Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-27 / 267. szám, csütörtök

Hatvankilenc éves asszony. Mindössze egy év hiányzik a hét évtizedhez. Neve: Nagyezsda Grigorjevna Zaglada. Nem, nem az agghajlék lakója. Korántsem! A Szocialista Munka Hőse, a zsitomiri Május 1. Kolhuz munkacsoportjának vezetője Ma is életerős, élénk asszony. Dolgozik, buzdítja társait, és egy napon tollal ragadott... Hosszú, hosszú levelet írt. Egyszerű szavakba szőtte nagyszerű gondolatait. Az ukrajnai Pravda vaskos címbetűkkel közölte a 69 éves asszony levelét: Ovda parasztbecsületet! A level tartalma a szovjet kol ||| hozok dolgozóinak napi beszéd 9p tárgya lett.. Gyűléseken vitáztak I§| róla A Szovjetunió minden tájáról, g a napsugaras Krímről ugyanúgy. 1 mint a zúzmarás Szibériából szá- § závai érkeznek címére a levelek, i Az egész szovjet sajtó felfigyelt a I levél minden várakozást felülmúló I visszhangjára A levél megjelent a I központi lapokban és a kőztársa- i ságok újságjaiban is. A levél nyo- 1 mában valóságos országos vita in- §| dúlt. 1 Mivel magyarázható, hogy a hat­vankilenc éves asszony levele ek­kora visszhangot váltott ki? Miért e szenvedélyes, éjszakákba nyúló viták a szovjet kolhozparasztok körében? „Nem tudom elfelejteni az ukraj nai Pravdában megjelent egyik cik ket — kezdi levelét Nagyezsda G. Zaglada. — Vaszilij fiam olvas­ta fel és egy dnyepropetrovszkl kommunistáról, Tyimofej A. Sevcsen­ko mechantzátorról szól " Elmondja hogy a történet minden­napi. Még csak hősiességet se keres­sünk benne. Sevcsenko azt az utasí­tást kapta, hogy egy táblát készítsen elő kukorica alá. Nem nehéz munka, és a traktoros egy-kettőre végezhetett volna vele Ám látta, hogy a táblát befedte a gyom, tavaly a napraforgó elhullatta a magját és az is kikelt. A kétszeri megművelés sem ' látszott elegendőnek. Sevcsenko az utasítás­tól eltérően nem egyszer, nem is két­szer- ment végig ' a táblán, hanem mindaddig, amíg a talaj teljesen tisz­ta nem volt S az eredmény? Nagy­szerű termés. » Sevcsenko a kolhoz vezetőségének utasítása szerint a második tárcsázás után vethetett volna. Senki formai ki­fogást nem emelhetett volna munká­ja ellen, akkor sem, ha a termés gyengébb lett volna. Hisz az utasítást maradéktalanul teljesítette így ís. Ö azonban nemcsak az utasítást tar­totta szem előtt. Ogy végezte dolgát, ahogy lelkiismerete diktálta. „Emlékszem az esetre írja le­velében Nagyezsda Zaglada — és el­gondolkozom, hány gazdaságban me­hetne jobban a munka, ha mindenütt Tyimofej Sevcsenkóhoz hasonlóan cselekednének . Az a fontos, hogy senkit se hagyjon nyugton a lelkiis­merete, s mindenki szívügyének tart­sa a közösség érdekében végzett mun­kát." N. Zaglada, levele további részé­ben Kifejti, hogy sajnos még sok he­lyen nem dolgoznak úgy, mint Tyi­mofej Sevcsenko. Leír egy esetet. Ugyancsak az ukrajnai Pravdából ér­tesült arról, hogy nem messze tőlük, a krajevscslnai Gorkij Kolhozban ha­nyagul végzik a munkát, gyom lepte el a kukoricát, cukorrépát. S bizony ilyen helyen nem várható nagy ter­més A hatvankilenc éves asszony, az ellenőrző bizottság tagja, nem volt rest, ellátogatott a Gorkij Kolhozba. Kíváncsi volt — mint mondja ls —, mit cstnál ott az elnök, az agronó­mus, a csoportvezető és mit a csoport tagjai, ahol a kukoricát belepi a gyom? Hatott-e a sajtóban közölt bírálat? Igen, hatott. N. Zaglada a kolhoz el­nökét, agronómusát és az egyik munkacsoportot a kukoricában talál­ta. A sorközöket traktor kapálta, a csoport tagjai pedig a traktor után kapával irtották a gyomot. Irtották, de hogyan? Kénytelen-kelletlen. Siet­tek hogy mielőbb a sor végére érje­nek Azzal már kevesebbet törődtek, hogy minden növényt teljesen meg­szabadítsanak a gyomtól N. Zaglade nem nézhette sokáig szótlanul. — Adjatok egy kapát I Az egyik asszonytól elvette a kapát. Ekkor látja, hogy a kapa életlen, a nyele hosszú. A rossz szerszámmal pedig nehéz jó munkát végezni... — Miért csak egy Irányban kapál­tok a traktorral? — tette fel az elnök­nek a következő kérdést. — Láthatja, Nagyezsda Zaglada, a sorközök hosszában elég szélesek, ke­resztben viszont túl keskenyek. Félő, hogy kivágnák a kukoricát is. — Bizony, ez így nincs rendjén. A kivágott növény nem terem... De miért ls kellene kivágni? Pontosab­ban kell beállítani a kultivátort. Gye­rünk megpróbáljuk I A traktor, megindult keresztbe ls. Két irányban kapálta a sorokat. Nem vágta ki a kukoricát. A munka meg­gyorsult. De nem történt volna így, ha N Zaglada erre nem hívja fel a figyelmüket. S miért nem tehették meg előbb? , -ť * * #" : ^xm^-.h — Nem kaptam utasítást rá — vá­laszolta V. Nagornyuk traktoros. — Lám, nem kap'ál utasítást I Hát a fejed miért hordod a nyakadon? — teszi fel újra a kérdést N. Zaglada. — Még egy: a kultivátort pontosab­ban kell beállítanod, azt láthatod. Vagy erre sem kaptál utasítást? A traktoros szégyenkezve forgatja a szemét, amikor az idős asszony ké­zen fögva vezeti az eke-kapához ós megmutatja, hogy az egyik túl maga­san van, ki se vágja a gyomot, mert elcsúszik felette. — Pedig az elnök is, meg az agro­nómus is ellenőrizték és nem szóltak semmit — dadogja zavarában. — Ebből ls látszik, hogy se az el­nök, se az agronómus, sem te nem tartod szívügyednek a jövő évi ter­mést — reccsen most már N. Zaglada hangja. Az egyszerű asszony egyszerű sza­vakkal teszi fel a kérdést:.­Vajon minden kolhozparaszt meg­tesz a maga munkahelyén mindent a jövő évi termés érdekében? Az ország évről évre több kenyeret, több húst, több tejet és vajat vár a kolhozoktól. A gyári munkások, akik a kiváló trak­torokat, a korszerű mezőgazdasági gépeket gyártják, hogy megkönnyít­sék a szántó-vető munkáját, több élelmet várnak a mezőgazdaságtól. A társadalom óriási eszközöket áldoz a mezőgazdasági üzemek növelésére. Mert az életszínvonal emelésének el­ső ós legfontosabb Ismérve a bőség. Vajon a föld művelői megtesznek-e mindent, hogy dolgozóink asztalára még nagyobb bőségben, nagyobb vá­lasztékban jusson élelmiszer? Néha igazán apróságokon múlik. Sokszor csak lelkiismeret kérdése. Mert elegendő a kultivátor helyes beállítása, és meggyorsul a munka, javul e minősége. Szükséges-e minden esetben utasításra várni? A lelkiisme­ret nem szólal meg? Hangja nem har­sog túl minden utasítást? Valóban, Legtöbbször csak azon múlik, hogy lelkiismeretesen, a tár­sadalom, embertársaink iránti felelős jégérzettel végezzük munkánkat. \ lelkiismeret pedig nem vár utasí­tásra ... A hatvankilenc éves szovjet asz­szony levele elgondolkoztat. Nem ta­lálkozunk e a ml szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban ls olyan je­lenségekkel, ahol nemcsak az utasí­tás, hanem a lelkiismeret hiányát is érezzük? Ogy hiszem, elég gyakran. Mindössze két példát szeretnék fel­hozni. A cecejovcei szövetkezetben évekig padláson hevert a fejőkészülék. Sen­kit nem furdalt . a lelkiismerete, hogy abban érték, pénz fekszik, amit a szövetkezet Javára lehetne kamatoz­•atni. De azután mégis .. Letörölték róla a port, és a kézi fejést felvál­totta a gépi fejés Az eredmény? Há­rom istállóban hat gondozó szabadult fel. Csökkent a termelési költség, na­gyobb a szövetkezet haszna. Hat fel­szabadult munkaerő pedig más sza­kaszon végezhet hasznos munkát... Néhány évvel ezelőtt történt. Az aratási időszakban az Ivánkái szövet­kezet bratislavai védnökségi üzeme vasárnapi társadalmi munkát szerve­zett. Szép számmal érkeztek a falu­ba a brigádosok. Szabadidejüket, va­sárnapjukat áldozták fel, hogy ők is némileg segítsenek az aratásban. Nagy csodálkozásukra azonban közöl­ték velük, hogy a szövetkezet tagsága Piešťanyba ment kirándulásra. Az aratási munkák kellős közepén 1 A védnökséglek bosszankodtak, mert nem találtak egy embert sem, aki beosztotta volna nekik a munkát. A vaskos sárga kalászok némán bólo­gattak, a szövetkezetesek pedig vidá­man lubickoltak a világhírű fürdő medencéjében Nem éreztek lelkiis­meretfurdalást, hogy a kész gabona, amit csak be kell takarítani, kinn veszhet a mezőn? Hogy egész évi munka, fáradság veszhet kárba, vagy legalábbis nagy kár, veszteség szár­mazhatik a mulasztásból? Bizonyára nem ... Sorolhatnánk az apró epizódok tömkelegét. Sokszor valóban aprósá­gon múlik. Közömbösen elmegyünk a dolgok mellett és lelkiismeretünk nem lázad fel. Nagyezsda, Zaglada levelét a föld­művesekhez címezte. A lelkiismere tűkhöz szól. Mozgósít, lázít, hogy a parasztbecsületen ne essék a tegpa rányibb csorba sem. Szavait az Ural, Kubány, a messze Kelet visszhangoz­zák. A kolhoziwrasztok vitatkoznak, ígéreteket tesznek, egymás hibáit pel­lengérezik ki. Lázba jött az egész ország. N. Zagladának, a Szocialista Munka Hősének szavai eljutottak hozzánk is. Vajon visszhangra találnak a Csalló­köz, a kelet-szlovákiai síkság és az Ipoly völgyének szövetkezeteiben is? Elvégre a parasztbecsületről van szó 1 ZSILKA LÁSZLÓ Mire készül a televízió A televízió műsortervéről, a XII. kongresszus tiszteletére összeállított programokról tájékoztatták a sajtó képviselőit Adolf Hradecký, a Cseh­szlovák Televízió központi igazga­tója és vezető dolgozói Október 1-től a televízió ötször hetenként délelőtt is fog műsort közvetíteni. Ezzel teljesítik a dolgozók jogos kí­vánságát, hogy a második műszako­sok is élvezhessék a televíziót. A nyelvtanfolyamokat például délelőtt megismétlik, és televízió-, filmhíra­dó és más érdekességek ls szerepel­nek majd a délelőtti programok­ban. Az esti adások a TV Híradó után 20 óra helyett 19,30-kor kez­dődnek és az eddigi rendszertől el­térően rövidebbek lesznek. A néző­ket általában fárasztják a hosszú műsorok, még ha bármilyen jók ls, inkább többféle é® rövidebb prog ramszámokat akarnak. A motoristi ­kat, HESZ tagokat, nemzet] bizott­sági dolgozókat érdeklő állandó műsorokat, a pártoktatási év kiegé­szítésére szolgáló műsort a késő délutáni órákban fogják közvetíte­ni. A vasárnap délelőtti adást fúvós­zenekari hangverseny vezeti be, utána mezőgazdasági program és gyermekműsor következik. A szórakoztató műsorban a gyenge fajsúlyú esztrádok helyett több lesz a kabaré, színdarab, Irodalmi est, tele­víziós film, hangverseny. A nézők bi­zonyára őrömmel fogadják, hogy a te­levízió az eddiginél lényegesen több műsorszámmal kapcsolódik be az úgy­nevezett Iskolán kívüli nevelésbe. Ma­tematikai, és fizikai tanfolyamokat, nyelvtanfolyamokat, politikai előadá­sokat, tájékoztató adásokat az üj tech­nológiáról, újítási mozgalomról, vita­esteket, egyszóval műfajilag és tema­tikailag olyan műsorokat sorolnak eb­be az adásba, amelyek bővítik a né­zők látókörét, emelik általános mű­veltségét, pótólják és kiegészítik az iskolában szerzett Ismereteket. A XII. kongresszus tiszteletére Üd­vözlet keletről címen a Kelet-Szlovákiai Vasműről a kassai stúdió készit szí­nes, egész estét betöltő programot. Televíziós diszpécser címmel körbe­szélgetést rendeznek Prága— Ostrava és Bratislava nagy üzemelnek dolgo­zóival a felajánlások teljesítéséről. Neves szakemberek a pártdokumen­tum anyagához fűznek magyarázatot. Oj típusú hlradö műsor Indul meg a háború előtti Haló Noviny kommunis­ta újság szellemében „Halló" néven. Vít Nejedlý Takácsok című operájának közvetítése, szovjet művészegyüttes fellépése, cseh zeneszerzők műveiből összeállított hangverseny, dalestek egészítik kl a pártkongresszus előtti . és alatti műsorokat. Januárban elő- ; adássorozatban Ismertetik a kongresz­szusi tanácskozások eredményeit. A televízió műsorszámainak elöké- ] szítésében komoly részt vállal a bra tislavai, ostravai és a legfiatalabb ko­šicei stúdió. — va VLADIMÍR KALYTČUK: Visszhang a föld alatt Pillanatkép az épülő Kelet-szlovákiai Vasműből ITT LENT csak karóránk köt ösz­sze a fizikai idővel. A félhomályból, amelyben mozgunk, azt vélnénk, hogy esteledik már. Csak itt-ott, szögletes nyílásokon át, szüremlik be hozzánk a külvilág fénye, mely arról tanúsko­dik, hogy ott fent még nappal van. Mi azonban a föld alatt vagyunk. Ez ugyan nem bánya, de a szűk és széles folyosók hálózata mégis tárnához, valami elegáns, betonozott, hiper­modern tárnához, vagy valami modern föld alatti óvóhelyhez hasonltJ, De sem tárna, sem óvóhely. Egyszerűen az épülő Kelet-Szlovákiai Vasmű föld alatti birodalmában vagyunk. Mert ez a gigantikus kohókombinát arányos nemcsak szélességében és magasságban, hanem a föld alatt ts. A laikus néző nem is sejtené, hogy mindazon kívül, amit a földön és föld felett lát, tehát a vadonatúj kéménye­ken, vas- és betonépítményeken, a hegesztő armatúrák szüntelen tűzijá­tékán, a földgyalúk és kotrógépek si­ketttő zúgásán kívül, létezik itt egy különös, földalatti világ is, mely szin­tén szerves tartozéka az épülő gyár­nak. Ebben a mélységben úgy érez­zük magunkat, mint valami csínyte­vésért lehurrogott gyerekek. Csak a munkások szürke, betonporos kemény arcvonásai bátorítanak. Időnként vé­szesen felzafong valami: éktelen csö­römpöléssel esik le az acélállványzat egy-egy darabja. A betonfolyosók ágyúdörgésszerűen visszhangzónak, ösztönösen meglapulunk, vállunk kö­zé húzzuk fejünket. A munkások ar­cán mosoly surran, mintha bocsá­natot kérnének a lármáért. Egyikük be is kiált az épülő hideghengerde gépházául szolgáló sötét folyosóba: — Mi az, emberek? Itt a világ vé­ge? — A másik hozzánk fordul és el­nézéstkérően hozzáfűzi: — Ugyanis itt a legkisebb zaj ere­je ls megtízszereződik, mert a cement, meg a beton jó hangvezető. EZT PINKOVSKÝ elútárs, a Hydro­stav betonozó mestere, hétpróbás szakember magyarázza nekünk. Ezek itt körülöttünk pedig az ő emberei. A másik útvesztő, amelybe átkúsztunk — amint magyarázzák — a törmelék­tároló. A meleghengerde tartozéka lesz majd s e helyről óriási felvonó útján kerül a törmelék a martinke­mencékbe. Ogy, bizony, tessék csak elképzelni... Szemünket hunyorítva átmegyünk hát a képzelet világába. Micsoda fantasztikus képek ... I Ám a képzeletet, mely itt nemsokára válóság­gá válik, több szemmel látható dolog is támogatja, no meg néhány heve­nyészett számadat: ez a huszonöt mé­ter mélységben kúszó föld alatti rész­leg eddig 2 500 köbméter betont „nyelt el" s az acélsínek hossza — melyeket a mennyezet, meg az oldal­falak megerősítéséhez használtak .fel — összesen hat kilométer. 25 000 köb­méter földet kellett e helyről kiásni. Természetesen elsősorban emberekre volt itt szükség, kemény, kitartó em­berekre, akik nem ijedtek meg az akadályoktól, de különösen a föld alatti víztömegektől, melyek újra és újra előtörtek és volt nap, hogy per­cenként 10 centimétert növekedtek. Erős szívómotorokra volt szükség s a motorok mellett természetesen me­gint csak emberek szorgoskodtak éjfél s nappal egyaránt... A vasmű alvilága ezen a szakaszon ma már behódolt az embert erőnek. Pinkovskljék csoportja azonban csak egy részlegét uralja. Távolabb fanok elvtárs betonosainak „rafonja" kezdő­dik, majd a Klapák-parti ácsai állvá­nyoznak, Nagy János elvtárs hegesz­tőinek pisztolyai hányják a szikrát, azontúl más és más hegesztő, ács és betonozó csoportok dolgoznak. Mikor a tolmács mindezt az össze­tett jolyamatot az egyes mesterek és csoportvezetők magyarázata szerint németre fordítja Kurt Kramernak, Ed­gár Klostnak, Hans Petrusnak, meg a többinek, szemöldökük felszökken és szomjas kíváncsisággal újabb és újabb részletek felől érdeklődnek. Nem csoda, hisz a fiatalság tapasztalatokra vágyik. Ezek a fiatalemberek hazá­jukban részt vettek már néhány nagy építkezésen, de ilyen hatalmas mére­tűn most vannak először. Magyaráz­hat tehát a tolmács és a munkások ls. Kurt, Edgár, Hans, meg a többi, mindezt mohó érdeklődéssel hallgat­ják. A Német Demokratikus Köztársa­ság legifjabb mérnök gárdájának jö­vendő tagjai. A Drezdai Technikai Egyetem építőipari tanszékének hall­gatói s hazánk legnagyobb szocialista építkezésére jöttek gyakorlatot sze­rezni. Igen, hivatalos nyelven „gya­korlatnak" hívják ezt a dolgot. Van­nak azonban az életnek olyan jogal­mai, melyeket nem lehet sem hiva­talosan, sem más szóval kifejezni. KURT, EDGÁR, HANS, meg a töb­biek még apró gyermekek voltak, mi­dőn szülővárosuk a háború martaléká­vá vált. Homályosan még emlékeznek anyjuk és szomszédjaik siránkozá­sára, a lángokra, a borzalmakra, me­lyeket akkor nem értettek meg. Sok idő kellett ahhoz, hogy Kurt, Hans, Edgár, meg a többiek felcseperedje­nek s megértsék, átérezzék a fekete fátylak jelentőségét, melyek apjuk és idősebb fivéreik arcképeit fedik mind a mai napig. Fel kellett nőniök, hogy megértsék a fasiszta militarizmus ha­lálthozó borzalmát, a jelen és a múlt, a háború és béke, az élet és halál közötti különbséget. Hogy látókörük szélesedjék, idejöt­tek hozzánk, a mi gigantikus Kelet­Szlovákiai Vasmüvünk építkezésére — gyakorlatot szerezni, Tulajdonképpen a híddaru-részlegben kezdték, de mindaz, amit párnapos gyakorlatuk alatt e munkahelyen tapasztaltak és láttak, csak felkorbácsolta ifjú kíván­csiságukat, csak erősítette vágyukat, hogy minél több derék embert ismer­jenek meg, minél több jóbarátot sze­rezzenek. Nehezen értik meg azt, hogy nemrég ezen á vidéken is ágyuk dörögtek, hogy itt e mezőkön, me­lyekből gombamód nőnek a gyárépü­letek, nemrég még a betonbunkerek sö­tét lőréseiből géppuskák céloztak a búzatáblákra és kukoricásokra ... ... Egy dolog ma már teljesen vi­lágos reszükre is: a gonoszság győ­zelme mindig csak látszólagos, s örök­ké csak a munka, a józan törekvés igazsága él. Ennek kézzelfogható és megdönthetetlen bizonyítéka mind­az, amit látunk, és hallható bizonyíté­ka is. Ne szégyenkezz és kiálts be a szabad, szocialista Csehszlovákia e hatalmas építményének földalatti la­birintusába: — Hans...! t A kemény munkáskezek által földbe fúrt, kibetonozott folyosók tízezres visszhangja válaszolja: Hans .. . Hans ... Hans ... S kiálts tele torokkal: — Jant... I A zeg-zúgok tízezres visszhanggal válaszolják: Jant... fant... Jani.,,1 MINT RAKONCÁTLAN gyermekek, próbáljuk többször is egymásután — a visszhang sohasem csal meg. Mert a tekervényes tárnák nem puszta föld­ből és hideg betonból készültek, ha­nem száz meg száz derék, becsületes munkásember szívéből és szeretetéből, mely világokat ölel át... FDrd. V. M. • • • ••••• A trebišovi cukorgyárban a technik;, ok és karbantartók a cuka. ,>•; kam pány előtt rendbehozták a gépeket. Képünkön a répa raktározására szolgáló ve­rem. (M. Tuleja felv. — CTK) ÜJ SZÖ 2 + 1962. szeptember 20.

Next

/
Thumbnails
Contents