Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-19 / 289. szám, péntek

A GYÁR SZÍVEBEN MÉSZÁROS JÖZSEF technikus, ami- norma. Tudja a keverékeket azelőtt sok szóba, fáradtságba került, de kor egy — a szó szoros értelmében o ly a n gyufaskatulya nagyságúra pré- megérte.., megérte! — füstbe rejtőzött lépcsőfeljárathoz seltük. Ez elég szaporátlan munka értünk, hirtelen rám kiáltott — Gyorsan jöjjönI Szaporán szedtem a lábamat, de nem segített. Lélegeznem kellett, és így magamba szívtam a széndioxid­dal és egyéb gázokkal agyonfertőzött levegőt. Becsukva magam mögött az ajtót a karjába kapaszkodtam: — Szédítő levegő — mondtam — nem lehet ezen változtatni? — Egy kicsit talán, de nem fontos, — válaszolta. — Itt a kemencéknél sem sokkal jobb a szellőztetés, de ez már a cementgyártás átka. Bár állan­dóan kísérletezünk, új módszereket, gépeket próbálunk ki, hogy megszün­tethessük ezt a nagy por-, füst- és gázmennyiséget, egyelőre, sajnos még szerény sikerrel. volt. Törtük a fejünket, hogyan le­hetne ezen változtatni, mert a keve­rék sem égett ki úgy, mint kellett. Nagyok voltak a kockák. Néhány hó­nap múlva feltaláltuk a granulációs tálat. Ez az ni! ODAVONSZOLT a kemencéhez és egy forgó, kb. másfélméter átmérőjű vastálra mutatott. — Ebben keveredik a nyerscement az antracit porral. Aztán diónagyság­ban automatikusan a kemencébe hull. Nem akartam megzavarni. Gyári él­ményeinek apró emlékei, filmkockái egymásután peregtek le képzeletében, s az érdekesebbeket hangosan is le­vetítette. * Így tudtam meg, hogy a csoport tagjai több szakmát tudnak, bárme­lyik bármilyen munkához ért itt a kemencék körül, s a kemencéket ezért kollektív módon kezelik. Ve­szekedésre, balesetre, mulasztásra, munkafegyelmi kihágásra az utóbbi években nem került sor. Ismerik egy­Milyen gazdasági jelentősége má s családját, gyakran találkoznak, volt ennek a találmánynak? — Majd a csoportvezető, ő jobban ért a számokhoz — mentegetőzik Mi­ko. DemCák nem kéreti magát: — Egy óra alatt két és fél ton­Jóformár. körül sem tudok nézni, návál (!) többet égetünk, mint ré­Sűrű esthomályhoz hasonlít az itteni gen. Az égetés egy tonnára eső költ­állapot, s a füstokádó, szüntelenül sége pedig százhúsz koronáról ki­dohogó aknakemencékbe kémlelő em­bereket alig látni. Közelebb lépünk. — Most ne zavarjanak! — kiált felénk az egyik. Izgatottnak létszik. Sarkon fordul, lehajol és egy körülbelül ötméteres, karvastagságú vasdorongot kap fel könnyedén, mintha fából lenne. A ke­mence szájához lép és egy határozott mozdulattal az üregbe döfi. Aztán egyik társa hatalmas kalapáccsal tempósan verni kezdi a rúd kiálló végét. A kalapács egyre felemelkedik és lecsap, felemelkedik és lecsap ... Számolom az ütéseket: tíz-húsz­nyolcvan-kilencvenhét! Végre. A rúd, mintha vajba merülne „lefut" a ke­mence torkába. Mikor kihúzzák, a vé­ge tüzes és szórja a szikrákat... Kísérőm megszólal: — A keverék a kemence oldalára ragadt. így kell lefejteni. lencvenre csökkent. De nem ez az egyedüli újításunk. A kemencéket is bővítettük, és víznyomásos kemence­ürítőt szerkesztettünk —, hogy csak a főbbeket említsem. Egy adatot mon­dok s ebből mindent megért. 1955­ben ráfizetéssel kezdtük a termelést. Ma pedig — de minden állami beru­házás nélkül — hatmilliós évi nye­reséggel dolgozunk. És ez ennek a kirándulásokra, kulturális rendezve nyekre járnak, bár az Ilyen közös kiruqcanásokat, nem könnyű meg­szervezni, mert a tagok hét faluból járnak be Bystrére ... Vágatlanul közbeszóltam: — Mit gondol Demcák elvtárs, mi a titka annak, hogy ilyen nagyszerű csoportja Van? — Nincs ennek titka, én természe­tesnek tartom. — Rövid szünet után így folytatta: — De ha mégis magya­rázatot kíván, mást nem mondhatok, minthogy a csoportban sokan va­gyunk párttagok és nálunk a párt­szervezet jól működik. A kemencék mellett megszűnt a ka­lapácsolás. A tüzesvégű vasdorongok, a kemencék monoton zaját túlharso­részlegnek az eredménye, mert az 8° csörömpöléssel kerültek vissza a égetés szabja meg a gy*ír kapacitását, tartóba, s a verejtékező, „fújtató" Ötvenöt óta több mint öt tonnával emberek az ablakhoz siettek ... Miko növeltük a kemencék egy órai telje­sítményét. A KEMENCE SZÄJÁBÔL arcunkba csapott a hőség és a füst. Izzott kö­rülöttünk a levegő, az emberek sze­mében — akik mellettem álltak — mégis eleven csillogás vibrált. A büszkeség szerény megnyilatkozása volt ez, s én elértettem, hogy azt akarják mondani: „No ehhez mit szó! A két kemencekezelő az ablakhoz a z elvtárs? Ezt kell megírni!" siet. Nagyokat fújnak, lélegzenek, habzsolják a tiszta levegőt... arcuk­ról patakzik a veríték. BEMUTATKOZUNK, ján Sojka és Jo­zef Miko. Megvárom, amíg egy kicsit lecsillapodnak, aztán megkérdem: — Hány éve dolgoznak már az üzemben? — Az első pillanattól. Hét ével — Itt a kemencénél? — Itt. Szemükben csintalan mosoly: élve­zik, hogy csodálom őket. — Nehéz munka. — Megszoktuk. Már fel sem vesz­szük. Ledolgozzuk a műszakot, aztán el is felejtjük, hogy ebben a büdös­ben voltunk. — Gyakran adódik alkalom ilyen becsületes tornára? Elértik mire célzok: — A, ez még semmi! Néha felvált­va egy óráig is verjük a vasat. Hol az egyik, hol a másik vála­szol. Kicsit hetykén, mint akik nye­regben érzik magukat. Közben jócs­kán összegyűltünk: Štefan Demcák, a Gondolataimból éles kiáltás rázott fel: — Piszkavasat emberek 1 és még ketten a fabódéba jöttek. Alig foglaltak helyet, Miko lihegve szólt: — Még ... még, egy dolgot szeret­nék elmondani az elvtársnak... ne higgye, hogy csak itt a gyárban se­gítünk egymásnak... Otthon isi A nyáron történt... Ungvári meg­kapta az útlevelet Magyarországra. Azt mondta, ő nem megy, csak a csa­lád, mert a búzáját még le kell ka­szálni. üsszetanakodtunk, segíteni akartunk rajta. Azt mondtuk, men­jen csak, majd mi lekaszáljuk. Elő­ször vonakodott, de aztán beleegye ­Mintha valamennyien észbekaptak zett. Hát lekaszáltuk a búzát és be­volna. Ki-ki a kemencéjéhez sietett, belépislogott, komolyan, szakértelem­mel, aztán megragadták a vasdoron­hordtuk az udvarára... Csak ezt akartam mondani MEGKÖNNYEBBÜLTEN, mint aki ko csoportvezető, Ján Bedanský, Anton o^™ 1*, m in f a Í ó testvérek. Igaz Klínovský. Ungvári Mihály, Ján Špir­ko és Štefan Elšík. Az egész műszak. — A csoport valamennyi tagja itt van? — Dehogy — legyint Miko — har­mincnégyen vagyunk. Ez csak a dél­előtti műszak. — Ki a mester? — Nincs mester, csak csoportve­zető! — Három? — Egy. — Hát a többi műszaknak? — Nem kell. Mi a szocialista mun­kabrigád vagyunk. Elvégezzük a mun­kát mester nélkül is. — Mióta? — Egy éve. — És valóban nem hiányzik? — Nekünk?! Ügy megy itt minden, mint a karikacsapás. A csoportvezető bővebb magyará­tot ad: — Feleslegesnek tartottuk, hogy külön csoportvezető és még három mester legyen a kollektívában. Kö­telességeinket mindnyájan ismerjük. Olyan brigádban, mint a mienk, nincs fegyelemsértés. — Nincs bizony! — mondogatják többen is. Jól esik ezt a magabiztonságot, ön­tudatosságot látni. A tekintetek nyíl­tak. őszinték, titkot nem rejtenek. Érzem, ha valami kifogásolni való történt volna, megmondanák. De nem szólnak — büszkén állják kutató pil lantásom. A gazdasági eredményekre terelem — A tervet hogy teljesítik? Ismét Miko válaszol. — Mikor hogy. Százöt-száztíz szá­zalékra. — Már százhúsz is volt! — kiáltja Ungvári. — Csak egyszer — csitítja Miko, — amikor a granulációs tálakkal kezdtünk dolgozni. Aztán változott a gokat és fejteni kezdték a kemence mol y feladatot teljesített, komótosan falára ragadt masszát. .. A csoportvezető kis fabódéjába „in­vitált", amely néhány lépésre a ke­mencéktől, a csarnok egyik sötét szögletében húzódott meg. Egy hosz­szú sárga asztal és két szürke fapad teszi a berendezést. Štefan Demčák kérdés nélkül kezd beszélni: — Amint látta, nem fiatalok az én embereim, de az újat, az új technikát jobban szeretik, mint sokan a fiata­lok közül. A műszaki fejlesztés ter­vét kétszáz százalékra teljesítjük. De egyéb dolgokban sincs kifogásom el­lenük, pedig amikor idejöttem dol­gozni, nem hittem, hogy ebből a par­tiból brigád lesz. Némelyikük iszá­kos, verekedő, önző volt, ma pedig cigarettát sodort és rágyújtott. Ce­mentporos ujjai szürkére festették a fehér papírt.. Búcsúztunk. Leňt, a gyár kapujában Mészáros József technikus kíváncsian a sze­membe nézett: — Tudja, a .volt -prešovi kerület­ben ez a csoport szerezte meg első­nek a szocialista munkabrigád ctmet. Három év után mit gondol, megérde­melték? — Igen, megérdemelték 1 — vála­szoltam meggyőződéssel. NEVETVE, boldogan rázta meg a kezemet. A csoport sikerét egy kicsit a magáénak is érezte, pedig nem is egy éve dolgozik a gyárban ... SZABÓ GÉZA A prágai Üt és Vasútépítő Válla­lat dolgozói szep­tember 12-én he­lyezték el az utol­só köbméter be­tont a Vltaván át íijeVó híd tartó­szerkezetén. Ezzel teljesítették a CSKP XII. kong­resszusának tisz­teletére tett szo­cialista kötelezett­ségvállalásuk utol­só szakaszát, Zví­kovnál a Vltaván és az Otaván a festői környezet­ben emelkedő hi­dak építésénél az 'íj haladó techno­lógia felhasználá­sával a tervezet­nél 7 hónappal hamarább készítet­ték el a hidat. A hídépítők most új csoportos felaján­lásra készülnek, amelyhez már az új utat építő dol­gozók ls csatla­koznak. Képünkön: merészen ível az Otaván át az új híd. (B. Krejčí felv.) A Nov é Zámky-i Elektrosvitben már a jövő évre gondolnak A pártdokumentum mozgósított ® A dolgozók akti­vitása megváltoztatta a számokat A tfineci Nagy Októberi Szocialista forradalom Vasműben a pártdokumen­tum felhívására a vasgyártás új technológiáját dolgozták ki, hogy csök kentsék az olvasztáshoz szükséges koksz mennyiségét. Helyette fűtőolajat használnak, amelyet speciális porlasztók segítségével juttatnak az olvasz­tókemencébe Az eddigi értékelések szerint 1 kg olaj 1,8 kg kokszot hc lyettesít. Képünkön jirí Martynek, a hatodik nagyolvasztó olvasztára a sa lak kibocsátásánál a fűtőolaj és levegő keverékét irányítja. (ČTK — Svorčík felvétele) A jövő évi terv előkészítésének egyik alapvető felétele, hogy az üzem­ben az idei feladatokat maradéktala­nul teljesítsék. A napokban már hírt adtunk arról, milyen intézkedéseket foganatosítottak a Nové Zámky-i Elektrosvitben annak érdekében, hogy az idej évet sikeresen zárják le. Az alábbiakban azzal foglalkozunk, ho­gyan folynak a jövő évi előkészületek az említett üzemben. A dolgozók részvételével Az Elektrosvitben — igen helyesen — a pártdokumentum megvitatásával egybekötötték a hatékonyság ellenőr­zését és a jövő évi terv előkészüle­teit is. Így a dolgozók a Szocialista társadalmunk további fejlődésének táv­latai című dokumentumot nem elszi­getelten vitatták, hanem vonatkozás­ba hozták az üzem továbbfejlesztésé­nek kérdéseivel. A nyilvános párt­gyűléseken behatóan foglalkoztak a jövő évi terv irányelveivel. Természe­tesen ezt megelőzően az üzemi párt­bizottság, karöltve az üzemvezetőség­gel, kidolgozta a hatékonyság ellen­őrzésére vonatkozó tervet. A jövő évi terv biztosítása érdekében különféle bizottságok alakultak, melyek munká­ja arra irányult, hogy keressék a le­hetőségeket és összegezzék a dolgo­zók ez irányú észrevételeit a munka­igényesség és az önköltség csökken­tésére, a fűtőanyaggal és villamos energiával való takarékosságra, az anyagkészlet felhalmozódása okainas felderítésére, stb. (Az üzemben ugyan­is több millió korona értékű normán­felüli anyagkészlet van.) Még többet vállaltak Az üzemre a jövő évben sokkal na­gyobb feladatok hárulnak, mint az idén. A minisztérium irányszámai sze­rint 1963-ban például tízezer hűtő­szekrénnyel kell többet készíteniük, mint ebben az évben. Ez nem kis fel-' adat, különösen ha figyelembe vesz­szük, hogy az üzemnek korlátozott a raktározási' lehetősége. Mindennek ellenére az Elektrosvit dolgozói nem torpantak meg a növekvő feladatok előtt. A hatékonyság ellenőrzése fo­lyamán arra összpontosították erejü­ket, hogy feltárják a tartalékokat s megteremtsék a szükséges feltétele­ket a megnövekedett feladatok telje­sítésére. A hatékonyság felülvizsgá­lása megmutatta, hogy a jövő évi irányszámok valóra válthatók, sőt még a minisztérium által megszabott feladatoknál is többet vállalhatnak. És vállaltak is. Elhatározták, hogy az irányszámokon felül még tízezer hűtőszekrényt gyártanak. Ez azt je­lenti, hogy a jövő évben 20 ezer hű­tőszekrénnyel készítenek többet, mint az idén. Hogyan biztosítják a feladatok teljesítését? Így nagy gondot fordítanak a mun­katermelékenység növelésére. Az idei évhez viszonyítva a jövő évben 10,5 százalékkal növelik a munkatermelé­kenységet s ennek a növekedésnek a háromnegyed részét műszaki fejlesz­téssel, műszaki-szervezési intézkedé­sekkel akarják elérni. Számos intéz­kedést foganatosítanak a munkaigé­nyesség csökkentésére is. A jövő év­ben 600 ezer normaórával csökkenlik a munkaigényességet, ami kb, 250 munisaerő megtakarítását jelenti. De vannak tartalékok a műszak­arány növelése terén is. Az Elektro­svitben jelenleg 1,56 a műszakarány s nehezen elképzelhető, hogy ilyen átlaggal teljesíteni tudnák a jövő év­re kitűzött feladatokat. Ezért növe­lik a műszakarányt 1,75-re, s ez hoz­zájárul a gépek és berendézéseF"aIa­posabb kihasználásához. Ezen a téren is vannak tartalékok. Az idén a leg­fontosabb gépeket és berendezéseket — kétműszakos üzemeltetésnél — 113 százalékban használják kl, ám az 1963-as évben ezeket a gépeket 125 százalékra akarják kihasználni. Ez pedig nemcsak a termelés és a mun­katermelékenység növelését segíti elő, hanem maga után vonja a termelési költségek csökkentését is. Ez sem el­mulasztandó feladat. Az irányszámok szerint 3,15 százalékai csökkentik az önköltséget, ami közel hét és félmil­lió koronának felel meg. Ebből több mint négy és félmillió koronát a már említett műszaki-szervezési intézke­dések révén takarítanak meg. Az újítók — és a szocialista munkaverseny Abban, hogy az üzem kiváló mun­kasikerekkel dicsekedhet — nagy ré­szük van az újítóknak és a szocia­lista munkaversenynek is. Különösen dicséretre méltó munkát végeznek a III. üzemrészleg dolgozói, ahol a szo cialista munkabrigád címért 34 kol­lektíva versenyez. Ebből 11 kollektí­va célul tűzte ki, hogy elnyeri a CSKP XII. kongresszusának brigádja címet. A részleg jóval túlteljesítette kötelezettségvállalásait s jogosan kéri a kongresszusi cím odaítélését. Kiváló eredményekkel, dicseked­hetnek az üzem újítói is. Az első fél­évben a bevezetett újítási javaslatok több mint nyolcszázezer koronát tesz­nek ki s az év végéig realizált ja­vaslatok értéke — előreláthatólag — meghaladja az egymillió koronát. Ha figyelembe vesszük, hogy az üzem nagyobb tervfeladatot vállalt a jövő évre, akkor természetes az ls, hogy az újítókra is nagyobb felada­tok hárulnak s a szocialista munka­versenynek is egyre nagyobb szerepet kell betöltenie. Az idén elért eredmé­nyek arra engednek következtetni, hogy az Elektrosvit dolgozói jövőre is helytállnak. Kerekes István Egészen természetes, ha nem látnák AZ ÜSTl NAD LABEM-i észak-cseh­a termelés növekedésének lehetősé- országi növényi zsiradékgyár üzemi geit — nem vállaltak volna nagyobD klubjának színháza a napokban a feladatokat. Ehhez meg kellett és Drezda melletti Neustadtban vendég­meg kell teremteni a feltételeket, szerepelt. ÚI SZÓ 4 * 198 Z- október 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents