Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-26 / 296. szám, péntek

Lb ugródeszkái Az atomháború szekerébe fogott ország Az amerikai támaszpontok Japánban a nukleáris hadviselés eszközei • Az Egyesült Államok legnagyobb ázsiai nukleáris támaszpontjává tette Japánt Cg^íf a miíliá fatáül A japán-amerikai katonai szerződés alapján az amerikai imperialisták japánt legnagyobb nukleáris haditániaszpontjukká tették az ázsiai országok elleni támadásra és a nemzeti felszabadító mozgalmak letiprá­sára. Ezzel komolyan veszélyeztetik a békét Ázsiában és a világ más részeiben is, nem beszélve arról, hogy japán állami szuverenitása és nemzeti érdekei is csorbát szenved tek. • A hadianyagraktárrá változtatott ország Mivel az Egyesült Államok az inter­kontinentális ballisztikus lövedékek gyártásában erősen lemaradt a Szov­jetunió mögött, az USA és a Délkelet­Ázsia közötti tekintélyes távolságot úgy igyekszik áthidalni, hogy japánt, Dél-Kóreát, Tajvant és a Fülöp-szige­teket ázsiai előretolt támaszpontjaivá változtatja, közepes és nagy ható­sugarú lövedékekkel szereli fel, me­lyeket a szocialista és nemzeti füg­getlenségükért küzdő ázsiai országok ellen bármikor bevethet. Ugyanakkor azonban ezek a támaszpontok lesz­nek majd az ellencsapások eiső cél­pontjai is. japán ezenkívül az amerikai hadi­felszerelés és hadianyag óriási rak­tára is — Távol-Kelet egyetlen után­pótlási bázisa. Az Egyesült Államok hasznát látja az igen fejlett japán iparnak és ezért ázsiai fegyvertárává változtatta ezt az országot, hogy in­nen lássa el fegyverrel e földrésznek amerikai befolyás alatt álló bábkor­mányalt és antikommunista beállított­ságú államait. • 1453 négyzetkilométer amerikai terület Japánban Az új japán-amerikai „Biztonsági Szerződés" és a „Közigazgatási Egyez­mény" alapján az Egyesült Államok 213 katonai támaszpontot létesített Japánban, összesen 632 négyzetkilo­méter területen, Okinavát és až Oga­szavara-szigeteket is beszámítva. Ezenkívül titkos szerződés jött lét­re, melynek értelmében az amerikai csapatok szükség esetén valamennyi japán szárazföldi, haditengerészeti és légi-támaszpontot is használhatják. A japán hadseregnek 1037 szárazföldi támaszpontja van összesen 821 négy­zetkilométernyi területen. így tehqt az Egyesült Államok csapatainak •nintegy 1453 négyzetkilométernyi te­rületen elterülő haditámaszpontok állnak bármikor rendelkezésükre Ja­pánban. Ez több, mint Japán 6 leg­nagyobb városának — Tokiónak, Oszakának, Hirosimának, Fukuokának, Nagaszakinak és Nagojának — terü­lete együtt. • A teljes kiszolgáltatottság A „Biztonsági Szerződés" és a „Köz­igazgatási Egyezmény" továbbá azt is leszögezi, hogy az Egyesült Államok, tetszés szerint létesíthet új, vagy bő­víthet ki már létező támaszpontokat bárhol Japánban és az országnak bármelyik kikötőjét vagy repülőterét is használhatja. Ezek szerint tehát Japán egész területe az USA-nak ka­tonai támaszpontként rendelkezésére áll. Egyedülálló eset ez az Egyesüli Államok ős szövetségesei között kö­tött egyezményekben. • Amerikai tőr Japán testében Japánban rendszeresen 43 500 fő­nyi amerikai hadsereg állomásozik. Okinavában még további 42 000 ame­rikai katona van. Ez a sziget a japán nép szívébe szúrt amerikai imperia­lista tőr. Az Egyesűit Államok itt négy Mace-B, 8 Hawk és 8 Hercules rakéta-kilövőpályát létesített, hogy Innen támadhassa meg atomtöltésű lövedékekkel Kínát, Vietnamot és a Szovjetunió szibériai vidékeit. Oki­nava tehát most az atomfegyverek veszélyes szigetének mondható. De ez még távolról sem minden. Az itt állo­másozó amerikai szárazföldi csapatok és tengerészgyalogság — köztük a gerillaháborúra kiképzett Első Kü­lönös Hadtest — fő feladata a „he­lyi háborúk" viselése a nemzeti fel­szabadító mozgalom ellen. Ezeket már nem egyszer vetették be Dél­yietnamban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 24 órá­val elhalasztották az október 24-re ter­vezett magaslégköri atomrobbantási kí­sérletet. Úgyszintén egy nappal elha­lasztják az október 27-re tervezett kísér­letet. (CTK) AZ 1962-es irodalmi Nobel-díjjal John Steinbeck amerikai írót tüntették kl. (CTK) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK haditeng3ré­szetének egy ejtőernyős útászegységét, valamint egy összekötő katonai száza­dot küldött Thaiföldre. Az első egységet a laoszi határtól 12 kilométerre helyez­ték el. Egy további 300 főnyi alakulat csakhamar Okinaváről érkezi'í Ide. (CTK) • Hírhedt kalandorok gyülekezője A Japánban állomásozó 26 000 főnyi amerikai repülőszemélyzet az Ötödik Légi-flotta gerince. Az amerikai Ma­tador-rakéta egység Dél-Koreában és a Mace-B rakétaegység Okinava szintén az Ötödik Légi-flotta pa­rancsnoksága alatt áll. A koreai há­ború idején főképp ez az Ötödik Lé­gi-flotta bombázta Koreát, és most a Tajvan-tengerszorosban, valamint Dél-Vietnamban „tevékenykedik." Az USA három legnagyobb távol­keleti repülőtere szintén Japán te­rületén — Yokodában, ítazukeban és Miszavában — van. Ezeket gyakran használja az Egyesült Államok har­madik légi hadosztálya, melynek fő feladata, hogy háború esetén a szov­jet és kína stratégiai célpontok el­len atomtámadást intézzen. Ugyanitt gyűjtik a kémadatokat a Szovjetunió­ról és Kínáról Ázsia más vidékein állomásozó amerikai csapatok szá­mára. Tehikava csendes-óceáni légitá­maszpontról szállítják a hadianyagot az Ázsia egyéb vidékein elhelyezett amerikai repülőegységeknek is. Az Ötödik Légi-flotta ellenőrzi Ja­pán egész radar-hálózatát és itt van az ázsiai riadóközpont. • Kalőzközpont Japán az Egyesült Államik legna­gyobb haditengerészeti támaszpontja a Csendes-óceán nyugati térségében. Két legfontosabb tengeri kikötője­Jokoszuka és Szaszebo. Az előbbit az amerikai flotta kiképzésre, anyag­utánpótlásra és javításokra használja. Jokohamában vannak az USA tengeri erőinek távösszeköttetési és radar­zavaró berendezései, melyek feladata megkönnyíteni az amerikai kémrepü­léseket a Szovjetunió és Kína felett. TOKIÓI TUDÓSÍTÁS Az Egyesült Államok 7. flottájának szabad a bejárat Szaszebo, Ivakuni és Kobe. kikötőkbe, melyek agresszív hadműveleteinek kiindulópontjai. Az Egyesült Államok Ivakuniban állomá­sozó harmadik tengerész-gyalogos hadtestének több mint 1000 tagját ren­delték ki a Fülöp-szigetekre, amikor az amerikai tengerész-gyalogosokat sebtiben Dél-Vietnamba küldték. A Csendes-óceán nyugati vizeiben a legnagyobb amerikai haditengeré­szeti rádióközpont Joszamiban van. Innen sugározzák a parancsokat va­lamennyi, az Indiai-óceán és az Észa­ki-Sark között közlekedő tengeralatt­járójuknak. 0 Az ötödik hadosztály Kanagavában székel az amerikai szárazföldi egységek főparancsnok­sága. Fukuoka támaszponton és a Szap­poro környéki gyakorlótéren ameri­kai kémalakulatok idegen titkosjel­zésű katonai és politikai jellegű köz­léseket hallgatnak le. Csitosze kém­központban az amerikai FBI (Fede­ral Bureau of Investigation — Szö­vetségi Felderítő Iroda) több mint 200 titkos rádióállomást rendezett be. Az Egyesült Államok Központi Hír­szerző' Szolgálatának (CiA) tokiói fiókja irányítja az egész amerikai kémtevékenységet Távol-Keleten. • Yankee go home! Japán népe egyre szilárdabb egy­ségben küzd az amerikaiak eme ki­váltságai ellen. Tisztában van rendel­tetésükkel, és mivel a békét óhajtja, erélyesen követeli a támaszpontok felszámolását, az amerikai csapatok kiűzését, a japán-amerikai „Bizton­sági Szerződés" hatálytalanítását és a San Francisco-! „Békeszerződés" elvetését. Az Üj Szó számára írta az AKA­HATA — Japán Kommunista Párt­ja lapjának — szerkesztősége A tokojamai amerikai támaszpont közelében nagyszabású tüntetést ren­deztek a japán békevédők. A transzparenseken a feliratok a támaszpon­tok felszámolását, egy atomháború megakadályozását és a leszerelést követelik. A háttérben az amerikai hadihajók. (CTK -felv.J Gromiko hazautazott Berlinből Berlin (CTK) — Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, aki Szemjonov külögyminiszterhelyettes kíséretében kedden fontos tárgyalá­sokat folytatott Walter Ulbrichttal, az NDK Államtanácsának elnökével és dr. Lothar Bolz külügyminiszter­rel, szerda délután egy órakor a schönel'eldi repülőtérről hazautazott Moszkvába. A Szovjetunió és az NDK berlini tárgyalásain a német béke­szerződésről és a nyugat-berlini hely­zet normalizálásáról volt szó. Gromiko elutazása előtt látogatást tett az NDK Berlinen áthúzódó ál­lamhatárnál. A szovjet külügyminisz­ter a következő sorokat Irta a ha­tárőrök emlékkönyvébe: „A védelmi fal nemcsak az NDK igazságos ügyét segíti elő, hanem a béke és a szo­cializmus ügyét is". Jemen rendkívüli ülés megtartására kéri az Arab Ligát Kairó (ČTK) — A Jemeni Arab Köz­társaság kormánya Szaúd-Arábia és Jordánia Jemen elleni agressziójának megtárgyalása céljából az Arab Liga rendkívüli összehívását kéri. Naufal, a liga főtitkárának helyettese Jemen kérelmével kapcsolatban haladékta­lanul megkezdte a tárgyalásokat a tagállamok képviselőivel. India és az NSZK kormánya ked­den elismerte a Jemeni Arab Köztár­saság kormányát. San'á (CTK) — A Jemeni Arab Köztársaság fővárosából — Szan'ából — érkezett hírek szerint az'adeni angol haditámaszponton a katonai egységek gyanús átcsoportosítását hajtják végre. A támaszpont kikötő­jéből már számos, fedélzetükön harc­kocsikat s repülőgépeket szállító ha­dihajó futott ki. Az angol fegyveres erők nagy létszámú egységeit össz­pontosítják az adeni Bajhán emirátus és Jemen határán. Ilyen összpontosí­tásokat jelentenek a Hadramauttal közös határról is. A MEN hírügy­nökség tudósítója helyi megfigyelők véleményére hivatkozva közli, hogy az angol fegyveres erők összponto­sítása háborús előkészületekre utal. | „Ebben az évben — köztársaságunk­ban több mint egymillió személy vett ' részt üdülésen". Ennyit mond a szá­raznak tűnő statisztikai adat. Huszár Józseffel — eggyel a millió közül — \ Luhačovicén találkoztam. Az üdülő társalgójában ült egy pálmafa alatt és ' levelet írt. Már éppen a borítékot cí­mezte, amikor letelepedtem melléje . az asztalhoz. — Tőlem akar interjút? — csodál­kozott, amikor előhozakodtam jövete­lem céljával. Nem vagyok én minisz­\ ter, se gyárigazgatóI A žarnovicai fa­feldolgozó-üzemben dolgozom. Kár a szóért, ne szaporítsa, úgy se nyilat­kozom — jelentette ki és szemében hamis mosoly csillant. — Hanem ha tudni akarja, hogyan érzem magam itt az üdülőben, itt ez a levél, az asszonynak írtam. Olvassa el, ha ked­ve tartja. Íme a levél: „Kedves párom! Emlékszel még talán arra a napra, amikor idestova már tizenöt éve — 1948-ban — először biztattak az üzem­ben: töltsem üdülőben a szabadságo­mat. A Tátrába küldtek. Az igazat megvallva, jól esett, hogy rám gon­doltak. Eletemben először akkor érez­tem igazán, hogy a munkámért meg­becsülnek. %s azóta is, de sokszor — a tizenöt év alatt legalább húszszor — biztattak az üzemben, pihenjem már ki magamat. Egyszer sem jogad­tam el a beutalót. Az a két hold jöld kötött leginkább az otthonhoz, ame­lyen mindig akadt valami tennivaló. Te tudod a legjobban, a gyárban eltöl­tött negyven év után is paraszti gon­dolkodású maradtam. Nem mondtam neked, de a gyárban már hét vagy nyolc éve is megkérdezték, miért nem adom a földet a szövetkezetnek, miért dolgozom rajta akkor is, amikor pi­hennem kellene. Először azt gondol­tam, azzal, hogy az üdüléssel, miegy­mással leköteleznek, mindenáron a két hold földemet akarják megszerez­ni a szövetkezetnek. Hiszen egyszer | a pártelnök maga jött el hozzám, i amikor az üdülési beutalót hozta. Ak­j kor e mögött is azt láttam, be akar­\ nak csapni, fondorlatosan ki akarnak ' forgatni a vagyonomból. Mert akkor \ még vagyonnak neveztem a mi két holdunkat. En azonban mindig azt gondoltam magamban: nem jártok tl túl a vén Huszár józsef eszén. Nem kér az a két holdacská enni. Jól emlékezel te is, milyen jó volt az a kis föld, amikor 1932-ben munkanél­küli lettem. A nagy ínségben, ha szű­kösen is, de volt mihez nyúlni. Csodálkoztál rajta, hogy a múlt hé­ten mégis összepakoltam és eljöt­tem ide Luhačovicére — két heti üdü­lésre. Tudom, kíváncsi vagy, hogy érzem magam a „nagy semmitevés­ben", ahogy te — és bevallom én is — az üdülést neveztük. Most, hogy lassan már egy hete itt vagyok, meg­írom, miként vettek rá az üzemben, hogy eljöjjek. Talán nincs is olyan ember a gyár­ban, aki ne tudná, az öreg Huszár mennyire kérette magát az üzemveze­tőségtől, amíg rá tudtak venni, fo­gadjam el a beutalót. Es nagyobb szé­gyen még nem ért az életemben, mint most legutóbb, amikor megjelent a nevem a faliújságon. Abban, hogy ott volt a nevem, nem is lenne semmi különös, hiszen az üzemi lapban min­den évben a legjobb munkások névso­rában szerepeltem. De nagy különb­ség ám az, amikor az embert dicsé­rik, vagy amikor ócsárolják. Valaki — az első pillanatban ismeretlenül is legazembereztem az illetőt — ki­figurázott egy cikkben, hogy 62 éves létemre még mindig nem merek moz­dulni két hétre az asszony szoknyája mellől. Megírta az ebadta azt is, hogy 15 éve hiába küldenek üdülésre. A cikket olvasva határoztam el, lesz ami lesz, most már csak azért is elmegyek. Bementem hát az üzemi bi­zottságra, és kurtán csak ennyit mondtam az elnöknek: „Add ide azt Négyezer megjavított vasúti kocsi (CTK) — A Csehszlovák Állam­vasutak lakatosai és a komoranyi Le­nin Bánya brigádosai, akik a trebu­šicei felhívás alapján a tŕebušicei ál­lomáson segítenek a vasúti kocsik ja­vításában, a verseny kezdete óta négyezer vasúti kocsit javítottak meg, amelyek sérülten érkeztek az állomásra s így mellékvágányra kel­lett őket állítani. így sikeresen tel­jesítik a szeptemberben vállalt köte­lezettségük második részét is, amely szerint az év végéig gyorsütemben 7000 vasúti kocsit helyeznek ismét forgalomba. a cédulát". Tudta, miről van szó, elé­gedetten mosolygott, nem telt bele két perc, s már a zsebemben is volt a beutaló. így kerültem ide Luhačo­vicére, a szakszervezet üdülőjébe. Va­lami hatvanan vagyunk itt. Vannak csehek is meg szlovákok is, magya­rok szintén vagyunk itt valami he­ten. Es kitűnően megértjük egymást valamennyien, mintha mindnyájunkat egy bölcsőben ringatott volna édes­anyánk. Amikor elutaztam, azt gon­doltam, valahogy majd csak kibírom ezt a két hetet. Alig néhány nap alatt azonban rájöttem, nemcsak kl lehet bírni, hanem vén fejjel egyet-mást még tanulhatok is. Megtanultam pél­dául, hogy nem volt igazam, amikor azt gondoltam, hogy a legnagyobb biztonságot az a két hold saját föl­dünk jelenti. Mi ketten sok éven át egy nagy tévedésben éltünk. Rájöttem itt, hogy a két hold földnél ezerszer nagyobb biztonságot nyújt az az ér­zés, amit itt ismertem meg életem­ben először. Most jöttem csak rd, hogy tévedtünk mi ketten, amikor at­tól féltünk, a többi ember — az egész falu, akik már rég a szövetke­zetben vannak, még a gyárlak is — s pont a mi két hold földünkre pályá­zik. En nem akartam adósuk marad­ni soha — még egy üdülési beutaló­val sem, — ezért igyekeztem tőlük távol tartani magam. Így aztán azt hittük ml ketten, hogy sem magunk­nak, sem a többi embernek nem tar­tozunk hálával. Ebben is tévedtünk. Mert magunkat rövidítettük még, ami­kor elzárkóztunk attól, amit a társa­dalom adni akart. Csak egy esetet írok most le ne­ked, amikor én ezt itt különösen érez­tem. Tudod, harminc éven át meny­nyit szenvedtem a talpamon levő bőrkeményedés miatt. Azóta érzem ezt, amikor a munkanélküliség ide­jén a fakitermelésnél dolgoztam. Sok­szor napokig sem került le lábunkról az átázott bakancs. .Azóta minden lépés fájdalmat okozott. Mondhatnám azt is, megszoktam már a fájdalmat, ha egyáltalán meg lehet azt szok­ni. Ilyen lábakkal dolgoztam én le az utolsó harminc évemet. Alighogy megérkeztünk az üdülőbe, egy orvos sorra látogatott bennünket, mindegyikünktől megkérdezte, nincs-e valami baja. — Nekem olyan bajom van, doktor úr — feleltem —, amin csak a ka­szás segít. A talpam fáj már harminc esztendeje. Minden lépés gyötrelmet okoz. Szó szót követett, a doktor megnézte a lábamat a fejét csóválta, aztán feljegy­zett valamit, s másnapra berendelt az ortopédiára. Nem nagyon bíztam én abban, hogy segíthetnek rajtam, de — gondoltam — ráérek, hát elme­gyek. Ügy is teltem. Ketten vettek kezelésbe, és ők is csak csodálkoz­tak azon, hogyan tudtam én harminc éven át így járni. Csaknem fél napig dolgoztak a lá­bammal. De nem hiába. Amikor vé­geztek velem és felálltam, azt hittem, álmodom. Ha nem láttam volna ma­gam előtt a sétány apró kavicsait, azt gondoltam volna, hogy finom, pu­ha szőnyegen vagy vánkoson járok. Mintha csak újjászülettem volna. Te ismersz, tudod, hogy éppen a fájós talpam miatt mindig mennyire elfá­radtam. Aznap, hogy az ortopédiáról visszatértem, a nyaralóban táncmulat­ságot rendeztek. Tudom, nem hiszed el, de azért mégis megírom, hogy tán­coltam. Mintha szárnyaim nőttek vol­na. Fiatalabbul mozogtam, mint 35 esztendős koromban. Szinte naponta számoltam az utolsó 10—15 év alatt, mennyi időm van még hátra a nyug­díjig. Pedig szerettem ám dolgozni világéletemben. Csak hát a „kere­keim" tülkorán elromlottak. Most, amióta az orvosok megjavították mindkettőt, állandóan az jár az eszemben: talán még tíz évig is dol­gozhatom az üzemben. Az egy hét üdülés alatt megfiatalodtam. Aztán még más valamit is tudatni akarok veled. A faluban úgy is mi vagyunk a sereghajtók, rajtunk kívül mindenki rég a szövetkezetbe adta már a földjét. Menj hát el az elnök­höz, s mondd meg neki, azt üzenem, csapják hozzá a mi két holdunkat is az ő nagy táblájukhoz. Most — az őszi szántáskor van ennek az ideje. Ha nem hiszi el az elnök, hogy én akarom azt így, mutasd meg a leve­let. Mondd meg, rájöttem, hogy neki volt igaza. Most gazdagabbnak ér­zem magam, mintha ezerszer két hold földem lenne, mert megbizonyosod­tam felőle, az egész ország gondos­kodik rólam. Szeretettel üdvözöl férjed: József." Ennyit mondott a levél. Én meg dolgavégezetlenül hazatértem Luha­őovicéről. Szabályos interjút akartam írni. Nem sikerült a tervem. Beszél­jen hát helyette Huszár József le­vele. TÓTH MIHÁLY, 0| SZÔ 4 * 198 2- október 2B.

Next

/
Thumbnails
Contents