Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-30 / 270. szám, vasárnap

A Nové Zámky-i járásban a komorai szövetkezetesek a szárazság idején öntözték a cukorrépát, melyet 92 hektáron termesztenek. Képünkön: Ján Krnáč agronómus a termést szemléli. (K. Cich — ČTK — felvétele) Gyorsabb munkát, jobb szervezést (Tudósítónktól A martini, Banská Bystrica-i, Žiar nad Hronom-i és a čadcai járás után a prievidzai járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói is teljesítették a gabonaneműek szerződéses eladási tervét. Azt, hegy a közép-szlovákiai kerületben az említett járás ötödikként teljesítette felvásárlási feladatait, elsősorban a szocialista mezőgazdasági szektor dolgozóinak köszönhető. Míg az állami gazdaságok 106,4, az egységes földművesszövetkezetek 103,2 százalékra tettek eleget az állam iránti kötelességüknek, addig a magánszektor dolgozói még 13 vagon gabonával adósak. Kerületi méretben is hasonló a helyzet. A iközép-szlovákiai kerület eddig 92,3 százalékra teljesíti a gabonafélék felvásárlási tervét. Ebben az eredményben a kerület szocialista mezőgazdasági üzemei 100 százalékon felüli teljesítménnyel vesznek részt, ugyanakkor a magánszektor Idejében elvégzik Éjjel nappal zúgnak a gépek a pribetai szövetkezet határában. Vetik az őszieket, betakarítják a kapásnövényeket. A régebben elvetett 45 hektárnyi őszi repce már szépen zöldell. Kikelt már a 92 hektár őszi árpa, a 20 hektárnyi őszi keverék és 30 hektár rozs is. Eddig elvetettek 80 hektár búzát is. A napokban megkezdték a kukorica törését, és az őszi mélyszántás is teljes ütemben folyik. Sütti József, Pribeta Lassan halad az ősziek vetése a martini járásban. Csak a gépek elégtelen kihasználásával és a rossz munkaszervezéssel magyarázható, hogy az említett járásban egy hét alatt mindössze 87 hektáron vetették el az őszieket. A gépek rossz kihasználása az egész kerületre jellemző. Az őszi szántásban 67 lánctalpas traktor vesz részt, s napi teljesítményük nem haladja meg a 2 hektárt. A zvoleni és Rimavská Sobota-i járásban elhanyagolják a traktorosok versenyét és ez a hanyagság megbosszulja magát. Az őszi repcét az említett két járás utolsóként vetette el. A bušincei EFSZ dolgozói pártunk XII. kongresszusának tiszteletére elhatározták, hogy terven felül 100 mázsa kenyérgabonát adnak el az élelmezésnek. Miután teljesítették a gabonafélék szerződéses eladási tervét, felajánlásuknak is eleget tettek, s az ígért 100 mázsa kenyérgabonát is beszállították az állami magtárba. (n. 1.) Szedik a cukorrépát Az Ottörő Szövetkezet pribeniki részlegén megkezdték a cukorrépa betakarítását. Az első három nap IS vagon répát szállítottak be a trebišovi cukorgyárba, s továbbiak során naponta 10 vagon répát ásnak ki. 80 hektáros vetésterületen 400 mázsás hektárhozamot várnak. ZELENÁK ISTVÁN, Pribeník. Önzetlen jó tanács ss Kérem, a dolog egészen egyszerű: az egyéni érdekeket a társadalmi érdekek medrébe kell szorítani és félig meddig kész a szocializmus. Így tanították a kéthetes iskolázáson. Elmondva nagyon ts szép. Igen ám, de mitévő legyen a magamfajta HNBtitkár mondjuk akkor, ha az állami gazdaság meg a szövetkezet civakodnak? Mégpedig a vadászterület miatt. Hol a társadalmi és hol az egyéni érdek? Próbálkozom a békítéssel, javasolok néhány megoldást. Eredménytelenül. Ilyen ellentétek az én községemben? Nem! A járástól kérek segítséget. Nemsokára le is jöttek — ketten. — Legjobb a személyes intézés — mondta az osztályvezető. Szívemből szólt. Küldtem is a kisbírót öt üveg borért. Ez a legjobb pecsét a személyes kapcsolatok hitelesítésére. Utóvégre a járásra a jövőben is rászorulhatunk ... Érdekes, pohár mellett a kemény fejek' is megpuhulnak ... Vadászaink megegyeztek. Űjnbb tanulság. A tizedik üveg után a járásiak szerényen feltették a kérdést: — Nem főzetnél egy kis feketét? Feketét? Lám, erre nem is gondoltunk. Restelltem magam. Még valami elmaradott falusinak tartanak, aki a feketét nem ismeri. Ekkora figyelmetlenség! —Majd a szomszédban — pirongtam és átinvitáltam őket a kávéház: ba. >< Szerencsémre aznap volt fizetés. Három darab százasom bánta a járással való szorosabb kapcsolatok megalapozását. Hiába is magyaráztam az asszonynak, hogy a társadalmi ügy érdékében mindannyiunknak kell hozni némi áldozatot. A feleség fizetés napján ezt nem értheti meg. Az így alakult személyes kapcsolatok azonban nemsokára gyümölcsöztek. Például ami az autóbuszmegállót Illeti. — A várótermet eddig minden választás előtt megígérték — vetette szememre egy idősebb bácsi a választók gyűlésén. Micsoda felelőtlenség! A levegőbe ígérgettek. Mégsem lehet így visszaélni a választók bizalmával. Felhívtam a járást, ismerősömnek megmagyaráztam a dolgot. — A bizalomról van szó — erősködtem. — Nagy szó — nevette el magát a vonal másik végén. — Hát majd lemegyünk és személyesen megbeszéljük .. Ahol olyan jó bor terem, mint nálaíyk... Nos, bekészítettem a bort. Meg is terveztük, amit csak lehetett. — Remélem, a váróterem felavatására hivatalosak leszünk?! Természetesen. A községházán terítettünk. A szövetkezet baromfit, meg néhány demizson bort adott. A feketét azonban újra csak én fizettem... A járási dolgozók elragadtatással beszéltek falunk vendégszeretetéről. S amikor tetőfokára hágott a hangulat, az osztályvezető újabb javaslattal jött. — Tudjátok, mi hiányzik még a váróteremhez? Talán nincs megelégedve a munkánkkal? Ennyi igyekezet és fáradozás után? — Építhetnétek még két szobát, ágyakat bele és a váróteremhez lenne szállodátok ts. Erre is kaptunk anyagot és felavattuk annak rendje és módja szerint. Ám örömöm nem maradt teljes. — Egy darabig csak tűrtem — rontott nekem az asszony. — De minden fizetésből száz koronák hiányoznak? Köteles vagy te a járást itatni? Érvellem, hogy nem önzésből teszem. A község látja hasznát és nem lesz ez mindig így. Meg hát az egyéni érdekeket a közösség érdekei alá kell rendelni. Ez az új erkölcs alaptétele. — lilgen? — telte csípőre kezét. — Hát ezt meg hol tanultad meg ilyen szépen? — Az iskolázáson. — Ott bizonyára a járásról adtak elő ... Azok, akik idejárnak potyázni. — Csak hálával tartozunk nekik. Lám, van várótermünk, szállodánk. Ezt nekik köszönhetjük. — Kicsoda? Én? Te? — Az egész falu ... — Akkor itassa őket a falu! Bosszantott az asszony beavatkozása, de elgondolkodtam a mondottak felett. Valóban: miért csak én? A járási dolgozókkal közben tovább mélyültek kapcsolataink. Egy alkalommal felhívtak, nejn akarnánk-e bővíteni kultúrházunkat. Anyagot kapnánk. Eh, gondoltam, újabb avatás. — Megbeszélem az elvtársakkal — válaszoltam. — De még ilyet! —'csodálkozott a járásbeli. — Amit adnak, el kell fogadni, ezt egy fó titkárnak tudnia kell. — Igen ... igen ... Elfogadjuk. — No így már más. Rövidesen lenézünk hozzátok és megbeszéljük. Hát igen: megbeszéljük. Hevenyében megállapítottam, mennyi bort ts jelent egy ilyen megbeszélés. Nem, ezt tovább nem bírom: Fene vinné el a kultúrházat, az asszonynak hónapok óta ígérgetem az új télikabátot... — Te, Rácz elvtárs — szóltam bizalmasan a szövetkezet elnökéhez, aki egyben'a tanácsnak is tagja. — A járás új kultúrházzal kecsegtet. Őszintén ... igazán restellem a dolgot, de a megbeszélés kiadásait nem vállalhatom. Ne vegyétek rossz néven, eddig tettem, de most már igazán ... Összeráncolta homlokát, mutató- és hüvelykujjával az állát simogatta. Törte a fejét. — Ki is kívánhatná tőled. Ugyan már. Szamár voltál, hogy eddig is csináltad. Nézd, a kapcsolatot nem szabad feladnunk, hisz tudod, no... Meg a szövetkezetnek van oora • •. Csakhogy valami úton-módon számlát kell szereznünk. Számlát, számlát. Csak ne az ér. zsebemre! — Volna egy megoldás ... Van a nemzett bizottságnak traktora? — Van. — Egy traktor elromolhat néha? — El. — Akkor meg kell javítani. — Igaz. — Ala látod. A traktor ezután gyakrabban fog elromlani... — Es ha nem romlik el? — Akkor is megjavítjuk. Papíron... — Nem értem, — Pedig egyszerű Az el nem végzett javításra számlát, és ennek értékében bort adunk a nemzeti bízottságnak. Punktum. — Előbb tálán megbeszélnénk a tanácsban ... — Minek avatnánk be másokat? Hisz nem csalunk, a falu érdekében tesszük... A baráti megbeszéléseken a bor eredetét senki sem firtatta. A demizson jelenlétét mindenki természetesnek vette, hisz községünk bortermelő vidék. De még mennyire! Nincs is soha semmi bajunk a járás dolgozóivalt Személyes kapcsolataink rendszeresen bővülnek — a falu hasznára. Mert gyarapodunk ám! A járáson dolgozó ismerőseink szorítanak, buzdítanak és segítenek. Most éppen egy nyitott uszoda építését szorgalmazzák, mondván, hogy a kulturált falunak ez elmaradhatatlan kelléke. Ha ez így megy tovább, lesz színházunk, de talán még saját televíziós stúdiónk is. Elvégre bortermő vidék vagyunk... Csak a traktorunk bírja ezt a sok javítást... Már azon töprengek, hogy elkelne vagy két teherautó is, így több javítást lehetne kiszámlázni. Mert a számlák néha bizony megzavarják nyugodt álmaimat. Hátha egyszer mégis... De nagy baj talán így sem történhet, hisz a számlák ellenőrzését is a járáson végzik. Bízunk fölöttes hatóságunk borszeretö dolgozóiban. Míndenésetre titkártársaimnak, akik irigylik és nem tudják megérteni falunk gyors felemelkedését, szolgálhatok egy önzetlen, jó tanáccsal: Hivatalból rendeljék el a szőlő telepítését minden helyi nemzeti bizottság hatáskörében. Mint a felsőbb szervekkel váló gyümölcsöző kapcsolat hathatós eszközét. ZSILKA LÁSZLÖ Az ideológiai munka időszerű kérdései irta: MATEJ LÚČAN, az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetője A CSKP Központi Bizottsága „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló dokumentumában kiemeli, hogy „a szocialista építés és a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése mellett elsőrendű feladatának tartja a dolgozók politikai és eszmei nevelését". Ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság arra figyelmeztet: nagyon helytelen volna, ha abban az illúzióban ringatnánk magunkat, hogy a gazdasági átalakulások és a magas életszínvonal önmagában az emberek eszmei fejlődésére vezet. Az ideológiai munka helyes értékelése szerepének megértése a társadalom fejlődésében és a pártmunka rendszerében alapvető jelentőségű. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy még egyes funkcionáriusok is azt hiszik, elég. ha gazdasági sikereket érünk el, emelkedik az életszínvonal, a társadalom gazdag lesz, utána az emberek szocialista és kommunista öntudatossága is fokozódni fog. így aztán a párt irányelveivel ellentétben lebecsülik a nevelőmunkát, ami gyakran helyrehozhatatlan nagy károkat okoz. Ha jól körülnézünk, látjuk, milyen sokan szereztek például házat, autót, modern bútort, televlzort, kéthárom rádiót, hűtőszekrényt, mosógépet, porszívót a mi rendszerünkben, viszont nézeteik eltérnek a szocializmustól, a mi ideológiánktól és erkölcsünktol, kispolgári módon viselkednek. Ezért, ha sikereket akarunk elérni az ÚJ ember nevelésében, a szocializmus és a kommunizmus anyagi-technikai bázisának építése mellett tökéletesítenünk kell a társadalmi viszonyokat, céltudatos politikai neveifimunkát keli végeznünk a tömegek körében, biztosítanunK kell a kultúra és a közoktatás fejlődését, minden eszközzel terjesztenünk kell a tudományos világnézetet, meg kell magyaráznunk a párt politikáját, harcolnunk kell az emberek tudatában élő kapitalista csökevények és a burzsoá ideológia megnyivánulásai ellen. Az áj ember nevelése, az ideológiai munka tehát nem átmeneti jelenség, hanem a szocializmus és kommunizmus építésének objektív törvényszerűsége. A munkások, a szövetkezeti parasztok és az értelmiségiek tömegei a kommunista párt vezetésével azt az egyedüli erfit képviselik, amely majd győzelemre viszi a szocializmust és a kommunizmust Minél öntudatosabbak, annál gyorsabban fogunk előrehaladni Ezért a pártpolitikai munka az emberekkel való foglalkozás, az emberek között végzett munka legyen. Sajnos, sok alapszervezet és járási bi zottság a napi feladatokba merülve megfeledkezik erről. A pártszerveknek beküldött jelentésekben fontos adatokat kapunk a gazdasági tervek teljesítéséről, vagy nem teljesítéséről, a termelés növekedéséről, az állatállományról, ami ugyan fontos, viszont keveset tudunk csak meg belőlük az emberekről, az emberek munkájáról és nézeteiről. Így azután az intézkedések is többnyire gazdasági-szervezési jellegűek. Arról megfeledkezünk, hogyan nyerjük meg az embereket az összes problémák megoldására. Elvégre tőlük függ a feladatok teljesítése. Nem véletlen, hogy így aztán a helyes és jó határozatot sem teljesítik vagy pedig következetlenül hajtják végre. Az ideológiai munka a társadalom fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje. Minél fejlettebb lesz a társadalom, minél magasabb célokat tűz maga elé, annál nagyobbak lesznek a követelmények az ideológiai munkával szemben. FŰ A TARTALOM Az ideológiai munka és a nevelés célja jelenleg az ember előkészítése a kommunizmus építésére. Az ideológiai munkában legfontosabb a tartalom. Ezért a dokumentum mélyrehatóan foglalkozik az ideológiai munka tartalmának kérdéseivel. A Központi Bizottság első helyen a marxista—leninista világnézeti nevelést említi. Miért? Azért, mert most, amikor a tőkés társadalomra jellemző ösztönszerű gazdasági fejlődés helyébe a termelés és a társadalmi élet tudatos megszervezése lépett, mély elméleti ismeretek nélkül elképzelhetetlen az emberek gyakorlata. A marxista—leninista világnézeti nevelés általában a nevelés alapja. Senki sem tagadhatja, hogy a szocialista építés folyamán az emberek tudatában is nagy forradalmi átalakulások mentek végbe. Am tudjuk azt ls, hogy még nem mindenki tette magáévá a tudományos világnézetet és tekinti ezt élete vezérfonalának. Nagyon kívánatos, hogy a kongresszusi vita és az új pártoktatási év előkészületei során a pártszervezetek elgondolkozzanak. milyen színvonalon és milyen furmában biztosítják tagjaik és általában a dolgozók világnézeti nevelését. Nem az a fontos, hogy az emberek bemagoljanak marxista—leninista tétele ket, hanem az. hogy a marxizmus—leninizmus gondolkodásuk és cselekvésük alapja legyen, hogy minél többen köves sék az életben. Az ideológiai munkában arra kell törekednünk, hogy valamennyi polgártársunk elsajátítsa a marxizmusleninizmust, mint a filozófiai, közgazda sági és társadalompolitikai nézetek tö inör és harmonikus rendszerét. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában óriási jelentősége van a po litikai gazdaságtan és a konkrét közgaz dasági ismeretek alapos elsajátításának. Ezért a dokumentum leszögezi, hogy pártunk a közgazdasági nevelést továbbra is ideológiai munkája egyik In részének tekinti. * • *. A dokumentum kiemeli: „Az egyik alapvető eszmei nevelőfeladat nálunk: minden ember tudatába és cselekvésébe beleoltani a munkához való szocialista viszonyt." A munkához való szocialista viszonyt az egész életmód alapjának tekintjük. Társadalmunk nagyra becsüli és megjutalmazza azokat, akik kiváló munkaeredményeket érnek el és önfeláldozóan dolgoznak. Ezek a dolgozók tettekkel bizonyítják be viszonyukat társadalmunkhoz és a munkához. Másrészt látnunk kell, hogy sok dolgozó többé-kevésbé fizikai erőkifejtéssel ér el nagy teljesítményt, viszont nem használja kieléggé a munkatermelékenység növelésének más módjait. Azt látjuk tehát, hogy a munkához való új viszonyt magas fizikai munkateljesítményre, vagy a csúcsmunkák és túlórák esetében tanúsított áldozatkészségre szűkítik. Ma természetesen nem felelhetnek meg ezek a kritériumok. Ma továbbb kell mennünk. A munkához való új viszonynak fel kell ölelnie a társadalmi termelés objektív követeléseit és a munka jellegében bekövetkezett változásokat. A munkához való új viszony jellemzésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a műszaki haladást és távlatait. Ma már nem lehet szó akármilyen munkaviszonyról, hanem elsősorban a legfejlettebb technikára és műszaki színvonalra épülő munkához való új viszonyról. Ezért a munkához való új viszony kritériumaihoz tartozik az új technikához való helyes viszony,, az új technika elsajátítására, kihasználására irányuló törekvés és a kezdeményezés a technika fejlesztésében. A munkához való szocialista viszonyra való nevelésben leghatásosabb a példaadás. Ez azt jelenti, hogy még jobban kell népszerűsítenünk azoknak az egyéneknek és kollektíváknak munkáját ás életét, akik és amelyek már ápolják a munkához és a társadalomhoz valő új, kommunista viszony hajtásait, mint a szocialista munkabrigádjainak tagjai és a XII. pártkongresszus brigádja címért versenyző munkaközösségek. A munkához való helyes viszonyra nevelés megalkuvást nem ismerő harcot követel a kispolgári szellem, az aktatologatás, az önzés, az élősdiség, a naplopás és az üzérkedés ellen, azok elten, akik semmittevés nélkül akarnak jól élni. * » Az ideológiai munka elválaszthaiat-. lan része a kommunista erkölcsi elvek szellemében való nevelés. Társadalmunk olyan fejlődési szakaszba ju-: tott, melyben konkrét, időszerű jelentőségű lett a kommunizmus erkölcsi kódexe, amit az SZKP programja tartalmaz. Természetesen nem az a fontos, hogy az emberek új tízparancsolatként magolják be a kommunizmus erkölcsi kódexét. Az a fontos, hogy a kódex minden ember tevékenységének és életének kódexe legyen, hogy az emberek megértsék forradalmi tartalmát, cselekvési út-, mutatónak tekintsék. Az erkölcsösség legfontosabb kritériuma a tarsadalom javán valő munkálkodás. E téren nagy feladatok várnak az ideolfigiai munkára. Annál gyorsabb lesz az ember erkölcsi nevelése, minél jobban és harciasabban fogja ideológiai munkánk leleplezni a képmutató burzsoá erkölcsöt, minél konkrétabban fog harcolni a burzsoá erkölcsnek nálunk még nagyon elterjedt kispolgári formája ellen. Be kell ismernünk, hogy az erkölcsi nevelésben gyakran még a nevelés régi, vallásos, vagy álhumanista értelmezésének hatása alatt ál'.unk. Gyámkodunk, prédikálunk, annyi hibát látunk az emberekben, hogy egyesek gondolkodóba esnek, egyáltalán képesek lesznek-e a kommunista elvek szerint élni. Az ilyen erkölcsi „nevelés" csak ellenállást válthat ki. Vegyük úgy az embereket, mint amilyenek, keressük és fejlesszük bennük az újat, és arra a következtetésre ÚJ SZÖ 3 * 198

2. szeptember 19.