Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-19 / 320. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO Bratislava, 1962. november 19. hétfő • 30 fillér • XV. évf. 320. szám Határidő: november 30 Egyszerű kimondani, hogy az őszi mélyszántást november 30-ig minden mezőgazdasági üzemünkben el kell végezni. A megvalósítás persze már nem ilyen egyszerű. Általában, de különösen egyes esetekben nagyon komoly munkát és alapos szervezést követel e fontos feladat teljesítése. Egyszer a géphiba, máskor a szakemberhiány és nem ritkán az időjárás szól bele a tervteljesítésbe. Elég gyakori, hogy a munkában lemaradozó mezőgazdasági üzemek vezetői a hosszadalmas gépjavításra, esetleg az alkatrészhiányra hivatkoznak. Nem állíthatjuk, hogy egy-két esetben nincs, illetve nem lehet ilyen oka a lemaradásnak, azt azonban annál jogosabban, hogy leggyakrabban nincs elfogadható alapjuk a felsorolt érveknek. De maradjunk a tárgynál. Aligha akad mezőgazdasági dolgozó, aki ne lenne tisztában az őszi mélyszántás jelentőségével. Hiszen nagyobb részük évtizedes tapasztalatokból tudja, hogy a következő évi termés szempontjából mit jelent az őszi mélyszántás. A több mint egy évtizedes szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdasági termelés pedig minden korábbinál világosabban bizonyítja, hogy a mezőgazdák munkájának sikerét sokkal lényegesebben befolyásolja például az őszi mélyszántás elmaradása, mint a legnagyobb szárazság. Sok szövetkezetben saját kárukon vonták le ezt a következtetést. Példa erre a lelesiek esete is. Pár évvel ezelőtt az őszi mélyszántással rendre elmaradt a szövetkezet. A szomszédok, a pol'anyiak már akkor ls nagy súlyt vetettek a kukorica és a cukorrépa termesztésére. Ez persze megkövetelte, hogy jól megművelt, gondosan előkészített talajba kerüljön a mag. Meg is tettek minden tőlük telhetőt, hogy a talajelőkészítés első és legfontosabb szakasza, az őszi mélyszántás csorbát ne szenvedjen. Az eredmény az lett, hogy a kukoricatermesztésben országos hírnévre tettek szert, cukorrépából pedig az elmúlt évben is (amikor az országos átlag alig haladta meg a 200 mázsás hektárhozamot) közel 400 mázsát termeltek hektáronként. Öntözés nélkül! A jó példa nyomán aztán úgy két évvel ezelőtt a lelesiekben is feltámadt a parasztbecsület. Az idén már az ő kukoricájuk volt a legszebb a környéken. Dobos elvtárs szövetkezeti elnök így jellemezte a siker titkát: a megfelelő talajerő biztosítása, de még ennél is inkább a jó őszi mélyszántás szülte a jó eredményt. Igaza van, mert például az idei, szinte páratlan szárazság alig-alig tudta kedvezőtlenül befolyásolni a termelést azokban a szövetkezetekben, amelyekben az őszi mélyszántást maradéktalanul elvégezték. Sok szövetkezetben 40—45 mázsa árpát takarítottak be egy-egy hektárról olyan esztendőben, amikor az áprilisban (!) földbe tett árpára jóformán csak aratás előtt hullott néhány csepp csapadék. Nem kell ho * különleges tudomány, hogy megállapítsuk: az idei sikerben minden eddiginél szemléltetőbben nyilvánult meg az őszi mélyszántás eredményessége, hektárho^amokat növelő hatása. Ezek alaoján jogosan várná el az ember, hogy enkyi tapasztalat után az idén, a kongresszus évében a mezőgazdasági üzemek a mélyszántást a kitűzött határidőre maradék nélkül elvégzik. A helyzet azonban korántsem olyan rózsás, mint azt a lehetőségekhez mérten feltételezhetnénk. Hiszen már két hét sem áll rendelkezésünkre a mélyszántás határidejének utolsó napjáig, s a szántásra váró földterületnek megközelítőleg egynegyedén még nem húzott mély barázdát az eke. Sőt, még az őszi vetést sem végezték el mindenütt, bár közismert, hogy a későn vetett gabona rendszerint jóval kisebb hektárhozamot ad, mint az, amelyiket a legmegfelelőbb agrotechnikai határidőben vetettek. Érvelhetnének egyesek talán azzal, hogy a mélyszántás befejezésének végső határideje egyáltalán nem jelenti azt, hogy december elsején már nem lehet .szántani. Igaz ugyan, hogy az időjárás néha megengedi a decemberi mélyszántást, azzal mégsem érthetünk egyet, hogy a megkésve végzett szántás teljesen egyenlő értékű az idejében végzett szántással. Hiszen a megszántott földnek is kell „pihennie", ez az egyik

B érv, és ezt a mezőgazdák nagyon jól tudják. De még ennél is többre figyelmeztet az a tény, hogy a patópáloskodás miatt néhány őszön szántatlan maradt a földterület jelentős része s emiatt mázsákkal csökkent a hektárhozam. Abból indultunk ki, hogy a lehetőségekhez mérten jóval előbbre is járhatnánk a mélyszántással. A bizonyításra nem kell lámpással keresni a tényeket. Elég talán azt megemlíteni, hogy némelyik szövetkezetben és állami gazdaságban már annyira előrehaladt ez a munka, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusát a többi között a mélyszántás elvégzésével is köszönteni akarják. Ez a helyzet például a gemeri szövetkezetben. A polanyiak, hogy a pénteken, november 23-án kezdődő szlovákiai kongresszusra tett ígéretüket teljesíthessék, alaposan megszervezték a munkát. A kerekes traktorok vezetőit is beosztották a lánctalpasokhoz, hogy azok éjjel-nappal dolgozhassanak. S a kilátások szerint büszkén jelenthetik majd, hogy a kongresszusi felajánlást becsülettel teljesítették. Sokat jelent tehát a jó szervezés, ezt bizonyítják a tények. Az országos átlag jóval szebb lehetne, ha mindenütt a legjobbak példájára szervezték volna meg a mélyszántást. A legutóbbi elemzés azonban azt bizonyítja, hogy a közel tizenegy és félezer lánctalpas traktorból nem egészen hét és félezer dolgozik a mélyszántásnál s ezekből is mindössze 1885 traktort üzemeltelnek két műszakban. Még többet mond talán az az adat, hogy a munkában levő gépek átlagosan alig 205 hektáron végezték el a mélyszántást. Ezzel szemben a Zemianska Olča-i szövetkezetben Csukás Jenő már a 800. hektárnál tart. Ha ő és jó néhány társa Ilyen kiváló eredményt érhetnek el, miért ne lehetne a jelenleginél jóval jobb az országos átlag. A jövő évi termésről van szó. A határidőig már nem sok idő van hátra. Reméljük, hogy ezt az illetékesek és elsősorban a falvak kommunistái is szem előtt tartják, önmaguk és a népgazdasági fontosságú cél érdekében. Képzőművészeti kiállítás a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére (ČTK) — Vasárnap, november 18án nyitotta meg Vasil Bifak miniszter, az SZNT iskola- és kulturálisügyi megbízottja a Szlovák Képzőművészek Szövetsége bratisiavai székházában a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítást. A kiállításon bemutatják „A CSKP a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban" jelszó jegyében rendezett alkotóversenyben készített alkotásokat, továbbá azokat, amelyekkel a szlovák képzőművészek a CSKP XII. kongresszusát köszöntik. Kihasználták a vasárnapot A levicei járásban a kora reggeli órákban több mint 100 lánctalpas traktor indult a földekre. A zuhogó eső több helyen akadályozta a munkát, de a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is szántottak zemljarii, Novy Tekov-i, Jur nad Hronom-i és más szövetkezetek tagjai. A galantai járás földművesei is szívós küzdelmet folytattak a rosz idővel. A sládkovičovói EFSZ-nek több mint 150 tagja már a kora reggeli órákban kiment a földekre, és 12 traktorral nagy mennyiségű cukorrépát szállított el a földekről. Jozef Macala és Ondre) Šramo traktoristák két lánctalpas traktorral szántottak. Szlovákia többi járásban is dolgoztak a szövetkezetesek és a brigádmunkások a földeken. A partizánskej Augusztus 29. Üzem dolgozói példásan teljesítik a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket. A fejlesztési és kutatási részleg egy új termelési vonai készítésén dolgozik. Képünkön balról jobbra Ján Mareš, Emil Kluka, Bohuš Fekete és Alojz Obert a vonal szerelésénél. (CTK felv.) Válaszolnak a legjobbak felhívására Ä szaktudást közkinccsé teszik Korszerűsítik a gépóriást Az Unióovi Gépgyár szocialista munkabrigádja Hans Wertschitzkynek, az NDK-beli Lauchhainmerwerke főszerelőjének közreműködésével a sokolovi körzetben a svatavai Medárd I. bányában átépítik az NDK-ban gyártott SCHRS-315 óriási kotrógépet. (CTK felv.) Ha mélyebben elgondolkodunk az élenjáró dolgozók felhívása felett, nem nehéz rájönni, hogy a mozgalom egyik alapvető vonása éppen a legjobb munkamódszerek kölcsönös kicserélésében rejlik. Már eddig is sok jó munkaeredményt éppen ennek az elvnek a kihasználásával értek el. A felhívás elhangzása óta még jobban elmélyül a tapasztalatátadás. A LEGJOBBAK E TÉREN IS PÉLDÁT MUTATNAK A svitavyi textilüzemben az évek folyamán már több dolgozó megszeSzovjet művészek Bratislavában (ČTK) — A hazánkban vendégeskedő szovjet képzőművészek nyolctagú csoportja — moszkvai, tbiliszi és szuhumi festők és szobrászművészek, keramikusok, valamint művészettörténészek — szombaton este Bratislavába érkezett. A szovjet vendégek megtekintik Bratislava történelmi nevezetességeit, építkezéseit, a Szlovák Nemzeti Képtár gyűjteményeit, és tájékozódnak a legkiválóbb szlovák képzőművészek alkcftó munkájáról. Igazi segítség Moszkva (ČTK) A Komszomolszkaja Pravda közli, hogy a Szovjetunió 480 ipari vállalatot és üzemet segít építeni Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. Az év elejétől 100 ilyen üzemet adtak át rendeltetésének. Mindezeknek nagy jelentőségük van országuk gazdasági függetlenségének kivívásában. A kevésbé fejlett országok szívesen veszik a szovjet segítséget, mivel a Szovjetunió nem tart igényt különleges jogokra. rezte „A minisztérium legjobb dolgo-i zója" jelvényt. Ezek közé tartozik Pachovský "František, aki a napokban elhatározta, hogy mostantól kezdve szervezetten, rendszeresen adja át a lemaradó munkahelyeken az évek során szerzett tapasztalatokat, mert ez a lépés további előrehaladást jelent a kommunista emberért vívott harcban. Hasonló módon gondolkodik Krajö elvtárs is, a ktrnovicei gépgyár egyik szocialista munkabrigádjának vezetője, aki felhívta az üzem szocialista munkabrigádját, tegyenek meg mindent a tervet nem teljesítő munka-helyek tevékenysége fellendítésének érdekében. AZ OJ MUNKAMÓDSZEREK MINDENÜTT GYŐZNEK A Nová Dubnica-i lakótelep építé-: sének dolgozói is elfogadták az élenjáró dolgozók felhívását. Éppen ezekben a napokban szerelik az egyik 10-emeletes öntöttbeton-lakóházat. Az építők az eddigi sikereken okulva elhatározták, hogy más munkahelyeken is átadják a legkorszerűbb technikával való építkezésben szerzett tapasztalatokat. Az építkezésen dolgozó kollektívák elhatározták, hogy az évi tervet határidő előtt tel-, jesítik. KÖLCSÖNÖSEN MEGISMERIK EGYMÁS MUNKAMÓDSZEREIT A ČKD vysočanyi üzemének dolgoi zói a felhívásra adott válaszuk egyik pontjaként feladatul tűzték, hogy időnként meglátogatják az Auto Praga vállalat szocialista munkabrigádjait, mert úgy hírlik, hogy ebben az üzemben rendkívül jó eredményeket értek el a munkaszervezés terén. Hasonló feladatokat tűztek maguk elé a környék más üzemeiben is, ami azt bizonyítja, hogy a kiváló dolgozók felhívása termékeny talajra talált. JOL VÁLASZTOTTAK Karol Zachar harmincöt éves, öt gyermek apja a trnavai Kovosmalt öntödéjében dolgozik . . . Vajon milyen ember lehet? Munkahelyén találkozom vele. Ott dolgozik, ahol voltaképpen az öntödei munka kezdődik, mert ő készíti elő az öntőjormákat, ő ellenőrzi, megjelelnek-e a követelményeknek és ő dönti el, természetesen jő néhány további munkatársával együtt áttérhetnek-e a jormák sorozatgyártására. Karol Zachar éppen egy fiatal, talán csak tizennyolc éves lánnyal beszélget: — Ntncs szebb mesterség a formázőénál, — magyarázza a lánynak. Csak hát lélek nélkül ezt sem lehet csinálni. A mi szakmánkban az, aki megáll a fejlődésben, törvényszerűen csak lemaradhat. Nézd, mutat rá két egyformának tűnő formázó keretre. — Mit gondolsz, a kettő között ml a különbség? A lány Zacharra néz, aztán mint általában, aki nem érti a kérdést, széttárja a karját. Zachar erre kezébe veszi a két keretet, majd mindkettőt leteszi a lány mellé. — Próbáld meg, melyik kerettel dolgoznál szivesebben? — Hát amelyik a kezem ügyébe ke rülne — válaszolja a lány. Megemeli a fémdarabokat. Mosolyra derül az arca. Ezzel könnyebben esne a munka — mutat az egyik keretre. — Könnyebb mint a másik. — Nem is csoda — mondja nevetve Zachar — hisz az vasból, emez meg alumíniumból készült. Zacliar elvtárs felém fordul: — Nem megy ez másképpen — magyarázza — ilyen kézzelfogható bizonyítékok segítségével kell rávenni az újoncokat, hogy érdemes gondolkodni is. Ez a kislány tegnap még sót és paprikát mért az egyik fűszerüzletben, ma meg már itt dolgozik a formázóban. Azt mondja, a fűszeres szakmának nincs jövője. Pedig hát lányról van szó. Ki gondolná ezt felőle? Aztán végigmutat a műhelyen. — Nézze, a mi uzemrészlegünk munkájától függ nemcsak a trnavai üzem tervteljesítése, hanem legalább egy tucat más gyár is megérezné ha valami hiba folytán nem teljesítenénk a tervet. A legközelebbi években csaknem megkétszerezzük a termelést. Ezért örülök annak, hogy ilyen fiatalok jönnek hozzánk, mint ez a kislány. Érdekli őket minden, ami új. Különösen az öntőberendezések korszerűsítése izgatja a fantáziájukat. Ez a részleg szerencséje, hiszen a régi berendezéssel búrKAKbt ZAUHAK mennyire is Iparkodnánk, nem lennénk képesek eleget tenni az új követelményeknek. Nem véletlen, hogy a több száz munkást foglalkoztató műhely — az egész öntöde — a „CSKP Xll. kongresszusának üzemrészlege" címért versenyez. Nincs is itt olyan munkás, vagy műszaki, a*j' n

e várna sokat a XII. kongresszustól. Aki nem látta, el sem hinné, sokszor milyen apróságoknak tűnő dolgokkal lehet az embereket megnyerni az újdonságoknak. Itt van például az alumíniumkeret — mondja Zachar elvtárs. — Mérget vehetünk rá, hogy régebben az öreg munkások álmukban sem gondoltak volna arra, hogy az öntökeretet másból is lehetne készíteni, mint vasból. Amíg kt nem próbálták, nem is hitték el, milyen könnyű a munka az új módszerrel. Ha nem akadt volna az üzemben egy fiatal újító, aki soha nem volt megelégedve azzal, amit addig elért, talán még most is a harminc kilogrammos rámákat emelgetnénk a hat-hét kilósak helyett ... — Ügye-e Ferenc bácsi, valami igazság van abban, amit mondtam? — kérdezi Zachar egy mellettünk dolgozó formázótól. — Miso Ferencnek hívnak — mutatkozik be az idős ember. — En vagyok itt az öntödében a legrégibb dolgozó, még a Coburgok idejében szegődtem ide, meg tudom ítélni a dolgokat. Egy szó mint száz: igaza van Karolnak. Szeretem az ilyen embereket, mint ő. Éppen olyan mint az apja volt . . . — Az öregebbik Zachart is ismerte, Ferenc bácsi? — Hogy ismertem-e? Az első köztársaságban együtt ettük a munkanélküliek kenyerét. És még a háború után is jó ideig együtt dolgoztunk. A vér nem vált vízzé. Csak mintha a Karcsi még az apjánál is ügyesebb lenne. Amikor a gyűléseken szóba kerül a gyár korszerűsítésének ügye, az öreg Zachar fia okosabbban beszél, mint az egykori gyárigazgató. En már nagyon öreg vagyok, de azért tudom, hogy ebben az országban csak akkor lesz mindenkinek még jobb élete, ha még többet gondolkodunk a munkánk mellett. Úgy mint a Zacharék Karcsija! Hallotta már, hogy ő megy tőlünk az SZLKP kongresszusára? — Hallottam. — Biztosan tudom, hogy jól választottak — mondja mosolyqóan Ferenc bácsi. TÓTH MIHÁLY