Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-13 / 283. szám, szombat

t Algéria előmozdítja a gyarmati népek felszabadítását Ben Bella nyilatkozata Moszkva (ČTK) — Az Izvesztyija Ben Bellának, az algériai kormány el­nökének nyilatkozatát közölte. Ben Bella kijelentette, hogy Algéria kül­poitikáját a következetes imperializ­mus és gyarmatosítás elleni harc, a fajgyűlölet elleni küzdelem, a lesze­relésért és az atomkísérletek beszün­tetéséért folytatott harc, valamint a tömbönkívüliség jellemzi. Algéria Af­rikában antikolonialista politikát akar folytatni s többek között hajlandó ön­kénteseket küldeni Angolába. Ben Bella a továbbiakban megállapítja, hogy az ENSZ a mostani körülmények között hozzájárulhatna a gyarmati rendszer megszűntetéséhez és már most Is megoldhatná a leszerelést és hozzájárulhatna ahhoz, hogy a fegy­verkezésre fordított összeg egy ré­szét azon országok gazdasági fejlesz­tésére fordítsák, melyek nemrég ér­ték el függetlenségüket. A belpoliti­kai kérdésekkel' kapcsolatban hang­súlyozta, hogy elsősorban a gyarma­ti rendszer és a háború maradványait kell felszámolni. Az algériai kormány elnöke megállapította, hogy Algéria és a Szovjetunió között nagyon jó a viszony. „A Szovjetunió tapasztala­tai számunkra értékesek és haszno­sak. Ügy vélem, hogy ezeket a ta­pasztalatokat felhasználhatjuk nálunk Algériában is, természetesen tekin­tettel körülményeinkre. Ügy gondo­lom, hogy országaink között a barát­ság továbbfejlődik". Maguk alatt vágják a fát Az angol Konzervatív Párt értekezlete London (CTK) — Miután jóváhagy­ták Anglia belépését a Közös Piacba, elvesztette jelentőségét a Nagy-Bri­tannia és a Brit Nemzetközösség kap­csolatának megszilárdításáról szóló vita. A küldöttek a szövetség megszi­lárdításának fontosságáról beszéltek, de maguk is bizonyára megértették, hogy Nagy-Britannia belépése a Kö­zös Piacba véget vet a Brit Nemzet­közösség országaival való szövetség­nek. A küldöttek, akik az angol me­zőgazdaság kérdéseivel foglalkoztak, gyakran fejezték ki aggályaikat, hogy milyen veszélyt jelent Anglia belé­pése a Közös Piacba. Soames, földművelésügyi miniszter bizonytalan ígéreteket tett, hogy az angol küldöttség a következő brüsz­szeli tárgyaláson védeni fogja az an­gol mezőgazdaság érdekeit. Hobson küldött azt mondta, hogy Nagy-Britannia tagsága egy olyan po­litikai csoportosulásban, melyben Nyugat-Németország is részt vesz, Adóreform az USÁ-ban New York (ČTK) — Az amerikai kong­resszus Jóváhagyta az új adórendszerja­vaslatot. A törvényjavaslatot hatalmas reklám előzte meg. Azt állították, hogy ez új törvény kiküszöböli az eddigi rendszer igazságtalanságait. A valóság­ban a törvény nagy előnyöket biztosít a gazdagoknak, míg a kis adófizetőknek nem jelent semmilyen kedvezményt. Az adóreform elsősorban az amerikai gaz­daság felélénkítését szolgálja. Adóked­vezményeket biztosít 1 milliárd dollár írtékben azoknak az üzemeknek és tár­»aságoknak, melyek új üzemekbe fekte­tik tőkéjüket. így például az American Telephone and Telegraph Co monopólium az új adótörvény által évente 75 millió dollár hasznot szerez. Az ENSZ közgyűlése a héten egy­hangúlag felvette az Algériai De­mokratikus Népköztársaságot 109. ál­lamként a világszervezet tagjai sorá­ba. Szinte egy időben ágyúlövések Jélezték Afrika keleti részén egy új, önálló fekete köztársaság születését: Uganda kivívta önállóságát. Tagja marad a Brit Nemzetközösségnek, de önálló kül- és belpolitikát fog foly­tatni, a béke és a semlegesség lesz a vezérelve. Már kérte felvételét az ENSZ-be, és semmi akadálya, hogy a világszervezet 110. állama lehessen. Míg a gyarmati rendszer folytató­dó bomlásával egyidejűleg felszaba­duló országok örömünnepet ülnek, Arábia déli részén ágyúdörgés zavar­ja az abszolút monarchiát nemrégen megdöntő jemeni nép ünepi hangu­latát. Az események azt ^bizonyítják, hogy • az imperialisták nem változtak meg, magyarul: kutyából nem lesz szalon­na. A köztársasági Jemenben még ar­ra sem volt ideje a népnek, hogy mélyet szippantson a szabadság le­vegőjéből, máris kénytelen volt fegy­vert fogni szabadsága és függetlensé­ge megvédésére. Mi történik Jemenben? A köztársa­ság megalakulásának körülményei is­mertek: haladó gondolkodású ellen­zéki tisztek csoportja megdöntötte el- Badr imám, az atyja trónját nem­régen elfoglaló jemeni uralkodó rend­szerét. Az ellenálló imám palotája roncsai között lelte halálát. Az ál­lamcsínyt végrehajtó tisztek rögtön kikiáltották a köztársaságot és nyil­vánosságra hozták politikai elképze­léseiket: a Jemeni állam „izlám szo­cialista köztársaság" lesz, Nasszer elnök államrendszerét tartja mintá­nak s alkalmazza a hazai viszo­nyokra. Politikai alapja: az el nem kötelezettség és a békés, baráti együttműködés valamennyi állammal az ország felvirágoztatása érdekében. Jemenben, amely a monarchia ide­jén cezaropapista állam volt, azaz mely „elveszett területeket" akar visszaszerezni, fokozza a háború ve­szélyét. A fiatal konzervatív pártiak nevé­ben D. Clark kijelentette, hogy az an­gol ifjúság ellehzi Nagy-Britannia be­lépését a Közös Piacba. Crawley kép­viselő, aki híve a Közös Piacba való belépésnek, nem titkolta, hogy a Kö­zös Piac valamilyen kommunistaelle­nes blokká akar alakulni. Vele együtt több küldött „kommunista veszélyről" beszélt s lejelentették, hogy a Közös Piac támaszt jelent a kommunizmus elleni harcban. Macmillan mindjárt a Közös Piacba való belépésről szóló határozat jóváhagyása után üzenetet küldött az értekezletnek, melyben megelégedését fejezi ki a szavazás eredménye felett. N. Sz. Hruscsov M. Reimann elvtárssal találkozott Moszkva (CTK) — Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titká­ra találkozott Max Reimannal, a Né­met Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkárával, aki sza­badságát tölti a Szovjetunióbap. Hruscsov barátságos beszélgetést folytatott Reimann elvtárssal. A venezuelai kormány megtorló intézkedései Caracas (CTK) — Betancourt el­nök kormánya új intézkedéseket je­lentett be, melyekkel meg akarja gá­tolni a fegyveres népi mozgalom ter­jedését. Perez venezuelai belügymi­niszter bejelentette, hogy a kormány bírósági eljárást indít a baloldali pártok vezetői ellen, akik között a nemzetgyűlés több képvjselője és sze­nátora szerepel. Ezenkívül a kor­mány lehetetlenné akarja tenni, hogy a Venezuelai Kommunista Párt és a baloldali forradalmi mozgalom részt vegyen az elnöki választásokon, me­lyeket a jövő évben valósítanak meg. Íf§HÉ A brazíliai választások részleges eredményei Rio de Janeiro (CTK) — A brazil parlamenti választások első részleges eredményei azt bizonyítják, hogy a haladó szellemű jelöltek sok helyen győzelmet arattak. Brazília Kommu­nista Pártja, melyet 15 évvel ezelőtt betiltottak, nem jelöltethette képvi­selőit, tagjai azonban részt vettek a választásban és nagy hatással voltak a választás előtti kampány lefolyásá­ra. A legjelentősebb sikert Guanaba­ra államban érték el a népi erők. Az állani kormányzóhelyettesévé Eloy Dutret választották, a brazíliai Mun­káspárt jelöltjét, akit a népi erők és kommunisták támogatták. Dutre sze­rint hiábavaló volt a választási propa­ganda a baloldali jelöltek ellen. MmmAmmm* Indonézia az öntüzött földekről éven­te kétszer takarít be termést. Ennek ellenére — a holland gyarmati poli­tika következtében — még mindig rizs­bchozataira szorul. Az országban na­gyon elterjedt a kacsatenyésztés. (CTK felv.J A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága ellenzi az alkotmánymódosítást Párizs (CTK) — A Francia Kommu­nista Párt politikai bizottsága Mau­rice Thorez, a politikai bizottság lő­titkárának elnökletével Párizsban ülésezett. Az ülésen az országban uralkodó helyzetről tárgyaltak a nép­szavazással kapcsolatban. A politi­kai bizottság nyilatkozata közli, hogy De Gaulle azért támogatja a népsza­vazást, mert arra számít, hogy meg­változtathatja az államfő választásá­nak módját, korlátlan hatalmat szerez­het és folytathatja az a politikát, mely minden téren ellentélben áll a mun­kásosztály, a dolgozó parasztok és a francia nép érdekeivel. A legfonto­sabb feladat a nép és a nemzet érde­kében mindent megtenni, hogy De Gaulle a népszavazáson vereséget szenvedjen, — hangsúlyozza a nyilat­kozat. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága üdvözli azokat a pártokat, melyek Franciaország egyes területein közösen arra hívják fel a népet, hogy ellenezze De Gaulle ja­vaslatát. A népszavazás eredményeit, nem szabad De Gaullenak arra fel­használnia, hogy országunkra diktá­tori és háborús politikáját kénysze­rítse, — fejezi be nyilatkozatát a politikai bizottság. Párizs (CTK) — Franciaország több községében közös akciókat valósítot­tak meg a kommunista, a szocialista és radikális párt képviselői, valamint azok a csoportosulások, melyek egy­ségesen lépnek fel a népszavazás előtti kampányban a kormány alkot­mánymódosító javaslata ellen. Bene­detti, Seine megye kormányzója nem hagyta Jóvá a megyegyűlés összehí­vását, melyen a lakosságot arra akar­ták felhívni, hogy „nemmel" szavaz­zon. Az Általános Tanács elnöke Be­nedetti álláspontja ellenére úgy dön­tött, hogy a gyűlést összehívja. Párizs (CTK) — Louis Terrenoire, a „Szövetség az Üj K&ztársaságért" párt főtitkára és Maurice Faure, a Radikális Párt elnöke között nézetel­térés támadt az alkománymődosító javaslat kérdésében. Terrenoire a. kormányt támogatta. Szavai szerint De Gaulle abban bízik, hogy terve csökkenti a politikai pártok számát Franciaországban, Faure, a Radikális Párt elnöke arra mutatott rá, hogy a javaslat ellentétben áll az alkotmány­nyal. Elfogadása esetén, De Gaulle továbbra is hatalmon marad, mivel azzal fenyegetőzött, hogy lemond, ha nem teljesítik követelését. Faure azt a nézetet védte, hogy az alkot­mány szerint a vereséget szenvedett kormánynak kell lelépnie és nem a köztársasági elnöknek. Ünnepi gyűlés a lengyei néphadsereg napján Varsó (CTK) — A varsói Kultúra és Tudomány Palotájában ünnepi gyűlést rendeztek a lengyel néphadsereg napja tiszteletére. Megjelentek a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának, kormányának és hadseregének képvi­selői. Jelen volt A. B. Arisztov, a Szovjetunió lengyelországi nagyköve­te. Az ünnepélyes összejövetelen W. Jaruzelski, a honvédelmi miniszter­helyettes mondott beszédet. Hangsú­lyozta, hogy a szocialista államok egysége és ereje a békét és az ország biztonságát szolgálja. Országaink a tartós békéért harcolnak. Tapasztalai taink arra tanítanak, hogy a békéért folytatott harc- közben nem szabad megfeledkezni biztonságunkról. A Lengyel Népköztársaság, mint a Var-: sói Szerződés tagállama, kötelességé­nek tartja erejének növelését. Fontos feladatnak tartjuk a német békeszer-, ződés megkötését, és a nyugat-ber-i lini helyzet megoldását. Meggyőződé­sünk, hogy együttes erővel megvéd-: jük a békét. Ezután Sz. Marjahin altábornagy, a szovjet hadsereg képviselője szólalt fel. ABDELKADER CHANDERLIT nevezték ki az Algériai Demokratikus Népköztár­saság állandó ENSZ-képviselőjévé. (CTK) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN élő jeme­niek nagy csoportja csütörtökön az ENSZ épülete előtt a jemeni forradalmi moz­galom mellett tüntetett. (CTK) A BEJRUTBAN TANULÖ jemeni diákok október 11-én tüntető menetben szintén a jjmenl forradalmat ^ttették. (CTK) NORFOLKBAN új politikai párt alakult, — az Egységes Angol Párt, mely ellenzi a Közös Piacot. A 47 éves Frank Jordán, a párt megalapítója az általános válasz­tásokon jelöltetni akarja magát. (CTK) BELGIUM KOMMUNISTA PÁRTJA 1963. április 13—15-én tartja XIV. kongresz* szusát. (CTK) r/-S ­i nagyvilágban egy kézben -összpontosult a moha­medán főpapi és a királyi hatalom, összedőlt a mohamedán monarchiák­ra Jellemző középköri abszDlutizmus fellegvára. Dél-Arábiában rengeteg ilyen kényszer-állam van, melyek sajátos „mozaikot" alkotnak az ará­biai félszigeten. Egy mozaikkő ki­esett, a többi pedig természetesen meglazul és... továbbiak kiesése vár­ható. Méltán tartanak tőle azok, akik az elmaradott törzsek, valamint a Szaúd-Arábia-i és jordániai katonaság kezébe korszerű fegyvert adtak, hogy a trónkövetelő Hasszán herce­get támogatva döntsék meg a Jemeni köztársasági rendszert. Kinek lehet ez érdeke? Nem nehéz a válasz: azok­nak, akik nem szeretnék kiengedni kezükből a jemeni kőolajmezőket, az országot pedig kiszakadni hagyni arab vazallusaik táborából. Jemen két táborral áll szemben: 1 Szaúd-Arábia és Jordánia mo­narchista államfőinek harci szövetségével. Mindkettőt azonos ér­dek vezérli: féltik trónjukat és 1 az angol-amerikai „segítséget", mely az uralkodóházak tékozló, dévaj élet­módját fedezi; 2 az angol imperialistákkal és az amerikai monopóliumokkal, melyek gazdaságilag és nem utolsó­sorban katonailag érdekeltek e tér­ségben. A két monarchia csapatai északról, az adeni törzsek pedig keletről ron­tottak be az országba idegen fegyver­zettel. Az imperialisták ismét tőkét kovácsolnak a törzsi elmaradottság­ból és sötétségből. Nem az első kí­sérletük haladó politikai rendszerek megdöntésére. Az év elején Libanon volt haditervük központja, ám a puccskísérlet meghiúsult. Képzeletü­ket továbbra is izgatta Kuwait, a kő­olaj-fejedelemség, melynek népe tor­kig van az idegen befolyással. A hős jemeni népet elismerte a Szovjetunió, hazánk, sok arab köztár­saság s más államok. Csak a nyugati nagyhatalmak vonakodnak, sehogy sem vág terveikbe egy köztársasági, semleges Jemen létezése. Ezért nem titok, ki sugallta a támadást és kl adott fegyvert Hasszán herceg hívei­nek, meg a szomszédoknak. A hagyo­mányos imperialista zsarnok, Anglia mögött az Egyesült Államok is fel­tűnt. Hisz a három legnagyobb ame­rikai monopóliumot egyesítő ARAMCO társaság legalább annyira érdekelt a jemeni kőolajban, mint Anglia. A hős Jemeni nép felvette a harcot a betolakodókkal. A kormány tízezer önkéntest küld ellenük a reguláris hadseregen kívül. Szalal miniszter­elnök szerint „a Jemeni Arab Köztár­saság elég erős a támadás megféke­zésére". Ez persze nem jelentheti azt, hogy a világ népei most már tétle­nül szemlélhetik a véres drámát. Je­men nem lehet új Kongó, vagy Gua­temala! Az ENSZ-en keresztül min­den erőt mozgósítani kell az agresz­szorok megfékezésére. Az agresszor nemcsak délkeleten támad, • a Karib-tenger térségében is ugrásra készül az amerikai imperializmus. Céltáblája a forradalmi Kuba, mely a héten nagy erkölcsi győzelmet aratott, ami­kar Dorticos elnök felszólalása az ENSZ-ben magával ragadta a hallgató­ságot. „Nem Kuba, hanem az ínség, a nyomor, a kultúra hiánya, az írás­tudatlanság és a beavatkozás az ame­rikai félteke problémája" — így fo­galmazta meg röviden az elnök Kuba válaszát az amerikai propaganda­hadjáratra. Az Egyesült Államok la­tin-amerikai bűnös üzelmeiről meg­állapított tényeket Gruening szenátor, a Roosevelt-kormány egykori vezető politikusa is megerősítette a Nation című hetilapban. MegállapítDtta, hogy míg az Egyesült Államok 1952-ben 200 ezer dollár katonai segítséget nyújtott a latin-amerikai államoknak, tavaly már 91 millió dollárt, s ennek egyedüli rendeltetése az ingadozó diktatúrák fenntartása volt. Az Egyesült Államok imperialista körei tovább szövik háborús terveiket a forradalmi szigetország lerohanásá­ra. Ezt szolgálja • a kubai önkéntesek• további in­tenzív toborzása és besorolása az Egyesült Államok hadseregébe; • a Karib-tenger térségében terve­zett nagyszabású tengeri hadgyakor­lat, melyen húszezer embernek és 40 hadihajónak kell részt vennie, s a partraszállási hadműveleteket fogják gyakorolni. Az ENSZ általános vitájának e heti szakasza is megmutatta, hogy a gyar­matosítóknak bealkonyodott, az új államokkal együtt növekedett azok tábora, akik a kolonializmus végleges felszámolását siettetik. Ezért a Kuba elleni agresszív előkészületekkel az Egyesült Államok kesztyűt dob az egész emberiség arcába. Veszélyes terv ez, s továbbra is mozgósítani kell a világ erőit, hogy ne érjenek közel a puskaporos hordóhoz azok a meg­szállottak, akik a háború égő fák­lyáját hordozzák. Az október 28-ra kitűzött franciaor­szági parlamenti választások nem hozták annyira lázba Franciaországot, mint a november 18-án és 25-én meg­valósuló népszavazás, mely • a demokrácia és a diktatúra mérkőzése lesz. Az eseményekből azt látjuk, ha­nyatlik De Gaulle csillaga. Nemcsak azért, mert a Pompidou-kormány ép­pen az elnök alkotmánymódosító ja­vaslatainak szorgalmazásába bukott bele, hanem azért is, mert De Gaulle párthívei kötéllel fogják a választó­kat, hogy szavazzanak az elnök javas­lataira. Eddig ugyanis az UNR kivé­telével valamennyi párt nem-et mon­dott az alkotmánymódosításra. A Francia Kommunista Párt több felhí­vást adott ki, melyben a legszéle­sebb alapon kívánja összefogni a tá­bornok-elnök politikai ellenzékének táborát, hogy a választók a két va­sárnapon egységesen nem-mel szavaz­zanak. A kommunisták a demokrácia visszaállításában, a reális politikához és helyzetértékeléshez való vissza­térésben, a francia-nyugatnémet ve­szedelmes cimborálás megszűntetésé­ben látják a zsákutcából pillanatnyilag kivezető utat. Ezzel szemben az el­nök párthívei a mézesmadzag-politi­kával, az állami alkalmazottak fize­tésemelésének ígéretével álltak ki, s hogy nyomatékot adjanak érveik­nek, előre híresztelik: Ha a lakosság többsége nem-mel szavaz, akkor a tá­bornok'lemond, és mi sem akadályoz­hat meg egy polgárháborút. Különö­sen veszélyes tervekről rántotta le a leplet a moszkvai Pravda, amikor az Express hetilapból idézve megálla­pítja, hogy De Gaulle az Algériából kivont csapatokkal akarja — pozíció­ja veszélyeztetése esetén, végső szük­ségben — szétzúzni ellenzékét. A francia tömegek rádöbbentek, hogy a múltban nemzeti hősként bál­ványozott tábornok-elnök pózoló poli­tikája veszélyes kalandok felé sodor­ta az országot, s Franciaország igazi nagyságát csak a nemzeti érdekeknek és a haladás szellemének megfelelő politika biztosíthatja. L. I. 19C2. október 12. * (JI SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents