Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-17 / 287. szám, szerda

I Szív, jószágszereiet, felelősségérzet Gondűző kukoricatermés •J O O Sárgásszürke porfellea kavaroa a Pitymallott. A kis házikóból középtermetű férfi lépett ki a szürke reggelbe. Tekintetével végigsimította a baromfiólakat, amelyekben Jószágai pihentek. A csöndes reggelt éles kukorékolás vágta ketté. — Itt vagyok már — szűrte át a fogai közt Lesko Károly. — Csak még megtöltöm a vályúkat, aztán kiengedlek benneteket. Eltűnt a kis házikó aj+aja mögött, s egy pillanattal később vállán átvetett zsákkal tért vissza, ötven évét meghazudtolva frissen, fiatalosan lépkedett. A zsák tartalmát szétöntözte a vályúkba. Fogta a vedret, feloldotta benne a Cholesolt és kitisztította az itatóvályukat, aztán megtöltötte vízzel, amelyet Cholesollal fertőtlenített. Még 6 óra sem volt. amikor a Malé Šárovce-1 baromfitelep fölött megszólalt a szokásos reggeli koncert, a szárnyasok tarka sokasága mohón vetette magát az előkészített takarmányra. — Hej, ha lenne elég fehérjedús takarmány — sóhajtott Lesko Károly — az országutat is kiraknám tojásokból. — Mit beszélsz itt az orrod alatt — szólalt meg a háta mögött feleségű, aki a reggelit hozta utána. — öreg nótát a takarmányhiányról. — Hagyd már abba, hiszen az Idén kitettél magadért. Már szeptember elején teljesítetted az egész évi tojáseladási tervet, és amint hallottam, az év végéig még 60 000 tojást adsz terven felül. — Teljesítem ís — csattant fel a férfi. — A pártkongresszus tiszteletére adott vállalást az utolsó szóig teljesíteni kell. Az asszony büszkén nézett végig rajta, letette elébe a reggelit és elindult hazafelé. A férfi befejezte az evést és hozzálátott az ólak tisztításához, közben fejében felelevenedtek az utolsó tíz év eseményei. Akkor vette gondjaiba a szövetkezet alig száz baromfiból álló állományát. Azóta a felismerhetetlenségig megváltozott a farm. Oj istállók nőttek ki, szinte .... mindketten a baromfitenyésztés védelmére keltek: Lesko Károly (balról) és dr. Skladan állatorvos. máról holnapra, továbbhúzódott' a drótkerítés, és több száz szárnyassal bővült az állomány. A múlt évig a tagok sokat ócsárolták a tyúktenyésztést. Nem csoda,nagy volt az elhullás, a tojáshozam pedig kevés. Csupán azért, mert a szövetkezet vezetősége a baromfitenyésztést lebecsülte. Bezzeg bántotta ez Lesko Károlyt. Am egyedül nem tehetett semmit. Felkereste hát dr. Skladan állatorvost. Megvitatták a helyzetet, s az állatorvos mindennapos vendég lett a baromfitelepen. Jó tanácsokkal szolgált és segített. Az évzáró gyűlésen mindketten a baromfitenyésztés védelmére keltek. A vezetőség igazat adott nekik és fokozott figyelmet kezdett szentelni a baromfitenyésztésnek, amelyben néhány hét alatt Jelentős javulás állt be. Lesko Károly, szeptember elsejéig teljesítette az egész évi eladási tervet. 1600 tyúktól naponta 950 tojást szed össze. Ezért nem ls sokat tétovázott és a CSKP XII. kongreszszusa tiszteletére vállalta, hogy terven felül 60 000 tojást ad a közellátásnak. , A terv 20 mázsa baromfihús eladását irányozta elő, ezt már eddig 5 mázsával túlszárnyalta és az év végéig további 5 mázsát ad. Nem véletlenül nyerte el a legjobb baromfigondozó címét a levicei Járásban- Az etetésen kívül nagy figyelmet szentel az állatok egészségi állapotának. Az összes beteg egyedeket eltávolította és fiatal jércékkel pótolta, melyek már tojnak is. Éjjel, nappal állataival törődik. Még otthon is keveset látni. Messze esik a falu a tyúkfarmtól, s addig mit csinálnának nélküle. V. F. G František šarm akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, hétfőn, október 15-én fogadta a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsa (ISCUj Irodájának tagjait, akik jelenleg Sven Hoerstadlas professzor vezetésével Prágában üléseznek. • Hétfőn, október 15-én a Szovjetunióból művészkörűtra hazánkba érkezett a kabull rádióállomás tánczenekara. A 16tagú tánczenekar és három szólistája az első afganisztáni együttes, amely hazánkban fog vendégszerepelni. O Prágából hétfőn Bratislavába érkezett Begzijn Javuhulan kiváló mongol író és költő, aki tanulmányúton tartózkodik hazánkban. A ruzynéi Növénytermesztési Kutatóintézetben befejezéséhez közeledik egy fejlesztési Fytotron — különféle éghajlati feltételek megteremtésére szolgáló üvegház építése, amely Európa egyik legjobb és legkorszerűbb ilyen létesítménye lesz. Képünkön: az épülő üvegház. [ČTK — Peter Adam felvétele) őrzésbe a dolgozók legszélesebb rétegeit kell bevonni. Ha fontolóra vesszük, miben rejlenek állami és gazdasági szerveink irányítómunkájának fogyatékosságai, helyes lesz megvizsgálni azt is, hogy az irányításban milyen mértékben, s hogyan érvényesülnek a termelés elemel. Úgy tűnik például, hogy az iparban a vállalatok felettes szerveinek és a minisztériumoknak a tevékenységében lebecsülik ezeket az elemeket. A felülről történő irányítás túlnyomórészt igazgatás Jellegével bír, és nem bontakoznak ki kellőképp az irányítás termelési műszaki oldalai. Ez még nagyobb mértékben érvényes a mezőgazdaság terén, ahol a Járások és a kerületek irányítómunkájában az igazgatási szempont túlsúlyban van a termelés szempontja felett. Az irányító szervek nem termelési szervek. A társadalmunk távlatairól szóló vita összegezésénél — e vitában számos javaslat hangzott el e kérdésekkel kapcsolatban — bizonyos intézkedéseket kell majd kidolgozni és kipróbálni, amelyek megfelelnek a pártunk Központi Bizottságának dokumentumában vázolt következtetéseknek. Főleg arról a mérlegelésről van sző, hogy egyesítsük a különféle mezőgazdasági intézmények erőfeszítését. és így dolgozóik tevékenységét közvetlenül a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban erősítsük, s a mezőgazdasági termelés irányításában meghonosítsuk az iparvállalatok irányításának elemeit A vitában elhang-. zott észrevételek, — amelyek azt javasolják, hogy az állam és szervei a mezőgazdaságban is sokkal aktívabb szerepet Játsszanak, — természetesen az irányítás szocialista demokratikus alapelveinek betartása s a társadalmi és állami szervek szoros együttmű ködóse mellett. Bizonyára helyes lesz, ha a XII. kongresszus állást foglal e kérdésekhez. A mezőgazdaság Irányításának Aj mód szereit néhány helyen kipróbáljuk, hogy azután széles mértékben biztosan elér jük szándékunkat: a mezőgazdaság já rásl, kerületi és központi Irányító szer veit termelési szervek jellegével ruház luk fel. Természetesen e szándékok meg valósítása megköveteli, 'hogy e szervek be több szakképzett dolgozót ktlldjUnk. A járások zömében ma e téren egyáltalán nem kielégítő a helyzet. VegyUk csak a Benešovi Járási Nemzeti Bizottságot. Mezőgazdasági osztálya 33 dolgozójának alig egyharmada rendelkezik megfelelő mezőgazdasági szakképzettséggel. S máshol is ilyen a helyzet, ha nem rosszabb. A vezető mezőgazdasági szerveket emellett a megfelelő jogkörrel kell ellátni, hogy ne kelljen nagyrészt csak javaslatokra és tanácsadásra szorítkozniuk, úgy mint ma. A Jogkör felhasználásának kérdése általában a demokratikus centralizmus érvényesítésének komoly oldalát képezi. Nem érthetünk egyet azokkal az elvtársakkal, akik önmagukkal és másokkal is el akarják hitetni, hogy a szigorú fegyelem és a felelősség, Illetve az emberek kezdeményezésének kibontakoztatása és a szocialista demokrácia fejlesztése összeegyeztethetetlen egymással. Ha például megkérdezik tőlük, hogy az egész társadalmat érintő feladatok teljesítésének érdekében miért vonakodnak élni azzal a hatalommal, amellyel a nép és az állam ruházta fel őket, miért nem követelnek meg szigorú fegyelmet s miért nem vonják le a következtetéseket személyekre való tekintet nélkül a feladatok nem teljesítéséből, — akkor az irányítás demokratikus módszereire hivatkoznak. Akarva nem akarva zsákutcába kerülnek azáltal, hogy tulajdonképpen azt nevezik demokratikusnak, ami ellenkezik a nép érdekeivel, s azt hirdetik szocialista módszernek, ami a valóságban fékezi a szocialista társadalom fejlődését. Teljesen magától értetődő, hogy a szocialista demokrácia és a szigorú fegyelem elválaszthatatlan egymástól s bármilyen kezdeményezés, amely nem veszi figyelembe vagy akaratlanul figyelmen kívül hagyja az egész társadalom érdekeit, elveszti alkotóerejét s a legjobb esetben Is csak a társadalom elfecsérelt tőkéjét jelenti. Az irányítás azért is nehézkes és kevéssé hatásos, mert teljesen téves mó don egymással szembeállítják a kollektív vezetés helyes elvét a vezetők személyes felelősségének alapelvével. Sok helyen vakon törekedve a kollektív dön tésre szüntelenül üléseznek, nincs ügyszólván még operatív jellegű részletkérdés sem, amelynek megoldása felüti na ülne számos ember, ahelyett, hogy az ilyen kérdéseket rugalmasan maga a Sárgásszürke porjelleg kavarog a Kaponyi belső dűlő felé kanyarodó traktorok után. Arra tartunk mi is a leleszi Május 1. Szövetkezet elnöké vei, Dobos Imre elvtárssal. Amikor elül a kukoricát szállító traktorok ál tal jelkavart por, hatalmas, több mint ötven hektárt kttevő kukoricatábla tá rul szemünk elé. — Itt is lennénk — figyelmeztet az elnök, amikor letérünk a mezei útra. A kukoricatábla szélén haladva szinte eltörpülünk a már zörgős levelű, embermagasságot jócskán túlnőtt szárak mellett. A sugarait bőkezűen osztogató naptól átforrósodott homok jól eső melegét érezzük lábunk alatt. Az útszéli kökénybokrok árnyékában kerékpárok, motorkerékpárok pihennek. Gazdáikat elnyelte a kukoricaerdő. Csak néhány hangfoszlány és jóízű nevetés, árulkodik, hogy beljebb szorgos munka folyik. Tőlünk távolabb egy emberi fej bukkan elő a kukoricaszárak felett. Csodálkozásunkat látva Dobos elvtárs ad magyarázatot. — Sziránko István, a szövetkezet éber kerülője lóháton ... Gyalogosan nehezen tudna eleget tenni hivatásának még a több helyen termesztett, összesen 250 hektárt kitevő kukoricásban sem ... Lovat adtunk alá. azóta nem is panaszkodhatunk lopásokra ... Az pedig megér egy más munkában mellőzött lovat... Az egyik csoportvezető, Ádám József alakja is feltűnik az út szélén. Az ő csoportja gyűjti itt a termést. Tőle érdeklődünk a munka menete és a terméseredmények után. — Alem panaszkodhatunk a munka menetére — újságolja. — Ma több mint kétszáz szövetkezeti tag töri a kukoricát. Nem kell itt nógatni senkit — jegyzi meg mosolyogva Ádám elvtárs. — Igyekszik mindenki, hogy minél előbb és minél többet letörjön. Annál hamaraább és több jut a tagságnak is. - Beszélgetés közben tudjuk meg, hogy a vetés óta ki van mérve minden tagnak a ráeső rész és ahogy gondozta, kapálta a gondjaira bízott területen a kukoricát, úgy veszt hasznát. A hozam arányában részesül a termésből. Így csaknem minden kukoricaszem mázsára kerül és tudják a tagok, meg a szövetkezet vezetősége is, hogy milyen termést értek el..'. Közben a sárga kukoricacsövekkel megrakott pótkocsik kifordulnak a mezei útra és irányt vesznek a szövetkezet telepe felé. Világi Imre, Papp Imréné, Cémester Bertalanné, Dobos János a kukorica tetején ülve felelős vezető dolgozó döntené el. így azután sor kerül arra, hogy bír sokat üléseznek, de gyakorlatilag keveset szerveznek. Milyen lehet például a JNB alelnökének gyakorlati tevékenysége, aki a hónap munkanapjainak zömét átülésezi? Nem egyedülálló eset, hogy a JNB bizottságainak tagjai munkahelyükön havonta 50 órát is mulasztanak. Ez valóban Jelentős időveszteség, amelynek nincs kellő eredménye. Munkaidő alatt csakis kivételes esetekben szabadna ülésezni. Ha mindenütt kiharcoljuk ezt az elvet, elérjük azt is, hogy a kérdések megtárgyalása és eldöntése érdemlegesebb, elvszerűbb lesz, valamint azt, hogy a vezető dolgozók apróságokban se rejtőzzenek a választott szervek mögé, hanem teljes felelősséggel döntsenek e jogkörükbe tartozó ügyekben. Pártunk tapasztalatai alapján csaknem egyértelműen mondhatjuk, hogy mindenütt, ahol az ügyek nem haladnak előre úgy, ahogy kellene, figyelemmel követve ezeket azt látjuk, hogy az irányító szervek kevéssé Igényesek a funkcionáriusokkal és a vezető dolgozókkal szemben. Emiatt elégtelen és lankad a felelősség. Ez érthető, mert a feladatokkal együtt nálunk igen megnövekedtek a vezető dolgozókai szemben támasztott követelmények is, mégpedig nemcsak a politikai fejlettségük és szaktudásuk, hanem szorgalmuk, következetességük, határozottságuk és fáradh^tatlanságuk iránti követelményeink is. Csak a feladat magaslatán álló vezetők tudják megmagyarázni és megszervezni a feladatok teljesítését, s csak ilyen vezetők tudnak igényesen irányítani is. Igaz, akadnak olyan vezetők is, akik az igényességet úgy képzelik el, hogy nagy feladatot tűznek ki, de nem adnak tanácsot teljesítésére, s nem nyújtanak segítséget ebben. Az ilyen „igényes" vezetők nem tudnak jól vezetni ós Irányítani s ártanak ügyünknek. Hasonlóképp járnak el azok, akik olyan embereket tartanak vezető helyeken, akikkel szemben se magyarázattal, se segítséggel nem lehet magasabb igényeket szabni, olyan embereket, akiknek politikai és munkaszínvonala sem felel meg a rájuk háruló feladatoknak. Olyan dolgozókat, akiknek nincs elég akaratuk vagy erejük az új feladatok színvonalára emelDOBOS IMRE, a szövetkezet elnöke kíséri a szállítmányokat. Már ők elvégezték a begyűjtést. Velük tartunk mi is... A szövetkezet udvarán a hídmérlegre sorakoznak egymás után a megrakott kocsik. Lengyel Gyula elvtárs beállítja a mérleget. Kíváncsi szemek kutatják az eredményeket. A raktárnok jegyez, a szállítmányt kísérő szövetkezeti tagok is számolnak, s mindnyájuk arcán elégedettség tükrözik. Nem csoda, hiszen száz mázsán felüli hozam mutatkozik az általuk gondozott területen . . . Vannak, akik kevesebbet értek el, de a feljegyzések alapján végzett számadás eredményei azt mutatják, hogy a leiest szövetkezetben meglesz csöveskukoricából a 85—90 mázsás átlaghozam. Ez azt jelenti, — a szövetkezet elnöke örömmel újságolja, — hogy a vállalt 50—55 mázsás átlaghozamot szemes kukoricából elért a szövetkezet. — Az idén csökken a takarmányozási gondunk — hangzik Dobos Imre elvtárs határozott kijelentése. — Több mint 1500 sertés, 300 hizómarha, 950 szarvasmarha, 4—5000 baromfi átteleltetését és takarmányozását könynyebben fogjuk tudni biztosítani... Ki merem jelenteni, hogy szemes takarmányból önellátó lett szövetkezetünk, ami elsősorban a jó kukoricatermésnek köszönhető, jövőre további 100 hektárral bővítjük a kukorica vetésterületét, hogy még kevesebb gondunk legyen. KULIK GELLERT kedni, fel kell váltani olyanokkal, akik az állam és a társadalom érdekét magukénak tekintik s képesek a bonyolult feladatok következetes teljesítésére. Igaz, hogy Ilyen emberek nem hullanak az égből, hanem minden egyes helyen rendszeresen nevelni, tanítani, segíteni s tanáccsal kell ellátni őket, de semmi esetre sem szabad csökkenteni az igényeket velük szemben. BecsUinünk és ki kell emelnUnk az olyan dolgozókat, akik konkrétan, következetesen és összpontosítottan tudják vezetni és egybeforrasztani a rájuk bízott kollektívát, akik nyugodtan, elhamarkodott cselekedetek nélkül tudnak dolgozni. Olyan embereket kell kinevelnünk, akik világosan előre látnak s lépésről-lépésre, idegeskedés és heveskedés nélkül látják el dolgukat. Nem egyszer már helyesen megmondottuk, veszélyes tévedés azt hinni, hogy az alsóbb fokú szervek és a helyi dolgozók számára a fő segítséget a jó határozatok és Javaslatok jelenthetik. De még mindig az a helyzet áll fenn, hogy az irányítás csupán arra szorítkozik, hogy papíroson levő utasításokat adnak át s elhanyagolják a konkrét szervező munkát, az emberek nevelését, a vezetők személyes részvételét az egyes helyek Irányításában. Az ilyen irányítás mindig bürokratikus, s nagy mértékben elveszti hatását. Ma is vannak üzemeink, amelyeknek még nem volt szerencséjük minisztériumi vezetőiket az üzem részlegeiben üdvözölni. így nem csoda, hogy egyrészt ez üzemei^ kollektívái gyakran feleslegesen hosszú Ideig küzdenek olyan nehézségekkel, amelyeket már régen meg lehetett volna oldani, másrészt az illetékes vezető dolgozók fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy bármit is végrehajtsanak, mert nem Ismerik a konkrét feltételeket a termelés rájuk bízott szakaszán. A jövőben egyszerűen nem nélkülözhetjük azt, hogy a vezető dolgozó ne csak a megfelelő utasítást adja ki, hanem a komoly utasítások teljesítését személyesen 1« segítse ott, ahol az utasításhoz kell Igazodniuk a min donn api munkában. A vezető dolgozónak a helyszínen kell kidolgoznia és eredménybe vinnie az utasítást, egyszóval az emberekkel együtt keli dolgoznia. Lenin gyakran figyelmeztetett arra, hogy a szocializmust nem lehet csupán lelkesedéssel építeni, hanem a dolgozók kezdeményezését ugyanakkor a termelésben való anyagi érdekeltséggel is alá kell támasztani. E mély gondolatot azonban sokan leszűkítve úgy értelmezik, hogy az anyagi érdekeltség önmagában elegendő a szocialista társadalom fejlődéséhez. Megfeledkeznek arról, hogy Lenin a szubotnyikokkal kapcsolatban arról ls beszélt, hogy ebben a cselekedetben — többletmunka a társadalom javáért, a külön Jutalomra való igény nélkül végzett munka — kezdődik a kommunizmus. S éppen ezeknek az elemeknek, egész tevékenységünk erkölcsi oldalának kell erősödnie — anélkül, hogy lebecsülnénk az anyagi érdekeltséget — s egyre nagyobb szerepet kell játsszaniuk társadalmunk fejlődésében. Nézzük, hogy éppen az erkölcsi alapelveket, a kommunista erkölcs kérdéseit mennyire kidomborítja az SZKP programja. Emlékezzünk múltbeli tapasztalatainkra, milyen nagy és látszólag megvalósíthatatlan feladatokat tudott teljesíteni minden nehézség ellenére munkásosztályunk és dolgozóink éppen ezért, mert lelkesen látott dologhoz. Ilyen állásfoglalásra nem egy példával szolgál a XII. kongresszus előkészítésének jelenlegi időszaka. E vonásokat egész társadalmunkban szüntelenül fejlesztenünk kell. Ezzel szállunk szembe a legjobban azokkal az egyoldalú irányzatokkal, amelyek egyeseknél' megnyilvánulnak például az aránytalanul nagy egyéni tulajdon iránti vágyban, az egészségtelen s néha könyörtelen kapzsiságban stb. Meg kell érteni azt. hogy társadalmunkban az aránytalanul nagy egyéni tulajdon szükségszerűen magában hordja az élősködés elemeit. Az, akinek aránytalanul többje van, mint amennyi a társadalom erdekében végzett munkájának megfelel, tulajdonképpen mások rovására, a társadalom kárára gazdagszik meg. Természetesen nem valamilyen egyenlősdiről van sző — az Ilyen elképzeléseket a szocializmussal kapcsolatban már Marx és Engels elutasították (Folytatás a 6. old.) 1982. október 17. * (J| SZÖ 5 «