Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-25 / 326. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesül jete};! I Történelmileg rövid időszak, nem egészen két évtized alatt valóra váltottuk azokat a célkitűzéseket, amelyekért a munkásosztály legjobb, legőntudatosabb fiainak, a kommunistáknak egész nemzedékei küzdöttek. (Karol Bacílek elvtárs kongresszusi beszámolójából.) UJSZO SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. november 25. vasárnap • 30 fillér • XV. évf. 326. szám. Folytatja munkáját Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa szombaton, november 24-án folytatta a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevékenységéről és a párt további feladatairól szóló beszámoló megvitatását. A délelőtti ülést Vojtech Daubner elvtárs nyitotta meg. A vitában elsőként felszólaló Pavel Baran elvtárs, a Nový Spiš-i EFSZ dolgozója a Sp. Nová Ves-i járás mezőgazdasági termelésének problémáit elemezte. Pavel Dávid elvtárs, az SZLKP KB titkára a nemzeti bizottságok fontos ás felelősségteljes küldetésével foglalkozott szocialista társadalmunk építésének egyre komolyabb feladatai teljesítése során. Emlékeztetett a CSKP KB 1960 áprilisi határozatának nagy jelentőségére, amely meghatározza a nemzeti bizottságok feladatait a gazdasági és kulturális építésben, megerősíti demokratikus jellegüket, s egyre szélesebb teret teremt ahhoz, hogy a dolgozók tömegesen részt vegyenek a nemzeti bizottságok munkájában. Rámutatott a nemzeti bizottságok munkasikereire s bírálta azt, hogy a nemzeti bizottságok távolról sem használtak fel irányító, szervező és tömegpolitikai munkájukban minden lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti bizottságok munkájának súlypontját nem képezheti az ülésezés, a beszámolók megtárgyalása és a határozathozatal, hanem az élő tömegpolitikai és szervező munkát kell szem előtt tartaniuk. Pavel Dávid elvtárs felszólalása végén a Szlovák Nemzeti Tanács feladataival foglalkozott. Alexander PauloviC elvtárs, a Közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke a közép-szlovákiai kerület feladatairól beszélt a szocialista termelési viszonyok fejlesztésében a falvakon. Hangsúlyozta a mezőgazdasági termelés szakosításának jelentőségét, mert ez megteremti a kerület mezőgazdasága további fejlődésének reális feltételeit. Štefan A n d r á š i k elvtárs, a galántai járás két fontos ipari építkezése — a salai Nitrogéngyár és a seredi Nikkelkohó problémáival foglalkozott. Jozef Púpala elvtárs, a SZLKP Banská Bystrica-i járási bizottságának vezető titkára a mezőgazdasági termelés egyes jó tapasztalatairól beszélt. Alfonz Kudélásek elvtárs, az SZLKP kelet-szlovákíai kerületi szervezetének titkára felszólalásában a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésének problémáit elemezte. A délelőtti szünet után Jozef Lenárt elvtárs vezette a kongresszus ülését. Viharos taps és a CSKP lelkes éltetése közepette Jirí Hendrych elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a KB titkára, a CSKP küldöttségének vezetője emelkedett szólásra. A CSKP KB üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak és kiemelte a CSKP XII. kongresszusa előtt tanácskozó szlovákiai pártkongresszus jelentőségét. Hangsúlyozta Szlovákia óriási fellendülését, majd részletesen foglalkozott a mezőgazdasági termelés belterjessé tételének problémáival, melyek különösen Szlovákiában lépnek előtérbe. Kiemelte a modern technika célszerű alkalmazásának jelentőségét a mezőgazdaságban s beszélt a mezőgazdaság továbbfejlesztésének módjairól, amelyekkel komplex módon a CSKP XII. kongresszusa foglalkozik majd. Hendrych elvtárs a továbbiakban gazdaságunk irányításának problémáiról beszélt. Beszéde végén kiemelte az eszmei munka jelentőségét. Az eszmei munkának nagy feladatai vannak a dolgozók nevelésében, melyet át kell hatnia népeink megbonthatatlan testvéri egysége, a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemének. Hendrych elvtárs beszéde után a küldöttek felálltak, hosszan tartó tapssal és éljenzéssel ünnepelték Csehszlovákia Kommunista Pártját. Ezután a CSISZ-tagok, pionírok és szikrácskák ötszáztagú küldöttsége köszöntötte a kongresszust. A szlovákiai pionírok nevében Marian Lukač jelentette, hogy a pionírok teljesítették a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett vállalásaikat, 86 000 pionír szerzett turista-: és sportjelvényt, az idősebbek segítségével 956 új játszóteret és turistabázist létesítettek, ezer hektár kukoricát, cukorrépát és burgonyát vettek gondozásukba... A CSISZ tagok is eredményesen teljesítették vállalásaikat. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére elért értékes eredményeik közül említést érdemel a brigádmunkával létesített 54 millió korona értékű mű, a XII. pártkongresszus címért versenyző 1064 CSISZ-kolIektíva, az a 2249 fiatal, aki bányába megy dolgozni, a 238 komplexbrigád és munkacsoport a mezőgazdaságban. „Fogadjuk, hogy az önök segítségével jól felkészülünk az életre a kommunizmusban" — ezt az elhatározást tolmácsolta a küldöttség a kongresszusnak. A kong-, resszus küldöttei és vendégei nevében az elnöklő Jozef Lenárt elvtárs köszönte meg a pionírok üdvözletét és vállalásaik teljesítését és sok sikert kívánt további munkájukhoz. A tanácskozás délelőtti részében a Szlovák Nemzeti Fromt Pártjainak képviselői — Jozef Gajdošík, a Szlovák Megújhodás Pártjának vezető titkára, és Michal Žákovič, a Szabadságpárt elnöke köszöntötték a kongresszust és fejezték ki szerencsekívánataikat.(Folytatás a 2. oldalon), Jiŕí Hendrych elvtársnak, a CSKP KB küldöttsége vezetőjének beszéde Elvtársak! Az SZLKP idei kongresszusának jelentőségét növeli az a tény, hogy röviddel a CSKP XII. kongresszusa előtt tanácskozik, mely a „Szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének távlatai" dokumentum megvitatása — a pártban és a dolgozók legszélesebb rétegeiben lefolyt vita — után kitűzi a feladatokat 1970-ig. Valóban történelmi korszak kezdődik, melyben a szocialista társadalom további építése során megteremtjük és összegyűjtjük a kommunizmusba való jövőbeni átmenethez szükséges erőket és eszközöket. A vita megerősítette iparunk további fejlesztésének javasolt fő irányzatát és kiemelte a pártdokumentumban első helyen álló műszaki-fejlesztés kérdéseinek óriási jelentőségét. Látjuk, hogy a műszaki fejlesztés .eddigi fogyatékosságai döntően kihatnak gazdaságunk fejlődésére. Ha biztosítani akarjuk a helyes irányzatot, akkor elsősorban a munka társadalmi termeiékenyaégének fejlődésében kell fordulatot elérni. Ez azt jelenti: teljes mértékben és mind tökéletesebben fel kell használnunk a munka társadalmi erőforrásait a népgazdaság műszaki fejlődése alapján. A XII. kongresszus előkészületei során folyamatosan kidolgozzuk az 1970-ig terjedő fejlődés alapvető irányait. Ebben nagy segítséget nyújtanak tanácskozásaink a Szovjetunióval, mellyel a' legmesszebbmenően együttműködünk. Ezért terveinkben is az együttműködés továbbfejlődésének konkrét távlataiból kell kiindulnunk. Hendrych elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a XI. kongresszus óta nagy munkát végeztünk s ennek eredményeiért semmi esetre sem kell szégyenkeznünk. Ez itt Szlovákiában is kifejezően megnyilvánult. Szlovákia ipari termelése a háború előttinek tizenkétszerese. Ugyanakkor látnunk kell, hogy gazdaságunk — éppen úgy, mint a többi szocialista ország gazdasága — komoly minőségi változások időszakába lép. Elértük azt a határt, amikor már nem elégedhetünk meg a gazdaság mennyiségi fejlesz'ésével, hanem jobban ki kell emelnünk a minőségi szempontokat. Itt elsősorban a műszaki fejlesztésről, a termelés automatizálásáról stb. van szó. Ma Szlovákiának jelentős része van a köztársaság egységes gazdasága fejlesztésében, s a jövőben az egész csehszlovák népgazdaság folyamatos fejlesztése egyik fő feltételének kell tekintenünk Szlovákia természeti és gazdasági feltételeinek további, még magasabb fokú kihasználását. Ezen az úton jutunk el ahhoz a célhoz, amelyet egyértelműen kell kitűznünk, hogy a közeljövőben lényegében befejeződjék Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának a kiegyenlítődése. A jövőben az eddiginél még nagyobb figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaságnak. Nagyon meg kell gyorsítani léptéinket, hogy 1970-ig az ipar színvonalára emeljük a mezőgazdaság színvonalát. Emellett helyesnek tartjuk, hogy a mezőgazdaság fejlődése a növénytermesztés belterjessé tételén alapuljon, és arra törekszünk, hogy a termelés folyamatos növelésével egyrészt fedezzük a növekvő élelmiszerfogyasztást, másrészt csökkentsük az élelmiszerbehozatalt. A szlovákiai kerületekben különösen előtérbe lép a mezőgazdasági termelés belterjessé tételének leiadata. Nem akarjuk lebecsülni az Itt végzett nagy munkát — Szlovákia mezőgazdasági össztermelése tavaly 36 százalékkal volt nagyobb, mint 1936-ban —, de nem lehetünk megelégedve a mezőgazdasági termelés belterjességével. Szlovákiában az egy hektár mezőgazdasági földre számított mezőgazdasági össztermelés a cseh országrészekhez képest még mindig 36 százalékkal, sőt az árutermelés 60 százalékkal kisebb. Nálunk nagy tartalékok vannak a mezőgazdasági termelés belterjességében, s ha határozottan nekifogunk e kérdések megoldásának, leküzdjük a közellátási nehézségeket és egyéb bajokat. Hendrych elvtárs ezután a mezőgazdaság fejlesztésének további útjairól beszélt. Hangsúlyozta a kemizálás, a gépesítés, a föld termővé tétele, az új feltételek között a munkaszervezés megjavítása, a tudomány eredményeinek alkalmazása és a káderek jó előkészítése fontosságát. Beszédét ezután így folytatta: A szocialista mezőgazdasági nagy-: üzemi termelés fejlődésével párhuzamosan sokkal töjbb figyelmet kell szentelnünk a kisüzemi termelés csökevényei elleni küzdelemnek. A kisárutermelés maradványai gyakran makacsul konzerválódnak a szövetkezeti parasztok lelkivilágában és viselkedésében. Ennek fő oka a szövetkezetek és az állami gazdaságok jelenlegi gazdálkodási helyzeté, valamint a mezőgazdasági termelési viszonyok mai színvonala. Ehhez rnég hozzájárul a falvakon végzett elégtelen politikai-szervező munka. Határozottan állíthatjuk, hogy a mezőgazdaság lemaradásának leküzdése — további előrehaladásunk elengedhetetlen feltétele. Nem engedhetünk abból a feladatból, hogy 1970-ig a mezőgazdaság színvonalának el kell érnie az ipar színvonalát. Vagy lényegében megszüntetjük ezekben az években a fő aránytalanságot a mezőgazdasági termelés és az ipar növekedése között, vagy pedig ez az aránytalanság továbbra is kolonc lesz a nyakunkon. Ezt nem akarjuk, s nem is engedhetjük meg. (Folytatás a 2. oldalon)