Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-12 / 343. szám, szerda

„Nem volt nap, hogy ne hallottam volna a brigádmozgalomról. Az újsá gok és a rádió naponta hírt adott újabb és újabb brigádok megalakulá sáról. Bevallom, akkoriban még nem tudtam, hogyan kell azt csinálni, de egyre inkább érlelődött bennem .a gondolat, hogy itt nálunk, a humen­néi Chemko műszál osztályozójában ls kellene valami! tenni. Az újságok­ból lassan kivettem, milyen célja is lenne nálunk a brigádnak. Egyszer azt olvastam, hogy a szocialista bri­gádok célja: „ma jobban dolgozni, mint tegnap, s holnap jobban,-mint ma." Nagyon megtetszett nekem az a gondolat, mert nagy igazságot mond. Erre nálunk is szükség van. Az osztályozó nagyon sok reklamá­ciót kap. A lányok összekeverik a műszáltekercseket. Nemrégen is hu­szonötezer koronás reklamációt kap­tunk — méghozzá külföldről. Nagy szégyen ez, nagyon bántja a lelki­ismeretemet. De különösen bosszant az, hogy a lányok rá se hederítenek, teljesen közömbösek. Természetesen nincs ls prémium, de ezt sem bán­ják, könnyelműen veszik a munkát. Talán mert fiatalok? Igen, túl fia­talok, nem ismerik az életet — nem ismerik a nyomort, a munkanélküli­séget, mint én. Talán beszélni kellene velük. Beszéljek velük? Miről? — Az életről, a munkáról? Igen, beszélek nekik a munkáról. A munka Iránti szocialista viszonyról... Ez a leg­fontosabb. A múlt hónapban sem tel­jesítették normájukat. Talán sikerül­ni fog." „Tegnap megalakítottam a brigá­dot. Azt hittem, nehezebben megy majd a dolog, de elég simán történt. Délután, műszak után szólítottam őket össze, s amikor elmondtam ter­veimet, heten jelentkeztek. Nem dol­goznak régen itt az üzemben. Vala­mennyien a környező falvakból va­lók, szüleik a szövetkezet tagjai. A lányok az anyjuk szoknyája mel­lől kerültek ide, tapasztalatlanok — de lehet velük beszélni. Örülök, hogy sikerült összehozni egy brigádot. Olyan kedvesen csevegték, érdeklőd­tek, hogyan lesz ez, amaz, mit fogunk csinálni a munkán kívül. Azt mond­tam nekik, a klubba fogunk járni, tanulunk, szórakozunk, örültek neki, mert eddig nem jártak sehova. Meg­ígérték, hogy szót fogadnak, minden­ki aláveti magát a brigád akaratá­nak. Szóval jól kezdődik, sikerült felkelteni bennük az érdeklődést. Ha így folytatódik, nem lesz hiba. De miért ne folytatódna így? A lányok lelkesednek... Úgy gondolom, jó lesz a folytatás..." „Tévedtem. Ma délutánra gyűlést hívtam össze a klubba. A lányok nem jöttek el. Észrevettem, hogy egész nap valami nyomott hangulat ural­kodott közöttük. Egyik sem szólt semmit, hiába kérdeztem, miért olyan szótlanok. Pedig a brigádalakulást követő napokban olyan vidámak vol­tak, mindig mosolyogtak, kérdezős­ködtek. Ma meg szinte kerülték a te­kintetem. A gyűlésre csak Jolán jött el. De ő is, mintha kicserélték volna. Mintha szégyellte volna magát. Sej­tettem, hogy ő tudja, miért nem jöt­tek a lányok harmadik gyűlésünkre. Alig tudtam szóra bírni. De aztán bátortalanul elmondta, miért nem ma­radtak itt a lányok. Hát, hogy ott­hon a szülők nem engedik őket csa­varogni. Még fiatalok ahhoz, hogy munka után csavarogjanak. Az egyik lány anyja azt is mondta, hogy „an­nak a ti Kožuchovátoknak ls benő­hetett volna már a feje lágya, ha már negyven éves. De biztos valami szélhámos, ha csavargásra bírja rá a fiatal lányokat." Hát erre nem gondoltam volna. így becsmérelni az embert. Fáj ez, nagyon fáj. . . Hát megérdemlem én ezt? Valóban rossz­ra csábítom a lányokat? Ej, ha tu­dom, hogy ez lesz a vége ... Vége? Hát már vége lenne? Nem, nem hagy­hatom ennyiben. Benőtt már az én fejem lágya! Átestem én már nehe­zebb dolgokon is. Különben nehézsé­gekre számítottam már a brigád meg­alakításakor is. Csakhát a kezdet jobban sikerült.. Kezdet... és a folytatás? — Lesz az ls. Ha elindul­tam — mennem kell." „Már két hete járom a környező falvakat. Késő este vetődöm haza, ki­merülten. A család nélkülöz, alig válthatok a gyermekekkel szót. Lesz értelme az egésznek? Azt hiszem lesz . .. Megismertem a lányok szü­leit, ők is megismertek engem. Nem fogadtak valami nagy szeretettel, elég bizalmatlanul mértek végig. De- Már a harmadikba. Harmadik lányo­mat adom már férjhez a brigád­ból ..." hát szóból ért az ember. Ki könnyeb ben, ki nehezebben. Az az érzésem, megértettek. Alapjában véve nem rossz emberek. Lám, milyen kedve­sek. Vacsorával kínáltak, de borocs­kát is hozzá, saját termés — mon­dogatták. Szóval, ha a lányok kima­radnak, magával lesznek. Hát jó, nem bánjuk, de azért vigyázzon rájuk, gyerekek még. Lányom, aztán dolgozz becsületesen, ne halljak rád panaszt. És a lány mosolyog, csillog a szeme, se m érdemeltem ennyi szép szót. Nem cinkosként rámkacsint. Értem Igen, világra szóló esemény. Csupán sze­dolgozni fognak, hogy ne legyen rá- retem a munkát s azt akartam, hogy juk panasz.^ Nos, talán a kerékvágás- a lányok ls megszeressék. És ez meg­ha lántiinlr " ' »-, „Tegnap kettős ünnepünk volt. A nemzetközi nőnapot ünnepeltük, s elnyertük a szocialista munkabrigád címet. Ritka örömben volt részem. Célba vezettem a brigádot. Az üzem­ben az égig dicsértek. Talán meg ba léptünk.' történt, ennyi az egész. Ez az, ami­nek örülök." „Már nem bírom ezt a sok szemre­hányást. A műhelyünkben már há­rom brigád működik, de még mindig „Az osztályozóban négyen megbe­tegedtek. Az ötven lány közül né­gyen. Ez nagy lemaradást okozott, a terv forgott kockán. Mondom a lá­nyoknak: „Holnap szégyenkezni fo- vannak kívülállók. Irigykednek ránk. gunk... Itt van a hó vége, és a ter- H oSV hát kön nyű nekünk, mindenütt vet nem teljesítjük." A brigád tagjai f} 1 a .^pu előttünk, moziba, , ., n, . ° . , kirándulásra járunk... Ugyanezt te­nem szóltak semmit Bántott a dolog, hetnétek t, ^ mondta m S n y ekik> al a. hogy még csak jelet sem mutatják kltsátok meg a brigádot, és... Azt bosszankodásuknak. Ott is hagytam hiszem, meg kellene alakítani a cso­őket, beültem az irodába s számol- magoló lányok között ís a brigádot, gattam, mennyi ls hiányzik a terv Ezek sem rosszabbak, mint az én lá­teljesítéséhez ... Egy műszakra len- nyaim voltak. Valakinek meg kellene ne szükség, egy rendkívüli műszakra, kezdenie. Beszélek róla a lányokkal. Igen, ez segítene. Sokáig töprenghet- Talán éppen erre várnak Azért irigy­. e ť s kednek, mert nincsenek közöttünk, tem, mert azon vettem magam eszre, £s miér t ne lehetnének közöttünk? hogy már két óra elmúlt. De a lá- Söt, itt a helyük nekik is." nyokat nem láttam, hogy elmentek ^^^^ volna. Benyitok az osztályozóba s szinte ajkamra fagy a szó. Az én lányaim folytatják a munkát. Huncút­kodva mosolyognak és néznek rám. „Döntöttem. Tegnap olvastam az újságokban az élenjáró dolgozók fel­hívását. A munkához való szocialista Én meg csak állok, mint akinek a lá- viszonyért, a munkásbecsületért, a ba gyökeret vert. parasztbecsületért. Egészen megha­„Vége a műszaknak... Két óra el- tódtam. Igen, ezért harcolni kell és múlt", mondtam aztán. Erre kacagnak. ezt áP olnl kelL Nekem i s- °i abb br i" - „No, mi történt veletek?" - ra- Sádot alakítok. A brigád vezetését át­gadt rám ls a kedélyes hangulat. „Semmi, semmi" — mondják többen is. — „Tévedni emberi dolog". „A műszaknak este tízkor van vége!" Hát, így állunk. Lányaim kiállták a próbát. A brigád már a világra jött, a keresztelőt is megtartottuk. Most adtam Jolánkának. Melničák Jolán kának... Én pedig újra kezdem a csomagoló lányok között... Jolánka folytathatja. Folytathatja a brigád. Kötelezettségvállalásainkat teljesítet­tük. Túl is szárnyaltuk... A párt­kongresszus -tiszteletére. Normánkat A nyugat-csehországi kerületben az idén 63 szerelt tehénistálló épül. Képünkön az egyik új típusú tehén istálló építkezése látható, ahol a te­heneket mély almozáson helyezik el. (ČTK — J. Nősek felvétele) MEGJEGYZÉS A kukoricatermésről van szó már csak erősödjék, izmosodjék..." 11 7 százalékra teljesítjük. Csak 104 százalékot vállaltunk. Nincs hiba a minőséggel sem. A reklamáció fogal­ma már a múlté. Most továbbállhatok. Beszéltem a csomagoló lányokkal. Ha­tan vannak. Engem választottak bri­gádvezetőnek." „Tegnap este jól szórakoztunk. Az egész brigád együtt volt a táncmulat­ságon. Moziba is együtt járunk, de mulatságon még csak most voltunk először együtt, rászedtek a lányok. De nem bántam meg, szinte fiatalnak érzem magam közöttük. Azt hiszem, az üzemi klubbot is kihasználjuk! Jól van berendezve, ott is szoktunk szó­rakozni. Már megszerveztük a tanfo­lyamot is. Ez kellett, nagyon kellett. „Oj brigádom van. Elölről kezdem a munkát. Nem lesz könnyű, de egy kis tapasztalatom már van. De na­gyobb a felelősség is. Bízom abban, hogy segítenek a lányok az első bri­A lányok nem tudták megkülönböz- gádből. Megígérték. Én is nekik. Se­tetni a műszálakat. Rendszeresen el- gItem ske t továbbra is. Haladjanak a járnak, tanulnak. Hasznát látják en- megkezdett úton. Én ls ezen akarok nek. De az üzem ls. A múlt hónapban haladni. Az első brigádban jelöltje már különösebb erőfeszítés nélkül ] ettem a pártnak... Ezt a bizalmat teljesítettük a tervet. Használ a tan- k i akarom érdemelni. A második bri­folyam, megtanultak ésszerűbben dol- gádban... Ki akarom érdemelni a gozni..." ' párttagságot." „Már egy fél éve kevesebbet bosz­szankodom. Jól megy a munka. Örö­mért sem kell a szomszédba járni. Most is lagziba készülődik a brigád. „Már vezetem az új naplót. Heten kezdtük..." Kerekes István Az elmúlt esztendők alatt nagyon sok szó esett a kukoricatermesztés fontosságáról. Számtalan értekezle­tet, tapasztalatcserét rendeztek az il­letékesek. Tavaly még a Szovjetunió­ból is ellátogattak hozzánk a kuko­rica nagy hozamainak mesterei, hogy ä termelés terén szerzett tapasztala­taikat átadják. Meg kell mondani, nem volt hiábavaló ez a népszerűsítő tevékenység. Bő termés Kelet-Szlovákiában a kukoricater­mesztés fellendítése érdekében né­hány évvel ezelőtt mozgalom Indult a poľany! szövetkezet kezdeménye­zésére. Jelentős mértékben kibővült a kukoricatermő terület, s ami a leg­örvendetesebb növekedett ennek a fontos takarmánynövénynek a hoza­ma. Ma már nem ritkaság a kelet-szlo­vákiai kerületben szemes kukoricából az 55—60, sőt több mázsás átlagho­zam. Babják elvtárs, a mlchalovcei járási pártbizottság titkára Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusán még szebb terméseredményről szá­molt be. ... panaszos betakarítás A Jó terméssel elégedettek lehe­tünk, viszont elszomorító az a tény, hogy a kerületben még most ls több mint 300 hektáron betakarításra vár a termés. Ebből a legtöbb kukoricát šovl járás sok szövetkezetében saj­nos hasonló a helyzet... A járási ipari üzem anyaghiányra hivatkozva nem teljesíti a megrendeléseket. — Mit tett a járási nemzeti bizott­ság a kukoricatárolók biztosítása érdekében? — nyitottunk be a kér­déssel Juhász Lajos mérnökhöz, a mezőgazdasági osztály vezetőjéhez. A rövid válasz nem bíztató, nem ve­zet a kérdés végleges megoldásához. Az osztályvezető elmondja, hogy ide­jében felhívták a kukoricatermelő üzemek figyelmét a szárítók, tárolók biztosítására, megrendelésére. Majd az illetékes üzemekhez kéréssel for­dultak a szárítók mielőbbi leszállí­tására. Kevés helyről érkezett biz­tató válasz. Az alig negyven kuko­ricaszárító, ami a járásba érkezett — csak néhány üzem részére elég ... ... és a kerület! nemzeti bizottság? A járás segítséget kért a kelet­szlovákiai KNB mezőgazdasági szak­osztályától. Mi is felkerestük Kállay mérnököt, ám hasonló választ kap­tunk, mint a trebišovi elvtársak. Senki nem számolt ilyen nagy ter­méssel. Igy az ipari üzemeinknek nem állt módjukban kielégíteni a meg­rendeléseket. Nem terveztek ehhez anyagot, tehát nincs ...! ? Elgondolkoztató állapot A kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok — nagyon helyesen — termelő trebišovi járásban csaknem mf, 8?f rY e zl é k. t? , kukori c? termote­kétezer hektáron töretlenül, hótakaró * ü, leténe k bővítését, a szövetkezetek alatt áll a kukorica. f eI lff« r^ a kukoricatermesztés je­A betakarításban fennálló lemara- len t°ségét, igyekeztek nagyobb ho­dás okatt keresve sajnálatos dol- »niot elérni. „A nagyobb termésért gokról vehettünk tudomást. Budky mozgalomba jelentkező mezogazda­Sándor elvtárs, a Slovenské Nové s 48 l f ffmekbe aktivistákat jelöltek Mesto-i Állami Gazdaság igazgatója l^í^J^Zt^ ÍL^T^ például gondterhes arccal igyekezett a JNB-re: — Segítsetek elvtársak, nincs hova tennünk a kukoricát — panaszkodott. Még földbe sem került a vetőmag, amikor a trebišovi járási ipari üzemben megrendelték a ku­koricaszárítókat, ám a gazdaság dol­gozóinak nagy fejtörést okozott a 200 hektáron megtermett átlagosan 55 mázsás hozamú kukorica elhelyezése. Megállt a törés, mert már minden saját forrást kihasználtak a raktáro­zásra. Fennállt a veszély, hogy nem kerül a termés fedél alá, illetve megpenészedik. Ezenkívül mennyi kukoricaszár veszik kárbal A trebi­A prerovi Meopta vállalatnak, a legnagyobb csehszlovák optikai üzemnek dolgozói jövőre ünnep­lik az üzem fennállásának 30. évfordulóját. A jubiláris évbe kiváló munkasikerekkel lépnek. ; A Meopta kutatóintézetében elektronika segítségével végzik a bonyolult optikai számításokat. Ké­pünkön dr. Milan Král és Marketa Chodurová az elektronikus számítógép munkáját figyelik.; (CTK — Ján Tachezy-felvétele] intézmények dolgozói köréből. Az il­letékes szervek mindent megtettek, csupán arról feledkeztek meg, hogy a szerződéses eladás teljesítése után megmaradt bő termés gondos elrak­tározásához szükséges férőhelyeket is biztosítani kell. Egyetértünk Kállay mérnökkel, hogy a tárolókról való gondoskodás nem csupán az állami szervek feladata. Nem várhatjuk, hogy az állam szá­rítókat építtessen minden üzem ré­szére és majd a termelők elhelyezik bennük kukoricatermésüket. Ez hely­telen és elítélendő álláspont. Száz szónak ls egy a vége, nem engedhet­jük kárba veszni az aranyat érő ta­karmányt. Siránkozás helyett cselekedetre van szükség A trebišovi járásban is az adott helyzetnek megfelelően gyorsítani kell a kukorica betakarítását. Min­den kukoricát termesztő üzem talál­hat megoldást a termés elraktározá­sára A michalovcei elvtársak bizto­san nem veszik rossz néven, ha a trebišoviak „ellesik" mit tettek ők járásukban, ahol szintén van kukori­ca bőven. A trebišovi járásban több terme­lőüzem megoldotta saját erejéből a raktározás kérdését. Például a KráL Chlmec-1 Állami Gazdaság sem ren­delkezik elegendő raktárhelyiséggel, mégis találtak megoldást. Telerakták a padlásokat kukoricával és inkább naponta 10—15 embert foglalkoztat­nak a kukorica forgatásával, szárítá­sával, de nem engedik megpenészed­ni. Igy nem csoda, hogy a jövő év­ben még szebb eredményeket akar­nak elérni a hústermelésben, mint az idén. Csűr, pajta minden nagyüzemi gaz­daságban van. Ha nincs más mód, ürítsük ki ezeket, kapcsoljuk be a takarmányszárltó ventilátorokat és mihelyt szárazak a szemek, mor­zsoljuk le a csöveket. Igy könnyeb­ben tárolhatjuk a kukoricát és ke­vésbé áll fenn a penészedés veszé­lye. Az idő sürget, azonnal cselekedni kell, hogy ne menjen tönkre az, ami már megtermett. KULIK GELLÉRT Heten kezdték Egy bngádvézető naplójából Gj SZÖ 4 * 198 2. december 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents