Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-15 / 346. szám, szombat

Nemzetközi i értekezlet a Közös Piac gazdasági és szociális következményeiről Lipcse (CTK) — December 14-én kezdődött Lipcsében a nemzetközi szakszervezeti tanácsadó értekezlet az Európai Közös Piac gazdasági és szociális következményéről és a szakszervezetek akciós egységéről a monopoltőke elleni harcban. Az értekezletet a Szakszervezeti Világszövetség rendezi. A tanácskozáson 40 európai, afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország szakszervezeteinek mintegy 150 küldötte vesz részt, valamint azoknak a szakszervezeteknek képviselői, amelyek nem tagjai a Szakszervezeti Világszövetségnek és az autonóm szakszervezetek megbízottai. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom öttagú küldöttségét Gustáv Hnilička, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára vezeti. Az értekezlet megnyitása után Louis Salllant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára megtartotta főbeszámolóját. Terjedelmes jelentésében elemezte a Közös Piac keretében csoportosult nyugat-európai monopóliumok káros politikájának gazdasági és szociális következményét Nyugat-Európa és a világ többi részének munkásosztályára. A szónok az Európai Közös Piacot az amerikai és a nyugat-európai imperializmus politikai és katonai szervezetei gazdasági alapjának nevezte. Hangsúlyozta, hogy e csoportosulás célja a monopóliumok és burzsoá államok erőfeszítésének egyesítése, gazdasági és politikai harca a szocialista tábor, minden demokratikus erő Az új nyugatnémet kormány a régi politikát folytatja Adenauer köszönetet mondott Straussnak Bonn (ČTK) — A nyugat-németországi szövetségi parlamentben december 14-én letette az esküt az a hat új miniszter, akik a nyugatnémet rendszer súlyos válsága által kikényszerített átszervezés révén kerültek a kormányba. Von Hassel, a kormány hetedik ú) tagja, aki Strauss hadügyminisztert váltja fel. Január közepe táján veszi át miniszteri tárcáját, amikor utódjának átadja a schleswig-holsteini tartományi kormány miniszterelnöki hivatalát. Bár az eddigi Adenauer-kormány merev erőpolitikája teljesen kudarcot vallott és a Szövetségi Köztársaság történetében a legsúlyosabb válságot okozta, Adenauer kancellár december 14-én kijelentette, liogy az új kormány folytatja az eddigi politikát. A szociáldemokrata képviselők előtt — akik éles tiltakozással fejezték ki elégedetlenségüket — Adenauer kijelentette, az ellenzéktől elvárja, hogy „nem fogja akadályozni a kormány tevékenységét, hanem ellenkezőleg, megmagyarázza és kiegészíti." A szövetségi parlament szerepét úgy képzeli, hogy „rányomja a parlament pecsétjét" a kormány határCĽataira, mégpedig haladéktalanul, mert egyébként a kormány tevékenysége nem lenne hatékony. Strauss távozó hadügyminiszternek Adenauer hálás köszönetét fejezte ki azért, hogy a Bundeswehr létszámát 1956 októberétől 1962 decemberéig 55 900-ról 395 000 főre emelte. Strauss egyébként von Hassel hivatalba lépéséig, vagyis Január közepéig megmarad funkciójában. Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke tiltakozott az ellen, hogy Adenauer rögtönzött kormánynyilatkozatot tett, anélkül, hogy előzőleg megegyezett volna a parlamenti intézmények képviselőivel. Ollenhauer javasolta, hogy Január 16-ára, amikor a szövetségi parlament a karácsonyi szünidő után ismét összeül, napirendre tűzzék a vitát. Egyelőre nem nyilatkozott az űj kormány politikájáról. Miről tárgyal Macmillan de Gaulle-lal London (CTK) — Harold Macmillan angol miniszterelnök Londonból Párizsba utazott, ahol két napig tárgyal De Gaulle francia elnökkel. Az angol' miniszterelnök De Gaulleal három kérdést vitat meg: Nagy-Britanniának a Közös Piacba lépéséről folytatott brüsszeli tárgyalásokról, a nyugat-európai atomerö létesítéséről és a Kelet és Nyugat közötti viszonyról. Az angol uralkodó körök nagy jelentőséget tulajdonítanak az első kérdésnek. Londonban nyíltan bevallják, hogy már csak Macmillan De Gaulle találkozó mentheti meg az angol kormányt attól, hogy végleges vereséget szenvedjen a brüsszeli tárgyalásokon. Macmillan arra akarja kérni De Gaulle tábornokot, hogy személyes beavatkozással változtassa meg a francia képviselők álláspontját a brüsszeli tárgyalásokon. A második kérdés, a nyugat-európai atomerő létesítése szorosan összefügg Nagy-Brl tannia a Közös Piacba lépésével, az angol uralkodó körök még mindig abban bíznak, hogyha felajánlják De Gaullenak atomtitkukat és együttműködésüket, a francia elnök kedvezőbben néz Nagy-Britannia belépésére. Ami a harmadik kérdést illeti, általában úgy vélik, hogy Macmillan Kennedy nevében fog tárgyalni. Hírek szerint Kennedy személyesen kérte meg az angol miniszterelnököt, hogy a tárgyalás alkalmával győződjék meg arról, hogy a francia elnök megváltoztatta-e nézetét a nemzetközi kérdésekben. . és a nemzetközi munkásosztály érdekei ellen. Saillant rámutatott továbbá arra a szerepre, amelyet az Európai Közös Piacban Nyugat-Németország monopolista csoportjai töltenek be. Azok a nemzetek, amelyek döntő mértékben hozzájárultak a fasizmus győzelméhez, ma tanúi annak, hogy Krupp, Thyssenék és az IG-Farben vezetői, akik Hitlert uralomra Juttatták, felújítják hatalmukat Nyugat-Európa gazdasági és politikai élete felett. A trösztök és a bonni kormány a NATO segítségével a nyugat-európai népeket háborús kalandba akarják sodorni. A Szakszervezeti Világszövetség főtitkára beszédének további részében kipellengérezte az EKP újgyarmatosítók politikáját az afrikai világrész és minden gazdaságilag elmaradott országgal szemben. Louis Saillant az értekezlet elé terjesztette megvitatás végett az intézkedések javaslatát: I

Meg kell alakítani az imperia• listaellenes szakszervezeti tanácsadó bizottságot, amely az egyes világrészek szakszervezeti képviselőiből állna; 2

javasolni kell minden afrikai • szakszervezetnek, állapodjanak meg közös akciós alapban és járuljanak hozzá az afrikai közös piac megszervezéséhez, amely az afrikai népek érdekeit védelmezve szembehelyezkedne az imperializmussal; 3

össze kell hívni minden eurő• pai szakszervezet értekezletét az együttműködés biztosítására az egyenlőség alapján és összehangolni a monopoltőke elleni harcot;' 4

össze kell hívni szakszervezeti • világértekezletet a minden ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. Louis Saillant beszámolóját azzal a megállapítással fejezte be, hogy a lipcsei értekezlet határkővé válhat a dolgozók és a szakszervezetek egységéhez és szövetségéhez vezető úton. A NATO miniszteri tanácsa az Atlanti Szövetség nukleáris politikájáról tárgyal Párizs (CTK) — A NATO miniszteri tanácsa Párizsban december 14-én folytatta tanácskozását. Az agresszív szövetség 15 tagállamának hadügyminiszterei a NATO európai fegyveres erőinek létszámáról, a NATO nukleáris erejének kérdéséről, valamint a fegyverek közös gyártásáról és fejlesztéséről tárgyalnak. A fő figyelmet arra a kérdésre összpontosítják, vajon kivívják-e valamennyi tagállam egyetértését a NATO nukeláris erejével, amelyben az USA nem rendelkezne kizárólagos határozati loggal. Ebben az esetben Franciaországnak és Nagy-Britanniának is le kellene mondania saját nukleáris fegyvereikről. Az az általános vélemény alakult ki, hogy a párizsi tanácskozáson e kérdésben nem került sor megegyezésre. Az ÜSA londoni nagykövetsége előtt az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen folyó szégyenletes per miatt tiltakozott Hyman Lewy profeszszor, Jack Linsay (jobbra) író és sokan mások. (ČTK felvétele) N. Sz. Hruscsov üdvözlő távirata a fasisztaellenes harcosok IV. kongresszusához Varsó (CTK) — Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött a Fasisztaellenes HarGaitskell a Szovjetunióba látogat London (CTK) — Londonban december 13-án közölték, hogy Hugh Gaitskell, az angol Munkáspárt vezére, 1963. Január 1-én hat napra a Szovjetunióba látogat. Felkeresi Moszkvát és Leningrádot. Moszkvai tartózkodása idején megbeszéléseket folytat majd N. Sz. Hruscsovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével és a szovjet képviselőkkel. Gaitskell a Szovjetunió képviselőivel a leszerelésről, a berlini helyzetről és más külpolitikai kérdésekről akar tárgyalni. A Munkáspárt vezetőjét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának külpolitikai bizottsága hívta meg a Szovjetunióba. H. Gaitskellt John Harris, az angol Munkáspárt titkársága sajtóosztályának vezetője kíséri a Szovjetunióba. cosok Nemzetközi Szövetsége IV. kongresszusa résztvevőinek. A kongresszus december 13-án kezdődött Varsóban. N. Sz. Hruscsov táviratában kifejezi azt a meggyőződését, hogy a kongresszus elősegíti a nemzetek békeharcát. Az ellenállási mozgalom a múlt háborúban fontos szerepet töltött be. Most, amikor minden becsületes ember kitartóan harcol a békéért, az ellenállási-mozgalom résztvevői hozzájárulnak a társadalmi erők mozgósításához a termonukleáris háború veszedelme, a nyugatnémet revansizmus ellen, és küzdenek az általános és teljes leszerelésért. Gizenga: Népemmel maradok Leopoldville (CTK) — Adoula kongói miniszterelnök a Bula Bemba szigetre küldöttséget küldött Mwanának, a központi kormány miniszterének vezetésével, hogy közölje Antoine Gizengával, a kormány hajlandó őt sza- i badlábra helyezni abban az esetben, ha elhagyja Kongót és véglegesen letelepszik a Guineai Köztársaságban. Gizenga az ajánlatot felháborodva visszautasította. „Apáim földjén születtem és nőttem fel, — mondotta a kormányküldöttségnek. — Szabadlábra helyezésemet követelem. Nem akarom elhagyni hazámat, amely még ma is a gyarmatosítók és kiszolgálóik jármában sínylődik. Népemmel maradok". A SZOVJET-INDIAI első kereskedelmi egyezmény aláírása óta tíz évvel ezelőtt a két ország közötti kereskedelem 9,4 millió rubel értékről (1953ban) 1961 folyamán 560 millió rubelre' emelkedett és ebben az évben meghaladta a 600 millió rubelt és a Jövő évben közel 1 milliárd rubelt tesz majd ki. (CTK) MAGYAR KULTURÁLIS küldöttség érkezett Ilku Pál közoktatásügyi miniszter vezetésével Moszkvába, ahol a jövő évi szovjet—magyar kulturális és tudományos együttműködésről fognak tárgyalni. (CTK) KÖZÉP-ANGLIA szakszervezeti funkcionáriusainak értekezletén Stokeon Trent-ban határozatot hagytak jóvá, melyben felszólítják Macmillan konzervatív kormányát, hogy mondjon le. (CTK) LINUS PAULING híres angol tudós és felesége tiltakozott az ellen, hogy az „Asszonyok, harcoljatok a békéért!" mozgalom résztvevőit az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé idézték, amely szégyenfoltja az amerikai népnek és az amerikai kongresszusnak és legfőbb ideje, hogy felszámolják. (CTK) A

pártunk XII. kongresszusát méltató világsajtó kiemelte a csehszlovákiai kommunisták tanácskozásának nagy nemzetközi jelentőségét. A kommunista világmozgalom képviselői újra hitet tettek a Szovjetunió békepolitikája mellett és határozottan elítélték a világ kommunista mozgalmának megbontására törekvő dogmatikus nézeteket. Különös alapossággal és mély elemzéssel mutatott rá Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén elhangzott beszédében az albán vezetők áruló politikájára, amely végső soron a háború és béke kérdésében egy sorba állítja őket az imperialistákkal. Hruscsov elvtárs megállapította, hngy a kubai válság különös erővel rántotta le a leplet a szektás dogmatikusok áruló politikájáról. Nem véletlen, hogy a marxizmus—leninizmussal ellentétes és ellenséges nézetek hirdetői elszigetelődnek és a nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom egységesen elítéli őket. • Akik nem hallják az emberiség követelését Az ENSZ közgyűlésének határozata értelmében a genfi 18-hatalmi leszerelési értekezlet újra hozzálátott a leszerelés bonyolult, nehéz kérdésének megoldásához. A nyugati hatalmak nem hajlandók beleegyezni a nukleáris kísérletek betiltásába, továbbra ls görcsösen ragaszkodnak a nemzetközi, helyszíni ellenőrzéshez, noha a Szovjetunió által Javasolt automata jelzőkészülékek ezt teljesen fölöslegessé tennék. Így nem valószínű, hogy újévig sikerül a megegyezés. Anglia és Franciaország (részt se vesz a tárgyalásokon) újabb nukleáris kísérleteket jelentettek be. A nyugati hatalmak figyei nagyvilágban lembe sem veszik a világ közvéleményének sürgető követelését, hogy az üres kifogásokat végre már tettek és megegyezések kövessék. A genfi értekezlet a napokban áttért a leszerelési egyezmény egy lényeges pontjának megvitatására: a nukleáris fegyverek célba juttatására szolgáló eszközök felszámolásáról folynak a megbeszélések. Természetesen a nyugati hatalmak itt is egyoldalú előnyök kicsikarására törekszenek. Egyetértenek a nukleáris fegyverhordozók felszámolásával, de csak abban az esetben, ha továbbra is fenntarthatják támaszpontrendszerüket a szocialista országok körül. Ilyen alapon aztán lehetetlen a megegyezés, pedig bármilyen részletegyezmény elősegítené a leszerelés többi problémájának a megoldását is és bebizonyítaná a világ közvéleményének, hogy a genfi tanácskozások valóra válthatják a világ népeinek nagy reményeit. Egyelőre azonban a Nyugat makacssága miatt tovább tart az egy helyben topogás. • Tovább a fegyverkezés útján Az év utolsó hónapjában egymást erik a vezető nyugati politikusok megbeszélései. Macmillan De Gaullelal tanácskozik, majd a hónap második felében Kennedyvel találkozik, Jelenleg pedig Párizsban a NATO miniszteri értekezlete vitatja meg a katonai tömb problémáit. Az egységről költött szép szavak ellenére a felszín alatt komoly ellentétek örvénylenek,-amelyek időnként a felszínre törnek. A vitás kérdések közül az atomfegyver problémája a legjelentősebb. Az Egyesült Államok úgy véli, hogy az ö atomereje elegendő, nem szükséges, hogy a NATO valamennyi tagállamának saját atomfegyvere legyen. Franciaországnak és NyugatNémetországnak azonban egészen más a véleménye. Ha nem tudják megszerezni az USÁ-tól az atomfegyvert, megkísérlik Angliától a Közös Piacba való felvételi díjként kicsikarni. Anglia közöspiaci tagságát viszont Washington is nagyon óhajtja, mivel azt reméli, hogy az USA orra alá borsot törő Párizs—Bonn-tengelyt így sikerül valamiképpen ellensúlyozni és megteremteni egy európai-amerikai közös szervezet alapját. Ez a szervezet biztosítaná — az amerikai tervek szerint — a nyugati világban az USA teljes gazdasági, politikai és katonai vezető szerepét. Megoldásra váró probléma a fegyverkezési hajsza költségeinek megosztása. Az Egyesült Államok azt szeretné, ha NATO-beli szövetségesei nagyobb részt vállalnának az óriási ^kiadásokból. Előreláthatólag — Bonn kivételével — nemigen lelkesednek az amerikai javaslatért. Ugyancsak problematikus az USA azon követelése, miszerint elsősorban a hagyományos fegyvernemeket kell fejleszteni, s újabb és újabb hadosztályokat kell besorolni a NATO kötelékeibe. A nyugati sajtó véleménye szerint a jelenlegi külügyminiszteri értekezlet csupán előcsatározás, tapogatózás, a lényeges határozatok majd a kormányfők és államfők eszmecseréin születnek. A NATO-ban feszülő ellentétek egyáltalán nem csökkentik azt a veszedelmet, amely a békét fenyegeti — írja a Mezsdunarodnaja zsizny. „Ellenkezőleg, miként a megsebzett vad, az ellentétes imperialista érdekek összeütközés! fórumává változó NATO is egyre nagyobb háborús veszedelmet jelent." Csakis az antikommunizmus, a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni gyűlölet, s a féktelen fegyverkezési hajsza az, amiben teljes az egyetértés. Az Egyesült Államok által előidézett karibi válság idején nagyon sokan feltették a kérdést a Nyugaton: — Mi lesz, ha az USA világkatasztrófába ránt bennünket? Most azonban, hogy elmúlt a válság, igyekeznek megfeledkezni a nehéz napokról. Számos nyugati politikus szavakkal ugyan elismeri, hogy most kedvező a légkör a kelet-nyugati tárgyalásokra, a NATO párizsi értekezletén azonban szóba se hozzák a leszerelés lehetőségét, amelyről az ENSZ-ben és a genfi leszerelési értekezleteken a nyugati küldöttségek olyan szépen tudnak szavalni. Továbbra ls az esztelen fegyverkezést sürgetik, még gyorsabban, még nagyobb mértékben. Lehet-e hinni ezeknek az uraknak? • Űjra Adenauer A 87 éves Adenauer hosszas tárgyalások után újra kormányt alakított. A Spiegel-botrány — amely megbuktatta az előző kormányt — nem sodorta el mindazokat, akik a mai Nyugat-Németországban olyan helyzetet teremtettek, amelyben Strauss honvédelmi miniszter immár nyíltan a fasisztákra * emlékeztető módszerekkel rontott a „sajtószabadságra". Strauss kifecsegte azt is, hogy a kancellár is tudott a Spiegelakció előkészületeiről. Strauss kibuktatásával mégis sikerült összetákolni az új koalíciót. A Spiegel-botrány kirobbantásáért Adenauer szerette volna nagyon megbüntetni a szabad demokratákat és ezért hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni a gyűlölt szociáldemokratákkal, s már-már nyélbe ütötte a miniszteri bársonyszékekre sóvárgó szociáldemokratákkal a koalíciót, de ez olyan nagy árulásnak tűnt még a szociáldemokrata vezetők szemében is, hogy az utolsó pillanatban meggondolták. Nem maradt más hátra, újra a szabad demokratákkal lépett koalícióra. Állítólag Adenauer megígérte azt is, hogy jövőre átadja helyét és nyugalomba vonul. Mi változott hát Bonnban? Csak a hadügyminiszter személye. A veszedelmes adenauer! politika, a békeellenes újrafegyverkezés és revansizmus változatlan marad. Adenauer és kormánya elégedett. A nyugatnémet közvéleményt pedig nem kérdezi senki. Az utóbbi hetekben azonban sokat tanult és talán hallatni fogja szavát. Sz. B. 1962. december 15. * £}j SZÓ 3