Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-24 / 294. szám, szerda

A% agresszorok Támaszpontok helyett leszerelést! Veszedelmes szerep Az U-2-es amerikai kémrepülőgé­pek provokációi — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen — je-* lentősen fokozták a nemzetközi fe­szültséget, de ugyanakkor rádöbben­tették az angol közvéleményt is ar­ra. milyen szerepet szán az Egye­sült Államok Nagy-Britanniának. Ha az országban épített számos ameri­kai támaszponthoz hozzászámítjuk azt is, hogy Angliát mai vezetőinek sikerül bekényszeríteni a Közös Piacba, amelyben Nyugat-Németor­szág és Franciaország mellett csak mellékes figura lehet, megértjük, miért nyugtalankodik országunk köz­véleménye. Mindezt azután még be­tetpzi az a felháborító hír, miszerint az Angliában állomásozó — három U-2-es kémrepülügép számát nö­velni fogják és ezek angliai támasz­pontokról indulnak majd felderítő repüléseikre. Felvetődik a kérdés, beleszőlhat-e az angol kormány az U-2-esek pro­vokatív akcióiba, a hidrogénbombák­kal felszálló amerikai bombavetők cirkáló útjainak megakadályozásába, vagy az atomhajtású tengeralattjárók támszpontjain történő eseményekbe. A válasz egyszerű és megdöbbentő: nem. Az USA háborúba ránthatja Angliát Az Angliában állomásozó amerikai fegyveres erők közvetlen' ellenőrzé­se alatt állnak a háborús provoká­ciók e veszedelmes ugródeszkái. Ak­cióikról nem kötelesek az angol kor­mányt tájékoztatni és semmihez sem kérik ki engedélyét. Természetesen, az angol lakosság rossz szemmel nézi, hogy kormánya ilyen jogokkal ruházza fel az USA fegyveres erőit. Hiszen egy tragikus LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK tévedéssel vagy szándékos provoká­cióval kirobbantott konfliktus bor­zalmas megtorlásnak teszi ki Ang­liát. A konzervatív kormánynak ez az engedékeny politikája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsé­ge a legmélyebbre süllyed és egyre többen emelik fel tiltakozó szavukat s követelik, hogy Anglia valóban füg­getlen politikát folytasson és ne elégedjen meg a hidegháború kato­nai támaszpontjának szerepével. Mialatt az angol sajtó az U-2-es re­pülőgépek távozását követeli, a szak­szervezetek erélyes nyomására az Általános Szakszervezeti Tanács jobb­szárnya is arra kényszerül, hogy megváltoztassa politikáját és kiáll­jon az országban létesített Polaris­támaszpontok ellen. A munkáspárt is kénytelen volt elutasítani a nyugat­németországi katonai egységek angliai kiképzését és követeli a Po­láris-támaszpontok megszüntetését. Növekszik a közvélemény nyomása A haladó szellemű angol közvéle­mény ráeszmél arra, hogy az Egye­sült Államok háborús terveiben kü­,,Szüntessék meg az amerikai támaszpontokat" — követelik az angol bé­kevédök. . (CTK felv.) lönleges, fontos szerepet szán óce­ántúli szövetségesének. Az Angliában elhelyezett amerikai repülőgépek, tengeralattjárók és kémcsoportok ál­landóan veszélyeztetik a Szovjet­uniót és a szocialista országokat. Ezért egyre világosabbá válik, hogy az amerikai támaszpontok felszánío lása enyhítené a feszültséget, meg könnyítené az általános leszerelést és ezzel hozzájárulna a világbéke megőrzéséhez. Húsz támaszponton 40 ezer amerikai katona' 1948 óta az amerikaiak elözönlik Anglliát. Az akkori munkáspárti kor­mány beleegyezésével ideérkezett amerikai bombavetőgépek azóta sem távoztak el. Washington katonai el­lenőrzése évről évre szélesebb kö­rű és az amerikai tőke befektetései Angliát a Pentagon alárendelt üzlet­társává tették. 1 Az Egyesült Államok először atom­bombákat, hidrogénbombákat, majd nukleáris töltetekkel ellátott rekétá­kat szállított Angliába. Csaknem húsz támaszponton 40 ezer főnyi amerikai katona állomásozik és csakis hatal­mas erejű népi megmozdulás kény­szeríthetné ki távozásukat. Az a tudat, hogy az atombombá­kat szállító amerikai repülőgépek éjjel-nappal bevetésre készen cirkál­nak az égen, sok embert arra ösztö­nöz, hogy csatlakozzék a békemoz­galomhoz. Angliában ma a békeme­neteken £s gyűléseken való részvé­telért, az amerikai támaszpontok fel­számolásának követeléséért az embe­rek százait tartóztatják le és sújtják börtönbüntetéssel. Igen furcsa fényt vet a mai Angliára, hogy a békéért síkraszállókat bebörtö.nzik, a fajgyű­lölőket, Hitler-dicsőítőket azonban szabadlábon hagyják, és a kormány kesztyűs kézzel bánik velük. Kiket szolgálnak a támaszpontok? Sok politikus még úgy képzeli, hogy visszaforgathatják a történe­lem kerekét. Azt hiszik, hogy a mil­liárdok árán kiépített külföldi tá­maszpontok és az esztelen háborús előkészületek megállíthatják a szo­cializmus fejlődését és megakadá­lyozhatják a volt gyarmatok népeit abban, hogy lerázzák a kapitalista igát. A népi tömegek Angliában és világszerte azonban lassan ráesz­mélnek arra, hogy az amerikaiak nem azért tartózkodnak idegen or­szágok területén, hogy azok lakosalt védelmezzék, hanem azért, hogy hasznot biztosítsanak az Egyesült Államokat uraló fegyvergyárosoknak, és bankároknak. Az angol munkás- és szakszerve­A dél-mqrvaurszági nagyarányú öntözőrendszer építői, a brnói Ing­stav vállalat dolgozói a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségük alapján a Krhovice— Hevlín-i csatorna építésén az év végéig 2 100 000 korona értékű munkát végeznek terven felül. Képünkön Karel Veverka, Antonín Adamík, a brnói Ingstav dolgozói és Alois Vatrt vizet bocsátanak a föld alatti csövezetbe. (CTK — Nesvadba felv.) TANULNI SOSEM KÉSŐ „ Nižná Myslán a A szövetkezeti gondolattól soha­- legjobb egyénileg sem idegenkedett. Amikor jó pár év­gazdálkodók közé vei ezelőtt megalakult a szövetkezet, tartozott Oberie elsőként írta alá a belépési nyilat­László la képen j, kozatot. A falu valamennyi paraszt­aki az állam iránti ja követte. Ha Laci így látja jónak kötelességét min- — mondták akkor bizonyára elő­dig pontosan telje- nyös a közös gazdálkodás. Sőt, az sítette. Tehette, hl- alakuló gyűlésen Laci bácsit szövet­szen már akkori- kezeti elnökké választották, ban foglalkozott a Mint kezdő vezetőnek nem volt szakszerű terme- könnyű dolga. Mert bizony nem léssel, nagyban al- mindegy 12 hektáron, vagy 900 hek­kalmazta a műtrá- tdro n gazdálkodni. Ám igyekezett, qyák használatát. A mihez nem értett, kikérte a szak­Szarvasmarhái, emberek véleményét. § sertései híresek voltak az egész kör- Nem is gazdálkodott rosszul. Még­S nyéken. Fajállatokat tenyésztett, is állandóan furdalta, hogy jelenle­$ évente több kocát értékesített. A nö- 9' tudásával nem tarthat lépést a S vénytermesztésben is mindig jó ered- korszerű gazdálkodással. Már közel * menyeket ért el. Í ár a z ötvenhez, s mégis úgy hatá­\ • rozott, hogy szakképzettségét tovább ifs/s/ssssss/ssssssssss/sssss/ssss/s/sss/sssstsssss/ft fejleszti. Jelentkezett a moldovai mezőgazdasági technikumra. Mások zetl mozgalomban egyre többen tá- naponta hazajártak, ő azonban az mogatják azt a politikát, amely a intézetben lakott. — Nem lehet azt nemzeti érdekeket szem előtt tartó, oLya n könnyen venni — mondta — amerikaiaktól független politikát, a a tanulás sok időt követel és én nemzetközi problémák békés megöl- s oj :a t akarok tanulni dását, leszerelést és a békés nem- Egyhamar minden tantárgyban ott­zetközi kereskedelem fejlesztését hon érezte magát és az év elteltével követeli. A jelenlegi helyzetben a kon- jelesre vizsgázott. A legjobb „diák" zervatív kormány megdöntése és az lett belőle. amerikai támaszpontok felszámolá- Tanulmányai befejezése után visszá­sénak követelése valamennyi angol tért a szövetkezetbe. Jelenleg zootech­hazafias kötelessége. nikusi beosztásban igyekszik érté­Az Oj Szó számára írta kesíteni tudását. Megmutatta, hogy a Daily Worker szerkesztője tanulni sohase késő! MONTY METH IVÁN SÁNDOR, Košice "|»T egrendítő és megdöbbentő eset-: J-'J- röl kaptunk értesítést az egyik csallóközi faluból. Rövid két hónap alatt három ember választotta a ha­lált, — öngyilkosok. lettek. Megren­dítő az eset: három ember önkezével vetett véget életének. Megdöbbentő az eset: az ok, a miért, — miért vá­lasztotta három ember az élet he­lyett a halált? Az ok, a miért a következő: A 22 éves fiatalember szerelmes volt egy 18 éves lányba. Szerették egymást, természetes és magától értetődő do­lognak tartották, hogy összekössék életüket, a fiatalember feleségül akarta venni a lányt. A tervezett há­zasságot azonban hevesen ellenezte a fiatalember édesanyja. Ellenezte és konokul kitartott álláspontja mellett, mert szerinte a lány szegény volt, nem illett a fiához. Vallási okok is közrejátszottak az anya magatartásá­ban, más felekezethez tartozott a fiú és máshoz a lány. A fiatalok végül is réménytvesztett, kiúttalan helyzetük­ben a halált választották, — öngyil­kosok lettek. A fiatalember édesany­ját, azt. az anyát, aki hajlíthatatlan magatartásával a fiatalok házasságá­nak és boldogságának útját 'állta, annyira megrendítette fia tragikus halála, hogy két hónap' múlva ö is elvetette magától az életet. Egy másik eset. A múlt vasárnap azt mondja az egyik vidéki ismerő­söm beszélgetés közben:.„No, tegnap iste nálunk is volt egy nagy eskü­vő." „Sokan voltak?" — kérdezem nem sok "érdeklődéssel. „Dehogy is voltak sokan — válaszolja az isme­rős. — Idézőjelben mondom a ,„riagy"-ot. Ketten voltak csak az esküvön, a menyasszony és a vőle­gény". Ismerősöm aztán néhány szó­val elmondja a „nagy" esküvő tör­ténetét. A fiatalember szülei, akik­nek azelőtt trafikjuk volt s egy kis­sé „megszedték" magukat, ellenezték fiúk házasságát, mivel az szerintük KI A FELELŐS?. hozzá nem illő, szegény lányt akart feleségül venni. De mert a fiatalok kitartottak elhatározásuk 'mellett, a szülői tilalom ellenére is házasságot kötöttek, a szülők nem jelentek meg az esküvőn. A z ember az ilyen hírek hallatá­ra szinte megdermed és meg­döbbenve teszi fel a kérdést: még mindig? Még mindig a vagyon, a ház, a pénz a döntő az emberek bol­dogságában? Miért és meddig élnek és hatnak még a régi fogalmak: gaz­dag és szegény? Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az anyagiasságnak még ma is ilyen durva és tragikus követ­kezményekkel járó mgnyilvánulásai lehetnek. Azelőtt a régi világban, amikor a föld, a vagyon határozta meg az em­ber helyzetét a társadalomban s anyagi helyzete szabta meg boldogu­lása lehetőségét az életben, szinte mindennapos dolog volt, hogy a fia­talok azt választhatták csak élettár­sul, akit a szülök —, a vagyoni hely­zetet tekintetbe véve — erre alkal­masnak tartottak. Szerelem? Őszinte, tiszta emberi kapcsolatok? Nagygaz­da legény és szegény lány? Ha ezer eset közül egyszer mégis, akkor: cselédnek. Ki törődött akkor a bol­dogsággal? Szerelemből nem élünk meg, — de a fiatalok házassága ré­vén újabb néhány holdat szerezni: ez még biztosabb életet, a társadalom létráján újabb fokot jelentett. De mindazok ellenére, hogy-a régi rend­szerben az ember életében, így az élettársa kiválasztásában is, a va­gyoni helyzet oly döntő szerepet ját­szott, helytelen és eltúlzott volna minden esetben a szülőket hibáztatni. Végeredményben feltételezhető, hogy a szülök — legalább is döntő több­ségükben — nem voltak ellenségeik gyermekeik boldogulásának és bol­dogságának. A dolgok leegyszerűsíté­se volna olyasmit állítani, hogy a szü­lőket, — ha anyagi okok miatt kifo­gásolták gyermekeik párválasztását, sőt hatalmi szóval, ha kellett, akkor a legsúlyosabbal: a kitagadással meg­fenyegetve kényszerítették őket arra, hogy azt válasszák élettársul, akit ők arra alkalmasnak találnak, — egyedül és kizárólag egyéni anyagi önzésük vezette volna. A kérdés en­nél sokkal bonyolultabb volt, mivel ezt nem lehet kiragadni a körülmé­nyekből, — a kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerből. Látnunk kell azt a társadalmi rendszert, amelyben az ember értékét, becsüle­tét és egyéni boldogulását nem mun­kája, hanem vagyoni helyzete, a hol­dak száma szabta meg. Hiába vágyott az ember valami jobbra, szebbre és tisztára, hiába akarta életét elhatá­rolni attól a társadalmi rendszertől, amelyben a pénz volt az úr, — az élet kegyetlen és kíméletlen volt. Az élet beleszólt az ember sorsába. Az élet volt az, amely a pénzt, a vagyont a legtisztább emberi érzések fölé he­lyezte s ez az élet volt az, amely az ember boldogságát nem az őszinte és tiszta emberi kapcsolatokban lát­ta, hanem az anyagiakban. Gazdag­nak lenni: boldognak lenni, — ez volt a kapitalizmus aki bírja, marja far­kastörvénye. A z eddig elmondottakból szükség­szerűen következne az a meg­állapítás, hogy valóban ez így volt azelőtt a kapitalizmus idején, de miért kell ennek így lennie még ma is, hiszen gyökeresen megváltoztak a társadalmi és gazdasági viszonyok, munkájával ma mindenki emberhez méltó életet biztosíthat magának. Ma már nem aszerint mérik az embert, hány hold földje van, hanem munká­ja szerint. Ki és mi állhatja útját az ember boldogságának, a tiszta embe­ri kapcsolatok érvényesülésének? Ez igaz, ez így is van, azonban... Azonban: szinte a felismerhetetlensé­gig megváltozott az élet, ám nem változtak ilyen mértékben az embe­rek. Eltűnt a kapitalizmus, megszűnt a kizsákmányoló rendszer, lehetetlen­né és értelmetlenné vált a vagyon­szerzés, de a letűnt kor erkölcse, ideológiája és mentalitása még ott él az emberben. „Lehetetlen az embere­ket gépiesen átköltöztetni a kapita­lizmus birodalmából a kommunizmus birodalmába — mondotta Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson. — Az emberek tudatában burjánzó kapita­lista csökevények ellen folytatott harc, milliók évszázadok folyamán ki­alakult szokásainak és erkölcseinek megváltoztatása, amit a mi forradal­munk kezdett meg, hosszadalmas és nem egyszerű dolog. A múlt csöke­vényei szörnyű erőt jelentenek, s li­dércnyomásként nehezednek az élők elméjére. Milliók létében és tudatá­ban élnek még jóval azután is, hogy megszűntek azok a gazdasági felté­telek, amelyekből fakadtak." rzt a fogalmat: a múlt csökevé­-L-' nyeit, s azoknak az ember éle­tére nehezedő hatását lényegében és tulajdonkeppen csak ilyenkor, az élet egy-egy megrázó jelenségeiben bírja felfogni az ember. Valóban: szörnyű erőt jelentenek és lidércnyomásként nehezednek az ember életére. Mert ki vonhatná kétségbe, hogy ez a tra­gikus sorsú anya szerette gyermekét, j a maga módján, a maga, ám elavult • felfogásával jót akart fiának? Lehet csupán őt hibáztatni, felelőssé tenni? Látszólag igen, miért nem egyezett, bele abba, hogy fia azt válassza élet­társául, akihez őszinte kapcsolatok fűzték, akit szeretett. Látszólag így van, de ha jobban meggondoljuk, ha csak egy kissé is a dolgok mélyére hatolunk, akkor arra a következtetés­re kell jutnunk, azt kell mondanunk: nem csupán az anya, hanem egy le­tűnt világ erkölcse volt az, amely út­ját állta két ember boldogságának. Hiszen az élet, a társadalmi rendszer, amelyben ez anya az élete jelentős részét leélte, a társadalom erkölcse és mentalitása, amely egész életszem­léletét meghatározta, minden, de min­den a harácsolást, a vagyonszerzést nevelte belé. S ennek a vagyonszer­zésnek, a harácsolásnak élt, ebben látta élete értelmét és célját a meg­változott körülmények között ls. Söt: az új társadalom biztosította életle­hetőségek, a tisztességes kereset ta-; Ián még csak növelte benne a kap­zsiságot, most látta végre megvaló­síthatónak a régi világból benne ma­radt álmát: megszedni magukat, „va­lakiknek" lenni. Ez álma megvalósí­tásának szolgálatába akarta állítani fia sorsát is, aki bár a mi rendsze­rünk neveltje volt már, mégsem volt meg benne az a morális erő — mint a másik eset szereplőjében —, hogy túllépje a régi világ korlátalt. S okan a szocializmusban csak a kizsákmányolástól mentes, mun­kát, tisztességes megélhetést biztosí­tó rendszert látják. A lényeget te­kintve igazuk van, azonban látni és tudni kell azt is, hogy a szocializmus i sokkal több ennél. A gazdasági fel­tételek alapját képezik annak, hogy mindjobban kiterebélyesedjenek és az emberek tudatában meghonosod­janak azok az új erkölcsi normák, amelyek az emberi életnek, az ember boldogságának éppoly nélkülözhetet­len feltételei, mint a tisztességes megélhetés, az anyagi javak bősége. BÄTKY LÁSZLÓ 0] 4 * 1BB 2 "któber 24.

Next

/
Thumbnails
Contents