Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-13 / 253. szám, csütörtök

Vetemények és nyilalkoiafok a pári vitaanyagáról: Jövőn kről van szó •T/W'swfxtwsssf*YssrjrssfSfMWfs/jrsrJws/rjrjmrMSsssrfMm^^ \ Egyre nagyabb méreteket ölt a péH XII. kongresszusa előtti anyagéról szóló országos vita. A rendkívül sok problémát felölelő, igen fontos okmányhoz a dolgozók rengeteg észrevételt és javaslatot főznek. Már a vita kezdetekor és ma is a leggyakrabban az a kérdés vetődik fel, hogyan fejlesszük tovább az ipar és a mezőgazdaság termelőerőit, hogyan használjuk ki legjobban és legcélszerűbben azokat az igen kedvező és előnyös feltételeket, amelyekkel mint iparilag fejlett ország rendelkezünk. A hozzászólók a saját munkahelyükről vett példákkal ecsetelik, milyen nagy lehetőségeink vannak mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén a munka megjavítására, a termelés fokozására. Akikkel beszéltünk, akiknek felszólalásait a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című dokumentummal kapcsolatban tartott gyűléseken hallottuk, — Csanda Sándor (Bratislava), Nagy Olivér (Túrna nad Bodvou), Poszpis József (Trnovec nad Váhom), Balogh István (Senec), Paksy László (Okot), Hajdú Rozália (Levice) — mindannyian érdekes és hasznos javaslatokat tettek. Alább e véleményekből és nyilatkozatokból közlőnk . , Csando Sándor, docens: — A vitaanyag kapcsán a csehszlovákiai magyar tanítóképzésről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Tanítóinknak sokáig a hiányos szlovák nyelvismeret okozta az egyik legtöbb gondot. Ennek következtében e tanulók ls gyenge szlovák nyelvIsmeretre tettek szert. E probléma az utóbbi időben túlnyomórészt már megoldódott. Tanítóink többsége jól tud szlovákul, s jó a tanulók nyelvismerete ls. Sajnos nem mondható ugyanez az anyanyelv ismeretével kapcsolatban. A magyar helyesírást illetően bizony még mindig sok a teendő. Pedagógiai főiskolánkra még ma is érkeznek olyan tanulók, akik nincsenek tisztában a helyesírás szabályaival. A tanítónak pedig nélkülözhetetlenül fontos, hogy, ismerje annak a nyelvnek e szabályait, amelyik nyelven tanítani akar. Szükséges ezért, hogy a jövőben a diákok e középiskolából az eddiginél sokkal jobb lyelvtani ismeretekkel kerüljenek ki. — A csehszlovákiai magyar tanítóképzés a nehézségek ellenére is eredményes. Évente sok és aránylag jól felkészült tanítókat adunk az iskoláknak. A továbblépés érdekében azonban szükséges lenne tanítóképzés stabilizálása. Tudvalevő, hogy nemrégen kerültünk Bratislavából Nyitrára. Most olyan elképzelések vannak, hogy a tanítóképzőt Trnavára helyezik. A gyakori költözködés pedig éppúgy mint a tanterv gyakori változása, nem segíti az oktató-nevelő munka színvonalának az emelését. — S pártdokumentum világosan kifejti, hogv a népgazdaságnak a jö-. vőben milyen sok főiskolai végzettséggel rendelkező Ipari és mezőgazdasági szakemberre lesz szüksége. Ennek érdekében diákjainkat bátrabban kellene küldeni a szlovák főiskolákra is. A nyelvismeret hiánya ma már nem probléma. Tanítóink körében pedig azt kellene elérni, hogy minden tanító lényegesen tágítsa látókörét. Nagyobb gondot kellene a jövőben fordítanlok az önművelésre, és arra hogy állandó és szoros kapcsolatot tartsanak a könyvtárakkal és más, a művelődésüket elősegítő Intézetekkel. Nagy Olivér, technikus: — A rengeteg kérdés közül, melyet « Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című pártdokumentum érint, egyhez, a sze-: mély! felelősség kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Ez az igen fontos, éle-i tünk minden területére kiterjedő okmány világosan kifejezi, hogy a ter-: A. A. Bajman leningrádi orientalista töhb képírással trt szöveget fejtett meg, melyek szumirban keletkeztek i. e. 29. vagy 30. százedban. Szuniír az Eulrétes és Tigris között terült el, Kis Ázsiában. Felvételünkön: A. A. Bajman munkaközben. (Foto: CTK - TASZSZ) melőerők továbbfejlesztése érdekében jobban ki keli használni azokat a nagy lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk. Tökéletesebben ki kell használnunk országunk természeti kincseit, a termelésben érvényre kell juttatni a legnagyobb mérvíí gazdaságosság követelményeit, harcolni kell az energia, fémek, tüzelő- és egyéb anyagok megtakarításáért s mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy fokozzuk a szakképzettséget. — Ami a kitűzött és vállalt felada-; tokát illeti, ezen a téren nincs hiba. Sokkal inkább fogyatékosságok vannak a személyi felelősségben. Magam és üzemem tapasztalatairól beszélek. Ha valami rendellenességet látunk, másokat hibáztatunk, a vezetést okoljuk. Csak ritkán mondjuk, hogy mi vagyunk a hibásak, ezen mi magunk ís változtathatnánk. És ez, — nem akarok általánosítani — másutt is így van. Hány mezőgazdasági dolgozó panaszkodik, hogy nincs elég hűtőszekrény. Arra azonban már kevesebbet gondolnak, hogy nekik is sokkal több húst, tejet, vajat és más mezőgazdasági terméket kellene termelniök. — Véleményem szerint a termelés iránt érzett személyes felelősség elmélyítése az egyik legfontosabb teendő. Elsősorban mindenkinek magába kell nézni, a saját munkáját kell megjavítania. Ha munkakörünkben már mindent megtettünk a szebb eredményekért és még mindig sok a teendő, az üzemi gyűléseken mondjuk el észrevételeinket, javaslatainkat. Az ilyen véleménynyilvánítás sokkal többet ér, mint a négy, vagy hatszemközt folyó zsörtölődés. Poszpis József, nyugdíjas: — Ä pártdokumentum minden sorát érdeklődéssel olvastam. A vitaanyag nagyon sok gondolatot ébresztett bennem ís. Ogy érzem, olyan irányelvekről van szó, amelyek pártállásra való tekintet nélkül mindenkihez szólnak, és amelyekhez min-, denkinek hozzá kell szólnia. — A dokumentummal kapcsolatban sok mindent tudnék mondani mind az ipari, mind a mezgaződasági munkákra vonatkozólag. Mint nyugdíjas mo$t mégis csak egy kérdésről, a nyugdíjak kérdéséről szólok. Nagyon örülök, hogy a pártdokumentum a nyugdíjasok problémáira ls kitér, és ezen a téren is sok változtatást ígér. Mint régi harcos, aki végigszenvedtem a kapitalizmust, tapasztalatból tudom, hogy a dolgozó emberrel a múltban' a biztosítás terén is milyen igazságtalanságok történtek. Ismerek dolgozókat, akik 30—40 évet ís dolgoztak az uradalom földjein, de ebből egy-két évet is alig tudnak igazolni. Az urak a biztosítóssal is csaltak. Nem jelentették be a dolgozókat, vagy ha igen, nem személy szerint. Ennek az „úri huncutságnak" sokan ma ls érzik a következményét. Elsősorban azért, mert nem tudják igazolni a ledolgozott éveket, ami bizony jelentősen befolyásolja a nyugdíjjáradékot. A párt mindent az emberért, az ember érdekében tesz. Harcol a bürokratikus Intézkedések ellen ls, ami néha sajnos még előfordul. Én remélem, hogy az új Intézkedés, amelyet a párt a jövőben a nyugdíjaztatás terén is foganatosít, eredményes lesz, és a többség érdekét fogja szolgálni. Balogh István, munkás: — A bratislavai Slovnaftban dolgozom. Üzemünkben rohamosan utat tör az új technológia, és tapasztalatból mondhatom, hogy a termelés fokozásának egyik legjelentősebb feltétele a gépesítés, és az új munkamódszerek széles körű bevezetése. Ismerek dolgozókat, akik csak azért termelnek ós keresnek kevesebbet, mint mások, mert félnek és idegenkednek az újtól. Az új munkamódszerek még a sok szorgalommal, igyekezettel és megsokszorozott emberi erőkifejtéssel sem pótolhatók. A magam részéről nagyon helyeslem, hogy a pártdokumentum ezzel e kérdéssel is részletesen foglalkozik és kimondja, hogy tovább kell haladnunk a komplex gépesítés, az automatizálás és a haladó technológiai módszerek útján, alkalmazva a legújabb tudományos és technikai felfedezéseket. — Engem a munkaidő csökkentésének a kérdése ís nagyon megragadott. Véleményem szerint a kettő egymással szoros kapcsolatban van. Ha gyorsabban fogunk automatizálni, könnyebbé válik a termelés, reálisabb lehetőség nyílik a munkaidő csökkentésére. Ha kevesebb időt töltünk e munkapadok mellett, több idő jut a tanulásra, művelődésre, ami viszont a szakképzettség fokozását fogja elősegíteni. — Én helyeslem a munkaszünet, valamint a törvényes munkaidő kihasználására vonatkozó Intézkedéseket. Javaslom azonban, hogy a rendeleteknek ne adminisztratív úton, ne hivatalból „felsőbb parancsra", hanem a dolgozók öntudatára és szocialista munkaerkölcsére építve, önkéntes alapon szerezzenek érvényt. Pa k sy László, tanító: Én a dokumentumot többször átnéztem, s mindig új és új gondolatokat találtam benne. Az ipari és mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésére, valamint az ideológiai munka megjavítására vonatkozó részén kívül engem különösen a tanítók műveltségével, iskolai és iskolán kívüli munkájával foglalkozó rész ragadott meg. Feltétel nélkül egevrértek azzal, hogy e tanulókat nem elég csak Ismeretekkel felvérteznünk. Idejekorán és hatékonyan formálnunk kell jellemüket, erkölcsüket, világnézetüket, politikai meggyőződésüket Is. Ehhez azonban nemcsak az iskola és a tanító munkája szükséges. Segíteni kell az üzemeknek, a társadalmi tömegszervezeteknek, nem utolsósorban a szülőknek. A családban elsősorban azt ikeü tudósítani, hogy a gyereknek mi sem árt Jobban, mintha mást tanítanak otthon, és mást az Iskolában. Az üzemek, a társadalmi és tömegszervezetek az egyéb segítségen kívül azzal segítenek, ha a politechnikai oktatáson megszerettetik a diákokkal a munkát, a mozgalmi életet. Iskolánk jó kapcsolatot tart fenn mind a helyi tömegszervezetekkel, mind a szövetkezettel. Eredményünket gvakran a kölcsönös segítségnek köszönhetjük. — Komenský, a nagy cseh pedagógus azt tanította, hogy mindenki saját anyanyelvén ismerheti és szeretheti meg legjobban más népek kultúráját. A pártdrfkumeníum a tahító műveltségének fokozáséra buzdít. Mélyítsük hát anyanyelvi műveltségünket, hogy az eddiginél Is jobban megismerhessük és megszerethessük a testvér és szomszédos népek kultúráját. Az Iskolán kívüli munkával kapcsolatban az a véleményem, hogy a tanítóknak nem szabad mindenesnek lenniök, a társadalmi munkát nem $zabad az Iskolai munka rovására végezni. Minden tanító erejéhez és idejéhez mérten vállaljon a közélet-ben részt. Hajdú Rozália, háztartásbeli: — Háztartásbeli létemre a dolgozó nőket leginkább érdeklő kérdéshez szólok hozzá. Mint anya és mint aki hosszú éveken át szintén dolgoztam, nagyon jól tudom, milyen a gyerekes és dolgozó nő helyzete. A pártdokumentumban ezért az anyasági szabadság meghosszabbítására vonatkozó rész ragadott meg a legjobban. Véleményem szerint a jelzett Intézkedések bevezetése nagyon helyes és szükségszerű. Jelenleg sok esetben az a helyzet, hogy dolgozó anyák csupán azért maradnak ki a munkából, mert különféle okokért (bölcsőde-helyhiány, egészségi állapot stb.) kevésnek bizonyult az edd

;gi törvényes anyasági szabadság Ha ez az időtartam meghosszabbodik, nemcsak a család élete lesz nyugodtabb, de csökken a munkából kényszerűségből kimaradók száma ls. Én úgy gondolom, ennek az Intézkedésnek a bevezetésével a párt tovább Hinnvftl a szülők életét és hozzájárul ahhoz, hogv a gvermekes családok életfeltételei fokozatosan megközelítsék a gyermektelen családok életfeltételeit. Tanácskozik az ország népe, a párt vitaanyagáról folyik a szó mindenütt. A vita hasznos és érdekes. A felszólalók tapasztalataikról beszélnek, véleményt mondanak, javaslatot tesznek. Jövőnkről, szocialista társadalmunk továbbfejlődéséről mindenkinek van mondanivalója. BALÁZS BÉLA A. TVARDOVSZKIJ: Századunk hőstettére Századunk roppant hőstettére Hogy boldog legyen a világ, • A Sarló — Kalapács vezérli Minden leányát és fiát. Béke és szabadság hazája, Ellenség bárhogy fenyeget. Nagy néped érte száll csatába, Barátot barátok, Testvért testvérek védenek. I Senki sem győz a mi erőnkön, Mely vörös lobogó alatt >5 Üjabb utat nyitott a földön S csillagos táj felé halad. Lenin zászlója, mind tovább szállj, Gyújts nekünk fényt, amerre mész. Alattad jön a fél világ már, S elérkezik a nap, ^ Hogy alattad jön az egész. TÖTH ISTVÄN fordítása § ANDRÉ MAUROIS: A levelezőlap N

égyéves voltam, kezdte elbeszélését Nathalie, amikor anyám elhagyta apámat, hogy a szép német felesége legyen. Nagyon szerettem apát, de ő gyenge volt és mindenbe beletörődött, nem állt ki azért, hogy nála maradjak. Rövidesen és akaratom ellenére megkedveltem mostohaapámat. Nagyon szeretetreméltóan viselkedett velem, s úgy látszott: szeret. Nem voltam hajlandó papának szólítani: végül is abban állapodtunk meg, hogy akárcsak anyám, Heinrichnek fogom hívni. Három éve laktunk Lipcsében, majd mamának vijsza kellett utaznia néhány ügyét elintézni. Telefonált papinak, elég barátságosan elbeszélgetett vele, megígérte neki, hogy egy napot nála fogok tölteni. Nagyon izgatott voltam, elsősorban azért, hogy viszontlátom, de azért is, hogy ismét abban a házban leszek, ahol annyit játszadoztam, és amely oly szép emlékeket hagyott bennem. Nem csalódtam. Az öreg portás, a hótakarta nagy udvar olyanok maradtak, amilyennek képüket magamban megőriztem... Ami papát illeti, rengeteget fáradozott, hogy ezt a napot felejthetetlenné tegye. Új" játékokat vásárolt, pompás ebédet rendelt, és estére kis tűzijátékot készített elő a kertben. Papa nagyon jó ember volt, de végtelenül ügyetlen. Mindaz, amire anynyi szeretettel készült, kudarcot val-: tott. Az új játékok láttán még jobban sajnáltam a régieket: kerestem ezeket, de ő nem tudta, hol vannak. A nő! felügyelet nélkül maradt személyzet olyan ebédet tálalt, amely hiába volt nagyszabású: elrontottam vele a gyomrom. Tűzijáték alatt egyik rakéta a kéményen át a régi szobámba hullott és lángra lobbantotta az egyik szőnyeget. A tüzet vödörlánccal fojtottuk el, és oltás közben papa megsértette a kezét. így azután az oly vidámnak szánt napból az ijesztő lángoknak és a sebkötés szomorú illatának emléke maradt meg bennem. E

ste, amikor értem jöttek, könynyezve találtak. Nagyon fiatal voltam, de tisztán meg tudtam különböztetni az érzelmi árnyalatokat. Tudtam, hogy apám szeret, s minden tőle telhetőt megtett — sikertelenül. Sajnáltam és ugyanakkor kissé szégyenkeztem miatta. El akartam előle titkolni ezeket a gondolatokat, mosolyogni próbáltam — és sírtam. Indulásom előtt elmondta, hogy náluk karácsonyra díszlapokat szokás ajándékozni, nekem is vett egyet, és reméli, tetszeni fog. Ha ma erre a képeslapra gondolok, tudom, hogy borzalmas volt. De akkor tetszett; tetszettek rajta az égszínkék átlátszó papír mögé ragasztott piros csillagok, a boraxból készített csillogó hó és a kartonsínen csúsztatható szánkó, mely mintha ki akart volna ügetni a nagyvilágba: Köszönetet rebegtem papának, megcsókoltam és elváltunk. Aztán kitört a háború és én nem láttam soha többé viszont. A szállodába visszatérve mamát és mostohaapámat teljes díszben találtam: vacsorára készültek barátaikhoz. Megkérdezték, hogy mulattam. Kihí-: vó hangon azt válaszoltam, hogy csodálatos napot töltöttem el, és a tűz-; esetet elhallgatva, leírtam a tűzijátékot. Majd, nyilván azért, hogy papa bőkezőségét bizonyítsam, megmutat*! tam a képeslapomat. Anyám megnézte és hangosan elnevette magát: — Uramisten! — kiáltott fel. — Ez a szegény Pierre semmit sem váltó-; zott. Micsoda rikító ízléstelenség! Helnrich közben rám nézett, odahajolt mamához, és halkan így szólt hozzá: — Ugyan már ... Ne a gyerek előtt. Kivette mama kezéből a lapot, mosolygó arccal megbámulta a csíllo-: gó havat, ide-oda csúsztatta a szánkót és ennyit mondott: — Ez a legszebb képeslap, amit életemben láttam; gondosan meg kell őrizni. Oétéves voltam, de tudtam, hogy " hazudik, s akárcsak anyám, szörnyűnek látja a lapot. Azt ís tudtam, hogy mindkettőjüknek igaza van, és hogy Heinrich szánalomból vette védelmébe szegény apámat. Széttéptem a levelezőlapot, és et-. töl a naptól fogva gyűlöltem a mostohaapámat. (Klumák István fordítása) Ojsztrah és Menuhin együttes fellépése Londonban A londoni Royal Festival Hallban szeptember 22-én együtt lép tel a világ ez idő szerint kőt legnagyobb hegedűművésze, Dávid Ojsztrah és Vehudi Menuhin. A Royal Phllharmonlc Orchestra először Bach kettős szólókoncertjét adja elő, amelyben Ojsztrah és Menubin a szólisták. Ezután Ojsztrah játssza el Beethoven hegedűkoncertjét, amelyet Menuhin vezényel, s végül Menuhin játszik szólét Brahms hegedfikoncertjében Ojsztrah vezényletével. A turisták és kirándulók előszeretettel keresik fel a Kozsutec hegyet és kornyékét — Janosik szülőföldjét. V. Pfibyl felvételén a Rozsutec bérceinek látképe. 1962. szeptember 15. * (Jj SZÖ 2