Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-17 / 287. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZQTTSA6ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. október 17. szerda • 30 fillér • XV. évf. 287. szám. Társadalmunk további fejlődéséért Véget ért a Szocialista társadal­munk további fejlődésének távlatai­ról folytatott vita. Most értékeljük az eredményeket. Máris kijelent­hetjük azonban, hogy a vita sokat, sokkal többet eredményezett, mint amit elvártunk, bár népünk poli­tikai érettségéről már előzőleg ls meg voltunk győződve. Csaknem mindenki bekapcsoló­dott e jelentős eseménybe. A gyű­lések tízezrein több mint 3 millió résztvevő közül 300 000 szólalt fel, tette meg javaslatát, megjegyzé­sét, úgy, hogy végeredményben a vitában az egész nép részt vett. Felszólaltak a munkások, a mű­szakiak, a mezőgazdasági dolgo­zók és hivatalnokok, tudósok, írók, művészek. Gondolataikat, nézetei­ket, javaslataikat több mint 40 000 határozatban rögzítették le. A pár­tonkívüliek élénk részvétele a vi­tában újabb bizonyítéka annak, mi­lyen szoros a párt és a tömegek kapcsolata. A felszólalások, a határozatok, javaslatok és megjegyzések közös és mondhatjuk legfontosabb voná­sa, hogy mind egytől-egyig azo­nosítja magát Csehszlovákia Kom­munista Pártjának politikájával, a párt eddigi útjával, valamint a jövőre vonatkozó terveivel. Ez a tömeges egyetértés nemcsak abból látható, hogy a vitafelszólalások­ban vagy az újságokhoz küldött levelekben felemlítik, milyen har­cokat vívott a párt és mi min­dent jelent számukra. Nem; az egyetértés főleg az elmondottak, illetve a leírattak jelentőségéből, hatásából tűnik ki. Az emberek nemcsak azért szólaltak fel és ír­tak, hogy eleget tegyenek ezzel a párt, illetve polgári kötelességeik­nek, hanem minden erejükkel és képességükkel hozzá akartak já­rulni ahhoz, hogy a közös igyeke­zetből a legjobb és legtökéletesebb mű szülessék meg. A vita eredményei azt mutatják, hoev az emberek helyesen a dön­tő problémákra fordították figyel­müket, azokra a problémákra, amelyekre már hosszabb ideje összpontosítja figyelmét a párt is. Sokan szólaltak fel a beruhá­zásos építkezésekkel, a kohászat­tal és a gépgyártással kapcsolat­ban. Sokan mutattak rá a feles­leges papírmunkákra, a gazdasá­gosság mellőzésére egyes helye­ken. Nyíltan beszéltünk és írtunk a legnagyobb jelentőségű problé­mákról is. Senkitől sem kívántuk, hogy mondanivalóját diplomáciai köntörfalazás mögé bújtassa. A vi­tázok többsége nyíltan, kertelés nélkül mondta meg véleményét. Néha nem volt egészen igazuk, máskor nem találtak közvetlenül a célba. De a véleménycsere egész­séges volt, s ami helyes, azt le­szűrjük belőle. Nyugodtan állít­hatjuk tehát, hogy a vita magas színvonalú volt. A vita megmutatta, mit jelent a társadalom fejlődése szempont­jából az emberek kezdeményezé­se. Az, aki ezt bármilyen formá­ban és bármilyen kifogással visz­szautasítja, nemcsak a maga sze­mélyében cselekszik, hanem a társadalom ellen vét, mert meg­fosztja azt a legértékesebbtől. Senkinek sincs joga visszautasíta­ni a dolgozók megjegyzéseit, bí­rálatát Maga a vita —, amely pár­tunk Központi Bizottságának irányvonala szerint terebélyese­dett ki, — bizonyítja, hogy nem akarunk olyan társadalmat, amely ben „a suszter maradjon a kapta­fánál" és másba ne avatkozzék bele. Ellenkezőleg, a vita nagy elő­nye volt, hogy az emberek olyan dolgokról is beszélhettek, amelyek nincsenek szoros összefüggésben munkájukkal. így helyes ez, és így felel meg a ' társadalom további fejlődése követelményeinek. Miért ne beszélhetne az üzemi munkás a nemzeti bizottság munkájáról. Nemcsak beszélhet róla, de ő le­het közvetlenül a nemzeti bizott­ság elnöke. Ha a régi, de nem mindig bevált közmondáshoz tar­tanánk magunkat „seperjen min­denki a saját ajtaja előtt" nem­csak, hogy nem bővítenénk a dol­gozók részvételét a termelés és az állam irányításában, hanem egye­nesen ellene tennénk. Különben igaz, olyanok is fel­szólaltak a vita folyamán, akik kitartóan mindig valami másról beszéltek, mindig valami másra mutattak rá, csak közvetlen mun­kájukról, saját felelősségükről hallgattak. Rengeteg országos jelentőségű javaslat és megjegyzés gyűlt ösz­sze. Az arra leghivatottabb szak­emberek értékelik és osztályozzák ezeket. E megjegyzések és javas­latok fényében összehasonlítják az eredeti elképzeléseket és a vita eredményei szerint helyreigazít­ják, illetve kiegészítik ezeket. Biztosan senki sem számít arra, hogy valamennyi javaslat külön­külön konkrét vonásokban rögzí­tődik le a törvényekben, vagy kor­mányhatározatokban. Minden tár­gyilagos ember belátja, hogy ez lehetetlen. Hiszen százezrekre megy a javaslatok, és megjegyzé­sek száma. És nem is helyes va­lamennyi. Néhány már a vita fo­lyamán kiesett, átadva helyét jobb, érettebb javaslatnak. De még így is sok javaslat és megjegyzés ke­rül a kongresszusi anyagba, amely a XII. kongresszus tárgyalásainak alapját fogja képezni. A párt Központi Bizottságára is nagy mennyiségű javaslat és meg­jegyzés érkezett, amelyek a kerü­letet, a járást, illetve a községet érintő problémákkal foglalkoznak. Sokat a központi gazdasági szer­vek, főleg a minisztériumok in­téznek el. A többit — mondhatjuk javarészüket — a helyszínen, a já­rásban, illetve a kerületben olda­nak meg. Itt viszont nem kell megvárni a kongresszust. Minden napért kár. Ezen javaslatok és megjegyzések megvalósításával már komoly alapokat létesíthetünk a XII. kongresszus irányvonalának teljesítésére. Több vitaoldalt közöltünk la­punk hasábjain is. Ismertettük a munkások megjegyzéseit, mind a térmelési, mind az ideológiai kér­désekkel kapcsolatban. Az irányí­tás, a tervezés, a műszaki fejlesz­tés kérdéseire vonatkozóan nyilat­koztak az igazgatók, a műszaki és gazdasági dolgozók. A mezőgazda­sági termelés fejlesztésével fog­lalkoztak a szövetkezeti dolgozók stb., stb. Lapunk most arra fog tö­rekedni, hogy mind az a jó és hasznos, ami a vitából kikristályo­sodott, mielőbb érvényesüljön gaz­dasági és közéletünkben. De emel­lett a kongresszus előtti időszak­ban továbbra is közölni fogjuk dolgozóink javaslatait, véleményét és megjegyzéseit népgazdaságunk további fejlődésének, kérdéseivel, kultúránk és társadalmunk prob lémáival kapcsolatban. Tettek követik o kOtelezetfségvűIIalásokof A vállalást is túlteljesítették • 180 ezer korona az ifjúsági brigád számláján • December l-ig teljesítik az évi tervet • Űjabb vállalással köszöntik a kong­resszust a rudňanyi bányászok Jól gazdálkodtak a villamos energiával A Kelet-Szlovákiai Sörgyárak koši­cei üzemében még az év első hónap­jaiban elhatározták, hogy a párt XII. kongresszusa tiszteletére 55 tonna tü­zelőanyagot takarítanak meg. Most,< a kötelezettségvállalás értékelésekor kellemes meglepetés érte a gyár dol­gozóit. Eddig már 66 tonna szenet ta­karítottak meg a gyárban, amivel ter­mészetesen az önköltséget is Jelentő­sen csökkentették. Teljes termelési Hazánk valamennyi ipari üzemében ezekben a napok­ban már a jövő évi terv kidolgozásán, a hatékonyság felülvizsgálásán és a szocialista kötelezettségvállalások értékelésén fáradoznak a dolgozók. Az eddigi tapaszta­latok és eredmények azt bizonyítják, hogy ezt a három rendkívül fontos tevékenységet nem lehet egymástól el­választani — szorosan összefüggnek egymással. Ahol kézbe vették a munkaverseny irányítását, értékelését, ott a tervteljesítéssel sincs baj, s ezekbeft az üzemek­ben már a jövő évi terv teljesítésének is megteremtet­ték az előfeltételeit. Az alábbi példák mind arról ta­núskodnak, hogy a legtöbb üzemben már nagyobbrészt teljesítették is a pártnak tett ígéretet. tervüket 15 000 koronával teljesítették túl, amellett, hogy az önköltséget 15 000 koronával szorították a terv­ben megállapított szint alá. Az ifjúsági brigádok sem maradnak el A poprádi Magasépítészeti Vállalat ifjúsági brigádjának tagjai elhatároz­ták, hogy a párt tiszteletére vala­mennyien részt vesznek a gazdasá­gosság fokozására irányuló mozga­lomban. A brigád célja ez volt: meg­takarítunk 100 000 koronát. A ha­tékonyság ellenőrzése során kiderülfj hogy máris 180 000 korona van a bri-i gád számláján a fiatalok javára írva. A pártkongresszusig a brigád még további szép eredményeket érhet el. Kétszázezer korona terven felül A humennéi Chemko Üzemben g mecljanikusműhely dolgozói széperi teljesítették az év eddigi hónapjainak munkatervét. Hogy a tervteljesítési grafikon az utóbbi időben mindig 100 százalékon felül mutat, azt főleg a jól szervezett szocialista munkaver-: ' senynek köszönheti az üzem. Az utóbbi hónapok szép eredményei utáni joggal határozták el a műhely dol-: gozói, hogy az évi teljes termelési tervet már december l-re teljesítik. Az év végéig terven felül még 200 000 korona értéket adnak az országnak^ A bányászok szép sikerei A Rudňanyi Bányák keleti üzeméi nek dolgozói is teljesítették már a pártnak adott ígéret egy részét. Az eredeti kötelezettségvállalást, amely, 300 tonna vasérc terven felüli kibá-i nyászására és 20 m bányafolyosó ki-ä hajtására szólt, most megváltoztatták. A bányászok elhatározták, hogy ezt a tervet három nappal a határidő előtt teljesítik, hogy a XII. kongresz­szusig még további sok ezer korona! értékű ércet adhassanak hazánk ipa-; rának. (tm)' Hat ipari üzemet építünk Ghanában Accra (CTK) — Szakembereink cukorgyárat, bőrfeldolgozó üzemet, két cipőgyárat, egy légabroncsgyá­rat és egy alumínium evőeszközöket gyártó üzemet építenek. Az épít­kezések még ez idén megkezdőd­nek az Iparügyi Minisztérium ter­veinek keretében, amelyeket kedden vitatott meg a Ghanai Köztársaság nemzetgyűlése. A kormány ez . idén 1,4 millió fontsterlinget folyósított építkezési célokra. Uganda az ENSZ tagja lesz New York (CTK) — Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa hétfőn egyhangúlag elha­tározta, hogy javasolja Ugandának az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Az ENSZ közgyűlésének jóvá­hagyása után Uganda e világszervezet 110. tagja lesz. már 400 000 dolgozó vett részt a vitában A brnôi maloméricei cementgyárban a közeimúltban próbaüzembe helyez­tek egy új rotációs égetőkemencét. Képünkön a 114 méter hosszú ke­mence. (,CTK — Bican felvétele) A közös erőfeszítés eredménye Az észak-csehországi kerületben (CTK) A Nehézgépipari Minisztérium üzemeiben a kazánházak dolgozói, karbantartók, technikusok és más dol­gozók a CSKP XII. kongresszusának tisz­teletére több száz kötelez3ttségvállalást tettek. Közös erőfeszítésük eredménye­ként már a múlt időszakban csaknem egy százalékkal csökkent a villany, a gáz, a szén, a koksz, stb. fogyasztása, így tehát teljesítették az egész évre vállalt feladatukat. Ez ui eredmény kötelezettségvállalásaik további szilárdí­tására késztette őket, s az egész évi energiafogyasztást legalább 1,5 százalék­sai akarják csökkenteni. (ČTK) — Az észak-csehországi kerületben a CSKP KB kongresszusi dokumentumával kapcsolatos vitában eddig már mintegy 400 000 dolgozó vett részt. Javaslataikat e napokban dolgozzák fel a pártbizottságok, s igyekeznek az ászrevételeket no­vember 10-ig, a CSKP kerületi kon­ferenciájának kezdetéig elintézi, A vita folyamán az észak-csehor­szági kerület dolgozói arra töreked­tek, hogy • fogyatékosságokat mi­előbb kiküszöböljék és hamarosan • • elérjék célkitűzéseiket. Ez kifeje­zésre jut abban is, hogy a közpon­tilag irányított iparvállalatokban és a nemzeti bizottságok irányítása alatt levő vállalatokban a szeptem­beri tervet 100,3 százalékra teljesí­tették, s számos eddigi kötelezett­ségvállalásukat felemelték, A mosti járás vájárjai ígér»t«t tettek, hogy az év végéig 450 000 tonna szenet bányásznak, s 1 750 000 köbméter földet takarítanak el ter­ven felül. Jegyre gyakoriabbak az •*­J olyan esetek, ame­lyek hallatára megdobban az ember szíve, testét jól­eső meleg árasztja el, úgy érzi, valami belső kény­szer arra ösztökéli: add tovább, dicsekjedd el „tit­kodat". Mottónak ennyi is elég. Inkább halljuk ä kis történetet, amely kezembe adta a tollat. Autóbuszunk hetvenessel robogott a csallóközi ró­nát átszelő országúton. Ré­gi, jó ismerősöm, Álló Fe­renc, a Blatnái Helyi Nem­zeti Bizottság titkára ült velem szemben. Negyven körüli, komoly, megfontolt szavú férfi. Olyan, akiről azt szokták mondani: há­romszor is meggondolja, mielőtt kimondaná a szót. Általában az életről, az emberekről diskuráltunk, amikor ezt mondta: — Változnak ám az em­berek is. Nemcsak a jólét gyarapszik, de az öntudat is növekszik. Ez a munká­hoz való viszonyban is visszatükröződik ... Talán épp ebben a legjobban. Hogy szavának nagyobb legyen a nyomatéka, egy nyúlfarknyi történetet mond el, amelynek színhe­ÚTKÖZBEN lye a helyi állami gazda­ság, történésének időpont­ja október 13-ról 14-re, szombatról vasárnapra vir­radó éjszaka. A történet így hangzik: Alkonyatba hajlott már a délután, amikor Fejes Jó­zsef, a gazdaság vezetője ráköszönt a „répaszürete­lőkre". A kiszántott répa­kupacokba rakva fehérlett, a répalevelet gondos asz­szonykezek gyűjtötték egy­be. A gazdaságvezető hoz­záértő tekintete egy szem­pillantás alatt felmérte a helyzetet. Látta: mire az este ráteríti bakacsinját a tájra, az ügyes kezű asz­szonyok végeznek az ösz­szes kiszántott répával. Ezzel lezártnak is tekin­tette a szombati napot és már a hétfőre gondolt. Odaszólt a répát kiszántó traktorosnak. — Nem ártana még vagy öt hektárt kiszántani, hogy hétfőn legyen mihez fogni a korán kelő asszonyok­nak. Még a késő esti órákban ts zúgott a traktor, az égen pedig esőterhes ól mos felhők gyülekeztek Persze Fejes József ezt már nem láthatta, ám an­nál jobban a traktoros meg a répafejelő asszonyok. Vasárnapra virradóra kelletlenül ébredt a gaz­daság vezetője. Az álom azonban szinte varázsütés­re elszállt a szeméről. Az ablakhoz lépett és erélyes mozdulattal húzta el a függönyt. — Esik — szaladt ki száján bosszúsan a szó. — Esik, az öt hektár répa meg kiszántva ... Amíg magára kapkodta a köznapi gúnyát, máris latolgatta a helyzetet: az eső kellett, nagyon is, kel­lett, hisz a traktor után már szinte füstölt a ha­tár... CSak hát a kiszán­tott répa, a rengeteg répa­levél, a sok takarmány ... Ej, az ember igazán soh­sem lehet elég okos ... Gyors mozdulattal ka­nyarította magára esőkö­penyét s elindult a répa­földek felé. Már kint járt a határ­ban. amikor hirtelen föld be gyökeredzett a lába Még a szemét is megdör­zsölte, majd hosszan értet­lenül nézte az eléje táruló képet. Saját szemének sem akart hinni. A kiszántott öt hektár répa lefejelve, kupacokba rakva fehérlett. Es a répalevél, ami a leg­jobban izgatta? Ugyancsak szépen, gondosan összerak­va. Fejes József csak néz­te, nézte a felázott földet, a répakupacokat és valami furcsa bizsergést érzett a szíve táján. Hirtelenjében úgy vélte, mintha benépe­sedne a határ. A répaku­pacok között már a gaz­daság szorgos kezű asz­szonyait is látni vélte. Sőt hangjukat, jókedvű, egy­mást biztató szavukat is hallotta: „Csak szaporán, míg nyakunkba nem zúdul az eső... Ha megszorít­juk, az első kakasszóra meg is leszünk ..." fddig tartott Álló Fe­renc elbeszélése, amely arra kényszerített, hogy eldicsekedjem: új emberek nőnek a csalló­közi rónán is. Olyan em­berek, akik sorsukat vég­legesen eljegyezték a kö­zösség sorsával. SZARKA ISTVÄN

Next

/
Thumbnails
Contents