Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-26 / 327. szám, hétfő

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Miroslav Lokajíček elvtárs, a dubnicai Gépgyár dolgozója: A szakképzettség növelésével megteremtjük a tökéletesebb termelés feltételeit Bacllek elvtárs beszámolójában a gépipari termelés címére elhangzott bírálat teljes mértékben vonatkozik a mi dubnicai üzemünkre is, és ma­radéktalanul helyes. Az év első tíz hónapjában üzemünk feladatait egészben véve Jól teljesítette, mind a volumen, mind a minőségi muta­tók tekintetében, kivéve a béralap merítését. Ennek ellenére a válasz­ték szerinti teljesítésben fogyatékos­ságaink vannak, mégpedig a henger­dei berendezés és a bányadúcoló szerkezetek szállítása terén. Ennek oka a kohászati anyag késedelmes komplettizálásában rejlik. Szeretném megemlíteni a termelés előtti szakaszok, főként a gépszer­kesztési és projekciós intézetek épí­tésének kérdését is. 1958-ban üze­münkben megkezdtük a technológiai berendezés gyártását hengerdék ré­szére. Dolgozóink ezt megelégedéssel fogadták, mert a termelési ág kilá­tásai igen kecsegtetőek. De problé­mát okozott nekünk az, hogy 1958-ig a műszaki dokumentációt a minisz­tériumi kutató- és fejlesztési intéze­tek készítették számunkra és ml nem rendelkeztünk semmilyen gépsZer­kesztési és projekciós intézettel. A hengerdei berendezés és később a villanymozdonyok gyártása azonban megkívánta saját intézetek létesíté­sét. Ezért e kérdést megtanácskoz­tuk a hasonló gyártással foglalkozó cseh üzemekben dolgozó elvtársak­kal. Azt tanácsolták nekünk, hogy szerezzünk néhány szakembert és út­mutatásuk alapján dolgozzuk ki a technikusok igénylésének és szakmai képzésének hosszú időre szóló ter­vét. E feladat teljesítéséről tanúsko­dik az a tény, hogy 1958 óta üze­münkben jelentősen emelkedett a technikusok és a gépszerkesztők szá­ma. Míg 1958-ban foglalkozásuk mel­lett az üzemi munkaiskolán kívül •269 dolgozó tanult Ipariskolákban, ebből 87 munkás, a főiskolán pedig egy dolgozó sem, az- idén foglalkozá­suk mellett 1018 dolgozó, ebből 386 munkás tanul Ipariskolákban, a dol­gozók vállalati iskolájában, a dolgo­zók középiskolájában és a főiskolá : kon. Jelenleg 203 technikus főiskolán növeli képzettségét és az üzemben már 340 mérnök dolgozik. Ezeket az eredményeket azért ér­tük el, mert legalább negyedévente egyszer rendszeresen alaposan ellen­őriztük és értékeltük a szakmai to­vábbképzés hosszú tartamra szóló tervének teljesítését, mégpedig nem­csak a gazdasági dolgozók, hanem az üzemi pártszervezet vonalán is. Ha­bár még nem vagyunk elégedettek a jelenlegi helyzettel, mert egyes szerveket még ki kell építenünk, az elért eredmények mégis lehetővé tet­ték számunkra néhány komoly fel­adat megoldását. Berendezéseink el­ső szállítmányait már szerelik a Szov­jetunióban és Ostravában. Üzembe helyezésük alkalmával nem mutatko­zott semmilyen lényeges fogyatékos­ság. Üzemünk így egészben véve si­kerrel áhta ki első teherpróbáját. A továbbiakban a gépipari terme­lés szempontjából egy különösen jel­legzetes problémáról szeretnék be­szélni, de úgy vélem, hogy a többi Iparágban is hasonló a helyzet. A tervezés jelenlegi módszeréről és az egyes mutatók kölcsönös összefüggé­sén alapuló értékelésről van szó. E mutatók a teljes termelés, a munka­termelékenység és a béralapok merí­tése. Például a vásárolt anyag há­nyada, a gyakori nagyarányú, koope­ráció lényegesen befolyásolja a tel­jes termelés teljesítésének lehetősé­gét. Ez érthetően kihat a munka ter­melékenységére és a béralapok me­rítésének lehetőségére is. E helyzet meggátolja azt, hogy minden egyes gépipari üzem helyesen értékelhesse saját erőfeszítéseit E problémát úgy kellene megoldani, hogy az üzeme­ket valóban saját erőfeszítésük alap­ján, a külső befolyás figyelembevéte­le nélkül lehessen értékelni. Oldŕich Doležal elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerület küldötte: Komplex gépesítéssel fokozzuk a mezőgazdasági termelés belterjességét Ä mezőgazdasági munka megjavítá­tásának egyik útja a komplexbrigá' dok és csoportok létesítése. 1962-ben kerületünkben, az EFSZ-ekben és ál­lami gazdaságokban 497 komplexbrl gád és csoport alakult, amelyeknek 8651 tagjuk van, és 322 784 hektár szántóföldön gazdálkodnak. Ez a ke­rület szántóterületének több mint 32 százaléka. Az utóbbi három év gyakorlata megmutatta, hogy érdemes gondot fordítani a brigádokra,, megalakítá­suknál éppúgy, mint tevékenységük kibontakoztatása során. A jó brigá­dok, mint például a Horné Saliby-i, Ipeľský Sokolec-i,. sládečkovcei, gbel­cel, smolnickéi, kuzmicei, Stará Tu­ra-i, bošácai, Ďulov Dvor-1, kvetosla­vovi és számos más gazdaságban kia­lakították a mezei munka iránt ér­zett személyes felelősséget. Az emlí­tett szövetkezetekben a munkát úgy szervezték meg, hogy a tervekben és a gyakorlatban is a technika és a haladó technológia alkalmazása áll az első helyen. Mindenütt, ahol az em­berek körében jó munkát végeztek, ahol a komplexbrigádok és csopor­tok létesítésében a legfelelőfebb dol­gozók vettek részt, jó eredményeket értek el. Miért volt minderre szükség? Az utóbbi években a mezőgazdaság szá­mos nagy teljesítményű gépet kapott. A munka lényeges részét e gépek vé­gezték, de a munkaszervezés a régi maradt. A kompleíb'rigádok munkája megmutatja, hogyan kell e problémát megoldani. A komplexbrigádok mun­kájáról minden járásban számos jő példát sorolhatunk fel. A nyugat­szlovákiai kerületben jó eredménye­ket érnek el a gabonabetakarítás új technológiájának érvényesítésében. Például 168 komplexbrigád 14 nap alatt elvégezte az aratást. Az egy kombájnra eső teljesítmény 1961-hez viszonyítva a kerületben 84 hektár­ról 110 hektárra emelkedett. A komp­lexbrigádok és csapatok nagymér­tékben alkalmazták a hideg levegő­áramlással való takarmányszárítást ls, megjavult az öntözőberendezések ki­használása stb. A kerületi pártbizottság és a járá­si pártszervezetek azt az elvet tűz­ték ki, hogy a komplexbrigádok és csoportok alakításában ne járjunk el sablonosan, formálisan, hanem az egyes gazdaságok feltételeit mndenütt alkotó módon tiszteletben tartva kö­zös elveket keressünk, amelyeket az­után értékelni és általánosítani lehet. Egy év telt el a komplexbrigádok és csapatok első, bratisiavai konfe­renciája óta. A gyakorlat megmutat­ta, hogy a komplbxbrigádokban job­ban kihasználják a gépeket s jobban gondoskodnak a gépek karbantartá­sára és javí'tősáról is. Számos szövet­kezet és állami gazdaság tapasztalata megerősíti, a komplexbrigádoknak köszönhetik, hogy az aratásban nem volt szükség brigádosokra, s keve­sebb dolgozó elvégezte a munkát. De még mindig számos olyan kol­lektívánk van, amelyekben ugyan nö­vekedett a munka termelékenysége, de a hektárhozamok nem emelked­tek. Mi ennek az oka? Több okot so­rolhatnánk fel. Az első abban rejlik, hogy már maga a komplexbrigádok tervei jobban szem előtt tartják a gépek kihasználását, javítását és kar­bantartását, de a kérdéseket a ter­melés belterjességével nem kapcsol­ják kellően egybe. A tervben termé­szetesen szerepel a tervezett hektár­hozam. Számos brigádban, igy az át­laghektárra, s nem az egész terme­lés métermázsájára és a termelés tér­fogatára eső költség volt a mutató. A másik ok abban rejlik, hogy a bri­gádtagok eddigi érdekeltsége inkább a gépek kihasználására, az agrotech­nikai határidők lerövidítésére, a gép­javítás, az üzemanyag-költség csök­kentésére stb. irányul, mintsem a ho­zamok növelésére. A komplexbrigádok további problé­mája a szervezési kapcsolatok tisztá­zása a mezőgazdasági üzemeken be­lül. A gyakorlat azt mutatta, hogy kerületünkben jelenleg már kevés az egy-egy brigádra javasolt 500 hek­tár szántóföldterület. Számos komp­lexbrigád esetében a terület nagyobb, s egy üzemben túlnyomórészt csak egy brigádot létesítenek. A nagyobb brigádok ugyanis nagyobb lehetősé­get nyújtanak a technika kihaszná­lására, mint az 500 hektárt megműve­lő kisebb brigádok. Ennek oka az, hogy a nagy brigádokban a legna­gyobb teljesítményű gépeket össze lehet vonni és a lefontosabb mun­kák végzésére csoportosan lehet be­vetni. Például a trágya felrakásánál, szétszórásánál és beszántásánál elő­nyösebb az összes pótkocsit, trágya­szórót, rakodógépet stb. összevonni. Ez a helyzet a silőzásnál, az aratási munkáknál, a szalma és a kukorica behordásánál stb. A megművelt föld­terület és a brigádtagok számának növelése néhány új elemet von maga után a brigádok belső szervezetében ls. Hosszú ideig működő csapatok ala­kulnak, például a kukorica ápolásá­ra és betakarítására, újabban pedig a cukorrépa vetésére, ápolására és behordására is. Hasonlóképpen lesz ez a burgonyánál is. E rendszerint kevésbé népes csapatokon kívül ideiglenes csapatok is alakulnak bi­zonyos döntő műveletek elvégzésére. A komplexbrigádok egy dolgozójára eső szántóföldterület szüntelen növe­kedése az állami gazdaságokban ls megköveteli a termelés Irányításának és szervezeti szerkezetének megváltoz­tatását. A Kvetoslavovi és a Zeliezov cei Állami Gazdaságok megszüntették a termelési részlegeket s a komplex­brigádokat közvetlenül a gazdaság technikusai irányítják. Ez lehetővé tette a gazdaságok dolgozói számának rohamos csökkentését és a gazdaság keretén belüli együttműködést. Bár a gazdaságok feltételei nem mindenütt egyenlők, szükséges támogatni az Irányítás közbeeső láncszemei kikü­szöbölésének egészséges Irányzatát. A régi szervezés ugyanis nem teszi lehetővé a gépek összevonását, cso­portos bevetését, s ezáltal csökken a technika kihasználásának lehetősége. Mind az állami gazdaságok, mind az EFSZ-ek tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelést szakosítani kell, hogy az egyes gazdaságokban ne le­gyen 25 vagy ennél ls többfajta nö­vény, amelyek ápolásának komplex gépesítése nem volna gazdaságos és sokba kerülne. Itt van például a Ďu lov Dvor-i gazdaság, ahol csökkentet­ték a termelt növények számát és növelték a termények vetésterületét. Ugyanígy jártak el a kvetoslavovi, a Želiezovce! gazdaságokban és másutt. Nem szabad lebecsülnünk a terve­zés ős a nyilvántartás problémáit sem. Egyes tervekre, nyilvántartásra, díjazási rendszerre szükségünk van. A gyakorlat ugyanakkor megkövetelt, hogy a brigádok tervei összhangban álljanak a szövetkezet egyéb tervével, Ha e téren haladást érünk el, össze­hasonlíthatjuk a különböző kollektí­vák eredményeit és gyorsabban álta­lánosíthatjuk a legjobb tapasztalato­kat. A kollektívák munkájában döntő fontosságú a minden egyes tag szak­mai felkészültségével szemben tá­masztott igényesség gyors növekedé­se. Az az irányzat, hogy nagyobb bri­gádok létesüljenek és a brigádokon belüj ideiglenes szakosított szakaszok alakuljanak, megköveteli, hogy a traktorosok több gép kezelését és karbantartását elsajátítsák. De foko­zódnak az agrotechnikai munkával és a munkaszervezéssel szemben támasz­tott igények ls. Ezzel kapcsolatban látni kell, hogy az ifjúság előtt va­lóban nagyszerű távlat áll. Nem a gyeplő és az ostor, hanem a legkor­szerűbb technika elsajátítása jellem­zi a brigádok tagjait. A növénytermesztésben a komplex­brigádok fejlődése már hagyományok­ra és eredményekre tekint vissza. Tudatosítani kell azonban, hogy még igen keveset tettünk az állattenyész­tési termelésben végzett munka meg­könnyítésére. Az istállókban már most igen sok gép van, de ezeket elégte­lenül használják ki, Számos beren dezést már felszereltek, s azok még­sem dolgoznak. Ez érthetően kedve zőtlen hatást gyakorol az állatte nyésztési termelés helyzetére. Ezért az állattenyésztési termelésben Is megkezdtük a komplexbrigádok léte­sítését. Ebben a nálunk látogatóban járt Manukovszklj elvtárs tapasztala taiból Indulunk ki. Miről van itt szó? Elsősorban arról, hogy az állatgon dozók elsajátítsák a technika fel használását és növeljék ismereteiket. Meg akarjuk oldani a berendezések rendszeres karbantartásáért érzett felelősség kialakulását, afc új techni­ka alkalmazásában való anyagi érde­keltséget, s tisztázni akarjuk a ta­karmánykészítésért valő felelősség kérdését. E téren el akarjuk érni, hogy a növénytermelés és az állat­tenyésztés dolgozói a legszorosabb kapcsolatban legyenek egymással. A komplex gépesítés mozgalma új, fejlődésben levő mozgalom. A gya­korlat tovább tökéletesíti a munka és a termelés e formáját. Meggyőző­désünk, hogy a megkezdett út he­lyes. Kerületünkben mindent megte­szünk annak érdekében, hogy a komplex gépesítés útján növeljük a mezőgazdasági termelés belterjessé­gét. Pavel Fóbel elvtárs, a Liptovský Mikuláš-i járási pártbizottság vezető titkára: A nevelőmunka egyik legfontosabb feladatunk A társadalmunk további fejleszté­sével kapcsolatos komoly feladatok teljesítése, pártunk vezető szerepé­nek elmélyítése s a dolgozók egyre nagyobb részvétele a gazdaság Irá­nyításában megköveteli, hogy az ed­diginél lényegesen Jobb legyen a párton belüli nevelőmunka s általá­ban a dolgozók nevelése. A legutób­bi időben a nevelés terén is jelentős sikereket értünk el, ami hozzájárult a gazdasági feladatok teljesítéséhez. Természetesen elkerülhettük volna a fogyatékosságok nagy részét és még szebb eredményeket érhettünk volna el, ha pártunk tagjai s vezetésükkel valamennyi dolgozó mélyebben értet­te volna meg társadalmi fejlődésünk törvényszerűségeit. A Liptovský Mi­kuláš-i járási pártbizottság ezért je­lenleg szintén főleg a propaganda, illetve agitációs munka hatékonysá­gának növelésére törekszik. Megemlí­tek egy példát: járásunkban az SZNT és a kerületi szervek segítségével ki­dolgoztuk a mezőgazdasági termelés 1980-ig szóló távlati fejlesztésének tervét. Ez jó alapja az egész járási pártszervezet céltudatos tevékenysé­gének. Ez a terv előirányozza a me­zőgazdasági termelés elhelyezése, sza­kosítása és összpontosítása kérdésé­nek komplex megoldását, a legmeg­felelőbb termelési egységek létesíté­sét és ezzel kapcsolatban a beruhá­zási építkezés célkitűzéseit ls. Ennek a tervnek életbe léptetése azonban megköveteli, hogy az emberek gon­dolatvilágában megszűnjenek az in­dividualizmus és a lokálpatriotizmus különböző csökevényei s leküzdjüka különUöző- helytelen hagyományokat, vagyis megköveteli, hogy a párt szer­vező munkája szorosan függjön össze a nevel&QÍÍiikával. Így például a jö­vő évi mezőgazdasági termelési terv­ben számqlunk az ipari növények termesztésének eddiginél nagyobb összpontosításával. Elvtársaink — amikor általánosan tárgyaltunk ezek­ről a kérdésekről — egyetértettek a szakosítással. Ma azonban egyes EFSZ-ek, amelyeknek lent kellene termeszteniük, most ellenzik a sza­kosítást, bár feltételeink között elő­nyös a len termesztése. Hasonló a helyzet az állattenyésztési termelés­ben is. Ez idén bizonyos mértékben hozzá akartunk már fogni a szocialista falu építkezési problémáinak megoldásá­hoz. A távlati terv szerint járásunk 97 községe közül 36 településszerű, vagy központi község lesz. Ez azon­ban fokozatosan bizonyos beavatko­zásokat igényel a lakásépítkezésbe s a kulturális és szociális intézmények építésébe. Ez alapjában nemcsak a földművesekre, hanem a falun lakó munkásokra is vonatkozik. Az egyéni és helyi érdek legkifejezettebben ak­kor nyilvánul meg, amikor sor kerül a tervek gyakorlati életbe léptetésé­re. Ez viszont megmutatja, hová s mire kell irányítanunk propaganda­munkánkat. E példák megemlítésével arra akartam rámutatni, hogy ma már nem elegendő, ha csak általá­ban beszélünk a problémákról, ha­nem nevelő tevékenységünket Össz­hangba kell hoznunk a járás, az EFSZ, az üzem szükségletelvei. A párthatározatok gyakorlati életbe léptetése folyamán le kell küzdenünk azokat a csökevényeket s azt az ön­ámítást, amely még kísért dolgozóink gondolatvilágában. Tekintettel az így értelmezett szükségletekre, szerfölött helyes pártunk Központi Bizottságá­nak a párton belüli nevelés új rend­szeréről hozott határozata. Teljes mértékben tudatosítjuk az e határo­zat alapján ránk háruló felelősséget. Éppen ezért már most arra törek­szünk, hogy a járás szükségleteivel összhangban irányítsuk a nevelőmun­kát. Az új intézkedések lehetővé teszik, hogy fokozott figyelemmel foglalkoz­zunk az ifjúság nevelésével is. Fel­sőbb pártszerveink, valamint járási pártbizottságunk egyes határozatai­nak hatékonysága mindeddig nem nyilvánult meg a gyakorlati életben. Ez részben annak tudható be, hogy — mint ahogyan mondani szokás — eléggé formálisai* továbbítottuk őket. Nem magyaráztuk meg előbb a hatá­rozatok értelmét, a párt célkitűzé-. seit, hanem azt követeltük a párt-i szervezetektől, vitassák meg és lép­tessék életbe a határozatokat. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, helyes lesz, ha a pártszervek lényegbevágó határozatait előbb megmagyarázzuk a pártoktatási év minden alakulatában és csak azután készítjük elő a tag­gyűléseket, amelyek már kellő tárgy­ismerettel hozhatják meg a megfele­lő határozatokat. , Ennek helyességét igazolta a párt új alapszabályzatának tervezetéről és a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló párt-: dokumentumról folytatott vita ls. Ily módon kezdjük meg most hazánk ki­váló dolgozói „A munka Iránti szo-. cialista viszonyért, a munkásbecsüle-: tért és a parasztbecsületért" felhívá­sának megvitatását is. Egy héttel e felhívás közzététele után rájöttünk, hogy a funkcionáriusok nagy része — a párt egyszerű tagjairól már nean is beszélve — egyáltalában nem ta­nulmányozta át ezt a felhívást. A járási pártbizottság új plénuma ezért elhatározta, hogy az említett felhí­vást ismertetnünk kell az egész párt­tagsággal s a lakossággal, meg kell magyaráznunk értelmét s a felhívás alapján kitűzött céljainkat ennek alapján kell megszerveznünk a dol­gozók kezdeményezésének további ki­bontakoztatását. örvendetes a felhívás visszhangja. Különösen értékes, hogy dolgozóink nem követelnek új termelőeszközöket, hanem azt fontolgatják, miként já­rulhatnak hozzá a legjobban tár­sadalmunk felvirágoztatásához saját munkájukkal, " saját - törekvéseikkel. Vegyük például Chebefíová elvtárs­nőt, a gyapotfeldolgozó üzem egyik szocialista munkabrigádjának vezető­jét, aki küldöttként kongresszusun­kon is részt vesz. Amikor a dolgozók megvitatták a villamos energia megta­karítására vonatkozó intézkedéseket, kötelezettséget vállalt, hogy ameny­nylben az szükségesnek mutatkozik, éjjeli műszakban dolgozik kiskorúak, illetve terhes nők helyett. Nyilván­való, hogy a felelősség s a kollektív szellem ilyen értelmezése igen ér­tékes és nagy visszhangot kelt dol-: gozólnk körében. Egy további példa: A Závažná Poruba-i EFSZ-ben az em­lített felhívás megvitatását egybekö-. tötték a tej termelése és felvásárlás sa terén fennálló helyzet elemzésé­vel. Bár az említett EFSZ példásari teljesíti felvásárlási feladatalt, a fe-: jőnők mégis nagyobb segítséget kér­tek a zootechnikustól, mert becsület-: beli' ügyüknek tekintik Ismereteik el­mélyítését, hogy ennek alapján még nagyobb tejhozamot érhessenek el. Ez a magatartás olyan hatással volt egy fiatal traktorosra, hogy bár sen­ki sem beszélte rá, beismerte figyel­metlenségét. Egy alkalommal ugyanis, amikor traktorával végighaladt egy hereföldön, kért okozott a termésben. Megígérte, hogy ez már a jövőben nem fordul elő s arról is gondosko­dik, hogy a többi traktoros ugyancsak példásan végezze munkáját. Látszólag csekélységről van szó. De sok kicsi, sokra megy. Ezért igen helyes — és ezt a Központi Bizottság beszámoló­jában is hangsúlyozta — hogy ném a taggyűlések száma, hanem a fel­adatok teljesítése a döntő minden egyes dolgozó értékelésében. Ez ugyan nehezebb, de becsületesebb. A felhívást ezért nem akarjuk csupán egyszeri kampány alapjául felhasz­nálni, hanem céltudatosan el akarjuk • mélyíteni az emberek szocialista kap­csolatait. Ha azt akarjuk, hogy propa­gandánk és agitációnk hathatósabb legyen, akkor az eddiginél jobban számításba kell vennünk a példamu­tatás vonzerejét. A járási pártbizottság elnökségének határozata értelmében kiválogattuk azokat az EFSZ-eket, amelyek min­tagazdaságok lehetnének. Jelenleg megszervezzük a lemaradó EFSZ-ek tagjainak látogatásait a példás föld­művesszövetkezetekbe. A legkiválóbb EFSZ-eket és állami gazdaságokat (Folytatás az 5. oldalog/ ÜJ SZÖ 4 * 1902. november 2B. %

Next

/
Thumbnails
Contents