bérharcokban a diá­kokat mindgyakrabban a munkások oldalán találjuk. Lelkes fiatalok vettek részt tekintélyes számban az algé­riai békéért és a fasizmus el­len rendezett tüntetéseken, méghozzá többnyire a legelső sorokban. Ily alkalommal vesztette életét a 15 éves Da­niel Fery iš. A SZP UT NYIKOK EREJE A Francia Kommunista Pártban sok a fiatal. A kom­munista ifjúsági szervezetek nehéz körülmények között komoly aktivitást fejtenek ki. Ha teljes horderejűket ne­héz is felmérni, mégis elvi­tathatatlan, hogy a szocialis­ta országokban elért gazda­sági és tudományos eredmé­nyek nagy hatást gyakorol­nak fiataljainkra. „A kommunizmus a világ Ifjúsága" — irta egyik híres újságírónk, Paul Vaillant­Couturier. Egészen természe­tes, hogy Ifjúságunk a kom­munizmus felé tekint. Bár­mennyire is igyekszik a bur­zsoázia a fiatalok figyelmét a marxizmustól elterelni, en­nek ellenállhatatlan ereje visszavonhatatlanul a jövő társadalma felé vonzza őket. PIERRE CAMES LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Atomkísérletek helyett LESZERELÉST A mióta Anglia felújította az atombomba-kísérle­teket, szertefoszlottak a re­mények, hogy hamarosan megvalósul a nukleáris fegy­verkísérletek tilalma. Oly nagy volt a felháborodás e hír hallatára, hogy még a konzervatív kormányt hűen szolgáló lapok sem hagyhat­ták figyelmen kívül a nép haragját. A Times panaszko­dik, hogy az új atombomba­kísérlet igen rosszkor jött és „ügyetlen fogásnak" minősíti a kormánynak eme elhatáro­zását. A Daily Sketch beis­meri, hogy a kísérlet meg­mérgezi a nemzetközi légkört és tovább késlelteti az általá­nos leszerelést is. Hü Kétféle álláspont Mindez arra vall, hogy még a hatalmon levők köreiben is különböznek a nézetek. Egyesek amellett vannak, hogy Anglia őrizze meg to­vábbra is önálló atomütőere­jét, hogy mint a világ atom­hatalmainäk egyike, méltó partnernek bizonyuljon, ha csatlakozik a Közös Piachoz. Másokat viszont komolyan nyugtalanít az egyre ha­nyatló gazdasági helyzet. Az elégtelen ipari fejlesztésből eredő, napról-napra növekvő munkanélküliség, az iskolák és kórházak hiánya és a la­kásínség a fegyverkezési haj­sza következménye, mely még népszerűtlenebbé teszi a kon­zervatív kormányt. Egyre töb­ben kezdik belátni, hogy a fegyverkezés csökkentése Anglia gazdasági érdeke. To­vábbi fokozása nagyobb ve­szélyeket rejteget, mint a le­szerelésből eredő esetleges „problémák". Amióta Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter az ENSZ idei közgyű­lésén feltárta a ragyogó táv­latokat, Anglia népe előtt világos, mit jelentene számá­ra is az általános leszerelés. [§| Mibe kerül a fegyverkezés ? Anglia a békeidőben még soha nem költött annyit fegy­verkezésre, mint az idén. Egymilliárd 753 millió font­sterlingre rúgnak a kiadások és a nemzeti jövedelem hét százalékát emésztik fel. Az átlagmunkás négytagú csa­ládjával hetente több mint két font hét shillinggel járul hozzá a háborús előkészüle­tekhez. Minden fontsterling adóból <íz shilling kilenc penny új fegyverek gyártfi­sára megy, egészségügyi szol­gáltatásukra azonban csak két shilling egy penny, nyug­díjra pedig alig hat penny jut. Csupán atomfegyverek elő­állítására Anglia évente 265 millió fontsterlinget fordít. Ez azt jelenti, hogy a mai napig a hidrogénbomba csak­nem kétezermillió fontster­lingjéért ötven B00 ágyas kór­házat, 30 millió fontsterligért pedig kétszáz 600 gyermeket befogadó iskolát lehetne fel­építeni. Az egyik oldalon a kormány szórja a pénzt a tömegpusztító fegyverekre, a másikon pedig még az öre­gek és az özvegyek nyugdíjá­val is zsugoriskodik. A fegyvergyártás és a há­borús előkészületek nem csu­pán költségesek, hanem le­kötik a más fontos iparágak­ban oly nehezen nélkülözhe­tő szakképzett munkaerők- je­lentős részét és elvonják az értékes nyersanyagokat: Ang­liában ugyanis minden tizen­két lakosból egy a hadiipar­ban dolgozik. A hadseregben kb. félmillió ember szolgál. Továbbá fékezik a kísérleti és kutatómunkát a kulcsipar­ban, mert műszaki és tudo­mányos dolgozóinak 25 szá­zaléka, fizikusaiknak har­minc százaléka tudását és munkáját a katonai célokra fordítja. ® Jálék a tűzzel Angliának a Közös Piachoz csatlakozása nemcsak gazda­sági, hanem politikai egyez­mény lenne. Az Adenauer­rel és De Gaullelal való szö­vetkezés közös katonai és külpolitikát jelent. Ebben az esetben az ango] atomfegy­verek olyanok kezébe kerül­nek, akik nem rejtik véka alá, hogy még akkor is meg akarják változtatni Kelet és Nyugat határait, ha ez csak háborúval érhető el. Jogo­san teszik fel tehát a józan­gondolkodású angolok a kér­dést, vajon a Szovjetunió­nak minden következetes béketörekvése ellenére, örök­ké a háború peremén táncoló mániákusok nem rántják-e egyszer szörnyű katasztrófá­ba az emberiséget? A jelenlegi helyzet komoly felelősséget hárít minden népre és minden becsületes emberre: Még határozottab­ban kell küzdeni az általános és teljes leszerelésért! MONTY METH JEMENI ÜTIJEGYZETEK \ ŕ a b i a feli x-nek, azaz Boldog Arábiának ne­vezték Jement az ősi időkben. Az elnevezés eredete máig is vitás. Legegyszerűbb ma­gyarázatát abban találjuk, hogy az ország nagy részén elterülő magas hegységek el­állták az indiai-óceán felől szálló fellegek útját s a rend­kívül termékeny föld bőven kapott életadó vizet. Már há­romezer évvel ezelőtt virág­zó városokról, templomokról volt híres Jemen, művészete és irodalma is volt. Itt terült el a mondabeli Sába király­nőjének országa. Birodalmá­nak székhelye, Marib újra felbukkant a történelem süly­lyesztőjéből: a köztársasági hadsereg és az imám hívei­nek összecsapásairól érkező hírekből és egyetlen hadije­lentésből sem maradt ki a város neve. Van azonban vitathatóbb, bonyolultabb, de romantiku­sabb magyarázata is Jemen ősi nevének. Hatsepszut, Ű­Egyiptom egyetlen királynő­je Időszámirásunk előtt 15 századdal templomot építte­tett és megparancsolta, hogy a műremeket mirhaíával dí­szítsék. (A mirhafa gyantájá­ból különben hatásos balzsa­mozó szert készítettek). A mirhafát azonban csak a „csodás gazdagságú" Punt or­szágában lehetett megszerez­ni. A földrajztudósok vitáz­nak róla, vajon a mai Jemen volt-e Punt, vagy pedig Szo­S mália földjén terült-e el. Tény az, hogy a rómaiak tudtak az „Arabia felix"-ről, s mivel vérmes elképzeléseik voltak e föld gazdaságáról, meghó­dításáról álmodoztak. Akik nem ismerik hazájuk dicső múltját A mai jemeniek aligha Is­merik országuk történetét. Nem is sejtik, hogy hazáju­kat valaha, jóval időszámítá­sunk előtt boldognak nevez­ték. Jemen jelenéből nem következtethetnek erre, vi­szont az országnak minden feltétele megvan arra, hogy boldog legyen. Az óriás gépmadár Moszk­„Boldog Arábia" keresi a boldogságot |EMI:,'JI VANYAVAL i a s* l< KiGYÓMUTAT­I'RŰBAL NÉHÁNY GARAST SZEREZNI va és San'a, a köztársasági Jemen fővárosa között gyor­san úszott a légtengerben. Útközben eltűnődtem lapja : ink egyöntetű megállapítá­sain: Jemen éléggé ismeret­len és kifürkészetlen ország. Az októberi államfordulat, mely megdöntötte az imámok évszázados uralmát, a közép­kori XII. évszázadból ragad­ta kl az országot. Sok arab országot bejártam, de mégis gyötört a kíváncsiság, milyen lehetett ez a középkor mai •formájában. Csak San'a po­ros repülőterén, a jemeni falvak vályogcsúcsát megpil­lantva jöttein rá, hogy nem is európai, hanem arab kö­zépkorral találom magam szemben. A korszellem utat tört Ma már szó sem lehet a feudalizmus egységes frontjá­ról. Hiába akarták az imámok elszigetelni Jement a külvi­lágtól, a feudalizmus alapjai elkorhadtak, falai megrepe­deztek és a boldogtalan „Bol­dag Arábiába 1' is belopóztak a friss áramlatok. Eltiltották a könyveket, bezárták a mo­zikat, a nép majdnem egé­szen Írástudatlan maradt, de a modern technika is megta­lálható, például a táskarádió, amelyet a leleményes nyugat­európai és japán társaságok. Adenen keresztül csempész­tek Jemenbe. Az öszvér- vagy teveháton „ügető" jemeni írástudatlan ugyan, de egy csavarás a nyakában lógó tranzisztoros rádió gombján és megszólal Kairó, Moszkva, London, Aden. A különféle hí­rek és vélemények összeke­verednek agyóban, s követ­kezmény: sajátos ideológiai „cocktail", amelyből azt szűri le, ami elképzelése szerint otthon megfelelne. Az imám ellenőrzése mindenre mégsem terjedhetett ki; abban a tu­datban ringatta magát, hogy az írástudatlanok nem tudják hasznát venni a könyveknek és újságoknak ... Érdekes, hogv a jemeniek nagyon természetes valami­nek tartják a modern tech­nikát. Pedig Jemenben nem volt s ma sincs mindenütt jármű-közlekedés. Ha például petroleumszállítmány érkezik a hodéidai kikötőbe, tevehá­ton szállítják szét az egész országba. Egy teve 350 litert bír el. Mily nagy az ugrás a málhás állatoktól a robbanó­motorig! A jemeniek nem csodálkoz­nak a technikán és úgy vélik, a gépek az állatokkal és em­berekkel szemben mindenre képesek. Például egy húsz­személyes autóbusz jóakarat­tal ötven embert is szállít­hat ... Persze a korszerű technikához ember is kell. Ezért mennek a jemeni tisz­tek külföldre, hogy megta­nulják a haditechnika kezelé­sét. így történt, hogy az Arab Keleten a katonák tették ma­gukévá a korszerű techniká­val együtt a haladó eszmé­ket és lettek a nép vágyának megtestesítői. Riadalom az imperialisták táborában Bár a feudalizmusnak nincs egységes »tábora, az új rend­szer egységes frontja is csak az emberek elképzeléseiben él, az emberek pedig sokszor valóságnak vélik vágyaikat. Jemenben még folyik a harc, véres, és ádáz a küzdelem, az új élet most vívja ki lét­jogát a sötét középkorral szemben. Miért riadtak meg az impe­rialisták? Ogy vélik: ha egy olyan országban, mint Jemen, a hűbéri elmaradottság nem lesz többé akadálya az új eszmék, áramlatok terjedésé­nek, akkor nekik befellegzett. A jemeni események után Szaúd-Arábia és más délarab fejedelemségek helyzete is bizonytalanná válik. Az im­perialisták őket szeretnék felhasználni a nemzeti felsza­badító mozgalom ellen. Jemen soha sem adta be derekát a gyarmatosítóknak. Az első világháborúig Török­országhoz tartozott. Törökor­szág maga is imperialista el­nyomás alatt volt, egyenlő színvonalon állott a függő területekkel. A közös vallás is egyesítette az arab orszá­gok lakosságával — Jemen­ben ma is láthatók a török mecsetek maradványai. Jemenben nem vetették meg lábukat a gyarmatosítók, nem hozták el ide „civilizációju­kat". Nem alakult ki idegene­ket kiszolgáló felső réteg. Ez az, aimi Jemen történelmében nem hagy sötét foltot. Nem véletlenül utasította el az or­szág utóbbi évtizedben a hír­hedt Eisenhower-dokrínát és a katonai tömbökhöz csatlako­zást. A jemeni nép 1956-ban is visszaverte az Aden felől támadó angol imperializmus összes mesterkedéseit. Jemen újkori történetében tehát csodálatos módon talál­kozik ugyanannak a feudális rendszernek két ellentétes hatása: az egyik gyengítette az országot, mert örökös el­maradottságban tartotta, a másik viszont erősítette a függetlenségi szellemet, a nemzeti büszkeséget. Az élet­nek ezt a dialektikáját kell látnunk a Jemeni események értékelésekor, melyek rmég döntő szerepet fognak ját­szani a történetemben. V. KUDRJAVCEV S£Ő 4 * 196 2- december 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents