Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-02 / 272. szám, kedd

pl ,, „..... v ^ « íjl Á ' TÍ ftkii flf^ i - ' ' la Világszerte ismerik a Sezimovo Gstí-i Kovosvit készítményeit. Kiváló szerszámgépeiről híres ez a dél­csehországi város, mely az utóbbi években jelentősen megnagyobbodott. A szerszámgépgyáron kívül vegyüzem is van a városban, ahol szilon- és más műanyag-készítményeket gyártanak. Képünkön a Szilon-gyár villanyerőműve, amely egyúttal a környező lakótelepeket is ellátja meleg vízzel. (J. Jeŕábek — ČTK — felvétele) VSSSSSSSSJ///////////////////////^^^^^ A vojanyi hőerőmű Több mint egy esztendővel ezelőtt hasítottak először földbe Vojany ha­tárában a modern hőerőmű építkezé­seit megkezdő gépek. Jelentőségénél fogva a Kelet-Szlovákiai ^asmű mel­lett egyike a kerület legfontosabb építkezésének. A hőerőmű felépítése a Vasmű építésével is szorosan ösz­szefügg, mégpedig nemcsak az áram­termelés szempontjából. Itt fogják ugyanis osztályozni a Szovjetunióból érkező szenet, nemcsak saját szük­ségletre, hanem a Vasmű és a kerü­let egyéb ipari üzemei részére is. Jó volt az indulás... Tapasztalt építészeti vállalat, a hu­mennéi Chemkostav kapta feladatul a hőerőmű felépítését. Jó néhány je­lentős üzemet, mint például a stráž­skéi Chemkót, a medzilaborcei Trans­portát ennek az üzemnek a dolgozói építették. Jogos volt hát az előlege­zett bizalom. Féléves előnnyel meg is kezdték a hőerőmű építkezési munkálatait és a nehézségek ellenére hat héttel a ha­táridő előtt teljesítették a múlt évi tervfeladatokat, s emellett terven fe­lül közel kétmillió korona értékű munkát végeztek. Ez az ígéretes kezdet arra enged következtetni, hogy ebben az évben még eredményesebb munkát végeznes majd a hőerőmű építői. ...ám alábbhagyott az iram Rögtön az év elejétől nem teljesí­tették tervüket az építők, ami külö­nösen az építkezés legfontosabb sza­kaszain mutatkozott meg. A földmun­kálatok tervét aránylag jól teljesí­tették. Amikor első látogatásunk alkalmá­val elbeszélgettünk a dolgozókkal, az a benyomásunk támadt, hogy itt ahá­nyan vannak, annyi felé húznak. Ügy látszott, mintha nem is egy közös mű elkészítéséről lenne szó. Hiányzott az együttműködés, a kölcsönös megér­tés a problémák megoldásában. Eb­ben volt a további hiányosságokat előidéző nehézségek gyökere, az épít­kezés eredménytelenségének oka. Objektív nehézségekkel kellett megküzdeniük az építkezésen dolgozó munkásoknak. Jogosan emel­tek panaszt az építkezés menetét gát­ló gyakori anyaghiányra és a mun­kálatok megígért gépesítésének halo­gatására. Nehéz megérteni, a Chem­kostav miért nem rendelte meg idő­ben a szükséges építkezési anyago­kat, miért késtek a vasutak a fel­adatok teljesítésével, miért hanya­golta el kötelessége teljesítését a Ko­šicei Magasépítészeti Vállalat? Hibás volt a feladatokat szétosztó harmonogram, amely szerint például az utóbbi üzemnek már az első ne­gyedév folyamán megközelítőleg 150 ezer köbméter földet kellett kiszedet­nie kotrógépekkel. Ezzel szemben so­káig nem is mutatkoztak az építke­zésen. Emlékezetünkben felidézzük az építkezést vezető Michal Varga elv­társ gondterhelt arcát, amikor a várt segítség helyett a gyakori esőzések — éppen áz alapok ásásánál — ami gépek hiányában amúgy ls nehezen ment — nehéz problémák elé állítot­ták ... A terv reális és teljesíthető Őszintén meg kell mondani, hogy a vojanyi hőerőmű építkezési munká­latainál bizonyos előre nem látható problémákkal találkoztak. Hiszen olyan építkezésről van szó, amilyet nálunk eddig még nem végeztünk. A tapasztalatok alapján azonban egyet kell értenünk a beruházó szak­bizottságának véleményével, amely bebizonyította a Chemkostav illeté­keseinek, hogy a hőerőmű építkezé­seinek ez évi terve reális és teljesít­hető. Ennek érdekében szükségessé vált, hogy az építkezés felelős ténye­zői a különböző, gyakran nem létező objektív nehézségek emlegetése he­lyett közösen lássanak hozzá a hibák orvoslásához. Így látta a helyzetet an­nak idején és ilyen értelmű ígéretet tett a trebišovi járási pártbizottság előtt Ján Králik mérnök, a Chemko­stav igazgatója, megjegyezve, hogy a tervteljesítésben mutatkozó lemara­dást behozzák. Az adott szó kötelez Többször ellátogattunk erre a fon­tos építkezésre. A legutóbbi alkalom­mal Varga elvtárs mosolygó arccal fogadott. Örömmel állapíthattuk meg, hogy hónapról hónapra csökken az építkezésen dolgozók „tartozása", és megvan a feltétele annak, hogy be­hozzák a késést. Már elismeréssel emlegetik a Chemkostav vezetősége részéről tanúsított segítséget. Javult az anyagellátás is, észrevehetően nö­vekszik a munkatermelékenység, ami egy-egy dolgozóra számítva nagyobb az előirányzottnál. Egyszóval az utóbbi hónapokban teljes ütemben folyik már a munka, szemlátomást épülnek az utak, vas­útvonalak és maga a hőerőmű szén­gazdasága ls. Az építkezésen jelent­keznek már az ezelőtt itt szinte is­meretlen szocialista munkaverseny eredményei, és büszkén emlegetik a vezetők az élenjáró­Michal Orgos, Ján Dzúr ácskollektívák, Szabó István és Vojtech Matuch betonbedolgozók, va­lamint Ján Klima tizenegy vasmunkás­ból álló csoportjának példamutatá­sát. Amin még javítani kell Ha az utóbbi időben javult is a helyzet a hőerőmű építkezésén és sok­kal kedvezőbb légkör alakult ki a dolgozók körében is, nem állíthatjuk, hogy már minden rendben van. Gyak­ran előfordul, hogy anyag hiányában csökken a munka üteme, s a dolgozók éppen ezért nem egy értékes felaján­lást nem teljesíthetnek. Jelenleg is ez az ,egyik alapvető probléma, amivel a vojanyi építőknek meg kell küz­deniük. Nem mehetünk el észrevétlenül a dolgozókról való gondoskodás kérdé­se «nellett sem, amely ezen az építke­zésen szintén megoldásra vár. Elöl­járóban talán elég megemlíteni any­nyit, hogy a távolabbi és közelebbi községekből az építkezésen dolgozó közel 200 munkás részére jelenleg is csupán egy szociális berendezés áll rendelkezésre — ha ugyan annak le­het nevezni a fabarakkot. Ebben van­nak az irodák, raktárak, egy büfé és egy méltatlanul üzemi étteremnek ne­vezett helyiság. A közeli községekből itt dolgozó munkások az otthonról hozott száraz koszton élnek, a töb­biek alkalmilag a környező néhány kilométerre fekvő éttermekben és kocsmákban étkeznek. Ha az utóbbi időben valamivel ja­vult is az ideiglenes büfé élelmiszer­rel és üdítő italokkal való ellátása, ez egyáltalán nem elégítheti ki a dolgozók jogos igényeit. Amikor az üzemi étkezde sorsa fe­lől érdeklődtünk, furcsa dolgokat tudtunk meg. A Chemkostav nemzeti vállalat illetékesei nagylelkűen azzal dicsekedtek, hogy már régebben meg­vásárolták a modern konyhaberende­zéseket, sőt a tányérok és evőeszkö­zök is becsomagolva — rendelkezés­re állnak. Csupán a legfontosabbról, az étkezde felállításáról feledkeztek meg. A vojanyi hőerőmű építői joggal elvárják, hogy a Chemkostav illetékes dolgozói ezt a kérdést is megoldják, hogy ezen a fontos építkezésen kul­turáltabban élhessenek, mint eddig. KUIIK GELLÉRT A szakképzettség növelése az üzemi iskolákban A fejlett szocialista társadalom művelődési és nevelési rendszeré­nek elválaszthatatlan része a dolgozók foglalkozás melletti továbbkép­zése, mellyel rendszeresen bővítik szaktudásukat és műveltségüket. A dolgozók és ez üzemek nagy érdeklődést tanúsítanak az üzemi iskolák iránt. Cikkünkben ezért az üzemi iskolákról szóló kormányhatá­rozatot ismertetjük. * Üzemi iskolákat üzemek, gyártási részlegeik, földművesszövetkezetek lé­tesíthetnek, technikai, kivételesen más szakok elsajátítására. Indokolt esetekben központi hivatalok mellett is létesíthető üzemi Iskola. Az üzemi iskola szakirányzata lehet esti, váltá­sos, vagy távtanulásos és legalább két évig tart. Az üzemi iskolán hasonló iparágaik, valamint szövetkezetek dol­gozói is tanulhatnak. Az üzemi iskola küldetése a magasabb szakképzettség nyújtása. Ezt a tanulási módot főleg azoknak a dolgozóknak ajánljuk, akik műszaki vezetői tisztséget töltenek be megfelelő szakképzettség nélkül. Az üzemi iskolák elvégzésével ezek a dolgozók megszerezhetik a szüksé­ges általános műveltséget és maga­sabb foikú szakképzettséget nyernek. Eleget tesznek így a szakképesítés követelményének s átmenetileg ez Is­kolák elvégzése olyan funkciók be­töltésére is elegendő, amelyekre kü­lönben főiskolai végzettség szüksé­ges. Meg kell jegyeznünk, hogy az üzemi iskolák nem nyújtanak főisko­lai képesítést. Ha az üzemi iskolák végzett hallgatói főiskolára jelentkez­nek, az iskola tantárgyai közül azok számíthatók be, amelyek megegyez­nek a főiskolai anyaggal. A beszá­mítható anyagról az illetékes főisko­la dékánja dönt. Az üzemi iskolákra való felvétel feltételei: • Középfokú szakképzettség meg­szerzése, • legkevesebb 10 évi gyakorlat illetékes szakmában, • magasabb műszaki tisztség be­töltése, • rendszerint 35 évnél magasabb kor. A kerületi nemzeti bizottság kivé­teles esetekben engedélyezheti a fel­vételt a második feltétel teljesítése nélkül is. A jelentkezők közül külön bizottság választja ki azokat, akik részt vehetnek a felvételi vizsgán. A felvételi vizsga után a bizottság dönt a felvételről. A tanulmány az üzemi iskolákon szakdolgozattal és záróvizsgával fe­jeződik be. A végzett hallgatók bizo­nyítványt kapnak, melyen a záróvizs­ga eredményén kívül a többi tan­tárgy előmenetele is fel van tüntetve. A technikai irányzatok végzett hall­gatói az okleveles technikus címet használhatják. A tanulmányi idő alatt a hallga­tóknak munkakönnyítésre és anyagi segélyre van joguk. Ez mindenkire vonatkozik, aki 46 órát dolgozik he­tente, vagy esetleg olyan üzemben dolgozik, ahol a munkaidőt 42, illetve 40 órára rövidítették, vagy a mun­kaidőt külön előírások szabályozzák. A hallgatóknak tanulmányuk alatt hetente négy óra fizetett szabadságra van joguk és minden iskolaévben egy hét fizetett szabadságra a vizs­gák előtt és a vizsgákra. Fizetetlen szabadságot kapnak az egész napi vagy Interná tusi tanfolyamok (össz­pontosítások) látogatására, amennyi­ben ezek szorosan a tanulmányukhoz tartoznak. A záróvizsga előkészüle­teire és a diplomamunka elkészítésé­re 5 hét fizetetlen szabadságot kap­hatnak. A fizetetlen szabadság alatt következőképpen kapnak tanulmányi segélyt. Egy hétre: nősek (férjezet­tek), özvegyeik, elváltak és nőtlenek, akik gyermekeket tartanak el: 340 koronát, — nősek, férjezettek — gyermektelenek: 275 koronát, — nőt­lenek, özvegyek, elváltak — gyer­mektelenek, 170 koronát. Az egy hétnél rövidebb fizetetlen szabadságnál a tanulmányi segély arányos részét kapják a tanulók. Ha a fizetetlen szabadság hosszabb egy hétnél, akkor a heti tanulmányi se­gély nem lehet magasabb, mint az utolsó három hónap keresetének heti átlaga. Két hét fizetetlen szabadságot az üzem csak a záróvizsgák előiké­sžuletére adhat, de csak úgy, ha az üzem munkáját ez nem gátolja. Ez a szabadság fizetetlen és nem nyújta­nak tanulmányi segélyt sem. ZDENEK KONEČNÝ, a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi és kulturális osztályának dolgozója. t ^^ Inrllllác 9 níllnrouárhan 4 szlovákiai Egyesült Cukorgyárak üzemei­Mi U U la b a liUIVUlgyalUdlI ben ma kezdődik a termeléskampány. A tr­navai Peter Jilemnický Cukorgyárban naponta 260 vagon cukorrépát dol­goznak fel. Képünkön Jozef Drábik mérnök, Jozef Orlický és Ján Drobný felülvizsgálják az ellenőrző berendezést. (T. Andrejčák — CTK felv.) Latyakos, sáros idő volt azon az öszi napon, melyen Fekete András bányász feleségével és két gyemekével Spartakján rokoni látogatásra indult. Vidám hangulatban telt az idő, egyre gyorsabban hagyták maguk mögött a kilométerköveket, hogy mielőbb ott legyenek a nagymamánál. A beton­úton nedves időben különösen figyelmet igényel az autóvezetés, de Fekete András ura volt a kor­mánynak. Nem szerette a száguldást és minden figyelmét az előtte futó útnak szentelte. Mégis megtörtént a hiba. Az egyenes úton, jó pár száz méterre előttük, egy lánctalpas traktor kanyaro­dott kt a betonúira a latyakos, sáros mezei útról. A láncok közül kihulló csúszós sár szinte elbo­rította az utat. Fekete András tudta, hogy a sima' útra felhordott sár igen veszélyes dolog, de már nem sok ideje maradt a fékezésre. A kocsi meg­csúszott, fordult egyet a tengelye körül és hátul­jával odavágodott egy vastag törzsű, vén körte­fának olyan erővel, hogy az szinte belereszketett. Fekete András súlyos sérülést szenvedett, egyik kisgyermeke a helyszínen meghalt. Ki volt a hi­bás? ... A rendelet előírja, hogy sáros kerekekkel nem lehet felhajtani a műútra ... Szabó Vtncéné esős időben, késő este hazafelé igyekezett a szomszéd faluból. Kerékpáron ment, amelyen nem volt lámpa, de még a hátsó sárhá­nyóra szerelt piros fényvisszaverő üveg is hiány­zott róla. Szabóné a sár miatt az út szélétől jó másfél-két méterre bent az út közepén karikázott és elgondolkozva taposta a pedált. Anyjánál volt, akt nagy beteg. Talán utolsó napjait éli. Szegény apja. Mi lesz vele, ha egyedül marad? Hiszen ha ORSZÁGÚTON értene a szóból és átjönne hozzájuk, szívesen fo­gadnák, de olyan csökönyös öregember. Nem hagyja a saját portáját, a régi kis vályogházat. Onnan vigyék ki a temetőbe — azt mondja. Igen ám, de ki viseli gondját? Amíg édesanyja fent járogatott, tett-vett elvégzett mindent, ami a la­kásban adódott, dehát mi lesz, ha lehúnyja a szemét szegény?! Ö nem járhat át hozzá naponta, de még hetenként sem nagyot,j. Neki is ott van a három gyerek s az ura is, megkívánja, hogy meglegyen a kényelme. A szövetkezetben is várja a sok munka, el sem tudja képzelni, mi lesz, ha szegény anyja meghal... Talán éppen itt szakította félbe Szabóné gondo­latait a halál. Hátulról egy teherautó belefutott a minden világítás nélkül haladó kerékpárosba. Szabóné a helyszínen meghalt. Ki volt a hibás? ... A rendelet előírja, hogy semmiféle közleke­dési eszközzel sem lehet este kivilágítás nélkül közúton hajtani. Éva és Laci a szomszéd faluban bálban voltak, hajnaltájt motorkerékpáron igyekeztek hazajelé. Csodálatos éjszaka volt, remek mulatság. Es ami a legfelejthetetlenebb az egészben, Laci végre nyi­latkozott. Kibökte, hogy mi a szándéka. Hozzám jönnél feleségül — kérdezte fülig pirosodva éjfél után. Eva alig tudott uralkodni magán, hogy el ne szólja magát: Persze, te kis mafla, hiszen már alig vártam, hogy szóljál. Helyette csak ezt mond­ta, ami illik: igen. No erre inni kellett, és ha ivásról volt szó, gyorsan összeverődött egy kis társaság. Jó pár liter bort elfogyasztottak, kocint­gattak a jövendő boldogságra, és az újdonsült vő­legényt az sem zavarta, hogy az éj folyamán még motorra kell ülnie, h(i azt akarja, hogy haza­jussanak. Száguld a motor, öleli a leány a legény dere­kát és hozzásimul, engedelmesen, szerelmesen. Re­pülni s'zeretne a boldogságtól, a motor pedig csak cammog, alig megy 50—60 kilométeres sebesség­gel. — Tartsd ide az arcod, hadd csókoljalak meg — hízeleg szerelmének... és ez életének utolsó, legeslegutolsó cšókja. A fiú elveszít uralmát a jármű fölött, de egy hatalmas fa előtt mégis sikerül, hirtelen lefékezni. A motorbicikli, mini ficánkoló vad csikó felveti a hátulját és a lányt fejjel a fához vágja. Nem is mozdul többet. Halálos ütést kapott a fejére. Baleset... baleset... baleset! Kit ne döbbentene meg az újságok heti közlése a baleset statisztika alakulásáról. Hetenként 25— 30 ember hal meg hazánkban közúti baleset kö­vetkeztében és a sebesültek száma kétszer, három­szor ekkora. Figyelmetlenség, vakmerőség, virtus­kodás, hanyagság és legvégül, de nem utolsó sor­ban az Ital a legtöbb baleset okozója. Aki járműre ül és vezeti, irányítja, annak jusson eszébe, hogy nem társasjátékot játszik: figyelnie kell, szünte­lenül figyelnie és óvatosan, meggondoltan vezet­nie, mert hiába színjózan ő, ha nekihajt egy ittas vezető. Es hiába ismert a szabályokat töviről hegyire, ha elébe hajt egy olyan, akinek nem so­kat jelentenek azok. VlGH RÚZSA \ Ül SZÖ 4 * 1962. október 2.

Next

/
Thumbnails
Contents