Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-09 / 249. szám, vasárnap

hogy Anne Alekszejevna, \ Andrijan édesanyja, s Pavel szülei — Roman Porfirevlcs és Fedoszja Kaszjanovna —• ugyancsak nyugodtak. Gondolataink a kedves, számunkra oly közeli szülőföldünkre szálltak. Aníjxijan a Civil folyó áttetsző vízére gondolt, ahol oly gyakan halászgatott, s Pavel az uzsini napraforgókkal tarkított napsugaras mezőkre ... ® Gondolqtok Germán Tyitov ágyában Andrijan Nyikolajev az augusztus 11-ére virradó éjszakét az „űrhajósok A moszkvai Pravda folytat ásókban közölte Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajósok riportsorozatát az első csoportos űrrepülésről. A részletes hírszolgálat, a közvetlen televíziós adás keretében idejében és részletesen értesült a világ ennek az óriási jelentőségű űrrepülésnek szinte minden mozzanatáról. A legtökéletesebb hírközlő berendezés sem képes azonban érzékeltetni a közvetlen élményt, vagy például azt, mire gondoltak, mit éreztek az űrhajósok hősies útjuk izgalmas perceiben. Az űrrepülésre kiképzett pilótatisztek katonás tömörséggel adták le jelentéseiket, s mivel nem kenyerük a tolljorgatás, benyomásaikat, érzéseiket ugyancsak így közölték. Két szovjet újságíró — Sz. Borzenko és N. Gyenyiszov — ezért segítségükre volt élményeik feldolgozásában, s így napvilágra kerülhettek .olyan dolgok is, amelyek nem szerepelhettek a hivatalos jelentésekben. Mert egy pilótatiszt jelentésében mégsem szerepelhet pl. hogy a „Hold láttán lírai hangulat vett erőt rajtam ..." De az újságírók ilyesmiről is kifaggatták a világűr két hősét. Ezért is érdekes olvasmány az űrhajósok elbeszélése, amelyet az alábbiakban ismertetünk. © Mit érez egy űrhajós a start előtt? Űrrepülésünk programját a legapróbb részletekig fejből tudtuk — írják az űrhajósok. Lenyűgözött bennünket a feladat újszerűsége és bonyolult volta. Tudtuk, tanulmányoznunk kell a súlytalansági állapot hatását a hosszú ideig tartó űrrepülés során, két űrhajót kellett közös pályára felvinni, három napig tartó csoportos űrrepülést kellett megvalósítanunk, fel kellett vennünk egymással és a Földdel a rádiókapcsolatot, orvosi-biológiai kutatást kellett végeznünk ... Amikor a kilövőpályára érkeztünk, úgy tűnt, hogy az idő gyorsabban száguld. A tudósokkal és szakértőkkel beszélgettünk, akik a rakéta és az űrhajó szerelését végezték. Őszinte csodálat vett rajtunk erűt a munkálatok láttán — mily szakértelemmel, óriási tudással és tapasztalatokkal dolgoztak ezek az emberek. A munka olyan benyomást tett ránk, mintha egy szilaj nagy folyón épülő híd, egy nagyolvasztó, vagy valami felhőkarcoló építkezésén járnánk. A szerelésen dolgozó munkások örömmel fogadtak bennünket, s készségesen válaszoltak kérdéseinkre ... Körülvettek, s máris röpgyűlésen találtuk magunkat. Olyan volt ez, mint amikor üzemeinkben valamilyen nagy és felelős feladat megvalósításéra készülnek a dolgozók. A start csoport vezetői köszöntötték, ünnepélyes hangulatban biztosítottak bennünket arról, hogy mindent példásan előkészítenek és tökéletes pontossággal valósítják meg az Indulást. Mi megígértük, hogy kommunistákhoz méltóan mindent megteszünk a párt és a kormány kitűzte feladat teljesítésére. Izgalmas percek voltak ezek, úgy éreztük, mindenkit meg kellene ölelnünk, s valamilyen emléktárgggyal megajándékoznunk. ® Az öregeket féltettük A rakéta közelében a röpgyűléseken ott voltak a központi lapok újságírói is. A Pravda tudósítója, aki éppen Csuvasföldről és Ukrajnából érkezett hozzátartozóink üzeneteit hozta. Fényképeket is hozott, és szívélyes üdvözleteket. Érdeklődtünk, hogyan élnek mieink Sorseliben és Ozslnában. Igen jólesett ez a beszélgetés. Be kell vallanom, féltettük az öregeket, szüleinket. Nem tudtuk elképzelni, hogyan fogadják majd a Vosztok-3 és Vosztok-4 űrrepüléséről szóló hírt. Míg repülőgépeken végzett útjainkat megértették, addig a világűr, az űrhajók kozmikus sebessége számukra valami felfoghatatlant, veszélyeset jelentett. A tudósító azonban megnyugtatott. Elmondta, házában" töltötte, ugyanott, ahol startjuk előtt Jurij Gagarin és Germán Tyitov is megszálltak. Az ágyak felett ott függ Gagarin és Tyitov fényképe. Andrijan Nyikolajev Tyitov ágyára telepedett le. A házban tartózkodott a ma még névtelen helyettese és két orvos. Nyikolajev helyénvalónak tartotta megemlékezni ezen a helyen a két helyettesről, az 5. és 6. számú űrhajósokról, akik a Vosztok-3 és Vosztok-4 parancsnokaival együtt várták az indulás napját. Kitűnő pilóták mind a ketten, — írja Nyikolajev. Egyikük mérnök. Éppúgy mint mi arcra, jellemre, ők sem hasonlítanak egymásra. Életrajzukban azonban több közös vonás fedezhető fel, s bizonyos szokásaik is egyformák. Kiváló sportolók, szeretik a művészetet, a technikát, sokat ^olvasnak. Céltudatos, nagy akaraterejü emberek, akikben meg lehet blznl. Nylkolajev helyettese vidám, csipkelődő, tréfacsináló. Ebben Pavel Popovicsra hasonlít. Az 5. számú űrhajós azonban komoly, megfontolt, beszédmodora Nyikolajevére emlékeztet. Tanúi leszünk még annak, hogyan nyilvánul meg jellemük teljes egészében, de már ma elmondhatjuk róluk, hogy nagyszerű fiúk. ® Egy „nagyolvasztó" elindul a csillagok felé Andrijan Nyikolajev korán reggel, a meghatározott időben ébredt. Az űrhajós-tréning idején megtanulta, hogy amikor akar elaludjon, s amikor kell felébredjen... A rakétához mint az előző űrhajópilóták az Ismert autóbuszon mentek. A kocsiban azonban a helyettesen és az orvosokon kívül most ott volt Pavel Popovics is, akinek egy nap múlva kellett csak startolnia. Nem állta meg, hogy közvetlenül az indulás előtt oda ne szóljon barátjának: „Viszontlátásra a világűrben I" J . A rakétát már többször leírták. Egyes újságírók világító toronyhoz hasonlították, mások óriásgyertyához. Nem először láttuk, hiszen ott voltunk Gagarin és Tyitov indulásánál, de ránk egészen más benyomást tett. Olyan, mint egy nagyolvasztó. Az acélváz, a rengeteg tüzelőanyag benne, a kicsapó tűz ... Elképzelhetetlen korszakunk a fémet adó berendezés nélkül. Kozmikus korunk pedig elképzelhetetlen a haladásnak utat törő űrrakéták nélkül. Hangosan énekeltünk az autóbuszban. Sokszorosan túl akartunk teljesíteni mindent, amit eddig elértek. Semmilyen veszélyre nem gondoltunk. Ogy mentünk a rakétához, mint valami Ünnepélyre. Rövid jelentés a^ állami bizottság elnökének, ölelés, csók a főkonstKETTESBEN JÁRTUNK a csillagok birodalmában 166 világűrben töltött óra hiteles története • Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics elmondják páros űrrepülésük élményeit • „Ma bennünket irigyelnek űrhajós társaink, holnap ők lesznek azok, akik még mélyebben hatolnak a világűrbe" ruktőrnek, a teoretikusnak, a 4. űrhajósnak, az elvtársaknak, barátoknak. A felvonó a magasba röppen. Minden perc hosszúnak tűnik. A legnehezebb egy űrhajós életében a várakozás. Rövid beszélgetés rádión Jurij Gagarinnal. 11 óra 30 perc moszkvai időszámítás szerint. Elhangzik az utolsó vezényszó: „Start!" Andrijan Nyikolajev érzi az egyre növekvő nehezedést. Nyugodt hangon jelenti: Minden rendben. Elmúlt egy perc, s Pavel Popovics a kilövőpályáról már csak egy halvány csíkot lát az égbolton ... Megkezdődött a Vosztok-3 űrrepülése. ® Más az, ha az ember saját szemével látja Amint levált a rakéta utolsó lépcsője és az űrhajó „ráállt" pályájára, az egyik ablakon keresztül végeláthatatlan napsütötte földi táj tárult az űrhajós szeme elé. A másik ablakon át nyugodt fényű csillagok látszottak mintegy fekete bársonyon. Minden olyan volt, mint ahogy Jurij Gagarin és Germán Tyitov leírták. De mégis más az, ha az ember érdekfeszítő elbeszélést hallgat és más, ha a saját szemével látja a világűr egész szépségét. Az ember csak nézne, nézne, nézne... A munka grafikonja azonban kérlelhetetlen. Percekre kiszámították a teendőket minden egyes fordulat számára. A munkaterv dologra szólít. Mint ismeretes, a Vosztok-3 meglepő pontosággal érte el pályáját. Ez lehetővé tette, hogy az űrhajós már az első percekben megkezdhesse a munkát. Figyelte szívdobogását, szervezete állapotát. Más a munka a kiképzésnél a Földön és más akkor, ha az ember 8 kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguld, s ráadásul a Földön ismeretlen állapotban van — súlytalan. Ojra meg kell szokni a jől ismert fülkét, mindent újra át kell gondolni, meg kell fontolni. • A Földön kitalálják az ember gondolatát Az űrhajós tudja, hogy azok az emberek, akik röptét irányítják, épp olyan jól tájékozottak állapotáról, mlnt ő maga. Ogy tűnt, mintha a Föld kitalálta volna az űrhajós gondolatát. Néhány fierces repülés után eszembe jutott a számítóközpont, s a következő pillanatban megszólalt a Föld, s jelentette a pálya adatait. Az adatok alapján azután szabályozni lehetett az űrhajó navigációs rendszerét, s pontosan megállapítani a kabin helyzetét az űrben. Az űrhajós beírta az első feljegyzéseket a naplóba a repülés aktív szakaszáról. A jelentést továbbította a Földre. Akkor hangzottak el a jól ismert szavak: „Kitűnően érzem magam, a fedélzeten minden rendben van, az ablakon át jól látom a Földet .Nyikolajev űrhajós." • A felejthetetlen beszélgetés A Vosztok-3 űrrepülése idején történt meg először, hogy Nyikita Hruscsov elvtárs, a szovjet kormány elnöke közvetlenül a világűrben száguldó űrhaj ópilőtá

val beszélgetett. A rádiótelefonon folytatott beszélgetés mély benyomást tett Andrijan Nyikolajevre. Ogy ír róla, mint erőt adó, lelkesítő beszélgetésről. Megemlíti, hogy szeme önkéntelenül fátyolos lett beszélgetés közben. Az űrutazás végén, amikor fáradságot érzett, újra felelevenítette Nyikita Hruscsov szavait, s ez újabb erőt adott neki. E beszélgetés után végezte el Andrijan Nyikolajev az egyik legfelelősségteljesebb feladatot, melyet sem J. Gagarin, sem Germán Tyitov nem tettek meg: eloldozta magát, és kipróbálta a súlytalansági állapotban a szabad lebegést. ® A lebegés Az első lebegés kb. egy órát tartott. Csodálatosan kellemes testi és szellemi érzés volt ez — írja Nyikolajev, — melyet semmivel sem lehet összehasonlítani. Az embernek nincs súlya, semmire sem támaszkodik, s mindent megtehet. Az agy jól működik, a végtagok szótfogadnak, az egyensúlyérzék zavarai nem léptek fel. A kabin minden részéből jól hallottam a Föld üzeneteit. Szabadon úsztam a térben, ettem, ittam, kinéztem az ablakon és filmeztem. ® Andrjusa vár rám Pavel Popovics a második űrhajós közben szintén indulásra készült. A start előtt az orvos megvizsgálta őt is, meg helyettesét is. Csodálkozva állapította meg: mindkét űrhajósnak hajszálpontosan egyforma volt az érverése (56), testi hőmérséklete (36,1), lélegzetvétele (10,), vérnyomása (110/65). Felszállás előtt a Vosztok-4 parancsnoka kijelentette: „Könnyű szívvel indulok a világűrbe. Hiszen Andrjusánk vár ott rám ... Kettesben mégis vidámabb az utazás, megkétszereződik az erő," Két perccel 11 óra után már két ember száguldott a világűrben. © A „Sas" és a „Sólyom" beszélget Mint Ismeretes, a két űrhajós hívójele a „Sas" és a „Sólyom" volt. Röviddel a második űrhajó felszállása után felvették a rádiókapcsolatot. Akkor bizonyosodott be először, hogy két űrhajó között földi állomás közbeiktatása nélkül lehetséges a rádiókapcsolat. Ez volt a csoportos űrrepülés egyik legfontosabb kísérlete. A sikeres kísérlet olyan örömmel töltötte el a „Sas"-t, hogy megfeledkezett az előírt tervről és hívójel nélkül belekiáltott a mikrofonba : Andrjusa, itt vagyok melletted ..." A két űrhajó körülbelül 5 km távolságra volt egymástól. Az űrhajósok látták egymás űrhajóját. Olyanok voltak, mint két csillogó kis hold — írják ez űrhajósok. A látvány csodálatos, szinte fantasztikus volt. ® Milyen a vihar a világűrből A csoportos űrrepülés első napjának befejezésével egy ukrán nótát énekelt a két űrhajós, majd aludni tért. Lefekvés előtt azonban kinéztek az ablakon a végtelen sötétségbe. A Föld felől hirtelen lángnyelvek csaptak fel. — Látod? — kérdezte a Vosztok-3 parancsnoka. — Látom — felelt a negyedik űrhajós. — Mit gondolsz, mi ez? A Földön vihar dúlt. Villámok cikkáztak a sötét fellegekben. A tengeren szélvihar száguldott keresztül, a tengerészek bizonyára ádáz harcot vívtak az elemekkel. De ott, 200 kmes magasságban csend és nyugalom honolt, semmi sem akadályozta űrhajóink gyors röptét. A vihar, a villámlás, a sziklák, a tenger számunkra igen távolinak tűnt. ® Illusztrált előadás a világűrben A riportsorozat szerzői egy érdekes élményükről számolnak be. Egy földi adóállomást hallgattak, amely éppen a Holdról szóló tudományos előadást sugározta. Az űrhajósok azzal szórakoztak, hogy a földi előadó magyarázatát az igazi Holdon ellenőrizték, amelyet tisztán láttak. A Hold innen nem tűnik korongnak, hanem Jől látható a gömbölyüsége. Kitűnő segédeszköznek bizonyult a Hold, amelyen jól lehetett figyelemmel kísérni azt, amiről az előadás szólt. Andrijan Nyikolajev közvetlenül indulás előtt A Hold egyébként is élénken foglalkoztatta az űrhajósokat. Pavel Popovics le is fényképezte és azt írta róla, hogy gyakran lírai hangulatot ébresztett benne. Ez egyébként érthető is, hisz a világ lírai irodalmát a holdfény ragyogja be ... ® A leszállás A leszállásról a két .űrhajós riportsorozatában többi között megírja, hogy a fékezőrakéták hatása erősebben érezhető, mint az indulásnál az indítórakétáké. A leszállási manőver megkezdése előtt a főkonstruktőr rádión megkérdezte az űrhajósokat, hogyan akarnak földet érni: az űrhajóban-e vagy ejtőernyővel. Mindketten az ejtőernyős leszállást választották és a főkonstruktőr beleegyezett. A fékezés első pillanataiban kellemes érzés töltötte el az űrhajósokat: újra érezték testük súlyát. A leszállás további szakaszában azonban a nehézségi erő egyre nagyobb lett. A sűrűbb légkörben az űrhajó burkolata izzani kezdett és vakító fényt árasztott. Az antennák égtek. Az összeköttetés a Földdel megszakadt. Nem takartuk be az ablakokat, hogy lássuk, mi történik odakünn. Színes lángnyelvek nyaldosták a tűzálló üveget. Tudtuk, hogy így lesz, mégis borzalmas látvány volt, hogy egy tűzgolyóban vagyunk, melynek felületén több ezer fok a hőmérséklet. Ez volt talán életünk legmegrendítőbb élménye. A légáramlat erős lökéseket adott az űrhajónak. Rezgést éreztünk. Olyan volt, mintha egy hepehupás úton rugó nélküli kocsival zötyögnénk. Ezért kellett oly sok időt töltenünk a gyakorlótér vibrátorain. Hálával gondoltunk az előkészítő gyakorlatokra. Egyszer csak kialudtak a tűz fényei és megszűnt a túlterhelés. A Föld egészen közelinek tűnt. A hatperces időközben, amelyben leszálltunk, egymástól sok kilométer távolságra jutottunk. De már a levegőben megállapítottuk, hogy a kijelölt térségben, Karagandától délre érünk földet. A Föld 250 kilométeres magasságból, lyók és a bárányfelhők. Az utóbbiak tűnnek. © Lépés a Hold felé Leszállásunk után — írják az űrhajósok — gyakran hallottuk barátainktól, hogy boldogok lehetünk és irigyelnek bennünket. Egészséges irigység ez. De rövidesen mi leszünk azok, akik irigyelni fogjuk őket: hiszen ők még mélyebben hatolnak be a világűrbe. Legyen azonban bármiképp is, a mi feladatunk az volt, hogy bizonyítsuk: a napokig tartó űrutazás lehetséges. Űrrepülésünknek sok feladatot kellett megoldania. Többi között meg kellett állapítania, milyenek a Holdra és a szomszédos bolygókra való utazás reális lehetőségei. Az űrhajósok szavaihoz tudományos szakértők nyilatkozatai alapján hozzátehetjük: ezt a feladatukat kiválóan teljesítették, Jól láthatók a fo hősi tettü

k további fehér pontoknak lépés volt a Hold elérése felé. ŰJ SZÖ 9 * 1962. szeptember 10.