Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-23 / 324. szám, péntek

A SZOCIALISTA CSEHSZLOVÁKIÁBAN * fű 00 Ezer és egynéhány napja annak, hogy megkezdődött a nagy offenzíva. Ezer és egynéhány nap csupán egy csepp az Idők hatalmas óceánjában. De éppen úgy, amint az óceánok egy csepp vizében a tenger minden ve gyülete benne van, úgy ez az ezer és egynéhánynapos Időcseppecske is magában foglalja építőkorszakunk minden elemét. Az emberi munka és akarat, erő és ész, tettrekészség és fáradhatatlanság, kitartás és lelkesedés — ez mind, mind benne van abban az Időcseppecskében, amely ezer és egynéhány napot jelent attól a naptól kezdve, mikor megkezdődött hazánk legnagyobb szocialista műve, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építése. Eltűnt a múlt Saca, Veľká Ida, Haniska és Boőiar álmosan pislogó házacskái és kunyhói tőszomszédságában felcsendültek az első kalapácsütések, kékes lánggal szisszentek a hegesztő armatúrák és siketitő krákogásba fôgtak a betongyártó gépek. Acélgyaluk fúródtak a földbe és a korhadt gémeskutak helyén büszkén emelkedtek a magasba a Wolff-daruk. A békés termelő offenzíva e 700 hektárnyi területén a jövendő óriásüzem első gyárrészlegeinek vasvázai nőttek ki a földből. A föld mélye is felnyögött, hisz ezen rövid idő alatt fcét és fél millió köbméternyi talajt ástak fel és helyeztek át. A betonsilók összesen 115 000 köbméter betont és 300 000 köbméter vasbetont produkáltak. A helyi szállítási szükségletek megkönnyítésére 63 kilométernyi vasutat és 54 kilométer úthálózatot építettek. A földbe 71 kilométer hosszúságú vízvezeték csőhálózatot helyeztek el. A jelen Az ismeretlen és első látásra fantasztikus acélcsontvázak fokozatosan tégla és betonizomzattal teltek meg. Ma már teljes szépségükben virulnak. A háttérben az ún. homogenizációs raktárak vasbetonivei láthatók. Az előtérben a központi mechanizációs üzem épületrészlegei büszkélkednek. Szomszédságukban az ötszékes hengersor csarnokai, a széleshengerde, az acélöntöde, a központi fűtőház, a meleg- és hideghengerde, a hídműhely épületei emelkednek a magasba. A nap fényét ezerszeresen verik vissza a hatalmas igazgatósági épület ablakai. De hogy is lehetne hirtelen megnevezni, felsorolni mindazt, ami itt ezer és egynéhány nap nap alatt, e nagy offenzíva elő- és sofharcosai akaratából, fáradhatatlanságáből, eszéből és erejéből, kitartásából és lelkesedéséből született ...? Kit nevezzünk meg hirtelen ezek közül? Talán jakub Majerčík szerelőcsoportját, vagy a Kaleta-brlgádot? Chodura mester ácsait, vagy Vargáékat? Fiimer Vlado baggerosait, Hornékat, vagy a Horváth-csoportot? A betonosokat előbb, vagy a kőműveseket? A darusokat, vagy a Vítkovicei Klement Gottwald Kohómű szerelőit? Nehéz, n? n nehéz a választás, hisz ezek h jportok, kisebb és nagyobb kollektívák az elmúlt ezer és egynéhány nap alatt eggyéforrott akarattal építették fel mindazt a szépséget körös-körül, amely felett már az égnek meredtek az első gyárkémények, mint vörös felkiáltójelek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy sok ilyen kémény nő még itt ki, sok új embert nevel még fel ez a hatalmas építkezés. Hazánk különböző vasgyáraiban és kohóüzemeiben 5000 munkást nevelnek a gyár részére és 2000 ipari tanuló a Kelet-Szlovákiai Vasmű saját nevelőintézetében készül felelősségteljes munkabeosztására. Híd a jövőbe A jövőbeni sikerek biztosítéka az egyének, kisebb és nagyobb kollektívák szebbnél szebb, hasznosnál hasznosabb munkavállalásai. Többek között ennek köszönhető például az, hogy a végleges hídüzemet határidő előtt, még az év végén üzembe helyezik, hogy erős ütemben folyik az üzem saját poliklinlkájának építése és új, modern tanoncotthon létesítése. De hétről hétre, hónapról hónap ra mindig akad itt valami újdonság, valami meglepetés. Nézzük csak, nem messze a gyár főbejáratától óriás vasbetonpilléreket helyeznek a földbe. Csak nem hidat építenek? De bizony hidat, olyan hidat, amely alatt nincs folyó, sem meder. Különös híd ez. Hosszúságát 327, szélességét 15 méterre tervezik, tehát Kelet-Szlová kia legnagyobb hídja lesz. Hatalmas viadukt gyanánt köti majd össze a főbejáratot a hengerdék földön levő szállítási hálózata fölött az üzem egyes termelési

4 részlegeivel. Ma még csak néhány hatalmas pillére emelkedik a magasba, de már ebben á formájában is hidat szimbolizál. Hidat, mely Kelet-Szlovákiát és egész hazánkat összeköti majd a boldog, gazdag jövővel. Vladimír Kalytčuk nak kibővítéséről volt szó az állami szervek egységes rendszerében. A szocialista demokrácia kibővítése és az állami szervek, valamint a népi irányítás szervező- és nevelőfunkciójának megerősítése egyben fokozta az irányító munkával, valamint a pártszervek munkamódszereivel szemben támasztott igényeket. Bár a kongresszus jelentős figyelmet szentelt a párt fejlesztése kérdéseinek Szlovákiában és a pártélet lenini normáinak, mégis figyelmen kívül hagyta annak kérdését, hogyan kell fejleszteni ezeket az elveket és hogyan kell vonatkoztatni a pártmunka módszereire az irányításban és az állami szervek ellenőrző tevékenységében. A kongresszus a kádermunka néhány új szempontját is hangsúlyozta. Ezek a problémák tehát elkerülhetetlenül felmerültek az SZLKP 1958. évi kongresszusán, amelyet a CSKP K3 beleegyezésével hívtak össze, hogy a szlovákiai kommunisták tanácskozása megelőzze a CSKP kongresszusát. A kongresszus hangsúlyozta a pártszervek teljes felelősségét a nemzeti bizottságok tevékenységéért és munkájuk ellenőrzéséért. Elvként kijelentették, hogy a nemzeti bizottságok legfontosabb és elvi döntéseit, főleg a nagy politikai és gazdasági jelentőségű döntéseket előbb meg kell tárgyalni a pártszervekkel. Helyes volt ez az elv, amely a párt vezető szerepének megszilárdításához vezetett. Csakhogy minden elvnek van jó és rossz oldala, s ez ebben az esetben is megmutatkozott. Az állami és gazdasági szervek hozzászoktak, hogy ne csak az elvileg és politikailag fontos ügyeket terjesszék a pártszervek elé megtárgyalás céljából, hanem az apró-cseprő ügyeket is, melyek intézése az ő feladatuk. Ez az irányzat semmi esetre sem maradhat tartós. Az SZLKP KB már több ízben felhívta a figyelmet erre a fogyatékosságra. A közelgő kongresszns bizonyára állást foglal majd, hogy Szlovákiában a párt irányító munkáját minél magasabb színvonalra emelje. Az 1958. évi kongresszus értékelte az EFSZ-ek tagaiapja kibővítésének új szakaszát. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok ebben az évben már Szlovákia termőföldjének 611 százalékán kezdtek gazdálkodni. A kél kongresszus közötti év tehát (1957-1958) a nagy siker éve volt. A szlovákiai mezőgazdaság szövetkezetesítése a hegyi és hegyaljai területek felé közeledett. A kongresszus figyelmeztette a pártot, hogy a hegyaljai területek szövetkezetesítéséilek különleges problémái vannak. Nagy vonalakban megpróbáltuk felvázolni a pártszervezetek történelmi fejlődését Szlovákiában és a fejlődés problémáit. Mit hoz a jövő? Az említettekből látható, hogy jelentősek Szlovákiában a párt feladatai, Szlovákia Kommnnista Pártjának feladatai. A tervszerű és arányos fejlődés törvénye, mint szocialista társadalmunk fejlődésének objektív törvénye, többek között kifejezi annak tárgyi szükségességét is, hogy a lemaradozó területeket a fejlett területek színvonalára kell emelnünk. Esetünkben Szlovákia gazdasági fejlődését a cseh kerületek színvonalára kell emelni. E feladatat egészében és nemcsak az jegyes kerületek 'vonalán kell biztosítani. A CSKP központi irányvonalának szerves része e feladat is, amelyet eddig sikeresen és soha nem látott ütemben teljesítünk, s amelynek teljesítéséért az SZLKP KB a CSKP Központi Bizottságának felelős. Az SZLKP kongresszusainak eddigi történetét vizsgálva megállapíthatjuk, miszerint Szlovákiában a kommunisták tő küldetése abból áll. hogy mozgósítsák Szlovákia minden anyagi és emberi forrását az országos terv feladatainak teljesítésére. Hála a párt nemes törekvésének, Szlovákia gazdasági fejlődése — főleg ipari fejlődése — ma már olyan fokot ért el, hogy Szlovákia munkásosztálya a termelés egyes fajtáiban már vállalta a felelősséget az országos tervfeladatok döntő részéért. Ez pedig már az egységes népgazdaság és népeink kultúrája fejlődésének magasabb foka, j melynek irányítása a párt tevékenységének fő tartalma. Szlovákia gazdaságának, népeink szocialista kapcsolatainak fejlesztéséért, a szociálist^ kultúra felvirágzásáért folytatott harcban növekedett és szilárdult az SZLKP ideológiai és elméleti felkészültsége, a CSKP Központi Bizottsága kitűzte feladatok megvalósításában elmélyültek az irányító pártmunka módszerei. Az SZLKP új gazdag tapasztalatokra tett szeri a CSKP XI. kongresszusa óta, amelyeket az SZLKP kongresszusa ez idén fog értékelni. Buhuslav Graca,az SZLKP Történelmi Intézetének igazgatója Vizek és gátak Czép, napos időben jól átlátni egyik faluból a másikba. Az ország^ úton alig háromnegyed óra járásnyira esik Bőitől Polany. Évszázadok óta egyforma sors jutott a két falunak. Hosszú ideig az egész környéken mindenféle grófoké meg grófocs.áké, holmi földesuraké volt minden. äHÍ'IÍH Világi Zoltán A'FELSZABADULÁS UTÁN, mindkét faluban szinte egyidöben — 1952ben — szövetkezetet alakítottak, majdnem egyforma területen. Botban közel ezer hektáron, Polanyban valamivel nagyobb területen. Aztán fejlődött a két szövetkezet, már amennyire fejlődött, mert volt ennek a vidéknek a grófokon, meg a földesurakon kívül egy másik átka is. A víz, amiből ha kellett kevés volt, amikor meg éppen nem volt rá szükség, fhát a küszöböt nyaldosta. Nemegyszer a házak közé is belopakodott, mint az emlékezetes húszonnégyes árvíz idején, amikor Botban a fél falu összedőlt. Csak valamikor 1954-ben — pontosan nem tudják a környékbeliek sem, mert senkinek sem szóltak, hogy mi járatban vannak — furcsa emberek jelentek meg a kiaszott réteken és legelőkön. Műszerekkel, meg csíkos, számozott lécekkel, Bot'anytól Brehovig keresztül-kasul mérték a határt, olyannyira, hogy még a boTí gulyásnak is feltűnt. Nem ts állta meg, hogy meg ne kérdezze: — Ugyan mongygya mán, födi, mi re jő ez a mírís Csak nem a jéer dés fődet akarik \ szíjjelosztani? — Nem a, bü tyó. Védőgátat épí tünk, aztán a z si lipeken csak ak kor engedjük át a vizet a csatornák ba, __amikor szük \ ség lesz rá — — nyugtatták meg ' az öreget a mérnökök. Nemsokára hatalmas gépek érkeztek, sztkár fiúk, fiatalok, szinte még gyerekek. Megindultak. A gépek éjjel-nappal vájták a földet. Késő őszszel' kora tavasszal, nemegyszer csónakon hagyták el a baggert, vagy exkavátort. Á töltés szemlátomást emelkedett, s a következő nyáron fhár a gulya sem látszott eminnen, ha átkalandozott a másik oldalára. 1958 ban átadták az első szakaszt. Két község határa már megszabadult az évszázados veszélytől. Egy év múlva pedig elkészült a nagy mü, illetve csak az első része, mert a fiúk, akik a környék lakóinak szemében hősökké nőttek, átköltözködtek a Latorca jobbpartjára, hogy ott is gátat emeljenek az alattomos rém előtt. VALÓBAN HÖSÖK VOLTAK-E ezek a CSISZ-tagok, párttagok, pártonkívüliek, akik legtöbbje messziről jött ide? Igen, pedig nem vittek véghez semmit, amiért valamikor babérkoszorút osztogattak, csak a párt szavára eljöttek, hogy vizet adjanak a vidéknek. Véletlen csupán, hogy a védőgátat éppen abban az időben építették, amikor a párt XI. kongresszusa zajlott? Nem véletlen, mert az egész igyekezet, amely tengernyi földet mozgatott meg, a párt egyik nagyszabású tervének egy része. „Következetesen kell kihasználnunk és termékenyebbé tennünk a mezőgazdasági földet — hangsúlyozta a párt XI. kongresszusának határozata — ' lényegesen nagyobb mértékben kell lecsapolni a mocsaras területeket és kiépíteni az öntöző rendszereket". A KÉT FALU KÖZÖTT emberemlékezet óta valamiféle versengés folyik. íratlan, megegyezés nélküli túltenniakar ás. Hajdanában ha egy poľanyi fiú egy ötvenest húzott a cigány vonójába,j a boľt csak azért is százast. A vetélkedés , ' most is tart, ám manapság egészen más téren folyik a J verseny. Ki ér el "] nagyobb hozamot ' kukoricából, búzái ból, vagy kl épít szebb házat. Any| nyit elárulhatok, \ hogy egyik félnek <em kell szégyen| keznie az eredBodrogi Sándor mények miatt. — Hát-könnyű abolyiaknak. Vetőmagtermesztők és több a bevételük. A kukoricájuk azonban sohasem lesz olyan, mint a mienk — mondja Matyi János, a pólyám szövetkezet elnöke, a „magasabb kukoricahozamért" mozgalom elindítója. — A védőgát? Az ember nem talál hírtelen szavakat, hogy felbecsülje az értékét. Mert nézze csak. Az idén kukoricából szemesen 50 mázsát értünk el hektáronként, silókukoricából 350 mázsát. Ha majd kiépül a csatornarendszer, meg veszünk öntözőberendezést és V dónként meg is locsoljuk, kétszerannyit is betakaríthatunk hektárjáról, — folytatja az elnök, aki csak akkor van elemében, ha kukoricáról esik szó. Hogy a védőgát jelentőségét nem lehet felmérni? Abban igaza van. Lesz sok . kukorica, siló, ertielkedik a tejtermelés, gyorsabban fog hízni a marha, sertés, de nemcsak Poľányban, hanem Botban, meg másutt is. Rengeteg rétje meg legelője volt azelőtt a szövetkezetnek, az összterületnek legalább a fele. Mégis éppen csak hogy tengődött rajta a jószág, mert olyan kopár volt az nyár derekán, hogy a kecske se lakott jól rajta. Télen megint nem volt takarmány. Alig 5—6 mázsa szénát kaszáltak hektárjáról, azonfelül a savanyú, iszapos széna a kutyának sem kellett. ALIG HAGYTÁK EL A HATÁRT az exkavátorok és a bulldozerok, a nekiláttak a sok rossz rét és legelő feltörésének. Eddig 250 hektárt szántottak fel belőle, vagy 200 hektár maradt is még, de az sem kerüli el az ekevasat. Sokaknak, különösen az idősebbeknek nem tetszett. Csóválták is váltig a fejüket: Ha fü nem termett rajta, ugyan mit vettek belé? Azóta már más nézeten vannak, mert olyan kukoricát még nem láttak, mint az idén is volt, a rét meg a régi futballpálya helyén. Ami pedig általában legjobban meggyőzi az embereket, az évről évre növekvő jövedelem. Sokszor a terv ls dugába dől, azért azonban nem szokott senki megharagudni, ha egy kicsit több pénz folyik be a pénztárba. Az egy hektár mezőgazdasági területre eső árutermelés például a legutóbbi két év alatt 2918 koronáról 3398 koronára emelkedett. Az idén még ennél is több lesz, mert szép termést takarítottak be. Ennek természetesen meg -is van a látszata. Világi Zoltán HNB-titkár készséggel sorolja őket: — Ogy tíz évvel ezelőtt a fél falu zsuppfedeles volt. Valamennyit átépítettük és vagy 60 új ház is épült. Rádió, mosógép úgyszólván valamennyi házban van és vagy 16 televíziósantennát, meg vagy 60 motorkerékpárt is összeszámlálhatnánk. — Van nálunk valami, amit Botban hiába keresne — jegyzi meg Takaros házak Polanyban végül és huncutul mosolyog ís mel' lé, hogy hát mégis ráver a bolyiakra — ... tráktoroslány Bezzeg a mi Boriskánk (Szmolyák Borbála] akármelyik bolyt traktorost kiütné a nyeregből. » • • BOĽNAK nincs ugyan traktoroslánya, ezzel szemben azzal büszkélkedhetik, hogy a trebišovi járás legszebb és legrendezettebb községe. Csinos, kis családi házak húzódnak az aszfaltos út két oldalán, olyanok, qmelyeket gyermekkoromban csak az ábécéskönyvben láttán, pedig ebben a faluban cseperedtem fel. A kert alatt pedig egy egészen úf utcasor épült, vagy ötven házzal, amelyeknek hirtelenében még nevet sem tudtak adni, s így azóta is csaK Füttyentsnek hívják, valamelyik lakója jóvoltából. 1952-ben 140 házszámot tartottak nyílván, most 220 tábla kellett a legutóbbi újraszámozáskor. — Hát szóljanak valamit a pólyáníak — mosolyodik el Szűcs Ferenc HNB-titkár, akit csak az bánt, s erről a legszívesebben hallgat, hogy míg amott már három éve az üj kultúrházban vigadnak az évzárón, Botban még mindig tető nélkül áll, pedig egyidöben kezdték. Afzal vigasztalódnak, hogy szebb lesz, mint amazoké. Mosógép itt is van minden házban. Rádió meg néhol kettő is. Egy a szobában, a másik meg a konyhában, mert ugyebár a gazdaszszony sem unatkozhat főzés közben. Televízióból van vcgy 21, motorkerékpárból 75, de zárszámadás után többet ts ideírhatnék. Jól fognak fizetni, persze el nem árulják, hogy mennyit Pedig itt is úgy kezdték, mint. Pótanyban, vagy másutt. — Legtöbb pénzbevételünk a biztosító intézetből eredt — próbálja tréfásan jellemezni a néhány év előtti helyzetet Béres Atjdrás elnök. TALÁN MACA SEM TUD/A, hogy mennyire közel jár a valósághoz. A víz minden tavasszal, rendszeresen elvitte az őszi vetést. Legtöbbször elfelejtett vtsszamehtii, emiatt a tavasziakat is csak késve helyezhették a földbe. Ilyen körülmények között csak csodával határos módon tarthatta magSt a szövetkezet. Azóta itt is szaporán törik a rétet és legelőket. Felszántottak már 140 hektárt s az idén még 20 hektárt törnek fel. Idővel az egész Malomoldalnak nekieresztik az ekét, ami még legalább egyszerannyí föld 'ermővé tételét jelenti. Jó tapasztalataik vannak a ízűzföidekkel. A Malomoldal szélén felszántott területbe úgy három évvel ezelőtt kukoricát vetettek,^ s a vártnál is jobban fizetett. Ez évben is volt olyan kukoricájuk, hogy a potanyi elnök a nyárvégi ellenőrzés alkalmával már megijedt, hogy letromfolják. — Kösse is fel a fehérneműjét Matyi, ha nem akar lemaradni — élcelődik Bodrogi Sándor agronómus. — Gabonája meg akkor sem lesz olyan mint nekünk, ha minden szálát üveg alatt dédelgetné. Az egyszer biztos, hogy a botiak az Idén csodálatos gabonát takarítottak be, a 227 hektáron átlagosan 31,3 mázsát. A nagyhozamú búzafajtákból ennél is több termett. Kosútiból 30 hektáron 33 mázsa, Dianából 32 hektáron 38 mázsa, pavloviceiből 27 hektáron 36 mázsa, a hadmerslebeníből 10 hektáron 46 mázsa, a szlovák kétszázasból pedig 15 hektáron 32 mázsa. Az egyik dűlőben pedig a Diana l-ből 2 hektár 18 árról 134 mázsát csépeltek, ami, ha lehet hinni a számtani műveletnek, hektárjára számítva 63 mázsa. Hogyan csinálták? egyszerű az egész. — Megadtuk a földnek, ami az övé, háromszor fejtrágyáztunk — mondja el néhány szóval a csoda okát az agronómus. A CSKP XI. KONGRESSZUSÁN hangzott el, hogy az 1961—65-ös években búzából 26, árpából 25 máf zsás hozamot kell elérni hektáronként Botban és Polanyban már teljesítették a párt határozatát. Azt azonban sohasem felejtik el, hogy a párt atzet adott nekik és megmentette őket a pusztító árvizektől, ezért még ennél is többet akarnak adni a pártnak és az országnak. PALÁGYI LAJOS Matyi János 1962. november 23. * (j] SZÖ 5