Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-12 / 282. szám, péntek

A pártdokumentum jobb munkára serkent A jövőben 200 hektárt fognak öntözni • Mindent elkövetnek a takarmányalap biztosítására • Naponta 1 literrel többet fejnek A jabloneci szövetkezetesek arről ismertek, hogy jó eredményeket érnek el a tejhozam növelésében. Nem tartoznak még a legjobbak közé, de a járásban valóban kevés EFSZ dicsekedhet olyan tejhozammal, mint ök. 1960-ban minden fejős tehéntől 2857 liter tejet fejtek, 1961-ben 2540 litert s az idén az átlagos napi tejhozam az év kezdetétől 6,17 liter tej körül mozog. De azok az intézkedések, amelyeknek megvalósítására készülnek, rövid idő alatt lényegesen tovább növelik a tejhozamot. ilyen Dúbraveciink lenne!" A fejőstehéngondozók közül e szövetkezetben csak Vít Sotník, Michal Lanár, s tán František Sotník veszik fel vele a versenyt. A tehénistállóban mindig Dúbravec az első. S a fejőnők közül mint mindig, elsőként Dúbravec felesége, Magda és leánya, Rozália Pastvová érkezett, akik együtt harmincöt tehenet fejnek, mégpedig nem is. akárhogyan. Mikor már mindent elkészítetlek a feiéshez, hozzáláttak a takarmány ízesítéséhez. Hisz ki tudhatná jobban, mint ők, hogy melyik tehén mennyi takarmányt érdemel? A munkát a legszívesebben maguk végzik. Nem mintha a gondozók nem tudnák eltalálni a \akarmán/ ízét. De kifizetődik ... A nyilvános pártgyűlésen — amelyen a szövetkezetesek a dokumentumról tárgyaltak — olyan határozatot hoztak, amely teljes mértékben kidomborítja a szövetkezet állattenyésztési dolgozóinak képességeit és lehetőségeit. A dokumentum következő fejezete serkentette őket: „Olyan termelési színvonalat kell fokozatosan elérni, hogy legalább a fogyasztás növekedését saját forrásainkból fedezzük... Ha például minden fejőstehéntől naponta egy fél liter tejjel többet adnának el az államnak ..." Elsősorban elhatározták, hogy szakosítják a termelést, mégpedig bevezetik a fejőgazdálkodást, valamint a sertésnevelést és hizlalást. Javaslatok hangzottak el elegendő trágya és trágyáié biztosítására a szántóföldek részére, az öntözéses terület 200 hektárra való 'kibővítésére, főként a talprmánytermelésben. Ez érthető is, mert ha 1963-ban tejgazdálkodást és sertéstenyésztést, valamint hizlalást akarnak bevezetni, mindent meg kell tenniök a'zért, hogy a takarmányalap biztosítani tudja a gazdasági állatok maximális hasznosságát. Elegendő takarmány! biztosítanak nemcsak öntözéssel, és a helyes agrotechnika betartásával, hanem a vetésterületek növelésével is. Az évelő takarmányfélék területét 30 hektárral, a silókuikoricáét mintegy 25 százalékkal növelik. Erre szükség is lesz, hisz a tehénállományt az eddigi 190 tehénről már 1963-ban 300-ra akarják növelni. Dominik Dúbravec a leglelkiismeretesebb tehéngondozók közé tartozik. Ezt egyrészt a fejőnők bizonyítják, akik az általa gondozott teheneket fejik, de főként e tehenek tejhozama tanúskodik erről. Szabó Ľudovít, a szövetkezet zootechnikusa gyakran mondogatja: „Bárcsak sok Ebben az időben nagy volt a sürgés-forgás a két tehénistállóban. Az újban Magda Dúbravcová és leánya, Pastvová mellett Rozália Kolumbusová, Mária Krajčovičová, Eva Sabová és Rozália Hasíková készülődtek a fejeshez. • Hasíkovát tartja Pastvová a legnagyobb vetélytársának, mert hasonló módszerrel dolgozik, mint ők, s eredménye sem marad le sokkal az övék mögött. Éppen befejezték a fejést, amikor az ajtóban megjelent a zootechnikus. Nézte a munkát, feljegyezte a teliéngondozók észrevételeit a takarmányra vonatkozólag, s az első két fejőnőhöz lépett. Mert ez a kettő — habár a legtöbb fejőstehenet fejik — már elvégezte a munkáját. A tejhozam iránt érdeklődött. — Jobb is lehetne •+• mondja a fiatal Pastvová. — Hisz vállalásunkat is teljesítenünk kell. — — Több zöldtakarmányt, főként répalevelet kell adni — jegyezte meg Dúbravcová, s bizony a zootechnikus nem felejtette el, hogy ezt az észrevételt is feljegyezze noteszába < r'' - f? 1 J.-&1 ,, W/

f I Il» ! Dominik Dúbravec Ugyanis e két nő észrevételeit becsüli a legtöbbre. Ez év első felében teljesítették, illetve 3144 literrel, júliusban pedig 1175 literrel túlszárnyalták a tejhozam tervét... Ilyen eredménnyel — Rozália Hasíková kivételével — egy fejőnő sem dicsekedhet. Hasíková augusztus végéig több mint 3000 literrel fejt többet a tervezettnél. Az állattenyésztési termelés dolgozóinak kezdeményezéséből nemrégen egy további kötelezettségvállalást tettek a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére. Ez a vállalás egyben felhívás a járás többi EFSZ-éhez, hogy a tejhozamot minden egyes fejőstehéntől naponta átlag 1 literrel növeljék. Eddigi eredményeik alapján határozták el e vállalást. Éppen a dokumentummal kapcsolatos vitában ébredtek tudatára, mit fog ez a vállalás mindnyájuk számára jelenteni. * • • A tejet már régen elszállították, amikor néhány fejőnő hazatért a munkából. Reggel 8 óra körül járt az idő, amikor a falu első házainál megálltak egy kis tercierére. Dúbravcová vitte a szót. — Asszonyok — mondta búcsúzóul —, akkor megállapodtunk, ügye. Naponta egy literrel többet, egy decit sem engedünk belőle. Azután ki-ki hazatért. A jól végzett munka melegítő érzésével és tudatával. J. S. Rozália Pastvová és Magda Dúbravcová Segítik a vasutasok munkáját A tŕebušicei felhívásra legnagyobb üzemeink is nagy érdeklődéssel és még nagyobb elhatározásokkal válaszoltak. A Klement Gottwald új Kohó iparvágányának dolgozói például elhatározták, hogy éjt nappallá téve is megakadályozzák a vagonok Jioszszú veszteglését. Az eredmény nem is maradt et, A kunčicei kohászok hibájából az elmúlt hónapban egyetlen vasúti kocsi sem vesztegelt tovább a normában megszabott időnél. A kirakodásnál különösen a vasárnapi műszakokban érnek el kimagasló eredményeket. A kohászok még egy jő szolgálatot tesznek a vasutasoknak. Az üzembe került valamennyi rossz állapotban levő vasúti kocsit megjavítják. PRAGAI ÚJDONSÁG Valahányszor arra visz az utam, mindig megállok a kirakat előtt. Es hogy nem én vagyok az egyedüli csodálója a sok jó ínyencfalatnak, azt a körülöttem „gusztálók", sőt a boltban jóízűen falatozók igazolhatják a legjobban. A prágai Mustek büfé jó hírnevét igen ízlésesen elkészített és jeldíszített, ízletes, finom szendvicseinek köszönheti. Nincs is versenytársak ezeknek a rád mosolygó, mindenféle jóval telirakott, friss cipószeleteknek, úgyhogy nem csoda, ha nyomban kedved kerekedik végigkóstolni az egész kiállított kollekciót. A leveli békát ábrázoló töltöttpaprikák, a tojásokból éppen kibújt kiscsibékre emlékeztető majonézes saláták, a virágkelyhek benyomását keltő töltött vörös paradicsomok, a rózsaszirmokhoz hasonlító hónaposretkek, mind, mind Zdenek Vovesnek, a büfé vezetőjének találékonyságát dicsérik. Voves elvtárs, az egykori pincér, majd szakácsmester nem azért dolgozik a szakmában harmincegy esztendeje, nem azért tekint vissza tapasztalatokban gazdag múltra, hogy szaktudását, fantáziáját parlagon hevertesse. Most is mindig csak azon töri a fejét, milyen javításokat eszközölhetne, milyen újdonságokkal lephetné meg a közönséget. Ezen igyekezetének eredménye a büfében felállított új pult is, újszerű ínyecfalataival. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy mindegyikük egyegy ételcsoda, melyet kíváncsiságból is kénytelen vagy megkóstolni, hogy megtudd, vajon miből készült. Egyelőre nálunk~~még az a helyzet, hogy a húsok, a füstölt áruk, a felvágott sokkal népszerűbbek a főzeléknél, zöldségféléknél, sajtoknál. Pedig mennyivel egészségesebbek ez utóbbiak! Mennyivel fontosabb, hogy a helyes táplálkozás követelményeinek megfelelően inkább a vitaminoknak hódoljunk, hogy gyermekeinket hozzászoktassuk a főzelékevéshez. Ugyan hol kínálkoznék erre jobb lehetőség, mint éppem az ötletes spenóttorták, sajtos rétesek, a művészi tökéllyel elkészített josziortartalmú halegyvelegek, töltött uborkák, érmék, krokettek, pástétomok, zöldborsó-, sárgarépa- és karfiolkreációk birodalmában? Bizony itt még az igazán elkényeztetett gyermek is megeszi a tortaformára készített spenótegyveleget. Voves elvtárs még a téltől sem tart. Mire valók a mélyhűtőházak, ha nem arra, hogy gondoskodjanak a vitaminok zökkenőmentes utánpótlásáról. Az újdonságok iránt már most ls igen nagy az érdeklődés. A napi háromszáz-háromszázötven főzelékadag a jövő hónaptól kezdve, amikor az üzletet este 11 óráig tartják majd nyitva, minden bizonnyal felszökik ötszáz-hatszázra. Persze még több, még jobb és ötletesebb készítményekre lesz szükség ahhoz, hogy a kínálat lépést tarthasson a kereslettel. Miután a jóakarat megvan, mind a vevőközönség, mind a büfé vezetője részéről, nem marad más hátra, minthogy eredményes, jó munkát kívánjunk a büfé dolgozóinak és jó étvágyat a büfé vendégeinek. —km— Nagyobb szakértelmet az üzletekben Alaposan megvitattuk a pártdokumentumot munkahelyünkön. Kollektívánk nemrég kapta meg a szocialista munkabrigád címet. Mint a cím újdonsült és büszke tulajdonosai, azoknak a részeknek szenteltünk fokozottabb figyelmet, amelyek a kereskedelemmel, a fogyasztási cikkekkel foglalkoznak. Célunk az, hogy a kiszolgálás színvonalának emelésével elnyerjük a vásárlók bizalmát, megelégedését. Ez természetesen nemcsak rajtunk múlik. Meg kell mondanom, hogy az áru minősége nem mindig üti meg a kívánt mértéket. A termelőtől gyakran kapunk hibás gyártmányokat és nem egészen értjük, hogyan mehet át ilyen áru az ellenőrzésen. Annak érdekében, hogy eladóink még nagyobb szakértelemmel szolgálják ki a közönséget, és hogy a termelők igyekezzenek minél több kiváló minőségű cikket gyártani, versenybe- léptünk a bori és a podébradyi gyárakkal. Felvettük a közvetlen kapcsolatot oly módon, hogy Ismét gyarapodunk A szeptember 7-én átadott új tizenkét éves középiskola mellett Lučehecen megkezdték a két épülettömbbúi álló tanonciskola építését. A 2 millió 446 ezer korona befektetéssel épülő tanonciskola 1963. augusztus 15-ig készül el. Sólyom László, Lučenec kölcsönösen látogatjuk egymást, öle részt vesznek az elárusításban, hallják, hogyan vélekednek a fogyasztók gyártmányaikról, ml pedig végignéz-, tük a termelési folyamatokat, felhívtuk a dolgozók figyelmét a fogyasz-i tók kívánságaira. Ez a rendszeres tapasztalatcsere feltétlenül az eladás, st vásárlók érdekét szolgálja. A mi szakmánkban fontos körül-i mény, hogy az eladók tisztában le-f gyenek azzal, mi ízléses, mi nem. Gyakran kell a fogyasztónak tanácsot adni, milyen célra mit vásároljon, segíteni a kiválasztásnál. Igyekszünk, vásárlóinkat a jó ízlés követelményeinek megfelelően befolyásolni, jómagam nem veszek át olyan árut a nagykereskedelemtől, melyet ma már általában giccsnek bélyegzürtk. Tizenöt éve dolgozom az áruházban'.Láttam, tanúja voltam a fejlődésnek, amelyen áruházunk az idők folyamán átment. Hiba volna megállni. Mindig van mit javítani, tökéletesíteni. Véleményem szerint az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja ilyen részletes, mindenre kiterjedő vitaanyagot bocsátott a nyilvánosság elé, társadalmunk további fejlődése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Nálunk óriási érdeklődéssel fogadták. És a gazdag vita, a hozzászólások' tömege azt bizonyltja, hogy nagyra értékeljük a párt irántunk tanúsított bizalmát. • MARIÉ CHLUPOVÄ, a prágai Bílá labuť áruház üveg- és porcelán osztályának vezetője. Nem csupán pénzkereset H

isszük és valljuk, hogy minden j értők, sőt mi több: az emberi élet alapja a munka. Nem az szorul bizonyításra, hogy mi minden jön létre a munka által, hanem tegyük fel a kérdést: hogyan volna lehetséges emberi élet munka' nélkül. Mi volna, hova jutnánk, ha az ember megszűnnék dolgozni? Hiszen, ha bármihez nyúlunk, tfármit megfogunk, minden, amivel táplálkozunk, amivel ruházkodunk és amiben lakunk, bármi, ami szükségleteinket, az életet szolgálja, minden, de minden a munka gyümölcse. „Munka nélkül nem jött és nem is jöhet létre semmiféle érték, nem épülhet fel a kommunista társadalom sem, nem biztosithatjuk az életszínvonal tartós emelkedését és a nép szükségleteinek kielégítését" — állapít?" meg pártunk dokumentuma. Éppen ezért a nevelőmunka legfontosabbjaként a munkára való nevelést jelöli meg, azt, hogy minden ember tudatát és tevékenységét áthassa a munkához való szocialista viszony. Ügy gondolhatná az ember, hogy a munkáról, arról, hogy ha az ember meg akar élni, akkor dolgoznia kell, fölösleges és szükségtelen beszélni, mivel mindenki tudja, hogy abból élünk, amit dolgozunk és keresünk, iítjnos, ez nincs egészen így. Nem lehet és nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a mi társadalmunkban is akadnak még olyanok, akik szívesen el-nennének a munka temetésére, s akik a munkában valamiféle szükséges rosszat, holmi isten büntetését látják. Akadnak olyan emberek is, akik az új társadalmi rendszert, a szocializmust a dologtalanság korszakának képzelik, gondolva és mondva azt, hogy dolgoztunk mi már eleget, dolgozzanak most már mások helyettünk. Ám még ott, azoknál az embereknél is — és kétségkívül ez a döntő többség —, akik megélhetésük és boldogulásuk alapját a tisztességes munkában látják, még náluk és velük kapcsolatban is felmerül a kérdés: lényeges a különbség a kapitalista társadalomban, tehát a kizsákmányolók érdekeit szolgáló munka és a szocialista társadalomban végzett munka között. Lényeges a különbség a megélhetést kikényszerítő munka és az egész társadalom javát és felemelkedését szolgáló munka között, — a muszáj és a tudatosság között. Hruscsov elvtárs a XXII. kongreszszuson találóan jegyezte meg, hogy a kommunisták nem azt tűzték ki célul, hogy a munkától szabadítsák meg az embert, hanem a munkája kizsákmányolásától. Parazita, a mások bőrén élősködő- életformát szeretne megvalósítani az, ekl a szocializmust úgy fogja fel, hogy munka nélkül is megélhet. Ki ne ismerné a közmondást: „Aki nem dolgozik, az ne ls egyék". A szocialista társadalom ezt az örök népi igazságot valósítja meg, amikor azt az elvet vallja és valósítja meg, hogy „mindenki képességei, mindenki munkája szerint". A dolgozó, a munkájából élő ember, a nép, amelynek a múltban csak a munka jutott osztályrészül, — a haszon, az élvezetek csak egyesek kiváltsága volt, — mindig megvetette a dologtalanokat, a mások bőrén élősködőket. A „munkakerülő" jelző a legsúlyosabb megbélyegzések egyike volt, s a dolgozó ember ma is megveti azt, aki csak azt keresi és fürkészi, hol lehetne a munka könnyebbik végét megfogni. S ebben nemcsak az a szemlélet nyilvánul meg, hogy ha nekem dolgozni kell, akkor dolgozzék más is — bár ez is jogos kívánság — hanem még in kább az, hogy mindenki a munkában mutassa meg, hogy mit tud, hogy mennyire ember a talpán. Ahogy mondani szokták: ne a száddal, hanem a kezeddel. Vfalamikor, az urak világában az » életeszmény a dologtalan élet elérése volt. Az úrhatnám kispolgár álmainak netovábbja az volt, hogyan kerülhetne olyan körülmények közé, hogy munka nélkül ls megéljen, sőt, minél jobban éljen. Dolgozni, különösen kétkezi munkát végezni, nem volt „úri dolog". Ennek a parazita életnek befellegzett, megszűnt annak lehetősége, hogy bárki is mások munkáján élősködjék. Ám elinondható-e, hogy a lehetőségek megszűntével egycsapásra kihalt az emberekben a könnyű, a dologtalan élet utáni vágy is? Hiszen nem utolsósorban itt élnek még közöttünk azok az emberek, akik azelőtt mások bőrén élősködtek és ha bele is törődtek abba, hogy a régi rendszert visszaállítani már nem tu'dják, annál nehezebben törődnek bele abba, hogy dolgozniok kell. A munkavállalás alól ma már nehezen bújhat ki bárki is, — ez túlságosan szembetűnő lenne. De lehetőleg olyan helyet kihalászni, ahol nem kergeti a munka az embert s emellett mégis jól él, sajnos, az ilyen esetekkel még elég gyakran találkozunk. No, és nem lehet elfeledkezni egyrészt arról az igen fontos körülményről, hogy lényegében és döntő többségükben azok az emberek élnek és tevékenykednek a szocializmusban, akik a kapitalizmus alatt is éltek és dolgoztak. Másrészt pedig nem vagyunk kalitkába zárva, tehát a világban zajló eseményeknek, eszmei áramlatoknak ki vagyunk téve, tevékeny és cselekvő részesei s résztvevői vagyunk annak a küzdelemnek, amely a kapitalista és a szocialista világ között folyik. „Lehetetlen az embereket gépiesen átköltöztetni a kapitalizmus birodalmából a kommunizmus birodalmába" — mondotta Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson. Valóban, az emberek gondolatvilágában, szokásaiban és életmegnyilvánulásaiben benne élnek még a régi világ maradványai, benne élnek és fellelhetők még azután is, hogy megszűntek azok a társadalmi és- gazdasági feltételek, amelyek szülték őket, amelyekből fakadtak. És a régi világ szokásait és erkölcsét táplálja a még létező kapitalista világ, amely harcát, az új társadalom előrehaladásának fékezését éppen az ember tudatában és gondolatvilágában még élő szokásokra, a régi világ maradványaira alapozza. így nem utolsósorban éppen a dologtalan, könnyű életre,, úgy állítva be, mintha ott.az élet csupa csillogásvillogás, gondtalanság, holmi mesebeli terülj meg asztalkám lenne. yakran találkozni még azzal a ^ nézettel, hogy mindenki magánügye, hogy dolgozik-e vagy sem, mert hiszen ha nem, vagy ha keveset és rosszul dolgozik, akkor ennek megfelelően keres vagy nem keres. Semmiesetre sem mondható, hogy helyes ez így. Nem lehet helyeselni és nem lehet egyetérteni vele, mivel az is, aki nem dolgozik, él, eszik, ruházkodik, lakik, — pillanatnyilag más lapra tartozik, hogy miből él, bár ez sem közömbös a társadalom számára. A naplopó, a lógós a munkakerülő annak ellenére, hogy az égvilágon seaunivel, vagy csak nagyon kevéssel járul hozzá mindazon érték előteremtéséhez, amely az ember életéhez szükséges, azért fogyasztó. Fogyasztó, mert élni kell, enni kell, ruha kell, lakni kell és még igen sok minden kell. De honnan és miből? Kiknek a munkája tjj SZÖ 4 * 1902. október 12,