Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-18 / 319. szám, vasárnap

Agitáció A jesenskéí vasútállomáson jó fél­órát vártam a gyorsra. S mert a fű­•tetlen váróteremben nem valami ké­nyelmes az üldögélés, inkább a pe­ronon sétálgattam. Itt ütötte meg fü­lemet az alábbi párbeszéd. — Könnyű nektek hősködni. — Hát ami azt illeti, valóban nem nehéz. (Ezt, amint később megtud­tam, a Veľké Teriakovce-i ember mondta/. — De mit tennétek akkor, ha nek­tek is diónagyságú krumplitok ter­mett volna? — Már miért termett volna dió­nagyságú? — Hát nekünk miért olyan ter­mett? Mert szárazság volt. — Igaz, hogy mi haranggal csalo­gattuk az esőt a krumplitábla fölé. Ezért termett egy hektáron kétszáz mázsa, — élcelődik a teriakovcei. «— No csak ne gúnyolódj, mert az elmúlt években ti se adtatok be 200 mázsát terven felül. Még 200 gram­mot se. — Mert akkor mi ts úgy csináltuk, mint ahogy ti a múlt évben, meg az idén is. — Hát nem kapáltuk rendesen? — érvelt a másik, a szomszéd falust. — Meg, meg, az rendben lennq, csakhogy mi azzal kezdtük a burgo­nyatermesztést, amiről ti most is megfeledkeztetek. — Hisz betakarítottuk, ami megter­mett, másról meg miről feledkezhet­tünk meg ilyenkor ősszel? — Hogy miről? Hát aminek most van az ideje. A mélyszántásról, ba­rátom. (—ti) Hír vagy rejtvény? A bratislavaíak közkedvelt esti új­sága — a Večerník — november 16-i számában közölte, hogy kerületünk_ pos­tahivatalai ez idén háromnegyed év alatt 1 222 000 táviratot vettek át, és a postások 2 153 900-at kézbesítettek. Eny­nyi a rövidke hír, minden további ma­gyarázat nélkül. Hát igenis, nekem hiányzik a további magyarázati A kivo­nás mennyiségtani műveletét már az el­ső elemiben megtanultam, így tehát még ma is minden nehézség nélkül ki tu­dom számítani: 1 222 000 — 1 153 900 68 100 Mi lett a fenti 68 100 távirattal? El­kallódtak a postákon? Nem kézbesítet­ték? Borzasztói Mennyi örvendetes vagy szomorú, esetleg életbevágóan fontos hír­ről nem értesült 68 100 címzett. Azt hi­szem, derék postásaink jogosan meg­sértődhetnének, ha ilyen hallatlan ha­nyagsággal vádolnám őket. Nem vagyok távírász, sem postaforgalmi szakértő, de feldereng bennem az a halvány sejte­lem, hogy a nem kézbesített 68 100 táv­irat túlnyomó részét telefonon, vagy más hírközlési technikai eszközök segítségé­vel továbbították bel- illetve külföldi címzettekhez. Vagyis kerek perec, ha csupán egy vagy kétsoros kiegészítő ma­gyarázat vette volna elejéi kételkedé­seimnek. De így? Ki tudja, mi lett azzal a 68 100 távirattal? -kml­Gyanús „alaposság"! Nyugat-Németországban hagyomá­nyos alapossággal sok ezer rendelet, törvény és szabály tereli „rendes ke­rékvágásba" a társadalom életét. Hogy mi mindenre kiterjed a bonni törvénycsinálók figyelme, arra na­gyon jó példa Michel Unterhausen úr esete. Főváros környéki otthonában egyik éjszaka már az igazak álmát aludta a tisztes polgár, amikor kint­ről hangos recsegéssel, ropogással valami lezuhant, amit kétségbeesett jajveszékelés követett. A legédesebb álmából felzavart Unterhausen úr hir­telenében nem tudta, mi történt. A háborúra uszító bonni sajtó buzgó olvasója először talán arra gondolt, hogy atomháború áldozata lett, de mikor a kinti jajgatás nem csitult, a kezeügyébe akadó piszkavassal fel­szerelve kimerészkedett az udvarra. Ekkor kiderült, hogy a padláson szá­radó fehérneműjével menekülő álar­cos férfi alatt összetört a korhadt padláslétre és annak roncsai alatt ordítozott a tolvaj, akit lýbtôréssel kórházba szállítottak. Ezzel azonban nincs vége a tör­ténetnek. A körültekintő bonni ren­deletgyártók ugyanis meghatározták azt is, hogy a padláslétráknak milyen i^istagoknak és szilárdaknak kell len­niük és mivel Unterhausen úr létrája nem felelt meg a követelményeknek, kifizettették vele a tolvaj kórházi költ­ségeit. Az embert szinte megszédíti a bon­ni törvényhozók, rendeletgyártók kö­rültekintése, csak éppen azt nem ért­jük, hogy ha már börtönbe lehet zárni azokat is, akik békét követel nék. ha meg lehet büntetni a korhadt létrájú háztulajdonosokat, mért feled keznek meg a náci tömeqqyilkosok­ról, hírhedt hóhérokról? Egész véletlenül nem ők csinálják ezeket a rendeleteket? (SZ) Nehéz, de valóra váltjuk; Az ifjúság politikai nevelése fontos feladat © A kom­munisták yállalják a munka nehezét ® A vita tettek­re mozgósított ® Megoldásra vár az iskolai étkezés és az óvoda ügye ® Több segítséget várnak a járástól Veľký Biel 20 kilométerre van Bratislavátől. A mintegy 2600 lakosú község­ből igen sokan dolgoznak a kerület székhelyén. Szóval félig-meddig „külvá­rosnak" számit. A község a felszabadulás óta sokat fejlődött. Mintegy 125 ú| lakóház, tüzollúszertár. tágas kullúrollhon, korszerű iskola épült fel. A falu utcáját aszfaltozták, hangszórót is kaptak. A párldokumentumot a lakosság és a tömegszervezetek is megvitatták. Szamos javaslatot tettek községük fejlődé sével kapcsolatban. A falu kommunistái, a nemzeti bizottság tagjai a kongresz­szus előtti időszakban szeretnék a javaslatok zömét megvalósítani. Gyakran vi­tatkoznak azon, hogyan érjék ezt el. Nemegyszer nehézségekbe ütköznek, s bi­zony a járás segítségére is szükség lenne. k u l r ű R T\ 110 ÉVE SZÜLETETT Mikoláš Aleš, a nép festo'e Eredményekre vezető intézkedés A vita során az egyik felszólaló az ifjúsági szervezet munkájával, az if­júság politikai nevelésével foglalko­zott. A CSISZ helyi szervezete ugyan­is az utóbbi hónapban csak papíron létezett. A fiatafok nagy része Bra­tislavában dolgozik s ezek közül csak igen kevesen kapcsolódnak be a he­lyi szervezet munkájába. Többen pe­.dig néphadseregünk katonái lettek. A bírálat, a felszólalás tehát jogos volt. A nemzeti bizottság a helyi pártszervezettel karöltve hozzá látott az említett hiányosság kiküszöbölésé­hez. — Pártszervezetünk foglalkozott a kérdéssel — mondja Fodor elvtársnő, a HNB titkára. A CSISZ helyi szer­vezete az évzáró taggyűlésre készül. Segítettünk az új vezetőség kiválasz­tásában. Igyekeztünk a javaslatot úgy összeállítani, hogy a fiatal kom­munisták is kivegyék részüket a mun­kából. A CSISZ oktatási éve keretén belül politikai kört alakítunk. A pro­pagandista funkció betöltésére a hely­beli kilencéves iskola igazgatóját javasoltuk. Ezek az első lépések, amelyekkel az -ifjúság aktív munká­ját s a fiatalok között a politikai nevelést akarjuk megjavítani. Nem lesz hideg a kultúrotthon A fiatalsággal kapcsolatos kérdés­sel foglalkozott a kultúrotthon veze­tősége ls. „Nincs kellően kihasznál­va a kultúrotthon" — hangzott el a pártdokumentum megvitatásakor. Pedig Veľký Bielen szép, tágas kul­túrotthon van. Az egyik terem be­épített színpaddal s a nézőtér, mint­egy 350 férőhellyel rendelkezik. A táncterembe is befér vagy 250 sze­mély. S vajon miért nincs kihasz­nálva? — Ez a felszólalás csak részben állja helyét — tájékoztat Szabó elv­társ, a HNB elnöke. Bár ifjúsági szer­vezetünk nem tevékenykedik dicsé­retre méltóan, de a CSEMADOK he­lyi csoportja már több Ízben tanult be színdarabot. A járási versenyt is megnyerték. Az idén is két színda­rabbal készülnek. A hiba másutt volt... — Ügy volt ezzel — veszi át a szót Fodor elvtársnő, — hogy. az egyik nagytermet télen nem tudtuk kellően kifűteni, s ezért kevesebben látogatták a kulturális rendezvénye­ket. Két kis helyiség is volt a kultúr­otthonban. Az egyiket könyvtárnak, a másikat büfének használták. Jogos volt tehát, hogy mindezt megemlítették a pártdokumentum megvitatásakor. S bár csak részben állta meg helyét a felszólalás, a meg­oldás nem marad el. A tégla és a ho­mok már az udvaron van elkészítve. A nagyteremben két kéményt építe­nek fel, s így újabb kályhák elhe­lyezésével ki tudják majd fűteni. A két kis helyiség is rövidesen ki­ürül. A könyvtár már költözködik a régi szlovák iskolába. A büfé is más helyet kap, persze ehhez szükséges a helyt Jednota megértése is. Csu­pán arról van szó, hogy az ottlevő edényeket szekrényben helyezzék el. Ezután két kis klubhelyiség áll majd a Veľký Bieli-ek rendelkezésére. A konyha és az óvoda is fontos probléma A falu ősszel -új kilencéves iskolát kapott. A dokumentum megvitatása­kor ez az iskola gyakran került szó­ba. Nem ls éppen az iskola, de a tor­naterem és az iskolai konyha kér­dése. Ugyanis, bár az előzetes terv­ben mindkettő szerepelt, a járás ezek építését nem engedélyezte. Pedig a pártdokumentum hangoztatja: „... Mindehhez hozzájárul az isko­lai, az üzemi és a vendéglői étkez­tetés kiszéles-itése .." A Veľký Biel-i kilencéves iskolát mintegy 350 diák látogatja Legtöbb jüknek mindkét szülője dolgozik A vita során a napközi otthon létesl tése is felmerült. De hogyan nyissák meg? Konyha nincs, így a napközi otthon létesítése is nehézségekbe üt kőzik. Voltak olyan nézetek is, hogy a kultúrotthonban rendezzék be az iskolai konyhát. Ez azonban nem a legsikeresebb megoldás lenne. Nem egy felszólaló tett megjegy zést az óvodával kapcsolatban. A ré gi óvoda helyisége nem felel meg az egészségügyi előírásnak. A járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosz­tályának beleegyezésével az óvoda egy volt iskolaépületbe költözött át. Az áthelyezés előtt a járásoti azt Ja­vasolták, hogy létesítsenek még egy osztályt. A Veľký Bieli-ek megörültek ennek, hiszen eddig is már számos kérelmezőnék nem tudtak eleget ten­ni. Az említett 2. osztályt november elsején kellett volna megnyitni, de a higienikusok ezt a helyiséget sem hagyták Jóvá, mivel nincs vízvezeték­kel ellátva. Huzavona Itt kezdődött el a huzavona. Az óvoda javítására ugyanis csak a kö­vetkező évben kerül sor, és csak ak­kor, ha ezt a tételt a HNB tervja­vaslatából nem törlik. Az óvoda kiszé­lesítésére pedig nagy szükség van. Ezt leszögezi a pártdokumentum is. A HNB talán segítene a helyzeten, csakhogy számításukba hiba csú­szott. Évi költségvetési tervükben szerepelt az a tétel is, amely szerint az EFSZ-től földadóban 148 632 koro­nát kapnak. A szövetkezetet azonban az állami gazdaság vette át, s ez csak 47 345 koronát fizetett adóba. Tehát több mint 100 000 korona hi­ányzik a költségvetésből. Ez pedig jelentős összeg. — Bizony nagy gondot okoz az nekünk, mondja Fodor elvtársnő. Az óvoda meglevő osztályába 30 gyerek jár, de csak 24 székük van. Hiába fordulunk fűhöz-fához, nem segít raj­tunk senki sem. — Bizony nemi — vág a szavába Szabó elvtárs. De hogyan is segíte­ne a járás, amikor 6 éve vagyok el­nök és alig ismerek 2—3 járási funk­cionáriust. Pedig van problémánk elég. Itt van például a közvilágítás, amelyet a vita során jogosan a sze­münkre vetettek. Már a homokbánya megújítását is tervbe vettük, hogy így szerezzünk pénzt. Ami igaz, igaz. A járás Illetékes dolgozói sokat segíthetnének, ha kö­zelebbről megismernék a problémá­kat. De ami az óvódai székeket illeti — hogy nem a legjobbak — ezen helyben is segíthetnének. Az óvoda berendezését társadalmi munka ke­retében rendbehozhatnák. Egy gond­dal kevesebb lenne a vállukon. Mielőtt a Baleset figyelmeztet Ami a közvilágítás kérdését illeti, ez nem ls olyan egyszerű, s három utcát ' érint. Kettőről nem szükséges beszélni, de annál inkább a harma­dikról, vagyis a főutca egyik szaka­száról. Az ügy igen érdekes. A főut­cán 1959-ben felszerelték az utcai lámpákat. 1960-ban a faoszlopok he­lyébe betonoszlopokat állítottak. A lámpákat leszerelték, de visszasze­relni már nem tudták, mivel azok \ eredetileg faoszlopokra készültek. A járáson egyetlen felelős helyen sem vették észre, hogy a főutca egyik szakaszán nincsenek iámpák, Jóllehet a szenei út Javítása miatt ezen az utcán bonyolódik le a forgalom. Bal­eset még nem történt, de a sötét, j keskeny utcán a mostani forgalom ' mellett ez könnyen megtörténhet. A* nemzeti bizottság illetékes szak- i bizottsága és maga a HNB is foglal- j kozott a kérdés komolyságával. S ml- \ vei nincs pénzbeli lehetőségük, a járás segítségét kérték, de eddig biz­tató választ még nem kaptak. Mind­ezt összegezve a járási nemzeti bi­zottság képviselőinek és felelős funk­cionáriusainak érdemes lenne be­szélgetést tartani választóikkal Veľký Bielen is. Számos dolgot a helyszínen orvosolhatnának, mint például a köz­világítás, a gáz és az óvoda stb. kér­dését. / Még a kongresszus előtt A pártdokumentum vitája ugyan befejeződött, de most következik a vita során elhangzottak megvalósítá­sa. Minden egyes dolgozónak, funk­cionáriusnak, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a vita során \ tett javaslatok, észrevételek (még a • CSKP XII kongresszusa előtt) meg j is valósuljanak. A Veľký Biel-i HNB azt vallja, hogy bár a felvetett prob­lémák megoldása nehéz lesz, de meg­valósítja ezeket Az erős akarat pe­dig már fél sikert jelent. NÉMETH IANOS Aleš jelentősége a cseh képzőmű­vészeiben olyan, mint Smetanáé a ze­nében, Jiráseké és Božena Némco­váé az irodalomban. Alkotása költői és monumentális kifejezése nemzete politikai, gazdasági és kulturális ön­állóságra való törekvésének. Ezt az ügyet akarja szolgálni a valóságol vi­lágosan, közérthetően tükröző művei­vel. Élete végéig a nép művésze marad, hiszen a népből eredt. A dél-cseh­szági Miroticén született, ahol haza­fias (érzelmű apja szegénysorsú köz­ségi írnok volt. A hazai történelem­mel korán megismertette gyermekét. \ Anyja parasztcsaládból származott, i ajkáról áradt a dal, s esténkint fe­' hér gyolcsra hímezte a képzelete i szülte színes, változatos motívumokat. 1 A kis Mikoláš minden családi gond ! és öröm részese volt, ezért érfci át később is mindazt, ami környezete i szívét — agyát betölti. A falu em­berei, munkái és szokásai, a reális, j de már költői szemmel látott festői i vidék állat- és növényvilága bámula­tos élességgel vésődik emlékezetébe. A nélkülözéses gimnáziumi évek alatt Písekben erősen hat rá a 60-as évek nemzeti ébredése, a történeti emlékek és olvasmányai. A nemzeti szabadság lelkes harcosa lesz. A prágai Kép­zőművészeti Akadémián tanárai és társai is elismerik gazdag képzeletét, vele született kompozíciós tehetségét, kitűnő rajzkészségét. Szembefordul az intézet német szellemével, és Má­' nest választja példaképének. A len­| gyei Matejkóért rajong, és nagy tör­téneti festmények terve foglalkoztat­[ ja. Közben Prágában önkéntesl évét i is leszolgálja egy losonci ezredben. 1 Magyarokkal, gyetval szlovákokkal, i cigányokkal kerül össze. Megfigyeli 1 nemzeti sajátosságaikat, a bús szlo­! vák dallamok, a kiközösített cigányok i zenéje, a tüzes magyar csárdások | megragadják. Az Akadémiára vissza­térve folytatja históriai tanulmányait. ; Később, miután egyik professzorával ! való politikai konfliktusa miatt négy | napos börtönbüntetésre ítélik, el­1 hagyja a főiskolát. A kenyérgondoktól egy időre men­tesül pgy pártfogója, Suchdoli birto­kán, ahol lázas érdeklődéssel követi a régészeti kutatásokat. Ennek ered­ményei, a vidék gótikus várkastélyai, ' a templomok reneszánsz freskói, a i parasztbarokk, és a népi hagyomá­nyok ihletik. Álmai itt konkrét váz­latokká érnek, s kialakul Podebrad György és Korvin Mátyás című kom­pozíciója. — A Haza című sorozatban ' a cseh nemzet múltbeli dicső harcai­j nak krónikása, egyben a jövő küzdel­i mekre buzdít, s az ország szépségeit énekli majd meg. — Ekkor épült fel a nép áldozatos krajcáraiból s az egyre vagyonosodó polgárság adomá­nyaiból a Nemzeti Színház. Előcsar­nokának falfestményeire pályázatot írnak kí. Aleš a kibővített Haza-soro­zatot nyújtja be, a már ismert festő­vel, Zenišekkel társulva, s elnyeri az első díjat, jövőjét megalapozottnak érzi, csakhamar azonban keserű csa­lódással kell tudomásul vennie, hogy zseniális terveit eredeti elgondolásai­tól eltérő formában idegen kezek valósítják meg. Nemcsak a polgári szépségeszménnyel ellentétes felfogá­sa, hamisítatlan népiessége, hanem megvesztegethetetlen hazafisága, s komoly társadalmi okok magyarázzák mellőzését. A képzőművészeti élet pe­remére szorítva a már családos mű­vészre sötét nélkülözés vár. Le kell mondania a nemzetet kitartásra ösz­tönző, nagyszabású történeti freskók­ról. Keserű szatírával veti papírra a Talentumok sorsát Csehországban. — Ezután elaprózza tehetségét, a termé­szet jelenségeit, a falu életét tükröző száz rajzában kerül még közelebbi kapcsolatba a néppel. A század utolsó évtizedében már kezdik elismerni. 1891-ben a prágai Országos Jubileumi kiállításon szere­pel az ifjúkorában felvázolt, évekig érlelődő Régi Szlávok Élete című képsorozat. Az eredeti sűrített és drá­mai fogalmazást nagyszabású szaba­don folyó díszítő megoldás váltotta fel. Ötvenedik és hatvanadik szüle­tése napján alkotásait a közönséggel tárlatokon ismertetik meg, s ekkor már fájlalják, hogy a fiatalkori nagy­vonalú maradandó értéket ígérő kom­pozíciói nem valósulhattak meg. A századforduló felé mind sűrűbben kap építészektől megbízásokat és al­kotó látással, színes képzelettel és hévvel rajzolja prágai, plzeňi és egyéb cseh városok és a skalicai kultúrház homlokzatának sgrafftói-, hoz, mozaikjaihoz a kartonokat. Ezek már csak töredékei a régi el­képzeléseknek, de rajtuk elevenednek meg a huszita harcok, Zižka és Hus liőái figurái, a XVII. századi paraszt­lázadás jelenetei, és tiltakoznak az elnyomás és sötétség ellen, hirdetik a jogot az emberiség szabadságára. Az elismerés, a néhány gondtala­nabb év megszépítik a nemeslelkű ősz mester utolsó korszakát, melynek rajzai bölcs mosollyal, meleg pá­thosszal idézgetik dédelgetett emlé-' keit. Közel fél százada, hogy termé­keny alkotó élete befejeződött. Népe gondolkodására és érzésére máig ható műve nemcsak „kicsiny homok­szem", hanem valóban „alapköve a cseh nemzeti művészet épületének". Bárkány Jenöné Andrej Plávka : Én> a félkezű Jasó József Andrej Plávka, a kiváló szlovák író és költő ma ünnepli 55. születés­napját. Írói munkássága elismeréseként nyerte el az ÉRDEMES MŰVÉSZ címet, majd a KLEMENT GOTTWALD ÁLLAMDlJAT. Tagja az SZLKP KB­nak és a Szlovák írószövetség vezető titkárának tisztségét is betölti. Születésnapja alkalmából köszöntjük a kiváló írót, aki — most közölt versében is — rendíthetetlen harcot vív, hogy a bűnös múlt soha többé vissza ne térjen. En t a félkezü Jasó József, ki juhász vagyok Lehotán, hol a hegyen nem hallható nesz egyébb, csak az én furulyám, fenyvek zúgása, nyáj kolompja — megszoktam negyven év alatt — míg medvékkel szálltam birokra s időm nem mérte, csak a nap, mely úgy bukott az alkonyatba, mint bölcsőjébe kis gyerek, — így hullattam halkan haladva én is a tűnő éveket, míg jöttetek papirosokkal, ti békegyilkoló urak, hogy odahajtsatok gaz joggal minket, hol a halál arat. Keresztek állnak messze földön, furulyám hangja mt maradt... Ott fenyeget most csonka öklöm Galíciában, föld alatt — a szellő még dalom sóhajtja, a sírok dombja még feszül, most serked egyik fiam bajsza, másik még játszik gyermekül, s mindkettőt oda Indítom, hol a karmos halál vág utat, mert megint pokol szele tombol a torkotokból — tí urak; a szegénység nyomott kunyhót körül tűznyelve fellobog, hogy áldozatok milliói hizlalják aranyláncotok, mit átokkal telt markunk izzad nektek, ti telhetetlenek, hogy kapzsi bendőitek víg-vad táncban degeszre teljenek. A fasizmus kártyátok tromfja, az önt a tűzre olajat — jaj, Telgárt, hősök síri dombja, hol mindkét fiam ott maradt.., S alig villant ki a szabadság, mint felhők közül napkaréj, hogy' felderítse szolgák arcát, hirdetve, eltűnt már az éj, megint jönnek a kannibálok, megint csörgetik a vasat — és megfertőznék a világot, hogy erszényik dagadjanak, kincs és arany nőjön hegyekbe páncélszekrényük rejtekén s olyan legyen a világ rendje, hol az utolsó a szegény, törvényt mutat a zsarnok ujja, a kérges tenyér becstelen, s a korbácsoltak sorsa újra tetves nyomorúság legyen. Hej, sorvadás rág erőtökbe, haragotok ts reszketeg! A halál kemény, biztos ökle mindenfelől rátok mered. En, a félkezü Jasó József a békéért feláldozok mindent, s ha kell, félkezem jó lesz hogy megroppantsa torkotok. Fordította: VÉGH GYÖRGY 0] SZÔ 4 * 196 2 november 18. /

Next

/
Thumbnails
Contents