Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Turistáink egyik csoportja a napokban tért haza a forradalmi Ku­bából, ahol átélték a blokád legválságosabb napjait. Mit láttak, hal­lottak Kubában? Ezt a kérdést tettem fel Jaromír Hladký bratisla­vai építészmérnöknek. O któber huszonegyedikén, va­sárnap szállt le repülőgépünk a havannai repülőtéren, örül­tünk a megérkezésnek, a hosszú út kifárasztott bennünket. Késtünk is néhány órát, mert New York fölött, ciklon dühöngött s oly nagy kiterje­désű volt, hogy neim tudtuk megke­rülni ... Amikor kiléptünk gépünk­ből, megcsapott bennünket a szokat­lan párás, fülledt levegő. [A hőmé­rő huszonnyolc fokot mutatott.) Egy­szerre elfelejtettük, hogy fáradtak* vagyunk. Néhány méternyire tőlünk rázendítettek szép dalaikra a kubai zenészek, Pengették a gitárt, húzták a harmonikát és énekelték dalaikat. Így üdvözöltek bennünket, a Cseh­szlovákiából érkező turistákat. Megle­pett a meleg fogadtatás. De ez a meg­lepetések sorozatának csak a legki­sebbike volt... A nemrég épített, tizennyolcemele­tes Capri szállóban szállásoltak el bennünket. A legfelső emeleten für­dőmedence, szomszédságában kávé­ház... Angolul szólok a liftkezelőhöz: six — hatodik emelet. Érti a szót, mert bólint és spanyolul mondja: sí, seis ... Másokkal is így jártain, nem szíve­sen beszélik azoknak a nyelvét, akik rosszat akarnak nekik, akik újra rab­ságba akarják dönteni őket... Szobám ablakából a tengerben gyö­nyörködöm. A távolban hajót látok. Igen, ez az a hajó, amelyről az imént beszéltek 'nekünk. Már hónapok óta köröz a kubai felségvizek határán. Az amerikaiak azt állítják, hogy tu­dományos hajó, s a tenger mélységét méri. Hónapok óta? Talán naponta változna a tenger mélysége? A való­ságban a havannai kikötőbe érkező és távozó hajókat figyelik a „tudó­sok" ... Akkor még nem is gondoltam, hogy rövidesen azon a helyen cirkáló­kat fogok látni... Ismerkedünk a várossal. Járjuk a régi Havanna utcáit, fényképezzük a történelmi emlékeket, az üzleti ne­gyedet, a felhőkarcolókat. Ellátoga­tunk a luxusvillák negyedébe, ahol azelőtt az amerikai gazdagok henyél­tek. Szépek a csempékkel kirakott tükörfényes teraszok. Fellélegzünk, amikor a város új, keleti negyedébe megyünk és látjuk a forradalom után épült, tetszetős házakat, melyekben az egykori szegény proletárok laknak. Micsoda gyönyörű kerteket látunk ittl Sok a zöld s úgy óvják ezt a szépséget, mint a szemük fényét. Itt is vannak teraszok, ha nem is olyan pompásak, mint a gazdagoké, de sok­kal meghittebbek. Kint ül az egész család a hintaszékeken. Néha a szom­szédok is" átjönnek és hintázva társa­lognak. Ml a nyári melegben izza­dunk, ők meg szvettert húztak ma­gukra, hogy meg ne fázzanak a ku­bai télben. (Huszonegy—huszonnyolc fok a meleg.) Körülöttünk minden zöld, kevés fa meresztgeti csupasz ágait... A középületek s a nagyobb lakó­házak előtt milicisták őrködnek. Nők és férfiak... A „gusanos", a féreg — az ellenforradalmár — még min­dig garázdálkodhat. Ottlétünk alatt a férgek nem ütötték fel a fejüket... Milyen csendes, békés az élet... milicisták fehérek, feketék, mulattok. Korban is nagy a különbség köztük. Fiatal legénykék ós ötvenen felüli asszonyok ís fegyvert fogtak. Varaderóban a híres tengeri fürdő­helyen járunk. Ez fekszik legközelebb Floridához. Itt is számoltak a part­raszállással. Figyelmeztetnek bennün­ket, ha megkezdődne a támadás, gyülekezzünk a szálló ebédlőjében ... A párt közelében járok, körülöttem fegyveres kubaiak. Milyen nyugodtaki Tudják, támadás esetén őket érheti először a halál, de egy csöppet sem félnek. Többen civil ruhában vannak. Egyes csoportokban énekelnek... Be­szélgetek velük. — Fidel fegyvert adott! A nyugalom napjaiban otthon őrizzük, mozgósítás­kor a kezünkbe ragadjuk és futunk a kijelölt helyre, — mondják egyszer­re többen is. — Fidel bízik bennünk. Nem fog csalódni! Fidel puskát adott, ha kell, harcolni fogunk, még ha meg is halunk... Patria o muerte! Ven­ceromosl Haza vagy halál! Győzni fo­gunk! — A forradalom óta sok minden megváltozott nálunk — mondják má­sok. — A forradalom csak jót hoz­hat! Tudjuk, vannak gazdasági ne­hézségeink, kevés a hús, kevés a zöldség. Ezt az amerikai uraknak A Viftales völgyben — a Pinar del Rio tartományban — a forradalmi kormány gondoskodása révén szép üdülőközpontot építettek. testvére társaságában. Az emberek körülvették őket. Fidel ráült az egyik asztalra s lábát lóbálva társalgott, magyarázza a helyzetet. Két óra hosz­szatt tartott a beszélgetés. Tegezik a nép vezérét, Fidelnek szólítják. Na­gyon szerény. Egy szava, egy mozdu­lata sem árulja el, hogy ő az állam­fő. S nem beszél olyan hangon, mint aki valakire rá akarná kényszeríteni nézetét, egyszerűen magyarázza a Cheko sí, yenki no! Nem hittem volna, mennyi szeretet él Irántunk az emberekben. Vidéken járunk. Kisvároson megy keresztül az autóbuszunk. A kubaiak felismernek bennünket, megállítják a kocsit. Nem engednek tovább. Ki kell szállnunk. KUBÁBA Fegyverbe! Váratlanul ért oktőber huszonhar­madika reggelén a hír: Egy nappal előbb, ahogy az úton levő szovjet ha­köszönhetjük, mert nem engedték meg, hogy mi termeljünk, ök hozták be az országba, hogy gazdagodjanak a mi kárunkon... Legyűrjük a ne­hézségeket, és meglátja, egyszer ml is elérjük a maguk színvonalát! Fény csillog a szemükben. Példaké­pet látnak bennünk. — Tudja, mit ért el Fidel a kultu­rális forradalommal? — kérdezi egy (másik harcos. — Mindenki megtanult írni és olvasni! Tovább visszük a kul­turális forradalmat, most a geometriát és matematikát tanuljuk! Amikor U Thant, majd Mikojan elv­társ érkezett az országba, hogy tár­gyaljanak a kubai vezetőkkel, nem nyugtalanította az embereket a kér­dés, mi lesz velük? — Fidel mindent mégmond nekünk! így is volt. Fidel Castro november elseje estéjén rádió- és televízió be­szédében számolt be a népnek U Thanttal folytatott tárgyalásáról. Többek között ezt mondotta: „Hogyha honfitársaim megkérdezik tőlem, mit kell tenni ebben a homá­lyos és bonyolult helyzetben, olyan körülmények között, amelyekben ne­héz jól eligazodni, én azt válaszol­nám nekik, hogy mindenekelőtt be kell látni, számot kell adnunk önma­gunknak arról, hogy ezek a nemzet-: közi problémák rendkívül bonyolul­tak és kényesek, és hogy népünk, amely már adott tanúbizonyságot kü­lönösen nagyfokú érettségéről, újra be fogja ezt bizonyítani..." És bebizonyította. SSSISi :••*•!•!• .••:•> fe l. •• "ľ ilľiiiirfllillťuilll • Ä M SÄÉÍ ' ­A turisták kedvelt helye Cienfuegos. A képen: Jagna szálloda. jóknak Kubába kellett volna érkez­niük, Kennedy elnök huszonkettedike estéjén bejelentette, hogy az USA ha­ditengerészeti blokád alá veszi Kubát. Kubában teljes a rend és a nyuga­lom, bár robbanásig feszült a helyzet. Négy óra alatt százezer milicista ra­gadott fegyvert. Sehol csoportosulás, pánik, az élet megy tovább, mindenki tudja a kötelességét. A tengerparton ágyúkat látok és fegyveresekkel tel­Tiek meg a védőárkok. A távolban feltűnik két amerikai cirkáló... A Itt van Fidel! Én, sajnos, nem láttam őt, de né­hány turistatársamnak szerencséje volt. Tőlük hallottam a történteket... Fidel kíséret nélkül ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várják. Akkor tör­tént, amikor U Thant Kubában járt... Néhány turistatársunk estefelé el­ment a Habana libre nagyszálló meg­tekintésére. A szálló halljában cso­dálkozva ismerték fel Fidelt Raul dolgokat. A nép pedig tudja, mit kell tennie ... A prágai turisták boldogan jöttek vissza szálláshelyünkre és büszkél­kedve mutogatták Fidel autogramját. Másodszor is a Habana libreben lát-, ták őt. Öriáskomplexum ez az épület. Könyvkereskedés is van benne. Ide nyitott be Fidel. Nézegeti, lapozgatja a könyveket. Az első percekben még az elárusítólány sem figyelt fel rá. Ogy öltözködik, mint a többi forra­dalmár. Sokan járnak ilyen ruhá-: ban, és sokan viselnek Fidel-szakállt/ Egyszerre felkiált valaki: — Itt van FidelI Az utcáról betódulnak az emberek. Be is kellett zárni az ajtót, mert he­ring módra szorongtak a kíváncsis-: kodók az üzletben. Fidel elbeszélge-; tett velük, válaszolt a kérdésekre,­majd kifizette a megvásárolt könyv áržt... Az emberek ragyogó szemmel, szerető tekintettel néztek a távozó magas, erős férfi után. Havanna közelében láttuk Fidel magánvilláját. Semmi feltűnő sincs benne, szinte elvész a kertben. Eb­ben az épületben Fidel húsz megár­vult gyermeket nevel, akiknek for­radalmár szüleit megölték az ellen­forradalmárok. Oroszul tanulnak Az orosz nyelv tanulása még nem kötelező az iskolákban, de már Igen sokan tanulják. Egy este egyik szlovák társammal sétálgatunk a főváros utcáin. Két kislány — tizenkét évesek lehettek — utánunk futnak. Hallották szláv beszédünket. — Ruso — kérdezik a lánykák. — „Cseko"... — válaszolom. An­golul szólok hozzájuk. Az egyik kis­lány tud angolul. Elmondta, az apja, aki Batista idején tiszt volt, elmene­kült az országból, nem értett egyet Fidel rendszerével, ö az anyjával itt maradt, nem akarták elhagyni- szülő­földjüket. Nagyon, de nagyon szeret­tek volna a Szovjetunióba és Cseh­szlovákiába látogatni. Közbeszólok, most már nem nehéz... De nehéz volt! — feleli a kislány, mert az apja megparancsolta nekik, nem me­hetnek egy kommunista országba sem. Most más a helyzet, az apa már nem parancsolhat s ők rövidesen el­látogatnak hozzánk. És dicsekedve mondja, már tanul oroszull Egy másik napon fényképezünk, filmezünk a városban. Tekintetünk megakad egy bájos kislányon. Az any­jával sétálgat. Az anya megkérdezi tőlünk, oroszok vagyunk-e? „Cseko, cseko", — válaszoljuk mosolyogva. Oroszul szeretett volna velünk be­szélni. Tanulom az orosz nyelvet! — mondja nem kis dicsekvéssel a hangjában a harmincöt év körüli asz­szony. — Cheko! Cheko! — kiáltják kó­rusban. Népdalaikkal köszöntenek bennünket. Mi is népdallal kedveske­dünk nekik. Jelvényeket cserélünk ... Jólesett hallanunk, éreznünk, milyen jó nevünk van Kubában! Többen mondják egyszerre, a mi segítségünk­kel sikerült kiverniük az országból az intervenciósokat. Itt Kubában találkoztam először olyan emberekkel, akik határainkon túl különbséget tudtak tenni a cse­hek és szlovákok között. S ami a legszebb, kis srácok voltak a különb­ségtevők. Kérdezik tőlünk: — Ruso? — No.... — Cheko? — No... — Slovako? — Si... — Cheko, slovako sí, yenkl no! — kiáltják a gyerekek. A szeretet másban is megnyilvánul. Havannában a szocialista országok között eddig csak nekünk van kul­turális, tájékoztató központunk. Az olvasó- és kiállítási terem, a mozi, a zeneszalon, a klub naponta megte­lik érdeklődőkkel és Ismerkednek hazánk életével, beszélgetnek a Ku­bában tartózkodó honfitársainkkal. Készenlét és nyugalom Nagyon sokat beszélhetnék az egzo­tikus szépségű Kubáról. Arról, milyen szorgalmasak a munkában az embe­rek s a munka után milyen barátsá­gosan, közvetlenül tudnak szórakozni. Öröm nézni őket tánc közben. Aki belehevül a táncba, helyet engednek neki, körbeállják, ütemre tapsolnak és éneklik a dalt. Ilyen temperamen­tumos táncot, zenét csak Kubában láthat, hallhat az ember... Bevallom, nem nagyon akaródzott elhagyni ezt a szép országot. Mind­nyájan sajnáltuk, hogy olyan gyorsan telt el a tizennyolc nap. Nyíltak, szí­vélyesek a kubaiak, megszoktuk és megszerettük őket. Egész életemben emlékezni fogok ezekre a napokra... A súlyos válság napjaiban nyugodt volt az ország, ilyennek láttuk eluta­zásunk perceiben is. A blokád véget ért, az élet megy to­vább, mindenki becsületesen végzi a maga munkáját. Késznelét és nyu­galom — ez Jellemzi az embereket. Nemcsak ez, hanem a forradalmi jel­szó: Haza vagy halál! Győzni fogunk! Nincs olyan erő, mely megtörhetné a forradalom győzelméért élő és haló embereke' Feljegyezte: PETRŰCI BÁLINT GEORGIJ CSUHRAJ ÉS VALENTYIN JEZSOV szovjet filmrendezők („A bal­lada a katonáról", című film forga­tókönyvéne 1 szerzői) Varsóba érkez­tek, ahol Andrzej Wajda lengyel filmrendezővel együtt lengyel és szovjet partizánokról filmet forgat­nak. MILÁNÖ, a világhírű Scala operaház városa díjat alapított, amellyel min­den évben egy negyven évnél nem idősebb zeneszerzőt tüntetnek ki. A díj 4000 dollárnak megfelelő kész­pénz és egy egész estét betöltő mű­sor a Scalában. Bagdad alapításának ezredik évfor-: dulóját ünneplik december első heté-: ben Irakban. # A SZOCIALISTA ORSZÁGOK szab­ványosítási értekezlete Pekingben vé­get ért. Az értekezleten több indít­ványt fogadtak el és megszervezték a tapaszalatcserét a szabványosítás területén. OLYAN ÍRÓGÉPET szerkesztett két mérnök Angliában, amelyet teljesen béna ember is tud kezelni. Az eljá­rás lényege, hogy a beteg meghatá­rozott ütemű ki- és belélegzéssel hoz-, z a működésbe a szerkezetet. Burmai újságírók Associated Press of Burma néven megalapították Bur-j ma első nemzeti sajtóügynökségét. A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KNB köz-1 lekedésügyi osztályának jelentése sze­rint december elsején megnyitják a komárnói Duna-hidat a motoros jár­művek részére. 1/EGET ÉRT Lengyelországban a do­kumentumfilmek V. nemzetközi hete. A filmhét nagydíját az Aranygalam-. bot — kubai film nyerte el. Kilenc személy életét vesztette egy mentőhajóban Seaham Harbour kikö­tőjének bejárata előtt, ahol a hajó zátonyra futott és elsüllyedt; HATHŰNAPOS zárlatot rendeltek el Madagaszkáron, ímert két megyében is több pestises megbetegedés fordult elő. A PÁRIZSI JEGREVÜ november 28—: 29-én Bratislavában vendégszerepel. Az együttes műsorát a Csehszlovák Rádió tánczenekara kíséri Karol Krautgartner vezényletével. Olaszországban új törvényt készí-i tettek elő, amely kötelezi a férjei ket, hogy állandóan viseljék jegy­gyűrűjüket. ELKÉSZÜLTEK az oravai Tesla­gyárban a Standard és Korund új tí­pusú televíziókészülékek első példá­nyai. A sorozatgyártást jövőre kez­dik meg s az új gépek jövőre már piacra is kerülnek. CSEHSZLOVÁK MÉRŐMŰSZEREK kiállítását rendezték meg Kairóban. A kiállítás bemutatja a világszínvo­nalú legkorszerűbb csehszlovák gyárt­mányú elektronikus mérőműszereket. Több esetben jő eredményhez ve­zetett Svédországban a meddőség el­leni újfajta hormonkezelés. Az eljá­rást csak akkor alkalmazzák, ha a meddőség az agyalapi mirigy rend­szertelen működésével áll összefüg­gésben. A PART XII. KONGRESSZUSÁNAK tiszteletére a Prešovi Pedagógiai In­tézet mellett működő „Pedagóg* Együttes" öt előadást rendez a kör­nyező falvakban. Nemzetközi reumakórházat létesít az egyiptomi Heluanban hét európai ország. Minden résztvevő nemzet fel­építi a kórház egy-egy osztályát és ellátja orvosokkal, ápolókkal és fel­szereléssel. CSAKNEM kétszáz szakember rész­vételével tartják Prágában a Tudo­mányos Műszaki Társaság gépészeti szakosztályának konferenciáját. A ha­zai szakembereken kívül magyar, NDK-beli, osztrák és szovjet tudósok vesznek részt a tanácskozáson. A szocialista Bulgária ma már csak­nem mindenfajta mezőgazdasági gé­pet gyárt. E fiatal iparág termelése 1960-ban hússzorosára emelkedett az 1948. évi termelésnek. A KRÁL. CHLMEC-I ÁLLAMI GAZ­DASÁG a Nagy Október 45. évfordu­lójára teljesítette ez évt húseladási feladatát. Az év végéig a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére terven felül három vagon sertéshúst adnak a piacra. LITVÁN VEGYÉSZEK a műselyem és a gyapot feldolgozásának új mód­szerét javasolták, mellyel nem gyű­rődő igen szilárd anyagot nyernek. Tizenegy éves zeneszerző szimfó­niáját mutatták be a napokban Phila­delphiában. A kis Daniel Trifan a hangszerelést is teljesen egyedül vé­» gezte. Í A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BA­RÁTSÁG HONAPJA ALKALMÁBÓL Észtországban számos kiállítás nyílt t meg, esteket, hangversenyeket és j előadásokat rendeznek. A tallinni t Gorkij Könyvtár dolgozói üdvözlő le­velet küldtek a prágai Városi Könyv­tárnak. ÜJ SZÓ 14 * 1962. november 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents