Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-27 / 267. szám, csütörtök

Vélemények és nyilatkozatok a párt vitaanyagáról flf ma trp B B & Jávánkról van szo Változatlan érdeklődéssel folyik a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló országos vita. E jövőnket körvonalazó, rendkí viil fontos okmányt a dolgozók nemcsak a gyűléseken tárgyalják és vitatják meg. A dokumentumról folyik a szó a sajtótízperceken, a munkaszünetekben és más alkalmakkor is. Sok esetben a magánbeszélgetések nek is a vitaanyag az alapja Mind a nyilvános gyűléseknek, mind a ma gánbeszélgetéseknek egyik legértékesebb jellemzője az, hogy véleményét senki sem titkolja. Természetesen nem mindegyik észrevétel és javaslat helyes és életképes. A legtöbb azonban hasznos és segítséget nyújt a prob lémák megoldásában. A dokumentum minden bizonnyal még az országos vita után is sokáig beszédtéma marad. A párt vitaanyagáról a már megjelent két hasonló írás befejezéseként alább Kis Erzsébet (Štúrovo), Ágh András (Petržalka), Duba Gyula (Bratislava), Zsernovicky Károly (Pod. Biskupice) és Kovács János (Šamorin) véleményét közöljük. Kiss Erzsébet l elárusító: — Mi kétféleképpen teljesíthetjük a dokumentumból ránk vonatkozó részt. Nagyobb megértést kell tanúsítanunk a vásárlókkal szemben és idejében, reális rendeléseket kell adnunk a nagykereskedelemnek. Tapasztalatból tudom, hogy néha bizonyos árufajták csupán azért hiányoznak üzleteinkből, mert a raktárakból nem rendeltünk elegendő mennyiséget. Természetesen az elosztás sem mindig megfelelő. Előfordul, hogy függetlenül a rendeléstől a központi raktárak oda irányítják a nagyobb mennyiségű árút, ahol kisebb iránta az érdeklődés. Ennek következtében adódik azután az olyan helyzet, hogy némelyik árufajtából sok helyen felesleg, másutt meg hiány mutatkozik Mindenesetre nehéz előre és pontosan kiszámítani azt, hová rhennyi árú szükséges. Az elosztást mégis úgy kell megszervezni, hogy lehetőleg minden áruból mindenüvé, az igényeknek megfelelő mennyiség jusson — A vásárlók sokszor Idegesek és türelmetlenek. Az elárusítónak az a feladata, hogy megérlést tanúsítson és a kérdésekre kielégítően válaszoljon. A szocialista kereskedelemnek az az egyik jellemzője, hogy az eladás nem a vevő becsapására, hanem az igények jó, és maradéktalan kielégítésére szolgál. Kereskedelmünk színvonala az utóbbi időben nagyon sokat javult. Áruink Jó minőségűek, üzleteink szépek, ízlésesek. Különösen az önkiszolgáló boltok népszerűek. A dokumentum megállapításaival egyetértek. Helyeslem, az árpolitikára vonatkozó részt ls. Az árakat valóban úgy kell megállapítani, hogy helyesen befolyásolják mind a termelést, mind a szükségletek kielégítését. Ágh András munkás: — Az életszínvonal emelésének egyik igen fontos tartozéka a munkaidő csökkentése. Ezzel a kérdéssel tavaly és tavalyelőtt már sokat foglalkoztunk, mi vei azonban a népgazdaság egyes szaka szain nehézségek merültek fel, több helyen nem lehetett rátérni a rövidített munkaidőre. Ez azunbao nem általános és csak átmeneti jelenség. Mi a petržal kai Matador üzemben például már rö vidített munkaidő szerint dolgozunk A sikernek az a feltétele, bogy a rövi dltett munkahét alatt sem termelünk kevesebbet, mint azelőtt. A munkaidő csökkentéséi tehát úgy kell bevezetni, hogy ne menjen a tormelés rovásara Tartalék minden üzemben van. Számol ni kell az új technológiával, az új műn kamódszerekkel, a törvényes munkaidő gazdaságus kihasználásával is. Ha mind ezt figyelembe vesszük és kihasználjuk a rejteti tartalékokat, a munkaidő csök kenésének nem lehet akadálya. — A dokumentum szerint is a munkaidő csökkentésére kell törekednünk oly képpen, hogy 1970 ig elérjük a heti negy ven, illetve — a könnyű fizikai munkát végzőknél — a beti 42 órás munkahetet. Véleményem szerint a célkitűzés reális, és megvalósítható. A mi üzemünk esete is ezt bizonyítja. Javaslom, hogy a test vérüzemnk a jövőben tartsanak egymással szarosabb kapcsolatot, és adják át egymásnak a termelésben szerzett ta pasztalataikat. Ennek, véleményem sze rint, az lenne az egyik legjobb formája. ha az üzem kiváló dolgozói kölcsö nősen felkeresnék egymást, és elbeszélgetnének munkamódszereikről, tapasz talataikröl. A papíron, hivatalos formában érkező munkamódszerek nem olyan hatásosak, és nem érnek annyit, mint amit az ember a saját szemével lát és a gyakorlatban tapasztal. Duba Gyula író: — A pártdokumentumot olvasva az irodalom és a művészet feladatairól szóló részben különösen megragadott a következő mondat: „A művészet legfontosabb feladata: ábrázolni társadalmunk jelenlegi fejlődését, tevékeny munkára mtr/gósítani a társada lom minden ereľ'-' s így támogatni a párt és a nép ••kommunizmusért vívott küzdelmét Ez úgy érhető el, ha művészeink eljes mértékben a nép életével és :rdekeivel azonosul nak." Ezzel kapcsolatban elmondom néhány gondola nat... — Ma az dalml sematizmus ká ros hatásáról beszélve általában azt mondjuk, hogy „beskatulyázta az életet és elszürkítette az irodalmat". Szilárd meggyőződésem, hogy a jövő irodalmában mind fokozottabb szerep jut az írói szubjektumnak, az író egyéniségének, annak a módszernek, amellyel írásai logikáját .felépíti és mondanivalóját megfogalmazza. Nagyobb méretekben fogalmazva mond hatjuk, hogy a »jövő társadalmának munkasikereí, a kommunizmusért folyó küzdelem kimenetele nagymérték ben függ az emberekben szunnyadó kezdeményező erő és alkotóképesség felszabadításától; úgy is mondhatnánk, hogy jövőnkel a sok-sok millió, közösségi méretekben gondolkodó „egyéniség" építi fel. S Itt kapcsolódik a nagy műhöz a művészember fontos szerepe, azonosulnia kell a kommunizmusért dolgozó nép életével és érdekeivel. De. mint írói egyéni ségnek, mint önálló és eredeti látásmódii alkotóművésznek kell azonosul nia, meri — a gyakorlat lépten-nyomon bizonyítja — a kommunizmus ügyének érdekében csak öntudatos, kiforrott jellemek tudnak hasznos munkásságot kifejteni. — A pártdokumentum további ré sze a művészek itt-ott tapasztalható és megengedhetetlen „eszme! zürza varáról" és a polgári kultúra becsem pészett, Illetve átvett „vadhajtásairól" beszél. Ez igaz, vannak ilyen jelenségek, amelyek megengedhetetlenek, mert károsak. Az eszmei tisztázatlanságról szólva én a művész! egyéniség öntudatosságára hivatkozom. A kommunizmus ügyének csak a nép érdekeivel öntudaiosan azonosuló művészek támogatásából lesz haszna. Z sernovický Károly hivatalnok: — Sok mondanivalóm lenne a hivatali munka megjavítására vonatkozólag is. Néha még ma is papírforma a fontos, és a jelentéseket nézzük, függetlenül attól, van-e a számoknak i reális alapjuk, vagy sem. A dokumen- i tum kapcsán most mégis inkább a műkedvelő színjátszásról szólok. E mozgalom különösen a szívemhez nőtt és nagyon szeretném, ha a jövőben az eddiginél is nagyobb sikereket aratna. Erre megvan a lehetőség Hiába népszerű most a televízió. Így volt ez a film esetében is. Amikor a film megjelent, mindenki azt hitte, vége a színjátszásnak. Aztán jött a kijózanodás, elmúlt a filmnek az újdonságból eredő varázsa. Most a televízióval hasonló a helyzet. Sokan azt mondják, vége a műkedvelő mozgalomnak, különösen a műkedvelő színjátszásnak. Pedig nem igaz. A televíziót is megszokjuk, és rájövünk, hogy mást ad a műkedvelő színjátszás és mást a televízió. A kettő nagyon jól megfér egymás mellett, de természetesen csak abban az esetben, ha a műkedvelő mozgalom ls állandóan fejlődik és lépést tart a követelményekkel. Ha nem tudunk színvonalas bemutatókat rendezni, akkor mun-< kánk valóban szükségtelen. A jobb munkára kell tehát a műkedvelőknek ls törekedniök. önerőből azonban sajnos ez nem mindig érhető el. Szükség van külső segítségre. Elsősorban a hivatásos színészekre és rendezőkre gondolok. Járjanak el a műkedvelőkhöz, beszéljenek munkájukról, adjanak útmutatást. Mi már elég sok színdarabot bemutattunk. Sikereinkkel sem lehetünk elégedetlenek. Mégis úgy gondoljuk, ha a hivatásos színészek és rendezők néhányszor már elbeszélgettek volna velünk, eredményeink még szebbek lennének. Tudjuk, a művészeknek sok az elfoglaltságuk. Egy kis időt azonban mégis szentelhetnének a műkedvelő mozgalom fejlesztésére. A műkedvelőknek néhány szakszerű tanács ls nagyon sokat jelentene. Kovács János agronömus: Nem akarom ismételni, hogy a mezőgazdaságban milyen nagy feladatok vár. nak elvégzésre. A termelési az új tech nika és komplusbrlgádok jelentősen se gitlk. A törekvés helyes A korszerű ter melési furmákat kell a jövőben is meg honosítani mindenütt. Egyet azonban nem szabarl elfelejteni. Akármennyire gé pesítiink és akármilyen mértékben próbálkozunk m új termelési formák be t vezetésével, a termelésben résztvevő I munkások és műszaki dolgozók szakismerete nélkül a gépek és az új ter melési formák magukban keveset érnak Feladataink sikeres teljesítése érdekében nem szabad ezért egy pillanatra sem megfeledkezni a dolgozók nklatá sáról. Véleményem szerint a jövőben nemcsak az ismeretterjesztő előadás sorozatok számát kellene növelni. Szükséges lenne a szövetkezetben rendezett rövid lejáratú tanfolyamok számának a szaporítása Is. A szövetkezeti munkais kola nagyon Jó elképzelés, csak )ob ban kellene megszervezni, a tagoknak pedig komolyabban kellene az iskolázást venniük. Hasznosak lennének a szűkebb körű tanfolyamok is, amelyeken egy-egy munkakör legkiválóbb ismerői tartanának előadásokat. Arra kellene törekednünk, hogy a gépek kezelését és a termelés technológiáját a legegyszerűbb dolgozók Is elsajátítsák. — Munkánk és a közellátás megjavítására vonatkozólag javaslom, bogy a szövetkezetek és elárusítóhelyek között teremtsünk közvetlen kapcsolatot. Ogy vélem, a közellátás jobb és gyorsabb Lenne, ha bizonyos árufajtákat, elsősorban a zöldségfélét, a földekről nem a raktárakba, hanem közvetlenül az elárusitóhelyekre szállítanák. — • — Fizikai és szellemi dolgozókkal, párttagokkal és pártonkívüliekkel beszélgettünk. Mindannyiuktól a párt vitaanyagáról, a jövőnket tárgyaló okmányról kértünk véleményt, nyilatkozatot. A különféle beosztású emberek, különféle kérdésekről beszéltek. A vélemények végkicsengése azonban mégis azonos: javítani akarnak, szocialista társadalmunk továbbfejlődésének lehetőségeit mérlegelik. E néhány megjegyzés természetesen csak kis töredéke annak a soksok észrevételnek és javaslatnak, amely az országos vita során elhangzik. E „töredékből" is látható azonban, hogy a dolgozók átérzik a dokumentum jelentőségét. Akik a vitában ma javaslataikkal segítettek, a jövőben munkájukkal fogják segíteni szocialista társadalmunk további fejlődését. BALÁZS BELA JEVGENYIJ JEVTUSENKO LÁNCOK íme, amit egy ghánai faluban nem is olyan rág láttam. A rabság rozsdás láncai földön hevertek, nagy rakásban. Láncok az ősi folyó mellett, a bölcs lapályon, — hallani, mint seregük vén, ifjú, gyermek minden bilincset beolvasztani. Nem mintha nem volna itt érc, elég — inkább a szimbólum miatt! A dobok nyelvén szilaj büszkeség dobogott folyó felett, ég alatt! Rozsdás bilincsek, halál rátok! Ezt várták itt e pillanattól. „ Belőletek kapák, kazánok, lesznek, — s az első ghánai traktor! Afrika, szippantsd a szabadság levegőjét, ébresszen dob szava! A régi láncokat mind beolvasztják, s új láncok nem lesznek soha! Lászlóffy Csaba fordítása • A CESKÉ BUDÉJOVICE-!, az NDK-beli meiningeni és a bulgáriai burgaszi színházak képviselői megegyeztek abban, hogy baráti együttműködést folytatnak és testvéri kapcsolatokat tartanak fenn. A színházak dramaturgjai kicserélik tapasztalatalkat. A Dél-Csehországi Színház és a meiningeni 1963-ban kölcsönös vendégszereplésre küldi szólistáit. A DélCsehországi Színház küldöttel az évad elején Burgaszba mennek, hogy megállapodjanak a bolgár és a hazai rendezők vendégrendezéseiben. KUBA — képekben A napokban megnyílt „Forradalmi Kuba fényképekben" című kiállításnak igen nagy a visszhangja a közönség körében. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Vencel-téri terme állandóan tele van érdeklődőkkel — tízezer ember a napi átlag. A 425 fényképet felölelő kiállítás hü tükre annak a 'örténelmi jelentőségű eseménysorozatnak, amelyet Kuba az utolsó tíz esztendőben átélt. Időrendi sorrenden elevenedik meg a néző előtt Batista fasiszta diktátor rémuralma, a kubai Ifjúság első megmozdulása, a Fidel Castro vezette támadás a Moncada laktanya ellen, a kubai nép fegyveres felkelése, a Sierra Maestra hegységben kezdődő partizánháború, végül a forradalom dicső győzelme. Kuba természeti szépségei, a szórakozó, táncoló, dolgozó, sportoló nép, a legifjabb nemzedék, az írni, olvasni tanuló falusiak és más, a kubaiak mindennapi életét megörökítő mozzanatok a kitűnő felvételeiken keresztül még közelebb hozzák szívünkhöz e messzi ország nagyszerű embereit.' A fényképek szerző! a Revolúciou nevű újság munkatársai. A kiállítást első ízben a helsinki Világifjúsági Találkozón, utána Varsóban mutatták be Prágában szeptember végéig marad nyitva. Innep Budapestre, maid Moszkvába és Pekingbe viszik. í-va) A Cseh Filharmónia vendégszereplése A Budapesti Zenei Hetek 1962. keretében (szeptember 27.—október 31) kétszer lép fel a Cseh Filharmónia Énekkara. Elsőízben a Pécsi Filharmónia Zenekarával közös előadásban Dvofák Requiemjével lépnek fel október 16-án a budapesti Zeneakadémián, Erdélyi Miklós vezényletével. A Budapesti Zenei Hetek 1962 kimagasló eseményeinek ígérkezik a Cseh Filharmónia Énekkarának fellépése mellett Igor Ojsztrah és Lev Oborin szovjet művészek, valamint a Gawandhausorchester Leipzig együttesének fellépése is. hermInn^ AZ udvariatlan 1Zéső délután, a csúcsforgalom idev jén a Mustek felöl egy tavakorabeli férfi sietett a Vencel téren. A tömegben kíméletlenül csinált magának helyet, nem nézegetett sem jobbra, sem balra. Amikor áthaladt a Vodička utcán, aggodalmas pillantást vetett az órájára. Bizonyára rádöbbent, hogy későn van, mert utolérhetetlen bravúrral, a közlekedési lámpákat fölényesen megvetve futott a villamos megállójához és az induló hetesre kapaszkodott. Igaz, közben egy japán pincsibe rúgott, amely> fájdalmasan felvonított, azonkívül majdnem feldöntött két embert, de mindez mitsem jelentett számára. Szerencséiére a szolgálatos rendőr egy másik fegyelmezetlen járókelő bírságolásával volt elfoglalva. „Ember, hová tolakszik?" háborogtak a villamos utasai. „Legyen kíméletesebbl Nem látja, hogy minden hely jogialt?" „Ugyan micsoda beszéd," mordult föl ingerülten a jérji, „Csak tolakodjanak beljebb! Akad még ott elég helyt" „Igen, könnyű azt mondani, hogy nyomuljon beljebb, de nem mondaná meg, hová? Féllábon állok ..." „Es még csak nem is a sajátján", jegypzte meg szerényen a szomszédja. „Akkor, kérem bocsássa meg," mentegetődzött az előbbi, én nem szíve ... én . . ." „Miféle mentegetődzés", vágott közbe Ingerülten a ml emberünk. „Ha megtelt a jármű, akkor ez nem megy másképp. Akinek ez nem tetszik, ne másszon Ide, mehet gyalog is!" Éles szópárbaj kezdődött, amelynek során eleinte bátortalanul, de mégis elháríthatatlanul került sor Brehm: „Az állatok• világa" c. könyvének egyes sze rSpľóire. A villamos közben a főpálya udvar felé közeledett. A pénztárnál a fegyelmezetten sorban álló emberek megjegyzéseire nem ts he derített, minden további nélkül az ablakhoz tolakodott és megvette a jegyét Az indulási oldal bejáratánál egy testes asszonnyal ütközött össze, akt nem tudott előle idejekorán kitérni, s akit erre minden további nélkül félrelökött az útjából és megelőzött. „Ez nem holmi sétány. Ha nem fér be ide normális körülmények között, akkor menjen az útjára!" Éppen beállt a szerelvény. Férfink csöppet sem szégyenkezve nekiiramodott i és megelőzte mindazokat, akik már fél j órája sorakoztak. Első volt a még mozgó I vonat lépcsőin, és mindazt, aki akadályozni kísérelte, hevesen félrelökte. Gyorsan átfutott az üres vagonon és az egyik fülkében az ablak mellett foglalt helyet. Az ablaknál ülő férfi kinézett és **• ügyet sem vetett arra, ami a fülkében történt. Csupán akkor fordult vissza ingerülten, amikor kinyílt az ajtó és to vábbi öt ember nyomult befelé. „Tessék csak szépen a padok közé állni, hiszen ott akad elég hely. Ezen az oldalon csupán négyen ülnek. Ide öt ls befér. Amott, kérem húzódjanak közelebb egymáshoz." „Ember, ne tolakodjon!" „Bocsánat, de hátulról löknek ..." Emberünk mellett az ablaknál egy tdös bácst ült. „Fiatalúr", szólt hirtelen a szomszédjához, „nem adná át az ülőhelyét annak a hölgynek? Azt hiszem, maga itt a legfiatalabb . ." A jérfi felháborodottan fordult el. „Fiatal, legfiatalabb . . . Törődjön magával! örüljön, hogy maga ül. Ha le akart ülni, jött volna előbb," mormogta. „Jól van, no . . ." szeppent meg az öreg, „azért nem kell, hogy mindjárt bal legyen . . ." „Nem szeretem az effajta beszédet," fejezte he az emberünk. „Istenem", lajdult fel szomszédja felé az ajtó melletti ellenkező sarokban ülő idős asszony, „udvariassággal ma már seholsem találkozik az ember! Bezzeg azelőtt, emlékszem . . ." „Idefigyeljen", szólt az ingerült ember, „a mondanivalóját tartsa meg magának. Ez lesz a legjobb." „Maga valami . ." tette le egy továb bl ember a garast. „Van abban valami, amit ez a néni mond. Azt hiszem, hogy az főleg magára vonatkozik. Véletlenül már a villamosban is magával utaztam és megfigyeltem, hogyan viselkedett. Az után pedig a pénztárnál és a felszál '.ásnál." „Pont a maga okoskodására vártam!" „Megfontolhatná, hogy nincs egye dili.. ." „Itt főleg munkából hazatérő embe rek vannak!" . „Hagyjon békét i munkával! Talán azt gondolja, hogy a stromovkal sétáról jO- . vök? Egyáltalán nem dolgozom, a levegőből élek, maga bölcs!" „Ez aztán neveletlenség." „Kihalt az Illem." „Nem érti meg a kollektívát." Az egész fülke részvételével működésbe léptek a nehéz ütegek. A hangulat éle egyenesen az önző és neveletlen férfi ellen irányult. „Asszonyom, mit lehel itt kívánni? Ha valaki az iskolában nem tanult illedelmet, később már nehezen tanulja meg. A neveletlenség az emberrel együtt növekszik." „Figyeljenek ide! Ebből már éppen elegem van", szólalt meg ingerülten a mi emberünk, mintha csak Sj erőt gyűjtött volna. „Hát, ha tudni akarják, valamit elmondok maguknak. Bocsássanak meg, de én is olyan mafla voltam, hogy mindenkit mindenhol előnyben részesítettem, átengedtem az ülőhelyemet, csupa 'kérem"bocsánat', »csak tessék', — és hasonló semmirevalóság. Az élet azonban mindebből kigyógyított. A háború előtt tö'rtént. A régi kiállítási telepen autószalon volt. óriási volt az érdeklődés. Annyi volt az ember, mint a légy. A pénztárnál és a bejáratnál olyan volt a tolakodás, hogy még egy almát sem lehetett volna lee/tent. Á hosszú várakozás a többiekkel együtt a beiárat felé sodort. Egyenként engedték be az embereket. Lassan ment a dolog. Mögöttem egy szép, fiatal nő állt, igazán öröm volt ránézni. Mikor a bejárathoz értünk és rám

1 került a sor, gavallér gyanánt, udvariasságból elém engedtem. U ogy azután ml történt — még ma " is csodálkozom, hogy a guta meg nem ütött. Amint az a nő bement, mintha valamit elvágtak volna, nem engedtek be több embert. Szinte félálomban láttam, hogy öt sötétruhás jérfi joqadja azt a hölgyet, a kezet szorongatja, gratulálnak és virággal kedveskednek neki. Képzelték el, hogy az a nő volt a százezredik látogató és egy autót nyert! Tessék, éljék bele magukat abba a helyzetbe: autó, amely tulajdonképpen engem IlletettI Ha nem engedtem volna azt a hölgyet magam elé, az autó az enyém leit volna! Ľ

1 el tudtam volna magamat pofozni. 1 Hogy a keserűség poharát fenékig ürítsem, még elmentem megnézni az tó ünnepélyes átadását. Majdnem sírtam mérgemben. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek illedelmes és előzékeny. Most pedig tessék — beszéljenek!" Ford.: ZALA jÖZSEF i'ttaa illO I 1882. szeptember 26. * ÚJ SZÖ 5