Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-18 / 319. szám, vasárnap

Agitáció A jesenskéí vasútállomáson jó félórát vártam a gyorsra. S mert a fű•tetlen váróteremben nem valami kényelmes az üldögélés, inkább a peronon sétálgattam. Itt ütötte meg fülemet az alábbi párbeszéd. — Könnyű nektek hősködni. — Hát ami azt illeti, valóban nem nehéz. (Ezt, amint később megtudtam, a Veľké Teriakovce-i ember mondta/. — De mit tennétek akkor, ha nektek is diónagyságú krumplitok termett volna? — Már miért termett volna diónagyságú? — Hát nekünk miért olyan termett? Mert szárazság volt. — Igaz, hogy mi haranggal csalogattuk az esőt a krumplitábla fölé. Ezért termett egy hektáron kétszáz mázsa, — élcelődik a teriakovcei. «— No csak ne gúnyolódj, mert az elmúlt években ti se adtatok be 200 mázsát terven felül. Még 200 grammot se. — Mert akkor mi ts úgy csináltuk, mint ahogy ti a múlt évben, meg az idén is. — Hát nem kapáltuk rendesen? — érvelt a másik, a szomszéd falust. — Meg, meg, az rendben lennq, csakhogy mi azzal kezdtük a burgonyatermesztést, amiről ti most is megfeledkeztetek. — Hisz betakarítottuk, ami megtermett, másról meg miről feledkezhettünk meg ilyenkor ősszel? — Hogy miről? Hát aminek most van az ideje. A mélyszántásról, barátom. (—ti) Hír vagy rejtvény? A bratislavaíak közkedvelt esti újsága — a Večerník — november 16-i számában közölte, hogy kerületünk_ postahivatalai ez idén háromnegyed év alatt 1 222 000 táviratot vettek át, és a postások 2 153 900-at kézbesítettek. Enynyi a rövidke hír, minden további magyarázat nélkül. Hát igenis, nekem hiányzik a további magyarázati A kivonás mennyiségtani műveletét már az első elemiben megtanultam, így tehát még ma is minden nehézség nélkül ki tudom számítani: 1 222 000 — 1 153 900 68 100 Mi lett a fenti 68 100 távirattal? Elkallódtak a postákon? Nem kézbesítették? Borzasztói Mennyi örvendetes vagy szomorú, esetleg életbevágóan fontos hírről nem értesült 68 100 címzett. Azt hiszem, derék postásaink jogosan megsértődhetnének, ha ilyen hallatlan hanyagsággal vádolnám őket. Nem vagyok távírász, sem postaforgalmi szakértő, de feldereng bennem az a halvány sejtelem, hogy a nem kézbesített 68 100 távirat túlnyomó részét telefonon, vagy más hírközlési technikai eszközök segítségével továbbították bel- illetve külföldi címzettekhez. Vagyis kerek perec, ha csupán egy vagy kétsoros kiegészítő magyarázat vette volna elejéi kételkedéseimnek. De így? Ki tudja, mi lett azzal a 68 100 távirattal? -kmlGyanús „alaposság"! Nyugat-Németországban hagyományos alapossággal sok ezer rendelet, törvény és szabály tereli „rendes kerékvágásba" a társadalom életét. Hogy mi mindenre kiterjed a bonni törvénycsinálók figyelme, arra nagyon jó példa Michel Unterhausen úr esete. Főváros környéki otthonában egyik éjszaka már az igazak álmát aludta a tisztes polgár, amikor kintről hangos recsegéssel, ropogással valami lezuhant, amit kétségbeesett jajveszékelés követett. A legédesebb álmából felzavart Unterhausen úr hirtelenében nem tudta, mi történt. A háborúra uszító bonni sajtó buzgó olvasója először talán arra gondolt, hogy atomháború áldozata lett, de mikor a kinti jajgatás nem csitult, a kezeügyébe akadó piszkavassal felszerelve kimerészkedett az udvarra. Ekkor kiderült, hogy a padláson száradó fehérneműjével menekülő álarcos férfi alatt összetört a korhadt padláslétre és annak roncsai alatt ordítozott a tolvaj, akit lýbtôréssel kórházba szállítottak. Ezzel azonban nincs vége a történetnek. A körültekintő bonni rendeletgyártók ugyanis meghatározták azt is, hogy a padláslétráknak milyen i^istagoknak és szilárdaknak kell lenniük és mivel Unterhausen úr létrája nem felelt meg a követelményeknek, kifizettették vele a tolvaj kórházi költségeit. Az embert szinte megszédíti a bonni törvényhozók, rendeletgyártók körültekintése, csak éppen azt nem értjük, hogy ha már börtönbe lehet zárni azokat is, akik békét követel nék. ha meg lehet büntetni a korhadt létrájú háztulajdonosokat, mért feled keznek meg a náci tömeqqyilkosokról, hírhedt hóhérokról? Egész véletlenül nem ők csinálják ezeket a rendeleteket? (SZ) Nehéz, de valóra váltjuk; Az ifjúság politikai nevelése fontos feladat © A kommunisták yállalják a munka nehezét ® A vita tettekre mozgósított ® Megoldásra vár az iskolai étkezés és az óvoda ügye ® Több segítséget várnak a járástól Veľký Biel 20 kilométerre van Bratislavátől. A mintegy 2600 lakosú községből igen sokan dolgoznak a kerület székhelyén. Szóval félig-meddig „külvárosnak" számit. A község a felszabadulás óta sokat fejlődött. Mintegy 125 ú| lakóház, tüzollúszertár. tágas kullúrollhon, korszerű iskola épült fel. A falu utcáját aszfaltozták, hangszórót is kaptak. A párldokumentumot a lakosság és a tömegszervezetek is megvitatták. Szamos javaslatot tettek községük fejlődé sével kapcsolatban. A falu kommunistái, a nemzeti bizottság tagjai a kongreszszus előtti időszakban szeretnék a javaslatok zömét megvalósítani. Gyakran vitatkoznak azon, hogyan érjék ezt el. Nemegyszer nehézségekbe ütköznek, s bizony a járás segítségére is szükség lenne. k u l r ű R T\ 110 ÉVE SZÜLETETT Mikoláš Aleš, a nép festo'e Eredményekre vezető intézkedés A vita során az egyik felszólaló az ifjúsági szervezet munkájával, az ifjúság politikai nevelésével foglalkozott. A CSISZ helyi szervezete ugyanis az utóbbi hónapban csak papíron létezett. A fiatafok nagy része Bratislavában dolgozik s ezek közül csak igen kevesen kapcsolódnak be a helyi szervezet munkájába. Többen pe.dig néphadseregünk katonái lettek. A bírálat, a felszólalás tehát jogos volt. A nemzeti bizottság a helyi pártszervezettel karöltve hozzá látott az említett hiányosság kiküszöböléséhez. — Pártszervezetünk foglalkozott a kérdéssel — mondja Fodor elvtársnő, a HNB titkára. A CSISZ helyi szervezete az évzáró taggyűlésre készül. Segítettünk az új vezetőség kiválasztásában. Igyekeztünk a javaslatot úgy összeállítani, hogy a fiatal kommunisták is kivegyék részüket a munkából. A CSISZ oktatási éve keretén belül politikai kört alakítunk. A propagandista funkció betöltésére a helybeli kilencéves iskola igazgatóját javasoltuk. Ezek az első lépések, amelyekkel az -ifjúság aktív munkáját s a fiatalok között a politikai nevelést akarjuk megjavítani. Nem lesz hideg a kultúrotthon A fiatalsággal kapcsolatos kérdéssel foglalkozott a kultúrotthon vezetősége ls. „Nincs kellően kihasználva a kultúrotthon" — hangzott el a pártdokumentum megvitatásakor. Pedig Veľký Bielen szép, tágas kultúrotthon van. Az egyik terem beépített színpaddal s a nézőtér, mintegy 350 férőhellyel rendelkezik. A táncterembe is befér vagy 250 személy. S vajon miért nincs kihasználva? — Ez a felszólalás csak részben állja helyét — tájékoztat Szabó elvtárs, a HNB elnöke. Bár ifjúsági szervezetünk nem tevékenykedik dicséretre méltóan, de a CSEMADOK helyi csoportja már több Ízben tanult be színdarabot. A járási versenyt is megnyerték. Az idén is két színdarabbal készülnek. A hiba másutt volt... — Ügy volt ezzel — veszi át a szót Fodor elvtársnő, — hogy. az egyik nagytermet télen nem tudtuk kellően kifűteni, s ezért kevesebben látogatták a kulturális rendezvényeket. Két kis helyiség is volt a kultúrotthonban. Az egyiket könyvtárnak, a másikat büfének használták. Jogos volt tehát, hogy mindezt megemlítették a pártdokumentum megvitatásakor. S bár csak részben állta meg helyét a felszólalás, a megoldás nem marad el. A tégla és a homok már az udvaron van elkészítve. A nagyteremben két kéményt építenek fel, s így újabb kályhák elhelyezésével ki tudják majd fűteni. A két kis helyiség is rövidesen kiürül. A könyvtár már költözködik a régi szlovák iskolába. A büfé is más helyet kap, persze ehhez szükséges a helyt Jednota megértése is. Csupán arról van szó, hogy az ottlevő edényeket szekrényben helyezzék el. Ezután két kis klubhelyiség áll majd a Veľký Bieli-ek rendelkezésére. A konyha és az óvoda is fontos probléma A falu ősszel -új kilencéves iskolát kapott. A dokumentum megvitatásakor ez az iskola gyakran került szóba. Nem ls éppen az iskola, de a tornaterem és az iskolai konyha kérdése. Ugyanis, bár az előzetes tervben mindkettő szerepelt, a járás ezek építését nem engedélyezte. Pedig a pártdokumentum hangoztatja: „... Mindehhez hozzájárul az iskolai, az üzemi és a vendéglői étkeztetés kiszéles-itése .." A Veľký Biel-i kilencéves iskolát mintegy 350 diák látogatja Legtöbb jüknek mindkét szülője dolgozik A vita során a napközi otthon létesl tése is felmerült. De hogyan nyissák meg? Konyha nincs, így a napközi otthon létesítése is nehézségekbe üt kőzik. Voltak olyan nézetek is, hogy a kultúrotthonban rendezzék be az iskolai konyhát. Ez azonban nem a legsikeresebb megoldás lenne. Nem egy felszólaló tett megjegy zést az óvodával kapcsolatban. A ré gi óvoda helyisége nem felel meg az egészségügyi előírásnak. A járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályának beleegyezésével az óvoda egy volt iskolaépületbe költözött át. Az áthelyezés előtt a járásoti azt Javasolták, hogy létesítsenek még egy osztályt. A Veľký Bieli-ek megörültek ennek, hiszen eddig is már számos kérelmezőnék nem tudtak eleget tenni. Az említett 2. osztályt november elsején kellett volna megnyitni, de a higienikusok ezt a helyiséget sem hagyták Jóvá, mivel nincs vízvezetékkel ellátva. Huzavona Itt kezdődött el a huzavona. Az óvoda javítására ugyanis csak a következő évben kerül sor, és csak akkor, ha ezt a tételt a HNB tervjavaslatából nem törlik. Az óvoda kiszélesítésére pedig nagy szükség van. Ezt leszögezi a pártdokumentum is. A HNB talán segítene a helyzeten, csakhogy számításukba hiba csúszott. Évi költségvetési tervükben szerepelt az a tétel is, amely szerint az EFSZ-től földadóban 148 632 koronát kapnak. A szövetkezetet azonban az állami gazdaság vette át, s ez csak 47 345 koronát fizetett adóba. Tehát több mint 100 000 korona hiányzik a költségvetésből. Ez pedig jelentős összeg. — Bizony nagy gondot okoz az nekünk, mondja Fodor elvtársnő. Az óvoda meglevő osztályába 30 gyerek jár, de csak 24 székük van. Hiába fordulunk fűhöz-fához, nem segít rajtunk senki sem. — Bizony nemi — vág a szavába Szabó elvtárs. De hogyan is segítene a járás, amikor 6 éve vagyok elnök és alig ismerek 2—3 járási funkcionáriust. Pedig van problémánk elég. Itt van például a közvilágítás, amelyet a vita során jogosan a szemünkre vetettek. Már a homokbánya megújítását is tervbe vettük, hogy így szerezzünk pénzt. Ami igaz, igaz. A járás Illetékes dolgozói sokat segíthetnének, ha közelebbről megismernék a problémákat. De ami az óvódai székeket illeti — hogy nem a legjobbak — ezen helyben is segíthetnének. Az óvoda berendezését társadalmi munka keretében rendbehozhatnák. Egy gonddal kevesebb lenne a vállukon. Mielőtt a Baleset figyelmeztet Ami a közvilágítás kérdését illeti, ez nem ls olyan egyszerű, s három utcát ' érint. Kettőről nem szükséges beszélni, de annál inkább a harmadikról, vagyis a főutca egyik szakaszáról. Az ügy igen érdekes. A főutcán 1959-ben felszerelték az utcai lámpákat. 1960-ban a faoszlopok helyébe betonoszlopokat állítottak. A lámpákat leszerelték, de visszaszerelni már nem tudták, mivel azok \ eredetileg faoszlopokra készültek. A járáson egyetlen felelős helyen sem vették észre, hogy a főutca egyik szakaszán nincsenek iámpák, Jóllehet a szenei út Javítása miatt ezen az utcán bonyolódik le a forgalom. Baleset még nem történt, de a sötét, j keskeny utcán a mostani forgalom ' mellett ez könnyen megtörténhet. A* nemzeti bizottság illetékes szak- i bizottsága és maga a HNB is foglal- j kozott a kérdés komolyságával. S ml- \ vei nincs pénzbeli lehetőségük, a járás segítségét kérték, de eddig biztató választ még nem kaptak. Mindezt összegezve a járási nemzeti bizottság képviselőinek és felelős funkcionáriusainak érdemes lenne beszélgetést tartani választóikkal Veľký Bielen is. Számos dolgot a helyszínen orvosolhatnának, mint például a közvilágítás, a gáz és az óvoda stb. kérdését. / Még a kongresszus előtt A pártdokumentum vitája ugyan befejeződött, de most következik a vita során elhangzottak megvalósítása. Minden egyes dolgozónak, funkcionáriusnak, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a vita során \ tett javaslatok, észrevételek (még a • CSKP XII kongresszusa előtt) meg j is valósuljanak. A Veľký Biel-i HNB azt vallja, hogy bár a felvetett problémák megoldása nehéz lesz, de megvalósítja ezeket Az erős akarat pedig már fél sikert jelent. NÉMETH IANOS Aleš jelentősége a cseh képzőművészeiben olyan, mint Smetanáé a zenében, Jiráseké és Božena Némcováé az irodalomban. Alkotása költői és monumentális kifejezése nemzete politikai, gazdasági és kulturális önállóságra való törekvésének. Ezt az ügyet akarja szolgálni a valóságol világosan, közérthetően tükröző műveivel. Élete végéig a nép művésze marad, hiszen a népből eredt. A dél-csehszági Miroticén született, ahol hazafias (érzelmű apja szegénysorsú községi írnok volt. A hazai történelemmel korán megismertette gyermekét. \ Anyja parasztcsaládból származott, i ajkáról áradt a dal, s esténkint fe' hér gyolcsra hímezte a képzelete i szülte színes, változatos motívumokat. 1 A kis Mikoláš minden családi gond ! és öröm részese volt, ezért érfci át később is mindazt, ami környezete i szívét — agyát betölti. A falu emberei, munkái és szokásai, a reális, j de már költői szemmel látott festői i vidék állat- és növényvilága bámulatos élességgel vésődik emlékezetébe. A nélkülözéses gimnáziumi évek alatt Písekben erősen hat rá a 60-as évek nemzeti ébredése, a történeti emlékek és olvasmányai. A nemzeti szabadság lelkes harcosa lesz. A prágai Képzőművészeti Akadémián tanárai és társai is elismerik gazdag képzeletét, vele született kompozíciós tehetségét, kitűnő rajzkészségét. Szembefordul az intézet német szellemével, és Má' nest választja példaképének. A len| gyei Matejkóért rajong, és nagy történeti festmények terve foglalkoztat[ ja. Közben Prágában önkéntesl évét i is leszolgálja egy losonci ezredben. 1 Magyarokkal, gyetval szlovákokkal, i cigányokkal kerül össze. Megfigyeli 1 nemzeti sajátosságaikat, a bús szlo! vák dallamok, a kiközösített cigányok i zenéje, a tüzes magyar csárdások | megragadják. Az Akadémiára visszatérve folytatja históriai tanulmányait. ; Később, miután egyik professzorával ! való politikai konfliktusa miatt négy | napos börtönbüntetésre ítélik, el1 hagyja a főiskolát. A kenyérgondoktól egy időre mentesül pgy pártfogója, Suchdoli birtokán, ahol lázas érdeklődéssel követi a régészeti kutatásokat. Ennek eredményei, a vidék gótikus várkastélyai, ' a templomok reneszánsz freskói, a i parasztbarokk, és a népi hagyományok ihletik. Álmai itt konkrét vázlatokká érnek, s kialakul Podebrad György és Korvin Mátyás című kompozíciója. — A Haza című sorozatban ' a cseh nemzet múltbeli dicső harcaij nak krónikása, egyben a jövő küzdeli mekre buzdít, s az ország szépségeit énekli majd meg. — Ekkor épült fel a nép áldozatos krajcáraiból s az egyre vagyonosodó polgárság adományaiból a Nemzeti Színház. Előcsarnokának falfestményeire pályázatot írnak kí. Aleš a kibővített Haza-sorozatot nyújtja be, a már ismert festővel, Zenišekkel társulva, s elnyeri az első díjat, jövőjét megalapozottnak érzi, csakhamar azonban keserű csalódással kell tudomásul vennie, hogy zseniális terveit eredeti elgondolásaitól eltérő formában idegen kezek valósítják meg. Nemcsak a polgári szépségeszménnyel ellentétes felfogása, hamisítatlan népiessége, hanem megvesztegethetetlen hazafisága, s komoly társadalmi okok magyarázzák mellőzését. A képzőművészeti élet peremére szorítva a már családos művészre sötét nélkülözés vár. Le kell mondania a nemzetet kitartásra ösztönző, nagyszabású történeti freskókról. Keserű szatírával veti papírra a Talentumok sorsát Csehországban. — Ezután elaprózza tehetségét, a természet jelenségeit, a falu életét tükröző száz rajzában kerül még közelebbi kapcsolatba a néppel. A század utolsó évtizedében már kezdik elismerni. 1891-ben a prágai Országos Jubileumi kiállításon szerepel az ifjúkorában felvázolt, évekig érlelődő Régi Szlávok Élete című képsorozat. Az eredeti sűrített és drámai fogalmazást nagyszabású szabadon folyó díszítő megoldás váltotta fel. Ötvenedik és hatvanadik születése napján alkotásait a közönséggel tárlatokon ismertetik meg, s ekkor már fájlalják, hogy a fiatalkori nagyvonalú maradandó értéket ígérő kompozíciói nem valósulhattak meg. A századforduló felé mind sűrűbben kap építészektől megbízásokat és alkotó látással, színes képzelettel és hévvel rajzolja prágai, plzeňi és egyéb cseh városok és a skalicai kultúrház homlokzatának sgrafftói-, hoz, mozaikjaihoz a kartonokat. Ezek már csak töredékei a régi elképzeléseknek, de rajtuk elevenednek meg a huszita harcok, Zižka és Hus liőái figurái, a XVII. századi parasztlázadás jelenetei, és tiltakoznak az elnyomás és sötétség ellen, hirdetik a jogot az emberiség szabadságára. Az elismerés, a néhány gondtalanabb év megszépítik a nemeslelkű ősz mester utolsó korszakát, melynek rajzai bölcs mosollyal, meleg páthosszal idézgetik dédelgetett emlé-' keit. Közel fél százada, hogy termékeny alkotó élete befejeződött. Népe gondolkodására és érzésére máig ható műve nemcsak „kicsiny homokszem", hanem valóban „alapköve a cseh nemzeti művészet épületének". Bárkány Jenöné Andrej Plávka

: Én> a félkezű Jasó József Andrej Plávka, a kiváló szlovák író és költő ma ünnepli 55. születésnapját. Írói munkássága elismeréseként nyerte el az ÉRDEMES MŰVÉSZ címet, majd a KLEMENT GOTTWALD ÁLLAMDlJAT. Tagja az SZLKP KBnak és a Szlovák írószövetség vezető titkárának tisztségét is betölti. Születésnapja alkalmából köszöntjük a kiváló írót, aki — most közölt versében is — rendíthetetlen harcot vív, hogy a bűnös múlt soha többé vissza ne térjen. En

t a félkezü Jasó József, ki juhász vagyok Lehotán, hol a hegyen nem hallható nesz egyébb, csak az én furulyám, fenyvek zúgása, nyáj kolompja — megszoktam negyven év alatt — míg medvékkel szálltam birokra s időm nem mérte, csak a nap, mely úgy bukott az alkonyatba, mint bölcsőjébe kis gyerek, — így hullattam halkan haladva én is a tűnő éveket, míg jöttetek papirosokkal, ti békegyilkoló urak, hogy odahajtsatok gaz joggal minket, hol a halál arat. Keresztek állnak messze földön, furulyám hangja mt maradt... Ott fenyeget most csonka öklöm Galíciában, föld alatt — a szellő még dalom sóhajtja, a sírok dombja még feszül, most serked egyik fiam bajsza, másik még játszik gyermekül, s mindkettőt oda Indítom, hol a karmos halál vág utat, mert megint pokol szele tombol a torkotokból — tí urak; a szegénység nyomott kunyhót körül tűznyelve fellobog, hogy áldozatok milliói hizlalják aranyláncotok, mit átokkal telt markunk izzad nektek, ti telhetetlenek, hogy kapzsi bendőitek víg-vad táncban degeszre teljenek. A fasizmus kártyátok tromfja, az önt a tűzre olajat — jaj, Telgárt, hősök síri dombja, hol mindkét fiam ott maradt.., S alig villant ki a szabadság, mint felhők közül napkaréj, hogy' felderítse szolgák arcát, hirdetve, eltűnt már az éj, megint jönnek a kannibálok, megint csörgetik a vasat — és megfertőznék a világot, hogy erszényik dagadjanak, kincs és arany nőjön hegyekbe páncélszekrényük rejtekén s olyan legyen a világ rendje, hol az utolsó a szegény, törvényt mutat a zsarnok ujja, a kérges tenyér becstelen, s a korbácsoltak sorsa újra tetves nyomorúság legyen. Hej, sorvadás rág erőtökbe, haragotok ts reszketeg! A halál kemény, biztos ökle mindenfelől rátok mered. En, a félkezü Jasó József a békéért feláldozok mindent, s ha kell, félkezem jó lesz hogy megroppantsa torkotok. Fordította: VÉGH GYÖRGY 0] SZÔ 4 * 196

2 november 18. /