Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-11 / 281. szám, csütörtök

Négy esztendő nagyszerű eredményei A gép a paraszti munka könnyítője Szocialista államunk két kézzel segíti a falvak népét • Négy év alatt négymilliárd korona értékű gépet kapott a mezőgazdaság • Az idén 600 kombájnnal több, mintegy 8000 acélparipa aratott • 400 új kombinált répaszedő • A XI. és XII. kongresszus közötti időszak a gépesítés tükrében A jövőnkröl szőlő dokumentum megvitatásakor arról beszélt a falvak népe, hogyan tovább a mezőgazdaság fellendítése útján. Értékes javaslatok hangzottak el a rejtett tartalékok feltárására. Meghányták vetették, milyen úton-módon lehet a jövőben még többet kihozni a földből, elérni, hogy nagyobb hasznot hajtson a jószág. A párt segítő szava nyomán eddig soha nem tapasztalt kezdeményezés vert gyökeret a szövetkezetekben, s mintha az eddig csak „maguknak" élő szövetkezeti tagokban is lángra lobbant volna a közös iránt érzett tenniakarás szikrája, társadalmunk jövője érdekében. idén 600 új kombájn ment ki a földekre. Nagy fejlődés ez, szinte csodával határos ugrás a gépesített betakarításban, ha számba vesszük, hogy egy évtizeddel ezelőtt még alig néhány kombájn állt a szövetkezetek rendelkezésére. Jövőnk távlatalt vizsgálva nem árt, ha visszatekinthetünk arra, mit kapott a mezőgazdaság napjainkig gépek formájában szocialista államunktól a XI. kongresszus óta. E kis írás keretében hadd szóljunk a legfontosabb, legelterjedtebb gépekről, a traktorokról és a parasztságot az embernyúzó munkától megmentő aratócséplőgépekről, a kombájnokról. Mielőtt a számok segítségével tükörképet adunk erről, szükséges azt is leszögezni, milyen volt a szövetkezeti mozgalom helyzete az előbbi kongresszus idején. Idézzük a krónikást: „A CSKP XI. kongresszusán kitűzött alapvető irányelvekkel összhangban Nagy utat tett meg az utóbbi években — különösen a XI. kongresszus óta — a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás. S a szilárd alapokból kiindulva bontakozik ki a szövetkezeti parasztság biztos jövőjének távlata. Tudatosította is a falu népe : a mezőgazdasági termelés növelése — 1970-ig az ipar színvonalára való emelés, a város és a falu jólétének fokozása a jövőben nagyobbrészt azon múlik: hogyan sikerül értékesíteni a közös gazdálkodás immár szilárd gyökeret eresztett fájának gyümölcseit. A párt is azt tanította, — s a jövőben sem lesz másképpen, ennek fényes bizonyítéka, hogy fontos lépését megtanácskozza a néppel — egy pillanatra sem szabad megfeledkezni az emberről, aki a párt, a munkásosztály teremtette kedvező feltételeket valósággá váltja. A szövetkezeti parasztság öntudata ma már elérte azt a fokot —- és ez a közös gazdálkodás legkézenfekvőbb jele — hogy magáénak tartja a közöst, szívvel-lélekkel dolgozik benne, s a többség nemcsak azt nézi, hogy tele az én kamrám, a többi nem az én gondom, hanem a társadalmi érdeket összhan'gba hozza az egyéni érdekkel. A párt előrelátó bölcs politikája a meggyőző szó mellett a két kongresz-, szus közötti időszakban a szövetkezetek gazdasági erejének fokozására nem sajnálta az anyagi eszközöket sem. Szocialista államunk két kézzel segíti a falut, a mezőgazdaságot azzal, hogy iparunk a legkorszerűbb gépeket gyártja a mezőgazdaság számára. Az idén is traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek jutottak el a falvakba és jutnak el a jövőben is a sok egyéb szövetkezeti kedvezmény mellé. Például a cukorrépa betakarítására 400 új kombinált gépet és 2300 krumpllszedőgépet kapott a mezőgazdaság. Ezerrel több lánctalpas és 3500-al több kerekes traktor segít most a vető- és mélyszántásban, mint tavaly. Mennyi kombájn dolgozott az aratásban? Mintegy nyolcezer — az A szocialista szektor gyors térhódítása folytatódott a szlovákiai falvak szocializálása. Míg 1958 elején a mezőgazdasági földterületnek csak 54,4 százaléka tartozott a szocialista szektorba, a múlt év végén már 81 százaléka és a legtermékenyebb nyugatszlovákiai kerületben 93,2 százaléka." Óriási a fejlődési A szövetkezeti mozgalom terebélyesedésével egyre több gépre, elsősorban a földművelés „mindenesére", a traktorra volt szüksége a mezőgazdaságnak. A munkásosztály áldozatos segítségének köszönhetően a szóban forgó időszakban 17 000 traktort és 2800 tehergépkocsit kapott a dolgozó parasztság. Akinek már volt kezében kasza; s naphosszat vágnia kellett a csaknem nádvastagságú búzában a rendet, az tudja csak igazán, milyen áldás a kombájn... Az aratást követte a cséplés, itt meg korántól későig nyelte a port a cséplőmunkás. És a kombájn? Tán a kombájnnal aratott gabona nem porzik? Van por a kombájn körül is, ám más az. A szérűben ott gomolygott mint a felhő egész nap a kazlak között, míg a szabadban tizedrésznyit sem szívja be a kombájnos Ezt jól tudja minden dolgozó paraszt, aki régen aratott és csépeli is. Ezért nem kell lassan senkinek sem az önkötöző^aratógép, hanem csak a kombájn. Mert igaz, ami igaz, könnyíti az emberi munkát, gazdaságosabb is, hiszen valamikor 15 aratópár kellett ahhoz, amit ma egy-két ember — persze kombájnnal — learat és elcsépel. A gabonabetákarítás gyors elvégzését segítette elő az utóbbi években a — XI. és XII. pártkongresszus között — kapott 1600 gabonakombájn. Egybevetve : a mezőgazdaság a két kongresszus közötti időben, tehát négy esztendő alatt négymilliárd korona értékű gépekhez jutott. Persze akadhat olyan ember is, aki azt mondja, ezeket a gépeket meg kellett venni a közös pénzéből, tehát nem ingyen adta az állam. Ez igaz, ingyen nem is adhat, hiszen a mezőgazdasági termékekért megfizet az állam, és olyan hozzáférhető árban, mint nálunk, talán sehol sem vehet gépet a föld művelője. A szövetkezetek gazdasági helyzete ma már olyan szilárd, hogy a tagság meg sem érzi, ha a közös traktort vagy kombájnt vásárol. Sőt éppen ellenkezőleg, ha jó gépet vesznek, azt a hektárhozamok fokozásában érzik meg. Persze, ha jó szakemberek ülnek a traktor nyergében. Az egyén, a szövetkezeti tag színvonala ma már attól függ, hogyan munkálkodik a közös gazdaság fejlesztésén. Amit viszont a közösből kap, az az övé. A padlására került természetbeni gabonából már nem kell eladniuk azért, hogy megjavítsák a szekeret, vagy hogy &j ekét vásároljanak, s nem kell éveken át elvonni a szájuktól a falatot, hogy még egy néhány négyszögölt „ragasszanak" a többihez. Már száz és ezer hektárokban beszélnek a volt kisparasztok és nincstelenek. S mindezt a párt évtizedes harcának, a szabad, békés életnek köszönhetik. Erről soha, egy pillanatra se feledkezzünk meg, akkor sem, ha a jövőről beszélünk. MÉRY FERENC 72,7 Jhol A táblázat 15 lóerős traktorokat tiintet fel. Kisebb teriilet - nagyobb jövedelem ozerény keretek között gazdálkodik a vlky-t szövetkezet kertészete. A maguképítette, mintegy 120 négyzetméternyi üvegház nem nyúlt lehetőséget nagyobb eredmények elérésére. Kezdetben falun kívüli kertészeket bíztak meg a zöldség termesztésével. Az elért eredménnyel azonban sem a szövetkezet vezetősége, sem a tagok nem voltak megelégedve, de nem ts lehettek. A 13 hektáros területen mindössze 260 000 korona bevételt értek el, tehát egy hektáron csak 20 000 koronát, ami a kertészetben igen alacsony jövedelemnek számít. A zöldségtermelés sok munkaerőt igényel és sokba kerül. Ok is legjobvan szerettek volna helybeli kertészt megbízni a termelés irányításával, csakhogy ilyen embere nem volt a falunak, azaz volt. 'is nem tudtak róla. Horváth Sándor, / eddig a kertészet kocsis• 'OH, önként vállalta a vezetés.. Hováth Sándor nem volt kertész, de mint földműves, éles szemmel figyelte az eddigi gazdálkodást. Sok hibát látott, a termelést értekezleteken több ízben fel is szólalt, de /avulás nemigen történt. A szövetkezetben sokaknak nem tetszett Horváth ke'tésszé választása. — Ha a tanult és a tapasztalt kertészek nem tudtak elérni nagyobb eredményt, hogyan tudna Horváth, aki eddig csak a kocsi üléséről figyelte, hogyan dolgozik a nép — mondogatták azok, akik ellene voltak minden változásnak. Horváth azonban nem sokat adott az ilyen beszédekre. Munkához fogott, és már az első évben, 1958-ban 13 hektárról 10 hektárra csökkentett területen 100 000 koronával nagyobb jövedelmet ért el. A siker csak kezdetnek számított. 1959-ben a szövetkezet könyvelője, Stingel Gyula, már 420 000 korona jövedelmet állapított meg. A következő évben Horváth Sándor 7 hektárra csökkentette a kertészetet, tehát csaknem az eredeti ielére, és ennek ellenére az év végén 640 000 korona jövedelmet könyvelhettek el, vagyis minden egyes hektárról 91 000 koronát. Horváth Sándorral útközben találkozunk, amint éppen hazafelé 'igyekszik. A munkájáról, az emberekről, majd sajátmagáról beszél. Amint mondja, kezdetben nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, hiszen nem tanulta a kertészetet. Tudását szakkönyvekből merítette. — Igen jó kertészeit szakkönyveink vannak és ezeket mind áttanulmányoztam. Minden tudásomat és sikert ezeknek a könyveknek köszönhetek — mondja szerényen. Horváth Sándor ereje teljében van. Mindössze 31 éves. Tele van tervvel és akarattal. Az elért eredményekkel távolról sincs megelégedve. Mindenekelőtt nagyobb üvegházat szeretne építeni, legalább olyat, mint milyen az újfaluslaké lesz. Már négy éve minden évben betervezik az építést, pénzük ls van rá. A járási nemzeti bizottság azonban még mindig nem hagyta jóvá az építkezést. Pedig — mondja Horváth Sándor — az értékesítéssel nincs baj, közel lakunk a városhoz és akár háromszor annyi zöldséget ts könnyen el tudnánk adni. A kertészetben fiatalok fi. dolgoznak főképpen lányok. A nyárt szünidőben az iskolások is dolgoztak, akik igen hasznos munkát végeztek' és jól kerestek. A lányokra azonban panaszt hallottunk. Nem a munkájukról van szó, azt jól végzik és szeretnek dolgozni. Azt kifogásolják, hogy csak addig dolgoznak a kertészetben, amíg férjhez nem mennek, pedig a földeken továbbra is szükség van dolgos kezekre. Es ha' a lányok férjhez ls mennek, a háztartásban sok mindenre szükség van. Mosógép, hűtőszekrény, rádió, televízió mind olyan dolog, mely kellemesebbé és könynyebbé teszt az életet. A férfiak pedig csak örülni fognak, ha az asszonyok is hozzájárulnak a családi fészek megalapításához. t—y Csehországi tudósítás Mindig korszerűbb gépek kellenek A közép-csehországi kerület mezőgazdasági dolgozói az élen akarnak haladni, meg akarják mutatni, tudják mivel tartoznak a pártnak, önmaguknak, szocialista társadalmunknak. Az ő találmányaikat, újításaikat tanulmányozza, csodálja itt ls számos kollektíva, csoport és szakember. A chuchlei kiállítás megnyitása óta eltelt rövid négy nap leforgása alatt már háromezer ötszázan fordultak meg itt. „Motorkerék" repcearatásra De van is miért idejönniük a látogatóknak, érdeklődőknek, hiszen a Mezőgazdasági Technika Kerületi Vállalata — ez év március eleje óta kerületi viszonylatban az állami traktorállomások vállalati Igazgatósága — nemcsak kiváló rendezői készségről tett tanúbizonyságot, hanem még az üzletkötést is lehetővé teszi. Ma délelőtt például a Kutná Hora járásbeit Vörös Október Szövetkezet funkcionáriusai öt gépet rendeltek. Az egyik közülük a repce szétválasztására szolgáló „motorkerék", (fenti képünk], mellyel a kombájn szélességéhez mért sávokra osztják az érett növényt és így lehetővé teszt a kombájnnal történő közvetlen aratást. A berendezés, mely Krejzának és Stehlíknek, a Slanyi Állami Traktorállomás dolgozóinak az újítása, biztosítja a repcemag veszteségmentes betakarítását, és egyúttal munkaerő megtakarítást is jelent. Annak bizonyítékául, hogy ennek a berendezésnek a híre Szlovákiába is eljutott, elég annyi, hogy a bratislavai kerület egyelőre próbaképpen tíz gépet rendelt. — Annyi biztos, hogy nem bánjálc meg. Sokat fognak még bennünket emlegetni — dörzsöli tenyerét Václav Šobíšek, a rendező vállalat dolgozója, különben a kiállítás „lelke". Mi •közben tovább megyünk, hogy a többi gép rendeltetését ls elmagyarázza. Vízmelegítő és levegőtisztító Cadek és Babinský elvtársak, a vlašimi Kovo dolgozói olyan vízmelegítő berendezést szerkesztettek, amely egyszerre ötszáz tehén számára melegíti a vizet. A melegvízből futja a takarmány leforrázására, sőt a mosdó és egyéb berendezések ellátására is. A berendezés, amely mindössze napi 50 kiló szenet Igényel, alacsonynuomású kazánból és szivatti/úból áll, igen könnyen kezelhető. Miután kitűnően bevált, a Jövő évben a Kovo háromszáz ilyen berendezést készít. Ugyanez a vállalat légmelegítő berendezéssel is szerepel a kiállításon. Ezt az újítást a sertésólak részére szánják. Ennek a berendezésnek a kezelése sem igényel különösebb szakIsmeretet és üzemeltetése szintén igen gazdaságos: csupán 50 kilogramm szenet fogyaszt naponta. Előnye, hogy csökkenti a levegő páratartalmát és ezáltal megelőzi az állatok meghűlését. A davlei EFSZ-ben e berendezéssel igen jó tapasztalatokra tettek szert. A többmenetes aratás tökéletesítése Miközben a gabonát osztályozó adagolóasztalt csodálom, újabb csoport érkezik: a Chuchlei Mezőgazdasági Műszaki Középiskola egyéves tanfolyamának hallgatói — a Prága-nyugati járás EFSZ-einek a funkcionáriusai. A gyakorlati szakemberek Hozzá'-< értéssel vizsgálgatják a hatalmas tér-i ségen felállított gépeket, majd miután csatlakoztak hozzánk, Šobíšek elv. társ magyarázatát figyelik, megjegyzéseikkel fűszerezik. Kérdéseikkel többször is félbeszakítják az előadást. Hogy mire való az adagolóasztal? jó hasznát veszik a hárommenetes ara-, tásnál — válaszolja kísérőnk. Az adagoló szállítószalag a felszecskázott gabonát egy csigára juttatja, mely szitává kiképzett vályúban mozog. Ezen a szitavályún keresztül a csiga nyoi mása folytán a mag egyik fele keresztülhull, míg a másik fele a szaU mával együtt továbbmegy a cséplői gépbe. így válik szeparátorrá az ada-: golóasztal, így növekszik száz százalékkal a cséplőgép teljesítőképessége. Hogy kevesebb legyen a gond a szalma körül Ä szakemberek fáradhatatlanok fit gépek tanulmányozásában. Meg akarnak ismerkedni a legapróbb alkatré-; szekkel is, és miközben egyik-másik' gépet már-már a saját portájukon látják lelki szemeik előtt, lassacskán elbúcsúznak. De még távozóban is vitatkoznak egymással, amikor egyikük' hírtelen visszafordul: — Hát ez a berendezés mire való? Erről úgy látszik megfeledkeztünk. — Valóban — érti el a célzást Só" bišek elvtárs és helyrehozva a tévedést megmagyarázza, hogy az SZK-3 szovjet gyártmányú arató-cséplő szalmarázója mögé erősített súlykoló zúzógép, ha megfelelő számú, nagy térfogatú kocsik állnak rendelkezésre, kitűnően alkalmas a szalma maradéktalan betakarítására. (Fenti képünk kön.) Az igen érdekes, tanulságos kiállítás teljesíti rendeltetését: megismer-* tet a mezőgazdasági gépgyártás mű-' szaki fejlődésével, a gyakorlatban be^ vált újításokkal és lehetőséget nyújt arra is, hogy az érdeklődők mindjárt a helyszíneri megrendeljék a szükséges gépeket. 'Ä forrón tűző napsugarak bearanyozzák a gépeket, a lóversenyteret és azok Igyekezetét, akiknek fáradozása biztosítja mindannyiunk számára a gazdag termést, a jobb, szebb életet, életszínvonalunk állandó emelkedését. Ezt búgja a felettem szálló repülögép-csoda a felhőtlen, azúrkék, égbolton, hosszú, fehér csíkot hagy-, va maga mögött. KARDOS MARTA! Kár minden darabért A teSmakl EFSZ dolgozói nagy szorgalommal és jó munkaszervezéssel igyekeznek mielőbb betakarítani a cukorrépát. Folyó hó harmadikáig 11 vagonnal szállítottak a šahyi vasútállomásra. Szállítás közben azzal Is fürödtek, hogy a kocsikról egyetlen egy répa se veszszen el. Mert múltban bizony gyakran előfordult, hogy a cukorrépákat szállító kocsik után kosárszámra lehetett iiszszeszednl a lehullott répát. S ez nem csekélység, mert országos méretben az itt-ott elhullajtott pár kosárnyi répa vagónokat tesz kl. Márpedig a cukor rendkívül fontos és nagy kár minden elveszett grammért. ALMÁSKY GYULA, Sahy ÉMÖÉlll ÜT SZÖ 4 * 196

2- odober 11.