Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-13 / 283. szám, szombat

így született a legenda Czomorú történeteik fosz­^ lányai jutottak a krasz­nojarszki vízierőmű első épí­tőinek fülébe, amikor megér­keztek a születő mű helyére. Sok elnevezés tanúskodik az isten háta mögötti vidék múltjáról. Sztarij Szkit — Itt épültek a mai Gyívno­gorszk első házai. Medvezsij Log — a hagyomány szerint mindig innen cammogott le egy öreg medve szomját olta­ni a Jenyiszejhez. Itt folydo­gál a Kubovaja, mely onnan kapta nevét, hogy az úr egyik jámbor szolgája kátrányfino­mltót rendezett be. A Germo­genov és Filaretov patak egy­kori szerzetesek nevét őrzi... Persze ezek a legendák nem nagyon érdekelték az építő­ket, hisz ma már ők alkot­nak történelmet. Sajátos, különös történelmet, melyet a világ legnagyobb épülő vízi­erőműve formál. Kora tavasszal, amikor' az építők elindultak, hogy meg­akadályozzák a Jeniszej ki­áradását, különös história ütötte meg a fülüket. Híre járt, hogy Lenin valaha Itt pihent meg, amikor susen­szkojei száműzetésébe kisér­ték. A hír a helyi újságban is napvilágot látott, beszámolt róla a krasznojarszki televí­zió. \ Újabb adat Leninről! Mind­az, ami a nagy proletár ve­zérrel összefügg, történelem. De hol vannak a bizonyíté­kok? Ki fedezte fel? Miért fo gadták el minden fenntart' nélkül Gyivnogo-rszkban < Krasznojarszkban ? Szibéria festői tájképén új színfolt az Irsa-Borogyino-I külszíni szénbánya. — Vlagyímlrov Jefim Il­jics?? Igen, ő a mi normá­zónk. Tessék a címe — Iga­zít útba a bányaigazgató tit­kára ... Jefim Iljics a kuznyecki ko­hókombinát építkezéséről jött ide, onnan hozta ezeket ma­gával. Bárhová vezérelte őt a sors, mindenütt a múlt nyo­mait kutatta. Jefim Iljics, az egykori géplakatos szabad idejében szenvedélyesen ta­nulmányozza a helybeli le­véltárat, belefeledkezik a gyorsírásos jegyzetekbe. Ugyancsak a múlt titkait ku­tató Karatanov festőmüvész­szel különös kirándulásra vál­MÜ EPiTÖI lalkozott: bejárták a kraszno­jarszki határterületet és fel­keresték azt a száz legöre­gebb lakost, aki részt vett a vidék forradalmi és társadal­mi mozgalmaiban. Nagy ré­szük már nem él, elbeszélései­ket azonban Vlagyimirov fel­jegyezte. AMiszuszinszktól 140 km­re fekvő Jugyino falu­ban Jefim Iljics részt vett a népszámlálásban- A falu la­kói rámutattak egy házra: — Itt élt Tyimofej Bondarev. Nagy különc volt, halála előtt kőbe véste gondolatait. Ügy rendelkezett, hogy papírjait temessék el vele ... Ellenségei feltúrták Bon­darev sírját. Kéziratainak egy része a híres jugylnól könyv­tárba került, innen pedig to­vább vándorolt Amerikába. Egy részük azonban mégis megkerült. Ez Vlagyimirov normázó érdeme, aki össze­gyűjtötte a megsárgult lapo­kat, könyvet írt Bondarevről ős szemelvényeket közölt sír­ba vitt művéből. Jefim Iljics kutatásainak fő tárgya a lenini témakör. Évek óta azzal tölti szabad­ságát, hogy bejárja a szibé­riai száműzöttek útját. Ol­csó Szmena fényképezőgépei­vel mindent megörökít, amit érdemesnek tart, hogy köze­lebb kerüljön az Igazsághoz. Tucatnyi címet tart számon, azokét, akik valami közeleb­bit tudnak mondani Leninről. Gyűjti a legendákat, a szem­tanúk elbeszéléseit, gyűjt ver­seket és dalokat, fényképeket a nevezetes helyekről. Aztán ellenőrzi a hallottakat a levél­tári anyag alapján, levelezik Lenin Ismerőseivel, felülvizs­gálja az adatokat. Állandó le­velező kapcsolatban áll Jele­ňa Dmitrijevna Sztaszovával. Birtokában vannak Lenin sorstársa, Mihail Alekszand­rovlcs Szilvin levelei. Már csak ötven kilométert kell legyalogolnia azon az útvo­nalon, melyet valaha a szám­űzött Uljanov tett meg társai­val. J efim Iljics könyvet ké­szül kiadni Lenin szi­bériai életéről a nagy for­radalmár születésének 100. évfordulójára. Nem akármi­lyen, hanem hiteles történel­mi elbeszélés lesz például ar­ról az 57 napról, melyet Le­nin Krasznojarszkban töltött, amikor várta, hogy száműze­tése helyére szállítsák. Mit csinált ezalatt, mivel foglal­kozott? Megállapítható-e ez utólag? Lenin krasznojarszki tartózkodása 38 napjának tör­ténetét Vlagyimirov már rész­letesen felkutatta, de még sok minden vár tisztázásra. Nem tudjuk még, mi történt az úton Krasznojarszkból Su­senszkojeba. Jefim Iljics azt már megállapította, kl volt a Lenint, Krzsizsanovszkijt és Sztarkovot szállító Szent Mik­lós gőzös kantinosa. A gőzös 1897-ben Sztarij Szkitben is kikötött. Az utasok partra szálltak, ahol hagyományos istentiszteletet tartottak. Mi­vel töltötték az Időt Uljanov és társai? Hogyan töltötték ezt a pár órát a május else­je előtti estén? A legenda sze­rint ezen az estén három em­ber ágakba kapaszkodva fel­felé igyekezett a magas szik­laoromra, a vad madarak bi­rodalmába, minél távolabb a gazdag kupecek imaházától. Letelepedtek, tüzet raktak­Vajon miről gondolkoztak? A harcostársakról, arról-e, hogy fel kell ébreszteni Oroszorszá­got? Aztán elénekelték a var­saviankát, a Fel elvtársak, proletárok-at. Még egyszer körülnéztek a kietlen tajgá­ban, azután Lenin szibériai tájszólalással megjegyezte: — Hát itt az idő, gyerünk -.. w ohasem tudta elfelejte­^ nl ezt a májusi estét, s visszaemlékezett rá, ami­kor Krzsízsanovszkljjal a GOELRO terven dolgoztak. A ki nem alvó lenini fény eljött Jenyiszej partjára is. Így született a legenda- Le­het, hogy nem elég hiteles. A gyivnogorszkiak azonban megmutatják azt a helyet is, ahol Lenin és társai tüzet raktak. A helyi lapban köve­telték, állítsanak emlékművet ezen a helyen. Lehet, hogy ez a legenda csak legenda marad. A krasz­nojarszki . vízierőmű azonban megdönthetetlen tény lesz, olyan, mint a ml nagy és csodálatos életünk. Sz. Guszkov nyomán TAVÄSI BRAZÍLIÁBAN most vau ta­vasz. Az ősztől bearanyozott Moszkva környéki lombos er­dők után szinte mellbevágott a hirtelen változás, öt hó­nappal ezelőtt jártam utoljára Brazíliában, akkor még ősz volt. Mégis van valami az idei brazíliai tavaszban, ami az­előtt nem volt. Ezt még az is észreveszi, aki először jár Itt, bár a turistaprospektu­sokban szó sincs róla. Komoly történelmi időket élnek a brazíliaiak. Az ébredő Guliverre hasonlít ez a nagy ország, melynek területe tíz­szerese Franciaországénak és másfélszer annyi lakosa van. Az ébredezés az, amit az em­ber legelőször észrevesz. Természetesen sok minden vár megoldásra. Még nem múltak el a gazdasági nehéz­ségek, tovább folytatódik az infláció, öt hónappal ezelőtt a dollárért 310 cruzeirot, ad­tak, most 460-at. Persze, aki csak ezt látja, semmit sem lát. Egy évvel ez­előtt a Life riportot közölt a Rio de Jeneiró-i favellákról. Ezek szegényes kunyhók, me­lyekben sok-sok ember él összeszorulva. Mégis hazudott a Life és megsértette a bra­zilokat. Aki a favellákat mu­togatja a lap hasábjain, az mutassa meg a országszerte épülő lakóházakat, iskolákat, gyárakat és egész városokat is. Nem az amerikai lap fel­adata, hogy megörökítse a nyomortanyákat: mindenki tudja, hogy a nyomortanyák az észak-amerikai motopóliu­mok garázdálkodásának a kö­vetkezményei. A brazil nép véget akar vetni a fosztogatásnak. Az utóbbi időben végbement vál­RJO DE JANEIRO BELVÁROSÁ­NAK FELHŐKARCOLÓI. (CXK felvételek) tozások közül a legszembe­tűnőbb éppen az, hogy maguk a brazilok, az emberek vál­toztak meg. Mindig szerették hazájukat és hősiesen harcol­tak szabadságáért. Ma azon­ban nem egyszerű hazafiak és harcosok. Ma már az ország gazdasági felszabadulásáért, Brazília nagyságáért küzde­nek, s ismerik a győzelem­hez vezető utat. A Kuba szó épp olyan gyako­ri, mint a Brazília- Nem egy brazíliaitól hallottam, hogy ebben az országban sok millió barátja van a kubaiaknak. A nemzet egyöntetűen támogat­ja a brazil kormányt, mely elvetette Washington terveit. A múlt vasárnap választá­sok voltak Brazíliában. Mit szólnak hozzá az emberek? — kérdezem egyik újságíró Ismerősömet- „Az emberek megszokták, hogy igen gyak­ran azok kerülnek a parla­mentbe, akiknek sok pénzük van. Sokakat a választások­nál jobban érdekel a közelgő népszavazás, melynek a kor­mányzási rendszerről kell döntenie." A hazai és a külföldi re­akció nem szeretné, ha az országban egyre népszerűbb Goulart elinökének visszaad­nák azt a jogkört, melytől az 1961-es politikai válság ide­jén, Quadros lemondása után fosztotta meg a reakció. Viharos tavasz köszöntött Brazíliára, reményt és aggo­dalmat ébresztő tavasz- A nap egyre melegebben süt és el­viselhetetlenné válik a hőség­Az őslakók azonban azt mondogatják, hogy ez még semmi: Igazi meleg majd csak ezután lesz. VITALIJ KOBIS RHODESIAI UTIJEGYZET |f enneth Kaunda nem kel­" ti egy lánglelkű sza­badságharcos benyomását. Egészséget már régen aláásta a tüdőbaj. Magas homloka alatt i értelmes szempár csil­log. „Észak-Rhodesia a felkelés küszöbén áll. 75 ezer fehér ember ural itt két és fél mil­lió afrikait- Mi csak önren­delkezési jogunkat követel­jük" — mondta a nacionalista mozgalom vezére az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt lusakal székházában. A szomszédos Katanga után Észak-Rhodesia a földrész leggazdagabb országa. Fő kincse a réz. Ezért a szabad­ság híveinek a legnagyobb nemzetközi társaságokkal kell harcolniuk, mint amilyen a British South Afričan Company (BSA), Anglo-Amerlcan Cor­poration (AAC), Rhodesián Selection Trust (RST). A trösztök és társaságok története a múlt század utol­só évtizedére nyúlik vissza, amikor Cecil Rhodes bagóért vásárolta meg a közép-afrikai kiskirályoktól Észak- és Dél­Rhodesia természeti kincsei kiaknázásának jogát. Rhodes teljhatalmú ura lett e terüle­teknek, melyeket róla nevez­tek el. A fehérek befolyása külö­nösen Dél-Rhodesiában erő­södött meg. Ök foglalták el a megművelt földterületek fe­lét. A húszas években Dél­Rhodésia önkormányzati jogot kapott Londontól. Észak-Rho­desia brit védnökség maradt. Különösen megváltozott a helyzett 1925 után, amikor nagyon fellendült a bánya­Ipar. 1945 és 1953 között any­nyira megnövekedett a réz­kereslet, hogy megtízszerező dött az Észak-Rhodesiából ki­facsart profit. A tűshányó nem alszik ki Az új északi iparközpon­tot el akarták zárni az afri­kai nemzett felszabadító moz­galom hatása elől. így szüle­tett meg a „fekete" Észak­Rhodesia és a „fehér" Dél­Rhodesia szövetségének gon­dolata. 230 ezer dél-rhodeslal fehér telepes makacsul ra­gaszkodott uralmához­1953-ban létrejött Rhodésia és Nyaszaföld Szövetsége. Az észak-rhodesial és nya­szaföld! afrikaiak ellene vol­tak, mert látták, hogy a szö­vetség nagy akadály lesz a függetlenség kivívásában. Welensky, a szövetség mi­niszterelnöke az afrikaiak mozgalmának ellensúlyozá­sára összeköttetésbe lépett a londoni City mágnásaival és 42 konzervatív képviselő tá­mogatását szerezte meg a parlamentben. így aztán ezek ls személyesen érdekeltek lettek a rhodesiai beruházá­sokban. • Az idők szele Kegyetlenül perzsel a trópusi napsütés. Sallsbu­ry bennszülött negyedének, Highfeldnek vásárterén tíz­ezer néger telepedett le a földre és hallgatja az afri­kai nacionalisták vezérének szavát. Baloldalt az asszo­nyok, jobboldalt a férfiak ülnek. Verejtékes homlokuk csillog a napfényben. A nők éles visongása és a férfiak tompán hangzó, melodikus kórusa különös módon feje­zi ki a bennszülöttek felhá­borodott tiltakozását. A rend­őrök Ilyenkor nagy nehezen tartják féken a láncaikról elszabadulni vágyó kutyákat, és a fehér katonák géppisz­tolyuk ravaszán tartják az ujjukat. A fekete tömeg vas­gyűrűbe fogja a teherautók tetejéről leselkedő fehér lés valamennyi részvévőjére vonatkozó rendezői utasítá­soknak. Meg kellett szaba­dulnom a fehér ember „kel­lékeitől". Jelképesen meg kellett válnom a cipőmtől, zoknimtól, nyakkendőmtől, a SALISBURY, DÉL-RHODÉSIA FÖ VAROSANAK FÉNYŰZŐ EURÓ­PAI NEGYEDE rendfenntartó osztagokat. Minden jel arra mutat: elég egy szikra a robbanáshoz. Sápadt a rendőrök és a ka­tonák arca. Feszülten figyel­nek, várják a kedvező pilla­natot, hogy rendbontás ürü­gyén beavatkozhassanak. Az afrikaiak azonban megmutat­ták nagyszerű szervezettsé­güket. A népgyűlést a Nemzeti Demokrata Párt vezetői ren­dezték. Én is kénytelen vol­tam alávetni magam a gyű­zakómtól. Befurakodtam a mezítlábas afrikaiak közé, az emelvény közelébe. Mskawa szakszervezet! po­litiKTts hangja harsog a mik­rofonban. „A mi harcunk nem az afrikaiak és az euró­paiak harca. Ez a jóság har­ca a gonoszság ellen." Egy­mást követik a fekete szó­nokok. Harci jelszavaklat dobnak be. „A rendőrök őrizte világ napjai letűnnek. Látjátok a rátok szegezett géppisztolyokat. Készüljetek rá, hogy golyóiktól sokat kell még szenvednetek." öt nap múlva a kormány betiltja a Nemzeti Demokra­ta Pártot (az Afrikai Népi Unió elődje). Joshua Nkomo, a párt vezére Tanganyikából visszatérve kijelentette: „Ez már nyílt diktatúra. A pártot be lehet tiltani, de a nép­szellemét nem lehet megtör­ni." • A bűvös szó Doktor Hastings Banda Nyaszaföld brit védnökség­ben a Malawi Kongresszus Párt örökös elnöke. Hatvan éves, 43 évet Afrikán klvlil költött. A helyi nyelvek egyikét sem beszélni, tol­mács segítségével érintkezik követőivel. Mégis őt tartják a népszerűség rekorderének. „A radikálisok közül a legradikálisabb vagyok" — jelentette kl 1958-ban, ami­kor 43 év múltán hazatért. A három millió nyaszaföldi afrikai messziásként fogadta Bandát, aki felszabadítja a népet az elnyomás alól és kivívja a politikai szabadsá­got. Banda célul tűzte ki Nyaszaföld kilépését a fö­derációból. Megjelenése a politikai színpadon aktivizál­ta a nemzeti felszabadító harcot. Az angolok bírósági eljárás nélkül 18 hónapra bebörtönözték Bandát. Ami­kor kiengedték és megenged­ték, hogy pártja 20 képvise­lőt küldjön a 33 tagú tör­vényhozó gyűlésbe, Bandia lett a földművelésügyi mi­niszter. Minden jel arra mu­tat, hogy az ország csakha­mar kivívta az önkormány­zatot. Banda kijelentette: „Csri'x egy lehetőség van arra, hogy Nyaszaföld megmarad­jon a föderációban: Ha en­gem megint rács mögé dug­nak." Ha doktor Banda eléri célját, új afrikai állam szü­letik, Akkor pedig Welensky nem sokáig tarthatja Észak­Rhodesiát. Ebben az esetben az európaiak elvesztik a leggazdagabb rézbányák el­lenőrzési jogát. Nőttön nő egy Európa-ellenes felkelés veszélye. Teljes csőddel vég­ződhet az a kísérlet, hogy „többfajú" államot hozzanak létre Közép-Afrikában. A védekezésre kényszerülő 230 ezer dél-rhodesiai európai nem talál majd más kiutat. Dél-Rhodesia talán egyesülni fog a Dél-Afrikai Köztársa­sággal. JORG ANDRES ELTEN ÉHBÉRÉRT DOLGOZNAK A NYA­SZAFÖLDI TEAÜLTETVÉNYEKEN A NÉGEREK ÜJ SZŐ 4 * 196 Z- október 13.

Next

/
Thumbnails
Contents