Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Szlovákia eredményei és további fejlődése a szocialista Csehszlovákiában /Folytatás a 8. oldalról) volna, ha műsorukon több olyan dal szerepelne, amelyek az emberek kö­zötti, a fiúk és lányok, férfiak és nők közötti őszinte kapcsolatokat, a gyermeknek anyja iránti és az anyá­nak gyermeke iránti szeretetét ének­lik meg. Egyszóval, amelyek az em­beri kapcsolatoknak ezen a területén is hozzájárulnak a kommunista er­kölcs kialakításához. A párt és a tömegek mindennapi kapcsolaténak jelentős eszköze a po­litikai agitáció. Az agitáció nagyban hozzájárult a szocialista termelési vi­szonyok győzelméhez a falun, előse­gíti a szocialista munkaverseny fejlő­dését, és a feladatok teljesítését. En­nek ellenére nem lehetünk elégedet­tek az üzemeinkben és falva in kon folyó politikai agitáció jelenlegi álla­potával. Főként a személyes agitáció marad le, mert kampányszerű s ru­galmas rendszer helyett néhány já­rásban különféle szabványokba akarják beszorítani. Az agitációs csoportokat nem te­kintjük egyszer s mindenkorra adott merev kollektíváknak. A járási párt­bizottságoknak és pártszervezeteknek az agitációs munkába mindig azokat az elvtársakat kell bekapcsolniuk, akik a kérdések Ismeretében a leg­meggyőzőbben hathatnak a dolgozók­ra. Jobban kell támogatnunk az olyan agitációs formákat, mint a beszélge­tések és előadások rendezése a mun­kahelyeken, valamint minden olyan helyen, ahol emberek jönnek össze. A kommunista nevelésben Igen fon­tos helyet tölt be a sajtó, a rádió, a televízió és a kiadói tevékenység. Az utolsó kongresszus óta lényegesen megnövekedett az újságok, a folyó­iratok és a könyvek példányszáma. Szélesedett a rádió és televízió há­lózata. Évről évre emelkedik a po­litikai, a politikai-népművelő és szak­irodalom, a pártsajtó példányszáma, s emelkedik a színvonaluk. 1960-tól szlovák nyelven ls megjelenik a Ru­dé právo. A sajtótól, a kiadóktól, a rádiótól és a televíziótól elvárjuk, hogy még bátrabban fejleszti és érvényesíti a pártosság, a harcos kommunista elv­hűség lenini hagyományait. Határo­zottabban érvényre kell juttatni mindazokat a haladó tapasztalatokat, amelyek a XX. kongresszus utáni szovjet újságírást jellemzik, s ame­lyek a tömegeknek az újságok, a rá­dió és televíziós műsorok alkotásában való további fokozott részvételére irányulnak. El kell mélyíteni a kiadói tevékenység pártos Irányítását. Min­den szerkesztőségnek még jobban el kell mélyítenie a munkás- és paraszt­levelezőkkel végzett munkáját, jobban fel kell használni a dolgozók leveleit, valamint az országos vitában a saj­tóval, rádióval és a televízlóval kap­csolatban elhangzott észrevételeiket. Fejleszteni kell a pártos kritikát, minden bíráló anyagnak a tények alapos felülvizsgálásán kell alapul­nia. Azok, akiket a bírálat Illet, köte­lesek a sajtóban, a rádióban és a te­levízióban elhangzott bíráló megjegy­zésekre válaszolni és Intézkedéseket tenni a bírált fogyatékosságok kikü­szöbölésére. A bíráló cikkek megtár­gyalásán kívül a pártbizottságoknak és a helyi szerveknek gondosan fi­gyelemmel kell kísérniük azokat a cikkeket, amelyek a haladó munka­módszereket népszerűsítik s utat mu­tatnak az Ipari és a mezőgazdasági termelés tartalékainak feltárásához. Sürgős feladat lényegesen emelni a televízió műsorának tartalmi és mű­vészi színvonalát, s gondoskodni ar­ról, hogy jobban segítsék a dolgozók eszmei, politikai nevelését, művelő­dését, hogy a televízió a szórakoztató műsorok kellő megválogatásával meg­teremtse a szocialista típusú népi szórakozás alapjait. Szlovákiában a termelő erők fejlő­dése és a kommunista nevelés szem­pontjából különös jelentőségű a dol­gozók műveltségének és szakképzett­ségének növelése. Az utóbbi hat év alatt Szlovákiában megkétszereződött a középfokú szakképzettséggel ren­delkező dolgozók száma A szakmai tanulóhelyek és tanonciskolák 88 000 fiatal szakmunkást készítettek elő A munkásbérek átrendezése Idején csaknem 100 000 munkás vett részt szakoktatásban, hogy magasabb fokú minősítést szerezzen A mezőgazdasá gi műszaki középiskolákban több mint 8000 technikus szerzett képesítést A szocialista mezőgazdasági üzemek többéves termelési gyakorlattal ren delkező tapasztalt funkcionáriusai számára bevezették a rövidített főis kolai és középiskolai tanulmány for máját. A mezőgazdasági szaktaninté zetek eddig 44 000 fiatal szakképzett dolgozót neveltek. A magasabb mű veltségre és szakmai képzettségre irányuló törekvés fokozatosan népi mozgalommá válik. A CSKP XI. kongresszusán Jóvátia gyott és a Központi Bizottság 1959 áprilisi határozatában kidolgozott el­vek szellemében az Iskolák szorosabb kapcsolatba kerültek a gyakorlattal tartalma tovább közeledett az élet­hez. Az alapfokú kilenčéves Iskolák ban az üzemek, az EFSZ-ek és a szü lők segítségével Iskolai műhelyeket és kísérleti parcellákat létesítenek Az alapfokú Iskolák részére az utób bi öt év alatt 5821 tanterem épült, vagyis a gyermekek negyed része ú| iskolaépületben tanul. Az alapfokú oktatás további fejlesztése során a fő figyelmet a nevelés és az oktatás színvonalának emelésére helyezzük, hogy minden tanuló sikerrel elvégez ze a kilencedik évfolyamot Ugyan akkor a váltásban történő tanítás csökkentésére és megszüntetésére tö rekszünk. Rugalmasabban kell megoldanunk a különféle testi és szellemi fogyaté kosságban szenvedő gyermekek kü lönleges nevelő intézetekben való el­helyezését is. Ma a legnagyobb figyelmei a me­zőgazdasági Iskolák és tanoncisko Iák érdemlik Elsősorban arra törek szünk, hogy a mezőgazdasági isko larendszer jobban megfeleljen a kor­szerű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés szükségleteinek s teljesítsük azt a tervet, mely szerint a 15 éves fiatalokat meg kell nyer­nünk a mezőgazdasági tanonciskolák számára. Arról van szó, hogy ezeknek az iskoláknak fejlődését a káderek szempontjából és anyagilag is bizto­sítsuk. Ez mindenekelőtt fokozott gondos­kodást kíván a nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek vezetőségei részéről. Az iskola munkájában elsősorban a kommunista nevelést kell szem előti tartani. Az oktatás és a nevelés egész tartalmának arra kell irányulnia, hogy kialakítsa a kommunista társa­dalom jövő építőjét és tagját. Az if­júság nevelésében különösen fontos a munka és a társadalmi tulajdon iránti öntudatos viszony ápolása. Továbbra ls fokozott figyelmet kell fordítani az ifjúság oktatására és ne­velésére a magyar és az ukrán tan­nyelvű iskolákban. Főként a magyar tannyelvű iskolákban el kell mélyí­teni a csehszlovák szocialista haza­szeretetre és a proletár nemzetközi­ségre irányuló nevelési és meg kell javítani a szlovák nyelv tanítását. Új­ból hangsúlyozzuk, hogy e kérdések megoldása az ezekben az Iskolákban tanuló növendékek legsajátabb érde­ke, hogy teljes mértékben érvénye­sülhessenek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és kulturá­lis életének bármely szakaszán. Az iskolák nevelő és oktató munká­jának színvonala mindenekelőtt a tanítók szakmai színvonalától és ne­velő művészetétől függ. A párt meg­becsüli és értékeli a tanítók érdemes munkáját. Sokan közülük kimagasló eredményeket érnek el a nevelésben s tevékenyen részt vesznek a kultu­rális népnevelő munkában, főként a falvakon. Elvárjuk, hogy példájukat valamennyi tanító követni fogja. E tö­rekvés élén a kommunista tanítóknak kell állniuk. Továbbra is nagy figyelmet fogunk szentelni a fiatal tanítók nevelésére az egyetemeken, a tanítóképző inté­zetekben és pedagógiai iskolákban, hogy valamennyi típusú Iskola részé­re elegendő magas képzettségű tani tónk legyen. Ezzel egyidejűleg a pártszerveknek és a nemzeti bizott­ságoknak gondoskodniuk kell a ta­nítók szakmai továbbképzéséről, to­vábbi politikai, szakmai és pedagó­giai fejlődéséről. A legutóbi kongresszus óta főisko­láinkon is jelentős változások történ­tek. Szorosabb kapcsolatba kerültek az élettel és a szocialista építés gya­korlatával, főként a műszaki fakul­tások. Az oktatásban jobban érvénye­sülnek a tudomány és a technika leg­újabb ismeretei. Megjavult a hallga­tók marxi—lenini világnézet szefle mében való nevelése is. Az elért ered­mények azonban csak az első lépést jelentik a főiskolák forradalmi átépí­tésének hosszan tartó folyamatában. Főiskoláinkon is alapvető feladat a hallgatók kommunista nevelésének el­mélyítése. E feladat teljesítése ma el­sősorban a főiskolai tanulmány tar­talmi átépítésének következetes meg­valósításától függ. Ez egyben meg­szabja a pártszervezetek, a főiskolák és fakultások munkájának fő irányát a következő időszakban. A főiskolák tanítóitól és valamennyi tanszékétől, főként a marxizmu—leninizmus tan­székeitől elvárjuk, hogy céltudatosab­ban és hatékonyabban munkálkodja­nak a hallgatók -marxista—leninista világnézetének kialakításán, s az elő­adásokon és szemináriumokon beha­tóbban megvilágítják pártunk kong­resszusai, konferenciái és a központi bizottság ülései határozatainak elmé­leti és gyakorlati horderejét. Pártunk igen nagy jelentőséget tu­lajdonít a dolgozók továbbtanulásá­nak. A szlovákiai főiskolákon négy év alatt csaknem megkétszereződött a dolgozó magántanulók száma és ma már több mint 12 000-et tesz kl. A szlovákiai szak- és középiskolákban mintegy 30 000 dolgozó tanul, ami több mint ötszöröse az 1954. évi szint­nek. Az ipari középiskolákban csak­nem 19 000 a dolgozó magántanulók száma, vagyis több a rendes tanulók számánál. A tanulás e módjának kl használásával a felsorolt adatok elle­nére sem lehetünk elégedettek. Ez különösen a mezőgazdasági oktatásra vonatkozik. Mezőgazdasági közép- és műszaki iskoláinkat csak 2764 dolgo zó látogatja, vagyis gyönge egyhar mada a rendes tanulók számának. Ugyanakkor csak 184 dolgozó tanul a mezőgazdasági gépesítési szakon és 250 a mezőgazdasági ökonómiai sza­kon. Egyes munkahelyeken még mindig nem tanúsítanak kellő megértést a dolgozók foglalkozásuk félbeszakítása nélküli tanulása iránt. Akadnak olyan vezetők, akik ezt a dolgozók magán­ügyének tekintik s nem értékelik kellőképpen ennek társadalmi jelen­tőségét. A munkahelyeken működő párt- és társadalmi szervezeteknek ezért nagyobb figyelmet kellene szen­telniük nemcsak a tanulni akaró dol­gozók kiválogatásának, hanem az eredményes tanulás feltételei megte­remtésének is. A termelés műszaki színvonala s a munkatermelékenység tervszerű nö­velése szerves részének kell tekin­tenünk a dolgozók foglalkozásuk fél­beszakítása nélküli tanulmányát. Is­kolaügyünknek és az illetékes mun­kahelyeknek ezért elsőrendű figyel­met kell szentelniük a tanulmányok e módjának. A szocialista társadalom építése el sem képzelhető a tudomány sokol­dalú fejlődése nélkül. Pártunk ezért állandó figyelmet szentel a tudomá­nyos kutatómunkának. Míg a volt Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémiának 1949-ben csak 52 dolgozója volt, a mai Szlovák Tu­dományos Akadémián sok száz dolgozó ténykedik. Főiskoláinkon és minisztériumi tudományos-kísérleti Intézeteinkben több száz tudományos dolgozó fejti ki tevékenységét. Tudo mányos dolgozóink túlnyomó része szocialista építésünk folyamatában fejlődött. Az olyan kiváló tudósok, mint Blaškovlč, Siska, Schwarz, Va­šátko és más elvtársak tevékenységé­nek eredményét magas állami kitün­tetésekkel méltattuk. Munkásságuk küldfödön is a legjobb hírnévnek ör­vend. Tudósaink az utóbbi években számos figyelemre méltó sikert értek el a természet-, műszaki, orvos- és társadalomtudományok terén. A szlovákiai tudományos munka­helyeknek a tudomány további fej­lesztése folyamán az eddiginél még nagyobb mértékben kell foglalkoz­niuk olyan feladatok megoldásával, melyek maximális hasznot hozhatnak társadalmunknak Tapasztalataink ar ról tanúskodnak, hogy a kutatómun ka feladatainak komplex és kollekt'lv megoldása a leghatásosabb. A tudo mány területén ls meg kell szűnnie minden tárcasovinizmusnak és lokál­patriotizmusnak. A Csehszlovák Tu dományos Akadémia, a Szlovák Tudo­mányos Akadémia, a főiskolák s a minisztériumi tudományos kísérleti intézetek tevékenységének következe tes összehangolásával el kell érnünk az egységes tudományos front kiala­kulását, amely — kezdve az elméleti kérdésektől egészen a gyakorlati al kalmazásig — megoldana minden problémát. El kell érnünk azt is, hogy a főiskoláinkon dolgozó tudósaink az eddiginél sokkal többel foglalkozza nak tudományos kutatómunkával. A tudomány további fejlesztése a tudományos dolgozók eddiginél cél­tudatosabb előkészítését igényli. Élen­járó tudósaink rendkívül megtisztelő feladata, hogy értékes tapasztalatai­kat adják át minél több fiatal, tehet­séges kísérleti dolgozónak, és minél több tudományos dolgozót neveljenek. A szocialista kulturális forradalom kibontakozásának folyamatában igen fontos, az irodalom, a színház, a film, a képzőművészet és a zeneművészei szerepe. A szocialista kultúra és mű­vészet aktív szerepe abban rejlik, hogy segítséget nyújt a sokoldalú em­ber formálásában Ezzel az anyagi­műszaki alap fejlesztését is befolyá­solja és kihat az új társadalmi kap­csolatok megszilárdítására. A CSKP XI. kongresszusa óta több kimagasló irodalmi, képzőművészeti, színművészeti, film- és zeneművészeti alkotás látott nálunk napvilágot, ame­lyek meggyőzően ábrázolják a nép progresszív fejlődését és forradalmi küzdelmeit. Ilyen például Rudolf Ja­šík „A holtak nem énekelnek" című regénye, Vladimír Mináč trilógiája, Peter Karvaš „Antigoné és a többiek" című drámája, Ján Cikker „Feltárna dás" és Eugen Suchoň „Svätopluk" című operája, a „Dal a szürke ga­lambról" c. film és a Slavín alkotói­nak műve. A művészet mesteri magas­latára emelkedett a Pavel Országh­Hviezdoslav Színház együttesének te­vékenysége, amit meggyőzően bizo­nyít szovjetunióbeli vendégszereplése is. Ugyanakkor készültek olyan alko­tások is, amelyek leegyszerűsítik és elferdítik való életünket, gyengítik a szocialista művészet eszmei hatékony­ságát és pártosságát. E fogyatékossá­gok gyökere az életnek s a marxiz­mus—leninizmus elméletének hiányos ismerete, továbbá az, hogy egyes al­kotóművészek nem ismerik kellőkép pen a nép és a kommunista párt igé­nyeit, sem forradalmi gyakorlatát. A személyi kultusz és a dogmatizmus következményeinek gyökeres felszá­molásáért vívott harcnak ezért e sza­kaszon Is a marxizmus-leninizmus pozíciói megszilárdítását kell eredmé­nyeznie és nem ellenkezőleg. Pártunk továbbra is küzd mind az alkotó gon­dolkodás megbénítása, mind a szub­jektivizmus és az empíriában való egyoldalú megbízás ellen. A művész ott találhatja meg ihle­tének forrásait, ahol a döntő küzde­lem folyik a szocializmusért, a kom­munizmusért, a szocialista ember er­kölcsi arculatáért. Derűlátással csak azok a művészek gazdagíthatják mű­vészetünket, akiket mélységesen át­hat a kommunizmus végső győzelmé­nek hite. Művészetünk jövője és vi­rágzása nem a dekadens példák után­zásától és a kifejezőeszközök formá­lis korszerűsítésétől függ, hanem a téma fontosságától, a művészet Isme­retterjesztő szerepet érvényesítésének serkentő s meggyőző hatásától, a ne­velésre együttható szerepétől, s a ka­pitalizmus csökevényeivel szembeni engesztelhetetlen állásfoglalásától. A művészetnek állandóan keresnie kell és fel Is kell tárnia mind­azt, ami az új, boldogabb élet tartós alapjaként fejlődik, hangsú­lyoznia kell a társadalmi törté-: nés pozitív oldalait, ezzel párhuza­mosan pártosan bírálnia kell a fog<;a­tékosságokat. Korunknak nagy gon­dolatokat és érzéseket kifejező, s az embereket lelkesíteni tudó mű­vészetre van szüksége. E küldetés­nek a legjobban a szocialista rea­lizmus művészete tesz eleget, amely­re az új utak keresése jellemző. A szocialista művészetnek semmi köze sincs az idegen nyugati pél­dák lélektelen utánzásához, mivel ez a formai elemek átvétele mellett a hanyatlás és a valóság eltorzítása életünktől és felfogásunktól idegen világnézetének átvételére ls vezet. A dolgozók számára érthetetlen abszt­raktművészet, a burzsoá erkölcsöt népszerűsítő különféle tartalmatlan dalok megtévesztik a dolgozókat s károsan hatnak az emberek gondolko­dásmódjára és cselekedeteire. A szocialista művészet célkitűzé­seinek s jellegének megvilágításában nagy feladatok várnak kritikusaink­ra és teoretikusainkra. A műbírálat mindeddig — csekély kivétellel — kevés aktivitást tanúsít a művészeti vitákban s nem vesz részt kellő mér­tékben a szocialista művészet érté­keinek kialakításában. Egyes kritiku­saink írásaiban megnyilvánul a szub­jektivizmus, az esetlegesség és a kor­osztály-szolidaritás káros csökevé­nye. Ha minden művészünk, teoretiku­sunk és kritikusunk szorosan felzár­kózik kommunista pártunk körül, ez kezessége lesz annak, hogy művésze­tünk szocialista társadalmunk továb­bi fejlesztésében teljesíteni fogja tár­sadalmi küldetését. vn. Párton belüli munka, pártépítés Szocialista társadalmunk további fejlesztésének feladataival összhang­ban kell lennie a párt eszmei, poli­tikai és szervező munkája színvonalá­nak. A párt feladatai megkívánják a pártélet lenini normáinak, a párton belüli demokráciának következetes kibontakoztatását és alkalmazását, a kommunisták és a többi dolgozók kez­deményezésének fejlesztését, annak az érzésnek megszilárdítását, hogy magasfokú felelősséget viselnek tár­sadalmunk további fejlődéséért. Ezt sz^m előtt tartva különösen nagy je­lentőséget kell tulajdonítanunk a „Szocialista társadalmunk további fej­lődésének távlatairól" és „A CSKP új alapszabályzat-tervezetéről" szóló pártdokumentumok kongresszus előt­ti megvitatásának. A vita bebizonyí­totta a kommunisták nagyfokú poli­tikai aktivitását, fejlettségét és fel­készültségét. A CSKP Központi Bizottsága címére csupán Szlovákiából 10 350 határozat és levél érkezett, amelyeknek túl­nyomó többsége egyetértést fejezett ki az előterjesztett javaslatokkal. Szlovákiában több mint 220 000 párttag és tagjelölt vett részt a párt­gyűléseken az alapszabályzat-tervezet megvitatásában és közülük mintegy 80 000-en szólaltak fel a vitában. Ez a tény ls meggyőzően bizonyltja, hogy a párt tagjai és tagjelöltjei nagy ér­deklődéssel foglalkoztak az alapsza­bályzat-tervezettel. A párton belüli vita pártunk érté­kes iskolája volt és jelentősen hozzá­járult a párt eszmei, politikai s szer­vezeti egységének megerősödéséhez. A figyelem különösen a párttagság gal kapcsolatos kérdésekre, a tagok jogaira és kötelességeire, a kommu­nisták politikai és erkölcsi arculatára, valamint munkájára összpontosult. Az elvtársak megértették, hogy pártunk­ban a marxizmus-leninizmus elvein alapuló eszmei egység a legfontosabb. Az új alapszabályzat-tervezet ér­telmében a párttag alapvető köteles­sége az, hogy következetesen érvé­nyesítse a párt politikáját, magyaráz­za meg azt a tömegeknek és nyerje meg őket megvalósítására; hasson oda, hogy szilárduljon és elmélyüljön a párt kapcsolata a népjpel, kövesse figyelemmel a dolgozók nézeteit és szükségleteit, ezekre Idejében reagál­jon, harcoljon minden ellen, ami meg­bontja a párt egységét és politikájá­nak elveit. A pártszervezetek túlnyo­mó részében éppen ezt szem előtt tartva komolyan fontolóra vették, mi­ként növelhető a párt minden tagjá­nak, s tagjelöltjének aktivitása. Csak szórványosan fordultak elő egy^p párttagok részéről helytelen nézetek. A tagság fokozott eszmei nevelése helyett tömeges átigazolást, s mind­azok pártból való kizárását javasol­ták, akik még nem rendelkeznek a párttagoktól megkövetelt tulajdonsá­gokkal. Sok szervezetben különösen alapo­san vitatták meg a párton belüli de­mokrácia érvényesítésének kérdését. Kedvezően értékelték, hogy a sze­mélyi kultusz marodványainak kikü­szöbölése általában sikeres, az elmúlt Időszakban elmélyült a kollektív ve­zetés, valamint a kommunisták tevé­keny részvétele a pártmunkában. A párttagok teljes egyetértéssel fo­gadták az alapszabályzatnak a bírá­latra vonatkozó cikkelyét, melynek értelmében a párttagok jogosan kö­vetelhetik a bírálatot elfojtó, vagy annak elfojtását elősegítő személyek szigorú felelősségre vonását egészen a párt soraiból való kizárásig ter­jedően. A vitában egyes felszólalások a de­mokratikus centralizmus elvének, a pártépítés e lenini alapelvének meg nem értéséről tanúskodnak. Egye­sek például azt javasolták, hogy a párt alapszervezetei hozzászólhassa­nak a kongresszusi küldöttek megvá­lasztásához, akiket már a párt járá­si, illetve kerületi konferenciáin meg­választottak. Egyes szervezetekben vi­szont azt kívánták, hogy a küldöttek-, nek, különösen a kerületi konferen­ciák küldötteinek egy részét — az alapszervezetekben válasszák meg. Olyan nézetek is előfordultak, hogy a párt Központi Bizottsága minden ja­vaslatát eldöntés előtt a párttagság elé terjessze megítélés céljából. Az említett követelmények teljesítése el­kerülhetetlenül a párt egységének, akcióképességének megbontására ve-i zetne. Helytelennek kell tartanunk azokat a javaslatokat is, hogy honosítsuk meg a titkos szavazást a pártbizott­ságok megválasztásában, pontosan határozzuk meg az új pártbizottsági funkcionáriusok arányszámát és azt, hogy mennyi ideig láthat el a párt­tag bizonyos funkciót. A funkcionáriusok megválasztásá­val kapcsolatos szavazás kérdésében teljesen egyértelműen helyeseljük a CSKP Központi Bizottságának javasla­tát. Ez a Javaslat pártunk bevált ha­gyományaira építve szögezi le a párt­szervek és vezetőségi tagok nyilvános szavazás szerinti megválasztásának alapelvét. Eddigi gyakorlatunk ls azt bizonyltja, hogy a nyilvános szava­zás nincs ellentétben a párton belüli demokráciával. A párt alapszabályza­ta lehetőséget nyújt minden tagnak, (Folytatás a 10. oldalon) 1962. november 21. * (J j SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents