Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-04 / 305. szám, vasárnap

A legjobb módszer 'A múlt héten hazánk kiváló dolgo­zói, köztük Josel Trousil, a hlušovicei tehéngondozó, a szocialista munka hőse is, felhívással fordultak hazánk munkásaihoz, parasztfaihoz. A felhí­vást lapunk is közölte. Azóta az üze­mek, kollektívák százai válaszoltak már, hogy a főbb munkaeredménye­ket ők is becsületbeli ügynek tartfák és állításukat értékes felajánlásokkal támasztfák alá. Josef Trousilt jóformán az egész ország Ismeri. Szövetkezetében kiváló tejhozamokat ért el. Ö azonban ezzel nem elégedett meg. Járta a szom­szédos szövetkezeteket és a helyszí­nen osztogatta tanácsait. Arról nem is beszélve, hogy a hluSovicei szövet­kezetet (észak-morvaországi kerület) az ország különböző vidékeiről láto­gatják a szövetkezetesek. Saját sze­mükkel akarnak meggyőződni a nagy tefhozam titkáról. Josef Trousilt egy alkalommal új­ságírók csoportja kereste fel. Meg­kérték, árulja el munkamódszerét, mellyel országos hírre tett szert. — A nagy tejhozam titka? — mo­solyodott el a mindig vidám, gyors beszédű tehéngondozó. — Nagyon egyszerű. Először is: elegendő takar­mányt kell biztosítani... Mert fej­het valaki géppel, kézzel, masszíroz­hatja a tőgyet fejés előtt, fejés után — a tejhozam nem lesz nagyobb, ha a tehenek nem kapnak elegendő ta­karmányt... (zs. 1.) Szemléltető agitáció Az öntözéses gazdálkodás beveze­téséhez szükséges beruházási eszkö­zök igénylésére kérvények formájá­ban több kilogramm papírt juttatott el a Nánai Állami Gazdaság a JNB illetékes szakosztályára. „Hiányzik a műszaki dokumentáció" — utasították el rendszerint a gazdaság vezetőinek folyamodványát. A következő évben a kiadások pon­tos megjelölősével indították útjára kérvényüket. Ekkor azonban az öntö­zőberendezés gazdaságossága megin­dokolásának hiánya miatt süllyesz­tették fiókba a szaporodó aktákat. Medovarszký Mihály igazgató vég­képp megelégelte a helyzetet s pa­naszával kirukkoltba járási pártkon­ferencián. — Gazdaságos-e az öntözés? — szó­lalt emeltebb hangon és lehajolva, kövér aktatáskájából közszemlére ha­talmas cukorrépát rántott elő. — Ilyen nagyságú répából az ebedi gazdaságban 617 mázsát takarítottunk be az öntözött területekről... Míg a konferencia küldötteinek vas­tapsa zúgott a teremben, visszahe­lyezte a ritkán látott, fejlett répa­példányt és utána egy öklömnyi so­ványt tövet emelt ismét a magasba. — S ahol nem öntöztünk, csak két­száz mázsa volt a hektárhozam. Nos, kíváncsiak vagyunk, hogyan in­tézkednek ezután a demagóg, újkori tamáskodők. (th) Traktoron a holdra Egy mezőgazdasági iskola udvarán csatasorban kellene állniuk a gépek­nek. S ebből a géptárból nem vol­na szabad hiányoznia a legújabb tí­pusú mezőgazdasági gépeknek. Mert ugyebár senki sem tanul meg bicik­lizni kerékpár nélkül — bármennyire is verik a fejébe a kerékpározás teó­riáját. Így van ez a mezőgazdasági iskolában is. Szóval, ha egy tucat traktor, ugyan­annyi kombájn és a többi gépből en­nek háromszorosa sorakozna iskolánk udvarán, akkor sem volna merszem megkérdezni: — Minek ez nektek? Mert ha a diákok „csak"' az egyik csavart ki- a másikat meg becsavar­ják — ezzel is tanulnak. S akkor nem a szövetkezetekben — új munkahe­lyükön látják először az új, korszerű.< masinákat, hanem ismerik a gépek minden porcikáját. i De vannak, akik mást mondanak. [ Van nekünk egy, egyetlenegy trak- I torunk. Ám vannak, akik ezt is so- 1 kallják. Egymás kezébe adják az \ igazgatóság kilincsét, s mind így t kezdi: ] — Van az iskolának egy trakto- ( ra? • | — Van. j — Minek az nektek? Itt äll az i udvaron ... Nekünk meg szükségünk j lenne rál * Eleinte türelmesen magyaráztam, ] hogy én bezzeg amondó vagyok..., De már nincs türelmem. S ha oala-1 kinek még szándékában van átlépni \ az iskola küszöbét, hogy megtuda- , kolfa: minek ez a traktor az iskolá- \ nak, annak a következőt válaszolom: , — Mélyen tisztelt kartárs, arra a traktorra nekünk nagy szükségünk van. Ugyanis azzal akarunk felmen- , ni a Holdra! Ez az érv bizonyára mindenkit meggyőz... I^sf ÉRVÉNYESÜL Ä SZOCIALISTA ERKÖLCS TÖRVÉNYE A megtett út, a fejlődés, az előre­haladás mikéntjeinek vizsgálata min­den dolgozó feladata. Az értékelés , a hibák feltárása okulás célj ából, a jó­nak, szépnek követendő példaként a széles néptömegek elé tárása, különö­sen kötelessége az ismeretterjesztés ás nevelés feladatát teljesítő dolgo­zók között az — újságírónak . Ez a köelesség vitt el a kováCovi Nyugdíjasok Otthonába. Délfelé járt az idő, mikor megérkeztünk, éppen az ebédlőbe igyekeztek az idős nénik és bácsik Négy éve működik az otthon a gon­dozott park közepén. Egy jókarban levő szép kastély a kétszáz vendég otthona. Nem, nem vendégek: egy megelégedett, boldog nagy család. Külön — új épületben, már a szo­cializmust építő nép által, gondosság­gal és szeretettel emelt épületben van a két teremből álló ebédlő, a do­hányzó és a füstmentes olvasószo­bák, a hármastagolású konyha, a hű­tők és raktárak, az irodahelyiségek, melyeket télikertnek ható ragyogó tiszta folyosók kötnek össze. Nem azt kívánom kiemelni, azonban, ami az épületben van, hanem a minden oldalról beragyogó napfényt, a ren­det, a tisztaságot, ami együttesen két­száz Idős ember boldog öregségének alapja. Megvalósítója pedig a szeretet, amivel az otthon dolgozói ellátják, gondozzák, tisztán tartják és ápolják ezt a nagy családot. Ez a szeretet tükröződik az idős emberek arcán és szemében, ez fűti át minden szava­kat, melyekkel nem győznek hálál­kodni a gondnok és munkatársai, s ezen keresztül társadalmunk, rend­szerünk gondoskodásáért. Négyszemélyes, fehérrel terített asztaloknál folyik az étkezés. Fehér­kötényes, fityulás felszolgálók nagy tálakban hozzák a levest. Váltott, tisz­ta tányérban kapják a második fo­gást. Akinek kevés, nyugodtan jelent­A fő épület. kezik a repetéért. Még nem volt rá példa, hogy valaki is üres tányérral távozott volna. Betoppanásunk­kor éppen csont­leves eregette a tálakból a bodor gőzfelhőket, utána káposztás kocka volt, kinek cukor­ral, kinek borssal, kedve szerint. Elő­ző nap, vasárnap lévén zöldségleves, sült csirke és egy­egy üveg sör volt a menű. A Nagy-házaspár asztalánál állok meg egy szóra. — Négy gyerme­ket neveltem fel — mondja a 73 éves Nagy néni. — Mi­előtt idekerültem, az utolsó percig dolgoztam, férjemmel együtt. De így se volt jó. Itt otthonra találtunk, olyanra, amilyent egyik gyermekünk sem nyújtott nekünk. Hálás vagyok, hogy idekerülhettem. Itt ismerem meg, mi a boldog öregség. Az idealista erkölcsi törvényben, a tízparancsolatban a szülök iránti tisz­telet és szeretet van előírva. Csak­hogy ez a szülők iránti tisztelet és szeretet mily gyakran, jaj de nagyon gyakran úgy érvényesül, hogy az el­aggott apa az ólban, vagy a fészerben szenvedte végig öreg napjait, vagy éveit. Ha pedig volt valami kis va­gyon, az öröklésnek a legkisebb re­ménye, akkor legszívesebben segítet­tek volna ahhoz, hogy mielőbb befe­jezze életét. Az öreg mama pedig míg mozogni tudott, cselédje volt a háznak. Az átlagos életkor alig érte el az ötven évet. A szocialista társadalom megterem­tette és folyamatosan építi azokat a feltételeket, amelyek a boldog öreg­séget biztosítják. A nyugdíjasok nyug­díjuk arányában hozzájárulnak az ott­honfeuntartásához. 1 így például a ko­váčovói otthonban ez összesen évi 480 ezer korona körü­li összeget tesz ki, ami talán egyhar­mada az otthon fenntartási költség­vetésének. A két­harmadrészt, körül­belül 1400 000 ko­ronát a szocialista társadalom adja az állami költség­vetésből. Országunkban több száz hasonló otthon működik, több százmilliót fordítunk az idősek szép öregségének biztosítására. S bár az idősek nagy többsége az Wenzel Gizella, az első emelet egyik, 81 éves lakója. Legkedvesebb szórakozása az olvasás. őket eltartó gyermeküknek egész nyugdíjukat átadták, nem volt olyan nyugodt és szép életsoruk, mint itten. Ez persze Matunák István gondnok elvtárs és az egész kollektíva dicsé­retére is válik. Több idős házaspár is van az ott­honban, így például a Hollósi-házas­pár, Kétágyas, tiszta, szépen beren­dezett szobájukat meghitt otthonuk­nak tekintik. A szocialista erkölcs törvénye nem­csak az idősekről gondoskodó sze­mélyzet részéről érvényesül. A nagy „család" tagjai megbecsülik a mun kát. Vigyáznak a rendre, a tisztaság­ra és vigyáznak az együttélés fegyel­mére is. A saját körükből választott nyolctagú bizottság nemcsak a heti menüt állítja össze, hanem ők tár­gyalják. meg a néha-néha előforduló fegyelmezetlenségeket és határozatu kat okulás céljából az egész közösség elé terjesztik. Szép itt az öregek élete. Több nyug­díjasotthonnal összehasonlítva, itt kü­lönösen szép. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégen egy prágai nyugdíjas­otthonnal bonyolítottak le huszonöt személyes csereakciót. KováCovóból huszonöt jelentkezőt vittek tíz napra Prágába, onnan pedig ugyanannyian ideérkeztek. A tíz nap leteltével az­után a vendégek közül sokan kérték az intézet vezetőjét, hogy végleg tart sa itt őket. Két televízió, rádió, könyvtár, újsá­gok, társasjátékok állanak az otthon rendelkezésére. Nem ismerik, mi az unalom. Gyakran keresik fel az ott­hont a járásban működő kulturális csop tortok, a CSISZ- és pionírszerve­zetek, hogy műsorukkal örömet sze rezzenek. Itt, ezen a helyen érzi át az ember igazán, mit jelent e mondat: „Min­dent az emberért 1" Skalina Katalin KÖVETKEZETESSÉG'? Jókora tábla burgo­nyát ültettek az idén K... falu szövetkezete­sei. Azaz nem is egye­dül ők, mert segítsé­gükre sietett a szom­széd szövetkezet komp­le xbrig ádja az ültető­géppel. Így sem tették valami nagyon korán földbe az ültetésre nem éppen a legalkalmasabb ültető anyagot, mert elég későn jutott eszük­be, hogy a múlt évben i korai burgonyát szét­osztották a tagok kö­zött. Illetve, hogy sen­kit meg ne sértsek, va­lamicskét el is adtak — a piacon. Olyat ül­tettek tehát, amilyen volt — késeit. De nem ez a lényeg. A későn ültetett kései mrgonya szedése is ké­•,őre maradt. Már azért is, mert még a múlt évben elromlott a bur­gonyaásó gép, s azóta egy kézsimítást sem kapott. Ez pedig nyo­mós ok. Am a novem­berbe hajló októberi na­pok ezzel keveset tö­rődtek: A nemzeti bizottság egyik tagjában mégis :_ csak megszólalt a lelki­ismeret. — Kellene nekünk az a kis krumpli — agi­tált. — De mivel ássuk ki? — kapta a kérdést. — Nem tudod, hogy az ásógép rossz? — Szólni kéne a szomszédoknak — ér­velt az előbbi. Hümmögtek néhá­nyan. A gép mégis el­jött. Csak azt nem tud­ták a brigádvezetők, hogy — ha már itt van a gép, ki szedi fel utá­na a burgonyát. Mert ugyebár,'akad. most ép­pen elég munka a ház­tájiban. — Hát az Iskolások? — jött a gordiuszi cso­mót megoldó ötlet. Két tanító vagy negy­vened magával — diá­kokkal — még aznap délután meg is jelent a burgonyatáblán. Zsáko­kat természetesen nem találtak ott, pótkocsit sem. Sőt, az illetékes brigádvezető vagy agro­nómus sem mutatkozott a láthatáron. De nem azért született faluban az egyik tanító, hogy ne találjon megoldást. — Gyerekek, itt si­mítsátok el kör alak­ban a földet, majd ide öntjük ki (a magukkal hozott kosarakból, vöd­rökből) a felszedett burgonyát. Szaporodtak a kupa­cok. Már az alkony lo­pakodott a tájra, ami­kor egy kétkerekű „pej­kó" vágtatott a dűlő szélére, nyergében az egyik szövetkezetessel. — Megfagy itt ez a krumpli — bölcselke­dett a kupacok felé bökve. — Betakarjuk, ha nem szállítják el — mondta a tanító. A „jövevény" már ott sem volt. Három nap múlva kupacokban állt a bur­gonya azon a táblán. Ss érdekes, ezt már a falu népe is megtudta. Én legalábbis ezt állí­tom. Hogy miért? Ügy alkonyattáfban legalább 20 asszony, néhány gye­rek és uram bocsá'... három férfi is ott „szor­goskodott" (nem zsá­kok nélkül J a kupacok között. Teltek a zsákok. Nem, én egy szóval sem állítom, hogy ezek az „igyekvő" emberek a kupacokhoz is hoz­zányúltak. Még azt sem, hogy egyesek egy-két „főtanácsot" az iskolá­soknak is adtak, mert 'ulajdonképpen mást ikartam mondani. Azt, hogy a szövet­kezet vezetői, mint a brigádosok munkájának idején, most sem néz­tek a burgonyaföld felé. Még merje valaki azt állítani, hogy nincs bennük „következetes­ség". Már ami a közös iránti „ügybuzgalmat" és az egyéni kényelem, vagy még inkább az egyéni érdekek javára a közös iránti közöm­bösséget illeti. Meri ugyebár mégiscsak könnyebb a járástól burgonyát követeint, mint a burgonyafelsze­dést jól megszervezni. Es csodálkoznak K hogy ntncs szerencséjük. HARASZTI GYULA A diákotthonról A diákotthonról beszélgettek, tehát főiskolások voltak. Az egyik elkese­redetten magyarázta, hogy még min­dig nem kapott elhelyezést a diák­otthonban. Egy idősebb bácsi jóhi­szeműen közbeszólt. Bezzeg az ő ide­jében annyi hely volt a diákszállók­ban, hogy a tulajdonos apróhirdetés utján kereste a lakót. A mellette ülő hasonló korú néni nem állta meg szó nélkül. Két fia maholnap mérnök lesz, a lányát pedig most vették fel az orvosi fakultásra. Ők heten voltak testvérek. Némelyikük, köztük ő is, szerettek volna tovább tanulni. Nem tehették, nem volt szükségük diák­otthonra. Még apróhirdetés útján sem. —pl— • •••••••• A műszaki fejlesztés * érdekében Az általános műveltség növelése, a tudomány és a technika vívmá­nyainak széles körű gyakorlati al­kalmazása a termelésben alapozhat­ja meg a legjobban egész társadal­munk további gyors ütemű fejlődé­sét. E feladatok teljesítésében jelentős szerep jut a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak. Az ostrava-kunčicei Klement Gottwald Üj Kohóban ez idén alakult meg az Ismeretterjesz­tő Társaság üzemi tagozata, amely­nek tevékenységét közvetlenül a CSKP vállalati bizottsága irányítja. A tagozat félév alatt több mint száz műszaki, gazdasági és politikai dol­gozót nyert meg a tudományos — népszerűsítő és politikai nevelő­munkának. Példásan gondoskodott különböző tárgykörű előadások és beszélgetések rendezéséről s a népi egyetem keretében előadássorozatot készített elő „A kobóipari vállala­tok irányításának megszervezése" címen s a népi akadémia keretében a vállalat gépipari üzemének vil­lanyszerelői számára egész évi tan­folyamot rendez az elektronika te­rén legújabb tudnivalók ismerteté­sére. A társaság tagozata szorosan együttműködik a Klement Gottwald Oj Kohóban működő valamennyi szervezettel. Jelentősen hozzájárul e szervezetek előadói szakismeretei* nek gyarapításához s az előadások kidolgozásánál is segít. A népi egyetem és akadémia nagy lehetősé­get ad a dolgozók továbbképzésére, művelődésére s ezért jelentősen elősegítheti azoknak a feladatok­nak teljesítését, amelyek a dolgozók szakképzettségének, műveltségének általános növelése terén válnak mind időszerűbbé a Klement Gott­wald Oj, Kohó valamennyi részle­gében. A vállalat termelési feladatainak teljesítése szempontjából szerfölött fontos, hogy a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság tagozata szorosan együtt­működik a vállalatvezetőséggel, a társadalmi szervezetekkel, de első­sorban a szakszervezettel, s a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szer­vezetével. Most pedig arról van szó, hogy a tagozat elmélyítse, szervezettebben s tervszerűbben fejtse ki e jól megkezdett tevékeny­ségét. A jövőben már nem eléged­het meg csupán a marx-lenini világ­nézetről, a nemzetközi kapcsolatok­ról szóló s a nevelés problémáival stb. foglalkozó előadások megren­dezésével. Célkitűzése, hogy az esz­mei tartalom szerves része legyen minden akciójának. így például a technológiai kérdésekről szóló elő­adásban rá kell mutatni az ezzel kapcsolatos természettudományi és társadalmi-gazdasági összefüggések­re. A tagozatnak fontos feladatokat kell teljesítenie műszaki-gazdasági propaganda terén Is. Igaz ugyan, hogy gyakran hangzanak el ellen­vetések, melyek szerint ez a tevé­kenység a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság hatáskörébe tar­tozik. Az ilyen nézetek helytelenek. Tudvalevő ugyanis, hogy míg a Cseh­szlovák Tudományos Műszaki Társa­ság túlnyomórészt az új technológia és technika gyakorlati érvényrejut­tatását szorgalmazza, az újítóknak s a feltalálóknak nyújt segítséget, a Csehszlovák Politikai és Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társaság többnyire az új technika gazdasági, társadalmi és természettudományi alapjainak Ismertetésével foglalko­zik. A tagozat legközelebbi feladatá­nak tekinti, hogy a CSKP vállalati bizottságának irányításával és segít­ségével részletesen dolgozza ki té­matervét és azt a legszorosabb ösz­szefüggésbe hozza a vállalat problé­máival, valamint a termelés szük­ségleteivel. Alena Šrubarová, A tfineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasműben a pártdokumen­tum felhívására a vasgyártás új tech­nológiáját dolgozták ki, hogy csökkent­sék az olvasztásboz szükséges koksz mennyiségét. Helyette fűtőolajat hasz­nálnak .amelyet különleges porlasz­tók segítségével juttatnak az olvasztó kemencébe. KépUnkün Karel Chybidziu­ra, a vasmű hatodik kohójámak mű­szakvezetője a különleges porlasztók­ba jutó fűtőolaj folyását szabályozza. (CTK — Svoröík felvétele] Kelet-Szlovákiában kibővítik a gyümölcsösöket (CTK) — A kelet-szlovákiai klőovi Nemesítő Állomás dolgozói faiskoláik­ból már több tízezer gyümölcsfacse­metét szállítottak a kerület gyümöl­csöseinek kibővítésére. Sok ezer kü­lönböző fajta gyümölcsfacsemetét szállít a Sabinovi Mezőgazdasági Mű­szaki it&ola, a silicei szövetkezet, va­lamint a Krásnohorské Podhradie-i Állami Gazdaság. A kelet-szlovákiai kerület mezőgaz­dái az idén ősszel 90 000 gyümölcsiát, elsősorban almafát ültetnek ki. ÜJ SZÖ 4 * 198 Z- noveln h" r *

Next

/
Thumbnails
Contents