Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-29 / 269. szám, szombat

t LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK 1 A turisták ezrei évtizedek óta előszeretettel keresik fel az olasz Svájc — a Ticino kanton — vadregényes tájait. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert Ticino Európa kellős közepén elterülő, gyönyörű kellemes „éghajlatú" oázis, ahol ritkán van hó s a téli látogatóknak meglepően kellemes élményben lehet részük, amikor a Svájc havas tájairól a világhírű Gotťhard alagúton keresztül néhány perc alatt a verőfényes Ticinóba érkeznek. Két órával később már pálmafák árnyékában pihenhetnek a Lago di Lugano vagy a Lago Maggiore partján. Természetesen nemcsak a turistákat vonzza az olasz Svájc enyhe éghajlata. Gátlástalan lovagok Brissago az olasz határ közelében fekvő, elragadó szépségű kisváros, szűk, ódon utcácskákkal, s a múlt századok építészeinek mesteri tudását időző, pompás régi házakkal. Ékessége a gyönyörű strand és a Monte Gridone Irányába felnyúló domboldalakon tarkáló villák látványossága. Gépkocsimmal az Olaszország felé vezető autóútról mmmummű I BmAMiMmm% MxUtiA MMÚBIUM& THomumtwimi sal I SVÄjCI RIPORTUNK | NYUGATNÉMET INVÁZIÓ kl se tegyen róla említést. A neve ugyanis Georg Reinicke, akiről Allén Welsh Dulles, az USA kémszolgálatának volt főnöke a Németországban 1944 júliusában lezajlott puccsról szóló „összeesküvés Németországban" című könyvében a következőt írta: „Berlint 9 órakor ismét a fasiszták uralták. Reinicke, a gátlás nélküli náci tábornokok egyike utasítást kapott Hitlertől és Keiteltől, hogy vegye át a főparancsnokságot." Reinicke SS-tábornokot bízták meg tehát azzal, hogy a Hitler elleni sikertelen merénylet urán teremtsen „rendet" Németországban. Az embernek önkéntelenül is eszébe jutnak Bonn mai urainak krokodílkönnvei, melyeket évről évre hullatnak, amikor, érzelgősen megemlékeznek az 1944 júliusában végrehajtott puccs áldozatairól. Rolničke úr azonban vígan éli világát, gyönyörű' Mercedes kocsin robog Grissagoba, s a Lago Maggiore partján díszelgő „Casa collegra" nevű villájába. Semmi esetre sem kelti azt a benyomást, mintha pénzhiányban szenvedne ... Collina germanica dombra igyekvőknek a közeljövőben már nem kell egy egymást követő útkanyarokon „fáradozniuk". Gépkocsijukat gyorsfelvonó röpíti majd gyekben, ahová nem vezet út és az építkezés sok nehézséget okoz. A Brissago és Ascona közötti tóparton a legrosszabb telek négyzetmétere is 350 frankba kerül, de aki jót akar, annak négyzetméterenként 450 frankot kell rászánnia. És ennek a partvlTesscin környékén mindenütt találkozunk hasonlé táblákkal. Feliratuk: Szántóföld eladó. jobbra letérve egy nyaktörően meredek országútra jutottam, amely sűrűn egymást követő kanyarulatokban visz fel a hegyre. Az út váratlax nul véget ért egy fennsíkon, ahol egy szőke lány nyugat,németországi rendszámú Mercedes gépkocsi körül szorgoskodott. Az volt a benyomásom, hogy nagyon ideges. Köszönésemet- is kifejezhetetlen hányavetiséggel fogadta. Körülnéztem. Alant a Lago Maggiore víztükre csillogott és szemben a tó déli partja mentén magasba nyúló hegyek látképe gyönyörködtetett. Az útmenti domboldalon épült luxusvilla egyik ablakában őszhajú férfi jelent meg egy pillanatra, köszönt és azonnal eltűnt. Amint később megtudtam, a villa tulajdonosa minden elővigyázatossági Intézkedést megtett, hogy titokban tarthassa kilétét, és ezért sehol sem szerepel a neve. A villát itt alapítványként és „Casa collegra" néven tartják számon. Az őszhajú úrnak minden oka megvan arra, hogy senA volt náci tábornok azonban nem az egyetlen rovottmúltú egyén a Lago jMagglore és a Lago di Lugano partján. A vidék szinte hemzseg az egykori náci méltóságoktól, akik nyilvánvalóan Reinicke úrnál ügyesebben leplezik kilétüket. Rajtuk .kívül azonban további „uraságok" is itt lebzselnek. A bankok, az ipar korlátlan ural. Igy például a„híres" Thysen utódai, Alfons Müller ruhagyáros és Blatzenheim, több nagyszálló tulajdonosa ls Lugano közelében telepedett le. Brissagoban Róbert Henschel nyugatnémet iparmágnás vett kastélyhoz hasonló házat. A fő útvonalon, nem messze Reinicke úr villájától Helmuth Kindler, egy müncheni nagy kiadóvállalat tulajdonosa építtetett rendkívül tetszetős, minden kényelemmel ellátott úrüakot. Kindler egyébként a Münchenben megjelenő „Revue" kiadója. Nyugat-Németország fokozatosan meghódítja tehát Ticl• nót. Porto Ronco és Ascona között van egy domb, amely már csaknem teljesen a nyugat-német gazdasági csoda kedveltjeié. A tictnóiak az ott épült villanegyedet collina germanicának — a germánok dombjának nevezik. A nyugatnémet uraságok kényelmét szolgálja majd a imost épülő új alagút ls, amely felvonóval lesz ellátva, úgyhogy a A „Collina germanica" látképe csaknem az úrilakok közelébe. Most az egész környék nagy kiterjedésű építkezési hely benyomását kelti, mindenütt lég-kalapácsok dübörögnek, tehergépkocsik vezetői ügyeskednek a keskeny utakon, emelődaruk csikorognak. Mennyire megváltoztatta mindez a kies, csendes Ticlnót. Lugano közelében van egy kisváros, ahol már most is nyugatnémetek vannak többségben. A környékbeliek azt beszélik, hogy a városkának nemsokára nyugatnémet polgármestere lesz ... Vett már telket? A locarnóf bárokban, az asconai kávéházakban, a brissagói osztériákban, vagyis úgyszólván mindenütt ilyen beszélgetéseket hallhatunk: „Vett már telket? Tudok egy igen olcsó helyről a Magadino síkságon. Négyzetméterenként csak 200 frankba kerül. Igaz ugyan, hogy ügyelni kell arra, hogy a napos oldalra jusson az ember..." Ticinóban a nap minden órájába úgyszólván mindenki telkek vételéről s eladásáról beszél, mert legalább néhány négyzetméternyihez akarna jutni, mielőtt még jobban felszöknének a telek árak. A vétel iránt többnyire müncheni, bonni, fürthi, hannoveri és hamburgi urak érdeklőd-_ nek. Ők megtudják fizetni az elképesztően magas árakat. Ticinóban a háború után közepes minőségű telkek négyzetméterenként 80 rappenért voltak kaphatók, de ma 80 frankba kerül a legrosszabb talajú telek négyzetmétere is, valahol fönt a heRonco ét Ascona között. (A szerző felvételei) déknek már csaknem 80 százaléka külföldiek — túlnyomórészt nyugatnémetek tulajdonai Nyilvánvaló, hogy nemcsak a ticlnői táj varázslatos szépsége vonzza ide a nyugatnémet „telepeseket". A helyi lakosság jelszava: Ticinó a ticinóiaké! Ők szenvednek ugyanis až elburjánzott telekspekuláció káros következményeitől. A helyzetből csak a mint az eső után a gomba, úgy szaporodó ingalban közvetítőirodák tulajdonosai húznak hasznot. Ticino Svájc gazdaságilag fejletlen kantonja, ahol nagyon kevés az ipari üzetn, úgyhogy a munkaképes férfiak és nők kivándorlásra kényszerülnek. Ennek következtében már sok falu csaknem néptelen e kantonban. A parasztok túlnyomó része nagyon szegényesen él. A kis gazdaságoknak több mint a fele még két hektárnyi megművelhető földdel sem rendelkezik. A nyugatnémet telekvásárlási következtében annyira felszökött a föld ára, hogy a tlclnói parasztok most már néhány árnyit sem képesek megvenni, ha gyarapítani is szeretnék gazdaságukat. A svájci hatóságok foganatosítottak ugyan bizonyos korlátozó intézkedéseket, melyek szerint külföldiek nem foglalkozhatnak telkek eladásával s vételével, de a földvásárlást semmi sem akadályozhatja, mert ennek nincs törvényes alapja. Igy tehát Ticino rohamosan külföldiek birtokába kerül. HERBERT BERGER Az utcára dobott fiatalok ezrei munkára lesnek A

második világháború végét követő első években szokatlanul nagy volt a szaporulat Angiiéban. Az akkor született gyermekek az elmúlt iskolaév végén érték el azt a kort, amikor murkába léphetnek. így történt, hogy az Idén 930 ezer reményteljes ifjú lépett kl az életbe, tehát jóval több, mint bármikor azelőtt. Várva-várták e pillanatot. S ml lett a vágyálmaikból? A tőkés rendszer gazdasági anarchiájára jellemző, hogy nem történtek semmiféle intézkedések e nagy számú fiatal munkáshad elhelyezésére. Az iskolapadokat elhagyó fiatalok munkanélküliekként kezdik pályafutásukat nemcsak északon, ahol a legnagyobb a pangás a hajógyártó és a bányaiparban, hanem az acél- és vegyipari vidékeken is. Füstbe mentek

Na szép tervek. Fiúk, akiknek szíve vágya az volt, hogy szerelők, gépészek vagy kőművesek lehessenek, most sorban állnak, ha valahol megürül egy boltos segéd, vagy egy Irodai kifutó állása. Yorkshire grófságban 7700 munkalehetőségre 38 000 az idén végzett fiatal jelentkezett. Liverpoolban, Anglia második legnagyobb kikötőjében 1300 tizenöt és tizenhét év közötti munkanélkülit tartanak nyilván, amire már 22 év óta nem volt példa. Amióta lezárult az elmúlt Iskolaév, soraik még 7500-al gyarapodtak I Bishop Auckland, Crook és Shout Shlelds kisvárosokban a közép- vagy ipari iskolát végzett fiatalok naphosszat a parkban futballoznak, mert nincs mit csinálniok. Egyes városokban az eddig csak este működő ifjúsági klubok most nappal is nyitva vannak, hogy a fiatal munkanélkülieknek ne kelljen az utcán lézengeniök. Az illetékesek helyenként igyekeznek rábírni a fiatalokat arra, maradjanak még egy évig az Iskolában, s addigra talán csak akad valami állás számukra. Manchesterben, az ország egyik legnagyobb ipari városában több mint ezren éltek is ezzel a lehetőséggel. Ez a megoldás nem ls lenne elvetendő, ha meglenne a lehetőség arra, hogy ez alatt az év alatt további kiképzésben részesülhetnének. Egyelőre azonban minden Jel arra vall, hogy a legtöbbjük számára csak ldőpocsékolás ez az év. De még ez ls jobb, mint ha az utcán lődörögnek. . Azok a szerencsések, akiknek sikerült elhelyezkedniük, csak áldozatok árán fokozhatják szakképzettségüket. Napjainkban, amikor a tudomány és technika mérföldes léptekkel halad előre, és egyre fontosabb, hogy a murikások valóban mesterei legyenek szakmájuknak, a munkaadók akadályokat gördítenek a fiatalok továbbtanulása elé. Nem hajlandók őket napközben egy-két órára elengedni, hogy különféle műszaki tanfolyamokon vegyenek részt. Igy kénytelenek munka után esti iskolákba járni. Pedig jobb felkészültségükből megint csak a munkaadó húzza a hasznot. S a kormány mindezt tétlenül nézi. Nem tesz semmiféle komoly intézkedést arra, hogy az üzemek és vállalatok bizonyos mennyiségű tanoncot legyenek kötelesek alkalmazni és továbbképzésüket is kellő mértékben biztosítani. Tehetetlenségében képtelen úgy irányítani a gazdaságot, hogy új iparágak nyíljanak ott, ahol a textilgyárak, bányák és vasúti műhelyek kapui bezárultak. Mivel nincsenek hivatalos adatok a fiatalok elhelyezéséről, nem is lehet a problémát teljes egészében felmérni. A kormány a szakszervezetek erre vonatkozó követelményeit semmibe véve nem veszi nyilvántartásba az iskolákat elhagyó fiatalokat, hogy legalább valami áttekintés lenne arról, milyen állásokat kapnak és milyen további kiképzésben részesülnek. Most már a kapitalista sajtó is kénytelen beismerni, hogy akut probléma a fiatalok elhelyezése, s csaknem válságosnak mondható a helyzet ezen a téren. A kormány nem tud mit kezdeni a nemzet legdrágább kincsével — az ifjú nemzedékkel. A munkaadók pedig, abbeli félelmükben, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás nem lesz éppen a legkedvezőbb kihatással a kereskedelemre, igyekeznek költségeiket — a dolgozók rovására — még az eddiginél ls jobban csökkenteni. A fiatal munkaerőfelesleggel úgy élnek vissza, hogy 17 éves munkásokat elbocsátanak és helyettük 15 éveseiket alkalmaznak, mert ezeknek alacsonyabb bért fizethetnek. Szomorúak hát a kilátásaik az iskola padjait elhagyó fiataloknak, pedig rövid életükben még alig sütött rájuk a nap. Rossz lakásviszonyok között nőttek fel és zsúfolt Iskolákban tanultak. Nem is valószínű, hogy egyhamar javulás áll be e téren. Ogy látszik, még az ő gyermekeik ls ugyanezekkel a problémákkal fognak küzdeni, ha csak nem sikerül belátható időn belül felszámolni az országban a tőkés rendszert. De nem várnak tétlenül további sorsukra. Jól tudják, hogy puszta létük gazdasági és politikai vonalon egyaránt veszélyben forog. Ezért az eddiginél még nagyobb lendülettel veszdk kl részüket a felnőttekkel együtt a jobb feltételekért és a békés életért folytatott küzdelemből. A tüntetések és békemenetek élén látjuk őket haladni, és nem kétséges, hogy egyre elszántabban fognak harcolni. MONTY METH. ÜJ-ZÉLAND-I RIPORT A

magasból úgy hat ez a szigetország, mintha ismeretlen hatalmas kéz két őriási nefrltrakást szőrt volna az óceán kéklő végtelenségébe. Tajtékzó hullámok verdesik partjait, hogy leigázzák, meghódítsák büszke sziklaóriásalt, melyek vakmerően dacolnak a szilaj elemekkel. Vakító hósapka koronázza a magas bérceket. Füstölögnek a tűzhányók, szökellnek a gejzírek, megigéz a tavak égszínkék varázsa. Körüskörül süppedő zöld pázsitszőnyeg takarja a földet. Nézzük Oj-Záland térképét. Északi szigetének körvonalai óriási halra emlékeztetnek. Te lka A Maui — Maui halnak nevezik a szigetet őslakói — a maorik. Ezt a földet méltán vélhetik a természet varázslatának. Turisták Mekkája lehetne, ha nem választané el sok ezer kilométer a többi világrésztől. A7 első európai — Abel Tasman dán tengerész 1642-ben pillantotta meg Új-Zélandot. A XIX. század elején már jelentkeztek az elsfl angol misszionáriusok. 1840-ben még egy brllliánssa] gazdagodott az angol uralkodók koronája: Wllliam Hobson angol kapitány „egyezséget kötött" a maori törzsfönökök csopórtjával, s a maorik országa a hosszú harcok után elfogadta a brit birodalom „védnökségét". Miről regélnek a legendák? A maori nép legendái azt regélik, hogy ez a nép ősidőkben keskeny lélekvesztókön elképesztően vakmerő útra vállalkozott: a tudósoknak még ma Is talányt jelentő Ismeretlen Havalka szigetről elindultak és több napos evezés után elérték Új-Zéland partjait. Egyelőre nem sokat tudunk e kis nemzet ősi történelméről. A maorik mindössze 160 ezren vannak és Új-Zéland lakosságának 7 szá zalékát alkotják. A maori kultúra, hitregék, legendák, dalok és táncok, hagyományos fafaragó művészet — Új-Zéland nemzeti büszkesége, melyből egyesek „egzotikus" reklámot csinálnak külföldi turisták odacsábltására. n OSI FOLD Nem vagyunk angolok Az európai lakosság az „old England" hagyományai szerint él. Az új-zélandiak azonban tiltakoznak az ellen, hogy angoloknak tartsák őket. Mi kivik — újzélandiak vagyunk — hajtogatják. Az angol hatás mégis szembetűnő. A brit birodalom gyarmati hódításalt hirdetik az utcák és a városok elnevezései. Palmerstonról, Nelsonról, Hastingsról, Hamiltonról, a „Rule Britaln" zászlóvivőiről adtak nevet a városoknak. Sok ezer hívője van itt az anglikán egyháznak, soksok rajongója a labdarúgásnak meg a különféle angol és skót sportoknak. „Nemcsak magunkat tápláljuk és ruházzuk" — hangoztatják a kivik. Fő kincsük a sok-sok millió juh, mely nélkül a népgazdaság nem is tudna meglenni. Amerre szem ellátt, mindenütt karámok, ke rítések. A kerítéselken belül a magántulajdon trónol. A vándor csak maradjon az aszfalton, ne kívánkozzék az erdőkbe vagy a rétekre — ez elérhetetlen számára. Itt mindenütt a magántulajdonos farmerek birodalma terül el. A „kivik" vendégszeretők, szorgalmasak, de kissé hidegvérüek. Egy új-zélandi nagyváros mindennapi élete alig különbözik egy európai város életétől. Talán csak nyugodtabban, mértékletesebben élnek az emberek. Az új-zélandlak többet adnak az erkölcsökre, mint a párizsiak vagy a rómaiak. A külföldit meglepi, milyen udvarias viszony van a" járókelők, a Járművezetők és a rendőrök között. Politikai szenvedélyeiket a két vezető politikai párt, a Munkáspárt és a Nemzeti Párt hivatalos helyiségeiben, a parlament épületében és bárokban élik ki az emberek, szóval külön hely szolgál a poditizálására. A sajtó pontosan rögzíti a hivatalos véleményeket, ám tartózkodik a kommentártól. Hogy tetszik Cj-Zéland? A külföldit minduntalan megkérdezik: „Hogy tetszik Oj-Zéland?" Rendszerint azt a választ várják, hogy itt Igazi „földi paradicsom" van, s hogy nem lehet betelni a szigetek szépségeivel. A kérdés azonbap bizonyos aggodalmat is elárul. Ű]-Zélandon még sok a megoldatlan probléma. A haladó értelmiség, a munkásosztály felismerte, hogy mélyreható társadalmi átalakulásoknak kell bekövetkezniük az ország életében. Oj-Zéland iparilag fejletlen, Jóléte a nemzetközi piac, elsősorban az angol piac szeszélyeitől függ. Ha Anglia belép a Közös Piacba, akkor ŰjZélandot is az a veszély fenyegeti, hogy bekebelezik gazdaságát. Az a félelem, hogy Oj-Zéland elveszítheti hús- és tejtermékei piacát, arra kényszeríti az országot, hogy a lakosság életmódjával ellentétes külpolitikai kötelezettségeket vállaljon magára. Az alkotmány értelmében „szabadon kormányzott ország" nem minden lakosa támogatja a „szövetségesi kötelesség" teljesítését. Még sok a megoldatlan kérdés a szigetlakók életében. Az aggasztó gondok sok ráncot vonnak a sziget ország szép arcán. V. TARASZOV Ül SZÖ 4 * 198

2- szeptember 29.