Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)
1962-11-04 / 305. szám, vasárnap
é Munkában a talajjavítók A nitrai Kerületi Mezőgazdasági Talajjavítási Vállalat malackyi üzemének dolgozói Lakšarská Nová Ves községtől nem messze a senicai járásban komplex vízgazdasági berendezést építenek. Képünkön Ján Písečný baggeres az egyik víztároló építésénél naponta 600 köbméter földet rak teherautókra. (K. Cích — CTK felvétele) Értékes segítőtárs S szovjet lapoknak és folyóiratoknak hazánkban népes olvasótáboruk van. A szovjet sajtótól a dolgozók nemcsak a szovjet nép életéről és sikereiről tájékozódnak, hanem új ismereteket is szereznek. Csupán az orosz népi nyelvköröikben két év alatt több mint 12 000 szovjet forrásból készült fordítást dolgoztaik ki. Az idén több mint félmillió előfizető részére 1300 fajta szovjet újság, tudományos, szak- és népszerű folyóirat érkezik. A moszkvai Pravda például előfizetőink számára már évi 2V4 millió példányban, a „Murzilka" című gyers meklap kétmillió példányban érkezik. Mint minden évben, a CSSZBSZ, az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma és más intézetek versenyt hirdettek az előfizetők megnyerésében elért legjobb ered-: ményekért és a szovjet sajtó fel-: használásáért az 1963-as évben. E verseny győzteseit szovjetunió-: beli utazással és számos nyereménytárggyal jutalmazzák. Egy pártszervezet munkája a szövetkezeti gazdálkodás tükrében A kongresszust megelőző vita során jutott el hozzánk a hír: a Hontianska Vrbica-i szövetkezetben (levicei járás) nincs minden a legnagyobb rendben. Akadtak olyanok is, akik azt állították: a több mint 1600 hektáros szövetkezet kátyúba jutott. A tagok elégedetlenek, szidják, szapulják a vezetőséget, az új elnököt. Helyzetjelentés Négyen ülünk a szövetkezet irodájában: Michal Adamčok, a szövetkezet elnöke, Bakai István zootechnikus, és Pavel Fábry, a szövetkezet pártszervezetének elnöke. Egymás szavait kiegészítve körvonalazzák a szövetkezet jelenlegi helyzetét. Minden szépítés nélkül — akárcsak a vita folyamán — most is feltárták a nehézségeket. Tény az, hogy komoly gondokkal küzd a közös vezetősége. Akadnak olyan szövetkezeti tagok is, akik a bajokért őket és különösen Michal Adamčokot, a szövetkezet új elnökét okolják, mondván: A régi elnök /.idejében" mégiscsák több jütott a munkaegységekre, egy kis répát, meg miegymást harmadába ls juttatott a tagoknak. Meg aztán; ha valaki egy kis herét, szemet vagy más egyebet elemelt a közösből, nem csinált belőle mindjárt tüzet. Most meg már harmadában sem kapálhatnak, sőt a munkaegységek tervezett értékét is lecsökkentették a félévi gazdasági mérleg elkészítése után. Kl ennek az oka, ha nem az elnök? Ha valaki úgymond, szőrmentén vizsgálja a dolgokat, az elmondottaktól aligha juthat tovább. A látszat az, hogy a mezőgazdasági technikumot végzett új elnök vezetésével ugyancsak megszaporodtak a gondok, bajok. Ez azonban csak látszat. A lényeget, a bajok gyökerét sokkal mélyebben kell keresni.' A valóságnak ez esetben csupán az a tény felel meg, hogy az eddig gondosan kendőzött bajok most vették le lábáról a szövetkezetet. A baj tehát nem újkeletű és nem Michal Adamčok a felel'' értük. A jó elnök Ondrej Chovanec közel hat esztendőn keresztül irányította a szóbanforgó szövetkezetet. Általában mindenki jó embernek tartotta. Elnéző volt a tagokkal szemben, azt a közmondást tartotta szem előtt: Nyomtató lónak nem köthetik be a száját. A szövetkezeti tagok meg ugyancsak rászoktak, hogy a határból ne térjenek haza üres tarisznyával. Hiba volt ez, és hogy őszinték legyünk, az Ilyen „szokásról" nehéz leszoktatni az embereket. Nagyobb baj volt azonban az, hogy a régi elnök ugyancsak túlzásba vitte a szövetkezeti tagok „érdekeinek" istápolását. Pavel Fábry, a pártszervezet elnöke ezzel kapcsolatban így nyilatkozik: „A volt elnökünk csak a Jelennek élt. Mindenáron, még a közös gazdálkodás további sorsának kockáztatásával is arra törekedett, hogy a tagok elnöküket jó embernek, jó vezetőnek tartsák". Fábry elvtárs a továbbiakban egy példát említett, amelynek káros következménye jelenleg ls megkeseríti az ú] vezetők és a szövetkezeti tagok szájaizét. A múlt esztendőben például az értékes istállótrágya (6—7 vagonnyi), a földek végére kihordva ment tönkre. Miért nem szántották be? Jó elnöknek a pénzszerzés mellett már másra nem futotta Idejéből, így nem törődött a trágya sorsával sem. Az őszi mélyszántást sem végezték el. Ezek a mulasztások pedig természetesen az Idén megbosszulták magukat. Ugyancsak a múlt esztendőben történt meg az is, hogy a szövetkezet minél nagyobb bevétele érdekében az elnök 108 hektáron termeltetett heremagot. Nem is lett volna baj, ha ez a döntés összhangban lett volna a szövetkezet további fejlődésével. A heremag természetesen nagyot lendített a munkaegységek értékén. A tagok dicsérték az elnök eszét, arra azonban már nem gondoltak: mit adnak majd a Jószágnak a téli hónapokban. A heremagból dőlt a pénz, de még így is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne essék csorba a munkaegységek tervezett értőkért. Az elnök ezen űgy segített, hogy az idei esztendő rovására 230 ezer korona kölcsönt vett fel. A munkaegységek értéke tehát nem csökkent, de már meg volt terhelve az Idei esztendő. Sőt a legnagyobb bajt az okozta, hogy nem volt takarmány, mert az első kaszálás a késedelmes betakarítás miatt tönkrement, a második kaszálást pedig meghagyták magnak. Takarmány híján pedig a Jőszágállomány teljesen leromlott, csonttá, bőrré száradt. És ennek káros következményét még ma is sínyli a szövetkezet. Meggondolatlan lépés volt az ls a szövetkezet vezetőségétől —, és ezért a járási nemzeti bizottság illetékes ügyosztályát is felelősség terheli —, hogy a beteg jószágállomány likvidálását napirendre tűzték, mielőtt biztosítva lett volna az utánpótlás. Ennek az elhamarkodott lépésnek azután az lett a következménye, hogy az állatállomány feltöltésére az államtól kapott félmillió koronáért egyéb híján újból csak fertőzött állományt vásárolt a szövetkezet. Mit tettek a kommunisták Sarkalatos igazság az, hogy a falusi pártszervezetek munkájáról hű tükörképet a közös gazdálkodás ad. Tehát mi a helyzet a jelenlegi esetben? Tény az, hogy a kommunisták sokkal adósak maradtak — ezt Fábry elvtárs is elismeri. Helytelen és Igazságtalanság volna azonban azt állítani, hogy ölbe tett kézzel nézték a szövetkezet helyzetének alakulását. Fábry elvtársék már nem egy esetben kifogásolták a szövetkezet volt elnökének tevékenységét. Több Ízben javasolták leváltását. Akaratuk azonban soha nem Jutott tovább a Javaslatnál. A Járáson anélkül, hogy a helyszínen meggyőződtek volna a tényállásról, elképzeléseiket, Javaslatalkat sorozatosan keresztülhúzták. — Ha az elvtársak nem így cselekszenek — panaszolja Pavel Fábry, — ma másképpen állna szövetkezetünk. Ml már a múlt esztendőben ls láttuk, hogy a télen nem lesz mit etetnünk. Javasoltuk ls a szövetkezet vezetőségének, hogy a heremagot a felvásárlóüzemen keresztül értékesítse. így legkevesebb öt vagon abraktakarmányhoz Juthatott volna a közös, sőt még pénzt Is kaptunk volna. Természetesen nem annyit, hogy hiánytalanul kifizethessük a munkaegységek tervezett értékét, de lett volna takarmányunk. javaslatunkat azonban sem a szövetkezet elnöke — annak ellenére, hogy párttag —, sem a járás nem vette figyelembe. Sőt a szövetkezeti tagok előtt úgy állítottak be bennünket, mint akik meg akarjuk rövidíteni a tagságot. Persze a részesedéskor jutott pénz. Az elnök ls jó volt, mi azonban már akkor tudtuk, hogy ennek rossz következményei lesznek. És a kommunisták nem tévedtek. A rosszul megdolgozott határ silány termést hozott. A hat-hét vagon körüli trágya értékét vesztete. A takarmány híján csonttá-bőrré aszalódott jószágállományt pedig alig tudták lábraállítani. Mindezek következményeként a szerződéses eladásukat még megközelítőleg sem tudják teljesíteni. Már pedig, íia nincs .mit eladniuk, nincs is miből Juttatni a munkaegységekre. Ezért került tehát sor a. félévi gazdasági- mérleg elkészítése után a munkaegységek értékének csökkentésére. És hogy ez így történt, azért nem Michal Adamčok a felelős, hanem azok, akik nem vették figyelembe a kommunisták tanácsát, figyelmeztetését. Egy fecske nem csinál nyarat Michal Adamčok a mezőgazdasági iskola elvégzése előtt közel egy évtizedig irányította a vozokanyi szövetkezetet. Most a párt utasítására a szóban forgő szövetkezetbe jött segíteni, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy most máról-holnapra minden megváltozik. Amint egy fecske nem csinál nyarat, éppúgy egy ember is képtelen egyik napról a másikra rendbe hozni olyan szövetkezetet, amelynek alapjai gyengék az eddigi helytelen vezetés miatt. Mi tehát a teendő? Az, hogy közös erővel lássanak hozzá a bajok orvoslásához. Szűnjenek meg a szövetkezet vezetőségének soraiban is észlelhető ellentétek. És hogy őszinték legyünk, a múlt hibáitól eltekintve előfordulnak olyan káros Jelenségek is, amelyeknek nem volna szabad megtörténniük. Esetenként maguk a kommunisták és az egyes vezetőségi tagok is okot adnak a szóbeszédre. Letagadhatatlan valóság az is, hogy jelenleg bőven van jó minőségű takarmányuk. A Jószág mégsem tejel valami jól. Ez még részben a már elmondott, a múltból eredő hibákkal magyarázható. Ám Bakai István zootechnlkusnak ls több gondot kellene fordítania a takarmány előkészítésére. Azt mondtuk: Jó takarmányt eszik a jószág. Igen, kiváló silókukoricával traktálják őket. A baj azonban ott kezdődik, hogy ezt nem olyan állapotban adják a jószágnak, mint kellene. A kiváló silókukorica nagy részét a jószág képtelen értékesíteni, mivel a szövetkezeti tagok még arra ls restek; hogy felvágják a csöves kukoricaszárat. Ezért aztán már csakugyan nem lehet a régi vezetőséget okolni. Ez mindenekelőtt a nemtörődömségre, közömbösségre vezethető vissza. És éppen Itt jut nagy szerep a kommunistáknak. Ne csak szóval, hanem tettekkel ls hassanak oda, hogy a közönyt alkotó kezdeményezés váltsa fel. SZARKA ISTVÁN -MBB05 __JZU L O K pŕ^EVELOK A TANULÓK TEHERBÍRÁSÁRÓL — Igazán mindenit megpróbáltam és hát módunkban Is lenne, hogy a gyermekem külön zeneórára járjon, megtanuljon valamilyen hangszeren játszani. Igaz, szlovák nyelvet tanul, de szeretnénk, amíg fiatal a gyerek, ha amellett valamilyen világnyelvet is tanulna. — El vagyok keseredve, a gyermek hallani se akar róla, pedig minden vágyam az, ha már a múltban nekem nem adatott meg, legalább gyermekemnél pótoljam. De a gyermek nem és nem. Nem használ kérem se a szép sző, se a verés — panaszkodott a minap a kis másodikos Marika mamája az egyik szülői értekezleten. Ezt a felszólalást nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azonban már bevezetőben leszögezhetjük, ebben az esetben kényszernek helye nincs, s nem ls volna semmi értelme. Az Iskolai munka kötelesség, de a különóra olyan ráadás, amelyet a tanuló maga válasszon, ha ehhez kedve van. Az emberfaragás művészete abban áll, hogy a gyermeket hajlamai szerint vezessük s ne traktáljuk olyasmivel, ami kedvetlenné teszi. Milyen ls lehet ez iskolás gyermekek szellemi teherblróképessége? Erre Pratusevics szovjet tudós az alábbi megállapításra Jutott. A nagyagykéreg 7—8 éves gyermekeknél átlag 5 óra hosszat őrizte meg zavartalan működőképességét, 10 éves tanulóknál ez az érték 6-ra, 13—14 éveseknél 7—8 órára emelkedik. Ennek arányában emelkednek az óraszámok az Iskolában. Amíg az első évfolyamokban csak 21 óra, addig a 8—9. évfolyamokban 33 lesz a heti óraszám. Ehhez még hozzászámítjuk a nem kötelező tantárgyak (ha van ilyen) és érdekkörök számát, ami szintén a tanuló lekötöttségét jelenti. Az érdekkörök azonban szórakozást jelentenek, a tanulók számára, hisz ide önkéntesség alapján járnak a tanulók. Hogy visszatérjek a szovjet tudós élettani megállapítására, meg kell jegyeznem, hogy eZek erősen függnek a lélektani tényezőktől. Például az egyes tanulóknál mások a családi körülmények, nem egyforma minden otthon szelleme (sokszor nemcsak a szülőknek gond a gyermek, néha egy-egy ' gyermekszív nagyobb gondokkal küszködik a szülők miatt). Befolyásolhatják a lakásviszonyok, a helyes táplálkozás, a nyugodt alvás, s nem utolsósorban a tanító művészetétől is sok függ, amellyel a tantárgyat vonzóvá teszi. Az érdeklődés megkönnyíti a zsenge agy munkáját. A minél színesebb, elevenebb tanítási módszer nélkülözhetetlen eleme a jó és egészséges agymunkának. Hogy hasonlattal éljek: Ha a tanító a tantárgyat ügyesen tálalja, lze?ítl, puhítja, főzi, köny«, nyű lesz a szellemi emésztés a ta«; nulóknak. A jó tanító számol a kényesebb", fáradságosabb, kevésbé éber tanulók egyéni nehézségeivel. Ezekhez alkalmazkodva kell táplálni szellemileg valamennyi tanulót, mégpedig egy-v szerre. \ Fontos szerepet játszik a testneve-: lési órák arányos elosztása az isko-, Iában, hogy' célszerűen frissítsék a gyermek agyát. A fő oél az, hogy a tanuló Jókedvvel, félelem nélkül Induljon az iskolába, és ott második otthonára leljen. Ez akkor is elérhető, ha az iskolában szigorú fegyelem van. Előttünk a kérdés, lehet-e a gyermekeknek különórákat adni? Természetes, hogy lehet. De figyelembe kell venni minden gyermek gyakorlottságát és teherbírását. Mindig ehhez mérjük a megtanulandó anyagot ls. Ha szükséges, úgy a tanuló teher-; bíróképességón javítsunk. Ezt ugyanúgy tesszük, mint a fizikai munkában vagy a sportban. Amennyiben valaki nem bírná a nehezebb terhet, vigyen előbb annyit, amennyit becsületes erőkifejtéssel, megterhelés nélkül elbír, azután vihet fokozatosan mindig valamivel többet. A súlyemelő bajnok sem kezdte mindjárt a legnehezebb súlyoknál, hanem erejét napról napra fokozva jutott el a felemelt adaghoz. így van ez a tanulóknál is. Az ér> deklődés nélküli tanulás sokkal fá»; rasztóbb, mint az érdeklődéssel végzett tanulás. Az érdeklődés nélküli tanulás unalmas, fárasztó lélekölő munka. Kl ne ismerné a pályatévesztett emberek kesernyés alaphangulatát? Segítsük hozzá a gyermeket, hogy minél több tantárgy és egyetlenegy tantárgyon belül minél több rész érdekelje. S ha maradna ls egy terület, amely nem érdekli esetleg a gyermeket, úgy nem fogjuk erőltetni, hogy ahhoz a tárgyhoz kötött iskolát vagy életpályát válasszon.' Azt azonban megköveteljük, amíg iskolába jár, tanulja azt is tisztességesen, becsület-: tel. így azután nem lesz hiba abban sem, hogy az élet valóságához szók-, tassuk. Kedves szülők, az elmondottakat figyelembe véve: óvatosan az úgynevezett különórákkal! Nehogy esetleg a szülőt ambíció túllőjön a célon és Idegessé tegyük gyermekünket. Kényszerrel, veréssel, szidással, örökös pórázzal célt nem érünk el. Ellenben elérhetjük, hogy könnyen túlterheljük a gyermeket és önállótlanná neveljük még a legtehetségesebb tanulót ls, aki egy életen át sem heveri ki a hibás pedagógia baklövéseit. KOVÁCS JÁNOS, Patince Művészettel a fasizmus ellen A bratislavai Technikai Főiskola gépészeti karának előcsarnokában október végén nyílt meg az Antifasiszta Harcosok Szövetsége és a Szlovák Nemzeti Galéria rendezésében a Fasizmusellenes Művészet távlata. Az anyag a Szlovák Nemzeti Képtár tulajdona zömét tematikus kiállításokról ismeri a közönség. így, ebben az egységben most is megráznak és elgondolkoztatnak ezek az egész társadalomhoz szóló, leleplező erejű alkotások. Amikor a hitleri téboly, meg a klerofasizmus a romlás erőit felszabadították és a hadszínterek öldöklésein túl a*hátországban is halálra ítéltek minden szabad és emberséges gondolatot s annak képviselőjét, amikor a fajgyűlölettől felzaklatott reakciós réteg az ártatlanok százezreit küldte a pusztulásba, akkor a szlovák képzőművészek képviselőinek legjava tudta, hogy hol a helye. A maga sajátos eszközeivel harcolt a kor politikai torzulásai ellen. Élményeiből, meggyőződéséből, humánus érzéseiből, szociális hitéből és művészete erejéből fegývert kovácsolt az újkori barbárság ellen. A grafika bizonyult most is legalkalmasabbnak a gondolatok és szenvedélyek mozgósítására. Egyes lapokról és sorozatokról, kőrajzokról és fametszetekről hangzott el a mondanivaló. A»háború pokla, a fasizmus tébolya, a menekülők, száműzöttek tragikus sorsa, a gyűjtő és haláltáborok emberi értelmet és érzést megtagadó Iszonyata adták a témát. Nagyvonalú, mélyre pillantó műveikkel, a fehér és fekete éles ellentéteivel, a kompozíció rendjével, vagy rendellenességével tiltakoztak a borzalmak ellen. (Hložník, Dúbravec, Matejka, Weiner-Král, Nevén és Hollý). Dicsőítették a felkelők hősiességét, megpróbáltatásaikat, köszöntötték a felszabadító Vörös Hadsereget (Fulla, Szabó Gyula és Dubay) Weiskopf a szatíra mérgezett nyilát az imperializmus ellen Irányította. Olajfestményeken és temperákon a színek erejével állnak a megalázottak és meggyötörtek mellé, védelmezik a gyermekek jelenét és jövőjét, éreztetik az ellenállás erőfeszítéseit (Majernik, Mudroch, Milly, Želibský, Lőrincz és Guderna, Nemčik és Bednár, Bartoštková és Medvecká, Hofstädter, Vestenický és A. Szabó.) — A szobrászok megrendítő formában vádolnak és ítélkeznek. (Konárek; Kôstka, Gibala, Štefunko, Hučko, Bártfay, Tóth P.) Nagy és tiszta eszme szolgálatéra elkötelezett művészek alkotásai vesznek körül. Megdöbbenten, megindultan járunk e kordokumentumok között, melyeknek helye valóban nemcsak a képtárakban és gyűjteményekben van. Hivatásuk, hogy onnét kilépve, időnkint emlékeztessenek a háborúra és kísérő jelenségeire. Ma, a tömegek öntudatosodásának jegyében alakuló történelem korában ls tanulságos és hasznos visszapillantani ľ elmúlt Időkre, hogy megakadí visszatérésüket. Bárkány Jenűné • Londonban elárverezték Shelley nemrég megtalált Jegyzetfüzetét. A füzet 3000 sornyi verset tartalmaz, amelynek egyharmada még nem Jelent meg nyomtatásban. Valószínűleg azokról a kéziratokról van szó, melyeket a költő 1812-ben adott át a dublini Stockdale kiadónak, és amelyeket egy évvel később visszavett a kiadótól. 1962. november i. • (jj SZŐ 5 f