Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-15 / 255. szám, szombat

HANDLOVAI FIATALOK A handlovai Nagybánya közelében egy egyszerű kis emlékmű áll. Márványtáblájára négy nevet véstek. Mária Vladová, Mária Kršáková, Ondrej Majerník és Anton Oswald. Hiába nézegetem azonban a táblát és böngészgetem az alatta levő szöveget, csak annyit árulnak el a szűkszavú mondatok, hogy 1918-ban bányászsztrájk volt Handlován. Ennek lettek áldozatai. — Asszonysztrájk volt ez, bányászasszonyok sztrájkja, — szól bele töprengésembe egy mély férfihang. — Éhező gyermekek nagyobb falatjáért szerveztek tüntetést, ezért kaptak ólmot. Csendőrök lőttek bele a felvonuló tömegbe, s négy halott és rengeteg sebesült maradt itt vérbefagyva. Magam is részt vettem a sztrájkban és szemtanúja voltam, amikor egy Mária Knapeková nevű asszony csak úgy tudta megvédeni karján ülő gyermekét, hogy saját mellét tartotta oda a fiára célozó csendőr szuronyának. Ötvenöt év körüli, őszes férfi állt a hátam mögött. Martin Proőkának hívják, a bányaigazgatóságon már beszéltem vele. Ki gondolt volna azonban ekkor még arra, hogy ő Ismerteti meg velem az Igazi Handlovát? Mert Martin ProCka bányászhivatalnok nemcsak a tegnap nyomorúságát, a bányászok kikötését, a tizenhat őrás éhbérért való gürcölést és a panaszkodni merő bányászok bebörtönzését mesélte el, hanem megmutatta a mai Handlovát ls. Azoknak a boldog fiataloknak az életét, akik el sem tudják már képzelni apáik és nagyapáik egykori nyomorát. Íme, miket láttam és miket tapasztal-, tam... » « Először a főtér egyik pompás palotájához vezetett ProCka elvtárs, és büszkélkedve mutatott fel rá: — Látja kérem, egyik legszebb épülete ez a mai Handlovának s tudja miért épült? Hogy a fiatalok, az ifjú bányászok és a tanonciskola bányászjelöltjei elszórakozhassanak benne. 1961-ben lett kész ez a gyönyörű bányász-klub, s mindent megtalálhat benne, amit csak egy szórakozni és tanulni vágyó ifjú megálmodhat. Végigjártam a szépséges palotát s álmélkodva láttam, hogy vezetőm cseppet sem túlzott. Az egyik teremben képeket festettek az ifjú bányászok, a másikban szobrokat faragtak. Van itt bélyeggyűjtő-, vadász-, fényképész-, ének-, zene-, technikai-, bábszínházkör, sőt még olyan kör ls, ahol a leendő bányászok a csillagvizsgálás passziójának szentelhetik szabad idejüket. Csillagvizsgálót rendeztek be az épület kupolájában s éppen most készítenek egy negyven centiméter átmérőjű újabb teleszkópot a fiatal bányászoknak. S hogy nemcsak papíron működik az üzemi klub 29 érdekköre, arról meggyőzött a klub falain látható sok tucatnyi fénykép. Több mint félezer bányász jár a szakkörökbe s csupán a színjátszók három bemutatót és 13 reprízelőadást tartottak az 1902-es év első félévében 1 Nem ls beszélve az Immár tlzenhatodszor fellépő esztrádcsoportról, és az énekkarról. Az énekesek például még a polgári házasságkötéseken is gyakran adnak műsort. S mindezt a bányászok végzik, mert ha az üzemi klub ma már a városé is, a lakosság 80 százaléka bányász 1 Igen sokoldalú ember ez az én vezetőm. Mert nemcsak az derült ki róla, hogy szenvedélyes színjátszó, hogy Handlová határában sok ezeréves sírokat tárt fel, hogy tehetséges szobrász, de mint újságíró sem vallana szégyent. Legalábbis erre következtethettem abból, hogy mindig azt csinálta, ami legjobban segítette Délután az óvodában ]6ték közben ... Az egykori starfíai Hevesy kastély az óvodások kacajától hangos. Éppen befejezték a délutáni játszást és uzsonnázni készülnek. A mosdó előtt nagy a toldngás. Egymás után helyet foglalnak ezután a kis asztalkáknál. Tricsek Magda s még vagy ketten a nagyobbak közül az asztalra helyezik az uzsonnát. Farkas Laci, a kis „napos" az ajtónál terem š elkiált la magát: — Jó étvágyatI — KöszönjükI — felelik egyszerre. Egymás után ürülnek ki a tejesbögrék. A nagyobbak már befejezték az uzsonnázást, azonban míg a kisebbek is elfogyasztják, a fürge Foltyn Gyuszi szórakoztatja barátait. — Boci, boci tajka... Üresek lesznek az asztalok Az óvodások Földes Magda óvó néni jelügyelete mellett maguk végeznek el mtndent. A kis Válent Lali egyszerre csak az óvó néni, előtt terem, kezében annak cipőjével. • — Övó néni, itt a cipő, menjünk sétálni. Az óvó néni elneveti magái. Dehát milyen bnéni" ts 0. Alig húsz évei. Három évvel ezelőtt került Starňába. Aztán komoly arccal válaszol Lalinak: — Jól van Lali, megyünk. Ogy látszik nem jelejtetted el, amit az ebédnél megígértem. Majd a többi gyerek felé fordulva mondja: — A papucsokat szépen levetni, húzzátok fel a cipőtöket. — Jaj, de jó — ujjonganak a gyerekek, — kirándulni megyünk. Húsz gyerek sorakozik párosával az ajtó előtt. Egy-két figyelmeztető szó s elindulnák. Irány a Fenekút, arrafelé nem Járnak az autók. Dalolva közeleg a kis csoport a vasúti töltés felé, amelyen éppen akkor halad el egy gyorsvonat ... — Övó néni, játszszunk vonatosd.it, — kiált fel Koleszár Kati. — Játsszunk, játszszunk — kérlelik kórusban. S az óvó néni enged a gyerekek kérésének, akik már fel is sorakoztak és mosolygó arccal kapaszkodnak az óvó néni szoknyájába s türelmetlenül várják, hogy elinduljon a „vonat". — Megy a gőzös, megy a gőzös... (A szerző felv.) Játék, játékot követ, fői esik a friss levegőn, a napon lenni. Az óvónő sem figyel az idő múlására. Vígadnak a gyerekek, s jól érzi magát ő is. Hiszen hivatása, életcélja az, hogy a gyerekekkel Játszadozzék, foglalkozzék. A vasúti töltésen ismét vona

f robog el, s ez zökkenti ki őket a szórakozásiból. — Jaj, hat óra múlt, haza kell menni! Jönnek a gyermekekért. S csakugyan. A kis Lali anyukája már cez óvoda udvarán vár. Nemrég jött haza az állami gazdaságból, s első dolga volt, hogy a gyerekekért jöjjön. A kis Foltyn Olga anyukája is megjött már a zöldség-feloásárlóüzemből. Míg az anyák dolgoznak, a gyerekek az óvodában vannak. Így van ez napról napra, hétről hétre. Nyugodtan végezhetik munkájukat, Piroska és Magda óvó nénik őrködnek, vigyáznak gyermekeikre. Az est homálya észrevétlenül belopta magát Sajószárnya házai közé. Elcsendesedett a határ és az óvoda ts. Holnap azonban mindkettő újból zajos lesz ... N. J. adatszerző munkámat. A bány^ztanoncok életét is akképpen ismertette, hogy egy bányásztanulót szólított meg az utcán: — Gyere csak ide Valkól — kiáltott harsány hangon feléje — szeretnénk egy kissé elbeszélgetni veled. Jóformán kérdezgetnem sem kellett, máris mesélni kezdte a gyermek élete sorsát I Alig egy esztendeje él Handlován. Az egyik közeli faluból jött Ide bányásztanulónak. Anyja szövetkezetben dolgozik, apja nem él. Most megy a handlovai bányásztanonclskola második osztályába. Egy pillanatig sem bánta meg, hogy hallgatott tanácsadói szavára. De hát miért ls ne hallgatott volna? Teljesen ingyenes a bányászinternátus és kitűnő ellátásban részesül. Sőt, még ruházatra sem kell költenie: egy hétköznapi, egy ünneplő és egy munkaruhát kap évente. Ezenkívül téli és nyári fehérneműt, két pár cipőt és hat pár harisnyát. De még édességre sem kell az anyjától kérnie. Hiszen 50 korona havi zsebpénzt kap, meg amit külön ls megkeres, ha bányagyakorlatot végez. S ugyan miért vágyódott volna mai életénél különb élet után? Sportolhat, szórakozhat, olvashat, színházba járhat, amennyit akar. Nem ls beszélve a vakáció öröméről, amikor díszegyenruhájában végigsétálhat faluja utcáin! Ml lesz a sorsa? Nos, jövőre, ha elvégezte a tanonciskolát, akkor kezdődik csak az igazi aranyélet. Másfél, sőt kétezer koronát ls megkeresnek havonta az Ifjú bányászok. És mivel tanonciskolát végzett, egy-kettőre elővájár' lehet belőle. Márpedig olyan vájárok is vannak, akiknek havi keresete az 5—6000 koronát is eléri. Akkor lesz csak szép a handlovai élet! Lesz szép lakása, rengeteg könyve s édesanyja is vele fog majd élni. Mert ő bizony nem fogja mulatozásra, meg egyéb ostobaságra szórni a pénzét. Olyan ember akar lenni, akire büszke lesz majd a bánya! Két bányászédesanye és két bányászapa áldozta életét negyvennégy évvel ezelőtt éhező kicsinyeik jobb sorsa érdekében. A bányásznapon az ő sírjukat is megkoszorúzzák Handlová bányászai. Amikor ráhelyezték koszorúikat a mohás sírkövekre, így gondoltak a hős mártírokra: Nem volt hiábavaló önfeláldozásotok, Handlován boldogak a fiatalok! NEUMANN JÁNOS A szocialista országok egyre gyarapodó népgazdasága az egyes államok mind szorosabb együttműködését hozza magával. A nagy ipari létesítmények építésénél nyilvánul ez meg elsősorban, mert a technika mai fejlettségi fokán főleg az óriásüzemekben lehet olcsóbbá tenni a termelést. Képíink a DO 800-as csehszlovák gyártmányú nagy teljesítményű kotrógépet ábrázolja. A gép a lengyel kénbányákban dolgozik, hogy az egész szocialista tábor valamenynyi országának több jusson ebből a rendkívül fontos vegyipari alapanyagból. (Svoröík — CTK felv.J A JÖVÖ BÁNYÁSZA A faluben megszólták: — Ez sem tudta máshová adni a gyermekét, mint bányásztanoncnak. Bartókék nem sokat adtak a szóbeszédre. Dušannak kedve volt a bányászélethez. Az iskolában tanultak során egyre jobban izgatta fantáziáját a föld rejtelmes mélye. öt év telt el azóta. Az ábrándozó legénykéből húszéves, magas, barna szemű fiatalember lett és egyben a handlovai Bányaipari Szakiskola negyedik osztályos tanulója. Az öt év dióhéjban: A kevés beszédű, ábrándozó fiú a bányász tanonciskola legszorgalmasabb tanulói közé tartozik. Mint kitüntetett tanulót és jó munkást továbbtanulásra javasolták. Bartók Dušan — az Ipoly menti gyerek — Handlovára került. Három év alatt Itt sok mindent megtanult. Megismerte a föld mélyét és a legújabb bányatechnikát. A tanuláson kívül másik nagy szerelme a repülés. A HESZ egyik szakkörében lehetősége nyílt továbbképezni magát. Ma már kiváló vitorlázóként és ejtőernyősként emlegetne a bátor fiút. A kéthónapos vakáció sem telt el munka nélkül. Ebben az évben ls egy hónapot a pótorl bányában dolgozott, a régi ismerősök között. Az anyja büszkén emlegette, hogy a józan életű fiatalember az utolsó fii—! lérig hazaadta keresetét. E napokban a vonat visszavitte DuSant második hazájába, Handlovára. Még egy év és érettségi bizonyítvánnyal a kezében jó bányász szakember kerül az életbe — vagy az egyetem kapui nyílnak meg előtte, hogy később mint bányamérnök szolgálja e fontos iparágat. A szüleit megszólták, amikor bányásztanoncnak adták gyermeküket. — Vajon melyik fiatal viszi többre a faluban? —*6— AZ 1962-ES ÉV ÖSZI-TÉLI DlVATKIÄLLI

T

ASÁT tegnap nyitották meg Banská Bystricán. Köztársaságunk 1 17 textilgyára mutatja itt be szeptember 20-ig legújabb méter- és darabárú-mlntált. Folyó hó 15-én és 18-án divatbemutatót is tartanak. Egy esztergályos tanulságos története ARCA TÜZELT, szeme csillogott. J Olykor-olykor boldog mosolyra húzta i a száját, s 'közben megtaposta duzzadó zsebét. A fizetés napja van — i ez az ő legnagyobb ünnepe. Magéra vette legújabb ruháját — s szokás szerint — a kocsmába sietett. Nem ' volt egyedül, ott várták már ivótárJ sai, akik szükség esetén mindig készi séggel segítettek a hazajutásban. Egy alkalommal, ha jól emlékszem, i hétfő volt, rózsás kedvvel állított be (a műhelybe. Nekilátott a munkának, i Ogy tűnt neki, hogy lassan dolgozik • az esztergapad. Nagyobb fordulatI számra kapcsolta át. Egyszeresek » nagy roppanás, s a henger kivágódott [ az esztergagépek közé. Tekintete i szomorú lett, arcára riadt csodálkozás ült. A mestert arról igyekezett i meggyőzni, hogy az egész esetet géphiba okozta. — Bűzlik belőled a rum, ménj haza, — szólt rá a mester. Ö ebben a i pillanatban olyan kicsi lett, oly kitaszítottnak érezte magát, minttia még sosem lépte volna át a gyár kfl| szöbét. Hazamenni nem volt kedve, \ mert a feleségével elhitette, hogy va> sárnap estétől hétfő délutánig egyhuzamban két műszakon át dolgozik. Inkább az öltözőbe botorkált. Leült a | saját szekrénye mellé, elaludni azon, ban nem tudott — fájt a feje. Csak jó néhány aszpirin volt képes vala! mennyire csillapítani fejfájását. A > megkönnyebbülés után elrontott esztergagépére gondolt, s azt hajtogatta magában, hogy nem akarta tönkre tenni, csak többet szeretne keresni. Mindig jól dolgozott, ezt a mester ls jól tudja — elmélkedett magában. MI FOG TÖRTÉNNI vele? Tudta jól, hogy bűnös, s a büntetés alól se • akart kibújni. Csak attól félt, hogy I áthelyezik. Nek! pedig nehéz lesz j búcsút venni az esztergagéptől, ame' lyen már tíz éve dolgozik. Ismeri ' minden csavarját, minden szeszélyét | és előnyeit. Többször ls megesett már, hogy jóI kedvűen jelent meg munkahelyén, de 1 ilyesmi még nem történt vele. Mindig elsőként fejezte be a rábízott munkát s a műszak befejezése előtt néhány perccel is hajlandó volt új munkába kezdeni. Megbüntethetik a legjobb esztergályost, csak azért, mert iszik? A pénzt becsületes munkával keresi meg, az asszonynak is rendszeresen odaadja a háztartási célokra szükséges összeget. Egyszóval ő mégis csak rendes ember, nem történhetik vele semmi komolyabb. A népblróságí tárgyalás idejének közeledtével egyre jobban hitt sérN he tétlenségében. Csak a helyi népbíróság elnökének világos és egyértelmű zárószavai döbbentették őt rá elképzelésének helytelenségére. — Az a célunk, hogy helyes útra térítsük. Az alkohol tette Ilyenné. Összetörte a gépet, elmulasztott egy műszakot, foltot ejtett műhelye becsületén. Az elnök beszéde hideg zuhanyként hatott rá, letörte minden önbizalmát. — Engedjenek szóhoz, mondanom kell valamit. Nem ls tudják elképzelni, mennyire bánt, hogy tönkretettem az esztergagépet. Nem volt szándékos. Újra rajta szeretnék dolgozni. — Azért követte eat el, mert részeg volt. Soka: iszik, talán ezt sem szándékosan? — szólt közbe az egyik népbírósági tag. NEM TUDOTT felelni, minden kiejtett sző hazugság lett volna, s erre már nem volt képes. Két órán át beszélgettek vele az elvtársak. Kissé bizonytalanul ugyan, mégis megígérte, hogy abbahagyja az ivást. Ogy határoztak, hogy egy évre más műhelybe helyezik át. Ha megváltozik, újra visszatérhet régi munkahelyére. Nem hallotta a döntést, minden Iránt érzéketlen volt. El kell hagynia az esztergagépet, el kell hagynia ... — szüntelenül csak ez zúgott a fülében. Aki azelőtt ismerte, látta mennyire megváltozott. Keveset beszélt s a fejét lehorgasztva járt. Ogy látszott, hogy minden iránt közömbös. Oj munkahelyén rosszul érezte magát, de elhatározta, hogy kibírja. Jól fog dolgozni, nem iszik többet, mert csak ez esetben térhet vissza a régi műhelybe, Oj munkatársai, akik a szocialista munkabrigád címért versenyeztek, rájöttek, ml foglalkoztatja őt. Elhatározták, hogy maguk közé veszik. — Nem kívánjuk tőled, — mondták — hogy csak málnaszörpöt Igyál, de ne részegeskedj. Van két gyermeked, feleséged, s nyáron talán üdülni is szeretnél. Az ember egyik napról a másikra nem változhat meg, de erős akarattal sok mindent elérhet. Ö pedig meg akart változni. Nem ivott már, jobb kedvvel és nagyobb odaadással dolgozott. Régi mestere egyszer azt mondta neki, hogy ha egy kis elméleti tudást szerezne, jó újító lenne belőle. Könyvet is ^adott neki a gyorsvágásről, amelyet azonban a mai napig sem olvasott el. Elhatározta, hogy nekifog és elolvassa, s azután újat kölcsönöz. Bebizonyítja, hogy nem lesz semmirevaló ember. Vissza akart térni régi munkahelyére. A mester bizonyára megbocsátja neki az ivást. Tulajdonképpen miért ls ivott?! A régi lvóclmborákkal már nem érintkezik, új, önzetlen barátokra talált a műhely dolgozóiban. Hogy is áll a büntetéssel? — gondolkozott el néha-néha. Olyan kollektívának lesz a tagja, amely nemsokára megkapja a szocialista munkabrigád címet. Az egész brigád segíteni akart rajta. Mégis elment régi mesteréhez és munkatársaihoz s ezt mondta: helytelenül cselekedtem, ne emlegessük a múltat, én már megváltoztam. Hoszszan nézett régi munkatársaira, akikkel tíz éven át dolgozott, s akiket olyan jól Ismert. VISSZATÉRT tehát, munkatársai szívesen fogadták, a mester mosolygott s ez minden kételyt eloszlatott benne, ö is elmosolyodott, hiszen holnaptól kezdve régi esztergagépén dolgozhat. 5. H. 1962. szeptember 15. * (Jj SZÓ 5