Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Szlovákia eredményei és további fejlődése a szocialista Csehszlovákiában (Folytatás a 7. oldalról/ | gosság, az államfegyelem betartása j őrző és revíziós bizottságok ls a széés valamennyi dolgozó nevelésében, és küzdelem a szocialista tulajdon vé- les körű népi ellenőrzés tapasztalamelynek célja a feladatok következe- delméért. taira támaszkodhatnak majd a jövőtes teljesítése, a nagyfokú gazdasá- | A pártszervek, főként a pártellen- I ben. VI. A népnevelés, az iskolaügy, a tudomány és a művészet fejlődése A szocialista építés befejezése feladatainak teljesítése s a kommunizmus építése feltételeinek megteremtése során egyre nagyobb jelentőségűvé válik a dolgozók politikai és eszmei nevelése. Szlovákia ideológiai élete az SZLKP utolsó kongresszusa óta egészében véve helyes irányban fejlődött s összhangban állott a CSKP XI. kongresszusán kitűzött fő politikai, gazdasági és nevelő célokkal. Az eszmei munka az egész Időszak alatt tevékenyen hozzájárult a népgazdaság feladatainak teljesítéséhez a szocialista demokrácia fejlesztésével és elmélyítésével elősegítette a szocialista államiságra irányuló nevelést, hozzájárult a marxi—lenini világnézet és a kommunista erkölcs megszilárdulásához. Különös figyelmet szenteltünk a proletár nemzetköziség, a szocialista hazaszeretet kérdéseinek, valamint a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdései megvilágításának. Tovább szilárdult a nép erkölcslpolitikai egysége. A dolgozók Szlovákiában éppúgy, mint hazánk egész területén, a szocializmus és pártunk Iránti viszonyukat szemléletesen kifejezésre juttatják a szocialista munkaversenyben, a szocialista munkabrigádok mozgalmában, s tevékeny részvételükkel a társadalmi kérdések megoldásában. Legutóbbi kongresszus előtti országos vita is megerősítette, hogy a szocializmus és annak további fejlődése népünk legsajátabb ügyévé vált. A jelenlegi helyzettel azonban a nevelés terén sem lehetünk elégedettek. Az eszmei munka nemcsak a sikerekben tükröződik, hanem a fennálló gazdasági fogyatékosságokban ls, a társadalmi kapcsolatok terén, s úgyszintén az új ember nevelésében, formálásában ls. Az emberek tudatában még gyakran találkozunk burzsoá csökevényekkel. Főként a magántulajdoni felfogás erős. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyesek egyéni és csoportérdekeiket a társadalom érdekei fölé helyezik, Igyekeznek a társadalomtól minnél többet kapni s ezért minél kevesebbet adni. Megnyilvánul továbbá a spekulációkban, a szocialista vagyon iránti rossz viszonyban stb. Ezenkívül főként Szlovákiában még aránylag erős a vallásos csökevény; s időnként a burzsoá nacionalizmusba vagy sovinizmusba való viszszaesés jelenségei ls megmutatkoznak. Mindez gátolja további előrehaladásunkat. Ezért a dolgozók marxista—leninista nevelésének továbbra is az emberek tudatában levő kapitalista csökevények és a burzsoá Ideológiai befolyások elleni harc közepette kell megvalósulnia. Ezt a gondolatot nemcsak azért hangsúlyozzuk, mert köztársaságunk közvetlenül szomszédos a tőkés világgal, s állandó érintkezésben áll vele, hanem azért Is, mert néhány elvtárs mintha Időnként lebecsülné az Ideológiai fronton nemzetközi viszonylatban, valamint országaink határain belül folyó osztályharcot. Az Imperialisták óriási eszközöket fordítanak a kommunistaellenes propagandára, életünkről naponta hazugságokat terjesztenek a rádióban, a televízióban, a sajtóban s nem átalják e céljaikra a turistákat ls felhasználni. Szeretnék az eszmei harc súlypontját átvinni a szocialista országok talajára. Igyekeznek nehézségeinket és fogyatékosságainkat felhasználva bizalmatlanságot, pánikhangulatot kelteni s a nemzeteink és nemzetiségeink közötti ellentétek szitására spekulálnak. Ezért az eszmei munka bármilyen lebecsülése és mellőzése veszélyes opportunizmust jelent a gyakorlatban, amely utat nyit a burzsoá Ideológia hatása előtt. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában lényegesen fokozódnak az eszmei munkával szemben támasztott követelmények. Mérhetetlenül megnövekedett a párt vezető szerepe, a társadalmi fejlődés Irányításának tudományos módszerel s a legszélesebb néptömegek öntudatos alkotó tevékenysége Iránt táplált tgények. Az új embernek — a kommunizmus emberének nevelése egyre Inkább konkrét, gyakorlati feladattá válik. Az eszmei munka alapvető feladata szüntelenül mélyíteni a dolgozók marxista-leninista nevelését. Mindenekelőtt a párttagok és tagjelöltek nevelését úgy, hogy a marxizmus—leninizmust a bölcsészeti, gazdasági és politikai nézetek egységes rendszereként fokozatosan elsajátítsák, s mindennapi életükben hozzá igazodjanak. A nevelés területén jelenleg az első helyre a' munka iránti helyes, öntudatos viszonyra nevelést helyezzük. Abból 'Indulunk kl, hogy a szocializmus és a munka elválaszthatatlan egymástól, hogy „... az embert — mint Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson mondotta — munkája, tettei s mindaz, amit alkotott és végzett — teszik széppé". Nálunk az emberek túlnyomórészt szorgalmasak, de még sokan nem ébredtek annak tudatára, milyen alapvető különbség van a kapitalizmusban végzett munka és a szocializmusban végzett munka között. Sokan vannak olyanok Is, akik ugyan jól akarnak élni, de semmit, vagy legalább ls minél kevesebbet akarnak dolgozni. Még nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a társadalmi életben társadalmunk minden egyes tagja megfelelő helyet foglaljon el, s a társadalom javáért dolgozzék. A legszemléltetőbb példája annak, amit a munka iránti helyes öntudatos viszony alatt értünk a kiváló dolgozók felhívása „A Munka iránti szocialista viszonyért, a munkásbecsületért, a parasztbecsületért". Az eszmei munka kötelessége e kezdeményezést minden téren támogatni. Kiváló dolgozóink felhívása egyúttal Igazolja, hogy a nevelés és a munka iránti helyes viszony leghatékonyabb formája a példamutatás, az új és haladó iránti nevelés. Ilyen Irányban kell haladnia egész gazdasági nevelésünknek ls. A gazdasági propaganda e feladatát csak akkor teljesítheti sikerrel, ha következetesen érvényesíti az elmélet és a gyakorlat egységét, ha bátrabban általánosítja a legjobb gyakorlati tapasztalatokat és példákat, s megmutatja a termelés növelésének és hatékonysága fokozásának konkrét útjait. Ezt kell szem előtt tartani a műszaki, gazdasági értekezletek, az új technika napjai, az előadások, valamint a sajtóban, a rádióban és a televízióban folytatott propaganda előkészítésében és szervezésében is. A járási pártbizottságoknak és az alapszervezeteknek jobban kellene gondoskodniuk a műszaki kabinettek és a haladó tapasztalatok iskolái kiépítéséről a poprádi járásban, Trnaván, Nitrán Dunajská Stredán és a Komárnoban dolgozó elvtársak példáját követve. A gazdasági propaganda állandó feladata minden téren támogatni a szocialista munkaverseny fejlődését, harcolni a formalizmus ellen, megtanítani az embereket arra, érezzenek felelősséget vállalt kötelezettségelkért e jelszó alapján: „Szavadat adtad, tehát teljesítsd Isi" A szocialista és kommunista erkölcsben a munka iránti öntudatos viszony mellett a legfontosabb helyen az emberek közötti kapcsolatok állanak, E kapcsolatok alapja az ember az embernek elvtársa, testvére és barátja elv. A kapitalizmus az önzés, a kapzsiság és az Individualizmus farkaserkölcsét, az általános megvesztegethetőség és kufárkodás erkölcsét szülte. A kapitalizmusban minden eladó és megvásárolható volt, még a munkaerő, a tehetség és a szerelem is. A kapitalizmusban az az elv érvényesül — ha pénzed van — mindened van, ha nincs pénzed, pusztulj ell A szocializmus minőségileg más erkölcsöt alakított kl. A szocialista építés során számos nagyszerű ember növekedett fel hazánkban. Oj kapcsolatok alakultak kl közöttük — a kollektivizmus, az elvtársiasság és a kölcsönös segítség kapcsolatai. Vegyük például a Gaganova-mozgalmat, amely nálunk ls nagy visszhangra talált. Vajon az a tény, hogy kiváló dolgozóink a lemaradozó kollektívák segítségére sietnek — saját jövedelmük csökkenésénék árán is — nem a születő elvtársiasság, az emberek közötti kölcsönös segítség szemléletes példája-e? Igaz, ugyanakkor vannak még közöttünk önzők, karrieristák és intrlkusok, különféle megférhetetlen és torzsalkodó emberek is, akik a kollektíva megbontől. Mindezeket a számunkra idegen megnyilvánulásokat megalkuvás nélkül el kell fojtani. Az emberek közötti új kapcsolatok legjelentősebb megnyilvánulása — a kommunizmus egyik első csírája — a szocialista munkabrigádok mozgalma. E mozgalom jelentősége abban rejlik, hogy egybeforrasztja a kollektíva és egyének munkáját, művelődését és életét. A szocialista munkabrigádok mozgalma mindenekelőtt politikai mozgalom, a dolgozók magas fokú szocialista öntudatának megnyilvánulása. Az eszmei munka egyik legfontosabb feladata az élő példák segítségével terjeszteni a szocialista munkabrigádok jő tapasztalatait, hogy azok dolgozóink közkincsévé váljanak. Eszmei munkánk állandó feladata a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazaszeretetre nevelés. Pártunk mindig a proletár nemzetköziséget tartotta Ideológiája és politikája alapkövének. Emellett abból a lenini elvből Indul ki, hogy a tőke nemzetközi erejével szemben feltétlenül szükséges az egész világ munkásainak és dolgozóinak nemzetközi szolidaritása, egysége és testvérisége. A jelenlegi időszakban, amikor a világon 89 kommunista és munkáspárt van, csaknem 40 millió taggal, a kommunista mozgalom óriási erőt s a társadalmi haladás legfontosabb tényezőjét jelenti. A szocialista világrendszer kialakulása révén a proletár nemzetköziség — e rendszer keretében — szocialista internacionalizmussá fejlődött. Az imperialisták tudatában vannak az internacionalizmus óriási erejének. Ezért szüntelenül támadják a szocialista tábor országainak és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységét, a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus húrjait pengetik. Az eszmei munka során e kérdéseknek fokozott figyelmet kell szentelnünk. A dolgozók előtt állandóan meg kell magyaráznunk, hogy — a szocialista tábor keretében — nemzetközi kötelezettségeink, valamint az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti Internacionális kötelezettségeink következetes teljesítése népünk legsajátabb érdeke. Ma a proletár nemzetköziség egyik legfontosabb megnyilvánulásának tartjuk az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, valamint e kongresszus új programja Iránti állásfoglalást. Továbbra ls harcolni fogunk a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban mutatkozó revizionista és dogmatizmus nézetek ellen. Ugyanakkor kíméletlen harcot folytatunk minden olyan reakciós és helytelen nézetekkel szemben, amelyek a világ forra_daIml erőinek nyújtott Internacionális segítségünkkel kapcsolatban merülnek fel. Állandó feladatunk Szlovákia dolgozóit a nemzetiségi kérdés marxista—leninista értelmezésére nevelni. A legutóbbi kongresszus óta további sikereket értünk el a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztésében ls. Szlovákia gazdasági és kulturális építésében elért meggyőző eredményeink megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és területi szervezete — Szlovákia Kommunista Pártja — a mi feltételeink között a gyakorlatban helyesen alkalmazza a nemzetiségi politika marxi—lenini elveit. Közös szocialista hazánk építése folyamán megszilárdultak nemzeteink és nemzetiségeink között a kölcsönös bizalom, a testvéri egyetértés és együttműködés kapcsolatai. Egyre szemléletesebben domborodik kl az a tény, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemcsak a dolgozók egységes osztálytársadalmává, hanem olyan állammá is válik, amelyben kialakult és szüntelenül szilárdul a szocialista nemzetek testvéri egysége. Azonban ezt a tényt sem tarthatjuk abszolút érvényűnek. Pártunk nemegyszer figyelmeztetett arra, hogy a burzsoá nacionalista csökevények igen szívósak s újbóli felmerülésüknek megfelelő figyelmet kell szentelni. Szórványosan ma ls megnyilvánulnak olyan nézetek, amelyek lebecsülik az egységes szocialista gazdaság és az ezzel összefüggő egységes tár sadalml Irányítás jelentőségét. Szűk nacionális szempontból ítélik meg az új területi átszervezést s a szlovák nemzeti szervek szerepét az állam hatalom és igazgatás rendszerében Kulturális téren egyesek jobban ragaszkodnak a nemzeteink és nemzetiségeink közötti különbségekhez, mint ahhoz, ami egybefűz bennünket. Burzsoá nacionalista elemek néha megkísérlik azt ls, hogy céljaikra felhasználják a sportszurkolók és a különböző sportklubok híveinek hangulatát is. A burzsoá nacionalizmus és sovinizmus bizonyos megnyilvánulásai előfordulnak a magyar és a szlovák nemzetiségű lakosság kapcsolataiban is. Például egyes szlovák nemzetiségű elvtársak, szándékosan nem érvényesítik eléggé pártunknak a magyar nemzetiségű lakosság körében végzett munkájáról hozott határozatát, másrészt egyes magyar nemzetiségű lakosoknál, főként értelmiségieknél, olyan irányzat tapasztalható, hogy szűk nacionális kagylóba zárkózzanak s megkísérlik, hogy a magyar dolgozókat és gyermekeiket elszigeteljék egész hazánk politikai és kulturális életétől. A Jelenlegi időszakban a nemzetiségi politika is alá van rendelve a fő feladat, — a szocialista építés befejezésének. Ez megköveteli nemzeteink és nemzetiségeink még szorosabb, kölcsönös együttműködését, elvtársi segítségét és kölcsönös közeledését a társadalmi élet minden szakaszán, az egyenlőség elvének következetes betartásával. A párt eszmei munkájának a tömeg- és társadalmi szervezetekben ebből az objektív folyamatból kell kiindulnia és e folyamatot minden téren elő kell segítenie. Egyesek aggályoskodnak, hogy nemzeteink kölcsönös közeledése nem vezet-e a számbelileg kisebb szlovák nemzet és a többi nemzetiség egyoldalú asszimilációjához, a népesebb cseh nemzet által, és nem zavarja-e meg az egyenjogúság elvét a nemzeteink közötti kapcsolatokban. E nézetek rendszerint a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában a több nemzetből álló állam nemzetiségi viszonyai fejlődése objektív törvényszerűségeinek meg nem értéséből erednek. A szocialista társadalomban a nemzetek kapcsolataiban két kölcsönösen összefüggő, haladó Irányzat bontakozik ki: egyrészt sor kerül a nemzeti kultúra és művészet sokoldalú, — formájában nemzeti —, tartalmában szocialista fejlődésére, amit ténylegesen csak a szocialista társadalom tesz maradéktalanul^ lehetővé, s ugyanakkor sor kerül fokozatos, kölcsönös közeledésükre. E két Irányzat kölcsönösen összefügg s egyik a másik nélkül nem létezhet. Ez egységes folyamat mindkét oldalának közös kapcsolata közvetlenül a nemzetek fejlődése szűk, nacionalista értelmezése ellen, vagyis a nemzeti sajátosságok felnagyítása és tartósítása ellen irányul. Ugyanakkor a nemzeti sajátosságok, főként kulturális sajátosságok iránt fennálló nihilista és kozmopolita viszony ellen is irányul. E sajátosságok a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet egész Ideje alatt objektívan léteznek. Szlovákia Kommunista Pártja továbbra is következetes harcot folytat a politikában, a gazdaságban, a kultúra és a nevelés terén a burzsoá nacionalizmus bármilyen megnyilvánulása és visszatérése ellen. A jövőben is harcolni fog a munkásosztály és a dolgozó nép közös ügyét megkárosító szeparatizmus és lokálpatriotizmus ellen, amelyek egyben kárára vannak nemzeteink felvirágzásának és közeledésének is. Szlovákiában az eszmei munka terén különös figyelmet érdemel a vallásos csökevények leküzdése. E csökevényektől teljesen még nem minden esetben mentesek a párt tagjai sem. Az utóbbi években Szlovákiában intenzívebbé vált a materialista világnézetre irányuló nevelés, valamint a tudományos-ateista propaganda s nem csekély pozitív eredményt hozott. A hittan-tanításra járó gyermekek száma az 1958. évi 58,5 százalékról az idén 35 százalékra csökkent. A lakosság kisebb számban vett részt a különféle vallásos aktusokon és szertartásokon, így a zarándoklatokon, bérmáláson, gyónáson, és kevesebben járnak a templomba. Csökkent az egyházi keresztelők, esküvők és temetések száma is. Eltűnt, vagy tűnőben van a bigott vallási fanatizmus, mely a múltban több, rendszerint gazdaságilag elmaradt járást jellemzett. Munkánkban ez eredmények ellenére sem lankadhatunk s nem bízhatjuk magunkat az automatikus fejlődésre. Ma fő dolog emelni a tudományos ateista propaganda színvonalát és hatékonyságát, mentesíteni a szabványosságtól és egyoldalúságtól. E munkában új, hozzáférhetőbb formákat kell találni s nagyobb mértékben kell azokra a konkrét és gazdag tapasztalatokra támaszkodni, amelyeket az emberek a természet és a társadalom átalakításáért vívott harcban szereztek. Ojből megismételjük, hogy nem lehetünk közömbösek és elnézőek a vallásos csökevényekkel szemben, de, emellett megfontoltan és türelmesen kell dolgoznunk; minden szektásságtól mentesen, s megkülönböztetetten közeledni az egyes rétegekhez. Ideológiai téren a további Időszak-i ban emelni kell a munka színvonalát és hatékonyságát, gondoskodni kell magas fokú kommunista eszmeiségé-, ről pártosságáról, az ellenséges ideo-; lógiával szembeni könyörtelenségéről^ az elmélet és a gyakorlat, a szó és a tett egységéről. A nevelőmunkában még sok az olyan személyi kultusz-: szülte fogyatékosság, mint a felüle-i tesség, a formalizmus, az égető prob-í lémák elől való menekülés. Aránylag széles körben meghonosodott az a gyakorlat, mely szerint az eszmei munkát csak az akciók, az előadások, a szemináriumok és az aktívák, eset-, leg a kiadott anyagok számával mérik s kevésbé vizsgálják azt, hogy, mindez milyen gyakorlati eredmény-, nyel jár. Az eszmei munka eredmé-i nyelnek megítélésében a fő kritérium a termelési és munkaeredmény, az egyének, kollektívák és az egész tár-i sadalom erkölcsi, politikai arcéle. Számos járási pártbizottság és alap-; szervezet még nem sajátította el teli jesen azt a művészetet, hogy elemezze a helyi feltételeket s alkotó módoti gondoskodjék a párthatározatok te H jesítéséről. Ez például abban nyil-i vánul meg, hogy a lektorok és propagandisták egy és ugyanazt az előadást olvassák fel, tekintet nélkül az egyesi munkahelyek -problémáira, gyakran elégtelenül előkészített szeminárim mokat, aktívákat, stb. szerveznek. Az elmélet és a gyakorlat egységé-ť nek maradéktalanul meg kell nyllv vánulnia az ideológiai és szervező munka viszonyában is. Még mindig találkozunk úgynevezett „csak" Ideológusokkal és „csak" szervezőkkel. Ä sikeres munkához feltétlenül szükséges, hogy minden szervező egyben eszmei dolgozó is legyen, a dolgozók nevelője. Másrészt az Ideológiai dolgozóknak egyúttal szervezniük is kell a dolgozókat. Az új alapszabályzattervezet szellemében a nép nevelésben a pártszervek és -szervezetek vezetésével tevékenyebben részt kellene venni valamennyi gazdasági dolgozónak, az üzemek igazgatóinak, meste^ reknek, az EFSZ-ek elnökeinek, aZ agronómusoknak — a termelés szervezőinek, a tömeg- és társadalmi szervezeteknek. Mindnyájan közösen nemcsak a termelési eredményekért vagyunk felelősek, hanem a kollektívák, az egyes osztályok és az egész társadalom erkölcsi-politikai állapotáért ls. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ideológiai front egyes eszközei gyakran szórványosan, elszigetelten és nem egységesen, sőt néha ellentétesen Is hatnak. Ez néha sajtónkban, rádiónkban és a televízióban is megnyilvánul. Ezért ha a nevelésben sikereket akarunk elérni, következetesen arra kell törekednünk, hogy a nevelésben résztvevő tényezők egységesen, kommunista szellemben hassanak. S ezért a teljes felelősség a pártszervekre és -szervezetekre hárul, A párt vezető szerepének elmélyítése társadalmunk életének valamennyi területén sürgősen megköveteli, hogy elsősorban a párton belül javuljon az eszmei és nevelőmunka, A CSKP Központi Bizottságának „A párton belüli nevelés jelenlegi helyzetéről és további fejlődésének fő irányairól" szóló határozatával összhangban elsősorban a párton belüli fokozott nevelésre a pártfunkcionáriusok és az aktíva a CSISZ, valamint a párt tagjelöltjeinek és fiatal tagjainak eszmei-politikai előkészítésére kell figyelmünket összpontosítani. Magától értetődő, hogy a párton belüli nevelés új módszere növeli az Irányító munkával, főként a propagandisták és lektorok kiválasztásával és nevelésével szemben támasztott igényeket. A párthoz hű, ideológiailag felkészült s bizonyos élettapasztalatokkal rendelkező személyeket kell a propagandista munkával megbízni, olyanokat, akik példát mutatnak a többieknek és jártassak a dolgozók körében. Az a célunk, hogy ideológiánk és politikánk minden egyes állampolgár legsajátabb ügyévé váljék. Ezen a téren a tömegszervezetek mellett fontos szerepet tölt be a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság és minden népművelő intézmény. Tevékenységüket még jobban az önkéntes dolgozók aktívájára ke® alapozniuk, s a kulturális népnevelő munkában a tömegek körében végzett tevékeny szervező munkára kell a súlyt helyezni. Nem lehetünk elégedettek a népművészeti alkotás egyes köreinek tartalmi színvonalával sem. E körök jobbára kritikátlanul átveszik a hanyatló nyugati tánczenét, ahelyett, hogy napjaink formálására törekednének s forradalmi építő dalainkat népszerűsítenék. Igen hasznos (Folytatás a 9. oldalon] ÜJ SZÖ 8 * 19B2- november 24.