Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-12 / 252. szám, szerda

t- aK* *** A Beszkidek legszebb tájain áll a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű dolgozóinak négy üzemi üdülője, melyekben minden esztendőben több ezer dolgozó és családtagja fordul meg. A Kunčice pod Ondfejnikem-i üdülőben a több gyermekes családok élvezik a késői nyár bágyadó napsugarait. (CTK — Svorčík felv.) Újra iskolában Elérkezett az új tanév. A komárnói hajógyár sok dolgozója is úgy készült szeptember elsejére, mint a kis diákok. Ma már nem ritkaság az olyan dolgozó, aki tovább tanul. Ez évben a hajógyár 550 dolgozója bővíti tudását az esti iskolákban. A különböző iskolák első évfolyamába 235 dolgozó jelentkezett. Legtöbben a dolgozók középiskolájába. Itt tanul majd az a 90 fiú is, aki tavaly végezte el az üzemi tanonciskolát és úgy döntött, hogy érettségi bizonyítványt szerez. Az üzem 54 dolgozója az üzemi főiskolára jelentkezett. Szlovákiában még kevés ilyen főiskola működik, de a hajógyárban sok volt az érdeklődő s így megnyitották. Ebben az iskolában három év alatt nem teljes főiskolai végzettséget szereznek a hallgatók és elnyerik az üzemi mérnök címet. Az iskola elvégzése után teljes főiskolai végzettséget is szerezhetnek. „Pontos idíľ Jő dolog az óra. Pontosságra neveli az embert, s tájékoztatja a pontos időről. A barcai állomáson is felszerelték a villanyórát. Már több mint egy fél éve. Gyorsan ment a szerelés, örültek az óra nélkül utazók. SajnDs — azóta is pontos időt mutat az óra, azaz pontosan fél kilencet. Megkérdezzük az illetékesektől, nem lehetne-e megjavítani vagy elindítani a barcai állomás villanyóráját. Mató Pál, Nižná Hutka Szeptember elsején új iskolai központot nyitottak az üzemben, ahol a dolgozók művelődhetnek, tanulhatnak. A központban helyezik el a könyvtárat is, mely 4000 tankönyvet tartalmaz. A komárnói hajógyár 550 dolgozója kezdett tanulni szeptember elsején. Az üzem alapítása óta ez a legnagyobb eredmény. Ez jó jel, azt bizonyítja, hogy a gyár párt- és ifjúsági szervezete, valamint a szakszervezet jól irányítja az alkalmazottakat. BUDA FERENC l Felkészülnek a munkára Ezrével tanulnak Ostraván Kelet-Szlovákia épülőacélóriásának jövendő dolgozói O Géplakatostól a kohómérnökig mindenki tanulhat • Anyagilag is mindenki megtalálja számítását ®Az ország érdeke az egyén érdeke is Ha ezekben a napokban megkérdeznénk a Kelet-Szlovákiai Vasmű igazgatóját vagy akármelyik más felelős dolgozóját, hogy a következő időszakban mire kell majd a legnagyobb gondot fordítani, a válaszból megtudnánk: a sok feladat között jelentős helyet foglal el A KÁDERKÉPZÉS. Egyszerű dolog gépkocsivezetőt találni egy új autóhoz, akár egy új er/Smű kádenkérdését is könnyen meg lehet már oldani, hiszen az utóbbi másfél évtized alatt munkásosztályunk tudásban is megnövekedett. Hanem olyan létesítményt, mint v a Kelet-Szlovákiai Vasmű, világméretben is keveset talál az ember. Az új gépek és az új technológiai folyamatok, melyeket majd a Vasműben alkalmaznak, új nagytudású szakembereket kívánnak. A szakmunkáskérdés ebben a gyárkolosszusban legalább olyan fontos lesz, mint az új gépek minősége, hiszen a legkorszerűbb berendezésekkel is csak selejtet gyárthat a hozzá nem értő dolgozó. A PÁRT ELŐRELÁTÁSA Még meg sem jelent Sacán az első kotrógép, az építkezés gondolata még csak a mérnökök agyában és papíron létezett, amikor a párt Központi Bizottságának javaslatára már megkezdődtek a tárgyalások a Kelet-Szlovákiai Vasmű és az ország összes kohóipar! üzemei között, hogyan lehetne megoldani az épülő új vállalat szakmunkásképzését. A vállalatok — a kladnóiak éppúgy, mint az Ostrava környékiek — ugyanezt a választ adtáík a felhívásra: A proletár nemzetköziség szelleme sugallja, hogy a cseh, vagy akármilyen más nemzetiségű lakosa az országnak elősegítse e feladat teljesítését. A csehországi kohóüzemek szétküldMiért nem lehet egyszerűbben ? Évtizedek óta mind a környékbeli, mind a távolabbi városokban ós konzervgyárakban jó hírnévnek örvend a močai gyümölcs. A szövetkezet s a falu lakosai az idén is nem kevesebb, imin{ 24 vagon gyümölcsöt adtak át a felvásárló-üzemnek. A lakosság szorgalmát és áldozatkészségét dicséri, hogy. a legnagyobb, nyári munkák idején is szakítottak időt a gyümölcs szedésére és elszállítására. Az átvevőüzem ls megérdemli az elismerést, mivel sem a ládákra, sem az átvevésre nem kellett várakozni. Annál nagyobb hiba, hogy a korábbi évekhez viszonyítva az idén lényeges változá9t eszközöltek a kifizetésnél. Ugyanis amíg az elmúlt években egy, esetleg kétnapos késéssel, de gyakran mindjárt az átadás után megkapta a pénzt a termelő, most több mint egy hónapot kellett várni az átadott gyümölcs árára. Ez a késés annál indokolatlanabb, mert amit eddig közvetlenül az átadásnál egy személy elvégzett, azt most a központban többen végzik. Sőt, a postát is megterhelik a felesleges munkával. Mi, močai lakosok megkérdezzük, nem lehetne-e egyszerűsíteni a gyümölcsfelvásárlást, vagy pedig újra bevezetni a korábbi jól bevált módszert? Trenka Tibor, Moča ték tehát az egész országba a felhívást: Küldjetek hozzánk tanulni akaró fiatalokat, akik néhány év múlva komoly tudás birtokában nyugodt lelkiismerettel állhatnak majd a KeletSzlovákiai Vasmű gépei méllé. A felhívásnak meglett a várt visszhangja. Néhány hónap múlva már Szlovákia egész területéről — Komárnótól Humennéig — száz és száz fiatal dolgozott az ostravai üzemekben, hogy két-három év alatt megtanulja a vasöntés .vagy a lemezgyártás mesterségét. MIT AD A TOVÁBBKÉPZÉS? Ondrej Krajňák, až ostravai Továbbképző Központ dolgozója ezzel a mondattal jellemzi a Kelet-Szlovákiai Vasmű szakmunkás-szükségletét: Sokan tanulnak már, de még több kellene. Krajňák elvtárs intézi a továbbtanuló dolgozók ügyeit, nála kötik meg a tanulásról szóló szerződéseket, ő mondja meg a jelentkezőknek, milyenek a továbbtanuló dolgozók elhelyezkedési kilátásai. — Amennyiben olyan ember határozza el magát a tanulásra, akinek semmilyen . képzettsége sincs — mondja Krajňák elvtárs, az ilyen jelentkezőket érdeklődésük és egészségi állapotuk szerint az öntödébe, vagy hasonló más munkahelyre osztjuk be. Egy-két hónapon belül megtudjuk milyen hajlama van a dolgozónak a mesterséghez. Jutalmul azért, mert tanul, egy osztállyal magasabb bért ad az üzem. Minden munkás szakmai fejlődéséről tudunk, minden egyes jelentkezőnek kidolgozzuk a tanulási tervét. Például: Peter Novák géplakatos az £lső tizenkét hónap alatt elsajátítja az öntőmester második segédjének tudnivalóit. Ha letette a vizsgát, akkor folytatódik a továbbképzés. A „menetrend" szerint a második év első felében a mester első segédjének teendőit sajátítja el. Érdemes még megjegyezni, hogy a tanuló az ötödik fizetési osztály elérésekor 800, a hatodik osztály elérésekor 1000, a hetedik vagy nyolcadik osztálynál pedig 1200 korona külön jutalmat kap, a Vasműtől. Érdemes tehát tanulni, mert minden egyes osztály elérésekor külön összeget kap a szorgalmasan tanuló dolgozó. ÉS MIT KlVÁN AZ ÜZEM? — Egyetlen dolgot — válaszolja Krajňák elvtárs: a tanulást. Van például egy dolgozónk, aki segédmunkásból fokozatosan mesterré képezte magát. Ma "már a hetedik f izetési osztályban dolgozik és a nyolcadikat — a legmagasabbat — is el akarja érni. Mikor Ostravára érkezett, a kalapácsot is alig tudta a kezébe venni. Ma már mestere szakmájának. Ilyen emberek kellenek itt. Természetesen a tanulásban igyekvők anyagi jutalmazása sem marad el. Ha érdekli — fordul felém —, nézze meg, egy elvtársnak a fizetési listáját. Sok mindent bizonyít, ha a mai fizetését összehasonlítjuk, a három évvel ezelőttivel. AZ ÉRETTSÉGIZETTEKET IS VÁRJA A VASMŰ Az asztalon egy levél fekszik. „A tizenegyéves iskolában érettségiztem — irja egy érdeklődő. — Az évfolyamból többen szeretnénk a Kelet-Szlovákiai Vasműben dolgozni. Hogyan szerezhetjük meg a képesítést". — Az ilyen emberekre, különösen nagy szüksége lesz a Vasműnek — mondja Ondrej Krajňák. Fiatalok, tettre készek, és ami szintén igen fontos, jó feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy sikeresen elvégezhessék legalább a műszaki középiskolát. Rengeteg olyan szakmát tartunk itt számon, ahová kizárólag csak érettségizetteket oszthatunk be. Az ilyen érettségizett, de szakmával nem biró fiatalember kezdőként mindig megkeresi a havi 1600—1700 koronát —

i mondja Ondrej Krajňák és hozzáteszi, hogy ez a kérdés — a kereset problémája — sem másodrendű szempont. Rövid időn belül — természetesen, ha a továbbképzős megfelel a követelményeknek — jelentősen emelkedik ez az összeg. A műszaki középiskolán kívül továbbképző tanfolyamokat is szerveztünk az érettségizettek számára. Ezek kétévesek. Innen főleg öntödei mesterek, vagy más műszaki értelmiségiek kerülnek ki, ami szintén nagyon keresett szakma lesz a Vasműben. A CSALLÓKÖZIEK SE LEGYENEK KIVÉTELEK — Ha kerületenként feltérképeznénk, miként oszlik meg a továbbtanulók száma, érdekes dolgot állapíthatnánk meg, említik a továbbképző központban. A jelentkezettek zöme — ami természetes is — kelet-szlovákiai. Azonban a Csallóközből csak kis számban jelentkeztek. — Így van ez, hagyja helyben Krajňák elvtárs. Pedig az ottani fiatalok is szeretnének tanulni. Gyakran a szülők vagy valami más akadály tartja őket vissza attól, hogy élhatározzák: kohász leszek, mert szeretem a gépeket és ott van rám szüksége a társadalomnak. Pedig a társadalom nem feledkezik meg arról, aki jól végzi feladatát. Sok igazság van ezekben a szavakban, már csak azért ls, mert olyan létesítményt, mint a Kelet-Szlovákiai Vasmű, nem lehet njinden járásban építeni. Országos ügy ez. A kelet-szlovákiái óriás építése s benne a termelés megindítása országos ügy. TÖTH MIHÁLY. AZ IGAZAT MEGVALLVA, a Tolná megyei Regölyi Népszabadság Termelőszövetkezet nem szerepelt az útiprogramomban. Hogy mégis odakerültem, annak külön története van és mindjárt elöljáróban meg kell mondanom: örültem, hogy odakerültem, mivel a Népszabadság Tsz. egyike a legjobb szövetkezeteknek, amelyekben jártam. Mikor Martonvásárra a Mezőgazdasági Kutatóintézetbe készülődtem, a Népszabadság szerkesztőségében azt kérdezi az egyik kolléga: ' — Nem volna kedved onnan átjönni Regölybe? Csak egy ugrás az egész I Magyarázólag még hozzátette, hogy a Regölyi Népszabadság Tsz-t ők, a szerkesztőség patronálják — innen a szövetkezet neve is — és hogy a szövetkezet egy régi „sérelmét" szeretné látogatásommal jóvátenni. Ugyanis a szövetkezetben külföldi újságíró még nem járt és ezt a regölyiek kissé fájlalják. Nem fogom megbánni — teszi még hozzá —, egy jő szövetkezetbe és nagyon érdekes emberek közé kerülök. Igaz, a program nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. Ogy beszéltük meg, hogy délután 4 óra körül már Regölyben leszek, de hát a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetet nem könnyű otthagyni, oly sok až értékes téma, és az a „csak egy ugrás az egész" is megvolt olyan 150 km, úgyhogy csak estefelé kerültem oda. A faluban érdeklődünk, Igen, menjünk Majsa-pusztára, ott van a szövetkezet központja. KIFELÉ MENET, az úton megállít egy ember: Dávid Gyula, a községi tanács elnöke, aki eddig a szövetkezet könyvelője volt, így hát kétszeresen - is tájékozott a szövetkezet dolgaiban. Kár — mondja —, hogy nincs idő már végigjárni az egész határt, de amit lehet, a besötétedésig nézzünk meg. A majorban, ahogy járunk egyik helyről a másikra, újabb emberekkel • MAGYARORSZÁGI ÚTINAPLÓ Ahol azelőtt a hercegé volt minden ismerkedem: Nagy Sándor szövetkezeti elnökkel, Majer István alelnök-, kel, Fóti István párttitkárral, Kelemen József állattenyésztési brigádvezetővel, — híres lótenyésztő, magyarázzák a többiek, messze földön híres ember — és éppen esti etetés lévén, állatgondozókkal az Istállókbán, akik szóvá teszik a vezetőségnek, miért nem hozatják már rendbe az is-; tállóban a takarmányszállító kisvasutat, mennyivel könnyebben és gyorsabban menne úgy a munka. Ám ez a kisvasútügy csak egy kis kitérő. Az az érzésem, azért tették előttem, a külföldi előtt szóvá, hátha így nagyobb nyomatékot kap kérésük, de közben már büszkén mutatják az állatállományt, a hízóimarhákat, amelyek valóban szépek, joggal lehetnek büszkék rájuk. Exportra megy, egy részük hozzánk Csehszlovákiába, más részük Olaszországba, éppen a napokban várták az olasz átvevőket. — Első osztályúak lesznek? — kérdezi a tanácselnök az egyik gondozótól, a hízómarhákra mutatva. — Ezek ne lennének? -*- s az állatgondozó hangjában szinte méltatlankodás érződik. AZ ISTÁLLÖBÖL ELMENET tudom aztán meg, miért volt a kérdés. Hogy az olasz átvevők első osztályúnak Ismerik-e el az állatokat, vagy sem, az nemcsak a szövetkezet kasszájának nem mindegy, de nem mindegy az állatgondozóknak sem. Mert ha első osztályú az áru, akkor állatonként 50 forint prémiumot kapnak, márpedig 240 darab állatnál ez ugyancsak szép kis összeg. Ä Népszabadság Tsz-ben a fő ter-: melési ág az állattenyésztés. Ezt nemcsak a szövetkezet vezetőitől hallom, hanem ezt látom magam is, ahogy végigjárjuk a gazdasági udvart, s megyünk egyik istállóból ki, a másikba be. A szarvasmarhaállomány mellett nagy a sertésállomány is. Hogy mást ne mondjak, hízott sertésből 400 darabra kötöttek az állammal szerződést, de az év végéig 700 darabot adnak el. Majdnem 600 juh van, több ezer tyúk, csirke és kacsa. S végül nagy büszkeségük, a lótenyésztés. Itt a Népszabadság Tsz-ben — bár 160 lovuk és 36 csikójuk van — a lovakat elsősorban nem a mezei munkákra használják, hanem nemesvérű fajállatokat tenyésztenek eladásra, exportra. Regölyből a ló elkerül Svájcba, Hollandiába, Olaszországba, Izjaelbe, a Német Szövetségi Köztársaságba és még sok más országba. S ennek a nemes és értékes lótenyésztésnek mestere Kelemen József állattenyésztési brigádvezető. SZÉP ÁLLATÁLLOMÁNYA VAN a Népszabadság Tsz-nek. Pedig gazdasági épületei — bár láttam néhány új és korszerű Istállót is — öreg, alacsony, nádfedeles épületek. De hát nem lehet egy-két év alatt mindent újjáépíteni és különben is, a szövetkezetben nagyon törekednek a gazdaságosságra, megnéznek minden forintot, mit hova fordítanak. Este, amikor egy pohár bor mellett beszélgettem az elnökkel, többször ls mondta, de a biztonság kedvéért még a jegyzetfüzetembe is belenézett, hogy felírom-e: beruházási hitelük holdanként 670 forint, legkevesebb az egész megyében. S erre nagyon büszkék. Ez a Majsa-puszta, ahol most a szövetkezet, központja van s ahol nemcsak gazdasági épületek, hanem lakóházak és szép kultúrház is van, a környező földekkel, sőt talán azt ls mondhatnám: az emberekkel együtt, akik ma a szövetkezetben dolgoznak, valamikor a régi világban herceg Eszterházy Lászlóé volt. Nagy Sándor elnök beszéli el, hogy apja, nagyapja és ő maga ls herceg Eszterházy földjén dolgoztak, feles kertészek vagy cselédek voltak. De nemcsak ők, hanem a szövetkezet tagságának 95 százaléka a hercegi földön cselédeskedett. A felszabadulás után a földet szétosztották az egykori nincstelenek közt. Nagy Sándor' is 5 holdat kapott. Három évvel ezelőtt alakult a szövetkezet, most 427 taggal 3700 holdon gazdálkodnak. A munkák eg)f részét a gépállomás segítségével, másrészt saját gépeikkel végzik. Hat traktoruk van, most várnak újabb két csehszlovák Zetort. A Zetorokat és az egyéb csehszlovák gépeket Itt is, mint mindenütt nagyon dicsérik. Gépeink jók, teherbírók, csak a pótalkatrész-ellátásra panaszkodnak. A NÉPSZABADSÁG TSZ-BEN IS minden munkát munkaegységgel díjaznak, de emellett széles körűen alkalmazzák a jobb munkára és a többtermelésre ösztönző prémiumrendszert. A terven felüli tej minden literjéért 5 fillér prémiumot adnak. A sertéshizlalásban a terv minden métermázsa" takarmány után 22 kg súlygyarapodást irányoz elő, az ezen felüli súlygyarapodás értékének 5 százalékát adják prémiumként. A háztáji földet is — ami 1 hold — a szövetkezetben végzett munkához kötik. Hogy ki mekkora háztáji földet kap, az attól függ, hány munkaegységet dolgozott le. A munka-; egységekre rendszeresen fizetnek előleget. Áz erre az évre tervezett 30 forintos munkaegységet 'a szárazság ellenére is biztosítani tudják. A szövetkezetnek agrár egyetemet végzett főagronőmusa és mezőgazdasági technikumot végzett agrónómusa, Illetve zootechnikusa van. A GAZDASÁG MEGTEKINTÉSE után késő éjszakáig ültünk együtt, sok mindenről szó esett közöttünk. És bár a legnagyobb elismeréssel kell adózni az alig hároméves szövetkezet gazdasági eredményeinek — a legnagyobb élményt számomra az emberek jelentették. Az emberek, amiről s ahogyan beszéltek. Ahogy végigjárták velem a gazdaságot, azt a jóleső büszkeséget, ahogy az egyes dolgokat megmutatták s azt a hangsúlyt, ahogy eredményeikről, gondjaikról és problémáikról beszéltek. Az, ahogy az elnök azt a holdankénti 670 forintos beruházási hitelt említette, vagy ahogy arról beszélt, hogy a búzából a holdankénti tervezett 13 —14 mázsát a szárazság ellenére ls elérik, — elérik, mert tavaly meggyőződtek róla, hogy a szovjet Bezosztaja búza sokkal jobban termő, mint a hazai fajták s ezért az ősszel főleg azt vetettek. — Láttam, hogy mennyire magukénak érzik és tudják a szövetkezetet, mennyire együtt élnek a közös gazdaság gondjaival és problémáival. Az volt az érzésem, ezek až emberek valójában most veszik birtokukba a hercegi földeket, éppen azután és azáltal, hogy a közös gazdálkodás, a közös boldogulás útjára léptek. BÁTKY LÁSZLÖ Ül SZŐ 4 * 1962. szeptember 12. t