Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-17 / 318. szám, szombat

Gerhart Haupfmannra emlékezünk Táncmozgalmunk időszerű kérdései A í o f omi Iriŕí^nln/liU n ry t •>nr,tnr>. fnlíilotoo icmürotha1míi7 maraH p A XIX. század hatvanas éveiben ütat törő naturalizmussal két évtizeden emlegették Gerhart Hauptmannt. Fejlődése később más irányt vett. Ű volt a német irodalom egyik legtermékenyebb írója. Több művét filmesítették is. Gerhart Hauptmann Alsó-Sziléziában, Obersalzbrunnban született 1862. november 15-/én. Gerhart volt a négy testvér legfiatalabbja. Bátyja Kari, aki szintén író lett, de az életben nem voltak oly átütő sikerei, megismertette öccsét még gyerek korában a drámákkal. Kis bábszínházában eljátszotta neki pl. Hamletet, ami nagy hatással volt Gerhartra. 16 .éves korában kezdte írni első költeményeit. 1880-ban beiratkozott a breslaul képzőművészeti ipariskolába, majd Olaszországban szobrászattal foglalkozott és tapulmányozta az antik szobrászatot. Azonban ez sem elégítette őt ki. Visszatért hazájába, beiratkozott a berlini egyetemre, s színjátszással is foglalkozott. A színházi körök ösztönözték őt drámái megírására. Első műveit elsősorban a humanista szemlélet és a társadalom szemléletének éles felvetése jellemzi. 1914 előtti drámái vádoló írások az uralkodó osztály erkölcse és a kizsákmányolás ellen. A sziléziai bányászok és textilmunkások életéből sokat merített. „A takácsok" c. drámájában emléket állított az 1844-ben kitört takácsok lázadásának, akik elkergették a gyárosokat és széttörték a szövőgépeket. Második nagy drámája Flórian Geyer, melyben a német paA zvoleni J. G. Tajovský Színház bemutatta Bratko Kreft jugoszláv drámaíró Marjutka és a hadnagy című drámáját, melyet Lavrinyov ismert szovjet író Negyvenegyedik c. novellája alapján írt. A darabot a Nagy Októberi Szo cialista Forradalom 45. évfordulólója és a barátsági hónap tiszteletére mutatták be. A dráma a polgárháború idején játszódik le, Marjutka rasztlázadást dramatizálta. Ismert alkotásai: „A bunka", „Henschel fuvaros", „Hahnele mennybemenetele". Később néhány romantikus művel ls kísérletezett. Megírta „Az elsüllyedt harangot", a „Szegény Henrik"-et a Michael Kramert", majd „Rose Bernd", a gyermekgyilkos anya drámáját, a „Patkányokat" stb. Gerhart Hauptmann nem rekedt meg a naturalizmus útvesztőjében, hőseinek egyetemes távlatokat ls tudott adni. Sokban a szocialista ideológia ls befolyásolta, tehetsége politikai tisztánlátással párosult. Életében sok megpróbáltatás és csalódás érte, de ugyanakkor sok elismerésben és kitüntetésben is részesült. 1912-ben megkapta a Nobel-díjat. Gerhart Hauptmann mint polgári humanista és demokrata elítélte a háborút. Sok olyan baráttal vette körül magát, akik jó hatással voltak rá, ámbár nem eléggé értette meg a forradalmi proletariátus aktív mozgalmát. Szimpatizált a fiatal szovjet állammal és Maxim Gorkij táviratára, aki az 1921. évi éhinség idején segítségért fordult hozzá, felhívást intézett az éhezők megsegítése érdekében. A hitlerizmus uralomrajutása után a 71 éves írónak nem volt annyi ereje, hogy emigráljon, nem is foglalt nyíltan állást a fasizmus ellen, habár azt őszintén .gyűlölte. Ezzel szemben titokban sok üldözöttnek segített. Ismeretes, hogy Käthe Kollwitzot, a híres német fasisztaellenes művészt ls rejtegette. Irodalmi téren sem volt egészen tétlen. Néhány nyilvánosságra nem hozott versében is kifejezte ellenszenvét a fasizmussal szemben. A görög mitológiából merítette témáját 5 drámájához. Megírta önéletrajzát és folytatta „Az új Christoforus" regényének harmadik kötetét. Ezzel életműve lezárult. 1945 februárjában éppen Drezdában tartózkodott, amikor az amerikai—angol repülőgépek bombái elpusztították a várost. Ez az esemény testben és lélekben teljesen megtörte. Azóta visszavonultan, vidéken élt. A felszabadító szovjet csapatok parancsnoksága nagy tiszteletben tartotta Hauptmannt és védőlevelet állított ki az egész község részére. 1945 őszén Johannes R. Becher látogatása után kiáltvánnyal fordult a német néphez, melyben az új Németország kulturális felépítése érdekében ajánlotta fel segítségét. ígéretét már nem tudta teljesíteni, mert súlyosan megbetegedett és 1946. június 6-án örökre lehúnyta szemét. Gerhart Hauptmann munkásságáról így nyilatkozott életében Maxim Gorkij: „Sokat tett az emberiségnek egy nagy családdá való egyesítése érdekében. Finom, érzékeny és mély tehetsége az embereknek sok jót nyújtott, szellemüket és szívüket elkápráztató szépséggel gazdagította." Hauptmann nemcsak a német, de a világirodalom egyik nagy és termékeny drámaírója volt. - gk • • • • • • • egy fiatalasszony hősiességét ábrázolja. Képünkön Magda Caplová és Jozef Baláž a két főszerepben. (CTK — F. Kocián felvétele) Sokat segít a szövetkezeti klub A Veíký Horeš-i szövetkezeti klubról elmondhatjuk, hogy jól működik. A fiataloknak és az idősebbeknek is egyaránt nagy lehetőségük van a szórakozásra. Hetente kétszer a szövetkezeti könyvtárban a könyvsokaságból válogathatnak az olvasni sze-. re tök. Klán elvtárs, a szövetkezet könyvelője azzal dicsekszik, hogy a klub minden este tele fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt. A televízió műsorára is sokan kíváncsiak. Társasjátékokból sincs hiány. Dorkó Bertalan, a szövetkezet elnöke megjegyezte, hogy a szövetkezeti klub megnyitása is sokat segített abban, hogy sok fiatal dolgozik a szövetkezetben. Horosz Árpád, Trebišov Most, amikor közeledik az eszten dő vége, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évben a népi táncmozgalom ismét sokat fejlődött. Ezt azonkívül, hogy rendezvényeinken több mint 47 tánccsoport mutatkozott be, azon Is lemérhetjük, hogy az országos ifjúsági alkotóversenyeken is sokkal jobb eredmények születtek, mint az elmúlt években. Ez nemcsak a számbeli fejlődésben mutatkozott meg. A számbeli növekedés mellett nőtt a tánccsoportok művészi teljesítménye is. Mindez bizonyltja, hogy a szlovákiai magyar népi táncmozgalom egyenletesen fejlődik. Például megemlíthetjük a Rim. Sobota-i táncegyüttest, amely a „Zsérei mulatság" című táncával a központi ifjúsági alkotóversenyen a második helyen végzett, a Nové Zámky-i táncegyüttest, amely a nitrai kerületi versenyen ért el szép helyezést. Kár, hogy pénzhiány miatt sok esetben legjobb tánccsoportjaink se jutnak el a kerületi és központi versenyekre. Az utóbbi két év alatt bizonyos mértékben szélesedett a témaválasztás. Ezt bizonyítja az ls, hogy a régi paraszti világ ellentmondásokkal terhes életének bemutatásaként Petőfi Sándor „Falu végén kurta kocsma" című versét próbálta a Csallóközi Együttes táncba feldolgozni. Ezenkívül több tánccsoport próbálkozott még hagyományos témák időszerűsitett feldolgozásával.. Ilyenek például a plešiveci tánccsoport „Tavaszköszöntő" és a šafárikovói csoport „Aratási ünnepély" című táncai. A továbbhaladás szempontjából lényeges a mai témájú táncok feldolgozása. A fejlettebb tánccsoportok vezetői közül többen már ezzel is próbálkoztak. Ilyenek például a levicei tánccsoport „Szabadság májusa", a Csallóközi Együttes: „Emlékezzünk" tánckompozíciója, a deáki tánccsoport „Szövetkezeti zárszámadás" című tánca. Helyes, hogy a mai élet új megnyilvánulásait a tánccsoportvezetők sem hagyják figyelmen kívül, hiba viszont, ha a csoportvezető nem merít, az itteni eredeti magyar táncokból és nem épít azokra. Annak az ürügyén, hogy most új témát alkot, azt gondolja, hogy semmi köze az eredeti népi anyaghoz, holott a népi tánc a mai témájú táncoknál is nagyon jól felhasználható. A népi táncot szakavatott kézzel s tudással kell továbbfejleszteni. Ehhez azonban szükséges a tánc másik ágának, és nem utolsósorban magának a népi táncnak alapos ismerete. Ennek ismerete nélkül a népi tánctudás csak felületes ismerethalmaz marad. És ebből adódik, hogy a mai témájú táncok és egyáltalán a cselekményes táncok formanyelve, kifejezésmódja ma még nagyrészt balett-utánzat, pantomim- és népi táncmotívumok keveréke. A színvonal emelkedését néhol kizárólag azzal níérik, hogy rendeikezik-e már a tánccsoport mai témájú tánccal, vagy sem. Ezzel kapcsolatosan világosan le kell szögeznünk, ahogy más művészeteknél, úgy a táncnál sincs elsődleges vagy másodlagos' műfaj. A mérce kizárólag a mű színvonala. Egy szépen kidolgozott lírikus leánytánc pontosan olyan értéket képvisel, mint egy új témával rendelkező vagy cselekményes tánc. A lírai táncok gazdag lehetőségeinek kihasználása után juthatunk el a bonyolultabb szerkezetű, de mindenesetre nem magasabb rendű táncok előadásáig. Gyakran láttunk aránylag szép tánckompozíciókat olyan zenekísérettel, amely az egész számot elrontotta. Pedig vannak jó zenekaraink, amelyek önálló műsorszámok bemutatására is képesek, mégis nagyon nehéz olyan eredményeket elérni náluk, mint a tánccsoport tagjainál. A gyűjtést illetőleg hasonló a helyzet és nagyrészt csak a műkedvelő tánccsoport-vezetők segítségére vagyunk utalva. Örvendetes tény azonban, hogy van néhány kutatónk, akik igyekeznek az eddig elért eredményeket továbbfejleszteni. Ezt a Népművelési Intézetben évente megjelenő eredeti táncanyagokat tartalmazó kézikönyvek bizonyítják a legjobban. Most azonban a kézikönyvek felsorolása helyett inkább azokat a helyeket említem meg, ahol még gyűjteni lehetne. Keleten, KoSice és Rožňava között a Bódva völgye, Rimavská Sobota környékén az ún. Barkók vidéke Péterfalvánál és Geszténél, Lučenec egész környéke ismeretlen. Šahy környékén Ipolybalog és Ipolykeszi Ígér sokat. Nyugaton a- Felső és Alsó Garam vidékén lehetne még gyűjteni. Ugyanúgy Mátyusföldön és Csallóközben. Komárom környékéről Martos és Izsa kiaknázatlan. Galánta egész környéke ismeretlen. Gyűjtenivaló tehát lenne bőven, csak emberek kellenének hozzá. Igazi eredményt csak a hivatásos és műkedvelő gyűjtők összefogásából várhatunk. Itt főleg a falvainkon működő pedagógusok segíthetnének sokat. Tennivaló tehát, az. elért eredmények ellenére, még a táncmozgalom területén is akad bőven. KASZA IDA R

ántott száll nézzük ÄviL/vôor csirke Illata a szobában, apa már az asztalnál ül. Mire kiürül a tányér, befut Guszti, a kisdiák. — Hol voltál? — kezdi szigorúan az apa. — A templomban — válaszolja nevetve Guszti. Apa is, anya is értetlenül néz a gyerek mosolygós képére, mit beszél? — A templomban voltál? .És kl- elpáholtok, most meg elég egyet vei? — faggatja az apa. csendítenem és akár arcra is boA gyereknek rendjén el kell rulnátok, mert én vagyok a mimondania mindent. Pollerezett az nlstr.áns, én a haszontalan Haluutcán, eljutott egész a templomig ^a Gyurii hallotta, hogy odabent szól az Apa villájával ütögeti a tányérorgona, mintha egy óriási gramo- ját, elfojtja nevetését: fon Játszana. Valaki füttyentett. Körülnézett. A túlsó járdán osztálytársa állt, egy padban ülnek. Átvágott az úttesten, a cimbora meg becsalogatta a templomba. Guszti sajnálta otthagyni a rollert, de mégjobban sajnálta talán a pajtását, mert szegényt úgy ráncigálja nagyanyja, mint a szomszédék kisfia a Bodri kutyát. Elszánta hát magát és belépett a templom kapuján — Ott álltunk bent a templomban. az öreg néni széles szoknyája mögött, hallgattuk, hogy éne-' kelnek, de egy nóta sem hasonlított azokhoz, amelyeket a zenei nevelés óráján tanulunk — magyarázza kézzel-lábbal Guszti. — Az oltár előtt két fiú állt, az egyik a Haluza Gyuri volt, szoknyában, akárcsak az angyalok a szentképeken. Guszti megmagyarázza, hogy a két fiút mtnistránsnak nevezik s megemlíti, hogy az egyik a leghaszontalanabb a parkban, szidják őt a bácsik, meg a nénik, mert tör-zúz mindent, ami az útjába kerül, ahol teheti, kárt csinál. Apa már legszívesebben a rántott csirkét enné, de végig akarja hallgatni a gyereket. — Hát Ilyen gyerek a Gyuri? Guszti nevetve folytatja: — Mihelyt csendít, a bácsik, meg a nénik letérlelnek, s ha megint csönget a Haluza, akkor nagy nvögve fölállnak ... A Gyuri szeme meg nevit: lám máskor — Hát aztán? Guszti még elmondja, hogy már két esztendeje haragszik Gyurira, mert a parkban mindig a drótkerítésnek löki. — Jó madarat fogtak maguknak a templombanl — A templom előtt megvártuk a Haluza Gyurit. Mihelyt megláttuk, odakiáltottuk neki: — Gvnrt ml vigy, angyal, vagy gazember? A ministráns rájuk förmedt: — Mindjárt megmutatom, csak várjatok I — és bombázni kezdte (VN/WWWWWV^AA/VWVW^ KOVÁCS ISTVÁN: Csípős már a hajnál, Deres a domb háta, S a ják ruháját ts Htdeg szellő rázza. Köddé válik lassan Az ősz tarka színe, Egyre csöndesebb lesz A Föld forró szíve. S megdermed a határ, Haldoklik az erdő, S könnyet hullaft rá a Novemberi felhő. őket kavicsokkal, kövekkel, templom ide, mise oda, kergette őket az utcán, a nép között, hiába szidták a bácsik, nénik: — Te haszontalan gazfickó, hagyj békét a kicsinyeknekl Ezzel végződött a Guszti templomi kalandja. Guszti hallgat, várja, hogy most jön majd a feketeleves, de apa csak annyit mond: — Ügy, úgy, hát a templomban voltál .. . Aztán le is térdeltél? Guszti kézzel-lábbal magyarázza, hogy ő csak ott állt a pajtása nagymamája mögött, de aztán valaki meglökte, hogy térdeljen le ő is. Apa elneveti magát: — Hát ha a templomban már térdeltél, ideháza nem kell. Gyere ebédelni, jó étvágyat A merítőkanállal bőven rak Guszti tányérjába a tyúklevesből — Tanuld meg. hogy ezentúl ésszel nézd a világotl A három tolvaj titka Néger mese Három legény ellopott egy kecskét. Megegyeztek, hogy senkinek az ég világon el nem mondják. A kecskét titokban megsütötték, jót lakmároztak és visszatértek a faluba. Mikor a kúthoz értek így szólt egyikük: — Rettenetes szomjas vagyok. A kútnál sorbaálló emberekhez fordult: — Jó emberek engedjetek egyet inni, mert csuda jóllaktam, majd meghalok szomjan. A másik tolvaj rászólt: — Becsületszavad adtad, hogy hallgatni fogsz, most meg itt fecsegsz. A harmadik tolvaj pedig így torkolta le őket: — De hiszen egy árva szót sem szólt arról, hogy a lopott kecske pecsenyéjétől szomjas. Petit már harmadszor rázta meg azon a reggelen az édesanyja: — Kelj fel fiacskám, mindjárt negyed nyolc, elkésel ... — Csak még 5 percet anyukám — nyöszörögte Peti, de aztán eszébe villant valami és pillanatok alatt kiment az álom a szemébűi. — Ma szerda, történelem, fizika és egyiket sem tanultam meg. De hogy ts feledkezhettem meg róla?! ' Most mit tegyek? Ebben az évben még nem ts feleltem. Ha felszólítanak, — úgy állok ott, mint szamár a hegyen?! Nemi Inkább nem megyek iskolába! De mit mondjak, miért nem megyek? Ekkor nézett be Anyu negyedszer a fiához, de amikor látta, hogy már ül az ágyban, vissza akart fordulni: — Anyu, — nyöszörögte Peti — fáj, mikor nyelek... meg a fülembe ts hasogat... rosszul érzem magam ... — Anyu arcára Ijedtség ült, aggódott fia egészségéért, — Hozom a lázmérBt Petikém ... Ha lázas vagy, ngm JÁTÉKOK Mi van az asztalon? A )átékvezető 15—20 tárgyat i helyez el az asztalon, majd egy' kendővel letakarja. A kisdobosok az asztal köré állnak. A játékvezető a terítőt leemeli, és tizenöt másodperc múltán újra 1 betakarja. A pajtásoknak öt ] perc alatt le kell írnlok, mit i láttak az asztalon? Az győz, aki legyorsabban, a < legkedvesebb hibával, a legtöbb j tárgyat felsorolja. A szomszéd válaszol A Játékosok körbeülnek. A kisdobos-vezető odamegy az egyik gyerekhez, és feltesz neki egy kérdést: pl. „Mire gondolsz most?", „Milyen nap van ma?" A megkérdezett hallgat, a kérdésre a tobboldall szomszédnak kell felelnie. Aki tévedésből mégis válaszol, vagy elmulasztja a válaszadást, az zálogot ad. VI

G H ROZSA: eresztelek Iskolába .., elhívjuk a doktor bácsit... — Hűha, a lázméröt — ijedezett magában Peti. Most aztán ml legyen? Láza biztosan nincs, htszen olyan egészséges, mlntl a makk, a történelem és fizikalecke elmulasztásán kívül kutya baja sincs. Anyu Peti hóna alá tette a hőmérőt és kiment. A gyerek megkönnyebbülten felsóhajtott. — Megpróbálom dörzsölni, hátha felmegy a higanyszál — ötlött a rosszcsont fejébe, de aztán jobbat gondolt. Tudta, hogy a szekrény tetején mindig van egy doboz gyufa a begyújtáshoz. Nosza kiugrott az ágyból, levette és meggyújtott egy szálat. A hőmérő higannyal telt végét odatartotta a láng fölé. Csak egy pillanat volt az egész, s nem lehetett megállapítani, ml történt előbb: Anyu lépett be a szobába, vagy a nagy pukkanás, mely után a földön kisebb-nagyobb ezüst golyócskák futottak szanaszét. Peti halálraváltan álldogált a szoba közepén és olyan mélységes szégyenérzet öntötte el, hogy legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Csak most gondolta át igazán, mit tett. Most, amikor édesanyja könnytől' elhomályosult szemébe nézett. — Be akartam csapni Anyut... aztán, ha ő elhitte volna, hogy lázas vagyak... a doktor bácsit és így tovább, ki tudla meddig? Nagy bajt csináltam a kicsiből. Ha néhányszor elolvastam volna a leckét, talán valami a fejemben marad belőle és az ís lehet, hogy nem is került volna rám a sor a felelésben — gondolta. — Nem szégyelled magad kisfiam? — mondta nagyon szomorúan Anyu és Peti nem bírta tovább, kitört belőle a zokogás. — Ne haragudj ne haragudj rám ... elfelejtettem megtanulni a leckét és féltem, hogy feleltetnek ... — nyöszörögte. Anyu büntetésből egész nap nem szólt hozzá, ami kimondhatatlanul fájt Petinek. Meg ls fogadta nagy-nagy magányosságában, hogy ezentúl sohasem csinál nagy bajt a kicsiből. Legjobb mindig és mindenütt az igaz út, az őszinteség. 16 1 7 2 15 S 3 9 13 11 11 10 4 6 5 11 1. Osszátok fel a fenti háromszöget kilenc egyenessel egyenlő alakú és nagyságú 16 kisebb háromszögre úgy, hogy mindegyikbe egy pont Jusson. (Beküldte Dudás Dezső Pavlovó) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE Éljen a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja. Leveleiteket és megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Ű) Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. 2. Húzzatok a fenti kockákon keresztül két olyan különböző nagyságú egyenest, hogy az áthúzott kockák számainak összege pontosan 122 legyen. f Beküldte Benko Katalin, Hork. Kráfová) KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek. 1. Karácsony Árpád, Ciliz-Radváň, 2. Énekes Mária, Milanovce, 3. Sátor Tibor, Macov, 4. Csepej lános, Buzica. 5. Marcin István, Bara. Cl SZrt Ä * 1962. novemhar 17.