Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-26 / 327. szám, hétfő

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról f megbíztuk, hogy vállaljanak védnökséget a lemaradó EFSZ-ek- fölött és segítsék őket. Segítségre hívtuk fel a legkiválóbb állatgondozókat és fejőnőket és meggyőződésünk, hogy példamutatásukkal s tapasztalataik alapján közvetlenül az adott helyszínen segítséget nyújtanak nékünk a problémák megoldásában. Ebből viszont azt a következtetést vonjuk le, hogy az agitátorok zömét a legkiválóbb dolgozók alkossák s ezért nekik kell szentelnünk rendkívüli figyelmet. Járást pártbizottságunknak az a legközelebbi fontos feladata, hogy minden vezető dolgozót megnyerjen a nevelőmunkának. Nem ritka az olyan eset, hogy vezető dolgozók Inkább bíznak az utasítások s rendelkezések erejében, mint a nevelőmunkában. A járási pártbizottság s az alapszervezetek munkájában a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk arra, hogy a vezető dolgozók a termelés Igazi politikai szervezőivé váljanak. Koloman Boďa elvtárs: £ tudománynak hatékonyan segítenie kell a mezőgazdasági termelést 'A CSKP Központi Bizottsága társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló kongresszusi dokumentumában rámutatott, hogy a tudomány és a technika szerepének növelését termelőerőink fejlesztése során a népgazdaság döntő problémái megoldása fő útjának tekinti. Ez egyformán vonatkozik gazdaságunk valamennyi szakaszára, de fokozottan érvényes a mezőgazdaságban, ahol az a különösen felelősségteljes feladat áll előttünk, hogy a mezőgazdasági termelést 1970-ig az ipar színvonalára emeljük. A mezőgazdaságban kiépült a Mezőgazdasági Minisztérium által irányított kutatóintézetek hálózata. Ezek az intézetek az elméleti kutatás eredményein vagy a külföldi, főként a szovjet tapasztalatok — saját feltételeink közötti alkalmazása — alapján végzik kutatómunkájukat. A tudományos eredmények további gyakorlati alkalmazása érdekében ehhez a hálózathoz kapcsolódnak a gazdálkodás tudományos rendszere intézeteinek kerületi és körzeti állomásai. Ezek Jó feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a kutatás eredményeit hamarosan megvalósítsuk a mezőgazdasági termelésben, terjesszük a tudományos Ismereteket, a nagy hozamok és a nagy hasznosság mesterei tapasztalatait és áldozatkész munkájuk eredményeit. Mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok és a mezőgazdaság műszaki bázisa minden feltételt megad ahhoz, hogy a tudomány egyre nagyobb hatást gyakoroljon a termelő erők fejlődésére. A mezőgazdaság tudományos Irányításának lehetőségeiről és hatásáról EFSZ-eink és állami gazdaságaink számos eredménye tanúskodik. A jó vetőmagvak alkalmazása, a helyes agrotechnika, valamint a növények ápolása révén jó eredményeket értünk el. Hisz a búza több mint 50 mázsás hektárhozama, a szemeskukorica 80—90, sőt 100 mázsás hektárhozama s a 360 mázsás burgonyahozam arról tanúskodik, hogy a szocialista mezőgazdaság — területi egységenként — ugyanolyan mennyiségű mezőgazdasági terményt képes előállítani, mint a világ legfejlettebb államai. Néhány helyen figyelemre méltó eredményeket értek el az állattenyésztésben is. így például köztársaságunkban a tŕeboňl nagyhizlaldában egy mázsa sertéshús termelése 20 perces kétkezi munkát igényel. Ilyen eredményeket csak a termelési folyamatok fejlett gépesítésével és kemizálásával lehet elérni. De még megoldatlan számos kérdés, főként a munkák gépesítése a hegyaljai körzetekben, a cukorrépa és a kukorica komplex betakarításának gépesítése; egyes speciális termények, így a zöldség- és a gyümölcstermesztés gépesítése; a takarmányfélék betakarításának és főként a takarmányfélék mesterséges szárítással történő tartósításának, a magas fehérjetartalmú kapásnövények és takarmányfélék betakarításának és tartósításának kérdése; végül pedig az állattenyésztés gépesítése. Az állattenyésztés gépesítése folyamán azonban nagyobb figyelmet kell szentelni arra, hogy a műszaki berendezések összhangban álljanak a szervezet fiziológiai és biológiai sajátosságaival. A mai mezőgazdaságot, sem a növénytermelést, sem az állattenyésztést vegyszerek alkalmazása nélkül már el sem tudjuk képzelni. A kemizálás szerepe egyre jobban növekedni fog a műtrágya, a gazdasági állatok táplálékának gyártásában, a különféle vitaminok, antibiotikumok stb. előállításában. A vegyipar segítsége nélkül a mezőgazdaság csak egy helyben topogna, nem teljesítené feladatát. A múlt Időszakot mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok megszilárdulásának időszakaként jellemezhetjük. Ennek alapján számos mezőgazdasági üzemben és termelési ágazatban 'rttnágásló eredményeket értünk el. De még nem került sor az eredmények tömeges elterjesztésére, s így a mezőgazdasági termelés lényeges növelésére. Ügy vélem, hogy jelenleg, a termelés különleges kérdéseinek megoldása mellett, amelyeknek továbbra Is rendkívüli figyelmet kell szentelni, arra kell törekednünk, hogy megismerjük és felhasználjuk szövetkezeteink gazdálkodásának általános törvényszerűségeit. A mezőgazdaság sajátosságai megkövetelik, hogy a tudomány részvételét a mezőgazdaság fejlesztésében további intézkedésekkel ls biztosítsuk. E kérdésnek az utóbbi időben a CSTA elnöksége és az SZTA elnöksége is nagy figyelmet szentel. Csupán a biológiai, a műszaki és a társadalomtudomány komplex eljárása teszi lehetővé, hogy a tudomány teljes mértékben érvényesüljön szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében. Libuša Mináčová, írónő: Az írók ábrázolják a ma emberének életét A prózáról fogok beszélni, nemcsak azért, mert én ls prózaíró vagyok, hanem azért, mert a próza tudja ma legjobban szemléltetni életünk, gondolkodásunk, cselekvésünk fejlődését. Valaha sokkal egyszerűbben láttam mindent az életben. Az volt az egyetlen vágyam és hivatásom, hogy minél többet legyek az emberek között, meghallgassam, mit mondanak magukról, életükről, munkájukról s ezt megírjam. Szóval az egésznek az volt a lényege, hogy mindkét kézzel belekapaszkodjak az életbe, tanulmányozzam, megismerjem az élet minden formáját és megnyilvánulását. Természetesen ma tudom azt, amit akkor nem tudtam és nem is tudhattam, azt, hogy csak annyira ismertem az életet, amennyire megismerhettem, amennyi gondolkodásomból, elméleti felkészültségemből tellett. Természetesen nem utolsó sorban szerepe volt az életünk iránti lelkesedésemnek ls. Ma tudom, hogy ez óriási segítségül szolgált az írásnál, ez a kíváncsiság és megismerés legmélyebb forrása volt, melyből minden Írónak, minden közírónak és prózaírónak merítenie- kell. Az életjelenségeket csak később kezdtem több oldalról látni s az életigazság egyszerre sokkal sokoldalúbbnak tűnt előttem. Az új, a haladó hajtásait kerestem és megtaláltam ott, ott, ahol azelőtt nem is sejtettem jelenlétüket. Míg azelőtt éveken át rendszerint csak az emberek pozitív új tulajdonságait kerestem, kutattam és írtam meg, a következő időszakban az emberek gondjaira és nehézségeire is Jobban felfigyeltem. Kritikai nyugtalanság kerített hatalmába, mely ugyan megnehezítette a munkámat, de amikor néha sikerült valamit úgy megírnom, hogy ez megfeleljen az igazságnak, s nem volt csak lelkesítő és optimista dolog, hanem elsősorban az okok és következmények komoly kutatása, olyan elégedettséget éreztem, mint soha máskor. Ha ma egy fiatal szlovák Irodalomkritikus a Plameň folyóiratban a mai prózáról írt terjedelmes időszerű tanulmányában prózairodalmunk örökre elszalasztott etikai és esztétikai alkalmainak egész soráról és arról Ir, hogy prózairodalmunkban megszakadt a régi pozitív hősök életrajzának fonala, átvették a kitüntetéseket, a vörös zászlókat, funkciókat kaptak s végül három pont következik, akkor ezt saját tapasztalatommal Igazolhatom arra az időre vonatkozólag, amelyről írok. Most évek múltán újra vissza kell térni a megszakadt életrajzokhoz. Legutóbbi ostravai tapasztalataim után szilárd meggyőződésem, hogy folytatni kell az abbahagyott életrajzokat, odáig kell vinnünk hőseink történetét, ahol ma vannak. Mivel korunk nemcsak a műszaki vívmányok, hanem az emberi kultúra és műveltség területén ts gyorsan előrehaladt, az író nem engedheti meg magának, hogy elmaradjon, hogy az utolsók között kullogjon, akik bárhogyan vagy bárkinek a hibájából lemaradtak a fejlődésben. Bármilyen elméleti elképzelésről vagy világnézetről, a valóság megismeréséről vagy az emberek erkölcsi arcéléről legyen szó, a mai ember, a mai férfi, nő, lány, gyermek fürkészése, a munkához, a környezethez, az életA kongresszusi tárgyaláson sok értékes tapasztalatról adnak számot a küldöttek, amit érdemes feljegyezni, hogy odahaza — az üzemben, a szövetkezetben — segítségül szolgálhasson a munka megjavításában. hez, általában az életfilozófiához való viszonyának megírása feltételezi, hogy a szerző maga ls kora magaslatán álljon. Így tehát, ha valaki ma egy nőről Ír, tudnia kell, hogy a mai nő fejlődése korántsem végződik a házassággal, ott csak minőségileg magasabb fokon kezdődik és éppen ezért gyors folyamú, mert a szocialista és kommunista társadalom rendszerének lényegében rejlenek a dolgozó nő, anya fejlődésének olyan lehetőségei, amelyekről régen nem is álmodoztak. Legyen a mai író legnagyobb öröme, hogy jár, látja a világot, s kutatja, próbálja megismerni az új, szocialista embert, legjelentéktelenebb Ismertető jegyeit ls, ahogyan ezek bizonyos helyzetekben, pillanatokban, akarva nem akarva kimondott szavakban, bizonyos Idővel saját nézetét tükröző gondolatokban nyilvánulnak meg. Az új ember fürkészése vagy kutatása, úgy ahogyan ez a prózairodalomban és főként a prózairodalomban visszatükröződik, nem intézhető el csak úgy, hogy az író többször megfordul a munkahelyeken, különféle emberek között. A mai ember fürkészése vagy kutatása hosszú folyamat, mely feltételezi, hogy az író már eléggé Ismeri az embereket, hogy velük együtt nagy utat tett meg saját fejlődésében, hogy velük együtt saját bőrén tapasztalta a fogyatékosságokat, melyek néha nagyon fájnak. Az emberek átalakulása azonban tovább tart, állandóan előre halad. A versenymozgalom keletkezése és kialakulása a múltban, az újítómozgalom születése és fejlődése, Gaganova követőinek feltűnése, a szocialista brigádok mozgalma és legújabban a munkához való szocialista viszonyért, a munkás- és parasztbecsületért indult mozgalom — ez szocialista emberünk fejlődésének története. Annak az írónak, aki tud benne olvasni, ez új neveket, új hősöket, új, szocialista emberi tulajdonságokat, új győzelmeket jelent az elmaradottságokon és az előítéleteken, új tetteket, új sorsokat Jelent, melyek korunkat formálják, s amelyeket korunk alakít ki. E dicső történelemmel szentben, amelyet az emberek — a kommunisták és a pártonkívüliek munkájukkal és a munkához való új viszonynyal, új kölcsönös, baráti és erkölcsi kapcsolataikkal alakítanak kl, nem helytálló az író passzív viszonya az élethez, sem a szocialista művészet és irodalom embernevelő politikai szerepének lebecsülése vagy elégtelen értékelése. Ha tekintetbe is veszszük, hogy egy nagyszabású, mond^ Juk korunkat ábrázoló mű megírása évekig is eltarthat, ez a tény sem tarthatja távol az Írót az élettől anynyira, hogy ne lássa és ne fogja fel érzékenyen mi az, ami az emberek társadalmi életét mozgatja. Ezért nagyra becsülöm Dominik Tatarka a Mi brigádunk című könyvét, mely éppen a küldöttek előtt fekszik, amelyben röviden, talpraesetten s találóan Ir a Stará Turá-1 szocialista munkabrigád tagjairól. Jó lenne, ha a könyv-, kiadók munkája politikusabb és bátrabb lenne abban az értelemben, hogy elsősorban azokat a műveket helyeznék előnybe, amelyek helyes politikai szempontból új módon ábrázolják az embert és életét, amelynek értelme a munka, a társadalom, a kommunizmus javára végzett munka. A könyvkiadók munkatársai, sem az lrodalomkritikusok ne tartsanak attól, hogy az emberek nem szívesen olvasnának ilyen könyveket, amelyekben munkájukkal kapcsolatban írnak róluk. Nem, ostravai beszélgetéseim során tapasztaltam, hogy az olvasók megbocsátják az írónak, ha a termelési technológiával kapcsolatban valamit elvét, de nehezen bocsátják meg, ha nem érti meg vagy elferdíti a munkához és egymáshoz való viszonyukat. Elsősorban arra kíváncsiak, tulajdonképpen milyenek is ők, ha például szocialista munkabrigádban dolgoznak, hogyan változnak, hogyan fejlődnek a szocialista brigádban, hogyan változnak, hogyan alakulnak ki nézeteik, életmódjuk a modern üzemekben, az új, szocialista városokban. Erre az írótól várják a választ. Irodalmunk csak vegye jól szemügyre az ember, korunk embere modernségének minden ismertetőjegyét, hogy azután nagy lépést tegyen a szocialista emberről alkotandó nagy kép megrajzolására. Reméljük, hogy ebben már nem lesz helye az Irodalmi szatócskodásnak, mely az élet legemberibb tényeit ls mesterien el tudja ferdíteni és gyöngíteni, sem a minden áron, még a szocialista öntudatosság elvesztése árán is történő makacs, mégis nevetséges divatoskodásnak. Azt hiszem, ez a legnagyobb veszteség, mely valóban mai művészetet művelni akaró írót érhet. Itt tehát korunk írójának, főként a kommunista írónak legnagyobb elkötelezettsége az író aktív viszonyulása az élethez és szenvedélyes érdeklődése mindaz után, ami új, szép, bátor és szocialista vonás az életben. Ján Janik elvtárs, a nyugat-szlovákiai KNB elnöke: Űj módszerekkel irányítsuk a mezőgazdasági termelést A nyugat-szlovákiai kerület jelentős helyet foglal el hazánk mezőgazdasági termelésében. Ami a gabona termesztését és felvásárlását, a komplexbrigádokban és munkacsoportokban az új technológia, illetve munkaszervezés érvényre juttatását, a kukorica, a cukorrépa, a hüvelyesek vetésterületeinek bővítését, a hektáronkénti árutermelés növelését illeti, javult a termelés színvonala. Ennek ellenére a legutóbbi két évben nem értük el az állami tervben számunkra előirányzott eredményeket. Ezért a lakosság mezőgazdasági termékekkel, főként tejjel, hússal és tojással való ellátásában előforduló fogyatékosságok bizonyos része kerületünk rovására Irható. Ez a helyzet több okra vezethető vissza. Pártszerveink — kezdve pártunk Központi Bizottságával — több ülésen igen élesen bírálták az irányítómunka színvonalát. Ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk a termelés irányításának jelenlegi rendszeréről. Röviden csak annyit, hogy a mezőgazdasági szakemberek nagy része nagyon szét van szórva az országban. A trnavai járásban például 360 ilyen szakember dolgozik, vagyis egy-egy mezőgazdasági üzemben 3,5 szakember, s ezért csekély munkájuk hatékonysága. Nem sikerült teljes mértékben elérnünk, hogy a szakemberek és a termelés szervezői közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben dolgozzanak. Sedlár elvtárs, aki most a Horné Stitőre-i EFSZ elnöke, Dubný elvtárs, aki az urmincei EFSZ-ből a bojnái EFSZ-be ment át, Kubíöek mérnök, aki a senícai GTÁ-ból a čáCovi EFSZ-be lépett át, és sokan mások is bebizonyították, hogy a lemaradozó EFSZ-ek rövid időn belül jól gazdálkodó földművesszövetkezetekké változhatnak. A terv egyes részeinek teljesítéséért viselt felelősség Jelenlegi megoszlása bizonyos esetekben félreértésekhez s ahhoz vezet, hogy az egyik dolgozó a másikra hárítja a feladatokat. Janik elvtárs felszólalásában elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek szorosan összefüggnek a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó kerületek, illetve járások állami gazdaságainak, EFSZ-einek és egyéb intézményeinek eddiginél jobb irányításával. Hangsúlyozta, hogy hazánkban bizonyos intézkedések foganatosítása után objektívan feltétlenül szükségesnek bizonyul az irányítás módosítása is. Ilyen intézkedések voltak: a nemzeti bizottságok területi átszervezése, mezőgazdasági gépek, segédberendezések eladása az egységes földimivesszövetkezeteknek, a mezőgazdaság csaknem teljes kollektivizálása, a mezőgazdasági termékek felvásárlásának átszervezése s a termékek árainak rendezése. Aláhúzta, hogy a mezőgazdasági üzemeket éppoly tökéletesen kell irányítani, mint az ipari vállalatokat. A fő hangsúlyt a termelésre kell helyeznünk s a mezőgazdasági üzemeket a szükséges káderekkel kell megerősítenünk, hogy az önálló elszámolás elve alapján irányíthassuk őket és ugyanakkor sor kerüljön szakosításukra ls. A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak rugalmasabb irányító tevékenysége megkívánja, hogy a járásokban komplex módon ellátott állami, vagy szövetkezeti vállalat létesüljön. E vállalatoknak álljanak rendelkezésükre a szükséges anyagi eszközök, legyen kellő jogkörük és anyagi érdekeltségük a termelés növelésében, s az önköltség (Folytatás a 6. oldalon) 1902. november 24. * fJJ §20 28