Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-08 / 248. szám, szombat

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁG NÉPE A nevelésről és a kulturális életről is vitatkozunk KOMMUNISTÁK ÉS PÁRTONKÍVÜLIEK, a párt XII. kongresszusa előtti vitaanyagát, a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című dokumentumot vitatják meg a rendkívül sok problémát felölelő, igen fontos és nagy jelentőségű vitaanyaghoz a dolgozók rengeteg megjegyzést, észrevételt és tapasztalatot fűznek. A viták során leggyakrabban az a kérdés vetődik fel, hogyan fejlesszük tovább az ipar és a mezőgazdaság termelőerőit, hogyan használjuk ki legjobban és legcélszerűbben azokat az igen kedvező és előnyös feltételeket, amelyekkel mint iparilag fejlett ország rendelkezünk. Sokan a saját munkahelyükről hozott példákkal ecsetelik, milyen nagy lehetőségeink vannak mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén a munka megjavítására, a termelés fokozására. A vitázók a ma még előforduló hibákat a szervezés és ellenőrzés fogyatékosságának, valamint a személyes felelősség elégtelenségének tulajdonítják. A gazdasági és politikai életünkre vonatkozó megjegyzéseken kívül sok hozzászóló kulturális életünkkel, a műveltség és szakképzettség továbbfejlesztésével foglalkozik. Ennek a kérdésnek egyébként a dokumentum is tág helyet szentel. A kultúrára vonatkozó részének bevezetőjében az áll, hogy a kitűzött feladatok teljesítésének egyik igen fontos feltétele „jelentősen növelni aiz ipar, a mezőgazdaság és az emberi tevékenység más ágazataiban dolgozók műveltségét és szakképzettségét" ... Ez azért szükséges, mert az előzetes számítások szerint iparunknak 1980-ban hat és félszer több főiskolai végzettségű, és mintegy négyszer több középiskolai végzettségű szakemberre lesz szüksége. A mezőgazdaság a jelenlegi helyzettel szemben közel ötször több főiskolai és hatszor több középiskolai végzettségű szakembert igényel. Természetes, a szakképzett dolgozók számának ilyen hatalmas méretű növelése csupán a hagyományos tanítási és tanulási formákkal nem biztosítható. A szakképzett dolgozók számának növeléséhez elsősorban az szükséges, hogy egységes rendszerben, a lehető leggyorsabban kifejlesszük az oktatás valamennyi iskolai és iskolán kívüli formáját. EZ A KÉRDÉS, akárcsak az iskola, a család és a társadalom, a tanítók szakképzésének növelése, az Irodalom és a művészet, a színvonalas kulturális műsorok, vagy a többi kultúrával kapcsolatos kérdés, egyaránt foglalkoztatja a dolgozókat és ha nem is olyan mértékben, mint a gazdasági problémákhoz, ezekhez is sok értékes javaslatot fűznek. A vitaanyag a műveltség és a szakképzettség növelésével kapcsolatban többek között azf írja, hogy a szakmai ismeretek elmélyítésével szemben támasztott magas fokú követelmény újabb igényeket támaszt a fiatalság kommunista nevelésével szemben. A műveltség a fiatal emberek szellemi fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Nem elég azonban csupán ismeretekkel felvértezni őket. Idejekorán és hatásosan formálni kell jellemüket, erkölcsüket, politikai meggyőződésüket is. Hogy a fiatalság helyes álláspontot foglaljon el és ismereteit alkotó módon felhasználja társadalmunk javára: „az iskola, a család, a társadalmi szervezetek és az üzemek figyelmének előterében az ifjúság körében végzett nevelőmunkának kel! állnia". AZ ISKOLA, az üzemek és a társadalmi szervezetek az ifjúság kommunista szellemben történő neveléséért már eddig is nagyon sokat tettek. De vajon helyes irányú nevelést kapott-e és kap-e minden ifjú a családban? Nem gyakori-e még ma is a materialista szellemű iskolai nevelés mellett az idealista szellemű nevelés otthon? ... Sajnos a fiatalság gondolatvilágát és erkölcsi fejlődését igen károsan befolyásoló kettős nevelés ma még elég gyakori. Nem véletlen, hogy a vitában erről a kérdésről is sok szó esik. „A szülők miért nem veszik figyelembe gyermekeik érdekét." Miért mondanak mást, mint az igazság, miért tanítanak mást, mint az iskola?" Az iskolai és társadalmi nevelést megkerülő szülők szívleljék meg e megjegyzéseket és gyermekük helyes irányú fejlődése érdekében az iskolai és társadalmi neveléssel azonos nevelésben részesítsék őket. Az egységes nevelés elsősorban a tanuló érdeke. A párt a nevelés színvonalának megjavítása terén az iskolaügy dolgozóin és a védnökség! üzemeken kívül nagyon sokat vár a szülőktől és az iskolabarátok munkaközösségének tevékenységétől. Nagyrészt a szülőkön múlik, hogy a várakozásnak megfeleljenek és az egységes nevaJés megteremtésén kívül következetesen megvalósuljon az élettel és a termelőmunkával való szoros kapcsolat nevelésének az elve. A pártnak az a célkitűzése, hogy 1970-ig a tanulás iránt érdeklődést tanúsító s ehhez képességekkel rendelkező, valamenynyi tanköteles fiatal és azok a dolgozók, akik tanulni akarnak, s ehhez a szükséges feltételekkel rendelkeznek, elérjék a teljes középiskolai végzettséget. E célkitűzés teljesítése arra kötelez, hogy azok, akik tanulni akarnak és általában mindannyian, a népgazdaságban végzett munkánkat egybekapcsoljuk az állandó tanulással, és művelődéssel. Ismereteink gyarapítása révén könnyebben teljesíthetők az iparban és a mezőgazdaságban elvégzésre váró feladatok is. A NEVELÉSSEL kapcsolatos megjegyzésekkel mindegyik gyűlésen találkozunk. A legtöbb megjegyzés a tanítók részéről hangzik el, észrevételeiket azonban a szülők sem titkolják. Általában az a vélemény, hogy a nevelés terén az eddig elért rendkívül szép eredmények ellenére is sok még a teendő. Különösen a társadalmi- és a tömegszervezeteknek kellene a jövőhen megjavítaniok a munkájukat. A szervezeti élet iránt változatlan az érdeklődés. Ha egyes helyi szervezetek életét mégis a tétlenség jellemzi, ennek az az oka, hogy az illetékes vezetőség nem tud olyan szórakozási és tanulási lehetőséget teremteni, amely kielégítené az érdeklődők igényeit. A „házi" szórakozás vonzóköre csak abban az esetben szűnik meg, ha a televíziónál is Az orosz csoda Elkészült a Thorndike-házaspár új filmje Annelie és Andrew Thorndike, az NDK dokumentumfilmművészeinek nevét három alkotásuk tette világhírűvé. A Te és annyi más bajtársad, a Teutonkard-akció és az Üdülés Sylt szigetén háborús bűnöket és háborús bűnösöket mutatott meg Igazi valójukban. Most elkészült üj filmjük az antikommunizmus ellen kíván harcolni, a félrevezetett emberek elé tárja az igazságot: hogyan él, mivé fejlődött a Szovjetunió? Az orosz csoda című dokumentumfilmjük világbemutatója november elején lesz. A Thorndike-házaspár három esztendőt töltött a Szovjetunióban, hogy filmjükhöz megfelelő anyagot válogassanak és készítsenek. Beutazták az ország vidékeit és mintegy 200 ezer méter filmfelvételt készítettek, (ez mintegy 80 egész estét betöltő film hosszának felel meg). Háromezer fotót készítettek Thorndi ke-ék a Szovjetunió számos archívumában ; a felhasznált dokumentumok kilencven százaléka most kerül először a nyilvánosság elé. — Ha értékelni akarjuk, hogy milyen eredményt ért el egy országban az új társadalmi rendszer, ennek az országnak jelenét a múlttal kell egybevetnünk — mondotta Andrew Thorndike új filmjükkel kapcsolatban. — Az orosz csodában ezt tettük ml is. Andrew Thorndike a háború alatt hadifogolyként közreműködött a moszkvai állami archívum építkezésénél, ahol most értékes adatokat talált a filmhez. Részleteket Ismertetnek például az utolsó cár naplójából. Miközben ezeket az Mézeteket fényképezték, az egyik közreműködő felfedezett egy népszámlálási lapot, amelyet maga a cár töltött ki. A hivatás rovatban ez állt: „Egész Oroszország uralkodója; a fő foglalkozás rovatban: „Az orosz föld ura", mellékfoglalkozásként pedig ezt vallota a cár: „Földesúr". A Thörndike-házaspár által feltárt rendkívül érdekes anyag egy részét könyv alakban is megjelentetik. A 800 fotót magában foglaló album hamarosan megjelenik az NDK-ban. A kötet szöveg és képek együttes erejével,vall a Szovjetunió új életéről. jobb időtöltési lehetőséget teremtünk. A társadalmi- és tömegszervezeteknek erre lehetőségük van, mert bármilyen népszerű is a televízió, az eleven élet mégis csak többet ér és többet nyújt. A javulás érdekében az aktív szervezeti élet megteremtésére kellene törekedni mindenütt. A FIATALSÁGGAL KAPCSOLATBAN olyan megjegyzések hangzanak el, hogy bár egyesek rossznak vélik és tartják őket, többségük mégis jó, magukon viselik azokat a jegyeket, amelyeket az iskola és a társadalom szocialista nevelése eredményez. Tennivaló természetesen még ezen a téren is akad. A feladat súlypontja ezzel kapcsolatban is a szülőkre hárul. Gyermekeinket a családban is úgy kell nevelnünk, hogy megértsék országépítő törekvéseinket és ők is a nagy célkitűzések megvalósítását segítsék elő. A felszólalók egyetértésüket fejezik ki a vitaanyagának azzal a részével is, amely azt fejezi ki, hogy állandó segítséget kell nyújtanunk a tanítóknak és olyan feltételeket kell részükre teremtenünk, amelyek során ők is fokozhatják műveltségüket és közéleti tevékenységüket. A nevelés szoros tartozéka: az irodalom és a művészet, szocialista társadalmunkban a nép életének nélkülözhetetlen segítőtársa lett. A művészetnek ezért az a legfontosabb feladata, hogy ábrázolja társadalmunk jelenlegi fejlődését, tevékeny munkára mozgósítsa a társadalom minden erejét, s ezáltal támogassa a kommunizmusért vívott küzdelmet. Mi azt akarjuk — írja a pártdokumentum —, hogy az emberek és főleg fiataljaink Jól mulassanak, kedvvel énekeljenek és táncoljanak. - Gyakran előfordul azonban még az, hogy az esztrádműsorokba és dalokba becsempészik a polgári kultúra vadhajtásait. Mi olyan művészet hívei vagyunk, amely az embernek segítséget nyújt választ találni az életben előforduló komoly kérdésekre, amely gondolkodásunkat gyarapítja, elmélyíti érzésvilágunkat és arra nevel, hogy • bátran, haladó szemszögből' tekintsünk az életre, a társadalomra. A VITA SORÁN ezzel kapcsolatban számos felszólaló konkrétan rámutat, hogy kulturális életünkben hol s milyen fogyatékosságok vannak. Nem lenne szabad előfordulnia annak — mondták többen —, hogy külföldi együttesek járják az országot és egykét ismert és népszerű név leple alatt nagyon gyenge műsorral „szórakoztatják" a jóhiszemű és nagyszámú közönséget. Kíváncsian várjuk mind a hazai, mind pedig a külföldi együttesek vendégjátékát. A közönség bizalmával azonban nem szabad visszaélni. A színpadról mindig nyílt, egyenes és kulturált beszédet várunk. A megtévesztő, kétes értékű, hátsó gondolatoktól hemzsegő „műsorokra", akár esztrádnak, akár másnak titulálják, semmi szükség. Nem Igényeljük a polgári kultúra giccsáradatát sem. A ma emberéről a ma emberének szóló, előremutató műsorokra van szükségünk. AZ EMLÍTETTEKEN KlVÜL még sok szó hangzott el a neveléssel és a kulturális élettel kapcsolatban már azon a néhány gyűlésen ís, amelyeken a múlt napokban részt vettünk. Minden bizonnyal így lesz ez azokon a helyeken is, ahol a pártdokumentum megvitatására még csak ezt követően kerül sor. A hozzászólásokkal, fezrevételekkel és javaslatokkal saját életünk megjavítását, szocialista társadalmunk továbbfejlődését segítjük elő. BALÁZS BÉLA Az atomháború regénye az USA-ban Az atomháborúról szól William Goldong új regénye, a Lord of Flies. A cselekmény szerint kitör az atomháború, a világ nagyrésze elpusztul, de egy repülőgép serdülő fiúkból álló csoportot ment meg, s helyez el a Csendes-óceán egy puszta korailszigetén. A magukra hagyott fiatalok rövidesen teljesen elzüllenek, napirenden van a lopás, rablás, gyilkosság. A háború végén már csak a teljesen elvadult hordát találják a szigeten. A szerző szerint az ember természettől fogva vadállat, a társadalom csupán fékezni tudja a rablóösztönöket, de megszüntetni őket képtelen. Éppen ezért kár magasabb társadalmi szervezettségre törekedni. Az Egyesült Államokban elterjedt irodalmi ízlésre és közszellemre jellemző, hogy ez a tébolyult és tébolyító regény igen nagy sikert aratott. Felvételünk a berlini Bifota nevet viselő Harmadik Nemzetközi Fényképkiállítás anyagából származik. A felvétel címe Kohó, készítette A. Buskin szovjet fényképész. A kép a berlini kiállításon aranyérmet nyert. (ČTK felv.) MOYZES ILONA: FEKETE HIDAK EMLÉKEZÉS A MÚLTRA Ügy álltak itt a koldusok lőcslábukkal a régi vasoszlopok mögött, mint furcsa égi szentek. Halált kongatva szét a széles úton, a véges, örök bizonytalanba mentek. Bűvös, öblös templomok ajtajáig, honnét a hűvös fény durván szemükbe vágott. Otthonok meleg asztala mellett lágy kenyeret nekik sohasem szeltek. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán, szemérmesen, puhán hullatta lágy havát. A csontjaikba mart december égető szele, egymás után- úgy hulltak el, akár a parki fák véletlen ottmaradt s száraz levele. Sovány testük sután feszes szabályba dermedt a hídon itt, a régi vasoszlopok mögött. A szétvetett csontkaron sírt a rongykacat s reménytelen hullott a téli föld felé, akár a rozsdás és elfelejtett, vihartól szétvert magányos sírkereszt. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán, puhán, szemérmesen hullatta lágy haoát. Amíg ropogó kandallója mellett lomhán ásított a városi barát. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán .ü szemérmesen, puhán hullatta lágy havát. Hófehér, habos takaróval úgy eltakarta őket, akár a temetőket. De egynek nem volt mégsem Jó; nem volt jó szemfedőnek. Mert üveges szemük ordítva, vádlón, fájón megakadt a házsorok között. Es megsiratták őket a szatócsok, az utcalányok aznap nem nevettek... S a hidak alatt és a hidakon túl a folyó vize Jéggé fagyott aznap. Es sötétebb Mit s nem is a koromtól, nem is az olajtól, mit a gyárak köptek. Mégsem volt elég jó sötét szemfedőnek. Es fájdalmában háborgott a folyó és fájdalmában Jéggé fagyott aznap. Csak a vasgyárakban folyt tovább a munka, s a szénfalakra újra csákány koppant. Termeltek vasai, szenet, acélt, termeltek roppant milliókat, s a hidakra újal>b koldusokat löktek! Moszkvai újdonság: AZ EKTEMIN Az olvasó bizonyosan értetlenül nézi ezt a furcsa nevet. Jogosan. A moszkvaiak is értetlenül álltak egy ideig előtte, mert az EKTEMIM mesterségesen alkotott szó, rövidítése az Ekszperimentalnij Ty eatr Pantomimi (Kísérleti Pantomim színház) névnek. Oj színház ez, amely a nyáron kezdte működését, és néhány moszkvai előadás után már országos körűftra indult. Fiatal művészek alkotják gár^ dáját, akik nemrégiben még a Filmművészeti Intézet hallgatói voltak. Így érthető, hogy az első moszkvai pantomim színház indulásakor elsősorban a filmművészeti eszközök kihasználását tűzte maga elé. A bemutatkozás is a Filmművészetek Házában történt. Mit mondjunk műsorukról? A művészek nagy igényeket támasztottak — elsősorban önmagukkal szemben. Olyan szerzőket szólaltatnak meg, mint Csehov vagy Prosper Merimée, zeneszerzőik Csajkovszkij, Liszt Ferenc és mások. És a legkitűnőbb táncosok, rendezők, fiatal pantomim tehetségek álltak öszsze, hogy sikerre vigyék a Szovjetunióban ezt a műfajt. (-óv-) 1362. szeptember 8. * 0j SZÓ 2