Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-02 / 242. szám, vasárnap

Más lapokban olbaštnk ^lafijainá J Ö s wt WMi belenéznek az irataiba. Neve: Milan Benka, huszonhárom éves, párttag. Foglalkozása kőfaragó, lépcsőcsiszo­ló... Ilyen „durva" munkáról akar áttérni az egyik legfinomabb munká­ra? A tekintetek Kereszttüzében álló legény még félszegebb lett. — Azt gondoltuk, nem lesz belőle Egy hónap múlva már Milan is ta­nított. Michal Jankech, Štefan Černaj és Vladimír Dzuro tőle tanulták a mesterséget. Így volt ez az egész üzemben. Aki tudott valamit, tovább adta tudását. A láncszcm az új lánc­szembe kapcsolódott. Nem tehettek mást a két-három hónapos üzemben. „Sláger"-gyártók a világhírű fürdővárosban •— Fiatal üzem vagyunk, csak egy éve működünk. Nem akarunk az újságban szerepelni, nincs még mi­vel dicsekednünk... — mondták szinte egyszerre ketten Is az üzem vezetői közül. •— Hisz az ls nagy dolog, hogy a volt járási nemzeti bizottság 'helyi­ségeiben nagyszerű elektroncsöveket gyártanak! — kezdtem ébresztgetni bennük az egészséges büszkeségérze­tet. — Nem ls volt könnyű a nem gyárnak szánt épületben beren dezkednünk. Most is vannak nehéz­ségeink, — mond ja Josef Brandejs a szak szervezeti üzemi bi zottság elnöke. — Szerencsénkre azonban nem sokáig maradunk itt. Jövőre megkezdjük az új, korszerű gyár építését... — Pieštanyban, a világhírű fürdő­városban? Nem félnek a levegő be­szennyeződésétől? — Üzemünk kémény nélküli gyár — feleli Ján Gažo mérnök. — Ott nem termelhetünk, ahol gyárkémé­nyek ontják a füstöt. A mi munkánk megkívánja a tiszta levegőt. És csak hasznára válunk a városnak és kör­nyékének ... — Értem, sok új munkaalkalom kí­nálkozik így... — Az elektroncsövek gyártásához jő szem és ügyes kéz szükséges. Ideiglenes üzemünkben jó gyakorla­tot szereznek a dolgozók, hogy az új üzemben már felkészülten kezd­hessük meg korszakunk „slágerének", a félvezetőknek a gyártását, — ma­gyarázza a mérnök. — A félvezetők termelése napjainkban ugrásszerűen emeikedik. A teoretikusok szerint tíz év alatt talán hetven százalékban ki­szorítják az elektroncsöveket. Már ma is láthatja, mennyire közkedveltek a tranzisztoros rádiók. Kisebb a készü­lék és kevesebb energiát fogyaszt. A félvezetők jelentősége a gyakor­latban az utóbbi években rendkívül megnövekedett. Már a fénycsövekben és a televíziós képcsövekben az elekt­romos áram egvenirányítására, a hő­és fényszabályozó berendezések au­tomatikus vezérlésére, a szputnyikok­ban például a nap energiájának elekt­romos energiává való alakítására használhatjuk,.. — Dolgozóik hol ismerkedtek meg ez elektroncsövek gyártásának titká­val? — Egy részük a csehországi Tesla­üzemekben, Prágában, Vrčhlabín, Rož­fiovon... — Van-e olyan közöttük, akit „nap­jaink hősének" nevezhetnénk? — Jő dolgozók mindnyájan, érdekli őket az igényes munka... De mond­tuk már, nincs még mivel dicseked­nünk, hisz az egyéves gyerek még nem tud beszélni. Csak most jövünk bele a „növésbe" ... — Eszerint a maguk üzemében nincs kiváló dolgozó? — Ezt nem mondtuk ... — Őszinte leszek, — mondja Bran­'dejs elvtárs. — Már maga előtt is jártak nálunk újságírók. A szakembe­rek csak mosolyoghattak az írásaikon, de nekünk sok bosszúságot okoztak. Az olvasók azt gondolhatják, hogy mi adtuk nekik a szakszerűtlen tájékoz­tatást. Hát hol van nálunk „vákuum­gyár"? — Szóval ezért vonakodnak? Ha az egyik hibát vét, helyrehozhatja a má­sik, — válaszolom. — Engem az em­ber érdekel. Sokan dolgozhatnak az üzemükben, akik életükben csak Itt láttak először gyárat.. semmi, — emlékezik vissza Gažo mér- Csak így boldogulhattak, csak így jár­nök. — Esetlennek tűnt... Kavarog- hattak „csecsemőkorukban" ... tak bennem a gondolatok. Egy kőfara-- Milán munkahelyén kialakult egy gó és az elektroncső leheletnyi vé- háromtagú munkacsoport. Tagjai: Mi­kony üvegburája? Ég és föld! Egy- laa Benka, Jozef Stefanka és Michal szerre nagyot néztem, amikor ezt hal- Jankech. Egyforma munkát végeztek, lom: „Hozzád tesszük őt Jano 1" No, A villamos gázkisülésen alapuló, gáz­jói fog kinézni a részlegem 1 — gon- töltésű csöveket készítették. Ezeket doltam. A fiú hallgatagon nézett ben- elősorban az energetikában a nagy nünket. Talán érezhette, hogy nem bí- teljesítményű egyenirányításra, fe­zünk benne. „Marcinek elvtárs majd szültség stabilizálására, túlfeszült­betanítja" — szóltam hozzá kedvetle- šég biztosítására, az elektronikus nül, ő pedig szó nélkül kiment, i. Csak ne néztek volna úgy rám az elvtársak. Még jobban az inamba szállt a bátorságom. Amikor belép­tem a szobába, úgy éreztem, meg­állom a helyem az új munkakörben. Vonzott ez a mun­ka, az elektron­csövek gyártása, a rádió, a televí­zió lelke. Sok ti­tokzatosságot lát­tam benne... Es egyszerre félni kezdtem, amikor olyan kutató tekin­tettel meredtek rám. Meg sem tud­tam szólalni. Röp­ke pillanatok alatt sok mindenre gon­doltam. Magam előtt láttam koros­apámat. Együtt dolgoztunk, együtt csiszoltuk az új épületek betonból öntött lépcsőit. Amikor meghallot­tam, hogy a Tesla munkásokat vesz fel, gondolkodni kezdtem. Még nem dolgoztam gyárban. Milyen lehet ott a munka? Biztosan érdekesebb, mint a <cőcsiszolás. Örökké a lépcsők fölött görnyedjek? Meg­elégedhetek ezzel? Ez számomra jövő? Még fiatal va­gyok ... „Igazi" szakma után vá­gyom. Szóltam az apámnak: —. Mennék oda... — Csak menf, ott jobb dolgod lesz, fiam, — bíztatotti az öreg. Eszembe jutott az is, mi mindenen ment keresztül az apám, míg végül kikötött a kőfaragásnál. Fiatal korá­ban a szabómesterséget tanulta ki. Munkát nem kapott, így iparengedély nélkül varrogatott Pieštanyban. A kö­zeli Hubina községben lakott az anyámmal. Nehezen éltek. A harmin­cas években már nem tudta szoro­sabbra fűzni a nadrágszíjat, fogta a tarisznyáját és anyámmal együtt ki­vándorolt Franciaországba. A dijoni járás egyik nagybirtokán kapott mun­kát. A szabóból földmunkás lett. Ott hozott világra az anyám. Egy éves ko­romban,' harminckilencben, hazajöt­tek. Apám erdész lett, majd építő­munkás, végül kőcsíszoló. Amikor megnőttem, engem is magához vett... — ...ott jobb dolgod lesz, fiam, — cseng a fülemben apám szava, ami­kor a Tesla vezetői oly kétkedőn néz­nek rám ... Evés közben jön meg az étvágy Marcinek elvtárs a Nové Mesto-i au­tójavító üzemből jött a Teslába dol­— így nem teljesítitek a kötelezett- j séget,— mondotta. — Égtek, fiúk, ég­J tek... — Ha szavunkat adtuk, akkor be- j tartjuk! — válaszolt kissé élesebb, hangon Benka. Többet nem szólt. Nem a szó em- j bere, de ha valamit kimond, azon < változtatni nem lehet. Fogta a „selej­tes" csöveket, vizsgálgatta, és törte J a fejét, hol követte el a hibát? Újra ' munkába vette őket, s még pontosab- < ban töltötte meg gázzal. így az is 1 jó lett, ami azelőtt rossz volt. Benka J a megengedett selejtet most tizen- j nyolc százalékkal csökkentette. Kötelezettségválalásukat teljesítet- J ték. Brandejs elvtárs, a művezető | Benkáéknak különjutalmat javasolt... i Most csak a munkába vagyok szerelmes Mit érez Milan Benka most, egy év után? Már otthon ér­zem magam az üzemben. Már nem vágyódom vissza apám munkahelyé­re, eszembe sem jut a kőlépcsők csiszo­lása. Az nem volt ka, mint ez. Itt ha , nek, erre sokat gon- az ember akarja, sok mindent elér­dolni sem mertek, het. Itt jöttem rá arra is, hogy ma ] mérőkészülékekben használják ... A hármas munkacsoport az átlag fö­lé emelkedett. Már ez is nagy szó volt ilyen rövid idő alatt. De hogy az üzem legjobb dolgozói közé kerülje­MILAN BENKA — Elmondok egy esetet, — mondja gozni. Ö ls azok közé tartozott, akik végül Gažo mérnök. — Ez talán több a csehországi testvérüzemekben is­az^érdekesnél... merkedtek meg az elektroncső gyár­tásával. Maga mellé vette a fiatal Mi­NaDÍalnk hőse eay évvel ezelőtt lan Benkát s megtanította őt az úgy- sem jó... Mérgelődtek. Ekkor lépett nevezett szivattyúzás mesterségére, a hozzájuk a művezetőjük, Brandejs Hogy történt ez? Űgy, hogy evés közben jön meg az ember étvágya. Ha valamit nem értet­tem, megkérdez­tem. Nem szégyen mástól tanácsot kérni, főleg akkor, amikor láttuk, nem megy úgy a mun­ka, ahogy mennie kellene. Sok volt a selejt. Túlléptük a megengedett ha­lárt. A felhevített csövek hűtésekor töredezett a vé­kony üvegbura. Mit tegyünk? Gondol­kodtunk, spekulál­tunk. Marcinek és Stefanka elvtár­sakkal rájöttünk a hibára. felentet­tük ezt a vezetők­nek, és tökéletesí­tették a hűtőberen­dezést ... — Aki gondol­kodik, jobban dol­gozik, — dicsek­szik a részlegveze­tő. — Benkáéknála megengedett selejt 31 százalék. Sok? Ezt a munkát még nem lehet automa­tizálni, minden - egyes darabot kéz­zel kell elkészíte­(P. B. felv.) ti,az üvegbura meg nagyon törékeny. Benka a megengedett selejtet tizen­nyolc—húsz százalékra csökkentette. Ha szavunkat adtuk A tavasszal nagy megpróbáltatást élt át a hármas munkacsoport. Jan­kech váratlanul beteg lett. A Kór­házba szállították. „Legkevesebb két hónap" — mondta az orvos. (Csak­nem három hónap lett belőle.) Ben­kát és Stefánkát megrázta a hír. Saj­nálták munkatársukat, de el is gon­dolkoztatta őket a helyzet. Veszély­ben a terv! Mi lesz csoportjuk köte­lezettségvállalásával? Hogy végezzék ők ketten — három ember munká­ját 102 százalékra? — Szégyen lenne változtatni a kötelezettségen, — mondta Milan. —•• Mit szólsz hozzá? — Ha vállaltuk, teljesítenünk kell, — válaszolta Štefánka. Benka bejelentette, hogy Jankech nélkül is teljesítik vállalásukat. Ha túlórázni fognak, akkor is 1 Naponta figyelték a tervteljesítést. Éberebben, mint azelőtt. Tudták, őket is éberen figyelik. Újdonság volt a fiatal üzem­ben, hogy két ember végezze el három munkáját. Egy napon akado­zott a munka a gáztöltés miatt. Ki­próbálták a csöveket. Ez sem jó, az — Múlt év júniusában történt — kezdi mesélni a történetet Gažo mér­nök. — Naponta húsz, harminc em­bert is felvettünk. Mindegyikükkel külön beszéltünk, üket már nem tud­tuk betanulásra elküldeni a csehorszá­gáztöltésű csövek légritkítására és elvtárs. Neki sem tetszett a selejt. gázzal való töltésére. Gažo mérnök, a részlegvezető figýelte Milánt. Cso­dálkozott és örült egyben, amikor két hét után megállapította, "hogy a fiatal Benka, az az „esetlen" fiú, már ön­gi üzemekbe. Nem volt időnk rá, köz- ánóan dolgozik. Milyen kellemesen vetlenül a termelés megkezdése előtt cs aiódott benne! Mennyi határozott­Slltunk. Gondoltuk, majd megtanulják ság j akarás és technikai érzék rejlik a szakmát a már betanult munkások- a fiúban! A legjobban azonban Milán Jól.,. örült. A kétkedő teKintetek helyett __ a A személyzeti osztály vezetője és a derűs, biztató szemeket látott maga gyermekek, akiket egyébként a prágai vezető szakemberek előtt félszegen körül. Űgy érezte, a tekintetek azt II. egyetemi kórház endokrinológiai megáll egy közepes termetű, napcser- sugározzák: a fiatal kommunista nem osztályán kezelnek. Az említett — zett arcú, kék szemű és világos barna v anhat szégyent! Lehet, hogy ezt csak világviszonylatban Is páratlan tábor­hajú fiú. Halkan szól: ő gondolta. De erre is jó volt gon- ban két orvos, nyolc ápolónő és — Szeretnék maguknál dolgozni... dolnia. És azt is érezte, mily nagy egészségügyi Iskolák kilenc növendé­Még harapófogóval is nehéz lenne erő az, amikor az ember segítség nél- ke gondoskodott a gyermekekről, belőle több szót kihúzni. Az elvtársak kül maga készít el valamit... akik labdáztak a szabad levegőn, fü­többet kell tudnom, mint tegnap tud­tam. Szóval: tanulnom kell. Ezért já­rok most az üzemi munkaiskolába. Már harmadik hónapja tanulom a ma­tematikát, az elektrotechnikát, az elektronikát (elektron-technikát j. Ösz­szel a pártiskola keretében az ipar ökonómiáját fogom tanulmányozni... Már több munkatársam kérdezte tő­lem csodálkozva, mi van velem, fia talember létemre feléje se nézek a lányoknak. Pedig sok lány dolgozik az üzemünkben. — Most csak a munkába vagyok szerelmes, — felelem a kíváncsis­kodóknak. Nehéz ezt megérteni? Most, amikor rájöttem a munka igazi ízére, amikor rájöttem arra, hogy nem is olyan titokzatos az oly sejtelmes­nek vélt munka, még jobban beléje szerettem. Es az a másik szere­lem? ... Eljön annak is az ideje. Amikor az üzemből hazamegyek Hu­binára, oly jól esik a faluvégen, a hegyoldalán épült új házunkat nézni. Ei ts a mi kezünk munkája. Apám­mal építettük még ötvenháromban ... Szeretek' itt élni az erdők alatt. Ta­lán azért is vagyok olyan hallgatag, mert sokat hallgatom a természet csendjét. Nem messze tőlünk forrás fakad, s a kis csermely a kertünk mellett tört utat magának. Nemrég gödröt ástam, háromszor kétméteres „halastavat" építettem. Az átfolyó vízben vagy tizenöt fajta halat „,te­nyésztek". Szabad időmben ülök a „halastó" partján és figyelem a ha­lak életét... Estefelé az apám is kijön hozzám, leül mellém és be­szélgetünk. Legutóbb mosolyogva szólt hozzám: — Ugye mondtam, fiam, hogy ott jobb dolgod lesz ... Apámnak egy évvel ezelőtt nem árultam el, milyen kétkedő tekintet­tel néztek rám az üzemben az elv­társak. Attól tartottam, fájdalmat oko­zok neki, mert ha engem ér bán­talom, az neki is fáj. Most már meg­mondtam, de gyorsan hozzátettem: — Az akkor volt. Most azonban ... Láthatta mosolygó arcomon, hogy elégedett vagyok, hogy velem is elé­gedettek lehetnek. — Nálunk, fiam, mindenki megta­lálja a maga boldogulását, — felelte erre az apám. Nem is mondhatta másként, mert ő is azon fáradozik, hogy szava va­lósággá váljék. Apám kommunista. Engem is annak nevelt... — Azelőtt máshol kerestük a bol­dogságot, szólalt meg percek múlva az apám. A kivándorlásra gondolt, Francia­országra. — Akkor ott jobb volt, mint itt­hon ... Ha akkor olyan lett volna itt az élet, mint most, bizony nem men­tünk volna el az anyáddal... Hát így van, elvtárs. Apám sok­szor eszembe juttatja a keserves éve­ket, hogy még jobban szeressem a mát... Es a kis „halastó" partján most arra gondolok, mennyivel szebb lesz majd a munkásélet a felépülő új gyárunkban. PETRÖCI BÁLINT ELVESZETT GYERMEK Amikor a 21-es villamos ma reg­gel a Palacky-híd felé haladt, a ka­lauz észrevette, hogy a babakocsiban síró gyermek tulajdonképpen senki* hez sem tartozik. A kalauz ugyan tudta, mit kell tennie az ottfelejtett esernyőkkel, táskákkal, könyvekkel, de azt nem tudta, mit egy kisgye­rekkel. A Palacky-hídnál a megál­lónál tehát leszállt, hogy e „talált tárgyról" informálja a legközelebbi rendőrt. Ebben a percben fékezett le egy taxi a villamos oldalánál, és egy fiatal házaspár ugrott ki belőle, akik Podolíban beszélgetésbe meriilten ki­szálltak a villamosból — megfeled­kezve a babakocsiról és gyermekük­ről. JARKO ÉS A NAGYMAMA Szomszédunk és felesége ls dolgo­zik. Egyetlen kisfiúk van, akire egésa nap a nyolcvanéves nagymama vi­\ gyáz. A fiúcska 10—12 éves... Reg« gel, amikor a szülők munkába siet* nek, e szavakkal mennek el r — Iskola után jelentkezz a nagy« mamánál Jarko... A nagymama igazán gondját viseli a fiúnak. — Most pedig sétálni megyünk! Kell a friss levegő, a mozgás. Gyere I A fiúnak egy kis önállóságra is szüksége lenne, de a nagymama — bár már átlépte a nyolcadik ikszét - parancsolóan kijelenti, hogy veié kell mennie. És Jarko megy. Sétál a nagymamával. Már jól ismeri a meg­állókat: Minden kápolnánál, mindenf,/ keresztnél, minden templomnál .-P^ Amíg a több! gyermek a pionír<íiés ifjúsági szervezetben vidáman szóra­kozva szokja meg a kollektív éli s f~­amíg az életetadó napfényben já nak, versenyeznek, Jarko a nag mával a régi templomok dohc lyosóit -járja, miatyánkokat vat gyóntató előtt... Ogy nő fel; a virág nap nélkül, mint a hal nélkül... Gyógykezelés pionírtáborban (ČTK) — A Brandýs nad Labem melletti toušeni különleges pionír­táborban 120,többnyire prágai és közép-csehországi fiú és leány töl­tötte a nyári szünidőt. Valamennyien cukorbajos, és betegesen elhízott rödtek a Labe folyóban, kirándulá­sokra jártak, hozzászoktak a számuk- i ra legmegfelelőbb életrendhez, első­sorban ahhoz, hogy mértékletesen \ egyenek, igyanak stb. Figyelemre méltók e „tábori kór- ] ház" egészségügyi személyzetének < eredményei. A gyermekek heti súly-! vesztesége átlag 2—3 kg-ot tett ki. i Valamennyien felfrissülve, kipihenve j tértek haza. Szükséges azonban, hogy , a szülők s az Iskolai étkezdék dol­gozói is betartsák a gyermekeknek j adott orvosi utasításokat. FELNŐTT ÉS GYERMEK Egy kislány állt az ablaknál, ahol a táviratokat veszik fel. öreges női kendő volt a fején. Egy gyermekfü­zetből kitépett lapon volt a távirat szövege felírva, melyet reszkető kéz­zel nyújtott át a táviratot felvevő tisztviselőnőnek. — Töltsd ki egyedül a blankettát! — mondotta anélkül, hogy egy pil­lantást is vetett volna a távirat szö­vegére és bevágta az ablakot. A kislány szeme megtelt könnyel, ott állt tanácstalanul. Eddig még biz­tosan sohasem adott fel táviratöt. A telefonfülkénél egy fiatalasszony állt, majd odalépett a kislányhoz. — Nem tudod kitölteni? — — Tessék nekem kitölteni, — mondta félénken a kislány. Ez volt a szöveg: „Beteg vagyok, kérlek Mária leg­alább két napra gyere el a gyerme­kekhez. Anna", Več&futL FÖ A KÉSZSÉG 'Az egyik bralislavai Duna utcai tejcsarnokban 10 deka füstölt sajtot akartam vásárolni. A fiatal elárusító­nő a kértnél sokkal nagyobb darabot ' vágott le. Sajnos, nem volt nálam elég pénz, így kértem, hogy a feles­legeset szelje le. — En nem tudom, hogyan csinál­jam — mondotta tanácstalanul. — Le kell vágni. — De aztán megszárad. — De ha mondom, hogy nincs több pénzem..., és meg se eszem egy­szerre annyit... — Hát szelte volna le egyedül! — No ne haragudjon, így nem be­szélnek egy vevővel. — Űgy beszélünk, ahogy akarunk. Tovább nem vártam, kifordultam a boltból. A szemben levő élelmiszer­üzletben készségesen kiszolgáltak, amikor 10 deka sajtot kértem. CSAKNEM kizárólag asszonyok és lányok dolgoznak a levočai Tatrasvit üzemben, amely még csak két és fél éve működik A dolgozók már számos sikert értek el a gyermekruhák gyár­tásában és tökéletesítésében. Ül SZÓ 4 * 19 8 2- szeptember 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents