Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-14 / 315. szám, szerda

A GYÁR GAZDASÁGI ÉLEIÉBEN IS MÉRVADÓ a pártszervezet irányító és szervező munkája k u 1 r ű r z* Az alapszabályzat-tervezetnek fontos tétele: a pártalapszervezetek| Üzemi és vállalati pártbizottságok felelősek azért, hogy gazdasági egységük teljesítse a társadalom iránti kötelességeit. Ott, ahol a pártszer vezetek a pártdokumentum megtárgyalásakor ebből a szempontból szervezték és irányították tevékenységüket és ezt a szempontot a vita lezó rása után sem tévesztik szem elől — a tanácskozás feltétlenül eredmé- [ nyes volt. Az Adamovi Gépgyár kommunistái ezt tették. Az üzem pártbizottságának az az igyekezete, hogy a problémákat alaposan megismertesse a dolgozókkal, azt a látszatot keltette: „ezúttal — nagyot akar markolni", — de azonnal tegyük utána: „sokat is fogott l" A politikailag és gazdaságilag jól előkészített vita szép eredménnyel végződött. Nemcsak a vitaanyaggal kapcsolatos 340 gyűlésen elhangzott több száz felszólalás képviseli ezt az eredményt, hanem olyan tényleges elhatározások és cselekedetek, amilyenekre a gyár történetében még nem volt példa. A négyes alapszervezet gyűlésén az egyik munkacsoport képviselője kijelentette, hogy kollektívája elhatározta: önként szilárdítja normáit 1 Ugyanolyan bérért többet fog termelni, mert a jobb munkaszervezés, újítások stb. révén teremtett kedvező munkafeltételek számukra ezt lehetővé teszik. A hatos alapszervezet gyűlésén pedig a hideghengerde munkásai úgy döntöttek, hogy a fogyatékos anyagellátás ellenére a nyersanyag gazdaságosabb felhasználásával, ez engedélyezett selejt 3 százalékos csökkentésével már december 20-lg teljesítik az évi tervet. Természetesen a pártbizottság ügyelt arra, hogy e párjukat ritkító cselekedeteket azonnal népszerűsítsék. A gyár -— miután valóban nagy a lemaradás — termelési tervét csak a legnagyobb erőfeszítés árán teljesítheti. Kell a lelkesedés, a határtalan munkakedv, a tenniakarás, mert ha be is szerzik a szükséges nyersanyagot, az idő már rövid ahhoz, hogy „hagyományos" munkaütemmel behozzák a mulasztottakat. A gépgyár kommunistái komoly feladatot teljesítenek, amikor saját példaadásukkel, a tömegek buzdításával elejét veszik annak, hogy üzemük 1962-ben adósa maradjon a társadalomnak. A gépgyárban lefolyt tanácskozásnak ez egyik kétségbevonhatatlan nagy eredménye, s annál is inkább elismerésre méltó, mert a lelkesedés magára a vitára is rányomta bélyegét. Hasznos tanulságként érdemes megemlíteni, hogy a gyár pártbizottsága a dolgozók igyekezetét a termelés legégetőbb problémáinak megoldáséra irányította. A pártbizottság tudja, hogy a gyár gazdasági életére gyakorolt szervező és Irányító munkája csak akkor lehet eredményes, ha mindig a legsürgősebb feladatok, problémák teljesítésére, illetve megoldására hívja fel, szervezi a tömegek figyelmét, igyekezetét. Természetesen az olyan hatalmas gyárban, mint az Adamovi Gépgyár, nemcsak egy Ilyen kérdés van. Ezért olyan problémát kellett kiválasztani, melynek hatótávolsága a legnagyobb. Tekintettel a gépgyár aránylag elavult berendezésére, amely a termelékenységi terv fogyatékos teljesítését ls okozza, a műszaki fejlesztést tűzték kl célul. A pártbizottságnak nagy előrelátásra volt szüksége ahhoz, hogy éppen a műszaki fejlesztést helyezze előtérbe. A tervteljesítés támasztotta követelmények azonban azonnali intézkedéseket követeltek, s tudjuk, hogy a műszaki fejlesztés — bár szép eredményekkel kecsegtet — néha nem a kellő időben hozza vért gyümölcseit. A gépgyár kommunistái tehát olyan fába vágták a fejszéjüket, amely mások számára talán túl kemény lett volna. Csakhogy éppen azért, mert jól Ismerték a helyi adottságokat és feltételeket — s ez egy pártbizottság, illetve pártszervezet munkájához a legnélkülözhetetlenebb alap — meg merték tenni. így lett a műszaki fejlesztés kérdése a pártdokumentum megtárgyalásakor az Adamovi Gépgyár dolgozóinak vezérfonala. Ez a probléma azonban a termelési kérdések túlságosan bő skáláját öleli fel, ezért a legcélszerűbb lesz, ha ismertetésre csak egyet ragadunk ki közülük. A műszaki fejlesztésnek közvetlen szerepe van a munkaigényesség csökkentésében. Ez utóbbit különösen ott értékelik nagyra, ahol az önköltség túllépésének veszélye fenyeget, ahol a meghatározott pénzügyi keretek között nem képesek megbirkózni a feladatokkal. A gépgyár is ilyen helyzetben van. Érthető tehát, hogy a dolgozók valóban behatóan foglalkoztak a munkaigényesség csökkentésével és megtették erre vonatkozó hasznos javaslataikat. A jövő évre készülnek Említsünk meg néhányat. A dolgozók kifogásolták, hogy a nyersanyagnak, különösen az öntvényeknek, melyeket pontos méretre kellene készíteni, sokszor nincs meg a kellő minősége. A hozzáértők tudják, hogy a rosszabb tulajdonságú öntvények mennyivel több munkát adnak, mennyivel elővigyázatosabb bánásmó'dot Igényelnek, mint a jó minőségűek. Rámutattak továbbá, hogy néhol sok a célszerűtlen, felesleges anyagmozgatás, másutt viszont (főleg a szerelőcsarnokokban), ahol sok alkatrészre van szükség, az anyagmozgatók nem győzik a munkát. Bár az újítási javaslatok elbírálásának Idejét a gyárban nemrég harminc napról huszonötre csökkentették, egyesek még így is hosszadalmasnak tartják. A hozzásaólók indítványozták, hogy az újítási javaslatokat leadásukkor legalább előzetesen azonnal vizsgálják át és a legértékesebbeket részesítsék előnyben. Többen helytelenítették, hogy a gyárban sokszor figyelmen kívül hagyják az alkatrészek normalizálását. Egyes új szerkezetekhez pedig gyakran nem a már meglevő normalizált alkatrészeket tervezik, hanem újakat, amelyek a régiektől csak jelentéktelen kicsiségekben térnek el. Persze az új alkatrészeket azután nehezebb beszerezni vagy gyártani. Sok helyütt a szériagyártás is lehetséges volna, és nem is igényelne rövidesen meg nem térülő beruházásokat. Az ilyen és hasonló javaslatok sokaságát hallva a pártbizottság hamarosan rájött, hogy olyan értékes „anyag" került napvilágra, amely minden figyelmet megérdemel. Az előbb hangsúlyoztuk, hogy a pártszervezeteknek az alapszabályzat-tervezet elvei szerint is kötelességük volt az országos vita jó előkészítése. Ugyanis a tanácskozás mindenekelőtt arra volt hivatott, hogy a gazdasági egységeknek még jobb feltételeket teremtsen társadalmunk iránti kötelességeik teljesítéséhez. Most pedig, amikor a tanácskozás eleget tett küldetésének, határozottan állíthatjuk, hogy az elhangzott javaslatok gyakorlati érvényesítése a pártszervezetnek kétszeresen kötelessége, mert ez már közvetlenül a jobb feltételek megteremtését jelenti. A gépgyár kommunistái is tudatosították ezt a feladatot. Az alapszervezetek bizottságai és a javaslatok feldolgozására alakult szakbizottságok feladatul kapták, hogy azonnal tisztázzák a dolgozók elgondolásait. A felszólalóktól kérdezzék meg: mire alapozták javaslatalkat, mondják el részletesen, hogyan gondolják azok valóra váltását. Azonban a javaslatok ilyen „feldolgozásával" és továbbításukkal a gyár illetékes műszaki dolgozóihoz a pártszervezetek még korántsem tettek eleget a vitával kapcsolatos kötelességeiknek. Szép számmal hangzottak el olyan javaslatok, melyek érvényesítése azonnal lehetséges és szükséges. Többségük azonban megfontolást, alapos felülvizsgálást, időt kíván a tetté érlelődéshez. A pártszervezeteknek most éppen arra kell ügyelniük, hogy sem az egyik, sem a másik feladat le ne kerüljön a napirendről. Gondoljunk arra, hogy a termelés hatékonyságának növekedését eredményező javaslatok gyakorlati érvényesítése a gyár vezetőségének is szívügyévé váljék. Éppen ezért következetesen, szüntelenül érvényesítsék a gazdasági vezetés felett az ellenőrzési jogukat. A XII. kongresszus előtt egyre fokozódik a pártnak a nép széles tömegeire gyakorolt hatása. Egyre mélyül a párt és a nép közötti kapcsolat. A termelésben mindenekelőtt a pártalapszervezeteken múlik, hogy e kapcsolatoknak milyen eredményeik lesznek. Ahol a kommunisták következetesen érvényesítik a párt Irányvonalát, ott a siker nem kétséges. A párt irányvonalának egyik alapvető része a nj&pgazdaság-fejlesztésl terv. Teljesítését igen jelentősen elősegítheti a pártdokumentum megvitatásakor elhangzott javaslatok érvényesítése és ezért ez most a legidőszerűbb feladatok egyike. SZABÓ GÉZA Hangverseny a Nagy Október tiszteletére A Nagy Október 45. évfordulója és a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának megnyitása zenei életünkben ls megtalálta ünnepi kifejezését. Mi képviselhette volna méltóbban az est ünnepi jellegét, mint Sosztakovics XI. szimfóniája, amelyet méltán nevezhetünk az orosz forradalmi eszmék himnuszának. A hatalmas mű, amely „az 1905-ös év" alcímet viseli, megrázóan reális jelenetekben a forradalom gyökeréig nyúl vissza. Egy nagy művész a történelem nagy eseményét ábrázolja a zene nyelvén, szíve, értelme és művészete egész erejével. Egyetlenegy nap tragikumából, izzó, robbanó feszültségéből kibontakoznak egy új korszak távlatai. Az első tétel címe „Palota-tér", a másodiké „Január 9-e", a harmadik tétel „In memoriam" az áldozatokat siratja, a negyedik tétel, a „Riadó" fellobbanó fénnyel a jövőbe világít. A különös hatású első tétel visszafogott, lassú hegedfíhangialval izgalmas feszültséget vált ki. Mélyen, sötéten hallgat a néptelen tér. Itt-ott távoli trombitajelek, a pétervári Téli Palota őrségének trombitái. Egy forradalmi börtöndal melódiája csendül. A hatalmas vihart megelőző csend itt eseménnyé sűrűsödik. Sosztakovics szinte valószínűtlenül egyszerű eszközökkel ér el ilyen hatást. Az ellentétek féktelen összecsapásával annál megrázóbban hat a szünet nélkül rákapcsolódó második tétel. A széles, nagy területeken kibontakozó fokozás viharában kifejezésre jut a cárizmus igája alatt sínylődő orosz nép ereje és lázadása, kemény, könyörtelen hangok ábrázolják a cári hóhérok barbár tombolását, mintha maga a pokol szabadult volna el. Véres vasárnap. Váratlan átmenet a kezdeti pianóhoz fojtott, Izgalmas kicsengéssel zárja a tételt. A harmadik részben a „halhatatlan áldozatok" című orosz gyászlnduló egyszerű népi melódiája szervesen kapcsolódik a szlm-i fonikus történéshez. (Ez a gyászln-: duló 1905 óta a proletariátus felszabadításáért vívott harc áldozatainak hángokba öntött szimbóluma). És "égül: a forradalmi harcosok feltartóztathatatlan előretörését énekli, üjJongja a negyedik tétel, a „Riadó". A szimfónia tulajdonképpen négy tételre oszlik, de a történés belső egysége szinte önmagától megszünteti a tagozódást, mert a töretlen egy-, befogottság Itt belülről fakadó követelmény. Éppen így belső követelmény a szimfónia szokatlanul nagy terjedelme. Itt nem a schuberti „mennyei hosszúságról" van szó, a monumentális méret a valóságábrázolás parancsa. Ugyanez a belső követelmény ad helyenként kíméletlenül kemény, sőt nyers eszközöket az alkotó kezébe, mert Sosztakovics ebben a szimfóniában nem a szépséget idézi, nem andalít és pem gyönyörködtet. A tragikus történelmi események erejével brutálisan megragad, felkavar, velőkig hatol. A szimfónia valóban Idegfeszítő, a hallgatók önmagukon is megfigyelhették a hatás izgalmasságát. Filharmóniánkat az ünnepi hang-: versenyen Viktor Dubrovszkij, a Belorusz SZSZK érdemes művésze vezényelte. Dubrovszkij rendkívül életteljes muzsikusegyéniség, minden idegszálával éli a zenét. Az intuitív előadók közé tartozik, akiket a perc varázsa is áthat és felvillanyoz. Sosztakovics hatalmas szimfóniáját a szovjet ember forró átélésével vezényelte, akinek a mű minden hangja a legmélyebb valóság. A szimfónia nehéz előadói feladatainak megoldásában Filharmóniánkat a legnagyobb elismerés illeti. A zenekar valamennyi tagja tudása legjavával járult hozzá az est ünnepi hangulatához. HAVAS MÁRTA Ü j utakon EGY RENDEZŐI TANFOLYAM TANULSÁGAI A lamači szövetkezet zöldségtermelői uz 19ttt-as gazdasági évre készül nek. Anna Hergottová, Amália Mikleticová és Jozefina Marková a karfiolt csomagolták, amelyet áttelelésre melegágyakba raknak. (Remp-felvétele) Célban a rožftavai járás A kelet-szlovákiai kertlletben elsőnek » rožftavai iárás teljesítette 100,2 szá'.alékra a kukorica felvásárlási tervét. Aránylag a trebišovi járásban is jól halad a kukorica felvásárlása, ahol eddig 65 szövetkezet, a somotorl és Kráfovský Chlmec-I Állami Gazdaság teljesítette ezt a feladatot. Ebben a járásban meg közel 40 vagon kukoricát kell felvásárolni. —ért Aki figyelemmel kíséri a műkedvelő színjátszók munkáját, jólesően állapítja meg, liogy sokat fejlődtek az elmúlt néhány év alatt. Hiszen amíg ezelőtt a darabos mozgás, a döcögős beszéd, "és a szerep átélésének hiánya Jellemezte játékukát, ma mér művészileg ls tolmácsolni tudják a darab mondanivalóját. Akad még azért tanulnivalójuk, hiszen a fejlődés korában élünk, s a falusi közönség igényessége is nagyon megnövekedett. Annak az embernek, aki napról-napra a televízió mellett ül, aki komoly színházak vendégszereplését nézheti végig, elégtelen ma már a közepes színvonalú műkedvelői játék. És Itt hozakodik elő a falusi színjátszás még ma ís fennálló súlyos problémája, a képzett rendező hiánya. A Csemadok, az iskolai ügyosztály és a Népművelési Intézet évek óta rendezett ugyan szaktanfolyamokat, ezeknek azonban különböző hiányosságai voltak. Gyakran előfordult például, hogy a tanfolyam szervezői a minél több hallgató toboŕozását tűzték ki fó célul, s így aztán olyanokat is meghívtak, akiknek csak kevés viszonyuk volt a falusi színjátszáshoz. Az aránylag rövid ideig tartó tanfolyamokon sok volt az elméleti előadás is, de kevés a gyakorlati oktatás. Ezeket a hiányosságokat igyekezett most kiküszöbölni az az újfajta, úgynevezett ciklusos tanfolyam, amelyet a galántai, a JNB iskolaügyl szakosztálya, a Csemadok járási titkársága, és a népművelési otthon Tomaäikovón rendezett meg. Íme, miket Is tapasztaltunk ezen a kétszer négynapos Yendezői tanfolyamon: A tanfolyam szervezői számszerint 25 falusi rendezőt hívtak meg, akikről feltételezhető volt, hogy komolyan akarnak tanulni és szívükön viselik a falusi színjátszás sorsát. Nem körlevéllel fordultak a falusi együttesekhez — hiszen "innen többnyire olyan embereket szoktak küldeni, akik éppen kéznél vannak —, hanem fáradságot nem kímélve személyesen hívták meg a legrátermettebb fiatal rendezőket. A tanfolyamot, hogy elegendő időt fordíthassanak az oktatásra, folytatólagosan, ciklusosán rendezték. A galántai járás ciklusos tanfolyamának azonban a legnagyobb érdekessége az, hogy az előbbi tanfolyamoktól eltérően, az előadók itt már a gyakorlati oktatásra fektetik a fősúlyt. Olyan kérdésekre is választ adtak például, hogyan küszöböljék ki azokat a gyakori sértődéseket, amelyek egy-egy színdarab szereposztásánál fordulnak elő. Részletesen megtárgyalták, hogy a rendező miként ismerkedjék meg a betanítandó színdarabbal, a térbe való helyezéssel, hogyan ossza ki a szerepeket, ismertesse meg a szereplővel a szerepet, tárgyalták az olvasópróbák lényegét, a rendelkezőpróbákát, az emlékpróbákat, a próbákat, a színpadtechnikát, a beszédtechnikát, a hang ós fényhatást. És mindezt nemcsak elméleti előadás formájában, hanem a gyakorlatban ls. Bemutató előadásra hívták meg például a Dunajská Streda-1 Müvészbrigádot. A hallgatók jeléneteket próbáltak és megtekintették, majd elemezték a Sladkoviöovón színrehozott Bolondóra című Siposs darabot ls. Igen érdekesen fogták fel a galántaiak a dramaturgiai problémákat ls. A rendezői tanfolyam két első ciklusán négy-négy színdarabot választottak kl, s részletesen elemezték azokat. Gondosan ügyeltek arra, hogy csakis értékes színdarabokat válaszszanak ki (mai témájú cseh, szlovák, ukrán és magyar darabokat) és ezzel két célt is elértek. Egyrészt a helyes műsorpolitlkára szoktatták a rendezőket, (értékes, mai témájú darabokat kedveltettek meg velük) — másrészt a színdarabjátszás területi elosztásának problémáját ls sikerült megoldani. Amíg ugyanis az eddigi rendezői tanfolyamokon csupán a színdarabok címjegyzékét közölték a rendezőkkel és így gyakran előfordult, hogy a szomszédos falvak egy és ugyanazon darabot játszották, most ez mér nem fordulhat elő. A tomašlkovói tanfolyam hallgatói ugyanis úgy osztották fel maguk között az elemezett darabokat, hogy egymáshoz közel ne játszhassák ugyanazt. Az egyes csoportoknak több lehetőségük lesz tehát a vendégszereplésre s a falvakra is több csoport jöhet le. Végül azt is hadd szemléltessük még, hogy már is milyen sokat tanultak a tomašlkovói ciklusos tanfolyam hallgatói. Említettük, hogy október 28-án csoportosan megtekintették a Sládkovičovón bemiUatott Bolondóra című darabot. Bár Siposs Jenőnek ez a bohózatszerű új színdarabja hatalmas közönségsikert aratott, a taps és nevetésorkán mégsem tévesztette meg a tomašlkovói kastély tanfolyamának hallgatóit. Másnapi értékelésükön reálisan rámutattak a színdarab, a szereplők és legfőképpen a rendezés hibáira. Mindent egybevéve igen örvendetes a galántai járás úttörő munkája, s reméljük, hogy a többi járás kulturális. vezetői is példát vesznek tőlük. NEUMANN JÄNOS 1962. november 14. * (Jj SZO 5